Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1969. május 4,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Anyák

Jelkép is, hogy éppen a legszebb hónap első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. A kifeslő tavaszban, amikor újra sarjad a természet élete is, virágba borulnak a fák. Virágos kertek, napfény. Friss tavaszi pezsgés tölti be a világot.

Egyik legbensőségesebb, legmeghatóbb ünnepünk az anyák napja. hiszen az ember természetes érzéseiből fakad. Azt ünnepeljük, aki az életünket adta, aki táplált, járni, beszélni tanított, akinél jobban soha senki nem szeretett bennünket.

Jó érzés megfigyelni anyák napján a virágot vásárló emberek arcát, őszülő hajú idősebbek, vagy fiatalok, gonddal válogatnak a szegfűk, a rózsák között. S amíg készül a csokor, felrajzanak az emlékek, a felejthetetlen képek. Felvillan a kedves arc, a meleg ttekintet. Az anya képe. mely az összes emberi arc közül legmélyebben vésődik be emlékezetünkbe. az anyák napja a szeretet és hála ünnepe. Ezen a napon egy kicsit minden jóérzésű ember törleszteni szeretne a sok gondoskodásért, fáradozásért, amivel az anya nap mint nap körülveszi.

Ebbe az egyetlen vasárnapba szoruló hála és tisztelet, az egyetlen csokor virág persze csekélyke törlesztés ahhoz képest, amit anyánktói kaptunk, vagy kapunk. S az anyák mégsem várnak többet Lényük alapvető sajátossága éppen az, hogy adni és nem kapni szeretnek. Áldozatos, szép és nagyon felelős hivatás anyának lenni. Megszülni és emberré nevelni a gyermeket. Csüggeni rajta, reménykedni benne. Szigorral és elnézéssel egyengetni útját. Vigyázni arra. hogy a pálya lehetőleg töretlen legyen, de mindig találni mentséget, ha megbotlott és biztatni, hogy jó- vátegye, amit elrontott. A'szeretet bőségére van szükség • szép hivatáshoz. S az

anyákból nem hiányzik ez a bőség. Ott vannak gyermekeik nyomában még nagymama korukban is. Sok helyen ők a család ,,erős emberei’, akire számítani lehet. aki vállán viseli a terhek javát.

Az anyák sokszor végeznek emberfeletti munkát, hiszen többségük ma dolgozó ember, aki nemcsak otthon látja zi teendőit, hanem a termelő munkában, a társadalmi életben is derekasan megállják helyüket. Politizálnak és vitáznak, részt kémek az élet formálásában. A békéért ag gódva figyelik a politikai látóhatárt, hiszen az ő számukra a békesség a legszentebb

dolog, mert gyerekeik biztonságát. jelenét és jövőjét látják abban.

A mi társadalmunk sokai tett már azért, hogy köngnyitsen az anyák terhein. A napközi otthonok. a bölcsődék hálózata, az anyasági segély nagy segítség a dolgozó édesanyák számára. De a családnak is kötelessége a figyelmesség. A családtagok is kötelesek megosztani az édesanya terheit. Nem elég a meghatott öröm és a virágcsokor május első vasárnapján. Erezzék az anyák a hétköznapok sodrában is mindig övéik háláját és odaadó szereteted.

Győzött

a szimfonikus zene!

Talán nem szokás így kezdeni egy évad hangversenyének mérlegét. De valójában erről van szó. Az idei esztendő fordulatot jelent. A bérletsorozat keretében rendezett hangversenyek iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, ami már nem szűkkörű zenekedvelők „különleges” szórakozása, hanem többszáz főnyi közönség rendszeres igénye. Mindenkor várakozás előzte meg a vendégek érkezését, s a hangversenyt követően napokig beszéltek a munkahelyeken, baráti társaságban a koncertről s a megjelent zenekritikáról.

Kiknek köszönhető, hogy művészetükkel kibontakoztatták e folyama tot?., a hallei szimfonikusok kezdték a sort. „Jól képzett muzsikusok kitűnő együttese” — itta róluk annak idején lapunk zenekritikusa. Pete Danimban kitűnő kürtművészt, Olaf Kocban pedig invenció- zus, nagyszerű karmestert volt alkalmunk megismerni.

Azután következett a Budapesti MÁV szimfóniku- sok hangversenye. Dvorák Űj világ szimfóniája nagy sikert aratott. Pécsi István átgondolt, a lényeget hangsúlyozó vezényletével nyújtott maradandó élményt a zenekar.

S februárban Kovács Dénes itthon vendégszerepeit. Brahms D-dűr hegedűversenyét „elmélyülteti, kitűnő technikával, remekül” tolmácsolta, megnyerve mindenki tetszését, sőt — csodálatát. S amikor a Postás Szimfonikus Zeneitar tolmácsolásában, Németh Gyula vezényletével Liszt Les Preludes szimfonikus költeményének, — a hangverseny befejező számának — utolsó akkordjai elhangzottak, bekövetkezett amiről hajlamosak voltunk azt hinni, hogy csak tánczenei fesztiválon történhet meg Szolnokon. A llu" zönség ismétlést követelt, s fennállva ünnepelte az est szólistáját, Kovács Dénest és a Liszt művét előadó szimfonikus zenekart.

A debreceni Kodály kórus hangversenye további állomás. Külön dicséretet érdemelnek, hogy Szolnokon is felhangzott Szokolay Világok vetélkedője című kantátája, mely művet bemutatásától kezdve olykor mintha méltatlan megfeledkezés kísérné a szakmai sajtóban. Gulyás György megnyerő egyénisége s vezénylete ismét növelte

a zenebarátoknak most már egyre növekvő táborát.

S nem kívánunk ünnep- rontók lenni, de az évad mérlegéhez tartozik, a komoly zenétől nem sikerült elriasztania a közönséget annak a felfogásnak, ahogyan Kóródi András vezényelte a debrecenieket. A szolnokiak érdeklődéssel, szeretettel várták a nagynevű karmestert, s amit cserébe kaptak, arról úgy érezzük, lapunk kritikusa még így is mérsékelten s higgadtságát megőrizve írta meg véleményét annak idején^

(Cs.)

A mező- gazdasági szakirodalom

A nyolcadik kötet megjelenésével teljessé vált a Bib- tiographia Hungáriáé Oeco- nomicarum Ruralium, az a címgyűjtemény, amelyet a Mezőgazdasági Múzeum szakemberei állítottak össze 35 év munkájával a magyar mezőgazdasági szakirodalomról. A felszabadulásig négy kötete jelent meg, 1896-ig dolgozva fel a műveket; — Több éves szünet után 1963- ban folytatódott a munka és a most megjelent utolsó kötet 1944 végével zárul.

A legrégibb művek még latin nyelvűek. így mindjárt az első, Wemher Georgius 1505-ben megjelent munkája, amely az őstermelés ágait és a magyar gyógyvizeket ismerteti. Ugyancsak latinul tartalmazza Magyarország növényeinek részletes leírását az első, némileg már biológiai szemléletű munka, Me. nardus Joannes Jocobus 1535-ben kiadott műve. Az első magyar nyelvű szakkönyv — Horhi Mélius Juhász Péter „Kolosvárat”, „Heltai Gáspár műhelyébe” nyomatott „Herbarium, a fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól ’ című munkája — csak 1578- ban jelent meg.

Érdekes a fejlődés is: az első 300 évben összesen 1801 könyv látott napvilágot;

Az elmúlt több mint négy és fél évszázad alatt — a felszabadulás óta megjelentekkel együtt — 43 136 könyvet termett a magyar mező- gazdasági szakirodalom. A felszabadulás óta összesen 20 millió példányban jelentek' meg mezőgazdasági szakkönyveink. Közülük jelenleg 600 mű 2,4 millió példánya yen bolti forgalomban!

A FAL

Sartre novellája filmen

Áprilisban elkényeztettek bennünket a filmforgalmazók: Fábri Zoltán remeke a Pál utcai fiúk után, Sára: Feldobott kő című filmje gondolkodtatta meg a nézőket, majd Jean Paul Sartre A fal című novellájából készült kitűnő filmet láthatjuk.'

Sartre, aki rendre el szokta marasztalni műveinek adaptálóit, elragadtatással beszél a kezdő filmes Serge Roullet rendezéséről, pontosabban az alapmű értelmezéséről. A francia filmszakma, kritika elverte a port a rendezőn, szemére vetették, hogy „szolgai alázattal” formálta képekké Sartre novelláját, vagyis, hogy nem filmet alkotott, hanem egy, az egzisztencialista filozófus és költő által rögzített cselekmény és gondolatsort fényképezett. „Csak fényképezett...”

Kétségtel«!, a novella és a film között teljes az azonosság, pontosan ezért érvényesül maradéktalanul az alapmű mondanivalója, a Sartre által megfogalmazott tétel jól megismerhető.

A téma ismert: három halálraítélt utolsó éjszakája, a „semmivel” való szembenézés. Nagy jellemrajz. Az elítéltek közül kettőt klvégez- nek, a harmadiknak felajánlották az életet, — egy másik életért. A főhős, Pablo Ibbieta, szubjektiven a hűséget választja, objektíve mégis árulóvá válik, Ramon Grist, a keresett forradalmárt, a falangisták megtalálták. ibbieta tudta, hol bujkál Gris, de az igazi rejtekhelyét nem árulta el — ez volt a tét — csak „meg akarta tréfálni, meg akarta iárkáltatni a falangistákat”. Grisa temetőben bujkál, mondta Ibbieta. A falangisták elrohantak és elfogták Grist, mert közben az otthagyta régi rejtekhelyét és a temetőbe ment VéletlenEgzisztenciális ta téteh az ember végtelen, leküzdhetetlen és gyógyíthatatlan egye- dülmaradása...

A film általánosított, vagy

általánosítható tételeivel nem értünk egyet, de vitánk az egzisztencializmussal nem az ábrázolt élethelyzetek valóságának tagadására korlátozódik, hanem a filozófiai általánosítások a fontosak. Az író Sartre, nagyigényű, bonyolult életrajzot ad, természetesen az elidegenedés alapján; olyan művészi a főhősök megfogalmazása, hogy a kétéves novellát joggal sorolják a világirodalom remekei közé, Egy másik fő ok, amiért is indokolt volt bemutatni a filmet: az író— filozófus minden rokonszen- ve a forradalmároké, az el- embertelenedett fasiszta gépezetet pőrére vetkőzteti: bemutatja, számukra az ember, a „semmi”, csak tárgy,

amelyiket egy hűvös mozdulattal el lehet pusztítani. A novellában és a filmen egyaránt szereplő belga orvos „megfigyeli” a halálraítélteket, életjelenségeikről feljegyzéseket készít. Közönyös, elembertelenedett már ez az ember, orvos létére is. Példázat: a közöny a bűn határmezsgyéjén áll.

Két döbbenetes nagy színészi alakítás is felejthetetlenné teszi a filmet. A nemzetközi brigád volt harcosát Denis Mahaffey játsza. a Pablo Ibbietát pedig Michel del Castillo személyesíti meg. A fiatal rendező Serge Roullet, éss kettőjük érdeme: végigszenvedjük a forradalmár halálraítéltek utolsó éjszakáját. A szemünkhöz nyúlunk, amikor mondják: a

szemünkre céloznak majd”--.

Nagyszerű film A fal, művészi megformálása magasan az egzisztencialista példázatok fölé emeli.

— ti —

Merő véletlen

Néhány hete bejárta a világsajtót az a hír, hogy a német repülőközlekedés félévszázados jubileuma alkalmából az NSZK-ban két alkalmi postabélyeget adtak ki. Az egyiken (20 Pfenniges bélyeg) egy Junker—52 típusú, „D—2201” rendszámú repülőgép rajza látható. Ez a repülőgép „Az ezeréves náci német birodalom” vezéréé, Hitler Adolfé vök.

A szervezetek és a lakosság megszámlálhatalan kérdésére és tiltakozására az NSZK postaügyi minisztériuma kijelentette, hogy a szóbanforgó repülőgép megjelenése a postabélyegeken nem szándékos, mint ahogy a tiltakozók többsége véli, hanem „merő véletlen”;

Nagyon is átlátszó „vélet- ten’*!

Két pere nyelvművelés

„Ifjúsági nyelv“ (?!)

Nem bántó-e, nem igazság- talam-e, hogy sokan aa argó, a jassznyelv, a csibésznyelv elnevezések mellé rokon értelmű kifejezésként társítják az „ifjúsági nyelv” jelzős szerkezetet is. A felületes általánosítással nem érthetünk egyet. Van-e egyáltalában „ifjúsági nyelv?” Ha igenlő a válasz, mi a jellemzője ennek a nyelvhasználatnak.

Az ifjúság természetes sajátossága, hogy vonzódik az új, a szokatlan iránt, s a feltűnési vágy. az önállóságra, az elkülönülésre való törekvés nemcsak ruházatában, hajviseletében, viselkedésében, hanem nyelvében, nyelv- használatában is megnyilatkozik. Már a régi kollégiumok diákjai több. a megszokott nyelvhasználati formáktól elütő szellemes, bő humorú szóval éltek. Ifjúi gúnyoros tiszteletlenséggel nevezték pl. a köménymagos levest, bitanglének, suszterkávénak, a növénytant dudvatatmak, az állattant dögtannak. A botanizál szépítő igével szóltak a gyü- tnölcslopásróiL

Mai ifjúságunk nyelvében is sok. a humor jegyében született sző, beszédfordulat

tölt be nyelvi szerepet. Ifjúi túlzással állati, haláli jó a nagyon jó. szellemes tiszteletlenséggel szúnyogcsődör a

Hegyesi János:

sovány férfi, ladik a cipő,

tetűgereblye a fésű, kultúr- madzag a nyakkendő stb.

Sajnos. sok tolvajnyelvi,1 jassiznyelvi szó is fertőd ifjúságunk nyelvhasználatát, s jó magyar szavaink helyett több idegen. főleg cigány eredetű hangsorral élnek. A lakás kégli. embertársunk pasas. mandró. krapek, a lány, a nő csaj. spiné, moha, bige stb. A csóíc, a csókot fogalmát a »maci. smárol, lesmárol fülbántó szavakkal nevezik meg;

Nyelvünk szelleméta is idegeinek ezek a meghökkentő s nyelvi ízléstelenséget is tükröző formák: állati gödés ipse, hulla menő csaj, dúcolt lábú bige stb. A csajoz, fűzi a csajt, fűti a spinét, jó nála a bőr nyelvi formák a szeret; kedvel, tetszik neki, udvarol szavak helyett és helyén arról is árulkodnak. hogy használói értelmi és érzelmi sivársággal megvert emberek;

A felsorakoztatott nyelvi formák már nem az ifjúi humor és merészen tréfálkozó szándék szülöttei, hanem inkább a tudatos gúnyolódás; a cinizmusba hajló nyegleség és tiszteletlenség eredményei. Ezeket a nyelvi formákat ne vállalja magáénak ifjúságunk.

Dr. Bakos József

a nyelvtudományok kandidátusa

Hegyesi János füzesgyarmati parasztköltő 1919-ben Szolnoknál harcolt a Vörös Hadsereg katonájaként. Most Füzesgyarmaton él, mint tsz-nyugdíjas. Nemrég Szolnokon járt és emlékei e vers megírására ihlették,

A Tisza partján Jtn9|

Itt vagyok újra, a Tisza partján, nézem a szépen ívelő hidat, s a vizet: fodros, áradó habján halászcsónakot, s emléket ringat.

Régi emléket ifjú koromból, lelkesen indult s elbukott harcot, itt indult hajdan a régi hídon: huszonöt évig nyögtük a sarcot.

A túlsó parton nyüzsgött az ellen, innen támadtunk: vörös katonák.

Bár nem volt érem sehol a mellen, — ifjú tűz vitte hadunk rohamát.

Még meg sem virradt, megrendült a föld, harminc és feles ébresztő jele rengett a város, száz ablak betört, és meg sem álltunk, csak Karcag fele.

Ki tudja, hogy volt — Karcagnál történt ma sem értem még, mi következett: visszavonulni parancsra tüstént! így fordult meg a híres ütközet

Vissza engem már autó hozott,

mert egy bősz gránát épp mellém csapott.

Véres szemekkel néztem Szolnokot — a Tiszát és a lebukó napot.

Szolnokon néha csak vendég vagyok, de én a Tiszát mindig megnézem, ha esik, ha fű — vagy a nap ragyog, s a tűnő múltat rendre idézem.

Ez a várps már sokat szenvedett, hisz itt állt mindig a hadak útján.

De egészen el sohasem veszett,

élt tovább mindig — viharok múltán.

S látom a mát is, — zengő iramát, ezt az újuló várost szeretem.

S a kecses hidat, Kelet kapuját, hogy még láthassam, — módját keresem.

fi

f-o I W t, le

v'6'PV"’ ^ i'T' W'' ^ 3

H