Szolnok Megyei Néplap, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

1969. június IX. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az MSZMP álláspontfa A tanácskozás fő feladata Biztató kilátások Viszonyunk az NSZK-hoz Á moszkvai tanácskozás az emberiség legalapvetőbb érdekeit érinti Kádár János sajtóértekezlete nép általános érdekeit érinti — így remélhető, hogy a nemzetközi sajtó ennek meg­felelő felelősséggel foglalko­zik az értekezlettelj tanácskozás munkájában már elért eredmények: a vietna­mi kérdésben egyhangúlag elfogadott két nyilatkozat, a közel-keleti kérdésben, az indonéz kérdésben és más kérdésekben nyilvánosságra hozott egységes állásfoglalá­sok. A továbbiakban Kádár Já­nos a kérdésekre válaszolt. A Neues Deutschland tu­dósítója arról érdeklődött, hogy milyen új mozzanat volt tapasztalható a nemzet­közi kommunista mozgalom­ban a moszkvai tanácskozás előkészítő szakaszában. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára legfőbb új mozzanatként a nemzet­közi kommunista mozgalom­ban erősödő egységtörekvést jelölte meg. Ezt bizonyítja az is, hogy végül mintegy 70 párt kapcsolódott be és vett részt a moszkvai ta­nácskozás előkészítésének munkájában. Kína között soha sem kerül sor háborúra. Ha bekövet­kezne, ez tragédia lenne nemcsak — miként néme­lyek hiszik — a szocialista országok, a kommunista vi- lágmozgalom, hanem az egész emberiség számára. A UPI tudósítója végül azt kérdezte: „Milyen felté­telek között helyeslik a ha­talmon lévő kommunista pártok a katonai behatolást más kommunista országba”. Erre válaszolva Kádár János hangsúlyozta: — Jelenleg sok helyen tár- tózkodnak fegyveres erők más országok területén — messze legnagyobb számban az Egyesült Államok fegyve­res erői. Különböző és érvé­nyes megállapodások alap­ján szocialista ország fegy­veres erői is tartózkodnak más szocialista ország terü­letén. Ami a kérdést, és a jövőt illeti, feladatunk nem az, hogy igazolást keressünk — idézem a kérdés fogalma­zását — a hatalmon lévő kommunista pártok katonai beavatkozására egy másik kommunista országban” ha­nem, hogy mindent megte­gyünk az olyan helyzetek elkerülésére, amelyekben en­nek szükségessége egyáltalán felmerülhet. — figyelembe véve számos kormány pozitív állásfogla­lását, kiváltképpen a finn kormány konkrét kezdemé­nyezését, s az ezt támogató szovjet, magyar és más hi­vatalos nyilatkozatokat — biztatónak tartom. A világsajtó 200 tudósí­tóját mozgósító esemény színhelye volt szombaton délután a moszkvai nem­zetközi tanácskozás saj­tóközpontja: Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára tartott sajtóérte­kezletet. Kádár TJanos bevezetőben köszöntötte a szovjet, a ma­gyar és a nemzetközi sajtó képviselőit, s méltatta a saj­tó fontosságát, a politikai és társadalmi .kérdések megol­dásában. Utalt arra, hogy a moszkvai értekezlet célja a társadalmi haladás, a nem­zeti függetlenség és a béke ügyének védelme, előmozdí­tása. — Mindez valamennyi Kádár János ezután rövid nyilatkozatban ismertette az MSZMP álláspontját: — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva támogatta a kommunista és munkáspártok — jelenlegi moszkvai találkozójának ösz- szehívását. Megtisztelő szá­munkra, hogy az előkészítő munka egy részét — a test­vérpártok bizalmából — pár­tunk végezhette Budapesten. — A tanácskozás, amely munkájának befejező szaka­szához érkezett, az előkészí­tés időszakában és itt, az ülés idején is, mindvégig a pártok önállóságának tiszte­letben tartásával, demokra­tikusan, az elvtársiasság szel­lemében végezte és végzi munkáját. Célja az egész emberiség legalapvetőbb ér­dekeit érinti. — Mi, a magyar küldött­ség tagjai bízunk a munka eredményes befejezésében. Bizalmunkat megerősítik a A UPI tudósítója azt kér­dezte, hogy melyek a ta­nácskozás legfőbb céljai, s vajon sikerül-e ezeket a cé­lokat elérni? — A tanácskozás fő fel­adata a kommunista és mun­káspártok egységének; az összes antiimperialista erők összefogásának előmozdítása, az imperializmus elleni harc még szélesebb kibontakoztatá­sa. Véleményem szerint a tanácskozás e célját feltét­lenül eléri — hangzott a válasz. A tudósítónak egy másik kérdése arra vonatkozott, hogy — tekintettel a tanács­kozáson (s a magyar küldött­ség felszólalására is) elhang­zott bírálatokra — lehet-e azt állítani, hogy Kína nem tartozik többé a nemzetközi kommunista mozgalomhoz. Kádár János kijelentette: — Küldöttségünk felszóla­lásában 14 szocialista ország­ról volt szó, s ebben min­den vonatkozásban beleér­tendő a Kínai Népköztársa­ság. A UPI következő kérdé­sére — amely a Szovjetunió és Kína közötti esetleges há­ború veszélyéről érdeklődött — Kádár János ezeket mon­dotta: — Bízom abban, és remé­lem, hogy a Szovjetunió és Az össz-európai biztonsági értekezlet perspektíváiról ér­deklődött az Izvesztyija tu­dósítója. A válasz így hang­zott: — Az európai biztonsági konferencia előkészítésének és összehívásának távlatait Ä Süddeutsche Zeitung tu­dósítója — emlékeztetve ar­ra a magyar álláspontra, amely szerint hazánk kész normális diplomáciai kapcso­latokat teremteni az NSZK- val, ha az akadályozó ténye­zők eltűnnek, azt kérdezte: Van-e reális lehetőség arra, hogy a közeljövőben Buda­pesten vagy Bonnban hivata­los tanácskozások kezdődje­nek a még meglevő akadá­lyok felszámolásáról. Kádár János válasza a következő voite — Európa népeinek sürgős a biztonság megszilárdítása kontinensünkön. Ennek fon­tos és elengedhetetlen része­ként halaszthatatlan az elő­relépés a német vonatkozású kérdésekben is. Bízom ab­ban, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságban is ér­vényre jut a realitás, felül­kerekedik a józanság, — mi­vel más járható út számára nincs — és belátható időn belül a szocialista országok által elfogadható új állás­pontokkal jelentkezik, ideért­ve a fennálló határok, a Né­met Demokratikus Köztár­saság elismerését. — Ebben az esetben ész­szerűnek tűnik — és szerin­tem belátható időn belül sor kerülhet rá —, hogy tárgya­lások kezdődjenek a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zött a diplomáciai kapcsola­tok felvételének kérdésében. Érdeklődött a Süddeutsche Zeitung tudósítója arról is, hogy elképzelhetőek-e a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­le előtt egyéb lépések, ame­lyek javítanák a Magyar Népköztársaság és az NSZK kapcsolatait. Kádár János így válaszolt: — Magyarország és a Né­met Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban is sor A CTC tudósítója azt kér­dezte, miként vélekedik dr. Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága első tit­kárának a tanácskozáson el­hangzott felszólalásáról. Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára hang­súlyozta, hogy a magyar de­legáció figyelmesen és öröm­mel hallgatta a felszólalást. — Abban — mondotta Ká­dár János —, az általános nemzetközi kérdéseket ille­tően, ugyanaz az elvi állás­pont jutott kifejezésre, mint amelyet a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt is képvisel. A Csehszlovákiái helyzet meg­ítélését delegációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Küldöttségünk az egész felszólalással egyetér­tett, mindaz, amit Husák elv­társ elmondott, meggyőző volt, nekünk tetszett Husák elvtárs felszólalásá­nak meghallgatása után sze­retném megismételni a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép őszinte Kádár János azzal kezdte válaszát, hogy a moszkvai ta­nácskozásra minden küldött­ség a Központi Bizottsága ál­tal meghatározott instruk­ciókkal és állásfoglalással ér­kezett. Ugyanakkor azzal a szándékkal és óhajjal is, hogy meghallgatja a többiek álláspontját — éppen abból a célból, hogy a megértés kölcsönösen erősödjék és az álláspontok közeledhessenek. — Szeretném kiemelni, — és e tekintetben véleményem szerint előrehaladásról be­szélhetünk — hogy a tanács­kozásunkon képviselt mind a 75 párt azonos következte, tésre jutott: azokban az ide­ológiai. politikai kérdések­ben, amelyekben nézetkü­lönbségek maradtak fenn, a tanácskozást követő időszak­ban, alkalmas időpontban és megfelelő formában folytatni kell a kérdések komoly elemzését és a vélemények, álláspontok közelítését — Mély meggyőződésem: az itt képviselt pártok vala­mennyien megegyeznek ab­ban a közös óhajban, hogy saját pártjuk, saját országuk politikájában nem kívánják a pekingi gyakorlatot meg­valósítani. — Más kérdés. hogy a mostani tanácskozást ez az álláspont nem egyféleképpen jutott kifejezésre. Ennek az a magyarázata, hogy a világ más részein különbözőek a viszonyok, eltérő az egyes pártok helyzete s ez taktikai­került és a jövőben is sor kerülhet bizonyos kisebb lé­pésekre a kapcsolatok meg­javításában. Ezután a UPI tudósítója megkérdezte, mi a helyzet akkor, ha a szocialista or­szágok egymástól eltérően ítélik meg a nemzeti és nem­zetközi érdekeiket. Kádár Já­nos válasza: Felszólalásomból kitűnhe­tett, hogy felfogásunk sze­rint szocialista ország részé­ről a nemzeti és a nemzet­köri érdekek csak jól össze­egyeztetve és együtt érvé­nyesíthetők. A dolgok nor­mális menetében e kérdé­sek rendszerint így is jelent­keznék, következésképpen nem szükséges a nemzetközi és a nemzeti érdekek egy­más fölé vagy alárendelése. jókívánságait. Bízunk a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságában és sok sikert kívánunk. A CTK tudósítójának arra a kérdésére, hogy sikerült-e az előkészítő munka és az értekezlet során kiküszöböl­ni néhányat az egyes pártok közötti nézetkülönbségekből. Kádár János kijelentette: — Véleményünk szerint a tanácskozás menetében szá­mos kérdésben közeledtek egymáshoz az egyes pártok álláspontjai. A Moming Starsw Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának lapja tudósítójának kérdése arra vonatkozott: mi a magyarázata annak, hogy az értekezleten részt­vevő pártok véleménye eltér a Kínai Kommunista Párt politikájának értékelésében és az e politikára adandó egységes választ illetően is. Az értekezlet idején lezaj­lott határincidens vajon vál­toztatott-e néhány párt ez­zel kapcsolatos álláspontján? — folytatódott a kérdés. lag különböző fellépéseikhez vezet. Mi például tudjuk, hogy egye®, a tanácskozáson részt nem vevő kommunista és munkáspártok távolmara­dásának korántsem a pekingi irányzattal való egyetértés az oka. Ennek különböző okai vannak. A Kínai Kommu­nista Pártnak megvolt a ma­ga oka, ahhoz hasonló, de mégis más az Albán Mun­kapárt távolmaradásának oka. és megint más okok vezették a többi távolmaradó pártot. — A tanácskozás idején történt, illetve nyilvánosság­ra került kínai provokáció, az újabb határincidens, ki­váltott bizonyos változást csaknem minden párt állás- foglalásában. Főként olyan értelemben, hogy még komo­lyabbnak ítélik meg a hely­zetet, és még nagyobb figyel­met szentelnek a rendkívül fontos kérdésnek. A Rabotmicseszko Delo. a Bolgár Kommunista Párt lap­jának tudósítója Kádár elv­társ véleményéről érdeklő­dött: valóban áthidalható t- lan-e az egyes testvérpártok nézetei közötti eltérés, amint azt a burzsoá sajtó igyekszik beállítani. A tudósító hozzá­fűzte, hogy Kádár evtárs véleménye már csak azért is érdekli, mivel a magyar párt első titkára részt vett a kommunista és munkás­pártok 1957-es és 1960-as értekezletén, s jelen volt a mostani tanácskozás 15 hó­nappal ezelőtti budapesti elő­készítő értekezletén, is. — Természetesen nem tu­dok polemizálni a polgári sajtó valamennyi hipotézisé­vel, amely ilyen vonatkozás­ban hangot kapott. Jómagam 34 vagy 35 esz­tendeje aktívan részt veszek a kommunista mozgalomban, s arra a meggyőződésre ju­tottam. hogy a marxizmus— laninizmus kritikai tudo­mány. amelynek fontos vo­nása a kérdések elemzése. Az elemzések pedig külön­bözőek lehetnek, s az eltéré­ellen A Komszomolszkaja Prav­da tudósítója az imperialis­ták fokozódó aknamunkájára, az ifjúság körében kifejtett romboló tevékenységére vo­natkozólag tett fel kérdést. Kádár János hangsúlyozta, hogy a szocialista országok elleni aknamunka szinte minden területre — így a propaganda és sajtó terüle­tére is — kiterjed és bizo­nyos, hogy a hírszerzők vo­nalán is folyik. Az impe­rialisták nem utolsó sorban arra törekednek, hogy meg­rendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hi­tét. Voltaképpen érthető is ez a törekvés, a kapitaliz­mus gazdái és prófétái ugyanis úgy gondolkodnak: ha saját országukban nem tudnak perspektívát nyújtani ifjúságuknak, ha saját ifjú­ságukból hiányzik a hit és a bizakodás — hiányozzék a Az Observer munkatársa az olasz delegáció vezetőjé­nek állásfoglalásával össze­függésben az iránt érdeklő­dött. egyetért-e Kádár Já­nos azzal, hogy a tanácsko­záson résztvevő delegációk minden vonatkozásban, tehát a nézeteltéréseket tekintve is teljes és hű tájékoztatást ad­janak a közvéleménynek. A japán hírügynökség tu­dósítója arról kérdezte Ká­dár János véleményét, hogy egyes pártok például a Ja­pán. a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság és a VDK pártja — távol marad­tak a moszkvai tanácskozás­ról. A válasz így hangzott: — Először is őszintén sajná­lom. hogy a három megne­vezett ázsiai párt nem vehet részt éten a tanácskozásán. Ezt azért is sajnálom, mert ez a három párt Ázsia népeinek progresszív törek­véseit, igazságos céljait fe­jezd ki és azokért harcot Vé­leményem szerint ezek a pár­tok más okból és indokok­kal határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a tanács­kozáson. mint a Kínai Kom­munista Párt, de úgy gon­dolom. elhatározásukban va­lamilyen szerepe annak is van. hogy jelenleg Peking árnyéka vetődik rájuk. _ Ami Pekinget illeti: le­het. hogy vannak itt olyanok, akik hallottak már az én élet- utamról. de bizonyára sokan ismerik a magyar nép tövi­ses útjait és harcát az előre­haladásban. Kijelentem, hogy szívem mélyéből együttérzek minden becsületes kínai dől. gozóval és őszinte sajnálatot és részvétet érzek irántuk. Én magam — a jelenlegi po litikai vonalvezetés mellett seket vitákban keű tisztázni. Kádár János emlékeztetett arra. hogy már egy évszá­zada, az első kommunista in. ternacionáléban is óriási vi­ták zajlottak le, s a marxiz­mus, a kommunista világ- mozgalom mégis győzelme­sen haladt a maga útján elő­re. Azt mondta, véleménye szerint a jelenlegi nézetel­térések kiküszöböléséhez a munka, a nézetek ütközésé­nek, az új tapasztalatok szerzésének útja vezet. S az új tapasztalatok ismét bizo­nyítani fogják a marxista— leninista álláspont helyessé­gét. Ez az álláspont teljes mértékben érvényesülni fog. — Aki figyelmesen elol­vassa az 1957-es és az 1960- as tanácskozás okmányait, meggyőződhet arról, hogy azokban fontos, jelentős té­mák szerepeltek vitakérdés­ként, amelyeket az élet azóta már túlhaladott, ame­lyek megoldódtak vagy ép­penséggel olyan mellékes kérdéssé váltak, hogy senki­nek eszébe sem jut emle­getni. Meggyőződésem, hogy a jelenleg még vitás kérdé­sek is hasonló sorsa jutnak — mondotta Kádár János. Az imperialista aknamunka Valósághű tájékoztatást adunk Az ázsiai pártokról szocialista országok ifjúsá­gából is. — Persze a fitalok szeret­nek táncolni, szeretik a gyors ritmust. A nyugati rá­dióállomások ezt nagyszerű­en kihasználják: adnak né­hány perc tánczenét, a fia­talok hallgatják, s a tánc­számok közé „becsúsztat­nak” egy-két ideológiai, di- verziós tézist is. — A Magyar Szocialista Munkáspárt természetesen mindenekelőtt ideológiai és politikai eszközökkel harcol az imperialista aknamunka ellen. Nagyon egyszerű és jó eszközünk, fegyverünk van erre: a szocializmus le­győzhetetlen igazságának hirdetése és a szocialista gyakorlat szüntelen javítása. Ez bizonyítja az ifjúság számára, hogy biztató és szép jövő áll előtte, szebb, mint a jelen, szebb, mint amit mi láttunk. — Teljes mértékben egyet­értek — hangzott a válasz. — Ml e szerint számolunk be otthon mind a párttagság­nak, mind egyébként, mert érdekünk fűződik ahhoz, hogy a kérdéseket jól értő emberek támogassanak ben­nünket harcunkban. Egyéb­ként ez történik itt is. — még rehabilitált sem sze­retnék lenni Pekingben. — Többször jártam Kínában. Tisztelem a kínai népet. Nagyra becsülöm szorgalmát és jóra törekvését. Ez a nép megérdemelné és el is fogja érni a jobb sorsot. Kádár János befejezésül a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy mégegyszer megköszönjem figyelmüket és korrektségü­ket és kifejezzem azt a re­ményem, hogy olyan egye­temleges kérdések szem­pontjából, mint a béke, va­lamennyien felelősen kezelik majd az itt elhangzottakat, mert hiszen a béke minden népnek és minden tisztessé­ges embernek érdeke. Ezt a felelősséget kérjük önöktől. A sajtóértekezlet osztatlan tetszést keltett a sokszínű hallgatóság körében, amiről a hosszantartó elismerő taps is tanúskodott. S a sajtókonferencián, amelyen jelen volt Leonvid Zamjatyin, a szovjet külügy­minisztérium kollégiumának tagja, sajtóosztályának ve­zetője is, Szergej Lapin zár­ta be. Megköszönte a ma­gyar vendégek közreműködé­sét s a sajtó képviselőinek tájékoztatásában és külön köszönetét mondott Kádár Jánosnak Bízunk a CSKP Központi Bizottságában Az álláspontok közelítéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom