Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 22. Túl a százmillión... A további fejlődés útja — Import-könnyítések és kooperáció i. Ezekben a napokban Ausz­tria piros-fehér zászlós pa­vilonja várja a látogatóikat a Budapesti Nemzetközi Vásár északnyugat felé ívelő, ár­nyas fasorában. Az osztrák cégeket éviről évre intenzí­vebben érdekli a budapesti vásár és — a magyar piac. Idei áruminta bemutatójuk minden eddigit túlszárnyal: az osztrák exporlkínalat rep­rezentatív keresztmetszetét nyújtja. Budapesten és Bécsben Miközben a magyar érdek­lődők megtöltik majd a BNV osztrák pavilonját, osztrák újságíróküldöttség vendéges­kedik Budapesten, ugyanak­kor egy magyar újságíró­delegáció — az osztrák kor­mány meghívására — Becsbe készül, május végén pedig magas szintű magyar—oszt­rák: kormánytárgyalásokra kerül sor a bécsi Ballhaus- platzan: Fock Jenő minisz­terelnökünk viszonozza Jo­sef Klaus osztrák kancellár tavalyelőtti látogatását Bu­dapesten. A magyar miniszterelnök­nek nem ez az első hivata­los látogatás« Bécsben. Már korábban — mint a magyar kormány elnökhelyettese — sikeres gazdasági tárgyaláso­kat folytatott az osztrák fő­városban és eredményes ke­reskedelmi megállapodásokat készített elő. Ha ezúttal is sor kerül a kétoldali gazda­sági-kereskedelmi kapcsola­tok felmérésére — és ez valószínűleg a tárgyalások egyik napirendi pontja lesz — a magyar és az osztrák államférfiak megelégedéssel állapíthatják meg. hogy idén a kölcsönös szállítások együt­tes értéke — előzetes becs­lés szerint — elérheti már a százmillió dollárt, (1968:92 millió. 1967:82 millió, 1966: 76 millió dollár). Új szakasz A fejlődés tehát dinami­kus, a százmillió dolláros határ átlépése imponáló, de távolról sem jelenti azit. hogy megfelelnek azoknak a lehe­tőségeknek. amelyeket a két pzomszédonszág földrajzi kö­zelségéből, egymást jól ki­egészítő gazdasági struktú­rájából és légi hagyományai­ból fakadó adottságok nyúj­tanak. Azt. hogy ezekkel a lehetőségekkel miért nincse­nek még arányban a mai — igaz: jelentős — eredmények, nem is kell most már rész­letesen elemezni.- Ez feles­legesen horzsolna fed behe­gedt sebeket. Annyi bizo­nyos, hogy csak az utóbbi években — a közelmúlt po­litikai nézeteltéréseinek tisz­tázása után — érvényesült az Osztrák gazdasági körök­ben az a szemlélet, hogy Ausztria „keleti kereskede­lempolitikájának” határozott realizálása, a keleti szom- széd okkal kialakuló kölcsö­nös külkereskedelem növelé­se mennyire előnyös az oszt­rák gazdaságnak. Bár Auszt­riának ebben az új szakasz­ban — éppen a korábbi evek lemaradása miatt — erős nyugati kankurren- oával kellett megküzdeni a keleteurópai piacokon, gaz­dasági kapcsolatai most már jó ütemben fejlődnek keleti szomszédaival, s különöskép­pen hazánkkal. Ma már az a helyzet, hogy Magyarországnak — az eu­rópai tőkés államokból szár­mazó — importjában máso­dik helyre küzdötte fel ma­gát Ausztria. Az osztrák ex­portőrök ezt elsősorban úgy érték el, hogy jelentősen ki­bővítették a magyar import­Féríí könnyek Roger Gray, a híres angol pszichológus szeretné meg­hosszabbítani a férfiak éle­tét, amely, mint ismeretes, átlagban rövidebb a nők éle­ténél, méghozzá a pszicho­lógus szerint azért, mert a férfiak „nem sírják el ma­gukat olyan könnyen, mint a gyengébb nem képviselői”. Márpedig „a sírás meghosz- szabbítja az életet.” Amíg a sírást „férfiatiannak” fogják minősíteni, s ezért elfojtják, addig a férfiaknak semmi esélyük sem lesz a hosszú életre.” Gray doktor ebből az érv­ből kiindulva tanfolyamokat rendez férfiak számára, ame­lyeken a legújabb pedagógiai módszereket alkalmazva megtanítja diákjait a sírásra. „Engedjenek szabad folyást könnyeiknek” — követeli hallgatóitól a pszichológus, s addig ösztönzi őket, amíg sírva nem fakadnak. — Elsősorban arról van szó. hogy megszüntessük azt a helytelen közfelfogást, hogy sírni férfiatlan dolog” — je­lentette kj a doktor. áruk mennyiségét. Így érvé­nyesült a jól felfogott köl­csönös érdek és kölcsönös előny. Persze, most már könnyű mindezt megállapítani, annál nehezebb volt a 100 millió dol­láros határt elérni. Szükség volt a magyar külkereske­delmi szakemberek türelmes ég szívós meggyőző munká­jára, szükség volt az eszme­cserék egész sorára és az 1968-ban megkötött hosszú- lejáratú kereskedelmi szer­ződésre. Ez bővítette végre a kétoldalú árulistákat, s en­nék következtében terjesztet­ték ki a legnagyobb kedvez­mény elvét a magyar áruk széles körére. Megszűntek a korábban érvényes osztrák beviteli korlátozások is. A százmillió dolláros ha­tár nem végleges. Ebben ma már mindkét fél egyetért. És abban is, hogy átlépéséhez további import könnyítésre, további import-liberalizálás­ra van szükség. Ezt az egyet­értést mindkét félnek konk­rét tettekkel kell realizálni; Ezek az intézkedések ugya­nis — mint a tapasztala­tokból kiderül — más vonat­kozásban is előre lendítik a hasznos gazdasági együttmű­ködést. A többi között ilyen — kölcsönösen hasznos — megállapodás a magyar— osztrák villamosenergia (áramcsere-) egyezmény és az ipari kooperáció: például a Steyr—Daimler—Puch Rt és az Ikarus, a Vörös Csil­lag Traktorgyár, valamint a Hódmezöváslárhejlyi Mező- gazdasági Gépgyár között, vagy az Österreichische Stickstoffwerke és a magyar Viscosa gyár között. Duna-völgyi népek Mindebből persze nem vonható le az a következ­tetés, hogy Magyarország és Ausztria között, a különbö­ző kérdések megítélésében, most már ne lennének nézet- különbségek és a jövőben sem fordulhatnak elő véle­ményeltérések. Vannak ter­mészetesen még ütközőpon­tok és még lehetnek is meg­oldást követelő problémák. Alig valószínű azonban, hogy ezek megoldása a mai Ma­gyarország és a mai Ausztria államközi kapcsolataiban — a korrekt jószomszédi vi­szony körülményei között — nehézséget okozna. Ezt ga­rantálja a nemrég megala­kított magyar—osztrák ve­gyesbizottságok eredményes működése, a különböző szin­tű küldöttségek eleven esz­mecseréje, s hivatalos jel­legű látogatások gyakorisága. Bizonyos, hogy a magas­szintű eszmecserék sorozatá­nak fontos láncszeme lesz Fock Jenő miniszterelnökünk május végi hivatalos látoga­tása Josef Klaus osztrák kancellárnál. A jószomszédi hagyományokat és a szemé­lyi kapcsolatokat amúgy is spontánul ápoló, békeszerető emberek mind a szocialista Magyarországon, minél pedig a semleges Ausztriában nyilvánvalóan azt várják et­től a találkozástól, hogy a gazdasági kapcsolatok köl­csönösen előnyös bővítésén kívül, minden más vonatko­zásban is előramozdítsa a to­vábbi együttműködést és a békés együttélést a Duna- völgy két szomszédnépe kö­zött. Lóránt László Endre (Folytatása következik) Filmhírek sorokban A francia kastélyokban — tehát természetes környezet­ben veszik fel „A fösvény” című filmet Moliére vígjáté­ka nyomán. Harpagon szere­pét a népszerű Luis de Fu- nes játssza. ☆ A árnyak hadserege. - ezt a filmet forgatják Bou­logne síkságán Jean Pierre Melvill rendezésében. A film drámai részleteket mutat be a francia ellenállási mozga­lom Hitler hadserege ellen vívott harcáról. ☆ Brigitte Bardot lesz Mau­rice Ronet partnere „A nők” című filmben. Ronet ma a francia film legtöbbet foglal­koztatott színésze. Ez idő szerint négy filmet is forgat­nak az ő közreműködésével. ☆ Richard Burton régóta ele­veníti meg színpadon Ham­letet. Nemrégen elfogadta Franco Zeffirelli ajánlatát, hogy ezt a szerepet jásszá el filmen. A forgatás rövi­desen megkezdődik és a film valószínűleg a jövő évben készül el. '"ÍV Ivan Szergejevics Turge- nyev „Első szerelem” című novellájából film készül. A filmnek ugyanaz a címe és a Moszfilm stúdióiban ké­szül Vasili Ordinszkij ren­dezésében. a főszereplők: Irina Pécsem ikova, Inokenti Szmoktounovszkij és Vlagyi­mir Vlászov. Kutyaharapást a szőrével Edgar Wallacet, a detek- tívregények híres szerzőjét, délelőtt 10 óra körül felke­reste egy komor fiatalember. Tegnap este belekezdtem az ön egyik könyvének olva­sásába — mondta szemrehá­nyóan a fiatalember — s annyira lebilincselt, hogy egész éjszaka olvastam. — Reggel aztán késve érkez­tem a munkahelyemre. A főnököm, — az a vén hülye — ezért megszidott. Mitévő legyek? Wallace könyvespolcához lépett, leemelt egy vastag kötetet és átadta a fiatalem­bernek a következő szavak­kal: Ez a legújabb regényem, ha elkezdj olvasni, megfeled­kezik a főnökéről, önmagáról és arról is. hogy megszidták! Búcsú a pályaudvaron — Itt az ötös kocsi. Látja, Másenyka, épp a legjobbkor érkeztünk. — Hány perc van még az indulásig, Szerjózsa? — Kettő. — Jaj, hát akkor be is szállók. Viszontlátásra! — Nyugalom, Másenyka? Még tömérdek időnk van. Hadd nézzek még egyszer a szemébe. — Tehát ír majd nekem? — Naponta. Naponta két­szer! És maga ír? — Hogyne írnék! Mennyi az idő? — Még van egy teljes per­cünk. — Egy perc!... Ö... hát a viszontlátásra, Szerjózsa. — Drága... drágám... Gon­dol majd rám? — Induláááás! — Most már igazán be­szállok. Pedig annyi mindent szerettem volna még mon­dani! — Én is. — De nagyon hosszú leve­let írjon ám, Szerjózsa! — Maga meg ne -felejtsen el táviratozni, ha megérke­zik. — Persze, hogy távirata- zok... Milyen jő, hogy most késik a vonat. Tovább áll, hogy mi néhány percig még együtt lehessünk. — Mit is akartam monda­ni... Megvan a jegye, Má­senyka? — Itt van a retikűlöm­ben... Idő?... — öt perc múlhatott el a menetrend szerinti indítás óta. — Adja át majd minden­kinek az üdvözletemet: Ól­jának, Vászjának, Zinának, meg a többieknek. De el ne felejtse! — Hát már hogy felejte­ném el... — Valamit még meg akar­tam kérdezni... De mit?... Ja, igen! Mennyi az idő? — Tíz perccel múlt hét, s már régen el kellett volna indulnia a vonatnak. — Hűvös van itt, Szerjó­zsa. — Be akar szállni? — Dehogy akarok... — No, fütyül már a moz­dony... Pedig de sok min­dent szerettem volna még mondani!... Érdekes, Má­senyka, még mindig tilost jelez a szemafor. — Hallatlan!... Pedig mennyire siettem!... Alig volt időm csomagolni. — Szép kis közlekedés, nem mondom!... — Ha dolga van, akkor csak menjen. Szerjózsa. — Ugyan... Persze külföl­dön a vasút kártérítést fizet az utasoknak, ha csupán egy percet is késik a vonat. — Csak nem azt akarja maga is, hogy megtérítsék a kárát? — Ez nem volt szép ma­gától, Másenyka. — Akkor mondjon maga valami szebbet. — Ahhoz jó hangulat kel­lene. — Tehát elrontottam a hangulatát? — Másenyka, hiszen én nem magáról beszélek, ha­nem a közlekedésről!... — No, igen, de tudom én jól, mire érti. — Nem ért maga semmit! — Ezzel azt akarta tud­tomra adni, hogy buta va­gyok? — Mondtam én ilyesmit? — Nem mondta, az igaz, de gondolta! —- Nem is tudtam, hogy ért a gondolatolvasáshoz is? — Szemtelen! — Én vagyok szemtelen?! Az egész napot elveszteget­tem maga miatt. Végighur­coltam a városon az átko­zottul nehéz bőröndjeit, és még én vagyok szemtelen! — Igenis, hogy szemtelen! Jaj, végre csakhogy indu­lunk! Hallani se akarok töb­bé magáról!... Oroszból fordította: Rrecsmáry László S A grúz borok Grúzia egyik legősibb me­zőgazdasági ága a szőlészet és a borászat. Nem hiába fonódik össze a Grúz Köz­társaság címerében a kalász a szőlőtőkével. Jelenleg 1450 szövetkezeti és 45 állami gazdaság foglalkozik szőlő- termesztéssel a köztársaság­ban. A 'szőlők összterülete eléri a 105 ezer hektárt. 1970-ig további 45 ezer hek­táron telepítenek szőlőt. Grúziában körülbelül 500 szőlőfajtát termesztenek. A ritkaságszámba menő legré­gibb szőlőtőkék a köztársa­sági szőlészeti és borászati tudományos kutatóintézet dolgozóinak állandó felügye­lete alatt állnak. Az ősi faj­ták tanulmányozása révén kibővíthetők e nemes nö­vény termesztésének határai. A grúz borok már régen kivívták a nemzetközi elis­merést. Nem véletlen, hogy a X. szőlészeti és borászati vi­lágkongresszust 1962-ben Grúzia fővárosában, Tbili­sziben tartották meg. Ugyan­itt 1965-ben nemzetközi bo­rászati kongresszust tartot­tal?. Jelenleg a nemzetközi ver­senyeken arany, ezüst és bronzérmekkel kitüntetett grúz borokat és borpárlato­kat a világ 60 országába ex­portálják, köztük Angliába, Görögországba, Indiába, Finnországba, Kanadába, Guineába, Líbiába, Lengyel- országba, az NDK-ba, Ku­bába, Csehszlovákiába és Magyarországra. A bolgár tejtermelés Bulgáriában a bruttó tej­termelés az 1939. évi ' 669 millió literről 1968-ban 1 milliárd 600 millió literre emelkedett. Ezt főleg az ál­latállomány megjavítása és nagy tejgazdaságok létesíté­se útján érték el. Az átlag tejhozam a teheneknél az 1939. évi 450 literről 1968-ban 2050 literre, a juh oknál pe­dig 42 literről 51 literre nőtt meg. A bivalyok és kecskék tejhozama körülbelül 11-sze- resére emelkedett. Évente az országban mintegy 50 millió liter bivaly- és kecsketejet fejnek, szemben az 1939, évi 4,3 millió literrel. A görög mezőgazdaság Görögországban 1968-ban jelentős mértékben csökkent a mezőgazdasági termelés — majdnem 5 százalékkal — míg az ipari termelés to­vábbra is növekedett. A kedvezőtlen időjárás nyil­vánvalóan hozzájárult a mezőgazdasági termésered­mények csökkenéséhez, emel­kedett az új kormány álta­lános törekvése a fejlesztés korlátozására. A kormányzat azzal érvel, hogy a mező- gazdasági termelés növelése csak akkor szolgálja a gaz­daság érdekeit, ha a hazai vágj' külföldi piacon éssze­rű árakon, eladhatók a ter­mékek. Az ötéves fejlesztési terv (1988—1972) különös hangsúlyt helyez arra, hogy a mezőgazdasági termelést összhangba hozzák a gazda-' ságos eladási lehetőségekkel. Ez lényegében a termelés struktúrális módosításét je­lenti. A legjobb példa erre a dohány, amely a legtöbb de­vizát hozó termékek közé tartozik. Görögország világ­méretekben a keleti dohány három legnagyobb termelő­jének egyik és amikor az ország tagja lett az Európai Gazdasági Közösségnek, arra számítottak, hogy jelentős mértékben növekszik export­ja e termékből. Ez a kapcso­lat azonban nem biztosított oly nagyarányú lehetősége­ket, mint amilyeneket Gö­rögország várt. Az eladat­lan dohánykészletek nö­vekedtek és a dohánnyal be­ültetett területeket állandó­an csökkenteni kellett. 1968- ban a dohánytermés 178.6 millió libra volt, ami 1961 óta a legalacsonyabb termés- eredmény. A búzánál is gondosan igyekeznek elkerülni a túl-> termelést. Miután jelenleg vi­lágszerte növekszik a búza­felesleg Görögország aligha számíthat arra, hogy ver­senyképesen felléphessen a nagy exportáló országokkal szemben. Az állati takarmányozásra alkalmas gabonafélék terme­lését a kormányzat ösztönöz­ni igyekszik, hogy ennek ré­vén emelhesse a hazai ürü- hús és marhahús termelést. A világszerte mutatkozó felesleg problémája veszé­lyezteti Görögország két má­sik nagy export bevételeket biztosító termékét, a szárí­tott gyümölcsöt és a bort is. A kormányzat mindent el­követ, hogy a parasztság biz­tatóbb eladási lehetőségek­kel kecsegtető termékek ter­melésére térjen át és ehhez egyre nagyobb kölcsönöket nyújt az Agrár Bank útján. A déligyümölcsökből példá­ul máris nagy exportbevéte­leket értek el. Ugyanez a helyzet a gya^ pótnál, amelyből a Szovjet­unió után Görögország a legnagyobb európai termelői A gyapotból származó ex­portjövedelmek számottevő­en emelkedtek az elmúlt években, és előreláthatóan hosszú távon is érvényesül majd ez az irányzat. Görögország alapvetően mezőgazdasági ország, a munkaerő fele továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik. Ugyanakkor a nemzeti össz­terméknek mindössze ne­gyedrésze származik „ mező- gazdaságból; a föld nagy ré­sze gyenge minőségű, a gazdaságok átlagos nagysága pedig Európában a legkiseb­bek közé tartozik. Görögország jövőjének a következő években döntő té­nyezője lesz, sikerül-e a me­zőgazdasági termelést gazda­ságos alapokra helyezni. Takarmány termelés korlátozási program az Egyesült Államokban Az Eegyesült Államok 1969. évi takarmánytermelés korlátozási programja rá akarja szorítani a gazdákat, hogy az idén, a tavalyi 32,4 millió acreval szemben már 37 millió acreval csökkent­sék az árpa, a kukorica és a cirok vetésterületét. Tavaly az árpa még nem szerepelt ebben a programban. Az idei termelést azért kellene csökkenteni, mert elejét sze­retnék venni az eladatlan készletek nem kívánatos nö­vekedésének. Az utolsó he­lyesbített becslések szerint azonban a tavalyi takar­mánygabona-termés csak 168 millió tonna volt, vagyis 6 millió tonnával kisebb, mint ahogy számították. Jelenleg azzal számolnak, hogy az 1968—69-es mezőgazdasági év folyamán az Egyesült Álla­mokban összesen 169 millió tonna takarmánygabonát használnak majd fel, s így az idény végén az eladatlan készletek volumene az 1968 október elsejei állapothoz ké­pest csupán 900 000 tonnával csökken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom