Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

'1969; május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Cseppben a tenger A tengervíz egy eseppjé- uek összetétele ugyanolyan, mint az egész tengeré. A tu­dós nem képes, az egészet megvizsgálni, mintát "vesz, s abból vonja le következteté­seit Ezt a módszert nem tud­ják egyformán alkalmazni a különféle tudományok. — Legritkábban éppen a társa­dalom vizsgálatánál hoz eredményt. Mégis, néha egyetlen apró mozzanatban, eseményben megmutatkozik egy társadalom lényege. Indiai tudósok jártak nem­rég a szolnoki Pályaválasz­tási Tanácsadóban. Ismer­kedtek a munkapszichológia és a pályaalkalmassági vizs­gálatok magyarországi ered­ményeivel. Kellemes és hasz­nos beszélgetés kezdődött a kölcsönös bemutatkozás után. Az indiaiak angolul beszél­tek. A tolmácsnő folyéko­nyan fordított, bár az alkal- lomra összegyűlt helybeli és vendégként érkezett magyar pszichológusok között is volt, aki tudott angolul. S a beszélgetésben egy­szer mégis érthetetlennek tűnő zavar állt be. Először nem is vették észre. Akkor tűnt föl, amikor az egyik indiai tudós némi változta­tással harmadszorra tette fel ugyanazt a kérdést. Zavart mosoly, feszengés. Először a tolmácsnőt gyanú­sították. Talán rosszul for­dított valamit, ő is zavarba jött, rákezdett a vendég fel­tett kérdésére. Elnézést kért „Nem vagyok szakember” — mondta, „öt órája dolgozom egyfolytában lehet, hogy el­fáradtam egy kicsit.’' Az egyik pszichológusnő — közvetlenül az indiai­hoz fordult s megkérte, te­gye fel a kérdést a lehető legegyszerűbb fogalmazás­ban. összeráncolta homlokát — Mit tesz egy magyar üzempszichológus — kérdezte némi gondolkodás után — ha például tíz meglévő mun­kahelyre tíznél sokkal több jelentkező van ? A hallgatóság fellélgezett, néhányan mosolyogtak. Meg­magyarázták, hogy nálurík ilyen eset nagyon ritkán for­dul elő. Legtöbbször éppen az okoz nehézséget, hogy nincs elegendő ember, ha egy üzemben tíz üres mun­kahelyet be kell tölteni. Az indiai tudós bólogatott, jegyzett valamit a noteszé­be. Üjabb kérdés követke­zett, újabb válasz, a beszél­getés folytatódott s többé nem zavarta meg félreértés. Az esetre nem tértek visz- sza. Jelentéktelen dolog. Pe­dig egy pillanat alatt sokat mutatott meg két rendszer lényegéből. A jelentkezők tömegéből kiválasztani a legalkalma­sabbat a gép kiszolgálására, vagy a jelentkező számára kiválasztani a legalkalma­sabb munkahelyet, ahol egészségére nem ártalmas, és legkevésbé tehernek érzett munkát végezhet Mindkét feladatot üzem- pszichológusok látják el; A munka különbsége mégis nagy. Néha akkora, hogy — akik végzik, nem is értik meg egymást B. A. EZÜSTDIPLOMÁSOK Törőesik Jött és m Kingstonsenekor siker« Salgő tarjánk tus Három napig Salgótarján felé fordult a könnyűzene- kedvelők érdeklődése. A IV. Országos Amatőr Könnyűze­nei Fesztiválon hatvan hazai zenekar, huszonhat énekes szólista és négy külföldi ze­nekar vett részt, azok az együttesek és énekesek, akik szűkebb hazájukban, megyé­jükben a legjobbnak bizo­nyultak; A salgótarjáni ver­senyt országszerte járási, vá­rosi, megyei döntők előzték meg, többszáz zenekar és énekés vetélkedett a salgó­tarjáni szereplésért. Megyénket képviselték a fesztiválon; Kiss Ernő és a Szilágyi fivérek, a pol-beat kategóriában, Törőcsik Joli énekes szólista és két szol­noki zenekar, a Trotill és a Kingston. Törőcsik JoB és a King- ston-zenekar a fesztiválon nyújtott teljesítményéért A televízió Angliában dühödt kam­pány indult. s. a televízió- készülékek ellen. A női la­pokat haragos feleségek le­velei árasztották el. A levél­írók egy emberként átkozzák azt a napot, amikor lakásuk­ban megjelent a képernyő. Az angol feleségek rájöttek, hogy a tv-készülék — ve- télytársuk lett. Egyre több angol feleség panaszkodik arról, hogy már legfeljebb csak két szót hall a férjé­től: „Szervusz drágám”, —> ezután ugyanis a férj rend­szerint leül a tv elé, és mint­ha odaszegezték volna, ott marad egész este. Egy bizonyos Mrs. Smith azt állítja, hogy a 14 év alatt, amióta televíziójuk van, szinte már elfelejtette, hogy milyen is a férje hangja. Ez­után az egyik újságban be­számolt tapasztalatairól sors­társnőinek: amikor rájött, hogy a helyzet már tűrhe­tetlen, hősiesen összetörte a tv-készüléket. Az eredmény bíztató volt: a férj 10 hónap alatt jelentős előrehaladást ért el abban a törekvésében, bogy újra megtanuljon be­szélni. Ha enoj akar, ezt ezüstdiplomát, a többiek bronzfokozatot kaptak. Emel­lett Törőcsik még elnyerte a Nógrád megyei KISZ-bi­zottság különdíját iS; a martfűi Törőcsik Joli neve nem ismeretlen a megyében. Kameráig jutott a tavalyi Ki mit tud? vetélkedőn; ta­vasszal a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle arany ok­levelét kapta. A Kingston együttes az Integrál zenekar .kettéválá­sakor alakult. Kezdeti nehéz­ségek, anyagi gondok (egy beat-felszerelés értéke meg­közelíti a százezer forintot), majd az első sikerek. Arany- oklevél a Tanácsköztársaság! "Művészeti Szemlén és most az ezüst az erős országos mezőnyben. Az együttes ve­zetője Munkácsi István — „civilben” olajmémök. «— trömböczky —i a bűnös ? mondja: „Hamm!", ha inni akar: „Glukk!” stb. A Sun­day Times női rovatának szerkesztője Mrs. Smith „Nő­véreim, dobjátok ki a televí­ziót és kezdjetek új életet!” kezdetű felhívását használta főcímnek egyik legutóbbi ösz- szeállításához. Mrs. Smith haragos hangú felhívásában „sziklának” nevezi a televí­ziót, „amelynek kemény fa­lán összetörik a családi bol­dogság”. De nézzünk mélyebbre, vizsgáljuk meg a probléma lényegét, s nyomban meglát­juk, hogy a baj oka talán nem is a televízió. Gyakran egy év sem telik el a házas­ságkötés után s a férjeket máris utoléri a betegség, amit „otthoni némaságnak” nevezhetünk. Valószínűleg így érzi magát a rádiókészü­lék, 'ha kiszedik belőle a lámpákat. Azelőtt minden hullámhosszon működött és minden állomást fogott, a legdrámaibb monológokat és a legvidámabb komédiákat sugározta. Azután egyszer bekövetkezik az „otthoni né­maság’’. Ssáxharminchárom meg egy. . • Marsziliai ének Az első szabad mája« elseje Szolnokon. Népgyűlés a Kossuth téren. (Db. Urban Lajos hagyatékából) Melengető j&isaoDt Fél- libbentette a lányok szoknyá­ját. Kacagtak. Egyvörös volt a vápc*. Tü­zes. mint a szerelem. A macskaköves tér hamar megtelt. A városházán fény­betűk világítottak: „Világ proletárjai egyesüljetek"! A gyerekek megvadult kto- csdkók módjára nyargalász- bak. Lepényevés lesz. jaj de jó, kiabálták. Nem győzték őket csitítani. A rezesbanda a Marsziliai éneket fújta. A dalárda éne­kelte „Fegyverre, bajno­kok..." — Verseghy fordításába», eivtársak... A verebek össze-vissza csapdostak a platánfák ágai körül. Felriasztotta őket az induló. ;— Figyelem... A tömeg elcsendesedett Az emelvényen előrelépett a szánok F. Bede, a direktó­rium tagja. — Az első szabad május elsejét ünnepeljük, nehéz időkben, de legyen ez a nap felejthetetlenül szép, még ak­kor is, ha az ünnepségről egyenesen a túzvonalba kell mennünk. Választhatunk, Két lehetőség van: vagy új­ra rabszolgákká aljasodunk és odadobjuk magunkat, asz- szonyainkat és gyermekeinket a kapitalizmus kegyelmet nem ismerő karmaiba, vagy fölkelünk és egy végső harc­ban megmutatjuk, hogy amit akarunk, azért meg is tudunk küzdeni _Választha­tu nk.^”­A lányok a térbe torkolló utcákban táncoltak. „Estére bál lesz!" Egy öreg haüászmegtemek 1848 jutott eszébe. „Suttyó gyerek voltam, de emlék­szem. Akkor 48 szeptembe­rében, Kossuth tt itt beszélt. Pont itt.” — Választhatunk! — Fegyverre... — Egy román Nőtárs akar szólni! A szobor mellől atoeugolná kezdtek. A tömeg lepisz­szegte... A katona nagyon halkan beszélt. Egy szőkehajú ápoló­nő mondta magyarul. — A román proletárok tudják, hogy nem ti vagytok az ellenségeik, hanem a sa~ ját tisztjeik, meg a bojárok, a király... Megéljenezték. A Tisza fe­lől kiáltás hallatszott. — Jön Vágó Béla! Utat engedtek a fekete automobilnak. A vörös pa­rancsnoknak poros volt az arca — Védjük meg a Tiszát! A tanácshatalmat... Szolnok proletariátusához fordulok... — Fegyverre! Az eskübe belemorajlott aez ágyúk hangja. — Csak égzengés! Csak az ég zeng... Az emberek a földet les­ték. Mindenki tudta, ágyúk; Itt vannak... A mtmkósszfázadök elin­dultak a frontra, át a hídon, lövészárkokat ásná a ligetben, ahol a lányok táncolni, sze­retni akartak. * Délután megerecft az eső. Hosszú vízicsíkok csordogál­tak a visszavonuló tnénko- csák kerekei nyomán, a fel­szerelést ledobálták, kellett a hely, a sebesülteknek. Mező­túr ég Törökszentmiklós fe­lől ólameső hullott az alig megásott lövészárkokra. Min­den ölmyi földbe gránát csa­pott. — Erősítést! Áttörnek... — Elpusztulunk.,, A szandai dombokon pa­rancsnokig törzskar elrendel­te a visszavonulást. A fe­nyői- és a közúti hídon meg- siketült vörös katonák ván­szorogtak át. A vasúid híd tömve volt, amikor roham érte. A táma­dók robibantöltettel megra­kott lovakat zavartak fel a hídra. A málhák oldalai gyújtózsinór füstölgött... Szá­jaiban betörtek az ablakok. A híd a Tiszába zuhant. Egy ér megszakadt... A városban szárnyra ka­pott a hír: 1 «= Megbukott a kommüh! A hadseregparancsmökság átköltözött. Tízszeres túlerő pusztított odaát... A direktórium új mun- készászlóaljakat állított fegy­verbe. A dalárda is a front­ra ment „A zsoldos marta­lékok nyája ordítva habzik ellenük...” A direktórium is frontra ment — Fegyverre, bajnokok... A front összeomlott. A vá­rosházáról valaki letépte a vörös zászlót. A macskakö­ves téren sebesültek százai jajgattak. A srapnelek közé­jük hullattak. — Menekülni! Vége..; <& A Keleti Hadseregparancs­nokság vonata már messzi magamögött hagyta a Tiszát. Böhm teázott. Egyik segéd­tisztje a szalonban sümdör- gÖtt; — Az események őket iga­zolták önöket, régi tiszte­ket S közvetlenül engem. Jelentse Pestre, a Kormány­zótanácsnak a történteket. A harc céltalan. Minden próbál­kozás forradalmi romanticiz- mus lenne. Á románok átléptek a Ti- S'át, Budapest legjobb védő­vonalát. A Tiszántúlon már nincsenek védőcsapatok; # Negyvenen voltak. Az aszódj század maradéka, há­rom endrődí kubikos és nyolcán a dalárdából. — Csak éjfélig! Amíg el­viszik a sebesülteket. Nina vége, csak visszavonulunk. Várták a támadást, de csend volt A románok a szajoli út mögé ásták be ma­gukat. Ágyúkat vonszoltak át a sártengeren. Szép, má­jusi eső szitált Versenyt mu­zsikáltak a levelibékák. A katonák a markukból ciga­rettáztak. Az aszódlak parancsnoka egy húszéves legényke volt — Várjuk fci a hajnalt! Pirkadatkor lovasszázad csattogott át a hídon. Lel­kendezve szaladtak a lova­sok elé. — Itt vannak a mieinkí Visszajöttek Pisztolytűz csapott közé­jük. Egyszer, ötször, tízszer.-. Aki csak mozgott, ólmot ka­pott Scheftsík György volt K. u. K. huszárfőhadnagy le­ugrott a lováról. — Köszönöm urak1 Elin­téztük a bitangokat. Vessék le kérem ezt a bolseviki maskarát és irány a város. Ahol vörös rongyot találnak, érvényesítsék a nemzet jogos bosszúját. ft A legyőzött hiába kéri a győző kegyelmét, mert az megrészegül és még kegyet­lenebb lesz. A villanegyedbe beköltöz­tetett családok apjuk életé­ért könyörögtek. Az utcasar­kon mindenkit lelőttek. — Vörös lesz nektek a május! Reggelre nyolcszáz tiszt, állt fegyverbe. Az interven­ciósok a Tiszáig jutottak. ft Az arcok zöldnek látszot­tak a füstben. A Kormány­zótanács Politikai Bizottsá­ga egész éjjel tárgyalt. — Nincs értelme tovább. Értsék meg! Minden lövés hiábavaló. Forradalmi ro- manticizmus. . Bőhm bólogatott. — Parlamentereket kell küldeni a csehekhez és • románokhoz. „A magyar kor­mány az cntentetöl táviratik lag már békét kért!" — «B- zel a szöveggel. A frontról éjfél éta neo# kaptak új híreket — Nincs front! Csak uw* nekülő csűrhe van... Kun Béla felugrott: — A Tisza partján becs** lettel halt vörös katonákra- appellálva kérem a Forra­dalmi Kormányzótanácsot% ítélje td halott elvtársaink emlékének meggyalázó jáL A terem felmorajlott. 1 — Menjenek a parlament* terek, vagy ne...? Kun Béla Vágóval és SaM muelyvel suttogott. — Menjenek, taktikai tök* bői. Tibor azonnal hivasA össze a budapesti munkás* zászlóaljak vezetőit. Menj.j ft A szolnoki középületeken fehér rongyok csüngtek. A rémület megdermesztette az embereket, pedig melegen sütött a májusi nap. Az erő­sek reménykedtek, nem le­het vége. A fűrésztelepről két kocsi fenyőport kértek. Egy vár­megyei hajdú leszúrta Hor-’ váth csendőrtiszthelyettest,' mert az megerőszakolta a lá­nyát. Agyonlőtték. Az utolsó vörössipkás hars- vöd szívrohamban meghalt. Dr. Sükösd vörös orvosén^ gedélyt kért a városparancs­nokságtól, hogy segélyben ré­szesítse az utcán fekvő se­besülteket. — Űriember keze nem érintheti ezeket... Megtiltot­ták... A munkászászlóaljak gyű­lésén, Pesten, Kun Béla be­szélt: — ...küzdenünk kell min­den erővel a proletáriátus diktatúrájának fenntartásá­ért. Küzdeni egészen addigi amíg egyetlen lehetőség van arra, hogy egy fegyvert el­süthetünk! Tisza} Lajos PAPÍRIPARI VALLALAT SZOLNOKI PAPÍRGYÁ­RA azonnali belépéssel, rövidített munkaidő és jó ke­reseti lehetőség mellett alkalmaz. villanyszerelő és műszerész szakmunkásokat, valamint ' férfi segédmunkásokat Jelentkezés: Szolnoki Papírgyár: Szolnok, Vöröshad­sereg u. 8—12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom