Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
A külföld humora Csalétek ünnepi öröm Fohász A rádió valamit halkan dalol, a porszívó serényen zümmög, a nagymama meg ráérősen, gondosan mozgatja a kefét a pamlagon, s az orra alá dünnyögi: — És kérlek téged, Istenem, ne tagadd meg kegyelmedet a mi hűtőszekrényünktől, rádiónktól, porszívónktól, de különösen a tévénktől ne, az 0 szeszélyes képcsövével, hiszen mikor ez az elektrotechnika kezd elavulni és el kell hívni a szerelőt és számít- gatnl kell azt az átkozott garanciális időt — az élet valóságos pokollá válik ezen a földön. Tudom uram, hogy neked, mint az én háziszolgáimnak Is — akik különféle értekezletek között őrlődnek — mindenütt Jelenlevőnek kell lenned. S ha már mindenhol jelen vagy, hiszem, hogy meg- bocsájtod nekem, öreg bűnösnek, ha mécses helyett a rádió zöld varázsszemét kat- tlntom fel, viaszgyertya Helyett pedig a porszívó csövét tartom kezemben. És bocsásd meg, hogy csak nagyritkán mozdulok ki a templomba, hogy a szent ikonok előtt hajlongjak... És — éppen Jókor — ha már a festészetről esett szó, hass oda uram, hogy a felvásárló bizottság megvegye a művészkedő Mitya kisuno- kám képeit, annál is inkább, mert divatos szakálla van, éppen olyan, mint a szentéletű férfiaknak. És küld] nekem uram rövid úton egy egyházi naptárt, hogy mint régen betarthassam a karácsonyi és a húsvéti böjtöt szerdán és pénteken, az én istentelenjeimnek meg küldj uram boldogságot családi életükhöz, sok sikert a munkájukhoz. Sajna, elvesztettem a régi egyházi naptáramat... Hiszen még az újságok Is azt írják, hogy a túlzott étkezés szívinfarktushoz, hipertóniához és más koronális megbetegedéshez vezet. Ezért kérlek téged, uram, ments meg minket a trombózistól, sklerozistól, de főleg a különféle vizsgálatoktól. Bocsáss meg nekem, uram, szegény szolgádnak, hogy ily’ hosszú fohászt rebegek hozzád... De ha már a mennybemenetelről volt szó, óvd meg a mi turboreaktív személy- szállító repülőgépeinket, mert Lázár fiam éppen most repül az egyiken a vallásos miszticizmus elleni harc tárgyában összehívott nemzetközi szimpóziumra. Egyúttal azt is nézd meg, hogy unokám, Mitya Jól kezelje már apja „Moszkvicsának” kormányát, s nehogy elterelje figyelmét a jelzőtáblákról az a csupaszlábú istentagadó, akit mindig mellette látok az első ülésen. És jegyezd fel magadnak uram, te, aki hat nap alatt végezted el az egy hétre kiszabott munkát, hogy hamarabb teljesüljenek a tervek, s gyerekeink végre képességeik szerint kapják a fizetést, a prémiumot meg — szükségleteik szerint. És küldd el kegyelmedet, uram, a mi TV-stúdiónkba, hogy színesebb műsorokat csináljanak, s hogy az esti adások előbb befejeződjenek, mert az álmosságtól a gyerekek, de az én vegetatív ideg- rendszerem Is sokat szenved. Na, elég is uram, ideje pihenni, bele kell nézni a lapokba Is. Úgyhogy amen. Molnár Sándor fordítása — Anyukám, engedd meg, hogy ússzam egy kicsit? — Nem lehet fiacskám, a víz nagyon mély. — Apukának szabad? — Nézd milyen messzire úszott! — Apukával má« a helyzet. 0 biztosítva van. ☆ A kis Vaszta iskolai dolgozatából : „Kirándulás a városon kívül. A nagybátyámnak van autója és vasárnap elvitt bennünke* kirándulni. Egy hegyi úton a motor leállt. Nagybátyám meg akarta javítani, de nem sikerült. — Gyalog kellett visszajönnünk. Akkor a nagybátyám olyan szavakat használt, amiket nem írhatok le. — Ezért befejezem a dolgozatot.” A minap, feleségem parancsára a piacra kellett mennem. Fel is jegyzett egy újságpapír szélére igen hosz- szú strófát, megjelölve a beszerzési árakat Korán elindultam, gondolva arra, hogy „ki korán kel, aranyat lel”, tehát a megjelölt beszerzési ár alatt tudom áruimat megvenni és a különbö- zetet — mint tiszta nyereség, kizárólag engem Illet, mindegy, hogy vállalatomnál hányas kategóriába vagvok besorolva — a Bíró-műveknél, jó munkám örömére leengedhetem torkomon. Töprengésemből — amikor a piactérre értem — nagyhangú embercsoport riasztott fel. Kíváncsi természetem most sem hagyott nyugodni és én is beálltam közéjük. Először arra gondoltam, hogy a vita a MÁV vagy az MTE labdarúgóinak eddigi szerepléséről folyik, de meglepetésemre egészen más szófoszlányok jutottak el fülemhez. „Nincs abban semmi, csak ollózni tudnak azok” — mondta az egyik. Azt hittem — ... es ez kitűnő s; 4 Hong-Kong-i nátha ellen! (A Zeit karikatúrája) valami fodrászvetélkedő. Jobban figyelve leesett a húsz fillér és megvilágosodott előttem, hogy valamiféle újság tartalma fölött folyik a diskurzus. Tíz—tizenöt perces hallgatózásom után arra is rájöttem, hogy a Néplapról. Gondoltam, én ehhea a témához nem értek, — nem azért, mintha nem olvasnám a lapot —, mert én még sosem hallottam arról, hogyan is megy az az újság-csinálás és jobb lesz, ha a számbavett nyereség érdekében megkezdem beszerzési ténykedésem. De az ördög belém bújt hogy én is mondjak valamit. Csendesen megkérdeztem; — Na, és ml a véleményük az április l-ével indult R oldalas lapról? — Erre rám meredtek, de olyan szúrós szemmel, hogv azt hittem, igen nagy bakot lőttem. A legnagyobb hangú ércesen visszavág: — Miért, hát eddig hány oldalas volt a Néplap? Mire én azt feleltem» Eddig... hét. És a nagyhangú elhitte. O. J. »Ti.,/. ■ — Sorsoljunk, ki kapja a jobb ágyat! — (A Etem karikatúrája) A tudor t ZENERAJONGÓ — Fricikém, egy kicsit több érzéssel Mozart iránti (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) MdÁm A másik kettő Az üdülőben vívott óriási ulticsatában Kovács volt aa áldozat, aki nemcsak minden Idejét a kártyaasztalnál töltötte, da ráadásul még állandóan vesztett is. Éppen ezért a felsége Kovácsot az üdülés közepén eltiltotta a kártyától. Így tehát már csak . legnagyobb titokban folytathatta az ulticsatát. , A felesége azonban a sétáról jövet rajtaütésszerűen meglepte az ultizó társaságot, épp, amikor osztáa volt és a kártyacsomag az asztalon feküdt — Már megint kártyázol? Na megáll}! — rivallt rá Kovácsné. — Mi kártyázunk? — szólt ártatlan arccal Kovács, — Hiszen látod, hogy nem is nyúlunk a paklihoz. — Ügy van! — szólt a másik két partneri — Ml nem kártyázunk. — Esküdjenek meg! m szólt Kovácsné. A két partner kénytelen- kelletlen megesküdött, hogy NAPLÓ nem is volt ma még kártya a kezükben. — Na és most esküdj meg te Is! — fordult Kovácshoz az asszony. — De minek, édes szívem? — szólt Kovács. — A másik kettő már megesküdött Egyedül pedig nem ultizhatok. Vallomás — A csinos Ica férjhez ment a nemrég Ida került fiatal mérnökhöz, —• újságolták a büfében a kartár- aak. — És bevallotta az alőbbl udvarlóit? — faggattuk Icu- ka legjobb barátnőjét — Egyet bevallott, de a nevét nem mondta meg. — Na és? —- Tehát bármelyikre gyanakszik a férj, azt fogja mondani, hogy az volt aa az egy.., A gyafa A barátom áldott jé fid, ttak egy kicsit könnyelmű. A nyereségrészesedés kifizetésének napján a vállalatnál klubestet tartottak. Erre az estére * feleségétől kimenőt kapott. A kellemes társaságban gyoraan telt az Idő. Néhány üveg bor, rossz lapjárás, és a barátom reggel felé 100 forinttal köny- nyebben tért haza. Az iskolásgyerek a fürdőszobában mosakodott, a feleség pedig a gázon a teát forralta. A barátom letelepedett a konyhaszékre, előkaparta Esebéből a cigarettát és a gyufát, rágyújtott — Látod, fiam — szólt szemrehányóan az asszonyka — ezért nem megyünk mi semmire. Ég 8 gáz és te mégis gyufát pazarolsz. E. R Pipálhatok Feleségem vacsora közben figyelmeztetett, hogy kedden délután ötkor lesz a közeli iskolában a tanácstagi beszámoló. — Ne felejtsd el, hiszen sok panaszunk van. — De mennyi! Többek között az esőcsatorna Is. — A tejfiókot se felejtsd el — szólt a feleségem... Egy papírra felírtam, hogy a hozzászólások után miről fogok majd beszélni. Itt van például a lépcsőház... A kapu alatt a magasföldszintre vezető lépcső második kockája évek óta sérült. Hiába kértük a házkezelési igazgatóságot, nem javították meg. Ezenkívül szóvá akartam tenni a második emeleti homályos villanykörtét, a tej- fiókot ahol a kifli mindig „éppen kifogyott”, az autóbuszt, amely hébe-hóba jár, a háztető esőcsatornáját amelyből esős időben vastag sugárban ömlik a víz. Kedden azután a tanácstag beszámolt az örvendetes fejlődésről, az új rendelőintézetről, a tatarozott postáról, a megnagyobbított Röltex- fiókról, a könyvtár bővítéséről, a létesítendő önkiszolgáló csemegüzletről és a népi ellenőrzési bizottság működéséről. A hozzászólások következtek. Jelentkeztem, de az első sorban ülő nő megelőzött. Egy házban lakunk, és így nem Is csodálkoztam, hogy az örökké halványan égő villanykörtét tette szóvá. Nagy derültséget keltett, amikor megkérdeztem hogy hol gyártanak olyan körtét, amely új korában Is halványan pislákol. — A végén 0 maga oldotta meg a relytélyt, BJs zölve, hogy a hatalmas lépcsőházba 100-as körte helyet! mindig csak 15-öst csavarnak be. No, a villanykörtét lelfftJ ték, erről nem beszélheted — állapítottam meg, és a keJ zemben levő cédulán kipIJ páltam. a nő leült és nyomban felállt egy férfi, aki! gyakran láttam, amint kutyáját sétáltatta az utcán. A tejfiókról és a kifliről beszélt. Kipipáltam a kiflii, Megint jelentkeztem, Ismét megelőztek. A csepegő eső^ csatornát panaszolta el a szomszédom. A házfelügyelőm ugrott fel és így szólt: — Kérem, az autóbusa olyan ritkán jön, hogy sz&J kálla nő az embernek várakozás közben! Mit tehettem, kipipáltam 4 buszt is. No, még hátra van a posi taláda, gondoltam reménykedve. de egy fürge nő mái beszélt Is. természetesen a postaládáról, amely eddig ép-' pen annak a háznak a falá-’ ra volt erősítve, ahol ő lakott,’ és így közelről érintette, hogy most száz métert kell a levelekkel gyalogolnia. Kioloáltam a cédulámon 4 postaládát Is. A mellettem ülő fiatalember ebben a Dillanatban előz vette cigarettatárcáját, rágyújtott és engem Is megkfJ nált. — Gyújtson rá — mondtB kedvesen. — Köszönöm, nem kéred — válaszoltam bosszúsan —J már több mint másfél órája pipálok . Palásti László ’ Váratlan látogató Az utolsó hecc.,.
