Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

h S20LN0R MEGYEI NÉPLAP 1969. június 15 ercsikig állt a zuhany alatt, hátán el zsibbadt a bőr a rávágódó cseppektől, fide lassan zúgni kezdett. Hátrább lépett és becsukta a szemét Arcán végigfolyt a víz. Nem vett lélegzetet, új­ra érezte tüdejében a rémült dobolást, kitartott egészen az utolsó pillanatig. Tapogatóz­va elzárta a csapot, kinyi­totta a szemét és mohón, va­dul teleszívta magát levegő­vel. A szobában pucér körte világított Késő délután volt Vágni lehetett bent a füstöt. Az öreg Dómján reggel óta volt szolgálatban, a mentés­ben nem vett részt, csak ült gubancos telefonzsinórjai között, a cigaretták elaludtak és újra felizzottak a szája sajkában, homlokára lassan­ként rátelepedett a rettegés és a fáradtság szürkesége Mikor Demeter belépett, met­sző. máskor gúnyosan hideg, világosszürke szemét rá- amelAe. Demeter ezekből a szemekből merítette az utol­só bizonyosságot, megértette, mit tett, és fáradt tagjaiba, sődött fülén szorongatta a kagylót és diktált. Demeter nézte, ahogyan az ideges uj­jaik kitapogatják a hamutar­tót. Az elsáreutt csikk vastag, bűzös füstcsíkot eresztett, aztán kimúlt. — Feleimnek: Öt órán át tartott a megfeszített küzde­lem — a zöldarcú tudósító hangja megcsuklott, köhögni kezdett, aztán beleordította a telefonba: — Ne dumáljatok bele. az isten áldjon meg! Már a tüdőmet is kiköpöm... mondom: öt! Ötös! Demeternek az jutott eszé­be, hogy az öreg Dómján kis kertjében salátaágyások van­nak és a rózsák szárát piros gömbökben végződő karók­hoz kötötték. Egyszer járt a telepen, ahol csupa egyforma négyszögletes kis kert van, alacsony drótkerítéssel. Az öreg Dómján likacsos trikó­ban kapálgatta a földeit, és csak a fejét biccentette meg feléje, pedig akkor már két éve dolgoztak együtt A telefon mellett csönd lett. az újságírónak bizonyá­ra visszaolvasták a szöveget, HALLAMA ERZSÉBET: A I hatodik I óra 8 mimt a szétáradó várj befcffl- tözött a békesség Amikor ott álltak a szifon előtt, a két bányamentő rá­bámult Ugyanaz a félelem sugárzott felé a két ember­ből, mint ami őt bélül a gyomra táján szorongatta. Egy pillanatra megingott, át akarta adni a kötelet. Szá­zadmásodperc alatt átfutott az agyán, hogy megtett min­dent amit általában szokás, betartotta a szabályokat, tisz­tességes munkáit végzett. A két bányásznak, akik a víz­betöréskor bennrekedtek, tel­jesen mindegy, hogy ki úszik át elsőnek. Csak neki nem mindegy. Ujjai hurkolták is a kötelet; s csak a geren­dákra gondolt, amik a víz alatt sodródhatnak, s amiket okvetlenül ki kell kerülnie, különben... — Lent menjen* mérnök elvtárs. a szélen, a csillék miatt — mondta a szikár­arcú bányamentő, de akkor már bent is volt a vízben, és feszült a tüdeje, és dobolt agyában a vér. ég érezte a kötél szorítását a derekán. Hallotta a csillék különös, vízalatti nyikorgását Ment, és egyetlen, óriásira duzzadt gondolat töltötte ki: mennyi lehet még hátra... De amint átért és meglátta Meszler szűkölő kutyaszemét és agyon- aúzott lábát, mérhetetlen messzeségbe tűnt mindez. Nyomorult kételyeivel és ha­lálfélelmeivel együtt feloldó­dott valami szokatlan közeg­ben, aminek legfőbb jellem­zője volt. hogy csakis a je­lenben létezett és nem lőhe­tett rajt« gondolkodni. A sű­rű és mégis megfoghatatlan közeg befogadta őt is és Meszlert is, és meghatározta helyüket és cselekvéseiket, és fenntartotta őket a felszínen és szájukat megtöltötte is­meretlen forró ízekkel. De­meter soha életében nem ér­zett még ilyet. Az fz emlé­ke a szájában maradt, mégis, a zuhanyozóban már szük­sége volt rá. hogy megbizo­nyosodjék. Most már csak fáradtnak érezte magát. Az öreg Dómján kijjebb húzta maga mellett a széket és feléje nyújtotta gyűrött cigrettacsomagját. A telefon- zsinórok tetején a helyi lap tudósítója könyökölt, kivörö. Samarán nézte a plafont és olykor bólintott, törődött fi­gyelemmel. — A kórházban — foly­tatta az öreg Dómján — nem tudtak biztosat mondani. Még mindig nem. Lehet, hogy le kell vágni a lábát. Demeter összerezzent, er­nyedtségében durván tört be Meszler összezúzott lábának emléke. Az öreg Dómján hal­kan, szinte gyengéden szólalt meg, s szemét nikotinos uj- jaira szegezte: — Van. amikor semmd-fl se lehet tenni. De ez nem je­lenti azt, hogy... Kis csend után kimondta: — jó men­tés volt Demeter fölkelt a szélerői és az ablakhoz ment, hogy elrejtse megindultságát. Ügy érezte, az élet a nyert csa­ták ellenére is hatalmas súly az ember vállán... Az asszonyok a kapuban álltak, csendesen, türelmesen beszélgettek. Egy öregasz- szony fekete kendőjébe süp­pedt. pillátlan szeme meg se rebbent, olyan volt, mint egy szobor, a fekete szomorúság mozdíthatatlan szobra. Mesz­ler felesége már nem volt itt, talán a kórházban várako­zott Egy gyermek is ácsor- gott az asszonyokkal, kifli­véget rágcsált. s Demeter látta, hogy csillogó orrán olykor szórakozottan végig­húzza az öklét Az újságíró méllélépett és kinézett a szürkületbe. — Mire várnak? — kér­dezte ijedten. — Néhányan még lent vannak a szivattyúknál — mondta Demeter. Gyomrába visszatért a tehetetlen szo­rongás. — Iszonyú ez — mondta az újságíró szaporán. — En­gem lelkileg teljesen leterí­tett az ügy. — Meg lehet érteni — mondta Demeter szárazon. Ellépték az ablaktól, a zöldarcú ember folytatta. — Hazamegyek és befek­szem a fürdőkádba. Tökéle­tesen kidögiötterm. Csodálom magukat Az öreg Dómján kimerült homlokán megrezzentek a ráncok. Csöngött az egyik telefonja, felemelte és ki­bogozta a kagylót. aztán egyenletes, fakó hangon fe­lezgetett valakinek. — Nem mertem eddjg szó­lalt meg újra az újságíró, arcán a célszalag utón le- heveredő futó bamba moso­lyával, és kis lapos üveget kotort élő a belső zsebéből •— de gondolom, most már vége a szolgálatnak. Az öreg Dómján elmoso­lyodott. — Nekem még nem. Nyolckor váltanak. De a mérnök elvtársat megkínál­hatja. biztos jólesik neki. — Ugye, ugye — lelkende_ nett az újságíró. Átnyújtotta az üveget Demeternek. Jó erős konyak volt benne. — Én többnyire viszek magam­mal, ha ilyen hosszabb mun­kára lehet számítani. Míg az újságíró tovább fe­csegett, Demeter fölemelte a városi telefont Lassan tóm csázott. hogy növelje a vá­rakozás örömét Mindjárt meghallom Ágnes hangját, gondolta, ég feürémlett előtte a lakása: mire hazaér, már este van* ég a zöldemyős lámpa ás Ágnes, puha fehér köpenyében, fei-alá járkálva várja. Nem biztos, hogy min­dent éLmond neki, csak a lé­nyeget... Lehet, hogy csak egy-két szót mond. isten tudja, kezd már az öreg Damjánhoz hasonlítóm — Na végre! — hallotta Ágnes friss hangját — már úgy izgultam! Hogyhogy nem jössz azonnal? Jánosék itt várnak legalább ey ártája, már be is csíptünk, pálinkát hoztam. Tudod, János csak azt szereti, de azért neked egy üveg bort is, direkt ne­ked, várjál csak, hogy is hívják, amire a múltkor azt mondtad™. Demeter nyilaflást érzett a gerincoszlopában. olyanfor­mán. mint gyerekkorában, ha a kréta végi gcsi kordolt a nagy fekete táblán. — Miért nem mondtad le őket? — reccsent hirtelen dühvei a telefonba; — Sejt­hetted volna, hogy semmi kedvem sincs ma este — Na de szívem! — Ág­nes hangja megváltozott, hallható volt, hogy kinyílt mögötte a szobaajtó. Magnó­zene és női kacagás kúszott ed Demeter füléig. — János itt van mellettem, azt mond­ja igazán undok vagy, gon­dolhatod, hogy kíváncsiak vagyw^ már a részletekre is. ' yios azt mondja, a bá­nyabalesetek gyakoribbak, mióta... micsoda? Igen* mi­óta a gépesítés.« Demeter tartatta a kagy­lót. de a keze lassan, er­nyedten süllyedni kezdett. — Halló szívem, hallasz? Képzeld, eljött Vicus is, azt mondja, hogy a múlt hé­ten _ A k agyló alatt parányit csörrent a villa, aztán né­maság borult a szobára. De­meter most vette észre, hogy az öreg Dómján meg a zöld- arcú őt nézik — Iszik még egy kortyot? — kérdezte a újságíró és té­tován nyújtotta féléjé a ko­nyakos üeveget. Demeter el­fogadta. Ügy vélte, hallja a fele­sége hangját, amint túlhaé^ sogvá a magnózenét. azt csi­csergi : „Fogalmatok sincs, micsoda strapa! Szegénykém olyan lelkiismeretes! Tönkre fognak menni az idegei! Az enyémek már...” — Ilyenkor persze jobb a sör — folytatta a zöldarcú — nincs kedve velem jönni? — Egy pohár sörre, okvet­lenül — mondta Demeter. Természetellenesen vigyor­gott, s nem tudta, a fáradt­ság nagyobb-e vagy a szo­rongás a gyomra táján, ami hányingerre emlékeztette; — Valami ételt is be kéne kapnom, reggel óta nem et­tem. Előreengedte az újságírót, s épp a küszöbre lépett. mi­kor csörrent a telefon. — Halló... igen — mond­ta az öreg Dómján. — Illet­ve már elment. Pár perce. Demeter csöndesen behúz­ta maga mögött az ajtót* BOKROS 'LASZLCk AKT-TANULMSm Csanády Jánost Hegedűs Tósssló* Csak az! a ragyogást akartam Csak azt a ragyogást akartam — részletekben, féltékenyen-1 — megmutatni élő kanosaiban, mely városok, falvak között m vonstsme&en ktvillan, embert emfoerari összeköt; és azt a büszSfaébb-fényd ivet az ezüstös légiótokban, két ringó kikötő között — azt a ragyogást, mft a J&e* a béke ringó Jégtaváo megérkezvén* városban érez a mezők nyugatom után; a vakító sugárnyalábot egy jókákertat tavaszi munkanap hab aSoonyatóB, a vakító sugárnyalábot mely röpít fölösleges szárnyak nétw^i tg zafír-kékbe teams esapengwa földön és égést feJsagaraztattri e karban esek azt a fényes bárt akartam, mely évben, napban és atomban mSy reményt «igo4b báBséamfcanl Jűnuzs Te tfOgg toftm Mum |Mik születésem hónapja, erx&ue nyár, cseresznye, meggy. rtbizka-érieUí. EJtotpáffBOte £Áúö&fa--£old$Q - űág» JBújxctfíiio^ tí&k/MJBj) rú$ kapájuk fSlé hajló «MW«pafc Zöldbe kapó, makrancos ló ráta áübögos már traktor nígst ezsatl Ttt-ott rend 0M meg o stS ÜtSmi csúcsát bötágúk szürkülnek szerteszét. Csőrét fúrt szegemé, cnmcnann götm sétái arüfitm eledelét,, maás jiakßja égm mmVoim S nem perzsMa. ám már lástged a mset Kandót menyecske lépdel az étem, korsót lógatva, óén fűzfák «Wt 'Bárátköt erdőben enBgdbaaß • kakukk szólal, számlálja éeOBL amíg kapát mam VL Az Útjeésm ­eperéi «pssít^is wpw ** ? PoftofiL 8tw*fffiaaS if WM? ÄÄufßuW^ • pipacs «rat TózxA dörrenés réoatart jótoL S poros fák mögül hajló kalásszal szókn « petét. Az ex librisek világából Az ex libris Gatin kifeje­zés, jelentése: könyveiből) a könyv belső táblájára ra­gasztott, sokszorosító grafi­kai eljárással (fametszet, rézr metszet, rézkarc, litográfia, acélmetszet, linómetszet, kli­sé stb.) készült kisgrafikai lap, amely a könyv tulajdo­nosának nevén kívül a tulaj­donos nevére, foglalkozására, érdeklődési körére utaló gra­fikai ábrázolást is tartalmaz és így nemcsak a könyv őre, de képzőművészeti alkotás is. Űjabban elszakadt eredeti hivatásától s egyre keveseb­ben ragasztják be könyveik­be, inkább csere s ezáltal kisgrafikai gyűjtemény lét­rehozását szolgálja. Előnye az is, hogy viszonylag kis költ­séggel értékes grafikai gyűj­teményt lehet belőlük össze­állítani. ti A Tel al Amamában vég­zett ásatások alkalmával az 1. e. 1400-ból egy fajánszpla- kett került felszínre, amely III. Amenophis fáraó könyv­tárára utal. E művelődés- történetileg igen fontos em­lék ma a Britisch Múzeum­ban látható. A könyvtártu­domány mindmáig ezt tekinti a tógabb értelemben vett ex libris ősének. ti A vagyont érő középkori kódexekben a tulajdonjogot a tulajdonos címerének a könyv festett díszei között történt feltüntetésével, vagy a kötéstáblába való nyomá­sával jelezték. Ezek, az úgy­utiw-zeg ^gzuperghrtseB» * med értelemben vett ex lib­risnek közvetlen elődei. ti Az ex übrfs a könyvnyom­tatással egyidős és famet­szet formájában jelentkezett a grafikai művészetben. El­ső művészei között nem kisebb neveket találunk, mint Albrecht Dürer. Lucas Cranach, Hans Baidung Grien, Hans Holbein stb. Az első ex librist Németország­ból ismerjük (1470). A mi két legrégibb, XVL századi ex librisünk egyike Telinkes János pozsonyi polgár részé­re készült, a másik pedig a bártfai plébánia könyvtárá­nak köteteit díszítette. Mind­kettő fametszet. * Az ex librist közintézmé­nyek (múzeumok, könyvtá­rak) és magánszemélyek egy­aránt gyűjtik. A közgyűjte­mények közül a világ legna­gyobb ex libris kollekciójá­val az amerikai Yale Egye­tem könyvtára dicsekedhet, melynek gyűjteménye Iréné Dween Pace ajándékából ke­rült a könyvtárba és 280 000 lapot tartalmaz. Igen gazdag a Britisch Múzeum és a Bibliothéaue Nationale (Pá­rizs) ex libris gyűjteménye is. A magángyűjtemények közül dr. Gianni Mantero eomoi építész gyűjteménye a leggazdagabb (100 000 ex lib­ris). Hazai gvűjteménveink közül Soó Rezsőnek, a buda­pesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem botanika-pro­fesszorának a gyűjteménye 80 000 lapot számlál. ti Kuriózumnak számít a vi­lág legkisebb ex librisének elkészítése és birtoklása. E miniatűr lapok természetesen csak erős nagyító segítségé­vel élvezhetők. A Pálmát dr. Gianni Mantero Wim Zwierz holland grafi­kusművész által készített 3x4 mm nagyságú rézkarc ex maisé rttoaf tot tandjr egy oszlopnak támaszkodó nőj aktot ábrázol ti A grafika! ex libriseket nemcsak papírra nyomják. Ismerünk selyemre, alumi­niumfóliára, parafametszetre, falemezmetszetre nyomott ex libriseket is. Az utóbbi anyagot Amerikában névje­gyek készítésére is felhasz­nálják. A különleges anya­gokra nyomott ex librisek gyűjtését ugyancsak kurió­zumnak tekinthetjük. ti A külföldi antikváriumok ex librisekkel ugyanúgy fog­lalkoznak, mint könyvekkel és az akciók sem ritkák. Ha­zánkban a Központi Antik­váriumban találhat időnként anyagot a gyűjtő. A jó mű­vészektől származó és rit­kább lapok komoly árakat érnek el. Ebből a szempont­ból mi magyarok sem pa­naszkodhatunk. Az amszter­dami Galerie d’Art-ban (1963) M. D. Giltay Veth tízezer darabos gyűjtemé­nyének az akcióján 623 ma­gyar ex libris cserélt gaz­dát, laponként körülbelül 20 frankért. . * Az ex libris gyűjtőket és . művészeket egyesületek tö­mörítik, ezt a feladatot ha­zánkban a Kisgrafikai Ba­rátok Köre látja el Az egyesületek folyóiratokkal, kiadványokkal, kiállítások­kal és pályázatokkal igye­keznek ezt az intim kisgra­fikai műfajt népszerűsíteni s részére újabb híveket sze­rezni. öt év óta az ex lib­ris egyesületek nemzetközi csúcsszerve a FISÁÉ, amely az UNESCO támogatását élvezi. Az ötvenes évek óta a világ ex libris művészei és gyűjtői nemzetközi kong­resszusokon találkoznak. 1970-ben Budapest lesz a soronlevő nemzetközi kong­resszus színhelye. Ez a ma­gyar ex libris művészet és gyűjtés komoly megbecsü­lését jelenti. G. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom