Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

1969. május 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vöröskeresztes világnap SzázSt évvel ezelőtt, 1874. május 8-án alakult meg Géni­ben a Nemzetközi Vöröskereszt, hogy segítse a bajbajutot­takat, a háborútól, elemi csapásoktól, katasztrófáktól szen­vedőket Jean Henri Dunant, a svájci emberbarát születési évfordulója is ez a nap; a krónika szerint 110 évvel ezelőtt a solferinói véres ütközet idegtépő látványa érlelte meg benne az elhatározást, hogy a védtelen sebesültekért, a csatákban megrokkantakért kell tenni valamit. A következő években lelkes toborzó munkával megnyerte néhány ország hasonló gondolkodású férfiainak — tudósoknak, orvosok­nak, társadalmi személyiségeknek — a támogatását. Az elmúlt 105 esztendő alatt a kicsiny mag terebélyes fává fejlődött: a Nemzetközi Vöröskereszt jelenleg 114 nemzeti társaságból áll, mintegy 250 millió tagot számlál és csak­nem 130 kormány csatlakozott eddig a háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi egyezményhez. A Vöröskereszt tevékenysége az elmúlt évtizedekben, s különösen az elmúlt években valóban világméretűvé vált: a mozgalom bebizonyította, hogy minden országban — jelentősen eltérő körülmények között is — hasznosan, ön­zetlenül tudja szolgálni az emberiesség eszméjét, képes se­gíteni a szenvedő emberen. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben a Vöröskereszt kiterjedt nemzetközi segélyak­ciói tíz- és százmilliókat érintettek. Az alapításának 105. évfordulóját ünneplő Vöröskereszt egész eddigi története azt bizonyítja, hogy tevékenységének kezdettől elválaszt­hatatlan része a népek közötti béke és megértés előmozdí­tása: ezt bizonyítja — többek között — az a három Nobel - békedíj is, amellyel a Nemzetközi Vöröskereszt nagy mun­káját 1917-ben, 1944-ben, majd legutóbb 1963-ban jutal­mazták. A vöröskeresztes világnap jó alkalmul szolgál arra, hogy tisztelettel és elismeréssel adózunk a több százezer tevékeny tagot számláló Magyar Vöröskereszt nagyszerű tevékenységének. A mi vöröskeresztes társadalmi munká­sainknak is szerepe van abban, hogy a tuberkulózis, a '„morbus hungaricus”, mint népbetegség megszűnt hazánk­ban; hogy évente több százezren jelentkeznek önkéntes rakszűrő vizsgálatokra; hogy országunk járványügyi hely­zete nemzetközi méretekben is olyan kedvezően ^alakult; hogy a Magyar Vöröskeresztnek sikerült széleskörű társa­dalmi üggyé tenni a véradó mozgalmat, s ennek segítségé­vel ezrek és ezrek életét megmenteni. A megyei nép­művelési tanács ülése Szerdán délelőtt 9 órai kezdet* tel ülést tartott a megyei nép­művelési tanács. Napirenden az országos népművelési konferen­cia előkészítésére alakult mun­kabizottságok jelentéseinek meg­vitatása szerepelt. Megyénk népművelési szakem­berei az elkészült huszonkét ta­nulmány közül tizenháromhoz fűztek megjegyzéseket, dolgoz­tak ki módosító javaslatokat. — Ezek a javaslatok megkönnyít­hetik és kiegészíthetik az albi­zottságok további munkáját s az országos konferencia elé ter­jesztendő tézisek végleges meg­szövegezését. Az országos konferenciára — előreláthatólag az idén ősszel ke­rül majd sor. Tanfolyamon az anyakönyv­vezetők ‘ A szolnoki Tisza-ligetben ked­den nyílt meg a megyében mű­ködő anyakönyvvezetők politikai és világnézeti továbbképző tan­folyama. Az első napon társa­dalmunk osztályszerkezetének változásairól s a mai magyar társadalom tudati arculatának jellemző vonásairól hangzott el előadás. Szerdán egyházpolitikai kérdé­sek szerepelnek a programon, valamint az ünnepi beszédek lé­lektani követelményeivel és tör­vényszerűségeivel ismerkedtek a tanfolyam hallgatói. A harmadik napon stilisztikai, retorikai és nyelvhelyességi is­mereteiket bővítik megyénk anyakönyvvezetői. Az érdekes és változatos témaköröket feldolgo­zó tanfolyam csütörtökön dél­után zárul. A békés békési Á Hortobagy-csatorna ott, fehol a Békés megyei halász ^megdolgozza”, Szolnok me­gyei felsé.Tterület. Karcagtól mindössze hat kilométerre fekszik. A halász tanyáját óriási merítőhálójának tizen­öt méteres tartó oszlopai messziről elárulták. A parton házikó. Építő­anyagát az ajtó kivételével _a víz adta. A fala agyag, rő- asévél erősítve, a tetőtartó dorongokat víz hozta, s a nád a víz partján termett. — Magam csináltam a ka­lyibát A berendezése két prices, polc edényeknek, fűszerek­nek, a mennyezetről lógó fo­gas, asztal, kis tűzhely és két szék. A házikótól három méterre van a csörlő, mely­nek segítségével a hálót ki­emeli a vízből Balogh Pista. — Így mondja mindenki. Nem István, hanem Pista. Erőscsontú, szélesvállú, magas ember a halász, olyan barna bőrrel, hogy az én vá­rosi barnaságom irigységé­ben elsápadt mellette. Csak 43 éves. Valahogy az volt az íérzésem, hogy halászladik­ban született. Mondtam is. — Kisgyerek koromtól a vizet jártam. Azután ki­szálltam a ladikból, amikor megalakultak a termelőszö­vetkezetek. Szárazföldi em­ber lettem. A bucsai Űj Ba­rázda Tsz-ben dolgoztam. • — De most halász... ' — Néhány éve azt mond­ta az elnök, hogy miért egyénieskedek. Tudja a háztájiban állatokat nevel­tem, tehenet, sertést, apró­jószágot. A közösben elvé­geztem a dolgomat becsüle­tesen. Az elnök kiabált ve­lem. — Maga pedig kilépett... — Igen. Mondtam neki segíthetünk azon, hogy ne szúrja a szemét a jószágom. Különben nem mi fogyasz­tottuk el a tejet, baromfit, tojást, hanem eladtak. _ Be­segítettünk az ellátásba. Most meg erre kérik a fa­lusiakat. Nem szeretem a veszekedést, békésen odább-i álltam. — Hova? — Siófokon dolgoztam egy évig egy tsz-ben. — Halászati tsz-ben? ! — Dehogy. Szárazföldiben, í — És most? r — Most a gyomai Viharsa­rok halászati tsz tagja va­gyok. Két évig „iskolán” vol­tam, jobban mondva a tó­gazdaságban. Tavaly elő® letettem a vizsgát. Halász­mester lettem. — Ez a nagy háló hány négyzetméter? — Négyszáznyolcvan. — S milyen könnyen emeli... — Ezt igen, mert perion. De látja ott a kalyiba mel­lett azt a hálókupacot? Az kender fonalból való. Három évig dolgoztam rajta, sza­bad időmben kötöttem, most három hét alatt tönkrement. Sírni tudtam volna. — Mennyibe volt a ken­derből való? — Csak az anyag majd­nem kétezerbe került. Meg a munka. Számoljon kilenc hónapot, napi 10 órával. Tekerte a csörlőt, meg­emelte a hálót. Egyetlen va­cak kis törpeharcsa vergő­dött benne. — Már két napja így van. Nem mozognak. Hatalmas értékek menthe­tők meg a tűz pusztításától a Siemens cég által kidol­gozott és forgalomba hozott úgynevezett ionizációs tűz­jelző segítségével. A készü­lék működése azon a meg­figyelésen alapszik, hogy az izzó, parázsló, füstölő tűz­fészek környezetében jelen­tősen megnő a levegő ion- tartalma. A megfelelően ki­alakított érzékelő-elektródák ezt azonnal észlelik és relé­szerkezet segítségével bekap­csolják a tűzriasztó rend­szert, vagy működésbe hoz­zák a helyiségben felszerelt úgynevezett zápoc-berénde- zést. A tervezők arra is gon­doltak, hogy áramkimaradás vagy zárlat esetén se mond­jon csődöt a tűzjelző. Ha ugyanis nem kap áramot a készülék, a riasztó rendszer akkor is azonnal működésbe lép. Az ipari üzemekben, ahol napirenden vannak a tűzese­tek, a felbecsülhetetlen ér­tékeket őrző múzeumokban. S több ezer személyt befo­— Mégis itt van... — Ha otthon, lennék, eny- nyi sem lenne Kitartás kell ehhez. — Az édesapja is halász volt? — Igen. Kijön gyakran. Próbálja felemelni a hálót, de már nem sikerül neki. Hetvenhat éves. Gyenge már ehhez. — Az tJj Barázda is, és a Viharsarok is tsz. Tudja, mire gondolok... — Igena. A válaszom pedig az, hogy itt vagyok. Azért csak a víz az igazi. Forgatta a csörlő karját, kiemelkedett a hatalmas há­ló. Az előbbi csökött kis törpe harcsa is kiúszott be­lőle. Üres volt. „Hálóját a szerencse őt magát a kedvese...” — dú­doltam neki. Csak mosolygott. — Vi­gadó előadótermekben, stú­diókban és filmgyárakban, valamint a mindennapi élet sok más területén máris si­kerrel alkalmazzák ezt az egyszerű működésű és vi­szonylag olcsó készüléket. Vigyázat! Tűzveszély! _______ f f TO TFRT Örkény István JL JL JLj&\ tragikomédiája a szolnoki Szigligeti Színházban Az énekesnő a halálmars éveinek szentimentális san­zonját búgja. „Valahol Oroszországban..." a kürtös sorakozót fúj, kezdődik az előadás. Levelet hoz a pos­tás, a feladó Tót Gyula zászlós. Címzett: Tót Lajos tűzoltóparancsnok úr és csa­ládja. A falu félnótás postása indítja a modern magyar drámairodalom egyik leg­jobb darabjának, Örkény István Tóték című tragiko­médiájának szolnoki elő­adását A cselekmény a második világháború idején játszódik. Tót Gyula hadbavonult ta­nító levelet ír szüleinek. Örömmel tudatja, hogy őr­nagya, akinek idegeit meg­viselték az állandó partizán­támadások, szabadságot ka­pott és két hétre a csa­lád vendégszeretetét kíván­ja élvezni. Pihenni akar a Mátra csendességében. „Mi­csoda megtiszteltetés, ked­ves szüleim!” A fronton katonáskodó Gyula sorsáért aggódó csa­lád örömmel fogadja a lá­togatás hírét. Tudják, hogy az őrnagy élet-halál ura. Azt remélik, hogy a magas- rangú tiszt barátsága biz­tosíték arra, hogy a fiuk él­ve marad. De a Tót család­nak a dolog praktikus olda­lán, túlmenően még hízeleg is: egy katonatiszt, egy va­lódi, magasrangú katonatiszt lesz a vendégük. A fiú azt is megírja, hogy milyen rigo­lyái vannak az őrnagy úr­nak, de ezekről csak részben értesülnek Tóték. mert a falu említett postása fur­csamód szortírozza a levele­ket; amelyekről úgy véli, hogy gondot, bánatot okoz­nának. nem kézbesíti, szét­szaggatja. A vendég csenevész, ideg­beteg ember. Nyomban fel­borítja Tóték megszokott életrendjét, terrorizálja a nagyranőtt, nem túl okos, tohonya lelki habitusú házi­gazdáját és családját. Lehe­tetlennél lehetetlenebb kí­vánságai vannak. Tót magas, ezért átlát az őrnagy feje felett. Az őr­nagyot ez végtelenül ingerli. „Miért néz a hátam mögé!?” Amikor úgy véli, hogy Tót a háta mögé néz, őrjöngő düh szállja meg. Tótnak simléderes tűzoltócsákója van, az őrnagy lehúzatja ve­le a szemére, hogy ne lásson a háta mögé! Tót most már vakon engedelmeskedik. (Ör­kény abszurd drámájának jelzésrendszerében nagy sze­repe van ennek a játéknak.) A család két nőtagja jó­tékonykodásból papírdobozo­kat készít a frontra külden­dő kötszerek számára. Az őrnagy megtudja, hogy Tót nem vesz részt ebben a munkában, csak ül, nyújtóz­kodik, nem sakkozik, nem kártyázik, nem dominózik. Az őrnagy „cselekvésre fog­ja” Tótat, megindul az eszelős „dobozolás”. Éjszaká­ról éjszakára együtt csinál­ják a papírdobozokat, gépi­es elembertelenedett munká­val, amelyben az őrnagy eg- zaltált kedvét leli. Fegyver­ként csattog kezében a pa­pírvágó, gyakorlótér a lakás, a „dobozolás” felér egy bün­tetésként elrendelt szigorú alaki kiképzéssel. Tót kime­rül, ásít. Az őrnagy allergiás az ásításra. Rákényszeríti a hatalmában levő akaratgyen­ge embert, hogy vegven a szájába egy miniatűr zseb- lámoát, tartsa ott, nyalogas­sa. így nem fog ásítani. De nem tud beszélni sem. Biz­tosíték arra, hogv nem tad nemet mondani! (Űjabb fon­tos jelzés.) Tóték a legem­bertelenebb és legértelmetle­nebb szituációkban sem mernek szembeszegülni az őrnaggyal, mert annak ha­talma van fölöttük. Ami az indító kép után a színpadon történik, ellenke­zik a józan ésszel, kívül van a józan lehetségességek kö­rén. De Örkénnyel koránt­sem a helyzetkomikumok­kal való operálás íratta meg így a darabot. Az abszurdi­tásoknak mély gondolati ér­telmük van. Ezért is válik a cselekmény mondanivalója függetlenné a jelzett tértől és időtől. Az őrnagy a hata­lommal visszaélő emberte­len ember jelképe, a Tót család pedig a kényszerítő körülmények hatására alá­zatosan cselekvő kiszolgál­tatottakat szimbolizálja. Ör­kénynél a humor és a félel- metesség állandóan egyen­súlyban van. Az őrnagy őrültségében nevetségesen kisszerű, és egyben ijesztően félelmes. Az óriáscsecsemő alkatú kisember szimbólum, Tót, gyámoltalanságában ne­vetséges is, meg sajnálatra méltó is. Örkény abszurd játéka a máról is szól. Emlékezzünk vissza a megjelölt jelkép- rendszerre! Rossz függőségi viszony ma is létrehozhat olyan helyzeteket, amikor a hatalmával visszaélő ember­nek vakon engedelmesked­nek. Dehogy is néznének át a kiskirályok feje fölött a markában tartott vazal1 usai, dehogy is nyitnák ki száju­kat! A függő helyzetben le­vőknek csak a fülüket hagy­ja szabadon az akamokság, hogy hallják a parancsokat. A lelki terror alá fogott, megfélemlített, akaratgyenge ember vakon engedelmeske­dik, helyzetében nem tud nemet mondani. (Kérdés, hogy egyáltalán, akar-e, ha már beleszokott a langyos víz miliőbe). Arról szól te­hát ez a dráma, hogy mi­lyen alantassá válhat az ember, adott, torz függő­helyzetben, a lelki terror ho­gyan Toppantja össze a jel­lemet, mennyire lealacso­nyíthatja az emberi méltó­ságot. S az ilyen viszony ér­telmetlenségét Örkény még alá is húzza. Amikor a Tót család csúszó-mászóvá vált az őrnagy előtt, fiuk akkor már halott, de ők erről nem tudnak. ~ Örkény István tragikomé­diája 1967-ben a Thália Színházban indult világsike­rű útjára. Európa rangos, nagyszínházai játszották már, a napokban Stockholmban volt a bemutatója. A siker oka — leegyszerű­sítve — kettős: a téma és a műfaj aktualitása. A tarta­lom időszerűségének okairól már szóltunk. A műfajnak, a tragikomédiának, olyan ko­rok kedveznek, amikor bo­nyolultan áthatják egymást a jó és a rossz, az igaz és a hazug. A tragikomédia tudja leginkább felszínre hozni az első megközelítésre lehetetlennek látszó, logikai­lag mégis indokolható torzu­lásokat, groteszk helyzeteket, kicsavarodott jellemeket. Op­timista műfaj: borzongat és nevettet, a nézőt kívánja po­zitív hőssé tenni, belőle akarja kiválasztani a tilta­kozást, ha kell az önvádat — a változtatás igényével. A szolnoki előadást Szé­kely Gábor rendezte. A Thá­lia színházbeli eredeti be­mutatónál tendenciájában közelebb érzem ezt az elő­adást ahhoz az elképzelés­hez, amely a dráma elolva­sása után kialakult bennem. De csak tendenciájában, mert a teljes megvalósítást az elő­adás néhány gyengébb pont­ja gátolja. A rendezés na­gyon jól kiemeli a szerkezet csomópontjait, a gondolati síkok metszését, a jelző- rendszert, tiszta, korrekt, a mondanivaló félreérthetet­len.. Helyenként ugyan hosz- szabban exponáló, magyaráz- kodónak tűnő — de ese­tünkben ez is rendezői ér­dem — (hiszen az abszurd dráma különösen intellektu­ális műfaj), mert minden közönségréteggel meg akar­ja értetni az író mondani­valóját. Az előadás kimagasló szí­nészi teljesítményét; a Szol­nok megyei közönségtől bú­csúzó Jászai-díjas színmű­vésztől Upor Pétertől kap­tuk. Az általa formált tűz­oltóparancsnokról hihető, hogy az uborkafa alsó ágán csimpaszkodik. Upor Tótja végigélí előt­tünk a szolgai alázatra haj­lamos kisember meghunyász- kodását és összeroppanását, végigjárja a félelem grádi­csait, elhiteti a nézővel vég-; ső tettének beteljesedését. Az ok, okozati összefüggések minden ablaka világos Upor játékában. Bravúros, nagy­szerű színészi alakítás. Tótnét Andáházy Margit Jászai-díjas játssza. A hi­székeny, bólogató szolgalé- lek, a félig cseléd — félig úr, falusi kispolgárasszony alakját fogalmazza színpad­ra. Teljesítménye a premie­ren még nem volt egyenle­tes: nagy,- lélegzetelállítóan izgalmas megoldásait fáradt­ságnak tűnő kizökkenései váltották. Ágika szerepében Baranyai Ibolya a helyzetnek megfe­lélő fruska, butácska tekin­télytisztelő. a család mérge­zett levegőjén nevelkedve az őrnagy minden ostobasága és kegyetlensége iránt ter­mészetesen lojális, ebből az indítékból még a testét is felkínálja... Sikerült alakí­tás. Az őrnagyot, a háború pok­lában. idegronccsá vált in- tellektuel (!) katonát Orbán Tibor alakítja. A megformá­lás, az eljátszott színskálán belül szinte maradéktalan, de Orbán, sajnos, majdnem végig Dur-ban játssza az őr­nagyot, a harsányabb színe­ket, elsősorban csak a tiszt vulgár-fasiszta jellegét emelj ki. keveset mutat a figura cinizmusából, csendes, alat­tomos, intellektuális gonosz­ságából. Vagyis; Orbán nem játssza végig a lehetősége­ket. amelyekkel az így is fi­gyelemreméltó alakítása még értékesebb lett volna. A postás, a különös igaz­ságokat osztó félkegyelmű, írói bravúr is. Vajda László alakítja. A fiatal színész re­mekelt e fontos karakterfi­gura színpadra állításával. M áriáss József Jászai-dí­jas, Tomaji plébánosa^ telita­lálat. kevésbé Baranyi Lász­ló Cipriani professzora. A népszerű színész — úgy lát­tuk — nem érzi elég súlyo­san a filozófus-orvosprofesz- szor tragédiáját, hogy az azért húzat magára kénv- szerzubbonyt, hogy kimond­hassa a helyzet alapigazsá­gát és. hogy „lóra” ültet­hesse Tótot. Kisebb szerepeikben Va- szy Bori, Czibulás Péter, Be- nyovszky Béla, ifj. Tatár Endre és Berta András jól szolgálták az előadás sikerét. Fehér Miklós Jászai-díjas vendégművész — a színház volt tagja — a „régi”: dísz­letei pontosak, praktikusak. Színpadképe jól beillett a darab groteszk világába. Do­bos Ferenc maszkjai jók (őr­nagy-Tót alkatviszonya), Já- noskuti Márta jelmezei kor­hűéit. Örkény István tragikomé­diája, csak ismételni tudjuk, nagyszerű, s szolnoki előadá­sa igen jó. Tiszai Lajos 8000 Ft-os kereseti tehe­tőséggel FESTÖDENKBE férfiakat, 1700—1900.— forintos kereseti lehetőséggel új korszerű fonodánkba és szövő- dénkbe lányokat felve­szünk. 5 napos munka­hét, hazautazást téritjük, albérletről gondosko­dunk Jelentkezés levél­ben vagy személyesen.— Cím: Újpesti Gyapjúszö­vőgyár. Bp, IV., Berni út 1. szám. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom