Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 11 O lyan nyugalmas ez az este. Asztalomra a lámpa kerek fényt ve?t, körben a tárgyak a homályban vastag kontúrokkal pihennék. Marcsi elaludt a heverőn, Bejött, hogy néz engem, csendben, igazán csendben lesz — elaludt. Kezeit, lábait szétveti- a nyál folyik az arqán, betakarom, nyakáig húzom a takarót. Pista a szomszéd szobában televíziót néz, átszűrődik a hang, a hangos nevetés, taps. Olykor Pista is felnevet, valami színházi közvetítés van, vígjáték. Tulajdonképpen én is nyugodt vagyok. Hiszen itt ülök az asztalnál, államat az ökleimre támasztom, s mégis. légák mondtak" elsőben, másodikban földre vetette magát taknya-nyála összefolyt beszélni sem tudott Sas András. Sasa, társai így nevezik. Gyenge képességű, lelkiismeretes, szorgalmas. Órákig képes egyfolytában beszélni, mesélni. Récsei Jenő. Nagy kamasz, negyvenhármas láb, korlátlan befogadóképességű gyomor. Pav- lava... Hát ő az. A jegyzeteimben ez ál] róla: tizenhat éves, testileg túlfejlett kitűnő tanuló. Normál általános iskolában is megállná a helyét Remekül sakkozik. Időnként gátlástalan, túlzott önbizalom Megjelenik előttem az arca. Kerek és mégis férfias arcát a feketekeretes szemLakás? Mondja; I — Te állami gondozott vagy, ugye? — Igen. Gondviselő neve. Mondja. — Édesanyád neve? Felnézek rá. Fülig szalad a szája diadalmasan körülnéz az osztályban. — Nincs! Nem szeretem a rossz vicceket. A rövid pár nap alatt is megismerhettek volna annyira, hogy ezt nem szeretem. — Idefigyelj, Pavla vak. — Nincs — bólint és vigyorog. Talán félreértjük egymást Megismétlem a kérdést — Hogy hívják édesanyádat? Ismét bólint a fejével, ■— Értem én tanár néni, hogy mit tetszik kérdezni. Nekem nincs anyára, A gyerekek kuncognak Pavlava ezt észreveszi. Hozzáteszi: — Engem a kukorica közt találtak Ceruzámmal az asztalon kopogok Feljebb emelem a fejem, elcsendesülnek — Idefigyelj Pavlava- te állami gondozott vagy ugye" Komolyan kérdeztem. 5 ts komolyan felek — Igen. — Nevelőszülőknél laksz. — Igen. —- ök csak tudják édesanyád nevét! Ismét kiül a vigyor az arcára, nagyvonalúan legyint — Dehogy tudják — Ez nem lehet — mondom; Valóban, ilyen helyzettel még nem találkoztam. Kitalálja a gondolataimat — Behozhatom a gondozási könyvemet —■ magyarázza — de abban sincs benne. — Olyan nincs, hogy valakinek ne legyen édesanyja — mondom hangosan. Érzem, hogy micsoda butaságot mondtam. Soós feláll az utolsó padban. — Tanár néni, Pavlavát a verebek rittyentették a földre. — A fejére ejtették — toldja meg Halász. Pavlavj, mutatja nekik, majd szünetben megkapjátok a magatokét, de vigyorog, jókedvű. — Csendben legyetek — mondom, s gondolatom másutt jár. — Nines na! — mondja nekem, s olyan hangsúllyal, mint aki csodálkozik azon, hogy még mindig nem értem. — Én talált gyerek vagyok Á várt hatás nem marad éL Kosélka Katj bemondja; — Akkor 6 a Kukorica Jancsi. Ránézek, ingatom a tejem. Kati. Kati, te meg csak most jutottá! el ide. Pavlava ezt a poént már régen elsütötte. Te mindig ilyen lassan kapcsolsz. Valaki dúdolni kezdi. — persze, hamisan, Jancsi belépőjét a János vitézből. — Gyerekek! —• mondom, de Pavlava arcát látva, valahogy én sem tudom abban a pillanatban átérezni a helyzet tragikumát. Érezhetik ezt a hangomon a gyerekek, nyüzsögnek, egymás között tárgyalják. — Szóval — mondom Pav- lavának — te csak úgy... lettél; Széttárja a karját. — Sajnos. Furcsa grimaszt vág. Kinevetem magam, — Érdekes — mondom, mindenesetre beszélek a felügyelő nénivel. A pesti intézetben meg kell legyen édesanyád neve. — Nincs — mondja —, Mand néni már térdig lejárta a lábát, de nem találta Felállók, megsímogatom a haját Indulatosan elrántja a fejét Helyre küldőim Néhány nap múlva megkeresem az állami gondozottak körzeti felügyelőjét. Pavlava szavait ismétli, nincs és nincs! Írjuk be a rovatba mint eddig is; „anyja ismeretlen"; És ezzel lezárul az ügy. Eltelik a tanév, a többivel együtt Pavlava is elvégzi a nyolcadikat Elhelyezkedik lakatos ipari tanulónak, a szomszéd városban- Egyszer felkeres, bejön az iskolába. Lefogyott, de azt mondja jól érzi ott magát Egy rugóskést vesz elő a zsebéből, büszkén mutatja, ez az első önálló munkája „fusimunka”. Hát — az első önálló munkának örülök, de hogy az éppen rugóskés!... Nem szólok, nem akarom elvenni a kedvét Aztán nem jön többet, «3 is feledkezem róla. Űj gyerekek, új gondok, új örömök. A, két évvel ezelőtti jegyzetek is bizony, a fiók mélyén pihennének. Elő kellett vegyem, írja az újság, Németh Sándort letartóztatta a rendőrség. De monda a felügyelőnő fa Pavlava nagy verekedést rendezett. összetörte az egész italboltot, egy embert pedig hasbaszúrt Meghalt az illető, — Mert — állítólag — az anyját szidta. DEREGAN GÁBOR t PAVLAVA Érzem, belül, valahol gyengén remegek-, Két évvel ezelőtti jegyzeteimben lapozgatok. Elégi szokásom, hogy minden tanítványomról feljegyzek magamnak néhány. apróságot Magamnak, az íróasztal fiókjának. Azt hiszem, buta szokás, hát mikor jut nekem arra időm. hogy elővegyem ezeket és beléjük olvassak! Most mégis, két- évvel ezelőtti jegyzeteimből lapozgatok. Nyolcadikosok. Íízenat, tizenhat, sőt .tizenhét évesek, fiúk, lányok; Gyógypedagó- giások. Értelmi fogyatékosok. Az iskola előtt autóbuszmegálló van, a várakozók milyen félve, milyen idegenül néznek az udvaron játszó gyerekekre Hülyék, mondják és odébbhúzódnak. Elmosolyodom. Én közöttük, a gyermekeim között érzem a legnagyobb biztonságban ~ magam. Nyugodtan hátatfordít- hatok nekik. S ha élmúlik egy tanév, s el kell búcsúznom tőlük, sajnálom őket, sajnálom magamat, sajnálom azt a megszűnő közösséget. Mert, ha olykor viharosan is kovácsolódik össze, azért mégiscsak közösség! Mint a két évvel ezelőtti is. A feljegyzésekben lapozok. Buda László. Rendkívül kis termetű, élénk szellemű, humorérzékkel rendelkező. Különösen számolásból' jó. Vissza- emlékszem, mennyire hihetetlennek tűnt, amit a kolüveg teszi jellegzetessé. Vállas, úgy mondják,, deltás alak, rugalmas mozgás, tervek, lendület, életerő. Nyolcadikosként vettem át őket, két éve. Év elején, amikor a naplóba a személyi adatokat írtam ba Pavlava felállt: —■ Tanárnő kérem — mondta — aztán engem nehogy a pé betűnél tessék szólítani’ — Hogyhogy! — Mert én nem vagyok Pavlava! — Ugyan, ne beszélj! Hát mi vagy? — Németh Sándor. — Miért hívnak akkor téged Pavlaváaák? — Isten tudja — mondta vigyorogva és megvonta a vállát Gondoltam, tréfál Hihetetlenül néztem a többiekre, de azok bólintottak. így aztán az N betűnél szólítottam; Kijön a padok elé Restell’, hogy neki ugyanúgy kel! kiállni, mint a többinek, mint például a kis Budának; Lazít a tartásán, hanyagul leejti a vállát hagyom, nem szólok rá — Tehát, neve! —■ Németh Sándor. — Születési hely, év, hé nap? — Budapest 1950 V. hó 15. — Azaz, hogy_. — Azaz, hogy május S- aenöt Gácei Míhálys Tabáni. otesrésaSa# LADÁNYI MIHÁLY Ój VERSE! Három dal í. Egy «szíeíseZŐ áésaryp bennem, fejbólisatásra lesve. Arcom*, szemem mögül fkS9eí elfylladó lélegzetemen, Szorongó szánalommal véne«, mS nem telt belőlem mg se: e glóriája is kopott, s él kőnySkvédő is ÜeUea& 3„ ElAndith egy daUZem. « népből sa Milyen dal indul eSl a népből? Keserű, dal, bizakodó dal. RShejt fakaszthat ez a «épüxSC* másért tenne, hogy a AsSassu ha néha-néha még eÜeőr mégis rőheji fakaszt a népbőr, ha vem a sok hangsssreléstSr?! 3. Szeretemből a szeretembe, akárcsak jobb hazát keresve, akárcsak kenyeret keresve, szerelemből a szerelembe — Megy az ember lefelé lassan mintha egy liliom-lugasban, érvám és fogat csikorgatva.; egyedülből a magányosba* Beat Nagyvilág Tizennegyedik évfolyam, És még mennyi évfolyam És még mennyi fiatal költi Mennyi-mennyi korlátlan tehetőség az interkontinentális utánérzésekre Ó dobj fel valamit dobj fel valami dák valamit ami hazai összeszorított szájú dajka Magyarország (Hungary) awtanu 3VttSliaiisusmueiiluaumtffUSiilianaiiniaiiSBlJiauBittiisniiiluaHtiiBiiltifliiliiBuiuxuiiiBultiliiSttBuuisi itiBitM ban főznek, az neki mind jó. Mondom neki, nagy karrierista maga, fiam. Így akar Gabi bácsinál bevágódni, hogy megeszi a puliszkát. Elvörösödik, jót nevet, iszik egy pohár bort. Aztán megjönnek Edit barátnői Azt mondják: puliszka, állati' Adjál Edit sokat. \ Tényleg szeretik. Eszik, mint a kis malac. Ezeket már beoltották. A poharak mind gyakrabban ürülnek, SUHA ANDOR: mondja; finom. Tán, gyöngyösi? Mária néninek egy bíró lánya van, szép fehér haja és a nyakában egy kaoéran megkötött kis muszlin sál, özvegy. Egyedül él itt a szomszéd lakásban. Javaslom, igyunk a Máriákra. ■— Elmúlt az már, fiam! •— Akkor csak magára asszonyom — szólok udvariasan. nem tágítva az ötletemtől. Azonnal mellém ül HÁZIBULIN Van egy kedves barátom, aki minden nyáron hazalátogat Erdélybe. Egy hónapig járja Csíkországot, azután visszajön és a Hargita tetejéről hazacipel öt kiló kukoricalisztet és egy jókora burdufot. Burduf — hogyis- mondjam —: hegyi pásztorok készítette juhtúró, gömbölyűre formálva és vastagon, mint a házicipó héja, bebőrözve. Akkor azután tort csapunk. Az asszony, Erzsiké, vízben Összefőzi a kukoricalisztet a túróval, feljavítja némi sült szalonnával és a nagy lábas ételt elénk teszi. Céhét nem úgy van az, hogy kenjük be sárral és kész. Mindennek meg kell adni a módját. Az erdélyi étel mellé erdélyi garnirung dukál. Erzsiké finom tejbe főtt lokhagymás salátalevest is készít, és ha a vuliszkát a saját tányérunkból is fogyasztóik. a salátát már közös tálhói illik kanalazni, A jelenlevők közül csak Gábor, a házigazda és én szeretjük a puliszkát, mert mi mentesek vágnunk az előtte' eeklől Erzsiké készített csirkév*rkHtfet és székelyau- Ivást is. hogy a finnyás gvomrvak ts egyenek valamit. Péter, a kissé hízásnak indult ioviAlis külsejű mérnök azt memdla. hogy 6 szeren a miliszt-át. de anypgzof-é rj hÁ^'öTÚ fjlfltt, yrorvp-f f vt 7* rí h bt /»ng f 7-*?N ■»#lcÁrynsZ*^t ßT-no, fiivá** fiv$Zr- tv?os rí $7rr.nn, rnindene. Be- szél, a szeme csillog és a nyála csak azért nem csorog, mert kultúrember. Misi, az új értelmiség képviselője. Fiatal, jóhangú, jótorkú fiú, nem hasember, de a puliszkára rá sem tud nézni. Pedig ó alig emlékszik a háborúra. Csirkét kér és gúnyolódik velünk, hogy az internacionalizmus senkit sem kötelez a puliszkaevésre. A háziéknak szép nagy lányuk is van, Edit. A tavalyi puliszka evéskor még 6 köszönt nekem kezitcsókolo- mot. most én neki. Az 6 tiszte: töltögetni a poharakat. Meghívták a fiút is, Ferit. Amolyan vőlegényforma. Kedves, szolid fiú. Kissé túl- öltözte a puliszkaevést. Sötét mellényes ruha. fehér nyloning, nyakkendő. Nem ismeri még szegény gyerek a módit. Van néhány étel, aminek ingbe-glóriába kell neki esni, hogy a sok gra- banc ne zavarja ez evés élvezetét. Kérdezik tőle: hát 6? Puliszkát? Igent int, azt mondja, sohasem evett még, de most megkóstolja. Istenesen, teleszedik a tányérját. Nekiveselkedik. az első kanál után bólogat hogy finom, nem is tudta, hogy ilyen jó. Mellettem ül. látom, érzem. mind nehezebben csúszik neki a kukorica, holott még iócskán tele a tányérja, izzad. nvög. de meo*sri, és dicséri. A szeme Edit SCC- — s* ke-esi V>er£k huszár ez a 4iű. ar—kívül, nnotion sze- zelmes. ö a pvliszkaevéssel is bizonyít; amit ebben a házMlsl énekelni kezd, szép, ősrégi magyar nótákat Mindannyian kísérjük, a lányok a. kvintet éneklik, m.i a tercet brummogjuk hozzá. Megint jönnek, a. szomszédból Mária néni. — Hallom, egy gyöngyösi ember is van itt.. Az asszony hetven körül, jár. Pillanatok alatt, kiderül, hogy ó is gyöngyösi, demokratikus úriasszony és hogy szellemileg teljesen friss. Sőt, szellemes, kellemes társalgó, azonkívül nagyszerű hallása van. Jelenlétéveel új színt hozott a társaságba ő sem ússza meg szárazon. a puliszkát lábast elébe rakjuk. Elérti a tréfát, eszik, a bort is megkóstolja, kís- lányosan csücsörít, s azt és beszélgetünk. A többiek énekelnek halkan, finoman, ahogy az ilyen idősebbek házibulijában illik. Mária néni kiosztja az egyik fiatal lányt, hogy te édesem ne énekelj, fals vagy, elrontod az egészet. Aztán hozzám fordul: „nem, tudnak ezek mulatni, nem Gyöngyösön születtek, nem, gyöngyösiek. Maga fiam mikor jött föl Pestre?” — Mondom neki. „Ó, én 1914-ben jöttem fel a férjemmel. Érdekes, amikor jöttünk a vonaton, Lé- derer főhadnagy, Kodetka, későbbi gyilkosa lépett a kupénkba, de rögtön vissza Is lévett, mert a férjem ma- gasabbrangú tiszt volt és nem adott neki engedélyt a belépésre. A felesége egy közönséges p erszóna volt. Már kijött a börtönből, most egy cipész ktsz-ben dolgozik. Jó megérzése volt a férjemnek, igaz?” Ezután a házigazdához fordul és figyelmezteti őt: „Gábor, maga ne igyék többet, tudja, magának hamar megárt!” Ismét hozzám fordul; „Hallotta? Biller Irén nemrég meghalt, Amerikában. Ismerte?” Személyesen nem volt szerencsém — mormogom —. csupán hallomásból annyit, hogy régesrégen Vas Jóska miniszter szeretője volt, mellékfoglalkozásként pedig színésznő. — Maga egy aranyos fickó! —- méltányolja ismereteimet Márta néni. És mondja — tesz fel izgatottan egy újabb kérdést — a Szent 8ertalan-tem,plom tornyát felépítették már a gyöngyösiek? Tudja, amely a nagy tűz alatt leomlott?! A szóban forgó nagy tűz ha jól tudom, 1917-ben volt, de nem szólok, hogy akkor én még nem éltem, csuván tudatom, hogy fel. természetesen felévült, a hívők nem hagynak ilyen tornyokéi sokáig heverni a porban. — Milyen kedves, pedig maga kommunista. A lányom is valami olyasféle Én is kapok a demokráciától nyugdíjat. A lányom is támogat. semmi balom. Heluretem mind nehezebbé válik. Mária asszony a tízes évek gyönemősi családjai után érdeklődik, Valami különös anakronisztikus atmoszféra fii közénk. „Hiszen Csépány Jóskáék is negyvenévesek voltak, amikor eljöttem Gyöngyösről !* — „Sajnos, akkor sem ismerem őket.” Látja bűnbánó arcomat, Észbe kap: Nem iszom többet. Hiszen Csépány Jóskáék 1912-ben voltak negyvenévesek, maga pedig most, ügyet édes fiam? Sajnos, ez a Gábor nem gyöngyösi, nem tudja, hogy a bort parádi vízzel kell inni, akkor könnyebben bírnánk. Nagy kópé maga — csap újra rám. — Engem Máriának szólít, ismeri Biller Irént, Léderert, s ezzel visszacsalt az ifjúságomba, Persze, hogy nem haragszom. Jólesett még egyszer Máriának lenni. Szóval barátom, maga egy echte gyöngyösi gavallér. az utolsó gyöngyösi űr! Hát, ami az urat illett van abban némi kis túlzóé — szabódóm, rhindhiába. Hazafelé menet behív bennünket 1 magához, egyperces álló vizitre. — Kedves kis bungalov — dicsérem a lakást. Mária asszony hálából megszorítja a kezemet. Otthon a feleségemtől megkapom. ami ilyenkor nekem kijár. Fülébe súgom, hogy én vagyok az utolsó nyöngvösi VT flor+Ang T^jroh * * fP Q * Ül**" d&szóbában, «e lássam, amikor gúnyosan az arcomba nevet.
