Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
1969. június 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAl 8 Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az ö erők akcióegysége A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának 1969, június 17-én Moszkvában elfogadott fő dokumentuma Az ilyen kísérletek határozott visszautasítása a munkásosztály vezette néptömegekre és a munkásosztály kommunista élcsapatára támaszkodó szocialista állam- hatalom elengedhetetlen funkciója. A szocializmus védelme — a kommunisták nemzetközi kötelessége. Minden egyes szocialista ország fejlődése és erősödése az egész szocialista világ- rendszer előre haladásának fontos feltétele. Minden egyes szocialista ország népgazdaságának sikeres fejlődése, társadalmi viszonyainak tökéletesedése minden oldalú haladása, egyaránt szolgálja a népnek és a szocializmus közös ügyének érdekeit. A szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak egyik legfontosabb feladata ezen országok sokoldalú együttműködésének fejlesztése és újabb sikerek biztosítása a két világrendszer gazdasági versenyének döntő területein, a tudományt» és technikai haladásban. A két rendszer közötti harc élesedésének körülményei között ez a verseny megköveteli, hogy a szocialista rendszer — kiindulva a szocialista államok alapvető érdekeinek és céljainak közösségéből, a marxizmus—le- ninizmus elveiből, amelyeken ezen államok politikája alapszik —, mindinkább támaszkodjék a szocialista nemzetközi munkamegosztásra és a szocialista országok önkéntes kooperációjára, ■— amely kizárja a nemzeti érdekek mindenfajta csorbítását, biztosítja külön-külön minden ország felemelkedését, és az egész szocialista világrendszer erejének gyarapodását. Szakadatlanul növekvő gazdasági és védelmi erejére támaszkodva, a szocialista világrendszer lebéklyózza az imperializmust, korlátozza lehetőségeit az ellenforradalom exportjára és internacionalista kötelességét teljesítve, növekvő segítséget nyújt a függetlenségért és a szabadságért harcoló népeknek, megszilárdítja a békét és a nemzetközi biztonságot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, addig a Varsói Szerződés szervezetére. fontos feladat hárul, a szocialista országok biztonságának biztosításában, az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben, a béke fenntartásában. A szocializmus sikerei, a világesemények menetére gyakorolt befolyása, az imperialista agresszió ellen folytatott harcának hatékonysága jelentős mértékben függ a szocialista országok összefogásától. A szocialista országok akcióegysége valamennyi antiimperialista erő Összefogásának fontos tényezője. A nemzetközi kapcsolatok űj típusának kialakulása, a szocialista államok testvéri szövetségének fejlődése — bonyolult történelmi folyamat. A szocialista forradalom győzelme után a szocializmus építése, amely az általános törvényszerűségek alapján megy végbe, sok országban különböző formákban bontakozik ki, a konkrét történelmi feltételeknek és a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. E folyamat sikeres fejlődése feltételezi a proletár internacionalizmus elveinek szigorú betartását, a kölcsönös segítségnyújtást és támogatást, az egyenjogúságot, a szuverenitást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. A szocializmus természetéből hiányoznak a kapitalizmusra jellemző ellentmondások. Amennyiben az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktúrából és nemzetközi helyzetből kifolyólag, illetve a nemzeti sajátosságokkal kapcsolatban ilyen vagy olyan nézeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéréseket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkéntes, testvéri együttműködés útján sikeresen meg lehet és meg is kell oldani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbo-ntaniok a szocialista államok imperialistaellenes egységfrontját. A kommunisták látják a szocialista világrendszer fejlődésének nehézségeit. A szocialista rendszer azonban a társadalmi-gazdasági rend azonosságára, „ szocialista országok alapvető érdekeinek és céljainak egybeesésére épül. Ez az azonosság a záloga annak, hogy sikerül majd a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacionalizmus elvei alapján megoldani a fennálló nehézségeket, és még jobban megerősíteni a szocialista rendszer egységét. A kapitalizmus fellegváraiban — amint ezt a legutóbbi idők eseményei is bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialista-ellenes mozgalom fő mozgató ereje a munkásosztály. A jelenlegi időszakot az jellemzi, hogy a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is. A siaját létfontosságú érdekeiket védelmező dolgozók egyidejűleg a demokratikus szabadságjogokért és a szociális jogokért is harcolnak; Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőke uralmi rendszerét, politikai hatalmát veszik célba. A széles néptömegek mindinkább az ember kizsákmányolásán alapuló gazdasági és társadalmi rend gyökeres megváltoztatását kívánják. A munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait. Előhírnökei olyan új osztályütközeteknek, amelyek meghozhatják az alapvető társadalmi átalakulásokat, a szocialista forradalmat, a más dolgozó rétegekkel szövetséges munkásosztály hatalmának megteremtését. Az utóbbi idők osztályütközetei csapást mértek a neokapitalizmus és a reformizmus hívei által terjesztett illúziókra, s újult erővel igazolták a marxizmus—leniniz- mus alaptételeit. A kommunista- és munkáspártok a jobb és „bal”-oldali opportunistáktól eltérően, nem állítják szembe a mélyreható gazdasági és szociális követelésekért, a fejlett demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért vívott harccal, hanem azt e harc részének tekintik. A radikális demokratikus átalakulások,. — amelyeket a monopóliumok, s azok gazdasági uralma és politikai hatalma ellen vívott harc eredményez majd, elő fogják segíteni, hogy még szélesebb tömegek ismerjék fel a szocializmus szükségszerűségét. A kialakult új helyzetben meg nyilvánvalóbb lett, hogy szükség van a munkásosztály egységére. A reformista koncepciók válságát megerősítik a tények, a munkásmozgalom harci tapasztalatai, az opportunizmus határozott bírálatával egyetemben, ami változatlanul feladata a kommunista- és munkáspártoknak. A szociáldemokrácia soraiban differenciálódás megy végbe, s ez a vezetőségben is tükröződik. A szociáldemokraták egyes vezérei a monopóltőke, a kapitalizmus védelmére keltek. Mások hajlanak arra, hogy tekintetbe vegyék a dolgozó tömegek követeléseit, gazdasági és szociális téren, a békéért és a haladásért vívott harc kérdésében. A kommunisták döntő jelentőséget tulajdonítanak a munkásosztály egységének, s a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal való együttműködés mellett foglalnak állást, hogy haladó demokratikus rendszert teremtsenek meg ma és felépítsék a szocialista társadalmat a jövőben. Minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megvalósuljon ez az együttműködés. Síkraszállnak a társadalom megújhodásában érdekelt más demokratikus pártokkal és szervezetekkel való együttműködésért is. Az ezen az úton való előrehaladáshoz természetesen arra van szükség, hogy a szocialista pártok és a szocializmus mellett állást foglaló egyéb politikai szervezetek határozottan leszámoljanak a burzsoáziával folytatott osztályegyüttműködés politikájával, s a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott hatékony harc politikáját folytassák. Fontos szerepet játszanak a monopóliumok elleni harcban a szakszervezetek, a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei. Szerepük még nagyobb lehetne, ha a kapitalista világban a szakszervezeti mozgalom nem lenne szétforgácsolt. Annak ellenére, hogy egyes vezérek mesterséges akadályokat gördítenek a különféle irányzatú szakszervezetek nemzeti és nemzetközi akcióegységének útjába, az utóbbi években fokozódott a szakszervezeti mozgalom ilyen egységére való törekvés. A kommunisták következetes hívei a nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti egységnek. A munkásosztály valamennyi pártjának és szak- szervezetének akcióegységét célzó kommunista irányvonal fokozódó támogatásra talál. Az egység irányvonala növeli a munkásmozgalom lehetőségeit az imperialistaellenes harcban, lehetővé teszi, hogy bevonják ebbe a harcba a proletáriátusnak azt a részét, amely mindezideig szervezetien vagy a burzsoá pártokat követi. A kommunisták úgy fogják tökéletesíteni politikai és ideológiai tevékenységüket, hogy megvalósuljon a munkásosztály egysége. A monopoltőke uralma, az, hogy a monopolista állam, „mezőgazdasági programokat” hajt végre, a kis- és középparasztság mind nagyobb részének elnyomoro- dását idézi elő. Az utóbbi időben ez a parasztság fokozódó ellenállást tanúsít ezekkel az intézkedésekkel szemben, tömeges megmozdulásokra vállalkozik, amelyeket a városi dolgozók is támogatnak. A munkások és parasztok szövetségének erősítése — a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszi a városi középrétegek többségének létfontosságú érdekeit. A lakosság középrétegeinek széles tömegei éppen ezért annak ellenére, hogy soraikban nincs egység és e rétegek különösen fogékonyak a burzsoá ideológia iránt, síkraszállnak érdekeik védelmében, bekapcsolódnak az általános demokratikus követelésekért vívott harcba. Egyre inkább növekszik közöttük az a felismerés, hogy a munkásosztállyal való közös akciók létfontosságúak. Korunkban amikor a tudomány közvetlen termelőerővé válik, az értelmiség mindinkább a bérmunkások sorába kerül. Társadalmi érdekei összefonódnak a munkásosztály érdekeivel, alkotó törekvései a monopolista tulajdonosok érdekeibe ütköznek, akik számára mindennél fontosabb a profit. Noha lényegbe vágó különbség mutatkozik az értelmiség különféle csoportjainak helyzetében, mégis az értelmiségnek mind nagyobb része kerül konfliktusba a monopóliumokkal és a kormányok imperialista politikájával. A ■burzsoá ideológia válsága és a szocializmus vonzereje elősegíti, hogy az értelmiség az imperialistaellenes harc útjára lépjen. A szellemi és a fizikai dolgozók szövetsége egyre jelentősebb erővé válik a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a termelés, a kulturális intézmények és a tájékoztatás demokratikus ellenőrzéséért, az oktatásnak a nép érdekét szolgáló fejlesztéséért vívott harcban. A parasztság, a városi középrétegek és az értelmiség érdekeinek közeledése a munkásosztály érdekeihez, együttműködésük fokozódása — a monopolista hatalom társadalmi bázisának összeszűkülésére vezet, élvezi a monopóliumok hatalmának belső ellentmondásait és elősegíti a széles néptömegek mozgósítását a monopóliumok, az imperializmus elleni harcra. A közélet fontos tényezőjévé vált Nyugat-Európában, Amerikában, Japánban, Törökországban és más országokban az ifjúság egyre nagyobb része, és fokozódó politikai aktivitása. Az ifjúság megmozdulásai a jelenlegi burzsoá társadalom mély válságát tükrözik. A dolgozó — s mindenekelőtt a munkásifjúság, amely szuper-kizsákmányolásnak — van kitéve és a kapitalizmus körülményei között semmilyen távlatot sem lát maga előtt, egyre tevékenyebben kapcsolódik be az osztályharcba, belép a szakszervezetekbe, a kommunista és más demokratikus szervezetekbe. A diákság széles tömegei nemcsak az elavult oktatási rendszer hiányosságai ellen lépnek fel, nemcsak azért a jogukért harcolnak, hogy saját szervezeteik legyenek és hatékonyan részt vehessenek az oktatási intézmények irányításában, hanem az uralkodó osztályok politikája ellen is. A vietnami nép harcától és az imperializmus ellen vívott hősi harc más példáitól lelkesítve, mind több fiatal vesz részt a nagyszabású népi megmozdulásokban az imperializmus ellen, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. A kommunisták nagyra becsülik az ifjúsági mozgalom fellendülését, s aktívan részt vesznek benne. Terjesztik soraiban a tudományos szocializmus eszméit, megmagyarázzák az ifjúságra esetleg befolyást gyakorló különféle álforradalmi eszmék veszélyességét, igyekeznek segíteni, hogy megtalálva a helyes utat az imperializmus ellen, érdekeik védelmében vívott harcban. Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat. Korunk fontos jellegzetessége a nők tömeges részvétele az osztályharcban, az antiimperialista mozgalomban és a békéért folyó harcban. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni tömeges megmozdulásokban nyilvánul meg. Emelkedik a termelésben és más tevékenységi szférákban foglalkoztatott nők száma, növekszik politikai öntudatuk, erősödik harcuk a gazdasági és szociális jogokért. A dolgozó nők követelik, hogy vessenek véget mindenfajta megkülönböztetésnek munkájuk bérezésében, követelik a teljes egyenjogúságot az állampolgári jogok tekintetében, intézkedéseket követelnek az anyaság védelmére stb. Mind aktívabban vesznek részt a munkás- és demokratikus erők harcaiban, egyre nagyobb számban lépnek be -a szakszervezetekbe. a kommunista pártok, amelyeknek tevékenységében egyenlő jogokkal vesznek részt a nők, határozottan támogatják követeléseiket, és a nők egyenjogúsítását az általános demokratikus mozgalom fontos elemének tekintik. A szocialista országokban biztosítva van a nők teljes egyenjogúsága és ezeknek az országoknak a példája komoly vonzerővel bír a kapitalista világban élő nők harca szempontjából. A társadalmi ellentmondások erőteljes éleződésének eredményeképpen sok kapitalista országban nyílt meg a lehetőség a forradalmi munkásmozgalom monopóliumellenes és imperialistaellenes alapon nyugvó szövetségére a hívők széles tömegeivel. A katolikus egyház és néhány más vallási ideológiai válságban van, amely megrendíti évszázados koncepcióikat és kialakult szerkezetüket. Egyes országokban növekszik a kommunisták együttműködése és gyarapodnak közös akcióik a katolikusok, valamint más vallásúak széles demokratikus tömegeivel; nagyon időszerűvé vált a párbeszéd ezen erők között olyan kérdésekben, mint a háború és béke, ^kapitalizmus és szocializmus, neokolonializmus és a fejlődő országok; rendkívül időszerűek az imperializmus ellen, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott közös akciók. A kommunistáknak meggyőződése, hogy éppen ezen az úton — a széleskörű kapcsolatok és a közös akciók útján — haladva válik a hívők tömege az imperialistaellenes harc és az alapvető társadalmi változások aktív erejévé. Az egységes monopólium- ellenes és imperialistaellenes akciók során kedvező feltételek teremtődnek minden demokratikus áramlatnak olyan politikai szövetségben való egyesülésére, amely képes arra, hogy döntően korlátozza a monopóliumoknak az ország gazdasági életében játszott szerepét, véget vessen a nagytőke hatalmának, és a szocializmusért vívott harc folytatásához a legkedvezőbb feltételeket biztosító alapvető politikai és gazdasági átalakulásokat valósítson meg. . Ennek a demokratikus szövetségnek az alapvető ereje a munkásosztály. Az említett célok elérését mindenekelőtt a munkásosztály és a legszélesebb néprétegek különböző formákat öltő nagyszabású tömegmegmozdulásai teszik lehetővé. A kommunisták a parlamenti tevékenység minden lehetőségét felhasználják, de hangsúlyozzák, hogy a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban a munkásosztály és minden dolgozó tömegmozgalmának kibontá- kozása a döntő mozzanat, A .gyarmatrendszer összeomlása jelentős mértékben gyengítette az imperializmus hadállásait. Az elmúlt évtized során tovább növekedett az ázsiai, afrikai és latinamerikai népek imperialistaellenes mozgalmának szerepe a forradalmi világfolyamatban. Egyes országokban ez a mozgalom antikapitalista tartalmat nyer. Ázsia és Afrika sok országában a nemzeti felszabadító mozgalom új szaka-. szába lépett. -Ezeken a föld-. részeken nagyszámú nemzeti állam jött .létre.» ami lényegesen módosította a világ politikai szerkezetét, s közrejátszott abban, hogy az imperializmus rovására változtak meg az erőviszonyok. Majdnem teljesen megszűntek a régi gyarmatbirodalmak. Afrika jövőjére és a béke ügyére nézve nagy jelentősége van Afrika déli részének —, a gyarmati uralom egyik utolsó övezete felszabadításának. Angola, Mocambique, Portugál-Guinea. Zimbabwe, Namibia és Dél-Afrika népeinek fegyveres harca súlyos csapásokat mér az imperializmus által támogatott fasiszta és fajüldöző rendszerekre, s új nagy győzelmek távlatát nyitja meg az afrikai forradalom előtt. A világimperializmus ellen folytatott harcban kiemelkedő szereDet játszik az arab felszabadító mozgalom, amely pozitív hatást gyakorol a Közel-Keleten és Afrikában az imperializmus és a neokolonializmus ellen harcoló egész mozgalomra. Az arab népeknek, az imperializmus és az izraeli agresszió ellen vívott harca része annak a világméretű általános harcnak, amelyet a szabadság és a szocializmus erői a nemzetközi imperializmus ellen folytatnak. E stratégiailag fontos és olajban gazdag térség népeinek fellendülő nemzeti felszabadító mozgalma és társadalmi haladása különleges gyűlöletet kelt az imperialistákban és az olajmonopóliumokban, amelyek intrikákat és összeesküvéseket szőnek e mozgalom ellen, háborúkat robbantanak ki és más agresszív akciókhoz folyamodnak. Az ilyen akciók elhár’' •' n az összeesküvések meghiúsítása s az öszes vívmány megóvása szempontjából fontos például a társadalmi-gazdasági változások elmélyítése, a haladó nemzeti frontok létezése a széles tömegek és a haladó nemzeti erők számára a demokratikus szabadságjogok biztosítása. A felszabadult országokban fejlődik a társadalmi differenciálódás. Élesedik a (Folytatás; a 4. oldalon) Tegnapi lapszámunkban megkezdtük a kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum közlését. Ma a fő dokumentum második, befejező részét közöljük.
