Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

1969. május 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O BALATON 69 Húsz éves a mezőgazdasági tudományos tájékoztatás Bőrök Fájón égő bőr és vastag bor. Arcon és pofán. Vásár­ra vitt bőrök és mentendő irha. Egy embertelenítő kör­nyezet — a háború — mik- rodrámája Ludvik Askenazy hangjátéka. Ha az egyén szempontjá­ból mindig hatalmas és meg­rázó is önnön drámája, még­is kicsiny lehet, mikor vele egyidőben, szinte az egész emberiséget átfogó dráma zajlik. (S a dráma mint kifejezés itt nem műszaki meghatározó, hanem köznapi nyelvünk szóhasználata, mellyel tragédiára utalunk, jó ízléssel elkerülve a tragédia kissé közhelyes melékízét.) De voltaképpen a háború — a „nagy” dráma is első­sorban millió egyéni „kis” drámától válik naggyá. Egy atomháború, mely elpusztít­ja az emberiséget (s amely több, jobbára rossz, úgyne­vezett tudományos fantaszti­kus regény témája volt már) ha minden és mindenki pusztul, nem dráma. Ka­tasztrófa, végítélet, vagy tu­dom is én, de nem dráma. A dráma élő emberekben ját­szódó folyamat. Askenazy legfőbb erénye, hogy ezt tudja és tudatosít­ja. Hangjátékai között is rangos helye van a Bőrök­nek. A cím képletes, de konkrét utalást is tartalmaz. A főszereplő — egy bőrgyá­ri bevásárló — megismerke­dik egy parasztlánnyal, aki a szűkszavú, titokzatoskodó férfit partizánnak hiszi. Be­leszeret naiv szerelmének minden erejével. Ám Kide­rül — a Gestapós tisztek előtt gyanúba keverő leve­lezésük miatt elfogják őket — hogy a férfi csak kalandot keresett, családapa és... be­súgó, mindenre képes, hogy mentse a bőrét. Zenés ez a rádiójáték — mondanám, ha nem járattuk volna pejoratívvá ezt a szót: zenés. Nem is elsősorban ki­tűnő zenei anyaga, jó rit­musban befutó, értésfokozó zaj hatásai miatt. Szerkeze­tében, építésmódjában áll közel a zenéhez ez a játék, mert talán csak a zenében lehet ilyen tételesen megfo­galmazni jót és rosszat, em­berit és megalázót Askenazy tiszta szándékát jó rendezéssel Jiri Horcicka csehszlovák vendégrendező és a színészek puritán ala­kításukkal (elsősorban Vass Éva és Gábor Miklós) való­sították meg. A távolság nem akadály címmel és játékos, zenés családi találkozó alcímmel az ifjúsági rádió egyszerre közvetített Drezdából és a budapesti stúdióból. Hogy egy ilyen produkciót milyen nehéz jól előadhatóan ötletessé fabrikálni, azt ak­kor láthatjuk be, ha végig­gondoljuk, hány meg hány buktató lehetősége volt eb­ben a műsorban. Éppen ez dicséri szerkesztő és rende­ző, de nem utolsó sorban a műsort vezető Ambrus Kyri és Padisák Mihály pillanat­ról pillanatra alkalmazkodó ötletességét, hogy ezeket a lehetőségeket ügyesen kike­rülték. Ha volt is egy-két apró döccenő (például mikor a drezdai közönség és Bu­dapesten Kyri együtt énekel­tek), nemhogy rontották vol­na a hangulatot, sőt impro- vizatív hatásukkal a műsor fiatalos kedvességét színesí­tették. Sok jó ötlej, pergő humor és jóértelemben vett játékosság a nézőt résztvevő­vé, játszótársé hangoló köz­vetlenség — röviden: szíve­sen hallgattuk. — trömböczky Az országút forró, szürke végtelen sáv. Középen rövid, fehér, szaggatott csíkok. Ol­dalt korlát, néha hatalmas zöld útjelző tábla. Trabant, Volga, Wartburg. Minden ko­csi ablaka leeresztve, belül egy-egy ruha külön színfolt. A nikkelezett alkatrészek szabálytalan csillagként vil­ióznak. Kétoldalt tengernyi zöld, távolabb házak elszór­tan. Fejünk felett karcsútes­tű kereszthidak nyújtóznak. ☆ Balatonpart. Aki tavaly járt itt. az az idén újra cso­dálkozik. Minden év más meglepetéseket, más élmé­nyeket rejteget. Tizennégy- emeletes csuda-csoda, üveg­paloták és pici egyablakos nyaralók összhangja. Auróra, Annabella, Marina Körülöt­tük szőlők, gyümölcsösök, virágzó akácfák. A fák kö­rül itt is — ott is bazalt­csúcsok tűnnek elő. Beljebb sás, nád, temérdek vízinö­vény. Valódi horgászparadi­csom. A víztükör színe ki­lométerenként változik. — Szürke, zöld, kék, az árnya­latok ezerféle fajtája. Mesz- sziről fehér zászlók integet­nek, vitorlások, a strandnál mintha máris nyár lenne, százak a vízben, százak a A IV. Szolnoki Kulturális Hetek keretében rendezte meg a Tisza Cipőgyár fenn­állásának 25. évfordulója al­kalmából készített négy kis- (ilmjének díszbemutatóját Szolnokon, a Vörös Csillag filmszínházban, vasárnap dél­után Kiss Lajos, a cipőgyár vezérigazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Soós István, a Szolnok megyei ta­nács vb-elnökhelyettese ün­nepi beszédben ismertette a gyár történetét, s azt a sze­repet, amelyet ez az üzem megyénkben az iparosítás terén betölt. Ezt követően a nézők meg. tekintették a filmeket. Mind a négy film írója é6 rende­zője Németh István, opera­tőre Szabó Árpád Érdemes- művész, gyártásvezetője pe­dig Jankovits Márta. A „Műszakváltás” pergő rit­musban. igényes megoldások egész sorát alkalmazva is­A szobában hűvösség és csend. Az utca mozgalmas­sága után ez a tiszta nyu­galom önkéntelenül is láb­ujjhegyre állítja a belépőt. Zsíros Jánosra várakozunk. Felesége a szekrényhez lép, sorba rakja elém a kitünte­téseket, okleveleket — Én nem akarok róla be. szólni, talán ezek a papírok jobbár, dicsérik a férjem. — Kiváló Dolgozó, társadalmi munkáért ezüst fokozat, és legújabb; az igazságügy ki­váló dolgozója. Nevetve emlékezünk meg­érkezésemre. Zsíros Jánosné panaszosnak nézett; — Tudja, még mindig igen sok elfoglaltsága van férjem­nek. Kerületi párttitkár, ta­nácstag. népi ülnök. — Régi fényképet vesz elő. Egy tisz- ta tekintetű, keményvonáeú, vízparton. Fiúk és lányok, homok, labda, napsugár ... ☆ Utunk végcéljához, a szol­nokiak leendő úttörőtáborá­hoz érkezünk. Szemben hosz- szú, karcsú, színestetejű épü­let. Messziről olyan, mintha óriási tarka lepke tartana rövid pihenőt a hegyoldalon. Masszív, piros terméskövek díszítik. Oldalt és hátul fák, bokrok, cserjék. Körbe épü­lő faházak, valamint a leen­dő sátrak fémvázai. Az egyik előtt frissen forrasztott Szol­nok címer és úttörőjelvény. A homlokzatot díszítik majd. A tábor közepén pirosra fes­tett zászlórúd, itt lesz a min­denkori gyülekezőhely. — Odébb még köves, gödrös a talaj, a napokban kerül fel­töltésre, s azután bitumen­burkolatot is kap. Micsoda focimeccsek lesznek itt a nyáron! S azok az esti tá­bortüzek .: . Jelenleg még felfordulás a nyári úttörőparadicsom he­lyén. Cement, homok, kavics Az ebédlőt betonozzák, s az ablakokat üvegezik. Június elejére rendnek, tisztaság­nak kell lennie, hiszen 16-án már gy ermekzsi vaj tói lesz hangos a tábor. A Rákóczi úti iskolások kezdik az üdü­merteti meg a nézőket a martfűi nagyüzem életével, munkáskollektívájával. Ta­lán a Gumigyártás” lassúbb tempójú, s inkább a szakmai ismeretterjesztés igénye: fe­lé közelít. A „T. C.” színes reklámfilm viszont a cipő­gyár -termékeiről színeivel és az ipari formatervezés „lírai szépségű dicséretével”, ötle­tességével. a gyártmányok esztétikuma iránti érdeklődés szakavatott felkeltésével — a maga műfaján belül — remekbe sikerült alkotás. Ügyszintén a „Martfű — cipőváros” színes riportfilm, mely egyrészt megrajzolja Martfű életét, fejlődését, a gyár munkáját, másrészt a közéleti felelősség súlyával „emberközeliben” vet fel gon­dokat, megoldandó kérdése­ket A bemutató résztvevői nagy tapssal jutalmazták az alkotók most bemutatott filmjeit; mégis kedves fiatalember mosolyog ránk. — Hetvemhárom éves, de megismerheti a tartásáról! — mondja Zsírosné. A másik kép már a közel­múltban készült, a szolnoki vörös tüzérezred találkozó­ján. Zsíros János arcán a kedves, már ismert mosoly. A kutya örvendez® ugatá­sa szakítja félbe beszélgeté­sünket. Megérkezett a házi­gazda. Araát figyelem* most is mosolyog. És szabódik. — Több mint tíz éve, 1952 óta vagyok népi ülnök. Most egy kartársammal közösen a magánvádas eljárásokat csi­náljuk. Nehéz munka, már csak azért is. mert csupa dühös emberrel állunk szem­ben. Apró perek, becsület- sértések. össze kell az em­bereket békítenünk, Két em~ lőst. a munka kora reggel­től késő estig tart most. Az itt dolgozók lelkesedése, ál­dozatvállalása biztosíték ar­ra. hogy minden rendben lesz. Ur A balafconszepezdi telket még 1967-bén vásárolta a szolnoki városi tanács. Azóta fokozatosan épül, szépüL Há­rom év alatt sikerült meg­valósítani azt, amihez a kör­nyező táboroknak — Ajka, Szekszárd, Kazincbarcika — 6—8 év kellett. Az idén 300 ezer forintot áldoznak az építésre. — Június 16- tól—augusztus 20-ig száz meg száz szolnoki úttörő ját­szik, pihen, üdül a szepezdi táborban. Százan és százan túráznak a Balaton környé­kén. fürdenek a hús hullá­mokban, napoznak a forró homokon.;. •it A táborból a Balatonra lát­ni. Szemben a déli part kör­vonala bontakozik: Szemes. Lelle, Boglár. A víztükör most hirtelen színt változ­tat, egész világos, tejszerűen fehér lesz. Innen messziről a fodrok elsimulnak, s olyan, mintha a vitorlások sem mozdulnának. Búcsúzni kell. Szabadulni azonban csak ígérettel lehet; Viszontlátás­ra nyáron .. Hérész Dezső Országos geodéziai vándorgyűlés Hétfőn több mint 200 ha­zai, továbbá bolgár, jugosz­láv és lengyel szakemberek részvételével Székesfehérvá­rott megkezdődött a három­napos országos geodéziai vándorgyűlés. Mint a ta­nácskozás első napján beje­lentették: dolgoznak az or­szág városainak és községei­nek új feltérképezésén. Az építésügyi igazgatás 128 vá­ros és várossá fejlődő hely­ségről — összesen 168 000 hektárnyi területről — igé­nyel pontos térképészeti ada­tokat. E térképek 35 száza­léka elkészült, 65 százalékát pedig 1980-ig fejezik be. A légifelvételek készítésére há­rom speciális repülőgépet használnak. A tanácskozás alkalmával érdekes térkép- és geodéziai műszerkiállítás nyílt Székes­fehérvárott a szakszerveze­tek Fejér megyei tanácsának székházában. bér csatája, szópárbaja bo­nyolódik a szemünk előtt. Nagy türelemmel kell lenni. Az a szokásom, hogy amikor a felek belépnek hozzánk az ajtón, megpróbálom megálla­pítani. ki a vádló, illetve o vádlott. A békülés a legne­hezebb — mondja kezét ma- gyarázóan megemelve. — Nem vártam a kitünte­tést. Az utolsó percig nem tudtam, miért hívnak Buda­pestre. — Na öreg csont, ne érzé­kenyülj el — villan huncut- kodva a felesége szeme. Elmosolyodik, széttárja ke­zét. — Szeretnék tnlég sokat dolgozni. hogy békesség le­gyen az emberek között — ma választottak meg ismét népi ülnöknek..* — Kékesi "T* A MÉM információs köz­pontja — a mezőgazdasági tudományos tájékoztatás szerve — az idén ünnepli fennállásának 20. évforduló­ját. — Az AGROINFORM könyvtár, dokumentációs és információs szolgálata össze­gyűjti a legkorszerűbb eljá­rásokról, — technológiákról megjelenő hazai és külföldi szakanyagokat és azokat a különféle kiadványok útján terjeszti. Ugyanakkor az AGROINFORM több mint száz szaktanácsadó szerv te­vékenységét koordinálja. Az információs központ régóta tagja a nemzetközi Május 10. és 31. között rendezdk meg immár har­madszor a kulturális napokat Törökszentmiklós városban és járásban. Eddig hat kiállítás és ren­dezvények sorozata bizonyít­ja. hogy a rendezők komo­lyan vették a műsorfüzetben meghatározott elveket: „A ta­nácskozások, vitafórumok, ta­lálkozók, kiállítások és mű­vészeti rendezvények korunk, szocialista, társadalmunk mű, veltségigényénék feladatai köré csoportosulnak.” Bizonyításul eiég, ha a ki­állítások címeit idézzük: „Csináld magad”. „Béke és technika”, „Korszerű háztar­tás”. „A szép szolgálatában”,, a honismereti szakkörök ki­állítása. vagy a programban nem is szereplő ,.Mai magyar festészet” kiállítás. Egyheti nyitvatartás után mindegyiket bemutatják a járás községeiben. A rendezvények sorában föltétlenül említést érdemel a Tanácsköztársasági Művé­szeti Szemle területi bemu­tatója, amelyen Mezőtúr, Túrkeve, Törökszentmiklós valamint a törökszentmiklósi járás művészeti csoportjai és szólistái vettek részt. Ugyan­azon a napon, május 11-én, Barcs Sára a Nők Lapja munkatársa „Korszerű ház­tartás” címmel tartott elő­adást. Május 12-én 17 tagú nép­művelési tanács alakult a városban. Ebből az alkalom­ból Szabó Ferenc városi szakkönyvtári és dokumen­tációs szerveknek és részt vesz a KGST országok nem­zetközi mezőgazdasági és er­dészeti tájékoztatási köz­pontjának munkájában is. A központ szakemberei 58 ország csaknem 800 intéz­ményével tartanak fenn kapcsolatot. Gondozásukban húsz év alatt mintegy 500 000 információs, fordításgyűjte­mény, valamint egyéb műfa­jú kiadvány jelent meg. Az AGROINFORM több mint. 30 nyelvről eddig 34 000 köz­leményt fordított le magyar nyelvre. népművelési felügyelő vázol­ta a feladatokat „A népmű­velés mozgalmi jellege, a népművelési tanács céljai, feladatai” című előadásában. Várók István pszichológus a szolnoki Pályaválasztási Tanácsadó vezetője „A pá­lyaválasztás pedagógiai prob­lémái” címmel tartott elő­adást két alkalommal má­jus 14-én, délelőtt iskola­igazgatók. délután osztály- főnökök részére. Felhívta a figyelmet a pályairányítás előkészítésére, beszélt a pá­lyaválasztási felelősök tevé­kenységének fontosságáról. A pedagógusok általában egyet­értéssel fogadták az új ja­vaslatokat A művelődési központban összegyűlt fiatalok 18-án dél. előtt Sas Elemér fizikust egyetemi docenst és Pitt- mann Jánost, a KISZ Köz­ponti Bizottsága munkatársiát látták vendégül. Pittmann János „A jövő világa és az ifjúság” címmel tartott előadást. Kár. hogy a megjelentek jórészt fiatalab­bak voltak, mint álmire az előadó számított ezért mon­danivalójának csak egy ré­szét mondotta el a hallgató­ságnak. Sas Elemér nem is tartotta meg „A fiatal mű­szaki értelmiség szerepe a jö­vő kialakításában” című ter­vezett előadását helyette ér­dekes és tanulságos beszélge­tést folytatott a megjelent fiatalokkal. B. A. MÁJUS Egy virágcsokor naplójából S! zeretem az embereket, sohasem voltam boldogabb, mint amikor csokorba rendeződve elindultam az „Életbe”. Már zsenge bimbó koromban azt susogták körülöttem a szelek, hogy az emberek is szeretnek engem, hogy en­gem keres a tisztalelkű gyermek, aki szüleinek akar ked­veskedni, engem keres a szerelmes ifjú, a boldog férj, s az ifjúságára emlékező öregbácsika. Szédítő volt a gon­dolat, hogy pénzt adnak értem, s hogy ebből a pénzből egy öreg nénike könnyít gondjain. El is döntöttem, hogy elszegődök egy ilyen nénikéhez. Pest, Debrecen, Miskolc, Békéscsaba mind tele volt gyöngyvirág-árusok­kal, de én úgy gondoltam, hogy a szolnokiaknak szer­zek örömet. El is indultam. Az állomáson, ahol annyian találkoznak, annyian randevúznak, annyian érkeznek messzi útról haza, nem volt egyetlen nénike sem. Véletlen! —vígasztalgattam magam és elindultam a városba. Az állomástól ötven méternyire két nénike is állott. Messziről csak azt láttam, hogy kosár van mel­lettük. Sietni kezdtem, de sajnos napraforgómagot árult mind a kettő, s helyettem egymást méregették). Sóhatjottam, s mentem tovább. Két utcasarokkal ar­rébb feldobogott a szívem, de jaj az a néni is magot árult. Még csak nem is virágmagot. Kötésig kopott a száram annyit kutyagoltam. Nem tudom, hogy jól szá- moltam-é, de elmentem hét nénike és hét kosár mellett. Mindegyikben mag volt. Virágárust nem találtam. Egy­szer jött velem szemben egy ijesztő ember, papírrózsákat árult. A virágbolt közben becsukott, s nem volt hova mennem. Esteledett. Az utca tele volt randevúzókkal, andalgókkal, egy vendéglő ablaka mögül láttam a pa­pírrózsás embert is. Már lemondtam minden reményről, pedig oly szép lett volna örömöt okozni az embereknek. Szomajs va­gyok és elgyötört. Azt hiszem átképzem magam napra­forgó magnak és legalább válogathatok a munkaadók­ban. Egyetlen egy vágyam van még: gyerekeimet azért virágnak nevelem, hátha akad majd itt is egy gond- nyűtte nénike, aki nem szégyelli őket a kosarában, hi­szen én tudom, és ez a hit éltet, hogy még üzletnek se lenne rossz néhány embernek virágot árulni Szolno­kon. S a város is városabblenne tőle. Nem írok tovább. Mellettem néhány hasonló sorsú csokor a kiköpni való napraforgó héj képzését gyako­rolja szirmokból. Én nem szeretnék lemaradni... A naplórészletet beszédre fordította: Bariba Gabor Újabb kis filmekkel gazdagodtunk Hogy békességben éljenek A kulturális napok í élidejében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom