Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

190». ftptffls 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 DŐL A KÉMÉNY A napokban ledöntöttek a hej<5csabai Cement- és Mészmű szomszédságában elterülő régi mészüzem utolsó maradványát, a 75 méter magas kéményt. A kémény ta­lapzatát megbontották, és fával dúcolták alá. A fa elége­tése után ledőlt a kémény. (MTI foto — Kunkovács Lász­ló felvétele) A tanyai műsoros estek A Ságvári Endre Művelő­dési Ház évek óta foglalko­zik a környező tanyavilág kulturális problémáinak meg­oldásával, s ezért műsoros estéivel, rendszeresen felke­resi ezeket a „fehér folto­kat”. Ez év márciusában a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójának tiszteletére állítot­tak össze ünnepi emlékmű­sort, s ezzel a szolnoki járás számos tanyaközpontján megfordultak. L A műsor vegyes, komple­xitásra törekvő, lényegki- emelő és ami a legfonto­sabb: alkalomhoz illő. Gyak­ran kiegészül, március 8-án például a nőket is köszöntöt­ték, s március 15-én nem fe­ledkeztek meg 1848-ról. Mó­ricz, Várnai Zseni, Krúdy, Karikás Frigyes, Ady Endre versei, elbeszélései, riportjai, közöttük pedig munkásmoz­galmi indulók, csatadalok, népdalok. A forradalom hangulatának ábrázolása. Készülődés, dia­dal, harc, bukás, terror. Az irodalmi összeállítás végén filmek, kapcsolódva az elő­zőkhöz. — „Katonafiamnak”, *,Viharos út”. Kiegészítés­ként vándorkiállítás, 5—6 tabló tele plakáttal, újság­cikkel, fényképpel, Esemé­nyek, történelem a megyé­ből, az országból— 2. Tiszavárkony Vasúttanya, Tószeg Háy tanya, Beseny­szög Szórópuszta, Hunyadfal- va, Alsószászberek... meg­annyi állomás. Iskola, mozi-' helyiség, klubterem. Zsúfolt közönség. Szinte az egész ta­nya ott szorongott Fokoru- pusztáról a művelődési ház mikróján jön a közönség. — Nem szeretnének lemaradni Gyerekek, fiatalok, felnőttek. Többségben az utóbbiak. A műsor ünnepi, s a hangulat is az a maga módján. Néha egy gyerekhang, hiába szo­katlan a sok ember, A mű­sor végén nem oszlik a tár­saság, még beszélgetnek. — Ritka alkalom az ilyen— 8. öttagú Irodalmi színpad, kilenctagú kórus, néhány közreműködő — a műsor résztvevői. Szabadidejüket áldozzák fel erre. Próbál­nak, utaznak, szerepelnek, örülnek a közönségnek, örül­nek a sikernek. Így érdemes csinálni 4 A sorozatnak vége. Készül á következő, ezúttal egy vi­dám műsor. A tanyán vár­ják már őket Tudják, érde­mes elmenni, érdemes oda­figyelni Ezek az emberek az ő kedvükért dolgoznak, az ő kedvükért fáradoznak. Tud­ják ezt, és hálásak érte. Így érdemes—’ hl n. Mária Mária. Csak így, ilyen ko­molyan szólítják. Es senki nem veszi komolyan. Talán a gyerekek sem. 30 évig volt gyógypedagógus. — Dadogok szavát formálta, görcsbeszo­rult kezekben vezette a tol­lat. Néha, egyik-másik érthe­tetlen dührohamban tört ki, ordított verte a többieket, és — ha közbelépett —verte őt. Senki nem tudja, félt-e ilyenkor. Senki nem emlék­szik a múltra. Nem produ­kált semmi látványosat. Fo­gyatékos gyerekekből fogya­tékos felnőtteket nevelt. Ir- ni-olvasni tudnak, na és! Ná­lunk nagyon kicsi az írástu­datlanok száma. Egy lánytanítványa rend­szeresen meglátogatja. Tsz- ben dolgozik. Leül, elmeséli hány kiscsirke kelt ki és mi­lyen szomorú szemük van a teheneknek. Aztán csendben rágja a süteményt, keze az ölében, és hallgat. Mária pedig mesék Kóbor cicákról, komisz kocsisokról, akik ütlegelik a lovakat. És az egyesületről. A fehérhaju erős asszonyról, aki Magyar- országon megalapította. — Fényképet mutat. A lány új­áéval böngészi g betűket; Károlyi Mihályné. Es a, tehe­nek szemére gondok Mária mesék Az elnökasz- szony szereti az állatokat. — Nehéz, viharos éveket élt át a férje mellett, és most már csak az állatokkal törődik. Mint ő, a lány. Es mint Má­ria. A cicákkal, a szegények­kel, a lovakkal, a szegények­kel, a kutyákkal, a nyulák- kal, a csirkékkel, szegények­kel. Minddel, „aki”-vel sze­retettel kellene bánni. Aki­kért rohan, szervez, előadást tart és akikre 1600.— Ft-os nyugdíjából 800-at elkölt. — Akikért lenézik. Akik miatt türelmetlenek vele, sokszor gorombák, akik miatt elfe­lejtik a múltat. Egy kemény, meberi életet. Mert nevetsé­ges az állatokat szeretni. — Legtöbbször még az embere­ket sem lehet. Mária. Csak így, ilyen ko­molyan szólítják. Es senki nem veszi komolyan. 57 éve­sen. Legyintenek, „bogaras vénhány”. Nincs ebben sem­mi szomorú. Vagy nem isme­rik, vagy szegényebbek nála. Újból szabályozták a körzeti orvosi munkát Ha megsokasodnak az évgyűrűk Az Egészségügyi Közlöny legutóbbi számában több mi. niszteri utasítás, irányelv, illetőleg szabályzat látott napvilágot, a körzeti orvosi hálózat munkájáról, működé­si feltételeiről. A rendelke­zések lényegében a körzeti orvosi szolgálat létrehozása, 1952 óta végbement fejlődést összegezik, de több fantoß új elemet is tartalmaznak, ki­mondják. hogy a szolgálat­nak közvetlen fölöttese a tanácsi rendelőintézet, illető­leg kórház. Üj körzetek lét­rehozásához a megyei, megyei jogú városi, illetőleg a fővá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának engedélye szüksé­ges. A szolgálati munka napi 8 óra, amiből általában négy éra a rendelési idő, ezt azonban az illetékes szerv szükség esetén meg is hosz- fflHibbíthatja, a nyolc óra másik része beteglátogatásra, fekvőbetegek vizsgálatára, ke­zelésére és egyéb feladatok­ra jut. Rendszeres ügyeleti szolgálat útján kell gondos­kodni arról, hogy a lakosság sürgős esetben a rendelési időn túl is a nap bármely szakában hozzájuthasson a szükséges orvosi ellátáshoz. Fontos rendelkezés, hogy ha az orvos a beteg állapo­tának indokolatlan rosszab­bodását észleli, akkor az il­lető élet- és munkakörülmé­nyeit figyelembe véve mun­kaköri vagy más életmód­beli változtatást javasolhat A beteg és az orvos kö­zötti bizalmi légkör, megfe­lelő viszony szempontjaiból jelentős, hogy ha a beteg elégedetlen orvosával, vagy nem bízik benne, kérésére más körzeti egészségügyi szolgálatot kell számára ki­jelölni, azaz mintegy áthe­lyeztetheti megát a másik kör­zetbe. A másik körzetből azonban a beteg további át­helyezésére — egy éven belül — csak indokolt esetben ke­rülhet sor. Jászfényszaru tanácselnö­kével beszélgettem a napok­ban. Nem dicsekedve, de lát­ható elégedettséggel mondta, hogy községükben nincs any. myi idős, magatehetetlen s főleg egyedülálló ember, hogy a róluk való gondosko­dás, elhelyezés, megoldhatat­lan feladat elé állítaná a közigazgatás vezetőit Alighogy ezt mondta, eszé­be juthatott valami, men a következő pillanatban már rosszkedvűen csóválta a fe­jét. — Ámde itt van ez a szeren esetlen. „ Vele viszont nem tudunk mit kezdeni; Egy idősebb férfiről van szó. aki a falutól körülbelül öt kilométerre, tanyán lakik és elmebeteg. Van ugyan egy öccse, korábban úgy ahogy gondját is viselte, de ő sem teljesen beszámítható, s az utóbbi időben teljesen az al­kohol rabja lett. Jelenleg Hatvanban dolgozik és lakik. Az idős, elmebeteg férfi elképzelhetetlen körülmé­nyek között él és újabban közszemérmet botránkoztató módon viselkedik. Az otthonok túlzsúfoltak A vb-elnök panaszkodott, nem találnak senkit aki a gondozását vállalná. Elfogad­ható díjazásért sem. A sze­gény öregnek a pusztatasko- nyi, elmebetegek részére fenntartott szociális otthon­ban lenne a helye. De nincs szabad hely; Sem ebben, sem a megye további 12 szociális otthoná­ban. ahol összesen ezertizen­nyolc gondozott részére van hely. Ebből az ágyszámból is csak 898-al rendelkezik a megyei tanács, mert a Jász­berényi százhúsz személyes otthon, volt egyházi szemé­lyek — apácáik — elhelye­zésére szolgál Szociális otthonaink állan­dóan zsúfoltak, illetve -túl­zsúfoltak. Most is negyven­hét beutalttal gondoznak töb­bet bennük, mint amennyit rendes körülmények között lehetne. A zsúfoltság mellett jelenleg is több mint két­száz rászorult öreg vár elhe­lyezésre. A III. ötéves terv egész­ségügyi programjában szere­pel a szociális otthonok 240 ágyas fejlesztése is. Sajnos ebből az elmúlt év végéig mindössze 60 valósult meg. A fejlesztésre fordítható anyagi eszközök hiányában szinte elképzelhetetlen, hogy a hátralévő másfél évben az égetően szükséges 180 ágy fedél alá kerüljön. A mezőtúri példa Az emberi humanizmust valló, s megtestesítő társa­dalmiunk erejéhez képest gondoskodik az öregek istá- polásáról. Nem róható azon­ban a társadalom számlájára, hogy vannak olyan rászoruló idős emberek — nem is ke­vesen — akik hosszú ideje várnak szociális otthoni el­helyezésre; A népgazdaság anyagi ereje is véges. Az in­tézményes gondozásra szoru­lóknak egyre nagyobb a szá­muk, ugyanakkor nincs le­hetőség a szociális otthonok rohamos fejlesztésére. Az igény és a lehetőség való­színű még hosszú ideig nem fog arányban állná egymás­sal. Szolnok megyében elsőként a mezőtúri városi tanács a termelőszövetkezetek anyagi támogatásával megszervezte a házi, illetve területi szo­ciális gondozást S ez csak egy lehetőség a sok közül. Körülbelül harminc idős em­bert — házaspárokat is — naponta vagy kétnaponként a két gondozónő sorra fel­keresi. Fát vágnak, vizet hordanak, bevásárolnak, ki­takarítanak az öregeknek — Több mint fél éve folytat­ják áldásos munkájukat s akiket ellátnak azok a hála forró szavaival fogadják őket és azzal is búcsúznak tőlük. Mindenki, aki megörege­dett. úgy ragaszkodik kishá­zához, otthonához, mint a fa, mely szívósan fúrja gyöke­reit az éltető talajba. A szo­ciális gondozásnak ez az új formája lehetővé teszi, hogy a kevésbé magatehetetlen emberek megszokott környe­zetükben maradhassanak — akiket különben gondviselő nélkül otthonokba kellene elhelyezni — és nem veszik el a helyet a sókkal jobban rászorulóktól, illetve velük nem nő az elhelyezésre vá­rók száma. A gondozási dijakat felül kell vizsgálni Az egyik szociális otthon­ban gondozott bácsdka 900 forint nyugdíjat kapott. Mi­vel gondozói hozzájárulás­ként 450 forintot fizetett és másra nem költött, a nyugdíj másik felét takarékba tette. Halála után szép summa gyűlt össze a betétkönyvében, amely a hozzátartozóinak a markát ütötte, akik életében bizony vajmi keveset törőd­ték vele. Számtalan ilyen s hasonló példával szolgálhatnánk, amelyek azt bizonyítják, hogy a szociális otthoni gon­dozási díj — a havi 400—450 forint felülvizsgálatra szorul. Véleményünk szerint ezt bz összeget a gondozottak és hozzátartozóik jövedelme és vagyoni viszonyaik figyelem­bevételével fed kellene emel­ni. Ezenkívül azonban le­gyen alapelv az. hogy ingye­nes ellátást kell biztosítani az olyan öregeknek, akiknek jövedelmük, vagyonuk, vagy eltartásukra kötelezhető hoz-; zátartozóik nincsenek, A kisújszállási szociális" otthonban történt, hegy négy gondozott az intézménynek adományozta pénz és ingat­lanvagyonát. A szociális ott­hon több mint 200 ezer fo­rinttal gazdagodott, amelyet egy új. 25 személyes pavilon építésére fordított. Ma még csak ily módon járulhat hozzá a szociális otthon befogadóké­pességét. felszereltségét, vagy az ellátás színvonalának nö­veléséhez néhány belátó és mély érzésű idős ember. Le­hetővé kellene tenni azon­ban. hogy a szociális ottho­nok — mint az e célra ala­kult jogi személyek — a gondozásit igénylő ingó vagy ingatlan vagyonnal rendel­kező idős személyekkel tör­vényszerű tartási szerződést köthessenek. Hy módon az intézmények önerőből is ké­pesek lennének szerényebb ágyszám növelésre, vagy az épületek korszerűsítésére. B. 3. Forradalmi évek, forradalmi művészet Szovjet kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Álomszuszék katona és krumpliorrú cári tiszt, hur­kot vető ellenség és álomba- merült éberség — Majakov­szkij híres ROSZTA-plakátja látható most a Szépművé­szeti Múzeum márványter­mében. ,,A forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyző­könyve — így nevezte egy­kor a költő a polgárháború plakátajit, amelyek a korai szovjet évek szobrászatéval, iparművészetével és más agi- tációs alkotásaival együtt sze­repelnek a Forradalmi évek, forradalmi művészet című vándorkiállításon. Nem aikármilyen agitáció ez: értékeit fél évszázada szá­mon tartja a párttörténeten kívül a művészettörténet — a politikai azonosulással nem vádolható nyugati is. A fia­tal szovjet államnak a leg­jobb propagandára volt szüksége, olyan propagandá­ra, amely megnyerte a pa­rasztokat. toborzott a Vörös Hadseregbe; amely tartotta a lelket a népekben a nehéz napokban és tovább lelkesí­tett az első győzelmek idején. Propaganda kellett, amely a bolsevikok eszméit minden mozdulatával hirdette. Ezt nem kisebb személyiség, mint Lenin tudatosította, aki az első, legnehezebb években maga sürgette a kidolgozott „monumentális propaganda­program megvalósulását. Emlékművet a forradalom­nak, szobrot a nagy forra­dalmároknak, látható, kézzel­fogható kifejezést az új gon­dolatnak — ez volt a prog­Moor: Segítség (plakát, 1922) ram lényege, amelynek meg­valósulására Szovjet-Orosz- ország minden művésze, öreg mester és ígéretes tehetség, lelkes modernista és csendes hagyománytisztelő összefo­gott. Olyan művészek, akiket akkor már egy egész ország tisztelt, s olyan alkotóik, akik­nek nevét hamarosan világ­szerte megismerték. Konyen- kov, a tekintélyes szobrász faragta fába a felkelő Sztye- pan Rozin tömbszerű portré­ját (fénykép mutatja a kiál­lításon), Koroljov mintázta a forradalmár Bakunyin hasá­bokból komponált, nyugta­lan-futurista emlékművét, s a fiatal Vera Muhina terve­zett izgatottan modem len­dületű szimbólumot, A for­radalom lángja címmel. A felállított alkotások nagy ré­sze később megsemmisült, el­pusztult, csak dokumentu­mok őrzik például Kolli Vö­rös ék-emlékművét, kis vál­tozatok Muhina Zagorszkij- szobrának, Matvejev Marx- emlékének monumentalitását. A rajzolt-festett-fényképe- zefct művek szerencsésebben megmaradtak a nehéz évek­ben is. Majakovszkij már említett ROSZTA-ablakain kívül több alkotás őrzi e népszerű és szellemes rajzos­verses agitációs művek ham­vas báját, üde, s épepn ezért hatásos hangját. Lebegyev könnyed, nagyszerű plakát­tervei ugyanezt a szellemet idézik és a konstruktív mű­vészet termékeny alkalma­zását is), a játékos nehézség­gel, ám feltartóztathatatlanul előrehaladó katonák, vörös­matrózok, s a kerekfejű-ke- reköklű munkások, akiknek lépte nyomán szanaszét gu­rulnak az apró, kövér kapi­talisták. Ahány mű, annyi­féle. Lebegyev vidám vörö­sei, derűs kékjei, szellemes ötletei a humor fegyverét forgatják, Moor tragikusan egyszerű plakátja — egyet­len elkínzott-tépett paraszt­figura üvölt segítségért a sö­tét háttér előtt — a szívszo­rító elesettség hangját zendí- ti meg. Morc Chagall, az év­tizedek óta Franciaországban élő (s évtizedek óta Vi- tyebszk mesevilágához hű) világhírű mester kompozí­ciójában a játékosság és a dráma ekkor is keveredik. Az 1918—19-ben készült vi- tyebszki pannó-terv a „Békét a kunyhóknak, háborút a palotáknak” jelszavát viseli címként és a nagy művészre jellmező fájdalmas mesebeli- séggel jelenít meg egy kas­télyt emelő-ledobó muzsikot. Az ekkor már európai hírű, s azóta számtalanszor meg­idézett orosz modernek rend­re felvonulnak. Malevics szuprematista képe látható a budapesti kiállításon, Kudre- sov színes négyzetek és kö­rök ritmusára épített, nagy­szerű dekorációterve, amely az erenburgj színházhoz ké­szült, Csebotarev Vörös Had­sereg című színes-konstruk­tivista műve, s a korszak sokoldalú szovjet művészé­nek, L iszickijnek korszakot nyitó könyvillusztrációi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom