Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-13 / 107. szám
1969. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nyár a Tisza-ligetben Restiben, éjiéi után A jóidő beköszöntésével egyre többen keresik fel a Tisza-ligeti vállalati üdülőket. Képünkön a TITÄSZ dolgozói társadalmi munkában „készítik elő” hajóikat a tiszai túrákra. Megéri a fáradságot. Hétezren, égig cipőben,,. Gondolatok az üzemi pártbizottság ülése után A város már alszik. A házakból alig jön fény. Csak néhány ablak világit: a művezető mérnöki vizsgára készül, az anya beteg gyermekét gondozza, az üdülni utazó már csomagolgat reggelre... Akiket talpon tart nyugtalanságuk, szenvedélyük, a restibe jönnek. A városban már becsuktak a kocsmák, a vendéglők. Az apály mindig lerakja valahol a hordalékát. Jó a cipők minősége? Ki tudna erre egyértelmű választ adni? A vásárló tapasztalatai vegyesek bár, de az talán kimondható: bosz- szankodásainak és elégedettségének középarányosa negatív. Az utóbbi hónapokban lezajlott széleskörű sajtó és televíziós vitából is kitűnt, országszerte sok a panasz a lábbelikre. 0 A martfűi Tisza Cipőgyár üzemi pártbizottsága ezért is tartotta fontosnak, és egyben kötelességének, hogy szembenézzen a tényekkel. Arra a kérdésre keresett választ, hogyan alakult a vállalat cikkeinek minősége 1968-ban? A párt-végrehajtóbizottság megbízásából kommunista szakemberek munkacsoportja tárta fel a helyzetet, adott arról reális, és kitűnően hasznosítható jelentést Az új gazdasági mechanizmusban, a szabad termék- forgalmazás körülményei között a korábbinál sokkal erőteljesebben domináltak a piaci hatások. A gyár rákényszerült arra, hogy termelését és választékát jelentősen bővítse. (A termelés a tavalyelőttihez mérten 19 százalékkal, a gyártott modellek száma az 1966-oshoz 35.2 százalékkal nőtt.) Kétségtelen tény, hogy az összes lábbeli termeléshez mérten az első osztályúak részaránya 0-5 százalékkal volt rosszabb 1968-ban, mint a megelőző évben. A tavaly eladott több mint 7 millió különféle cipőnek 92.2 százalékát minősítették első osztályúnak. A jelentés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a jelentős erőfeszítések ellenére sem sikerült esetenként a cikkek minőségének javítását, stabilizálását az egyre növekvő piaci igényeknek megfelelően megoldani. Pados János, igazgató-főmérnök (aki a napirend előadója volt) szóbeli kiegészítőjében elmondta, hogy a reklamációk száma növekedett, ami a cég gyártmányainak eladhatóságát is veszélyeztette. A fogyasztói kifogások 1966 óta emelkedtek. tavalv 58 ezer nár cipőt hoztak vissza a gyárba. 0 A vitában néhányan — az anvagban kimutatott hibák elismerése mellett — a hosszú garanciális időben, a vásárlók hozzá nem értésében (tudniillik nem úgy viselik a cipőt, ahogyan célszerű) jelölték meg a reklamációk gyarapodásának okát. Például Kádas Antal és Lukács Béla felszólalásából is kicsendült ez. Kiss Lajos vezérigazgató határozottan szembeszállt ezzel a nézettel; „Tavaly csaknem hatvanezer embernek okoztunk csalódást, ingattuk meg a bizalmát Jogosan szidták a gyárunkat, a munkánkat.” A lényegre tapintott rá. Igaz, az 1968-ban értékesített 7 millió párhoz a mondjuk félszázezer csekély nagyságrendet képvisel. Igen, de csak a gyárban, a vállalati gazdaságban. A vevők nem így gondolkodnak. Joggal elvárják, hogy a pénzükért kifogástalan minőségű terméket kapjanak, minthogy azt fizették meg. Az üzemi pártbizottság ezt a szemléletet szeretné uralomra segíteni a gyárban. 0 Gonda András, Államidíjas szocialista brigádvezető a technológiai és a munkafegyelem erősítésében vélte megtalálni a minőség javításának útját. Valóban, milyen a fegyelem? A vitában elhangzottak szerint nem eléggé szilárd. Az újságíró őszintén szólva azt várta, erről is sokoldalú eszmecsere bontakozik ki. Nem így történt. Utólag egy-két megjegyzést engedünk meg magunknak. Véljük, hogy a technológiai és általában a fegyelem megszilárdítása nemcsak elszántság, nevelő munka kérdése. A gyár munkaügyi helyzetéből is következik, hogy a fegyelem egyáltalán laza lehet. A jelentésben közölt adatok szerint az állandó létszámhiány 2—3 százalékra tehető, ugyanakkor a munkaerővándorlás 32.9 százalék volt tavaly. A vállalat dolgozóinak harmada egy év alatt kicserélődött. Az anyagban olvasható, hogy az általános munkaerő probléma károsan hatott a minőségre, gátolta annak jobbítását. Nos, ez krónikus tünet Martfűn. Szerintünk érdemes lenne azt is elemezni, vajon miért nem tudja megtartani a vállalat az új munkavállalóit, illetve a már begyakorlott embereinek egy részét sem. Másfelől a munkaerő igényt csökkentő kisgépesítés lehetőségeit; kellene feltárni. Komáromi Béla felszólalásában azt mondta, ha rajta állna, a műszaki fejlesztés teljes anyagi bázisát a minőség megjavítására fordítaná. Gondoljuk, ezzel a fegyelem megszilárdításának egyik fontos előfeltételét is érintette. 0 A pártbizottság határozatai hosszú időre megszabják a kollektíva tennivalóit Programot adtak a gazdasági vezetőknek, a pártalap- szervezeteknek és tömegszervezeteknek egyaránt Az üzemi pártbizottság a minőség megjavítását stabilizálását az egész közösség ügyévé akarja tenni. A kommunisták így képviselik Martfűn a vállalat és a vásárlók érdekeit. Hosszú éveken át szép eredményeket hozott a ,.ne add tovább mozgalom”. Minap az egyik műhely fiataljai új programba kezdtek: „Ne csinálj rosszat”! Reméljük, ez lesz a közfelfogás Martfűn, ezt a „cipőt” viselik majd munkaközben mind a hétezren. * Ha a beígért kamerák el is maradtak, a televízió azonban képviseltette magát, a műsorvezető Balogh Mária személyében. Rövid bevezetője után kezdődik a verseny .. i Az izgalom máris tetőfokon. A nézőtéren szemmel láthatóén kialakultak az egyes táborok. Jobbszélen a Seben Péter pártiak, elől a Béke brigádosok, a szolnokiak pedig az egész teremPiarista tanár voltam őszülő, magas férfi ül a pult melletti asztalnál. Valamikor szép szál ember lehetett Kettesével hozatja a nagyfröccsöket Lehunyt szemmel iszik, szertartásosan. Motyog. Jó lenne, megtudni, kicsoda. Nyolc nagy- fröccsöt hajtott már le. Motyog. — Bámul?... Mért? Maga rendőr? Semmit se csináltam. Az a baj. Tudja, mi voltam én? Piarista tanár. Otthagytam isten csapatát Nem hittem én addig. Tanulni akartam, máshová nem vettek föl. Pap lettem. Tanár. Tudom már, hogy maga meg kicsoda! Magának beszélek, én is prédikátor voltam Hol dolgozom? Az f istent szolgálom. Alázattal. Bibliai idézetet mond. Üjabb két nagyfröccsöt rendel. Leveti a zakóját. 'Dagadnak az izmai. Télen, nyáron a vagonokat rakja. Állandó munkát nem vállal. „Csak istent akarom szolgálni.” Évekkel ezelőtt irodai munkára hívták. „Csak istent szolgálom.” Egy nap dolgozik, két-három napig részeg. Amikor munkához lát, eszelősen csinálja. „Istennek tetsző, ha az ember fáradt, mert akkor nem gonosz!” Nemigen látszik rajta, ami belülről már elvégeztetett Jön a főtörzs A resti tiszta, a felszolgálók udvariasak. A vendégek csöndben vannak. Mondják, amikor ez a fő-, törzs van szolgálatban, nem lehet hőzöngeni. A „főtörzs” aprótermetű, szinte suttog, olyan halkan beszél. De a szeme szúr! Félnek tőle, tehát tisztelik! Itt ilyen az értékítélet Nagyon kell az erőskezű rendőr, mert köny- nyen elszabadulnak az indulatok. Mindenfelől futnak ide be vonatok, sokféle embert hoznak... Az éjfélutáni törzsközönség már nem utazik sehová Nekik hiába kiabál a fülükbe a hangos bemondó, ők már nem szállnak fel semmiféle vonatra. Se a keletnek menőnek, se a nyuben. Szombathelyiek mintha kevesebben lennének. Következnek a kérdések. Vasúttörténet, brigádmozgalom, irodalom, munkavédelem, történelem. Csendes drukk, elfojtott felkiáltások, fütty, taps. A hangulat pillanatonként változik. — A Béke brigád vezet, de szorosan nyomában ott vannak a szolnokiak is. Egy jó kérdés és talán lehetne még keresni valamit::. Az utolsó erőpróba következik. — Mintha gyengébben menne a pestieknek, itt a nagy lehetőség. Feszült pillanatok. — Székzörgés, lábtopogás. A szolnokiak következnek. — Minden szem a zsűrin ... Sikerült! Holtverseny az élen, tehát hosszabbítás. Az első forduló eredménytelen, nem hoz döntést. — Üjabb kérdés következik. A Békének nagyszerűen sikerül, sajnos a szolnokiaknak kevésbé. * A verseny győztese a Béke brigád. Jutalma 11 napos sátra, indulónak. Éjfél után öt perccel vagyunk, nekik mára is ez a resti a végcél. Megérkeztek... Még egy órát inni. Csak haverkodok Minden éjszaka, ha addig nem akadt „partner”, vált egy 10 kilométeres menetjegyet Azzal ül be a restibe. Tapasztalt, régen kezdte. A vendégek közül elég soknak meghitt ismerőse. Negyvenen túl van, de jól tartja magát. Diszkréten iszik, elegánsan. Tisztes családanya látszatát kelti. Három férje volt, az egyik nagyobb gazember volt, mint a másik, így mondja. — Volt egy kölyköm, kiette a fene Nyugatra. Le se sz... Mert, hogy ilyen vagyok, meg hogy megtudta a múltamat Duma ez! Hát azokat miért hagyják itt szociális segélyen tengődni, azok a világgá ment híres jó gyerekek, akik dögre dolgozták magukat értük! Akik már negyven éves korukra banyák lettek a güritől. Lakik a szomszédomban egy öreg ha nem adnék neki néha egy tál ételt, felfordulna. Mi az a 260 forint így valahogy kap. Alamizsna az. Megszüli az ember a gyereket és ottmarad az ember a francba. Látom én, mi az a szép családi élet. Duma! Haverkódok. Amióta kiengedtek az internáló táborból, azóta senki sem tudta azt mondani, hogy valamit elfogadtam. Csak haverkodok. Nem tudok egyedül lefeküdni. Hosszú az éjszaka, mi a fészkes francért mennék egyedül haza.A bevonuló Slampos, vörösarcú, középkorú férfi támolyog az asztalok között. Lapát kezei a levegőt csapkodják. Beleiszik mindenhol az italokF. P. Á járműjavító üzemek szocialista brigádjainak országos vetélkedője A Tanácsköztársaság kikiáltása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett szocialista brigádvetélkedő végső összecsapásai következtek szombaton este a szolnoki járműjavító művelődési házában. A döntőre már csak a négy legfelkészültebb együttes — az északi járműiavíió üzem (Budapest) Béke, a szolnoki üzem Landler, a szombathelyi járműjavító Derkovits és a Landler J. járműjavító (Budapest) Seben Péter brigádja — volt hivatalos. szovjetunióbeli társasutazás és 5000 forint pénzjutalom. Második helyen a szolnoki Landler brigád végzett, 14 napos hazai társasutazást és 3000 forint pénzjutalmat kapott szép teljesítményéért. Harmadik a Derkovits brigád. Külön díjazták a legszebb munkásmozgalmi tabló és brigádnapló készítőjét, valamint a műszaki dolgozók legjobb szakdolgozatát is; a tablóknál a debreceni Kilián György brigád, a naplóknál a szolnoki facse- rejavító brigád, míg a szak- dolgozatoknál a dunakeszi Számyaskerék brigád végzett az első helyen. A vetélkedő Csorna Kálmánnak, a városi tanács vb elnökének zárszavaival fejeződött be, aki a nagyszerűen szereplő szolnoki együttesnek a városi tanács 1000 forintos különdíját, a győztes brigádnak pedig a Szolnoki Kulturális Napok emlékplakettjét adta át. H. l>. ba. Véreres szeme vizenyőt ereszt — Két év múlva ilyenkor... Két ilyen év múlva. Mindenkinek elmondja, hpgy búcsúestét tart. Még három napja van... Hétfőn „bevonul”. Sikkasztott. — Lerendezem az életem, le, le én... Ül, bámul maga elé. Honnan ismerem. Személyesen sehonnan. József Attilától: „...agyán pihennek elfáradt borok.” Tanulmányfej ő is. Valamikor egy nagyvállalat igazgatója volt. Rászokott az italra, leváltották. Elhelyezték főkönyvelőnek egy termelőszövetkezetbe. Százharminc liter pálinka „folyt” el a keze alatt. Szép csendben megváltak tőle. Felvették egy másik szövetkezetbe, egy pesti csarnokban vezetett százezres forgalmú zöldséges standot. Kecskére káposztát, mondja a magyar. Négyezer körül keresett havonta. Kevés volt italra. Csalt. lopott, sikkasztott Hétfőn, bevonul, — Két év múlva elintézek mindent. Mért nem hagynak engem egyenesbe jutni. A felszolgálók csendesen kivezetik. Könyörög. — Még csak egyet hadd igyák! Megáll az ajtóban, részeg sírás rázza. Háromcentet ötért Ejfél után 2 órakor bezár a resti. A felszolgálók előtte már egy jó félórával igyekeznek kimozdítani a vendégeket. Ilyenkor bábeli hangzavar tör ki. „Ide még egy kört! Nekem nagysád, még egy féldeci...” Igyekeztek magukat biztosítani az utolsó pohárra. Hátha többet már nem ihatnak... De folytathatják. Záróra körűi megjelennek a környék „jó kis házi borainak” tulajdonosai. Virágzó üzlet, akkor eladni a bort. a kotyvalék pálinkát, amikor a vendéglők már bezártak. Vasutasruhás ember, csattos üvegből árulja a pálinkát. öt forint egy stampedli. Élesztő ízű. zavaros kotyvalék. Övatos. kivezeti a vendégeket az állomás épületéből a mellék utcába, ott körbejár a gyűszűnyi pohár. — Mind megvesszük, menynyiért adja. — Nem adom, csak kimérve. Igen. mert így jobban jár. A sötétben nem nagyon lehet látni, hogy meddig van a pohár. Ahányszor három cent, annyiszor öt forint... * A hangosbeszélő már mondja a hajnali vonatok indulását. A resti törzsközönsége is haza indul. Ki, hogy tud! A kiugrott pap. a sikkasztó, a magános nő, másodmagával, a családját kiirtással fenyegető munkás, a járműjavítóból, a homoszexuális kerítő, a környék lumpenjei, sokan, — és a görbe estét csapott alkalmi részegek, akik reggel már szívesen letagadnák az előző napol. De a törzsközönség holnap is jön. holnapután is. Sokuknak már ez az utolsó állomás. Nem bírnak már felszállni egyetlen olyan vonatra sem, amely jobb, tisztább élet felé vinné őket. Pedig vonatok sokfelé indulnak, de nekik hiába mondják a hangosbeszélők Tiszai Lajos 2000 Ft-os kereseti lehetőséggel FESTÖDÉNKBE férfiakat. 1700—1900.— forintos kereseti tehetőséggel új korszerű fonodánkba és szövő- dénkbe lányokat felveszünk. 5 napos munkahét hazautazást térítjük, albérletről gondoskodunk. Jelentkezés levélben vagy személyesen. — Cim: Újpesti Gvapiúszö- vőgvár Bp. IV., Berni út l. szám.
