Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

1969. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Nagyobb önállóság, bővülő feladatok a tanácsok munkájában Interjú dr. Papp Lajos miniszterhelyettessel, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetőjével A napokban fontos kor­mányhatározat lát napvilá­got A Minisztertanács dön­tése alapján megszületett a nagyközség kategória és le­hetőség teremtődött bizonyos községi tanácsoknak a vá­rosi tanácsok által történő irányítására. Szerves része mindkét ha­tározat annak a folyamat­nak. amely az utóbbi évek­ben kezdődött, s a tanácsok önállóságának, jogkörének és hatáskörének bővítését cé­lozza. Dr. Papp Lajos miniszter­helyettessel, a Miniszterta­nács Tanácsszervek Osztá­lyának vezetőjével a taná­csok tennivalóiról beszél­gettünk. — Az államirányítás önál­lósodásával, a társadalom, a népgazdaság szerkezetében végbement változásokkal, az új gazdasági mechanizmus reformjával összhangban változott — változik a ta­nácsok szervezeti felépítése, feladatköre Jellemző, hogy a gazdasági mechanizmus követelte gyors reagálást, új termékek termelésére va­ló átállást éppen a tanácsi vállalatok valósították meg elsőként. Ami a tanácsi munka megváltozását jelenti az közvetlenül-közvetve az egész lakosságot érinti. Oj rendeletek születtek, amely­ben a tanácsok na­gyobb önállóságot kaptak a költségvetési, fejlesz­tési gazdálkodásban.' A vég­rehajtó bizottságok irányítá­sán keresztül valósul meg a helyi ágazati politika — az­által, hogy megszűnt a vb szakigazgatási szerveinek kettős alárendeltsége. — Az önállóságot segítet­te az egységes községi szak- igazgatási szervezet kialakí­tása, amelyben a tanácstit­kár személye biztosítja az egységes irányítást Decent- ralizálódott — részben — a szabálysértési tennivaló is. Ütemében a megyéknél ér­vényesült legjobban a ren­delkezések kedvező hatása, az alsóbb szinteken még ke­vésbé. Éppen ezért szüksé­ges, hogy a városokban és a községekben segítsék a já­rási és megyei tanácsok az állami tevékenység színvo­nalasabb kialakításának fel­tételeit. — Milyenek az első év ta­pasztalatai a költségvetési gazdálkodásban? — A nagyobb önállóság nagyobb feladatokat jelen­tett. A tanácsok helyesen él­tek megnövekedett lehetősé­geikkel. Erősödött a demok­ratizmus, a lakosságot job­ban bevonják a közügyek in­tézésébe. A kórházépítést ki­véve — több lakást, iskolát, kultúrházat, orvosi rendelőt, középületet emeltek — az elmúlt évben, mint a koráb­biban. A gazdasági önálló­ság eredményeként szélesebb bevételi forrásokat tártak fel, javult a gazdálkodás is. összességében a tanácsok 1,5 milliárd forint plusz költ­ségvetési töblettel zárták az évet. A kezdeti nehézségek leküzdése után — többnyire — megteremtődött a fejlesz­tés és a költségvetés össz­hangja. A fejlesztések elha­tározásában. a gazdálkodás megalapozottabbá tételében még további lehetőségeket kell keresni a helyi szervek hatáskörének bővítésére. A helyi tanácsok ismerik a leeinbban az igényeket, ők tudják, hogy „hol szorít a cipő”, mi a legfontosabb — az iskolaépítés, vagy az ivó- vízhálózat, a közművesítés, vagy az orvosi rendelő. Az évekre elhúzódó beruházások száma ugyan csökken, de tennivaló itt is van még csakúgy, mint a fejlesztési alan növelésében a község- feiiec7*ési hozzáíárulás, a társadalmi munka fokozásá­val összességében a mölt évi tanpsztnlatok kedvezőek a tonáesi gazdálkodás fej­lesztésében. — Hogyan valósult meg az igazgatási, hatósági jnnkör átruházása a községekre? — Főleg az 5 ezer lakos feletti nagyközségek kaptak ilyen önállóságot Felmérést készítettünk, s e szerint az 5 ezer lélekszám feletti köz­ségek 78 százaléka kapott eddig iparhatósági jogkört, 60 százaléka építő- és 82 százaléka kereskedelmi ha­tósági jogkört összközösségi szinten már más az arány. A községek 17 százaléka rendelkezik ipari, 7 százalé­ka építési és 19 százalék a kereskedelmi jogkörben ön­állósággal. Ezek az intézke­dések a lakosságot is kedve­zően érintik. Hiszen egysze­rűsödik az ügyintézés, keve­sebb az adminisztráció, rit­kábban kell a járási vagy a megyeszékhelyre utazná, helyben intézhetik él kérel­müket a községek lakói. (Magyarországon a lakosság 55 százaléka lakik közsé­gekben!) Vannak megyék vi­szont, ahol még nem éltek a lehetőséggel. — Mi a jelentősége a nagy­községekről szőlő legújabb határozatnak? — A nagyközség kategóri­ában az ötezer vagy ennél több lakost számláló telepü­lések. a járási székhelyek, az iparosodottabb, vagy gyógy- és üdülőhellyé nyilvánított községek — indokolt esetben a közös tanácsú községek — kerülnek majd. önállóság­ban, hatáskörben a járási jo­gú városi tanácsok jogköré­hez kerülnek közelebb a nagyközségek tanácsai. Első­fokú hatósági jogkört kap­nak a lakosságot érintő fon­tosabb ügyek eldöntésében, Ez a határozat is lényegében a döntési, hatásköri decent­ralizálást segíti elő. Módot és lehetőséget ad arra, hogy olyan ügyekben, amelynek megvalósítása, csak az érin­tett terület, illetőleg a tele­pülés lakosságát érinti, hely­ben döntsenek. — Mi a véleménye a ta­nácsi ügyintézésről? — A tanácsi apparátusok dolgozói, a vezetők, a hivatali szervek dolgo­zói többségükben hiva­tásuk magaslatán állnak, fe­lelősségteljesen végzik fel­adataikat, azzal együtt, hogy előfordul még kifogásolható ügyfélfogadás, ügyintézés is. A tanácsok munkája még sok helyen tökéletesítésre vár. Szükség van szakembe­rekre — főleg építészmérnö­kökre. közgazdászokra — éppen az önállóság gyakor­latához. Éppen ezért to­vább akarjuk fejleszteni a tanács-akadémiákat, — hogy az innen kikerülők felké­szültebbek, államigazgatási szakemberek legyenek. — A hatáskör leadásával, az ügyintézés egyszerűsíté­sével, a felesleges adminiszt­ráció megszüntetésével, jobb szakemberek beállításával alakul, színvonalasabbá vá­lik a tanácsi munka. A ta­nácsi önállóság kiteljesedé­sével pedig a tanácsok egyre többet foglalkozhatnak — az általános igények kielégítése mellett — a helyi körülmé­nyek javításával is. K. M. Jubileumi olvasómozgalom Ä Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Európa Könyvkiadó az érdekelt mi­nisztériumok és társadalmi szervezetek közreműködésé­vel pályázattal egybekötött jubileumi olvasómozgalmat indított hazánk félszabadu­lásának 25. évfordulója al­kalmából. Az olvasómazga- lom 1970. április 4-én vég­ződik: A pályázaton bárki részt vehet, aki a kijelölt 12 szovjet szépirodalmi mű­ből legalább hatot elolvas. A kiválasztott hat művet az olvasók bármelyik kölcsön­könyvtárbáin kikölcsönözhe­tik, illetőleg könyvesboltban megvásárolhatják. A megvá­sárolt. illetőleg kölcsönvett műhöz olvasókártyát mellé­kelnek, amely az illető könyvre vonatkozó három kérdést tartalmaz. Aki leg­alább hat helyesen kitöltött kártyát beküld, részt vesz a pályázaton. Ennek eredmé­nyét, műsorral egybekötött nyilvános sorsoláson állapít­ják meg Kétszemélyés és egyszemélyes Szovjetunió- bei; társasutazások több ezer forintos könyvutalványok, pénz, tárgy és könyvjutal­mak szerepelnek a nyeremé­nyek között. Ezenkívül meg­jutalmazzák) a mozgalomban legjobb eredményt elért könyvtárosokat és bolti el­adókat. A jubileumi dvasómozga- lom budapesti megnyitóját szerdán délelőtt tartották az irodalmi színpadon; SAKKOZOK Pályázati felhívás Az Országos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság felsőoktatási szak­osztálya — hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója tiszteletére — pályázatot hirdet a felsőoktatási kuta­tások szélesítése érdekében. A pályázaton részt vehet minden felsőoktatási intéz­mény oktatója, más dolgo­zója és hallgatója, a pályá­zatokat három példányban 1970. március 1-ig kell be­küldeni a Felsőoktatási Pe­dagógiai Kutatóközpont cí­mére: Budapest, VIII. Rigó utca 16. szám alá. A pálya­díjak a következők: I. díj 5000 forint, II. díj 4000 fo­rint, III. díj 3000’ forint, IV. díj 2500 forint Az érdeklődők ;a pályázat­tal kapcsolatban részletesen tájékoztatást a Felsőoktatá­si Pedagógiai Kutatóköz­pontnál kaphatnak. Szégyenfolt Lakatlan, dűledező viskó éktelenkedik Szolnokon a Ságvári körút közvetlen szomszédságában. Pontosabban az itteni óvoda és a Rétes cukrászda közelében. A modem, kulturált emeletes házak tövében meghúzódó romvár nem éppen épületes látványa sok embert meg­botránkoztat Külön okuk is van rá. A környékbeliek és az arra járók nem egyszer lát­ják, hogy a „Bíró Művek” ügyeletes szerelmesei itt adnak randevút egymásnak. Kialakult már a módszer is. A pohár fenekére nézett „szűz arák” osonnak be először a vályogfalak közé, majd röviddel utána köve­tik őket a szintén nem szeszmentes férfiak: A gazdát­lan romépület az ingyenes bordélyház szerepét tölti be. Ugyan mi indokolja a régen halálraítélt viskó lé­tét? Talán műemléknek szánják? Belvárosi szégyenfolt a rögtönzött találkahely; Kérdezzük: A rendőrség miért nem tartja szemmel, a városi tanács miért nem bon­tatja le? E. S. KÉT REFLEXIÓ KQbültyű A kübültyü egy igen Ara­nyos kis használati tárgy. Lehet vele citromot reszelni, húst darálni, hajat szárítani, és szájharmonikázni —, hogy csak a legfontosabb rendelte­téseit említsem. Ezért érthe­tő, hogy a kübültyü. hosszú évekig hiánycikk volt. No meg azért, mert a kübültyü- gyár dolgozói szüntelenül ér­tekezleteket tartottak. Érte­kezlet volt a kübültyü gyár­tása előtt, a kübültyü elké­szülése után. továbbá a két kübültyü elkészítése közben, valamint a kübültyü csoma­golása (kiszerelése) alkalmá­ból. Minden alkalommal hori­zontálisan és vertikálisan elemezték a kübültyü gyár­tását. majd megvonták an­nak szintézisét. Aztán to­vábbra is ugyanolyan kübül- tyüt gyártottak, mint azelőtt, amikor jutott idejük a gyár­tásra. a sok értekezlet miatt, így lett a kübültyü hiány­cikk. Az egyszerű halandó, aki elhatározta, hogy kübül- tyütvlajdonos lesz, lejárhatta a lábát, akkor sem kapott sehol, csak rendkívüli össze­köttetések alapján. ugyanis a kübültyüt pult alól árusítot­ták. Az új mechanizmus száz­nyolcvanfokos fordulatot ho­zott. A kübültyü gyárban megszüntették az értekezlete­ket. Azóta — noha nem kor­látlan mennyiségben, de — lehet kapni kübültyüt. Per­sze még igen messze vagyunk attól, hogy mindenki kielégít­hesse kübültyü igényét. És eljön-e az az idő, amikor valamennyien — e széles honban — kübültyü tulajdo­nosoknak vallhatjuk magun­kat? Nagyon aggódom, mert mi­után naponként olvasom, hogy ilyen és ilyen szimpo- ziont tartották. felütöttem az idegen szavak szótárát: „A szimpozion görög eredetű szó” — írja. — „Lakomát jeleni?. Pontosabban, a régi görögöknél az étkezés utáni iddogáló társalgást nevezték szimpozionnak. Tele vagyok tehát kétség­gel: megszűntek az értekezle­tek és kezdetét vették a szimpozionok. Ismerve a kübültyü-gyár- helieket, ha ők egyszer el­kezdik a szimpoziont... Táncolj idegennel Fölöttébb érdekes dolgokat tudtam meg népszerű képes­lapunkból. A „Kit illet a menyasszonytánc díja?” cí­mű cikk egyebek közt közli; „...az életközösség megszaka­dása után gyakran vita tár­gya. hogy ez a pénz közös vagy külön vaqyon-e?” Az illetékesek véleménye alap­ján: „...közös vagyonnak mi. nősül, kivéve, lm az ajándé­kozó kifejezetten csak a menyasszonyt kívánta abban részesíteni”. Az írás rendkívül meggyőző mégsem tudom egyértelműen magamévá tenni, hiszen a menyasszony megtáncolt azért a pénzért, az ifjú férj viszont nem. Vagyis pénzhez csakis úgy jut a menyasz- szony. ha nem a férjével, ha­nem másokkal táncol! Korai tanulság: ha pénzt akarsz, táncolj idegennel! A menyasszony reggelig táncol, s azután hullafárad- tan kasszát csinál. Tizenöt­ezer forint a ..bevétel”, és ük­kor a férj megszólal: ~^Add ide a felét? — pedig semmi érdemlegeset nem tett, csu­pán egész éjjel evett, ivott és azon heherészett. hogyan táncolja össze a felesége a tizenötezer forintot... Továbbá: többnyire nem készül jegyzőkönyv a meny­asszonytánc „bevételéről”. — Ahhoz, hogy a pontos össze­get regisztrálni lehessen, a lagzi ideje alatt könyvelést kellene végezni. Bárhogy la­tolgatom, rendkívül kínos do. log. A könyvelést a vőle­génynek kéne kezdményezni. például igy: „Drága Stefá­niám. vezessünk kimutatást a menyasszonytánc „bevéte­léről”. mert sosem tudja a.z ember, mire lehet jó”. Ste­fánia: „Mi! jut eszedbe Árpi, még el sem vettél feleségül, és máris életközösségünk megszakadására gondolsz? Vedd tudomásul, hogy egy rohadt vasat se fogok össze­táncolni!” — Közben kínos jelenet: Stefánia lehúzza uj­júról a jegygyűrűt és sárba tapossa. Árpi pedig könyör- gőre fogja: „Értsd meg Ste­fiké, nem az én ötletem volt, az újságból olvastam, hogy így kell eljárni”... Vincze György Jönnek a hosszúak B ért: s (MTI) A héten rendezik Becsben a hosszú emberek második európai találkozóját — ez nem tréfa. Az NSZK-ban alakult a hosszúak első klubja 1953-ban, s ma már hat országban működnek több ezer tagot magokban foglaló szervezeteik. A fel­vétel egyetlen előfeltétele: nőknél 180, férfiaknál 190 centiméteres minimális test- magasság. A hosszúra nyúlt klubtagok részben azért har­colnak, hogy elismerjék: kü­lönleges méreteik különle­ges kiadásokat is tesznek szükségessé, hiszen sem kon­fekció-ruhákat, sem kész cipőt nem viselhetnek; Kö­nyörüljön meg tehát rajtuk az adóhivatal... A „lon- ginus clubok” másik, talán fontosabb célja, hogy segít­senek eltűntetni az extra­méretű nők és férfiak lelki gondjait • )****!».: Tanítók, tanulók réme — Jön H.-né!! — hangzik a kiáltás. A gyengébb ideg­zetű nevelők ilyenkor ijed­ten menekülnek a viszony­lagos biztonságot nyújtó ta­nári szobába. A gyerekek is csoportokba verődnek akár az ijedt bárányok. Gyakori jelenet ez a szajoli Üj-tele- pi általános iskolában; És H.-né rákezdi. Az „ügyeletes áldozat” mindig az a nevelő, aki a gyerme­két abban az évben taníta­ni „merészeli”. Az ok? — „A tegnapi írás négyes volt, a mai miért hármas, mikor ugyan olyan!” „Miért nem kap a lányom rajz­táblát amikor a nagyobbik (ma már asszony-korú) 50 fillért hozott rajztáblára an-, nak idején... !” A mondanivaló körülbelül ez, a körítést azonban az egyáltalán nem szégyellő* rotációs gép sem nyomja már papírra. H.-né egyik gyermeke na­ponta igyekszik bizonyítani, hogy az „alma nem esik messze a fájától”. Mivel az állandó iskolába járás alól egészségügyi okok miatt fel­mentették, így egész nap rá­ér rettegésben tartani öre­get és fiatalt Egy kérelem fekszik előt­tem: „Szajol község dolgo­zói az általános iskola ne­velői, valamint szülői mun­kaközösség tagjai, kiskorú gyermekek szülei és öreg­emberek kérik H. E. kisko­rú intézetben való elhelye­zését.” A kérelem részlete­sen tartalmazza a gyermek eddigi „bűnlajtsromát”. — Íme: B. J. hatéves kisfiú mit sem sejtve ment az ut­cán, amikor — szerencsétlen­ségére — H. E.-vei találko­zott. A lány a kisfiút egy hazatérő tehén alá lökte. Az utcájukban T.-né taní­tónőt trágár szavakkal szi­dalmazta, majd megdobálta. Nem állhatott meg előtte sem öreg, sem fiatal. Egy hetvenkét éves nénit többek szeme láttára hátba vert és „természetesen” őt is trá­gár szavakkal illette. — Az alsótagozatos napközisek na­gyobbik fele már megismer­kedett kezével, eközben ablakokat tört be, életve­szélyesen fenyegetett meg 7—8 éves apróságokat. Az eddigi feljelentések nem hozták meg a várt ered­ményt. Legutóbb a rendőrség sza­bálysértési eljárást folyta­tott a szülő ellen. Mindenki azt várta, hogy a példás büntetés elgondolkoztatja majd a magáról és a gyer­meke neveléséről megfeled­kezett anyát. Nos a sza­bálysértési eljárás — írás­beli figyelmeztetéssel végző­dött Reméljük ez az utolsó fi­gyelmeztetés. Ha ez sem használ, és a jövőben sem térhetnek nyugodtan haza az iskolából a tanulók és a ne­velők, úgy az illetékesek szigorúbb büntetéssel vet­nek véget H.-ék garázdálko­dásának. P. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom