Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

1959. április ja. SZOLNOK MEGTET KTßFLAP n G&ak a Néplap olvasóinak Kamerával az Antarktlszon ARANYGYÄR“ AZ UR4LB1N A Magyar Televízió tét munkatársa: Beckenbauer Pál szerkesztő-riporter és Szabados Tamás operatőr a kö­zelmúltban tértek vissza az AntarktiszróL Az utazás néhány epizódjáról szól az alábbi írás gig, azután csak enyhén haj­lik fölfelé. Vosztok állomás 3500 méter magasságban van a tenger szintje felett. Más­szóval három és fél kilomé­ter alatta a jégréteg vastag­sága, mert amint azt a ku­tatók szeizmikus mérésekkel meghatározták: ezen a pon­ton a sziklás alapkőzet csak­nem a tengerszint magassá­gában fekszik. Felette az év­milliók során felhalmozó­dott, acélkeménységű jéggé présedődött hó... A repülőgép, 800—1000 méter magasságban a felszín felett követi a jégfennsík emelkedését. Ezen az első szakaszon — a magasból le­nézve is jól láthatóan — a ftég felszíne rettenetesen össze van repedezve. A ha­talmas, több méter széles és gyakran többszáz méter mély repedések a szárazföldi ex­pedíciók legnagyobb akadá­lyai, halálos veszedelmei A hófúvások betemetik, hó- hidat hordanak fölé, mely láthatatlanná teszí az árko­kat. s ha a nehéz lánctalpas traktorok ilyen alattomos hóhídra hajtanak, az lesza­kad alattuk, és kész a ka­tasztrófa A repülőgép egy óra alatt ma^a mögött hagy­ta ezt a tájat, ahol a kon­tinens belsejébe igyekvő traktorkaravánok a legna­gyobb nehézségekkel, óva­tos, lassú mozgással, napok keserves munkájával halad­nak keresztül. Most már jégkupola fenn­síkjai felett széliünk. Egy sokszáz kilométer átmérőjű hófehér korog alattunk, fö­lötte a vakítóan kék fél­gömb, az ég, s ennek a vég­telenségnek a közepén, még benne ülve is' parányi kis döngicsélő szúnyognak érez­zük a jókora kétmotoro* gé­pet. Alattunk, a hósivatag felszínén párhuzamos baráz­dák . futnak észak—déli irány­ban. Mintha óriási gereblyé- vel megborzolták volna a felszínt. Szélbarázdák — nemzetközileg használt orosz szóval — szosztrugik. — A csaknem állandóan egyirány- ba, és a legtöbbször irtóza­tos erővel fúvó szelek mar­ják ki a barázdákat, prése­lik üvegkeménységűvé a kö­zöttük maradó havat. Déltájbaa látjuk meg az r Nehéz helyzetben van az Antarktiszró! hazatért új- sáigíró. Mindeki hajmeresz­tő kalandokat vár tőle, élet­veszélyt, de legalább is egy kis fagyos beszámolót. Szá­mosán érdeklődnek, nem tá­madtak-e meg jegesmedvék és ha igen. hogyan védekez­tünk ellenük; é. meglepőd­ve fogadják a választ, hogy a Déli Sarkvidéken nem él­nek. soha nem is éltek ezek a fehérbundás észskj raga­dozók. Igaz. él ott Is egy veszedelmes jószág, a tenge­ri leopárdnak nevezett ra­gadozó fóka. de ez aránylag ritka, nekünk nem volt „sze­rencsénk” hozzá. Szabados Tamás operatőr kollégám­nak egyszer ugyan közelhar­cot kellett vívnia egy egvéb- ként békés természetű Wed- del-fókávál, melv dühbe gu­rult a felvevőgép láttán. — Mmd-náron „el akarta vin­ni” a háromlábú állványt kamerástól, de néhány erő­teljes ..Intelein” jobb belá­tásra bírta... így hát nincs módomban hátborzongató veszélyekről beszámolni. Nem mintha a jégvilág megváltozott volna, megszűnt volna annak a ba­rátságtalan, rideg. fagyos világnak lenni, ami az első bátor sarkutazókat fogadta. A veszélyek léteznek, csakhogy a modern techni­ka minden vívmányával fel­szerelt sarkutazó — és ez «Setbén az ott lábatlankodó tudósító — életét ezek rit­kán fenyegetik. Sőt, nyáron, amikor ott jártunk (hiszen a Föld déli félén a január a legmele­gebb,hónap!! még a hidegért is be kellett menni a, kon­tinens belsejébe, .mert a ten.-, ger partián ilyenkor néhány ■«étig kimondottan kellemes az időjárás. Nagyon örültem tehát, amikor rövid Mimij-i tar­tózkodásunk utolsó napjai­ban megkaptam az enge­délyt: a holnapi géppel el­repülhetek a Mimíjtől 1 1500 kilométerre lévő Vosztok ku­tatóállomásra. Az IL—14-es kerekek he­lyett sítalpakon közlekedő repülőgép, léggel hatkor in­dult a repíilótéiról, a befa­gyott tenger jegéről. Rövid nekifutás. és máris a jéghe­gyek föíött repültünk. A jégtáblákat kaotikus össze­visszaságban repedések szab­dalják. Nem messze a nyílt víz kéklik, egy keskeny csa­tornában egy aprócska fe­kete, mögötte egy fehér pont. Az „Ob” és a „Professzor Zubov” az expedíció két ha­jója. a váltást és a követ­kező teleléshez szükséges felszerelést hozták és most a tenger jegén közlekedő traktorokra rakodnak. Az IL—14-es dél felé for­dulva nekivág az Antarktisz hatalmas jégkupolájának. A jeges földrész ugyanis sza­bálytalan, de nagyjából kör al^kú, más fél~ezLrópányi kontiaests Egyetlen hatalmas, laposan domborodó jégkupola,. amely a partoknál 30—70 méter magas jégíalla! kezdődik, és messze a szárazföld belse­jében, 3—4000 méteres ma­gasságig ível fel. Tudjuk, ha a part előtti néhány kis sziklaszigetet és annak a két kis dombnak a vörösesbarna sziklái — melyeken Mirnij néhány épülete talepüjt — eltűnnek a gép szárnyai alatt, öt és fél órán keresz­tül, amíg le nem szállunk Vo6ztokon. egyetlen kis szik­latű. egyetlen kopár kő nem sok. de annyi sem zavarja majd a jég- és hómező vég­telenségét Mégsem tudom le­venni a szemem az alattunk suhanó tájról. A kupola a tengerpart közelében hirte­len és meredeken emelkedik 1000—1500 méter magassá­állomást. Néhány ki® fekete pont a fehér végtelenségben. Ragyogó, tiszta idő, szellő sem rebben. Az emberek ar­cuk elé húzott sállal dolgoz­nak a repülőgép kirakodá­sán, bár most „csak” —35° van. Itt Vosztokon, at világ- leghidegebb poss uj un ugyanis —25° és —40” közöt­ti a normális nyári hőmér­séklet. Március elején az­után rohamosan zuhanni kezd a hőmérő és szinte minden télen megközelíti a —80 fokot. Itt mér.ék 1900 augusztusában az eddig is­mert legnagyobb hideget, —88,3 fokot, A legnenezeob. megszokni — mondják — az oxigénszegény, ritka leve­gőt és a rendkívülien ala­csony légnyomást. Jónéhány nap, amíg a szervezet alkal­mazkodik, s ezek a napok a legtöbbször az ember számá­ra nagyon keservesek- Fej-, fájás, szédülés, általános gyengeség... Március elejétől november végéig csak repülőgépek kötik össze az itt telelő tizenhat embert a külvilág­gal. Ebben az időszakban a repülőgépek sem járnak ide. Négy hónapig tant a sarki éjszaka, amikor csakis a csillagok, a Hold és a sarki fény deren­gése világítja meg a végte­len fehérséget. Visszafelé rövid időre fel­hők takarták el a Napot. Párperces ízelítőt kaptunk a hírhedt „fehér sötétségből”, amiről eddig csak olvadtunk. A havon hirtelen minden kontraszt eltűnik. Mintha tojás belsejében repülne a gép. Nem lehet tudni melyik, az ég, melyik a felhő, me­lyik a hófelszín. És ez a fel­szín sima-e, vagy szasztru- gikkal teli. Ilyenkor leszállni még műszerek segítségével is nehezen lehet, a pilóták füstbombák bedobásával „ta­pogatják ki” a felszínt. Ne­künk erre nincs szükségünk. Újból ragyogó napfénybe érünk Mirnij felé. A tapasz­talt sarki pilóta — kilence­dik éve teljesít szolgálatot a sarkvidéken — néhány kör után simán „leteszi” a más­fél méteres tengerjégre a gépet A vosztoki klímához készült meleg öltözékben ala­posan megizzadunk mire a repülőtérről beérünk Mimlj- be. Hiszen itt' a hőmérsék­let csak —1 fok. Rockenbauer Pál A folyók hordalékából kézi erővel, hallatlan türe- lemmel járó aranykitermelés korszaka már régen lejárt. Ám a különösen gazdag aranytartalmú kőzeteket, pa­rányi aranyszemcséket gör­gető folyók medre mégsem hagyható kihasználatlanul. Ezen a véleményen voltak a szovjet szakemberek is, amikor az XJral-hegység aranyat rejtő völgyein át­haladó Miassz-folyón meg­építették a képen látható kotró berendezést ér a hoz­zá tartozó aranymosó üze­met. A tökéletesen gépesí­tett és automatizált ^.rany- gyárrutk” csak néhány dol­gozója van. ezek is főként gépkarbantartást végeznek A kitermelést és a mosást végző berendezések irányí­tását egyetlen ember gond­jára bízták., az épület tete­jén elhelyezett vezérlété- remben. Eközben a folyó egyenletesen szálUtja érté­kes hordalékát a kiemelő berendezés kanalai alá. de a kotrómű közeli partszaka­szokra is ellátogat a hordás­iek kiemelése céljából. Anyaság és a csodaforrás Egy gyógyforrás bámulatos hatása — Számos kirni.ka tudományos kivizsgálást tervez A Chiem-tó közelében, — as NSZK egyik falucsiej.j-.ban ta­lálható meg a „csodaforrás”. A környék parasztjai már évszá­zadok óta esküsznek a hatására, most pedig qz orvosok erősítek meg a ion ás vizének bámulatos erejét. — Emberemlékezet óta csörgedezik a' kis forrás, Fras­dorf határában, a Sag-liegy tö­vében- A csöndes bajorországi faluból máról holnapra jelentős gyógyüdülő lett. Számos beteg es nyugalmat kereső ember lá­togat el nap mint nap a íras- dorfi forráshoz, amelynek vize — írasdorfiak szerint — kivá­lóan aLkalmas a különbőzé testi bántaimafe kigyógyításáxa- Élén- kítőea hat a vérkeringés, — az idegrendszer — és a légző szer­vek működésére, elősegíti az anyagcserét, az emésztést és a vese működését, meggyógyítja a gyulladásokat és a reumatiz- muszt. A betegek egész sora pedig egy sajátságos erőve! ru­házta fe! a kis forrást. A víz tjpr gvasztása rendbehozta nemi éle­tüket s magzattal an asszonyok, a .„esodaíorrás’'» vízével megtar­tott kúra után másállapotba ke­rüllek­De nemcsak a forrás hatása érdekes, hanem ennek története is- A feljegyzések szerűit, az 1884-ben meghalt Maria Fortner, 52 éven keresztül nem vett mást magához, mint csupán ennek a fonásnak a vizét. Amikor Ru­dolf Knoll pékmester hat évvel ezelőtt ezt meghallotta, kíván­csian ivott a Sag-begyi forrás „csodatevő** vizéből. Az ered­mény meglepő volt: a pékmes­ter egyik Lábának krónikus gyulladása pár nap alatt elmúlt, felesége pedig, aki ugyancsak pár kortyot ivott a vízből, meg­szabadult vérkeringési zavarai­tól. Knollt az orvosi szempontból is figyelemre méltó hatástól függetlenül üzletileg is ig^c ér­dekelte a titokzatos forrás. El­adta a pék üzletet és megvásá­rolta a forrást a hozzá tartozó telekkel együtt. A gyógyforrás híre futótűzként terjedt el. Múlt nyáron naponta legalább négy­Indul az űj fegyverkezési hajsza Nyugaton? CJj veszély ® láthatárom s lézersugár segítségével úgyszólván minden állam hidrogén bomba birtokába juthat Néhány évvel ezelőtt egy, az ENSZ számára készült jelentés riasztó valószínűsé­get tárt fel: „...a világon legalább tíz olyan ország van, amelynek két éven be­lül saját atombombája le­het!” Még elgondolni is szörnyű, hogy a megfelelő ipari telje­sítőképességű kis államok tucatjai ináról holnapra nuk­leáris hatalommá léphetné­nek elő, és egyesek közü­lük az egymás között tá­madt konfliktusaikban dön­tő „érvként” a «légfegyvere- kefc használhatják föL A maghasadással és a nuk­leáris fegyverekkel kapcso­latba kutatások a második világháborút követően vi­lágszerte fokozódtak. A gyors előrehaladást — bármilyen furcsa is az ellentmondás —, a kizárólagos békás célokra szolgáló atomerőmüvek tet­ték lehetővé, amelyek „mel­léktermékként” a nukleáris fegyverekhez szükséges ha­sadó anyagokat állítanak elő. Az atomfegyverek gyártásá­hoz szükséges kísérleti idő és a költségek így mérsék­lődtek. Ez teszi érthetővé a bevezetőben idézett megálla­pítást az atomfegyverek el­terjedésének lehetőségeiről, így lesz világos, hogy India, Svájc, Japán ég nem utolsó­sorban Izrael saját atom­fegyver előállítását tervezi. Jóllehet az atombomba csupán első tagja a nukleáris fegyverek „családjának”, elő­állítása mégsem olyan egy­szerű, de megfelelő ipari fel­készültség mellett nem lehe­tetlen. Furcsa tudományos paradoxon, hogy a jóval na­gyobb pusztítóerejű hidro­génbomba alapanyagának előállítása ennél lényegesen egyszerűbb 1 Ezeknek a bom­báknak a töltete nehéz víz (deuterium), illetve igen ne­héz víz (tritium). A deute­rium közönséges vízből, a tritium az atomreaktorokból nyerhető. Az alapanyag egyszerűsé­ge ellenére a klasszikus út az atombombától vezet a hidrogénfegyverekhez. En­nek az a magyarázata, hogy a hidrogénbombák termo­nukleáris reakciójának meg­indításához óriási pillanatnyi hőre van szükség. Ezt a több millió fokos hőt a hid­rogénbombák gyutacsaként felhasznált kisméretű atonv töltetek felrobbantásával érik eL Az atomgyutacsok előállítása igen bonyolult és nagy ipari felkészültséget igényel. Ez indokolja, hogy a hidrogén bombák előállításá­ra eddig csak a nukleáris hatalmak vállalkozhattak, de ők is csak azután, amikor már az atombomba birtoká­ban voltak. Újabban azonban napvilá­got látott egy riasztó hír, amelynek alapján könnyen elképzelhető, hogy sok állam egyik napról a másikra azon­nal a hidrogénbomba előállí­tását kísérelheti meg. Ezt a lehetőséget korunk tudomá­nyának egyik sokat vitatott felfedezése, a lézersugár ad­hatja a kezükbe. A Német Szövetségi Köz­társaság, amely évek óta szí­vós harcot folytat nyugati szövetségeseivel az atomfegy­verek birtoklásáért, jeiiemzo módon „úttörő” munkát vé­gez a fegyverkezés új tudo­mányos lehetőségeinek kuta­tásában. Ezek után szinte természetes, hogy a lézerrel robbantható hidrogén bom­bával kapcsolatos kutatások egyik fellegvára éppen az NSZK. Hasonló kísérletek folynak azonban Angliá­ban is. A tudományos probléma lényege a következő: — az eddig használt atomgyuta- csokkal ellátott óriási bő lézersugárral is előállítható. A lézer pedig köztudottan v üágszerte elterjedt eszköz. Ügy hisszük, a példa ön­magáért beszéL Ha valóban sikerül ezt az „olcsó” tömeg- pusztító fegyverek faié veze­tő új utat gyorsan járható­vá tenni, az iparilag saves bé fejlett országok számára is elérhető közelségbe kerül­hetnek az iszonyatos pusztí­tásra képes hidrogénfegyve- nek. Ez pedig valóban fel­mérhetetlen következmé­nyekkel járhat az egész vi­lág számára ven ember kereste fel a legkü­lönbözőbb i,ai!i*a._uzaivi£al & raa- dorfot. A forrásvíz, DzunuLr-os hatását időközben mar neves órvosoa is megerősítették. igazi csoda szustnoa megy toboea á.6? zott s»epp ParZiUger parlamenti képv-seio * meggyógyítana, aiei a ha bor ú aiatt ek-agyott . u* oknak következtében sü.yos é_i>an~á£- makbaa . szenvedetté Közel 30 liter írasdorfi víz elfogyasztása után tagjaiba újra normális mennyiségű vér jutott ei es az eredetileg ampu.aiásra va.ro ÍÁ- bat meg lehetett menteni. Még hihetetlenebbnek Hangzik az egyik asszonynak az elbeszé­lése, aki krónikus bőrbetegség© miatt látogatott e! FrasdOziba. A kúra után nemcsak hogy a be­tegsége múlt el, hanem a med­dőnek tartott asszony egy év múlva egy egészséges gyermek­nek adott életet. A Chiem-tó partjának egyik községében, — Prienben dolgozó nőgyógyász* dr. Rupert Dorrer vzza.ga±ataá során arra a következte .esre ju­tott, hogy a víz, a női betegsé­gek egész sorozatánál valooan gyógyító hatássa! bírható Dorrer a következőkkel próbálja meg­magyarázni ezt a jelenséget; — M?g a normális ivóvíz kg-kénfc löóö milligramm feloldott ás­ványt tartalmaz, addig a fras- dorfí forrásvíz ás vány tar talma .még ennek a felénél is keve­sebb. Feltételezhető, hogy a „hK- po-ásvány forrás” vize által a test só- és savtartalma leépítő- dik, ami a gyakori, túlsavasodás megszüntetéséhez vezet. Az ár* dekes kérdés tisztázása érdeké­ben több bajor klinika elhatá­rozta, hogy a>apos vizsgálat alá veszi a forrás vizét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom