Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-30 / 97. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. április 30. Érdekes kísérletet végeztek Japánban. Az egyik áüatkertben * Csendes-óceán Palan- szigetéről 20 krokodiltojást gyűjtöttek be és keltetőgépbe helyezték. 33 nap múlva 7 kis krokodil bújt ki a tojásokból. A krokodilusok feltehetően a Délkelet-Ázsiában és az ottani szigeteken honos bordáskrokodil fajhoz tartoznak. — (MTI Külföldi Kép- szolgálat) Négy hónap alatt 9000 kocsi A év első négyhavi gépko­csiforgalmának alakulását a további beszerzési és értéke­sítési lehetőségeket ismertet­te keddi sajtótájékoztatóján Orha István, a MERKÚR Vállalat kereskedelmi igaz­gatója. Erre az évre 25 500 sze­mélygépkocsi beszerzését ter­vezik magánjogi szerződések­kel eddig mintegy 20 000 ko­csit kötöttek le, s a folyamat­ban levő tárgyalások sze­rint az előirányzatot valószí­nűleg túl is teljesíthetik. Pró­bálkoznak ugyanis a lengyel Pamer-től a beszerzés növe­lésére, s Jugoszláviából 1000 Zastava megrendelését ké­szítik elő. A BNV-n ugyan­csak várhatók olyan tárgya­lások, amelyek eredménye­ként nőhet az idei gépkocsi import. Április végéig mintegy 8500 személygépkocsit szer­zett be és kilencezret adott el a vállalat. Mit rejt a Föld mélye? II. Egyre többet, egyre mélyebbre A „kincset" érő ócskavas idén országszerte április 21-tól június 10-ig tart a vas­es alumínium hulladékok gyűjtési kampánya. Ezalatt a 19 nap alatt körülbelül 30 ezer tonna vas, illetve 140 tonna alumínium gyűjtését tervezik. Megyénkben az első héten 1800 mázsa vas és 45 mázsa alumíniumot szedtek össze, elsősorban az iskolások. Szol- _ cokon, illetve a szolnoki já- I rásban eddig 8 vagon vas és 2500 kilogramm gyűlt össze. Döntés született, hogy má­jus 5-ig felváltva minden megyei iskolában lesz egy vasgyűjtő nap. Ezeken a na­pokon a tanítás előtt, illetve «tán indulnak „gyűjtő por­tyára” a gyerekek. Eddig leg­szorgalmasabban a Tiszavár- kony-vasúttanyai és tószegi általános iskolások, illetve a szolnoki Zagyva-parti és a Beloiannisz úti iskolák tanu­lói dolgoztak. A tavalyi Vasgyűjtő He­tekhez hasonlóan idén is bo­csátottak ki ajándéksorsje­gyeket — megyénkben je­lenleg 30 ezer várja, hogy gazdára találjon. Sorsjegyet minden 10 kilogramm vas, il­letve 1 kilogramm alumíni­um után — az ellenértéken felül — kapnak a gyűjtők. Mostanában jó pár „álla­ti” hír emelte hazafiúi büsz­keségemet. A múltkoriban — többek közt — azt olvastam, hogy Nyugat-Németország- ban dicsekednek sokan házi ebeik származásával: vala­mennyi magyar kutyák utó­da. Most meg attól az érte­süléstől dobbant meg a szí­vem, hogy Svédország elis­mert lótenyészetét adják egy Judit, illetve Szellő neveze­tű lópár ivadékai, s erre a svédek nem kevésbé büsz­kék, mint mi: „Gondolta” ezt valaha a két ló-ős — ak­kor, 1926-ban — amikor Aaby Eriksszon űr a Buda­pesti Gellert Szálló előtt meglátta őket, amint éppen kocsiba fogva kellették ma­gukat. A két szürkét meg­látni és megszeretni egy pil­lanat műve volt. A svéd úr kinyitotta a bukszáját, Judit és Szellő elhagyta az óhazát, s nekilátott az északi hon lóval való benépesítésének. Idegenbe szakadt hazánklo- vai nem hoztak szégyent magyar lótársaikra. Lóhírük bejárta a világot és hat ma is szüntelenül. A történelem előtti korok­ról keveset tudunk teljes bizonyossággal megállapítani, de tudjuk, hogy az első réz­feldolgozó „műhely” Egyip­tomban már az időszámítá­sunk előtti 5. évezredben működött és a 3. évezred­ben ugyanott már a vas elő­állítása és feldolgozása is is­mert volt. Ugyancsak az egyiptomiak már i. e. 1370- ben üveget gyártottak és a szírek feltalálták az üveg­fúvást. India szintén már az időszámítás előtt ismerte a vasgyártást. Mindezekhez az ércet és egyéb ásványi anyagot a már altkor ismert kis mély­ségű bányák adták, ahol rab­szolgák dolgoztak még ál­lati sorban, a dinasztiák di­csőségéért, Helyüket nem igen jegyezte fel a történe­lem, a rabszolgákkal meg ki törődött? A középkor emberére kü­lönösen az aranybányák vol­tak nagy hatással, mert az aranyból már akkor sem volt elég. E ritka nemesfém hajtotta, űzte a hadvezéreket és felfedezőket, újabb és újabb hódításokra, a már kialakulóban lévő tradicio­nális bányászatot, pedig egy­re mélyebbre, a föld alá. Az 1500-as években már megje­Nemcsak hogy azóta is megvásárolják a jó járású, szép magyar állatokat, ha­nem seregestől áramlanak hozzánk a külföldiek, hogy részt vegyenek lovastúráin­kon. A május elejétől októ­ber végéig tartó szezonra az idén is 30 csoport érkezik. Jönnek Dániából, Finnor­szágból, Svédországból, Hol­landiából, az NSZK-ból, Svájcból — és Amerikából, hogy személyesen üljék meg eredeti környezetükben az eredeti magyar lovakat. Milyen forgandó is a tör­ténelem kereke... Alig ezer esztendeje, amikor kuktafa­zék helyett nyereg alatt pu­hítottuk a húst, mi kalan­doztunk el világot látni Nyugatra. Annyira megked­veltük azonban ezeket a külföldi kiszállásokat, hogy az akkori nyugati vámőrök végül is fegyvert szegeztek őseinknek, mondván: „Hadd lám csak, mit visztek maga­tokkal?!” Szabadsághoz, kó­száláshoz szokott eleink ön­érzetét mélyen sértette ez a bizalmatlanság. Megtagad­ták 9 szajré visszaadását, tenik az első bányászati szakkönyv is, amelyet Chem­nitz város polgármestere és „hivatalos fizikusa” Baver, Agricola néven jelentet meg, „De re metallica” címen. Ez a könyv már teljes írásos keresztmetszetét adja az ak­kori bányászatnak és kohá­szatnak, de alig mond vala­mint a bányászok keserves sorsáról. J. Watt 1778-ban felfede­zi a gőzgépet és ezzel be­következik a technika első robbanásszerű fejlődési sza­kasza. Az épülő gyárak fo­kozatosan széntüzelésre tér­nek át és a Pulton által 1807-ben szerkesztett első gőzhajó sikeres próbaútja után a tengeri hajózás is új energiahordozóra tért át. A világ lázasan kutat a szén után, ércek után. a föld mé- he még gazdagon ontja eze­ket. Ekkor jön létre és ala­kul ki a munkásosztály leg- elnyomottabb, de egyben a legforradalmibb bázisa, a bányászság. A szilárd ásványbányá­szat létrehozza a szédületes mélységi rekordokat is. A Ruhr vidéki bányák 600 m-es mélysége után a csehszlová­kiai Pribram környékén már 1311 méter mélységgel Euró­pa legmélyebb bányáját tár­ják fel, sőt Dél-Afrikában a amin aztán úgy összebalhéz­tak, hogy aztán azért se mentünk Nyugatra... Ügy is vehetjük tehát ezekből az idegenforgalmi mozgalmakból, hogy több mint ezer év múltán felen­ged a fagy irányunkban. A nyugati atyafiak bizonyára elmeditálgatnak azon, hogy elég sok romantika, izgalom nevelő hatás volt abban a kalandozásban, amit honfog­laló őseink műveltek az ak­kori magyar természetjáró mozgalom keretében... Kez­dik hát mind intenzívebben visszaadni a vizitet. Persze valamivel kulturál­tabbak a vendéglátási, érint­kezési formák, mint akko­riban — 900 táján — a szű­kösebb viszonyok között dí­vott. Mi is „rájuk rontunk”, — azonban ez csak játék. Ál­lami megbízólevéllel hitele­sített betyárokkal ijesztgeti őket a vendéglátóipar, s a miss-ek, mister-ek gavallé- rosan megfizetnek minden talpalatnyi bő gatyáért, min­den falat pirospozsgás csár­dás kisangyalért. s ez nekik is jó, nekünk is jó. Mi pedig élünk a kon­junktúra-lehetőségekkel, s azt mondjuk: miért ne, ha megfizetik? Úgy látszik, igaz, hogy amíg lő van — addig veréb is mindig akad hozzá. Tóth István világ legmélyebb bányája, a Village Deap-Mine, már 2500 métert ér el. Ebben az időben a bakui olajelőfordulás termékeit vi­lágító és kezdetleges kenő­olajként ismerte a világ; A benzintartalomnak, csak 1876 után, a robbanómotorok meg­jelenése és elterjedése adott különös jelentőséget. A kis terjedelmű, nagyobb teljesít­ményhatárú, négyütemű mo­torok fokozatosan szorítják ki az iparból a „behemót” gőzgépeket, de ezzel bevo­nultat egy új energiabázist is, korunk „folyékony ara­nyát”, a kőolajat. Megindul az ipar szervezé­se, technikai fejlesztése és a széleskörű kutatás. Min­denütt „olajláz” tor ki. — Pennsylvániában (USA) kő­só után kutatva 21 méter mélységből feltör az olaj. A kötélfúró berendezésük alig volt korszerűbb egy alföldi gémeskútnál. A kötélre akasztott súlyos vésőt, egy rugalmas szálfára erősítve, a „fúrósok” még emberi erő­vel rángatták. De nem so­káig. Az ipar telhetetlen volt, egyre több olajra volt szük­ség. Ehhez több és több olaj­kút kellett, egyre mélyebb­re hatoltak a fúrók, amelye­ket már öblítéssel és forga­tással működő ún. Rotary- berendezések forgattak. És ma már New Orleans mel­lett (USA) 6879 méteres re­kord mélységből is termel­nek olajat Magyarország mindebből hosszú ideig kimaradt, nem akar a szénbázisról áttérni, aminek elsősorban financiá­lis okai vannak. Böck Hugó 1919-ben Eötvös Lóránd zse­niális találmányát, az Eöt- vös-ingát felhasználja első ízben kőolaj-felhalmozódásra alkalmas földalatti szerkeze­tek kimutatására. Talán et­től az időtől számíthatjuk a hazai kőolajkutatás történe­tét. A módszer természete­sen világszerte gyorsan el­terjedt, ha a hazai kutatás lassan haladt is. A magyar szakemberek szívós munkával 1919—23-ig a délzalai dombvidéket „val­latták”, ahol több földalatti boltozatot mutattak ki. (Eze­ket a későbbi, korszerűbb mérési technikával végrehaj­tott mérések is pontosan iga­zolták.) Az első zalai fúrás nyugati tőke segítségével indu't meg a Zala megyei Budapusztán, ahol az 1737 méterig lefúrt lyukban olaj és gáznyomokat találtak csak. Ez a fúrás a később, 1937- ben felfedezett első komo­lyabb hazai olajmező szélé­től alig 1000 méterre volt!! Fekete Imre (Folytatjuk) LÓ-HIRÜNK a nagyvilágban KÉPERNYŐJE ELŐTT Mi. is volt az elmúl* héten? Üj ifjúsági sorozat első adá­sa a filmforgatókönyv csínja- bínjáról egy dramaturgiai tanácsülés keretében. Kinyi­tott a Tv-Mintabolt háztartási gépek ügyében. A Péntekesti Színházban eredeti magyar tévéfilm mutatkozott be. — Szombaton este Így mulattak nagyapáink, ezt megelőzően lírai riport Vas Istvánnal.— Vasárnap többórás Telesport, este NDK-krimi. És még sok más. Valamivel több, mint az utóbbi „hét szűk eszten­dős” hetek programja. Igazi csalódást csak az A kanadai férfi, a kriminek beharan­gozott német tévéfilm oko­zott: alatta maradt a szoká­sos átlagnak is. Arról persze nincs szó, hogy az említett többi produkció hibátlan lenne, vagy vitán felül állna. A Súlyfürdő Halász Mihály írta és fény­képezte, s ha visszagondo­lunk a valóban artisztikus képi megoldásokra, s ugyan­akkor végiggondoljuk a film drámai cselekményét, törté­néseit, azt kell mondanunk: az operatőr mesterségben fö­léje nőtt az írónak. Amilyen eredeti egy-egy kép meg- komponálásában, és kifejező is az egyes részletekben, oly­annyira bizonytalan az egész mondanivalójának megfogal­mazásában. A Súlyfürdő két­ségtelenül szatíra; a kép, — amely kibontakozik előttünk az írói görbe tükör műve. Az író a szatíra és a komédia groteszk elemeivel operál* hogy nevetségessé tegye az egykori hős külsőségekben tetszelgő, valójában megha- sonlott életű gondnokot, aki veteránokkal veszi körül ma­gát az általa igazgatott gyógyfürdőhelyen. A lazán szerkesztett cselekmény, az áttételes kapcsolások a feles­leges részek közbeiktatásai azonban olykor zavarják a nézőt, s már-már az fenye­geti, hogy a bonyolult össze­függések erdejétől nem látja a „fát”: a lényeget* Pedig mondanivalója nem szokvá­nyos, s nagyon is elevenbe vágó. „Furulya” annak ide­jén bajtársával együtt hő­siesen helytállt, később azon­ban korántsem bizonyult hősnek; kicsinyes önző ér­dekből a személyi kultusz idején nem állt ki azért, aki­vel együtt részt vett az ille­gális mozgalomban. „Lebuk. tatta” — s most, hogy újra találkoznak a régi tettek színhelyén, nem hagyja lelki­ismerete. Alkalmi emlékmű­vet állítanak a régi hősies­ség emlékezetére, de „Furu­lya” már nem állhat oda tiszta szívvel a tisztelgők kö­zé. Keserűen gondol azokra, akik meghaltak, g így nem mocskolhatták be emléküket* mint ő. Halász Mihály tehát egy negatív „példás disszo­náns akkordjaival akarja kimondani: vigyázzunk, a legszebb, a legszentebb em­lékeink is eltorzulhatnak, ha bemocskoljuk őket; mert ha az emlék meg is marad, más nem tudunk vele tiszta szív­vel elszámolni. A filmet Sző- nyi G; Sándor rendezte jó ritmusérzékkel. A színészek közül Agárdi Gábor játéka volt a legszínesebb. A béke­beli sanzonénekesnő szerepé­ben Tolnay Klárira, az öreg harcosok közül Szendrő Jó­zsefre és Bánhidy László íze­sen megformárt figurájára figyelhettünk fel. Pesti Kabaré Geszty Péter szerkesztésé­ben jelentős televíziós vállal­kozás öltött testet: feltámadt az 50 év előtti kabaré. Majd­nem úgy, mint rég, ahogy öregapáink élvezhették, ösz- szes kellékeivel és sajátos századeleji hangulatával. — Régi kupiék szólaltak meg újra, s már rég elfelejtett je­lenetek támadtak ismét élet­re. Némelyiken meglátszott a „sírban” eltöltött 50 esz­tendő, s még a feltámasztok igyekezete sem tudta feled­tetni, hogy egy letűnt kor „szórakoztatására” születtek. Horváth Tivadar rendezői varázsvesszejének intésére, s a korhű közönség nagy ová­ciói közepette gyorsan pereg­tek a számok, s a legjobb kabarészínészek léptek fel, hogy a magyar kabaré kiasz- szikusait ismét megszólaltas- sák. Á televízió e tiszteletre méltó összefogása illő a vál­lalkozás igényéhez és színvo­nalához. Van tehát már szín­vonalas kabarétörténet a té­vében, de mikor lesz a ha­gyományokhoz méltó televí­ziós kabarénk? Röviden Két nagy vers és néhány mondatos ars poetica — ez adta a puritán kiállítású, de mégis bensőséges hangulatú riport lényegét, amely Vas Istvánnal, a mai magyar lí­ra érdekes képviselőjével ké­szült. Mensáros László ideá­lisan szólaltatta meg Az anyag megjelenési formái részeit. A többórás Telesport igen sokat vállalt magára: egy időben követte figyelemmel és tudósította nézőit a hazai és a külföldi sportesemé­nyekről. Kisebb technikai hibákat nem tekintve, ezút­tal az összeköttetés is töké­letes volt: minden „klap­polt”. Tovább kellene töké­letesíteni ezt a komplex adást, s akkor alighanem a legtelevíziószerűbb progra­mot lehetne kikovácsolni be­lőle, A Nő Fórumának péntek esti száma kissé elnyúlt, össze- fogottabb riportokkal és rit- musosabb vágással talán iz­galmasabban lehetett volna tálalni a szolgáltatásokkal foglalkozó vitaprogramot — Mostani formájában hossza­dalmas volt. V. M. F orgalomkorlátozás Szolnokon Május elsején kilenc órától tíz éráig, illetve tizenkét óráig az ünnepi nagygyűlés miatt a 4-es számú főútvo­nalon forgalomkorlátozás lesz. A Budapest felől érkező járműveket a Sallai, az Ady Endre és a Dózsa György úton, a Debrecen felől érke­zőket pedig a Dózsa György, az Ady Endre és a Sallai úton terelik el az ünnepség színhelyétől. A Mártír«* út­ján s tovább a Költői úton közlekedő járműveket a Ságvárj körútra terelik* /

Next

/
Oldalképek
Tartalom