Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

1969. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vezess, ha tudsz 1 Nagyobb követelmények a biztonságos közlekedésért Ä gépjárművezetőképzés július elsején életbelépő ok­tatási és vizsgáztatási rendsze­rének reformjáról, az ezzel kapcsolatos legfontosabb in­tézkedésekről, s arról hogyan készülnek fel erre az MHSZ megyei vezetőség gépjármű­vezetőképző iskolájában, Si- dó Béla őrnagyot, az iskola vezetőjét kérdeztük meg. — A vizsgák szigorítását a megnövekedett gépkocsi- forgalom és az ugyancsak emelkedő közúti balesetek száma, tették szükségessé. A magasabb követelmények miatt az oktatás tematiká­ján is változtatni kellett; A sok elméleti foglalkozás- helyett, a gyakorló-vezetés óraszámát 20-ról 60-ra eme­lik. Bevezetik a 30—40 kér­désből álló tesztrendszert és a pontszámokkal való érté­kelést. Felemelik a gyakor­lati vizsga időtartamát, s a harmincperces vezetés alatt, kétféle feladatot kell megol­dani a vizsgázóknak. — A gép járművezetőképző iskola hogyan készíti fel a megnövekedett követelmé­nyekre a tanfolyamok részt­vevőit? — Iskolánkban a gépjár­művezető oktatás a katonai előképzés kereteiben folyik. Ezért a szakmai képzés mel­lett a leendő sorköteles, hi­vatásos gépjárművezetők po­litikai oktatásban ja része­sülnek. A politika! foglalkozássá kon elsősorban katonapoliti­kai kérdésekkel, kül- és bel­politikai eseményekkel fog­lalkozunk. Hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulójára a KISZ megyéi bizottságával együttműködve versenymoz­galmat indítottunk, amely­nek keretében előadások for­májában feldolgozzuk az el­múlt huszonöt év legfonto­sabb gazdasági, politikai, társadalmi eseményeit A szakmai képzésben óriú­V ízbe való könyvek Sok ember szeret fürdőzés közben olvasni Egy floridai könyvkiadó olyan könyveket hozott forgalomba, amelye­ket vízhatlan papírra nyom­nak. A könyveknek felfújha­tó górni borítójuk van, „A levegő borítású” könyv a vázén úszik, ^ 8} jelentősége van az új tan- intézményünknek, amely je­lenleg a legkorszerűbb me­gyei gépjárművezetőképző iskola az országban. Igaz, az ünnepélyes megnyitásra csak július második felében ke­rül sor, de a hallgatók már április végétől birtokukba vették a jól felszerelt épüle­tet A szolnoki iskola mint­egy három millió forintos költséggel másfél év alatt épült fel. A gépjárművek karbantartásához, javításá­hoz, aknás szerelő csarnok, akkumulátortöltő, hegesztő­műhely, garázs és szociális helyiségek állnak az itt ta­nuló, többszáz fiatal rendel­kezésére. Az alapozásnál és az épít­kezésnél a szolnoki és a vi­déki sorköteles hallgatóink, a társadalmi és függetlení­tett oktatóink körülbelül harmincezer, az előtér parkí­rozásánál, a térburkolásnál pedig százötvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, illetve végeznek. — Az iskola vezetői mi­lyen változásokat várnak az oktatási és vizsgáztatási re­formtól? — Elsősorban „ gépjármű­vezetők gyakorlati és elmé­leti tudásának, ha nem is ugrásszerű, de folyamatos fejlődését, nagyobb közúti biztonságot és kulturáltabb közlekedést várunk. 1 ' I íiátó.#«.. Miska, az utolsó magyar bölény Középkort állatvilágunknak legnagyobb példányai az őstul­kok (vagy ősbivalyok) s a bölé­nyek voltak. Pannónia faunájá­val kapcsolatban megemlékezik róluk az ókort Strabo és az L sz. kezdetén Flinius müve is. A hatalmas, mintegy 1.8—1.9 méter mar-magasságú őstulok, — ame­lyet kegyetlenül Irtottak —Írott feljegyzéseink szerint Erdélyben, az 1620-as években pusztult ki. Vérvonala azonban tovább él a mai magyar szarvasmarhában; ez a középkori törpe marha s az őstulok kereszteződéséből ke­letkezett. A xni. század elején még — Szatmárban, Szilágyban, Mára- marosban — külön királyi va­dászispán keze alatt működtek az őstulkok és a bölények va­dászai. A tulkok közül a kifej­lett nagyobb példányokat megöl­ték, a latinul ,,bubalinus”-nak nevezett borjakat azonban be­fogták, szelídítették, házasítot­ták. Az 1288. évi esztergomi vám­tarifa tételei között megkülön­böztetik a közönséges szarvas- marhát a nagy marháktól; utób­biakért — amelyeket már ekkor is exportálnak — a közönséges marha vám-díjának kétszeresét számolják. Nemcsak húsuk és börül-szőrük volt értékes, de óriás szarvaikat Is becsülték. — 1138-ban az erdélyi vadászok évente egy medvebőrt s egy ös- blvaly-szarvat szolgáltattak a dömösi apátságnak. — Őstulok szarvából készültek az esztergo­mi kincstár XV. századeleji ivó­tülkei is. Az ősmarha-félék másik cso­portja, a — sok Belényes hely­névben is megőrzött — bölény sóira nem volt házasítható. Vad­állat maradt. Közép-Magyarorszá- r.on 132’7-ben hallunk az utolsó bölényről. Ekkor L Ferdlnánd király vadászott egy, az eszter­gomi vadaskertből megszökött bölényre. Az erdélyi Kelemen havasokból származó utolsó bölényt, a Miska nevű hatalmas lilmáUatot Echönbronnba vitték. Itt múlt ki 1809-ben. Koponyáját Napóleon vitette Franciaországba. Egyetlen őrá állatunk ez, mely­nek kipusztulását évnyi pontos­sággal tudjuk. A karcagi Déryné Művelődési Házban november óta folyik a művészi torna tanítása. Dr. Hazay Béláné tizen­négy, 3—6 éves korú kisgyermekkel próbálja megszeret­tetni a művészi tornát Alig van mostanában olyan tárgyalási nap a bíró­ságokon, hogy garázda sze­mélyek ne szerepeljenek a vádlottak között Hegedűs Gábor törökszent­miklósi lakos például a mű­velődési ház tv presszójába már ittasan tért be és ami­kor távozásra szólították fel, szidalmazta a presszó dolgo­zóit, a vendégeket. Végül erőszakkal voltak kénytele­nek távozásra bírni, mire Hegedűs berúgta a presszó ajtaját, nekiesett az ablak­nak és betörte. Cselekmé­nyéért a törökszentmiklósi járásbíróság 15 százalékos bércsökkentés mellett hat hónapi javító-nevelő mun­kára ítélte. pedig 6 hónapi szabadság­vesztéssel sújtotta. A vádlot­tak az ítéletet igazságtalan­nak tartották, annál is in­kább, mert szerintük nem követtek el bűncselekményt, fellebbeztek. Féltégla a vendég térdére Éjszakai útonállók Valamikor gyakori jelen­ség volt, hogy egy község­ben, az alvégen lakó fiatal­ember nem udvarolhatott a felvégi lánynak, mert meg­verték a felvégiek. Az pedig már főbenjáró „bűn” volt, ha más községből fogadta az udvarlást a lány. Ügy látszik Kenderesen még él ez a szo­kás. Ficzere Ferenc — aki kötekedő természetéről is­mert a községben és ezért már büntetve is volt — Tóth Lajossal az egyik éjjel meg­lesték közös lányismerősü­ket, aki udvarlójával sétált. Mivel az udvarló más köz­ségbe való volt, a két ittas fiatalember nem szívlelte őt. Követték a párt, majd egy alkalmas helyen rátá­madtak. Az udvarlót leütöt­ték, amikor a lány segíteni akart őt sem kímélték; A fiatal pár végül is el­menekült. Ficzerét és Tóthot viszont felelősségre vonta a bíróság és garázdaságért mindkettőjüket elítélte. Fi­czere 4, Tóth 2 hónapi bör­tönbüntetést kapott Nem fértek a bőrükben Három barát állt a szolno­ki járásbíróság előtt Bognár Béla, Pálinkás Kálmán és Bálna sziámi-ikrek Dr. A. Cawamura a tokiói bálnakutató intézetben sziá­mi bálna-ikreket tanulmá­nyoz. A kis bálnák akkor látták meg a napvilágot, ami­kor az anyát az Indiai óceá­non kihalászták. Mind a két bálna hím, 2—2 méter hosz- szú. Koraszülöttek. A két bálna a mellkasánál nőtt össze, s az összenövés ellené­re jól fejlett, egészséges és így jól táplálható. Mátyus János szolnoki lako­sok együtt italoztak „ szol­noki Fenyő étteremben. A szomszéd asztalnál ült Varga András és Tóth István, aki­ket még látásból sem ismer­tek. Mégis, amikor azok el­távoztak az étteremből utá­nuk mentek és szó nélkül rájuk támadtak. A két férfi megpróbált védekezni és a támadók ütései célt tévesz­tettek. Látva, hogy esetleg fordulhat a kocka és ők hár­man lesznek kénytelenek vé­delembe vonulni, „lefújták” a támadást és visszatértek a Fenyőbe. A rendőrjárőr ott találta meg őket, s ellenük a bűnvádi feljelentést meg is tette. A bíróság tekintettel bün­tetlen előéletükre, Ficzerét és Pálinkást 7—7, Mátyust Béni Károly tiszaföldvári lakos nővérével veszett össze. Felkereste őt munkahelyén, a tiszaföldvári cukrászdá­ban és ott a műhelyben szi­dalmazta a vendégek füle- hallatára. Nővére mérgében ezért arcul ütötte egy moso­gatóruhával. A vádlott erre nekiment nővérének, ütötte őt, letépte fejéről a kendőt, majd amikor távozott kívül­ről betörte az ajtóüveget és a nyíláson keresztül bedo­bott a cukrászdába egy fél­téglát, amely az egyik ven­dég térdét találta el; A szolnoki járásbíróság fi­gyelembe véve Béni Károly büntetlen előéletét, őszinte megbánást tanúsító maga­tartását, garázdaság bűntet­téért 5 hónapi — három év­re felfüggesztett — szabad­ságvesztésre ítélte. EZ IQEN...!- mi ­Olvastam la­punkban; a Szol­noki Kulturális Hetek egyik leg­kiemelkedőbb ese­ménye volt a sza­badtéri színpadon megrendezett — ökölvívó torna. Megtudtam azt is, miért volt ez ilyen jeles kultu­rális esemény. Mivel több ver­senyzőt kiütöttek és így foghíjas lett — mármint a mezőny. Aztán a megnyitóbeszédet követően Orbán is szorítóba lépett. A belharcot eről­tette volna, fordí­tott alapállású el­lenfelével szem­ben, de két kultu­rált jobbegyenes­sel vele szemben felülkerekedtek. A másik ver­senyző a mate­matikai tudomá­nyok ülésszakán járt úgy, hogy nyolcat rászámol­tak, majd ezt megismételték, mígnem a szorító annyira szőri tóvá vált számára, hogy onnan letá­mogatták. A kisváltósúly- ban — a kulturá­lis napok kereté­ben — dulakod­tak. A nagy Har­csával meg nem bírt senki. Még szerencse, hogy Hód osan nem ne­ki akasztotta be folyton a horgo­kat. A másik kultu­ráltan k.o-zott, is­mét mások meg­roggyantak, volt aki énekelt, sőt olyan is, aki a kisváltósúlyban állandóan nyö­gött... Nem folytatom. Bizonyára izgal­mas sportesemény volt, s a Szolnoki Heteknek, ha így nevezzük, érdekes, eseménydús ren­dezvénye. De a kulturális hetek egyik legkiemel­kedőbb...? Azért az alföldi nép­táncfesztivál, a pécsi balett ven­dégszereplése, a történészek tudo­mányos ülésszaka, az országos sza­valóverseny, meg a szövetkezeti da­lostalálkozó se ku­tya... (cs) iniiiunii'ninn»iniiiininininiiiiiiininininniiiiiiiiiiiu.n.i:ii!«mai[B8Wrt«'iKinniPi«Hin«minima!uiuH«iiii— imimiiw niirn»u«mB*H»Minwun!iiiiinniimmuuniiimnmtmmmmnn>uiimninnnmninimmiiiiiimntmn)iiitinii immin Dessewffy László: Majdnem világcsúcs 'Ä tömeg nemi moccant; A szomszéd „fateF’-ja. mint a cövek állt a telep kapujában, mellette egy feketeráhás asz- szony, Hajnal óta fogták a helyet, bizonyára jól lebe­szélgették mayákat. meg egy kis »isszeret is szereztek a régi mellé. Erősen fújtattam, mögöttem meg egy kis szöszt lány, mire a csődületen át­vágtuk magunkat. — Csak jobbra! — mond­ta a „fater”, és a tárcájából előnyalázott egy utalványt — De ne a lapostetőshöz, mert az a mázsaház. hanem a másik bódéhoz. es» Na mi lesz! Most már négyen maradnak ott? — ordították hátulról. — Mire várnak., tapsra? A „fater” meg az özvegy nekilódult. A tömeg úgy vált ketté előttük, mint Mózesnek a tenger. Mi maradtunk, a kis szőkével a kapuhoz lapít­va. Ronda nagy kapu volt, gerendákból és deszkákból tákolták valamikor, aztán kátránnyal feketére mázol­ták, de most már csak a rá­fröcskölt sár védte a korró­ziótól. A sár tetejére krétá­val írták hogy mi nincs a telepen. Hát sok minden nem volt meg kell hagyni, ttr még*? egyre jöttek, akik nem fadfák, Hogy itt fél öt­kor kezdődik a műszak. Már- mint a vevőké, mert m tele­pieké csak úgy nyolc óra körül. A kis szöszi is melegítő­ben volt és tornacipőben, akárcsak én. 0 látszott a leg­esélyesebb ellenfelemnek. Ámbár, mit lehet tudni? Most egy újabb autó ér­kezik, egy piros Skoda. Por­zott mögötte az összeszáradt sár. Aztán megtorpant és tül­költ. Nem mozdult senki. A többi autós is megvadult, mert voltak többen is, kö- högtették az önindítót, túráz­tatták a motort Lassan, megpróbáltak előrenyomulni. De a kerékpárosokon fenn­akadt a roham, a gyalogosok pedig olyan zajt csaptak a kapu védelmében, mint var lami szélesvásznú ostromje­lenetben. Aztán lassan elült a lárma, csak mellettem gő­zölte egy szőrös manusz a pálinkabűzt. — Mit képzelnek? Mert autójuk van? Egy kövér, vállas ember rászólt. — Maga csak hallgasson! — Miért hallgassak? Hát nem így van? Mi sorban ál­lunk egy hétig. Az állami lakást meg kik kapják? — Jobb lesz, ha hallgat. Nem úgy van az. — Hát hogy? Talán maga jobba« tudja? Mi maga? — Figyeljen ide! Ismerem magái. Nem épít maga sem­miféle házat A szőrmókus erre nagyon elcsendesedett, a másik se szólt többet. A kis szőke közben addig forgolódott, amíg a kapunyitásba nem került. Jól kitaníthatta « mamája, akárcsak engem a szomszédék ,,fater”-ja. De hiába, mert kétszáz méteren senki sem verhet rám. Két­száz méter — húsz másod­perc. Na jó, huszonkettő. És ha harminc? Mire az autó­sok és a biciklisták elindul­nák. tpics-apacs, én már a célban vagyok. A kapu mögött zörgést hallottam, néztem az órámat. Itt a nagy pillanat! Lánc csörrent, tolózár nyikordult, tompán puffant egy farönk, és a szárnyait között ember- nyi rés nyílt. A szöszi már be is ugrott rajta, utána én. Egy dagadt alak tartotta a kapu szárnyát és majd meg­szakadt. miközben húzta hát­rafelé. Nem az erőlködéstől, hanem a röhögéstől. Gon­doltam, odamázolok egyet, de most nem lehetett ilyen mellé­kes ügyekre vesztegelni ás iáöt. a kislány előttem húz­ta a csíkot, és hátulról is szorongattak. Elől a kis szöszi, mögötte én. Valamit már behoztam az előnyéből, de még veze­tett. Közvetlenül mögöttem egy pár bakancs trappólt. Hátrakaptam a fejem, 4 pá­linkás volt, mögötte is néhá­nyon a fiatalabb korosztály­ból, távolabb a szétszóródott gyalogosok mezőnyét már befogták a biciklisták. De a hátrapillantásom elég volt a szöszinek. hogy újra rámver­jen egy lépést. Rossz érzés volt. Hát lehet az, hogy nem én állok majd a győzelmi emelvény legma­gasabb fokán? Nem én állí­tom fel a telepi cementfu­tás új világrekordját? A kislány már be is rob­bant a célba, a házikó szuty- kos ablakához. Én is odaér­tem, másodiknak. Traptrap- trap. A pálinkás is belihe­gett. Azután a többiek A sereg zöme még a farákások között fújtatott, amikor egy svájci-sapkás kiszólt a kis- ablakon: — Emberek, ne várjanak! Csak tíz utalványra adunk ki cementet. Naponta csak tíz utalványra. Nem értik? Harmincán állhattunk az ablak előtt, de senki nem mozdult. És még mindig jöt­tek. Tudták, hogy csak tízen kaphatnak cementet, de azért jöttek Hátha csoda történik. Felemelik e kontingenst. Vagy huszonkilencen hirte­len összerogynak. és a har­mincadikkal kezdik a sort. A „fater” és az özvegy most fordultak be a kapun. Szépen kényelmesen jövöget- tek, a jegyesek nyugalmával. A kis szöszi még mindig erő­sen lihegett, igaz, én is. A ..traptrap” pálinkafelhőket szuszogott a nyakamba. De ő is válogatott szinten futott, neki is jut cement. Végre az öreg beállt a helyemre, és ötvenest nyomott a markom­ba. Kicsit huzakodtunk, az­tán elfogadtam. Néhány lazító mozgás, in­dulhattam hazafelé. De ni- csak! Valaki integetett a fara­kás mellől. Szörnyen fújta­tott, pedig végig se futotta a távot, leállt a cél előtt. Csuda asztmás volt a lihe- géie, igy közelről. — Szakikám, pfü, pfü — szólt —. megkérhetném va­lamire? — Attól függ. — Maga jól fut. Én már harmadszor vagyok itt... Ha rágondolok, hogy futni kell, már elakad a lélegzetem. Pfü... Nem ér rá véletlenül holnap reggel? Félfordulat bálra, irány a kapu. — Nem ingyen gondoltam, ötvenes elég lesz? Földbe gyökerezett a lá­bam. Újabb ötvenes. Minden reggel egy ötvenes. Az annyi, mint ötször huszonöt, ezer­kétszázötven. És mi ez a kis futás. Armin Hary egy ilyen pillanatban határozhatta el, hogy profi futó lesz. Szép kényelmesen idejövök hétre, beállók a „verebem" helyé­re, és nyolckor már sattyog- hatok hazafelé. A strandra, a moziba, a hegyekbe. Ahová akarok. Csak a formámat kell tartanom, nehogy úgy járják, mint ez az ember. Kár, hogy minden második héten dél­előttös vagyok. Otthagyjam az üzemet? És ha két „vere­bei!” csípek fel minden reg­gel? Ez hát a gyors meggaz­dagodás titka? Egy óra. egy százas. Így csinálják a nagy­menők. De az üzemet még­sem hagyhatom ott. Hogy egész életemben egy pálin- kásbutykos előtt trappolják? — Na, el tud jönni hol­nap? — sürgette az ürge. — Én nem tudok, de tu­dok valakit... — Ne ajánljon nekem sen­kit. Látom, maga jól fut* phü... Mégsem akarok ehhez a szeszkazánhoz fordulni; Hogy a szemembe röhögjön? — Mondtam, hogy tudok valakit. Az prrofi. Legalábbis azt olvastam. De gondolom, eddig nem nagyon ment ne­ki, segíthetnénk rajta. Meg­adom a címét. írja csak. Ar­min Hary. München... Na nem írja?..* Felkapott egy dorongot. És még szalandi is tudott! Hiába, mégis csak az ama­tőrsport az igazi. Ha befelé nem is, kifelé biztosan új világcsúcsot futottam. A tárgyalóteremből Garázdák a bíróság előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom