Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

1969. május 18. SZOLNOK MEGYEI NEPLAt 3 Uj módszer a kenőolajak felhasználására Kánikula volt Negyven kenyere Üj módszert dolgoztak ki K kenőolajak gazdaságos fel­használására a Magyar Ás­ványolaj- és Földgázkísérleti Intézet és az Autóközlekedé­si Tudományos Intézet mun­katársai. Eljárásukkal ponto­san mérhető az olaj elörege­dése, megállapítható felhasz­nálhatóságának ideje és így el lehet kerülni a költséges és felesleges túladagolást. A módszert a veszprémi és a dánszentmiklósi állami gaz­daságban próbálták ki. Az üzemi méretű tapasztalatok szerint alkalmazásával 25— 30 százalékos kenőolaj-meg­takarítás érhető el. Különös jelentősége van ennek a me­zőgazdaságban, ahol évente 30 ezer tonna kenőolajat használnak fel. A kutatók számításai szerint ez évente 100 millió forint megtakarí­tást jelent az üzemeknek. Az utóbbi nápok kánikulai me­lege szinte elviselhetetlen volt. Nagyon sokan keresték fel a strandfürdőket, s ki így, ki úgy próbálta elviselhetővé tenni a meleget. Mi is felkerestük a cserkeszőllői gyógy- és strand­fürdőt, s ott két korosztályról csináltunk pillanatfelvételt. — NZS — A Rapid gyorsan földet ért Újabb réssietek a tegnapi balesetről Ahogyan a daru parancsnoka látta A gém teljesen tönkrement Mint arról tegnapi szá­munkban már hírt adtunk: május 16-án szerencsésen végződő baleset történt Szol­nokon, a Gárdonyi Géza ut­cai lakásépítkezésnél. Az ÉGV 40 méteres, Rapid tí­pusú óriásdaruja feldőlt és megrongálta az egyik új la­kóházat. Személyi sérülés nem volt. Szombaton délelőtt érdek­lődtünk a megyei állami építőipari vállalatnál, tud­nak-e már részleteket, isme­rik-e a „baleset” okait. Az ott kapott felvilágosítás alapján tegnapi híradásun­kat a következőkkel egészít­hetjük ki: Peimli András da­rukezelő a felső vezetőállás­ban észrevette, hogy a kö­télzet megfeszülésekor a fék megcsúszott. Ezért abbahagyta a mun­kát, léjött a toronyból és ál­lított a fékeken. Aztán a gémmel mintegy félméter magasságig emelte fel a ter­het. Várt egy kicsit, majd egy méterig húzta fel a da­rura akasztott anyagot. Ekkor a túlterhelés-gátló lekapcsolt. Egyidejűleg egy erős széllökés beforgatta a gémet az új lakóház felé. Peimli érezte, hogy a gép megbillent. Gyorsan megpró­bálta a terhet eldobni, közben figyelmeztette a munkásokat a veszélyre. Már-már úgy látszott, si­került a manőver, hiszen pil­lanatnyi időre egyensúlyban maradt a daru. Végül meg­lódult, gyorsan földet ért. Mindezt a gép kezelője mondta el a vizsgálat során. (Nem rendőrségi vizsgálatról van szó.)* Szabó Iván, az ÉGV fő­mérnöke is a baleset hely­színére érkezett. Véleménye szerint a gém annyira össze­tört, hogy már nem javítha­tó meg. A daru törzsét — amely elgörbült a nagy be­csapódástól — és alsó részét viszont rendbe lehet hozni. Szombati szemle a szolnoki piacon A budapesti piacokon — az előző évekhez mérten legalább két héttel később és a tavalyi­nál körülbelül 12 forinttal drá­gábban — végre megjelent a zöldborsó. A szolnoki piac ma­gánárusai szerint az Alföldön nemrég virágzik a borsó, s leg­alább két hét múlva kezdik csak Szolnokon Is árulni. A pesti pia­cokra valószínűleg a Dunántúl­ról került az első, 31 forintos szállítmány. A két legfrissebb primőr Szol­nokon a karfiol és a fóldieper. A karfiolt pénteken kezdték áru­sítani, nagyon drága, 20 forintos kilónkénti áron. A földieperből 16 kg-ot adott el az egyetlen magántermelő, aki elsőként lep­te meg a szolnoki vásárlókat. Nyolcvan forintért adta kilóját. Egres viszont már sok volt és aránylag olcsón, 7—10 Ft-ért ad­ták literét. A friss karalábé ára elképesz­tő. Darabját a magántermelők 1,50—2 Ft-ért, a M£K pavilonok­ban pedig egységesen 2 Ft-ért adták. Szolnokon az ÁFÉSZ pa­vilonokban már lényegesen ol­csóbban, 1.20 Ft-ért, a nyársapáti Baladás Tsz pavilonjában pedig M fillérért adták a körülbelül hasonló nagyságú* kém íny fejű karalábokat. Két melegházi új­donságot: uborkát 30—32 Ft-ért és paradicsomot 70 Ft-ért csak a MÉK pavilonok árusítottak. A zöldpaprika — amelyből 1150-et hoztak szombaton a piac­ra — aránylag kedvező, 2—2,50 Ft-os áron el Is kelt. A zöld­hagyma csomóját 1—1,20 Ft-ért adták. A salátát Igen változó áron — de egész héten kielégítő mennyiségben — 50 fillértől 1,50 Ft-ig adták. A zöldpetrezselyem ára Is változó volt a héten. A hét közepén 50 fillér, szombaton 80 fillér volt csomója. A friss kelkáposzta szintén csúcsárakon került piacra. Az ország külön­böző paicain' 3,60—5,50 Ft-ot kér­tek kilójáért. Szolnokon 8—10 forintért adták. A spenót 4—5 Ft-os és a sóska 4—6 Ft-os ára nem változott a múlt hét óta és megfelel az országos átlagárak­nak. A csirkepiaeon változatlanul kevés és drága élőbaromfit áru­sítanak. A rántani való csirke párját a magántenyésztók és a tsz-ek körülbelül azonos áron, 70—80 forint körül árulták. Pa­naszkodnak a csirketenyésztők, hogy nagy a baromfi el­hullása egy-egy kotlő aljából ló ha 8—10 kiscsirke kikel. Cikkünk nyomán Eltűnik a szégyenfolt Lapunk csütörtöki számá­ban szóvátettüik a Ságvári körút közvetlen szomszédsá­gában lévő Sólyom utcai „Villa Negrát”, amelynek esztétikusnak egyáltalán nem mondható lakatlan épületét a „Bíró Művek” vendégei titkos találkahelynek is fel­használták. A cikik megjelenése után dicséretes gyorsasággal intéz­kedett a szolnoki városi ta­nács. Munkások vonultak a helyszínre és megkezdték a romvár lebontását, a belvá­ros szépségét rútító szégyen­folt eltüntetését. Tíszafüred-Kócs, kis tele­pülés a Hortobágy szélén. A községtől távol, húsz kilo­méterre fekszik. Az itt lakó száz családból negyvenen a Petőfi Tsz tagjai, a többiek az állami gazdaságban dol­goznak. A szövetkezet még 1951- ben alakult. Most 1870 hold földje van, melynek egyhar- mada legelő. A földek igen rossz minőségűek, mindösz- sze 6.5 aranykoronásiak. Ne­héz itt a gazdálkodás, de kü­lönösen az volt, amikor még előírták, hogy mit termel­jenek. A tsz-nek napraforgót és cukorrépát is kellett vetnie. Az utóbbi csak 80 mázsát adott holdanként. A termést a füredi vasútállomásra kellett bevinni. A szállítás költsége felemésztette az egész árbevételt, s hol volt még a munkadíj és az egyéb költségek fedezete. Krónikus mérleghiány A kedvezőtlen adottságok a szakszerűtlenséggel és az önfejű vezetéssel is párosul- t tak. Nem volt alapanyag és _ takarmány, a régi vezetőség mégis 600 hízót szerződött le. Végül kényszerhelyzet­ben, alacsony súllyal nagy ráfizetéssel értékesítették. Előtte nem kérték ki a ta­gok véleményét. A vezetőség 35 forintos munkaegységet ígért, s év végén csak kilencet tudtak osztani. Ez még 1961-ben volt. A termelési költségek összege két millió forintot tett ki, a mérleghiány az egy milliót is meghaladta. A tagonkénti évi átlagos jö­vedelem ötezer forint alatt volt. Akik legtöbbet dolgoz­tak, azoknak kellett a leg­több előleget visszafizetniük. Miből éltek az emberek? — A harmados művelés­ből származó terményekből, a háztáji állatállomány­ból, hizlalásból — mond­ja Csirke Ignácz elnök, — aki 1962-ben került az új vezetőséggel a szövetke­zet élére. — Bár a hatva­nas évek elején, a nagy tá­volság. miatt, még a termé­kek értékesítése is nehéz volt. A háztáji tejet csak két év óta veszik nálunk. Kitartottak az emberek Csodálni lehet az emberek kitartását. Igaz, jó néhányat! elmentek dolgozni az állami gazdaságba, a törzsgárda, az alapítók kitartottak! Csőke László, Gál József, Csőke János és a többiek. — Bíztak az új vezetőség­ben — mondja Mizsei Ist­ván né főkönyvelő. Várták a rendet, a fegyelmet és a jobb eredményeket. Pedig 1962—1963-ban — egész éven át egy fillér elő­leget sem kaptak. Nem volt miből. A tagok évi jövedelme még 1966-ban is csak 9270 forint volt. A vetés szerkezetet egy­szerűsítette a vezetőség. — Alig pár fajta növényt ter­melnek a szövetkezetben. A szántó 45 százalékán bú/át, a többin lucernát és kuko­ricát. Ez megfelel a gazda­ság adottságainak. Tavaly az aszályos időben is 15.5 mázsa búzát termeltek hol­danként. Kócson ez kiváló eredmény, előtte csak 6—7 mázsa termett. A búza ad­ja az ossz árbevétel 50 szá­zalékát, a többit a juhászat és a sertéstenyésztés, hizla­lás. Megerősödött a gazdaság A gazdaság a 60-as évek másik felében lassan meg­szilárdult. Gépesítették, új 300-as sertéshizlaldát épí­tettek. Most fiaztató létesül. Leszorították a termelés költségeit. Tavaiy például egy mázsa búzát 129, egy kiló sertséhúst * 17.70 forin­tért állítottak elő. A tejet azonban még mindig ráfize­téssel termelik. Az idén több mint 500 sertést hizlalnak, a takar­mányt maguk termelik meg. A juhásza tot szintén fejlesz­tik. Tavaly 400 anyajuhuk volt, év végére már 600 lesz. A kopár legelőkön ezek is megélnek. A Petőfi Tsz hosszú idő óta először odáig jutott, — hogy biztos megélhetést tud nyújtani tagjainak. Konkurálnak az állami gazdasággal A tagok évi átlagos jöve­delme 20 630 forintra ug­rott. Az idén rátértek a készpénz szerinti díjazásra, a munkadíj 80 százalékát havonta kifizetik. A bizton­sági tartalék az egész évi munkadíj 80 százalékát fe­dezi. Az idén már termelési hitelt sem vesznek fel. Nem csoda, ha visszajön­nek az emberek. Az idén tizenkilenc embert vettek fel tagnak. Ez a szövetkezet most konkurrenciát jelent, munkaerőben, jövedelemben az állami gazdaságnak. Jár- dány Lajos kocagondozó így vélekedik: — Tizenkét éves koromtól a felszabadulásig cseléd vol­tam. Ilyen sorom még soha nem volt. A tsz-ünk meg­erősödött, tavaly 35 ezer fo­rint jövedelmem volt a kö­zösből. Két tehenem, két kocám, 11 malacom, hízóm van, mi bajom lehet. Jáger Ferenc juhász az állami gazdaságból jött visz- sza. A múlt évi jövedelme meghaladta a 25 ezer forin­tot. Havonta 2—300 forinttal több volt, mint az állami gazdaságban. — Ráadásul itt tehenet is tarthatok. A kocsi Petőfi Tsz a me­gye egyik legrosszabb gaz­dasága volt. Most nem lehet ráismerni. Földjei ápoltak, növényei, állatai szépek. — Gondok. most is akadnak jócskán, de ezek már mások mint a korábbiak voltak. Miközben emberien élnek a holnapra is gondolnak... Máthé László Á 18 évesek bizonyítottak Nyilatkozik a vezérőrnagy Katonai bemutató A tájékoztató, amelyet Kiss Lajos vezérőrnagy tar­tott az egyik Duna-menti ka­tonai alakulatnál, csak fo­kozta az érdeklődést a megyei és országos lapok honvédel­mi. és a szocialista országok hazánkban akkreditált kato­nai tudósítóiban a harcászati bemutató iránt. Kiss Lajos vezérőrnagy beszámolója alapján arról szerezhettünk tudomást, hogy a hadsereget az elmúlt években egész sor új, modern haditechnikai eszközzel szerelték fel. Ezek kezelése, használata fokozott feladatokat ró a katonákra. Általános megállapítás, hogy fiataljaink megfeleltek a kö­vetelményeknek. A három periódusos kiképzési rend­szer — háromszor nyolc hó­nap — tapasztalatai bizonyít­ják: javult a hadrafoghatóság színvonala Jól vizsgázott a politikai nevelés nemrégiben beveze­tett új módszere is. Amel­lett. hogy a nevelés alapja továbbra is a hazaszeretet, az internacionalizmus esz­méinek elmélyítése maradt, számításba vették a katona fiatalok életkorát, megnöve­kedett társadalmi érdeklődé­Kiválóak sét. Olyan igényeket is igye­keztek kielégíteni. mint a volt lakó- és munkahelyen történt eseményekről való tájékoztatás. Mindez nagyobb aktivitást, jó hatást váltott ki. Jól illeszkedik be a politi­kai nevelő munkába a kato­nák kulturális igényeinek ki­elégítése is. tabbek mint az idősebb tár­saik. Lelkesebbek a kikép­zésben, nyíltak, érdeklődési Gyakorlaton A Nap mintha át akarta volna lyukasztani a fém­sisakokat oly erővel szórta sugarait. A katonák, a lég­védelmi tüzérele azonban észre sem vették a hőséget, pedig arcukon szürke nyo­mot hagyott a csordogáló verejték. Harsant a vezény­szó: Délkeleti irányból el­lenséges repülőgép közele­dik. Megsemmisítésére felké­szülni! Az irányító és a számító központból közölték az ada­tokat. A lövegek kezelői másodpercek alatt a helyü­kön voltak. Egyszerre moz­dultak meg a lövegcsövek, hogy kellő fogadtatásban ré­szesítsék a hivatlan „vendé­körük szélesebb. Igaz, fára­dékonyabbak, ha nagy a megterhelés, de később ez megszűnik. . get”. A levegőben számok röpködtek. Pillanatról pilla­natra módosult az irányzás, s amikor kétezer méter ma­gasban megjelent a repülő­gép, öt lövegcső egyetlen pontra adta le lövését. S ha mindez nem csak gyakorlat, a levegőben fekete csík je­lezte volna: a cél megsem­misült. Így azonban csak a bemérő jelentéséből tudtuk meg: a lövés talált. Bemutatták a légvédelmi tüzérek azir is. hogyan sem­misítenék meg az alacsonyan támadó repülőgépet, s ho­gyan működnek a lövegek anélkül. hogy a kezelők bármit is tennének. A körletben kiváló kato­nák fogadtak bennünket. Azok, akik mozgásba hozzák a technikát, akik nélkül csak holt anyag a korszerű tech­nika. de együtt olyan erőt képviselnek, amely képes megvédeni szocialista vívmá. nyainkat. Szabó Bálint néhány hó­nappal ezelőtt még dunaúj­városi kohász volt. Ma kö­telességtudó. a harci eszkö­zöket jól ismerő és jólkezelő, a bel- és külpolitikai esemé­nyekben jól eligazodó, kiváló katona. Szabó ugyan korosabb, mint a többi társa, akik köz­vetlenül az iskolából kerül­tek a hadseregbe, de a mel­lette álló szegedi Kiss Ist­ván, vagy a Budapestről be­vonult Bereczi Zoltán zubbo­nyán is ött a kiváló jelvény. — A behívási korhatár le­szállítása előnyösnek bizo­nyult — mondotta Péterfy Antal alegység parancsnok. — Elsősorban a fiataloknak, mert életútjuk nem szenved törést, könnyebben tanulnak, könnyebben illeszkednek be a kollektívába, hiszen az egyik közösségből, az iskolá­ból. a másikba kerültek. Á parancsnokok mondták el azt is. hogy fegyelmezet­Ssolnokiak Jó volt látni katonáink ma­gabiztos mozgását. S amikor megtudtuk, hogy a sikeres harcászati bemutatónak szol­noki szereplői is voltak, egy kicsit büszkébbek lettünk. A támadást imitáló repülődén vezetője Papp Sándor és Szigeti György hajózok vol­tak. S akik a földről irányí­tották őket: Béler Gyula fő­tiszt, Dani József rádióállo­más parancsnok Mi'dner Gyula rajparancsnok. Oete Gyula adókezelő. Ök is a Kilián Repülő Műszaki Fő­tiszti Iskola beosztottai. Ami ezután következett, a/ a meglepetéseket mér meg­szokott honvédelmi tudósító­kat is ámulatba ejtette. F.gy műszaki alakulat húsz perc alatt átkelt a Dunán, olyan hidat épített, amelyen harc­kocsik is biztonsággal közle­kedhetnek. És mindezt hat­hónapos katonák mulatták be.- mi -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom