Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
1969. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 7 Derkovits Gyula születésnapján Hetvenöt esztendeje szüléért a magyar és az egyetemes szocialista képzőművé- -zet hatalmas mestere, Der- rovits Gyula. Proletár volt és zseniális művész, nyomorba taszított s a mindenséget ostromló, mint az osztály, amelyből vétetett, s amelynek minden szellemi kincsét visszaadta, 'zombathelyi szegénygyerek- ként született, félárva asz- alosinasként nevelkedett, énult-beteg hadirokkant volt már, amikor végre az áhított művészet közelébe uthatott. Első é„ egyetlen skálája a Tanácsköztársaság munkástehetségeket felkaroló, anyagi és szellemi szabadságot nyújtó művésztelepe volt; a nagy történelmi napok bukásával mindörökre az élet árnyékos, sötét oldalára került. Pedig művészete csak ezután bontakozott ki, s kezdett lobogni mind magasabban a magyar képzőművészet és a magyar munkásmozgalom egén. Favágó lett és megalázó bérmunkákra kényszerült, Bécs- be űzte a hazai nyomor a húszas évek elején, s mégis, ezek az esztendők érlelték igaz művésszé, olyan festővé, akj hamarosan mester lett. Olyan mester, akinek első zsenge munkáitól kezdve minden művében él, hat, feszül a társadalmi valóság ereje. Kezdetben, a Rettenetes bukás után, nosztalgikus visz- szavágyódás, konok harmóniakeresés formájában, később kétségbeesett tiltakozás, mindent rendítő zaklatottság hangján. Még később, a művészi pálya csúcsán és az emberi út legvégén a legtökéletesebb proletároptimizmus, a forradalmi harmónia lenyűgöző erejével szólt művészete az emberről, a társadalomról. Kommunista volt. Ezt bizonyítja — veszélyes illegális vállalkozásai mellett — a párt megbízására készített Dózsa-sorozat, amely a század magyar képzőművészetének minden bizonnyal a legtökéletesebb grafikai teljesítménye. S bizonyítják példát jelentő festmény-kompozíciói, amelyek a magára- hagyatottság éveiben olyan hittel s művészi hittel sugározzák a „semmik vagyunk, minden leszünk” gondolatát, amihez hasonlót valóban keveset termett világszerte a modern szocialista festészet A Kivégzés zokogó monumentalitására emlékezünk, a Vasút mentén fenyegetett emberségére, a Hajókovács és a Dunai homokszállítók proletárerejére, a Nemzedékek értelemtől ragyogó érzelmi sodrására. Néhány év alatt teremtett klasszikus életművet Derkovits Gyula, későn kezdte, korán kellett, hogy abbahagyja a művészetet. Ebben az évben halálának évfordulójára is emlékezünk. Immár harmincötödik évfordulójára, mert 1934-ben vitte el a legkeservesebb proletár-halál, az éhség és a betegség. Az évfordulón a költőtárs szavaival, a mesterre is érvényes szavakkal emlékezhetünk rá: valóban „van élete mégegy”, s az végérvényesen „a proletár utókoré” zs. a. Egy értékes kútfő A Damjanich János Múzeum kiadásában megjelent az 1918—19-es forradalmi események megyei krónikája. A könyv több ezer adatot tartalmaz, „naprakészen” dokumentálja a jelzett két év jelentősebb megyei eseményeit. Az összeállító Mészáros Ferencet az a szándék vezette, hogy a fontos alapmunka elkészítésével segítségére legven az általánosabb, az összegező munkát végző kutatóknak. Értékes azért is az adat- gyűjtemény, mert olyan kútfőket is publikál, amelyek a helytörténeti kutatók számára szinte hozzáférhetetlenek. A gyűjtemény elkészítése igen nagy munkát igényelt, megjelentetése egyaránt dicséri az összeállítót és a kiadót Szövetkezeti szavalok versenye Szombaton délelőtt több, mint negyven fiatal szavaló indult a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle Országos Szavalóversenyének megyei döntőjén. A mostani versenyt házi- és jelvényszerző színvonalversenyek előzték meg. A legjobbak részt vesznek a Szegeden megrendezendő területi döntőn, amelyet április 13 és május 4-e között tartanak. A területi döntők legjobbjai ismét Szolnokon találkoznak május 16—17—18-án az országos versenyen. Az országos döntőt a IV. Szolnoki Kulturális Hetek művészeti rendezvényeinek programjában rendezik meg. Polonés és masurha Vendégünk: a lublini egyetem művész- együttese , Holnap érkezik Szolnokra ;a lublini Maria Sklodow- ska Curie egyetem negyvenhét tagú művészegyüttese A lengyel - népművészek debreceni meghívásra érkeztek hazánkba, két alkalommal azonban a megyében is fellépnek; hétfőn este hét órakor a Ságvári művelődési házban, kedden pedig a kunszentmártoni járási művelődési központban. A jónevű együttes mögött sikeres európai turnék állnak, szinte a kontinens minden országában felléptek már. Olvashattuk róluk a dijoni, párizsi, zürichi, kisi- nyovi, szófiai és prágai lapok elismerő kritikáit Tavaly a kisinyovi nemzetközi folklór fesztivál egyik „sztárja” volt az együttes; erőtől duzzadó táncaikat, kellemes melódiá- jú dalaikat ott is nagy tapssal fogadták. Szolnokon és Kunszent- mártonban a dijoni fesztiválra készült műsorukat mu- tatjájt be, amely a testvéri Lengyelország népi kultúrájának keresztmetszetét adja. ÖNARCKÉP (1930, tempera) Az „angol" Nemecsek A Pál utcai fiúk magyar—amerikai filmen Molnár Ferenc könyve eddig több mint harminc nyelven jelent meg... Eddig, — mert azt hiszem még sok helyen felfedezik a világban. Harminc nyelv, többmillió példány, hány tíz- és százmillió olvasó ez generációnként! A mi kedves Nemecsekün- ket angol gyerekszínész játsz- sza Fábry Zoltán filmjében. Ha valaki mégis jobb szívvel látna magyar gyermek- szereplőt Nemecsekként, úgy hiszem a film megnézése után csak örülni tud. Anthony Kemp eszményi Nemecsek szerepében. Ahogy a film is remekbe sikerült. Fábry Zoltán „egy az egyben” Molnár Ferenc regényét adja vissza, olyan rendezői arány- és kifejezőérzékkel, hogy filmje nem valamiféle eljátszatott, fényképezett regény, hanem önálló mű, a kivételesen jó adaptációk között is kimagaslóan nemes müvészetű. Hallottuk, íróembereink féltették a regényt a íelve- vőgéplől. Nem Fábry Zoltántól, akinél értőbb kézbe aligha kerülhetett volna a kis Nemecsek, hanem az adaptációtól, a halhatatlan alapmű új műfajú megjelenítésétől. Mi tagadás, sok igazuk van, akad példa bőven, hogy egy- egy igazán nagy irodalmi alkotást mennyire elsilányított a film. Maradjunk külföldi példánál: Az öreg halász és a tenger, — hiába a csodálatod filmtechnika. Spencer Tracy felejthetetlen játéka, — a film nem adja csorbítatlanul Hemingway gondolatait. Mindezt azért írtuk le, hogy kicsit is érzékeltessük a forgatókönyvíró-rendező Fábry érdemét: Molnár nagyszerű könyvet adott a világnak, Fábry pedig egy nagyszerű filmet, amely biztosan eljut mindenhová, ahol Nemecsek % történetét olvassák. Illés György operatőr képei leheletfinomak, csakúgy mint Fetrovics Emil aláfestő zenéje. Anthony Kemp emlékezetes alakításáról már szóltunk, méltóak hozzá többi partnerei is. A magyar—amerikai koprodukcióban készült filmet az amerikai filmakadémia a „legjobb öt külföldi film” közöttinek bírálta, az Oscar- díjra javasolták j. • Százharmínchárom meg egy.» A tiszt urak összeigazítják az óráikat Pirkadatkor kelt, már a második vászonnal próbálkozott Sehogy sem ment Az esti beszélgetés motoszkált a fejében. Régi ismerősei, jó emberei mondták, mi lesz. ha tényleg igaz... Lesz ami lesz. Még a keserű bizonyosság is jobb a baljós bizonytalanságnál — gondolta. A Népháziban Velem! Endre rögtön ajtót nyitott, amikor a vörösőr jelentette, hogy Vágó Pál keresi. Vágó akadozva beszélt: — Népbiztos úr... elv- társ. .. bizonyosságot venni jöttem. Ügy informálódtam, hogy az új rendben lehetetlek. határrészre indultak. Ezerkétszáz bécsi kommunista önként jelentkezett a proletárállam hadseregébe. Parancsnokuk Leó Rothzie- gel volt. A hatvannyolcas vörös gyalogezred katonái fegyverrel tisztelegtek a nemzetközieknek. amikor a vonat beért az állomásra. A lányok rügyező fűzfabarkákat adtak az osztrákoknak. A parancsnok szolnoki képeslapot vásárolt. A címzett Egon Erwin Kisch volt, a barátja, a későbbi világhírű „száguldó riporter”. — Egyszer el kell jönnöd a Tisza mellé, írnod kell erúsztak. Átcsapott rajtuk a víz. Amikor meghúzták a vártemplom harangjait, már késő volt. Az erős böjti széltől korbácsolt víz szétmálasz- totta a nyúlgátakat. Az öregek úgy mondták, ember- emlékezet óta nem volt ilyen áradás. A direktórium megkezdte a kilakoltatást. Pirkadatkor már a fél város a gátakon volt. Erősen reménykedtek, hogy megállítják... ...fél háromkor Mardares- cu, a román királyi hadsereg tábornoka telefonösszeköttetést kért a Zilah körzetében A fénykép hátulján a következő felírás van: „Ezen fénykép csináltatódott 1919. V. 14-én. Ezen fényképen mindnyájan mezőtúriak vagyunk, akik együtt szenvedtünk és harcoltunk a proletádiktalúráért, a budapesti I. vörösezred II. zászlóalj II. századának első szakaszában. Pápai Gyula.” lenné válnék.., Miszerint a francia Becsületrend birtokosa vagyok, miszerint... Velemi közbekérdezett:. — Kiktől informálódott? A festő a fotel szélét gyűrte. A népbiztos alig tudta palástolni a bosszúságét. — Tudom, hogy magas francia kitüntetése van. A festményeiért Icapta. Ez jó szolgálat. Magamfajta embertől nem is hallhatott semmi olyat, hogy művészete dolgában, élhetésében korlátoznánk. Aki ilyet mondott, hazug rémisztő, vagy szájtépő. a direktórium igazával találja szembe magát. Méghogy... Már meg is akartam keresni, — nézze el mulasztásomat, millió intéznivalóm van —, hogy ne húzódjon ám vissza a község életéből. Szeretik magát. A jegyzőnek, ha jól emlékszem. beadott a múltkoriban egy tervet a község csinosítására. Már másodszor.,. — Ha alkalmas lenne az időpont? Velemi nevetett: — Sosem volt ennyire alkalmas. A Jászsági Néplap megírta, hogy a jászapátiak Vágó Pál festőművész vezetésével hozzákezdtek a falu csinosításához. Ür KratoohwiU ezredes, a székhely különítmény parancsnoka. a csúcsai kastélyban napóleoni pózban utasította segédtisztjét. — Bizalmas feladatot hujl végre. Aradon, a francia hadiszálláson felkeresi Berthelot tábornok urat, majd Nagyszebenben Maniu Gyula méltóságos ural, a román kormányzótanács területi elnökét. Átadja szóbeli üzenetünket: a székhely különítmény tisztikara kész arra, hogy a román királyi hadsereggel együtt Budapest ellen induljon. A százados összecsapta a bokáit. — Parancsára, ezredes úri Kratochwill kezetnyújtott: — A haza hálás lesz önnek, százados úr. ☆ A szolnokiak ünnepelték az osztrák zászlóaljat. A ke= ről az örömről, bizakodásról. .. És mennyi szép lány! A trombitás sorakozót, beszállást fújt. F. Bede mondott néhány búcsúztató szót. — Ha a román bojárok megtámadnák a mj szép rendünket... A katonák fölszálltak a vonatra. Kossuth nótát énekeltek. magyarul. Pesten tanulták. A szerelvény elindult. Akik az ajtóknál álltak, a puskájukkal tisztelegtek a szolnokiaknak. ☆ A kapus mogorván szóit ki a portásfülkéből: — Vallási ügyek, Orosz György elvtárs. .. A gimnázium filozopter tanára, az osztályvezető, magas fiatalember volt. — Vallásuk szabad gyakorlásában sem Önöket, sem híveiket nem korlátozzuk. Szétválasztjuk az egyház és az állam ügyeit. Aki vallásos a kar lenni, teheti szabadon: magánügy, nem államilag megkövetelt. .. A papok hümmögtek. — Vármegyebéli plébániáink jelzik, hogy a templomokra igényt tartanak az új kormányzatok. Az osztályvezető tovább nyugtatta őket. — Rendeletet jelentetünk meg, tisztelendő urak. Visz- szaélésnek minősítjük az ilyesmit! Amikor a papok elmentek Orosz F. Bedét kereste. Távirati utasítást küldtek a községi direktóriumoknak, amelyet az újságban is megjelentettek: ,,a vármegyei direktórium megdöbbenve értesült arról, hogy a templomokat egyes helyeken rendeltetésüktől eltérő célokra akarják felhasználni. A visz- szaélőket, önkényeskedőket, mint eUenforradalmárokat, tartóztassák le.” ☆ A Zagyva tengerré duzzadt. A tabáni házak falát mosta. Az Ugar felől mérhetetlen víztömeg zúdult a városra. Hajnalban szakadt át a gát, hátára kapta az apró tanyák nádtetejét. Jószágok elhelyezkedett 6. és 7. román hadosztály parancsnokságához. Oltenau tábornok rögtön magához rendelte a hadosztályok törzskarát: — Az órákat összeigazítani, tiszt urak! Három óra tizenöt perckor a kidolgozott terv szerint... ☆ A Szolnoki Munkás szerkesztőségében hajnalig folyt a beszélgetés. A vendégek, Gyetvai János Jászberényből, Zádor István és Bartha Ernő festőművészek és Orosz György, észre sem vették, hogy elszaladt az éjszaka. — A közoktatásügyi népbiztosság megígérte, sürgősen renoválják a művésztelepet. Ketten már itt vagyunk. Jön Fényes Adolf, Szlányi, Kosz- ta, Jávor... új iskolát teremtünk. A művészet felszabadul. Beszélgettem valamelyik nap Móricz Zsigmonddal. Azt mondja nekem: Na, piktor uram, nektek mikorra lesz új közönségetek. Először nem értettem. Elmagyarázta: cikket ír a színházak új közönségéről, kik azok, hogyan értik... Hallgatták Zádort, szivaroztak. Gyetvay köhögött. — Kinyitották az ablakot. Tódult ki a füst. — Ha így jönne be az igazi kultúra jó levegője, — ahogy ez a tavaszi frisseség, könnyű lenne. Megnéztem tegnap a könyvtárakat: teli vannak értéktelenségekkel. Orosz György keserűen bólogatott: — Akik tudnak olvasni, azoknak! De kik tudnak olvasni? Ür, ír — eddig jutottak jóformán... Aztán a robot, — nagyrésze elfelejtette a betűt. Valaki nagytitokban egy demizsont vett élő. — Nem szabad, elvtársak, tudom, dehát egy pohárral.., — Akkor egészségükre! — A jövőre, elvtársak! Negyed négy volt, amikor hazaindultak. Már derengett. ☆ Leó Rothziegel ágyúdörgésre riadt. Az elővédek kiabáltak : — Támadnak! Tiszai Lajos
