Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
CSENDES ESTEI pszichológusnál Doktor úr, kérem, segítsen rajtami Én lelki elnyomás alatt élek! Ön is férfi, megért engem! XJgy kezdődött, hogy már reggel az igazgatónő magához hivatott. Igazán nem válogatott szavakkal keményen arra biztatott, hogy próbáljak egy kicsit férfiasabb lenni. A végén hátba- vágott —, hiszen férfi ma- ga, álljon a talpára! Alighogy kiléptem az ajtón, elkapott a művezetőnőm és pattogó hangon kiadta utasításait. Már emiatt elég zord hangulatban kezdtem dolgozni örökké fecsegő kolleganőim között. Nem sokáig bírtam energiával, rájuk szóltam: — Ilyen intim női dolgokat, témákat ne a fülem hallatára vitassanak ■megI — Erre a- szemem közé nevettek: — Maga nöle- Htve van! A munkaidő végeztével a gyárkapu felé közeledve éreztem, hogy egy szem figyel. Körbepillantottam — meleg női pillantás — sóhajtottam. Merengésemből a kökényszemű tárgyilagos hangja ébresztett: — Kar- társam, mutassa a táskáját! —■ HXgyje el doktor úr, egy világ dőlt össze bennem. Otthon még próbálgattam nyugtatni magamat — majd u magánéletben megmutatod, hl a legény a gáton! Búfelejtőnek betértem egy közeli étterembe. A pincérnő csinos volt és kedves, — megengedte, hogy este megvárjam. Izgatottan topogta”) a kitűzött időben a találkahelyen. Nemsokára meg is jelent a kedves, megindult felém — óh egek — és beszállt egy ott várakozó autóba. De legnagyobb megdöbbenésemre senki más nem ült mellette, ellenkezőleg, szives mozdulattal engem invitált, összeszorult a szivem — ha most valaki meglátna, mit gondolnak majd! — rendes férfi létemre — óvatosan besurrantam az illésre, így is vagy húsz ember réfzvétteljes vagy gúnyos píttavtfisa. kls'>-r összeomlott bennem minden, A város szélén lekanyarodtunk a betonról, egy elhagyott kis dülőútra — a kocsi megnyugtató dorombolása Is megszűrd. Most már igazán nincs más mentség — kiugrottam a kocsiból és futólépésben irányt vettem a város biztató lényei felé, Hát ennyi doktor úr, Nehéz eset, mondta a doktor. Kívánatos a konzultáció, — Nővérke, hívja a kolleginákat... •— fegy ** W« aggódj, papa, «lha*áre*tafc, hogy «gy nyugodt estét MltU idehaza. Desmort Morris, angol zoológus évekig tanulmányozta őseink fejlődését. Különös figyelmet szentelt annak a folyamatnak, amikor a szőrös majom csupasszá változott, Utóbb kifejtett elmélete szerint majom elődeink élelemkeresés közben a dzsunge- lekből vándoroltak a tengerpartra. Nagyon, megtetszett nekik a finom falatokat kínáló tenger, tehát megtanultak úszni. Ezért szépségükkel fizettek, elvesztették a testüket, fedő szőrzetet, mint minden emlős, amely életteréül a vizet választotta. Viszont „áramvonalasakká” Váltak. A napokban eszembe jutott Morris elmélete. A divat ugyanis újabban a férfiakat Is leigázza. A majmok egyes leszármazottad Igyekeznek újfent szőrrel borítani testüket. No, nem azokra gondolok, akik hosszú hajat, szakállt, vagy bajúszt növesztenek, Inkább azokra, akik jó vastag, egész testüket borító, göndörsző ró bundáról álmodoznak, Szerintük e» a férfitársadalomhoz való tartozás kétségtelen bizonyítéka. Az egész dolog Ausztráliában kezdődött Az ötödik kontinens lidóin nagyon sok — 15~ 60 éves — férfi méltót vállát és bálnl. A szőrt vékony, szabad szemmel láthatatlan anyagba szövik, majd felragasztják, Lehetetlen letépni, A ragasztó nem oldódik sem a tengervízben, sem a fürdőben, ezt a gyár garantálja. A Reuter hírügyVissza az őserdőbe? hátát dús szőrzet borítja. Legnagyobb bánatukra most lelepleződtek! a bunda hamis. Az Ismert Sidney-i parókagyár nyilvánosságra hozta, hogy sokkal több '„műszőrt” ad el, mint bajuszt, szakállt, vagy barkót. — A szőrös mell hatalmas népszerűségnek örvend — mondta a cég Igazgatója. — A mell- és' hátszőrzet rendelésre készül, többször' kell prónökség felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, amikor szét» kürtölte az új bunda hírét. Hatéves kisfiam —1 mikor meghallotta — örömében felkiáltott: — Nekem Is kell szőr a mellemre I A születésnapomra vegyétek megl Egy kis közvéleménykutatást végeztem. Egy ötgyermekes családanya így válaszolt; — Csodálatos találmányi Ezentúl a férfiaknak nem lesz szükségük gyapjúpulóverre, De ha a férjecském la ezután a divat után megy, ketrecbe ültetem, s nyakörvet, pórázt szerzek neki, ..Az üzletemberek —* ügyes fickók, Ma mesterséges szőrt árulnak, holnap olyan könyveli reklámoznak, amely megtanítja a férfiakat négykézláb mászkálni és füvet legelni. Az értelmes nők véleménye ellenére az ausztráliai divat a hongkongi influenzához hasonlóan terjed. Már Amerikában is megkezdték a mesterséges szőr gyártását. Lesz-e a nyugati Világ strandjain egyetlen férfi, akisnek a mellét ne borítaná sűrű, — méretre szabott — szőrzet? Szeretnék biztonságom érdekében Végül is semleges maradni. De engedjél* meg.,, eszembe jutott az egyszeri diák, Darwin elméletéből vizsgázva megbotlott a nyelve, azt mondta; ,y\ majom as; embertől származik.” Lehet, hogy mégsem tévedett akkorát? Martin Land Äl ki os efnőfci székbe? Gépkocsit Ügy igaz, ahogy mondom, Megbolondultam. Tíz darab ezressel és húszezer- forint adóssággal gépkocsit vettem. Lenyúzott, vén dög volt. Hiába mondták az ismerősök, hogy nagy Ívben el kell kerülni. Nem hallgattam a jóindulatú szakértőre, a feleségemre, az anyósomra..Megkötött«« magam Odacsaptam a tízezret, vállaltam a húszezer sarat. Egy volt a fontos, hogy belevághassam magam a kocsiba és végig- hhegjek a 4-es úton. Teljesen legatyásodtam, mire kifizettem az ócska tragacsot. Le sem írhatom, hogy mennyit költöttem az örökös javításra. Egyik szerelő szemléletesen megjegyezte: ennek a leprának az a baja, hogy minden alkatrészének külön fordulatszáma van, Egyetlen utunk sem lehetett biztos. Többször megmakacsolta magát Toltuk, húztuk, vontattuk. Traktorral, gépkocsival, lóval, ökörrel, bivajjal, A hazaérkezésünk sohasem volt biztos. De nem ám! Nagyon szurkoltam amikor feladtam a hirdetést — Üzemképes személygépkocsi áron alul Is eladó. A világon senki sem jelentkezett Este kilenckor szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, amikor megszólal! a csengő. — Ki a csuda lehet Ilyen- alkalmatlan Időben? Lerohantam a lépcsőm Vert az a piszok Idő. Két maekó a kapuban. Pacalra ázva — A kocsit akarjuk látnil Majdnem kicsúszott a számon az alkalmatlan kérdés: — Meg vannak maguk gár- gyulva? Ilyen alkalmatlan Időben? — De nem mondtam ki. Tuszkoltam beleié a két embert Vert az eső a nyakunkba. Pelrántottam a garázs ajtaját Felkattantot- tam a villanyt, — Ramaty! — mondotta kedvetlenül az egyik. — Ezért a szemétért kár volt hetven kilométert utazni, Ml az utolsó ára? Hallgattam. Megjátszottam azt, hogy számolok. Ijedten ejtettem el, ■— Tízezer! — Ki lehetne próbálni? Megette a fene az ecetágyat! — gondoltam magamban, — Ez lesz a hiba De kockáztattam és bátran kivágtam. Semmi akadálya Szolgálatkész kutya Beugrottam a kocsiba Nyomtam a slusszkulcsot. Húztam az időt. Nyögött a motor, sercegett az akkumulátor, — Jaj, csak most ne hagyj cserben, te átok, —■ Fetbúgott az ön indító. Uram- fia, elkapta a motort. Megindult. Gázt neki, az anyja min-; denit, Mintha nem is locsogott volna az eső, kiníTrat- tam a garázsból.) Gyors kapunyitás, A két maekó belódult a hátsó ülésre és elrohantunk. Istenit produkált a kocsi, Szerencsére »ép télén volt a város, A pocsék időben semmiféle közlekedés nem zavarta utunkat. Rohantunk^ mint az olajozott istennyila, Közben nyöszörögve motyogtam, — Csak most aa egvszer segíts! És a motor nem állt le. Nyolcvannal sepertünk, Némelyik fordulóban akkorát emelkedtünk, hogy csak két kerék érintette a földet. — Rendben van, elkelt! — tette a vátlamra a kezét az egyik mackó. Odaálttam a kocsival az egyik villanylámpa fényer- nyője alá. Ceruzával körrnöl- tek, A motor direktben kotyogott, mialatt aláírtam a szerződést. Odanyomtam a forgalmi engedélyt, felmarkoltam a tízezret Azt sem kértem, hogy vigyenek haza, Amikor kiugrottam a kocsi ajtaján, a motor hirtelen megállt. De ezzel már nem sokat törődtem, rohantam a szakadó esőben. A sarkon egv pillanatra stopo. Nagvon métvről felsóhaitottam, Remélem, hogy utoljára, rose! >/ Összenő az ősbemutatón Ifjabb Dumas „a kam A llás hölgy” című darabjának bemutatóján a szerző apja, az idősebb Dumas is jelen volt. Az egész előadás alatt olyan izgatott voltj hogy eev kritikus megkérdezte tőle: — Talán ön a darab szerzője? — Több! — Több,.. ??? — Igen. A szerző szerzője vagyok! Egy ősy.íiste polithílkinis William Princ springfieldi lakost a gyógykezelés sikeres befejeztével elbocsátották a helyi elmegyógyintézetből, A soronkövetkező kongresszusi választásokon jelöltette magát, s fő jelmondatában a következőkkel érvelt: „Én vagyok Tilinoisban az egyetlen politikus, aki okmány- nyál bizonyíthatom, hogy nem vagyok félkegyelmű”!
