Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1969. május 4. SZOLNOK MEfífEI NÉPLAP 3 Teivek ballagás Hetvenkilencen érettségiz­nek az idén a kunszentmár­toni József Attila gimnázi­umban és szakközépiskolá­ban. Negyvenegyen akarnak továbbtanulni. A legfonto­sabb újdonság, hogy humán jellegű pályákra viszonylag kevesen készülnek, növeke­dett az ipari, mezőgazdasági munkára jelentkezők aránya. Ez különösen akkor érdekes, ha megjegyezzük, hogy a végzősök nyolcvan százaléka lány. Széplaki Ágnes a IV. b. osztály tanulója. Szemüveges, megfontolt lány. Kérdésem­re pontosan, kerek monda­tokkal, válaszol, látszik, hogy sokszor végiggondolta, amit mond. A hagyomány ereje — A József Attila Tudo­mányegyetemre szeretnék menni Szegedre, matematika­fizika szakra. Érdekelnek ezek a tárgyak, vonz a pe­dagógus pálya is. A csalá­dunkban ennek hagyománya van. A nagybátyám és két unokatestvérem matematika —fizika szakos tanár, édes­apám is pedagógus. Szeret­tem volna Pestre menni, de ott többen jelentkeznek. Sze­geden nagyobbak az esélye­im és innen egyébként is in­kább oda jelentkeznek a diá­kok. Félek a felvételitől. Nem azért, mert a felkészültsé­gem nem lesz megfelelő, in­kább a lámpaláztól. Helyben nem lehet válogatni Szűcs Edit szintén a IV. b-be jár. — Dolgozni megyek — mondja — bár még nem tu­dom, hogy hol sikerül elhe­lyezkednem. Kereskedelmi tanulónak jelentkeztem, de nem vettek fel. Azt mondták, hogy gyenge az átlagom. Csak azt nem értem, hogy ugyan­akkor nyolc általánossal is vettek fel tanulókat. Egyelő­re semmiféle elképzelésem nincs. Elvállalom azt, ami adódik. Helyben nem lehet válogatni, én pedig szeret­nék itthon maradni. — A tsz-ben érdeklődtél? *-r kérdezi valaki a többiek közül. Nevet, mintha valami kép­telenséget hallott volna. — A tsz-ben? Ott nem. — Mindegy — mondja egy másik negyedikes és lemon­dóan legyint. — Most már oda is protekció kell. Gulyás Mária a mezőgaz­daság^, szakközépiskola ne­gyedik osztályába jár. A debreceni Tanítóképző In­tézetbe népművelés—könyv­tár szakra jelentkezett. Debrecenbe pályázik — A nővérem Debrecenben az egyetemre jár levelező ta­gozatra. Ha sikerülne nekem is a felvétel, legalább nem kerülnék teljesen idegenbe. Tavaly megoperálták a ke­zemet, nem tudok nehezebb munkát végezni. Ha nem si­kerül a tanítóképzőbe bejut­nom, Budapestre megyek vi­rágkertészetbe. Nagyon hir­detik ezt a munkát, nem tu- dom, miért idegenkednek tőle a fiatalok. Arra is gondoltunk a nő­véremmel, hogy kimegyünd dolgozni az NDK-ba. Ez első­sorban neki okozna gondot, mivel a tanulmányait félbe kellene szakítania. így az­után lemondtunk róla. Egye­dül nincs nagy kedvem hoz­zá. Kiss József a IV. a. tanuló­ja. Latin—történelem szakra készül, Szegedre. — Azt mondják, hogy a la­tin tanításának egyre, kevés­bé van jövője. Én azonban szeretem a latint, főleg a történetírókat, Líviust és Ta­citus!. A költőket már nem annyira. A történetírókkal szeretnék foglalkozni, s eh­hez a latin—történelem a legmegfelelőbb párosítás. A latin nyelv érdekli Az iskolai tananyagon kí­vül is foglalkoztam latin szerzőkkel, csak nehéz a könyvekhez hozzájutni. A A piac hétvégi hangulata jó volt. A kereslet és kínálat arányban állt egymással, ta­lán a baromfipiac kivételé­vel, ahová a termelőszövet­kezetek már második hete nem hoznak árut. Ez is erő­sen befolyásolja, hogy a sza­badpiaci kis felhozatal to­vábbra is tartja magas árait. Most van a csirkekeltetés időszaka, így tojás is kevés volt, összesen 6300 darab, ára pedig 1,30—1,40 forint között mozgott. A tavalyi árak a szokásos­nál is nagyobb „karrierrel” fejezik be piaci pályafutá­sukat. A sárgarépa például tavaly ilyenkor 8—10 forint­ba került, most hétvégén 18 forintért árulták. Ugyanilyen magas a vöröshagyma, 6—8 forintos kilónkénti ára is. A zöldárut, főleg a parajt és a sóskát végre olcsóbban, szombaton 6 és 8 forintért vásárolhattuk. A 734 fej sa­láta, 1—2 forintos, 1527 cso­mó retek 1,50—2 forintos, és 1653 csomó zöldhagyma 1— 1,40 forintos árai is — bár a tavalyihoz mérten még min­járási könyvtárban találtam néhányat, meg egy ismerő­sömtől is kaptam kölcsön. Valamikor pap akart lenni, s még abból az időből van­nak latinnyelvű könyvei ró­mai íróktól. Tudom, hogy kevés jelent­kezőt vesznek fel erre a szakra. Ha azt nem sikerül, elmegyek dolgozni és később újra megpróbálom. B. A. dig elég magasak — az idén már csökkenésnek számíta­nak. A választék a piac „hátsó részén” volt a legnagyobb. A nagyméretű virágstand mel­lett — tulipánok, szekfűk és a megkésetten nyíló orgona természetes üdeségével erős ellentétben — sátrakban ró­zsás-pöttyös kendők, sálak, rikító színű kötöttruhák és olcsó bizsuk tömegét láttuk. A sztárfotós plakettek, réz­láncon függő kapcsos „amu­lettek” voltak az árusok 6— 25 forintos „olcsó” áron vesz­tegetett slágerei. Kilenc óra körül egy kerámia árus fá­radt arccal szedegette össze ízléses vázáit. Áruja nem volt konkurencia a „filléres” cikkek között. A piac élelmiszer felhoza­talában a hirtelen tavasz még nem éreztette hatását. Reméljük, hogy a jövő héten már bővebb áruválasztékról és olcsóbb árakról számol­hatunk be olvasóinknak. P. 3. Betongyár épült Nyíregyházán Özembe helyezték Nyíregyházán az ország első, teljesen hazai konstrukciójú és kivitelezésű, nagyteljesítményű programvezérlésű automatikus Transzport Betongyárát. Az új betongyárat az Épitőgépgyártó Vállalat műszaki gárdája tervezte és a berendezések a vállalat gyáraiban készültek. Precíz elektronikus mérlegrendszerét a hódme­zővásárhelyi mérleggyár készítette. Az új BR—60 típusú automata betongyár az országos transzport-beton hálózat egyik fontos állomása, az építkezések legkorszerűbb ki­szolgálója, amelynek gazdaságosságát bizonyítja, hogy 3— 5 év alatt megtérül a beruházási összeg. Az új gyár idei tervében 40 ezer köbméter transzport-beton elkészítése szerepel. Képünkön: az új betongyár a cementsilókkal. (MTI foto — Mező Sándor felvétele — KS) Szombati szemle a szolnoki piacon Szolnok kenyeréről Ankét a szerkesztőség ben Kenyeret szinte minden­nap eszünk, így tehát állan­dóan van alkalmunk felül­bírálni, hogy milyen annak a minősége, frissen kapjuk-e az üzletben, vagy szikkadtam Ha az utóbbi fordul elő, ha­mar szót emelünk. Különö­sen a közelmúltban lezaj­lott ünnepek alkalmával elő­Az ankéton először a ke­reskedelemben érdekeltek kértek szót, Sándor Géza, a megyei élelmiszerkiskereske­delmi vállalat áruforgalmi osztályának vezetőhelyettese mondta el, hogy Szolnokon az átlagos napi kenyérfo­gyasztás megközelíti a 300— 400 mázsát. Ez a mennyiség a város lakóinak és a bejá­ró, vagy átutazó vevők szá­mának növekedésével ará­nyosan emelkedik. Szolnokon naponta átlag 80 ezer embert kell ellátni kenyérrel, a szol­noki sütőüzemekhez tartozó községek lakóival együtt pe­dig mintegy 120 ezret. Mivel az üzemi kapacitás 24 óra A pazarlás mutatói forduló kifogások, észrevéte­lek adtak arra indokot, hogy ankétra hívjuk meg szer­kesztőségünkbe azokat az ipari és kereskedelmi szak­embereket, akik elmondhat­ják, mit várhat a város ke­nyérfogyasztó közönsége a közeljövőben. Több lesz-e a frissen sült kenyér a boltok­ban. alatt összesen 244 mázsa, vagyis a vásárolt kenyér mennyiségének majdnem a fele, a vállalat szinte állan­dóan csak előretermeléssel tudja az igényeket kielégíte­ni. Ünnep, vagy több napos ünnepek alkalmával a hely­zet csak rosszabbodik s ilyenkor a vevők sokszor kap­nak 36—40 órával előbb sült kenyeret. A vállalattól ki­szállított napi mennyiségnek mintegy 30 százaléka az egy- műszakos boltokba kerül, — ahová csak egyszer szállíta­nak naponta, s összesen 14 bolt van p városban, amely naponta többször kap friss kenyeret. helyzetét, mert ha a Ságvári úti sütődét hamarosan meg is nyithatnák, nincsenek emberek, akiket oda csopor­tosíthatnának. A szakembe­rek jelenleg átlag napi 16— 18 órát dolgoznak, tavaly 51 ezer túlórát számoltak el a vállalatnál. S ha a szakmun­kásképzésben nem tudnak hamarosan megfelelő válto­zásokat elérni a helyzet jö­vőre még súlyosbodik. A szállítás megjavításáért A szállítást illetően el­mondta az igazgató, hogy 400 alumíniumrekeszt sze­reztek be eddig, amivel a kenyér szállításközi minősé­gét óvják, s ebből még töb­bet is vesznek, ugyanakkor kérte a kereskedőket, hogy az egészségügyi szabályok ér­dekében is óvják ezeket a rekeszeket. Emellett a szál­lítás javítása érdekében újabb intézkedéseket is foganatosí­tottak. Lassú a szolgáltatások fejlesztése Napi szükséglet 300—400 mázsa A szikkadt kenyeret aztán nem szívesen veszik meg a vevők. Hogy jórészt emiatt sokat pazaroltunk, azt az a tény mutatja, hogy tavaly nyolc és fél vagon kenyeret adott át a kiskereskedelmi vállalat takarmányozásra. A helyzet az idén sem sokat javult, mert csak az április elejei ünnepek után 85 má­zsa kenyeret nem lehetett már fogyasztásra felhasz­nálni. A Ságvári kprúti 90. számú ÄBC bolt vezetője, Szentesi Béla vásárlóik érdekében azt kifogásolta, hogy a köz­vetlen közelükben lévő sü­tőipari üzletben állandóan van friss kenyér, előfordul viszont, hogy az annyira ke­resett 3 kilogrammos ke­nyérből ők csak szikkadtat kapnak, így a vevők sort áll­nak a sütőipari pavilon előtt a friss áruért. Ahol mindig friss a kényé. A kenyér minősége sokszor a különböző műszakokban dolgozók munkáját is tük­Uzenet egy kisdiáknak Kedves Zsuzsiim ! Amióta megkaptam leve­led, „vágtató lovasként nyo­momban a gond”. Mit te­gyek? A rovatunkban né­gyen dolgozunk. Kit kellene erre a munkára felkérni, amit ötletpályázatunkra be­küldött, kitépett füzetlapra írott leveledben javasolsz? Az egyik bácsi magyar— olasz szakos tanár, spanyo­lul is tud. Talán a nyelvis­merete segítene? Csendes, embereket szerető bácsi. Nem hinném, hogy ő vállal­kozna. Aztán Dezső bácsi sem, ő népművelő, sportoló, szereti a mai magyar pró­zát Lajos bácsi történész, az egyik nemrég készült film történész szaktanácsadója. Nem vállalkoznának, biztos vagyok benne. Én sem va­gyok jártas... Meg mit. is tegyünk? Bankrablás? Ékszerlopás? Biztosítási csalás? Igyek­szem visszaemlékezni An­gyal valamennyi kalandjára s összegyűjtött sztorijára... „Több bűnügyet kérek, többre volna szükség, ezt ké­rem az újságíróktól...” — valami ilyesmit írsz, olykor hibás c-kapcsolású leveled­ben Zsuzsika, általános isko­lai II. o. tanuló. Nem tudok ígéretet ten­ni... Mondom, járatlanok va­gyunk az ilyen dolgokban. Ha pedig Anyuka vagy Apu­ka kérné ezt, s több krimit szeretnének lapunkban ol­vasni, akkor írják meg ők, ne kisgyermeküket küldjék „tolmácsként” ez ügyben. Egyébként jön az év vége, tanulj szorgalmasan, Zsuzsi­ka, kívánjuk neked, szép bi­zonyítványt vigyél haza, bűnügy helvett... István rözi. Sőf az elosztást irányí­tók személyi kapcsolatait is. Szóvá tette a boltvezető a szállítóeszközök olykor kifo­gásolható mivoltát és meg­kockáztatta azt a megjegy­zést, hogy a sütőipari válla­lat saját árusító helyeit sok­kal gondosabban látja el, mint a kiskereskedelmi bol­tokat, ahol viszont a vevők döntő többsége, több mint 90 százaléka vásárol Murányi Sándor a 121-es számú cse­megebolt vezetőhelyettese szintén a szállítás folyama­tosságát sürgette. A termelésben nincs megállás Gönczi Zoltán, a Szolnoki Sütőipari Vállalat igazgatója a felszólalásokat, észrevéte­lek jórészét jogosnak talál­ta, ugyanakkor összegezte a vállalat mindennapi gond­jait is és elmondta: a Rá­kóczi úti kenyérgyár, vala- mindt a Hubai úti 2-es üzem a városon kívül még legalább 10 környező köz­ségnek ad el mindennap ke­nyeret. Így kiszámítható, hogy mintegy napi 300 má­zsás kapacitás hiányzik a vállalatnál. Különösen sú­lyosbítja a helyzetet, hogy ősz óta szünetel a Ságvári úti 1. számú üzem termelése, s az átépítés előreláthatólag sokáig elhúzódik. Ugyanakkor a szűk kapa­citás mellett szakmunkás hiány nehezíti a vállalat Honti László, a városi ta­nács vb ipari és kereske­delmi osztályvezetője hang­súlyozta, hogy a város la­kossága és vásárló közönsé­ge napról-napra növekszik és mindezzel nem tart lépést a különböző szolgáltatások fej­lődésének üteme. Amíg 1960 és 68 között az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat for­galma 42 százalékkal növe­kedett, az üzlettér mindösz- sze 2,4 százalékkal bővült. Ezt a megállapítást a szol­gáltatások egyéb területére is vonatkoztatta és szóvá tet­te, hogy a különböző mi­nisztériumok a régi időkből eredően nem ipari, hanem vegyes kategóriájú egység­nek tekintik a várost, amin már nagyon időszerű lenne változtatni. Mik a lehetőségek? Erre a kérdésre a legne­hezebb válaszolni. Mindent megoldana ma az 1970-ben induló és 72-ben befejezésre kerülő új, napi 38 tonnás üzem építését előbbre lehet­ne hozni és azzal együtt a megfelelő szakmunkásgárdát is tudnák biztosítani. Addig viszont csak részmegoldások­ra számíthatunk. Többek kö­zött arra, ami jelenleg is gyakorlat, hogy szükség ese­tén a karcagi, a jászberényi és a ceglédi sütőüzemek se­gítenek ki bennünket. Ezenkívül a Ságvári úti 1. számú üzem gyors rekonst­rukciója is segíthetne. Jelen­tős terhet vehet le a szol­noki üzempől, ha Újszászon néhány héten belül megin­dulhat egy kisebb kapacitású sütőüzem. Tószegen pedig jö­vőre kezdi meg a termelést egy kisebb méretű új üzem. A szakemberek keresik a módját annak is, hogy a Szol­nok környéki falvakban le­állított kis sütőüzemek, — amennyiben az lehetséges újból kinyissanak Ennek a lehetőségeit vizsgálják Ken­gyelen. Tiszatenyőn, Szajol- ban, Zagyvarékason és több más helyen. Borsi E.—Palotai }. Bányai Kornél irodalmi est Pénteken este Szolnokon a városi tanács nagytermé­ben irodalmi estet tartottak a Szolnokon elhunyt költő, Bányai Kornél műveiből. Imre Lajos, a megyei könyvtár igazgatója bevezető­jében méltatta a költő munkásságát és vázolta életútját, a hadifogolytábortól a szolnoki kórházig és temetőig. Az est műsorában felléptek: Berek Katalin SZOT- díjas. Hegedűs Ágnes Jászai-díjas színművésznők, vala­mint’ Hollósi Frigyes és Újlaki Károly. Bányai Kornél költészetét nem is újra fedezi fel iro­dalmi közvéleményünk, most ismerkedik vele. Az est jó szolgálatot tett az életmű jobb megismerésének

Next

/
Oldalképek
Tartalom