Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

CSENDES ESTEI pszichológusnál Doktor úr, kérem, segít­sen rajtami Én lelki elnyo­más alatt élek! Ön is férfi, megért engem! XJgy kezdődött, hogy már reggel az igazgatónő magá­hoz hivatott. Igazán nem válogatott szavakkal kemé­nyen arra biztatott, hogy próbáljak egy kicsit férfia­sabb lenni. A végén hátba- vágott —, hiszen férfi ma- ga, álljon a talpára! Alighogy kiléptem az ajtón, elkapott a művezető­nőm és pattogó hangon ki­adta utasításait. Már emiatt elég zord hangulatban kezd­tem dolgozni örökké fecsegő kolleganőim között. Nem sokáig bírtam energiával, rá­juk szóltam: — Ilyen intim női dolgokat, témákat ne a fülem hallatára vitassanak ■megI — Erre a- szemem kö­zé nevettek: — Maga nöle- Htve van! A munkaidő végeztével a gyárkapu felé közeledve éreztem, hogy egy szem fi­gyel. Körbepillantottam — meleg női pillantás — sóhaj­tottam. Merengésemből a kökényszemű tárgyilagos hangja ébresztett: — Kar- társam, mutassa a táskáját! —■ HXgyje el doktor úr, egy világ dőlt össze bennem. Otthon még próbálgattam nyugtatni magamat — majd u magánéletben megmuta­tod, hl a legény a gáton! Búfelejtőnek betértem egy közeli étterembe. A pincérnő csinos volt és kedves, — megengedte, hogy este meg­várjam. Izgatottan topog­ta”) a kitűzött időben a ta­lálkahelyen. Nemsokára meg is je­lent a kedves, megindult fe­lém — óh egek — és be­szállt egy ott várakozó autó­ba. De legnagyobb megdöb­benésemre senki más nem ült mellette, ellenkezőleg, szives mozdulattal engem invitált, összeszorult a szi­vem — ha most valaki meg­látna, mit gondolnak majd! — rendes férfi létemre — óva­tosan besurrantam az illésre, így is vagy húsz ember réfzvétteljes vagy gúnyos píttavtfisa. kls'>-r összeom­lott bennem minden, A város szélén lekanyarod­tunk a betonról, egy elha­gyott kis dülőútra — a ko­csi megnyugtató dorombolá­sa Is megszűrd. Most már igazán nincs más mentség — kiugrottam a kocsiból és futólépésben irányt vettem a város biztató lényei felé, Hát ennyi doktor úr, Nehéz eset, mondta a doktor. Kívánatos a konzul­táció, — Nővérke, hívja a kolleginákat... •— fegy ** W« aggódj, papa, «lha*áre*tafc, hogy «gy nyugodt estét MltU idehaza. Desmort Morris, angol zoológus éve­kig tanulmányozta őseink fejlődését. Különös figyelmet szentelt annak a folyamatnak, ami­kor a szőrös ma­jom csupasszá vál­tozott, Utóbb ki­fejtett elmélete sze­rint majom előde­ink élelemkeresés közben a dzsunge- lekből vándoroltak a tengerpartra. Nagyon, megtetszett nekik a finom fala­tokat kínáló tenger, tehát megtanultak úszni. Ezért szép­ségükkel fizettek, elvesztették a tes­tüket, fedő szőr­zetet, mint minden emlős, amely élet­teréül a vizet vá­lasztotta. Viszont „áramvonalasakká” Váltak. A napokban eszembe jutott Mor­ris elmélete. A di­vat ugyanis újab­ban a férfiakat Is leigázza. A majmok egyes leszármazot­tad Igyekeznek új­fent szőrrel boríta­ni testüket. No, nem azokra gondo­lok, akik hosszú ha­jat, szakállt, vagy bajúszt növeszte­nek, Inkább azok­ra, akik jó vastag, egész testüket borí­tó, göndörsző ró bundáról álmodoz­nak, Szerintük e» a férfitársadalom­hoz való tartozás kétségtelen bizonyí­téka. Az egész dolog Ausztráliában kez­dődött Az ötödik kontinens lidóin nagyon sok — 15~ 60 éves — férfi méltót vállát és bálnl. A szőrt vé­kony, szabad szem­mel láthatatlan anyagba szövik, majd felragasztják, Lehetetlen letépni, A ragasztó nem ol­dódik sem a ten­gervízben, sem a fürdőben, ezt a gyár garantálja. A Reuter hírügy­Vissza az őserdőbe? hátát dús szőrzet borítja. Legna­gyobb bánatukra most lelepleződtek! a bunda hamis. Az Ismert Sidney-i parókagyár nyilvá­nosságra hozta, hogy sokkal több '„műszőrt” ad el, mint bajuszt, sza­kállt, vagy barkót. — A szőrös mell hatalmas népszerű­ségnek örvend — mondta a cég Igaz­gatója. — A mell- és' hátszőrzet ren­delésre készül, többször' kell pró­nökség felbecsülhe­tetlen szolgálatot tett az emberiség­nek, amikor szét» kürtölte az új bun­da hírét. Hatéves kisfiam —1 mikor meghallotta — örö­mében felkiáltott: — Nekem Is kell szőr a mellemre I A születésnapomra vegyétek megl Egy kis közvéle­ménykutatást vé­geztem. Egy ötgyer­mekes családanya így válaszolt; — Csodálatos ta­lálmányi Ezentúl a férfiaknak nem lesz szükségük gyapjúpulóverre, De ha a férjecském la ezután a divat után megy, ketrecbe ül­tetem, s nyakörvet, pórázt szerzek neki, ..Az üzletembe­rek —* ügyes fic­kók, Ma mestersé­ges szőrt árulnak, holnap olyan köny­veli reklámoznak, amely megtanítja a férfiakat négykéz­láb mászkálni és füvet legelni. Az értelmes nők véleménye ellenére az ausztráliai divat a hongkongi influ­enzához hasonlóan terjed. Már Ameri­kában is megkezd­ték a mesterséges szőr gyártását. Lesz-e a nyugati Világ strandjain egyetlen férfi, aki­snek a mellét ne bo­rítaná sűrű, — mé­retre szabott — szőrzet? Szeretnék bizton­ságom érdekében Végül is semleges maradni. De enged­jél* meg.,, eszembe jutott az egyszeri diák, Darwin el­méletéből vizsgáz­va megbotlott a nyelve, azt mond­ta; ,y\ majom as; embertől szárma­zik.” Lehet, hogy mégsem tévedett akkorát? ­Martin Land Äl ki os efnőfci székbe? Gépkocsit Ügy igaz, ahogy mondom, Megbolondultam. Tíz darab ezressel és húszezer- forint adóssággal gépkocsit vettem. Lenyúzott, vén dög volt. Hiá­ba mondták az ismerősök, hogy nagy Ívben el kell ke­rülni. Nem hallgattam a jó­indulatú szakértőre, a fele­ségemre, az anyósomra..Meg­kötött«« magam Odacsap­tam a tízezret, vállaltam a húszezer sarat. Egy volt a fontos, hogy belevághassam magam a kocsiba és végig- hhegjek a 4-es úton. Teljesen legatyásodtam, mire kifizettem az ócska tra­gacsot. Le sem írhatom, hogy mennyit költöttem az örö­kös javításra. Egyik szerelő szemléletesen megjegyezte: ennek a leprának az a baja, hogy minden alkatrészének külön fordulatszáma van, Egyetlen utunk sem lehe­tett biztos. Többször megma­kacsolta magát Toltuk, húz­tuk, vontattuk. Traktorral, gépkocsival, lóval, ökörrel, bivajjal, A hazaérkezésünk sohasem volt biztos. De nem ám! Nagyon szurkoltam ami­kor feladtam a hirdetést — Üzemképes személygépkocsi áron alul Is eladó. A vi­lágon senki sem jelentke­zett Este kilenckor szakadt az eső, mintha dézsából ön­tötték volna, amikor meg­szólal! a csengő. — Ki a csuda lehet Ilyen- alkalmatlan Időben? Lerohantam a lépcsőm Vert az a piszok Idő. Két maekó a kapuban. Pacalra ázva — A kocsit akarjuk látnil Majdnem kicsúszott a szá­mon az alkalmatlan kérdés: — Meg vannak maguk gár- gyulva? Ilyen alkalmatlan Időben? — De nem mond­tam ki. Tuszkoltam beleié a két embert Vert az eső a nyakunkba. Pelrántottam a garázs ajtaját Felkattantot- tam a villanyt, — Ramaty! — mondotta kedvetlenül az egyik. — Ezért a szemétért kár volt hetven kilométert utazni, Ml az utolsó ára? Hallgattam. Megjátszottam azt, hogy számolok. Ijedten ejtettem el, ■— Tízezer! — Ki lehetne próbálni? Megette a fene az ecet­ágyat! — gondoltam ma­gamban, — Ez lesz a hiba De kockáztattam és bátran kivágtam. Semmi akadálya Szolgálatkész kutya Beugrottam a kocsiba Nyomtam a slusszkulcsot. Húztam az időt. Nyögött a motor, sercegett az akkumu­látor, — Jaj, csak most ne hagyj cserben, te átok, —■ Fetbúgott az ön indító. Uram- fia, elkapta a motort. Meg­indult. Gázt neki, az anyja min-; denit, Mintha nem is locso­gott volna az eső, kiníTrat- tam a garázsból.) Gyors kapu­nyitás, A két maekó beló­dult a hátsó ülésre és elro­hantunk. Istenit produkált a kocsi, Szerencsére »ép télén volt a város, A pocsék időben sem­miféle közlekedés nem za­varta utunkat. Rohantunk^ mint az olajozott istennyila, Közben nyöszörögve mo­tyogtam, — Csak most aa egvszer segíts! És a motor nem állt le. Nyolcvannal sepertünk, Né­melyik fordulóban akkorát emelkedtünk, hogy csak két kerék érintette a földet. — Rendben van, elkelt! — tette a vátlamra a kezét az egyik mackó. Odaálttam a kocsival az egyik villanylámpa fényer- nyője alá. Ceruzával körrnöl- tek, A motor direktben ko­tyogott, mialatt aláírtam a szerződést. Odanyomtam a forgalmi engedélyt, felmar­koltam a tízezret Azt sem kértem, hogy vigyenek haza, Amikor kiugrottam a ko­csi ajtaján, a motor hirtelen megállt. De ezzel már nem sokat törődtem, rohantam a szakadó esőben. A sarkon egv pillanatra stopo. Nagvon métvről felsóhaitottam, Re­mélem, hogy utoljára, rose! >/ Összenő az ősbemutatón Ifjabb Dumas „a kam A llás hölgy” című darabjá­nak bemutatóján a szerző apja, az idősebb Dumas is jelen volt. Az egész előadás alatt olyan izgatott voltj hogy eev kritikus megkér­dezte tőle: — Talán ön a darab szer­zője? — Több! — Több,.. ??? — Igen. A szerző szerzője vagyok! Egy ősy.íiste polithílkinis William Princ springfieldi lakost a gyógykezelés sikeres befejeztével elbocsátották a helyi elmegyógyintézetből, A soronkövetkező kongresszusi választásokon jelöltette ma­gát, s fő jelmondatában a következőkkel érvelt: „Én vagyok Tilinoisban az egyet­len politikus, aki okmány- nyál bizonyíthatom, hogy nem vagyok félkegyelmű”!

Next

/
Oldalképek
Tartalom