Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

1*69. április a. SZOLNOK MEGYEI NÄPLAP «> *> Budapest hullám­hosszán Várakozás Obrenovic két főhőse — Jéla és Márkó — nem lot­tóznak. Nem 1 óversen y eznek ég nem kártyáznak. De vár­nak. Nálunk s világon szerte élnek emberek — hozzájuk (hozzánk?) hasonlóak — akik lottóznak. szerencsejátékot remélnek... és várnak. Ez a házaspár nem rosz- ezabb náluk, csak éppen — ugyanolyan. A tartalmatlan életből bátorság híján kitör­ni tehetetlen Márkó neon tudja, hogy él. Nem tudja, mert ha tudatosan élne, szembenézne vele. Van egy mondat, egyetlen használható mondat ebben a játékban. mikor Jéla azt mondja: „Beszélnünk kellene Márkó...” Ez adja, adná az érteimét, ha mindazt, ami szinte nem is tudatosan fed. gyűlt — a várakozások, a kis szerű élet tartalmatlan- sága megbeszélhetek lenné­nek. De Márkó fáradd. Már­kó nem beszél — mert nincs mit mondania... Aleksandor Obrenovie rá­diójátéka a gyenge akaratú, hétköznapi átlagházaspáron keresztül bemutatja azokat a korlátozó momentumokat is — igen frappánsan és érzék­letesen — melyek lehetetlen­né. néha valóban szinte el­viselhetetlenné teszik az éle. tét, ha nincs meg az ember­ben a saenabeállás belső ereje. A hivatali munkatársak, a harsány és kiábrándítóan unalmas baráti, családi kör ábrázolása a darab legjobb pillanatai. Kállai Ferenc a kelleténél talán kissé melankólikusabbá tette Márkót, de alakítása így is élvezete®. Vass Éva jól érzékelteti a többre érdemes, de gyenge jellemű nőben az összefonódó ellentmondásos tulajdonságokat A jól induló darab később, sajnos, lazul, ritmusba esik, majdnem von látottá válik, majd a befejezés ismét visz- szatér a kezdeti, jobb tem­pójú és hatású mederbe. Kö­vetkezetesebb rendezői mun­kával többet kaphattunk volna. Fából vas karika Nagy Piroska műsora így, ahogy elhangzott jó, szóra­koztató. Az anyag, a boszorkányos történeték, a megrontók és táltos emberek — néhol még ma is hitt — története így óvatosan kommentálva, de inkább csak ei-elmesélve ér­dekes. de nem elég. >— trömbőczky — Irodalmi est Jászberényben A költészet napja tisztele­tére a városi tanács műve­lődésügyi osztálya, a Déryné művelődési központ és a já­rási könyvtár irodalmi estet rendez április 23-án 18 órai kezdettel a Petőfi klubban. Az irodalmi est vendége: Béres Attila költő, a legfia­talabb költőnemzedék tehet­séges tagja és Kosa László irodalomtörténész. A rendez­vényen közreműködnek a művelődési központ irodalmi színpadának tagjai és a taní­tóképző növendékei. A műsor előtt kerül sor a jászsági iro­dalmi pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére. Köszöntő Csomagot kaptunk Kecske­métről, kiderült, számunkra is kedves meglepetést. Meg­jelent a „forrás”, új irodalmi, művészeti és tudományos fo­lyóiratunk első száma. A gazdag forradalmi és irodalmi-művészeti hagyomá­nyokkal bíró Kiskunság mai szellemi életének hű tükrét adja az új folyóirat, jól bele­illeszkedik az ország kulturá­lis életének végkeringésébe, mentes a provincializmus visszahúzó béklyóitól. A „forrás” első száma tar­talmas, jól szerkesztett. Vár- !•* a sokat ígérő folytatást. Horn*ássál a Mini »»téri Beszélgetés a ruházati cikkek forgalmáról, ni Illőségéről Ha abból az egyáltalán nem tudományos, de kétség­telenül igaz megállapításból indulunk ki, hogy minden ember ruházkodik, követke­zésképpen valamennyire min­denkit foglalkoztat a ruház­kodás számtalan problémája, feltehető, hogy interjúnk Lauthán Ferenccel, a Belke­reskedelmi Minisztérium Ru­házati Főosztályának vezető­jével, sokakat érdekelhet. — Számos hivatalos közlést olvastunk már arról, hogy a ruházati forgalom évről évre csupán lassan növek­szik, Mi ennek az oka? — Szerintünk a ruházati forgalom az elmúlt évek so­rán alig valamivel lassabban növekedett, mint a lakosság jövedelme. Ha 1965-öt 100 százaléknak vesszük, 1968- ban 117.1 százalék volt a nö­vekedés. Bár még korántsem állíthatjuk, hogy a piac telí­tett, azt elmondhajuk, hogy az elmúlt években a vásár­lóerő jelentős része — egyre inkább — a tartós fogyasz­tási cikkeknél jelentkezett Ugyanakkor a múlttal szem­ben lényegesen megnöveke­dett a korszerű, szintetikus áruk aránya, továbbá jelen­tősen megemelkedett a ké­szen vásárolt áruk részese­dése és volumene is. — Sok a panasz a kü­lönböző árucikkek mi­nőségére. Ugyanakkor, szinte általánosítható tapasztalatként — el­mondható, hogy a vá­sárlók nagy része nem ismeri a garanciális feltételeket. Számos ki­fogás hangzik el pél­dául a női harisnyák­kal, férfi zoknikkal, fehérneműkkel kap­csolatban, — s jócskán akad panasz a számo­zás-eltérés és a szinhir bák, fonalaknál a ki- nyúlás, stb. miatt —■ Információnk szerint as elmúlt évekkel egybevetve általában nem következett be minőségromlás a példa­ként említett árucikkeknél. Ha ezek nem is kifogástala­nok, az észrevételek, illetve reklamációk száma és ará­nya nem növekszik. Ezzel koránt sem állítom, hogy a jelenlegi minőségi színvonal­lal meg lehetünk elégedve. Különösen a fehérnemű, kö­töttáru és felsőkonfekció ter­mékek egy része elavult, — korszerűtlen kapacitáson ké­szül, így gyakori a minőség­egyenlőtlenség. A javulás el­lenére is problémákat jelent az Ipar számára az egyen­lőtlen nyersanyag minőség, kellékhiány, stb. Időnként ez is minőségromlást idéz elő. A ruházati kereskedelmi vállalatok egyik fontos fel­adata a minőségátvétel rend­szerének javításával, a mi­nőségi előírások betartásá­val, a minősítés szúrópróba­szerű ellenőrzésével, szükség esetén erőteljesebb pénzügyi szankciókkal védeni a fo­gyasztók érdekeit, a jobb minőséget. — Ami a vásárlók jogait illeti: a fogyasztói kifogás elbírálásának módjait belke­reskedelmi miniszteri rende­let szabályozza. A vásárló a szemmel észrevehető, érzék­szervi vizsgálattal megálla­pítható, úgynevezett nyüt hi­ba esetén a vásárlástól szá­mított nyolc napon, fejtett hiba esetén hat hónapon be­lül jogosult kifogását érvé­nyesíteni. A kártalanítás tör­ténhet: vételár visszatérítés­sel; cserével; árengedmény nyújtással; javítással. A vá­sárlók kifogását a boltveze­tőnek kell elbírálnia. Ha rá­nézéssel nem állapítható meg a kifogás jogossága, — vagy alaptalansága, a bolt a kifogásolt árut műszeres vizs­gálatra a KERMI-hez küldi el, E kérdett kapcsán annyit még feltétlenül meg kívánok jegyezni, hogy a miniszté­rium részéről minden esz­közzel elősegítjük, hogy a boltok a vásárlók jogos pa­naszait orvosolják. — A vásárlók, ismereteink szerint, kellően tájékozottak az őket megillető jogokról. Ebben a sajtó sokat segít a kereskedelemnek. Azonban nyomatékosan kell hangsú­lyoznunk, hogy a ruházati termékekre soha nem volt, jelenleg sincs, és vélemé­nyünk szerint a jövőben sem lehet garancia. Ezzel szem­ben — mint már arról bő­vebben szóltam — minden vásárlót megillet az a jog, hogy a vásárlástól (alkalma- zásba-vételtől) számított 6 hónapon belül, esetleg minő­ségi kifogásait a boltnál be­jelentse. Ez a lehetőség nem garanciát jelent a kereske­delem részéről a vásárló számára, hanem a jogos ki­fogások orvoslásának köte­lezettségét. Meggyőződésünk, ha a bolti dolgozók a vevő­ket minden esetben az áru használati tulajdonságairól, használat közbeni kezelésé­ről és ápolásáról megfelelően tájékoztatják, a jogos kifo­gások száma csökkenni fog. — Gyakori téma a hiánycikk. Hiányos « választék, — például rövidárukból. Méghoz­zá nemcsak egy-egy faluban, városban, de szinte egyöntetűen az egész országban. — Megítélésünk szerint, amikor a gyenge választék­ról és sok hiánycikkről hal­lunk, átmeneti állapotról van szó. összefügg a március ele­jétől megnövekedett forga­lommal és a húsvéti vásár­lással. Az általános helyze­ten belül évek óta visszaté­rő probléma a különböző rö­vidáruk hiánya és ki nem elégítő választéka. Ez egy­részt a rendkívül széles áru- profillal, Illetve az évek óta meglévő, behatárolt kapaci­tásokkal függ össze. Másrészt azzal, amit magunk is ész­leltünk, hogy egyik-másik vállalat a választékigényes, kisértékű és nagy munka- igényű árukkal nem szívesen foglalkozik. A kismértékű ruházati cikkek termelési. kereskedelmi érdekeltsége sok tényezővel függ össze. Tovább szükséges vizsgálni az árrendszer, a bolti érde­keltség, a készlet hatások stb. kérdéseit. — Napjainkban is idő­szerű téma az ipar és a kereskedelem kap­csolatának alakulása, különös tekintettel a gazdaságirányítás re­formjára. Mi történt e téren? — Az új termékforgalma­zási rendszer a ruházati ipar és a kereskedelem vonatko­zásában — az átmeneti kap­csolati hibák ellenére is — bevált. A kiskereskedelem tavalyi beszerzésének 20 szá­zalékát a nagykereskedelem szolgálatainak igénybevétele nélkül közvetlenül az ipartól biztosította. A minisztérium egészségesnek és fejleszten­dőnek ítéli az ipar és a kiske­reskedelem között létrejövő közvetlen kapcsolatokat. Ez egyrészt megrövidíti az áruk útját, gyorsítja a piaci moz­gásokat, továbbá — megfe­lelő együttműködés esetén — friss és hasznos informá­ciókat szolgáltat a termelő üzemeknek is. Általában is kívánatosnak tartjuk az olyan árukapcsolatok kialakítá­sát, ahol mód nyílik az ipari termelés és a fogyasztási igény közel ebbhozására. — Ilyeneknek tekintjük például, ha egyes iparvállalatok, vagy több gyár mintaboltokat hoz­nak létre, vagy ha a nagy­kereskedelmi vállalatok köz­vetlen árusítással foglalkozó üzleteket létesítenek, vala­mint, ha a kis- és nagyke­reskedelmi vállalatok együt­tesen üzemeltetnek közös boltokat. Mindezek végső so­ron arra hivatottak, hogy a fogyasztók véleményét és igé­nyeit a lehető leggyorsabban juttassák el a termelő egy­ségekhez. H. Gy. PT Vlagyimir lljics Lenin 99 évvel ezelőtt, 1870. április 22-én született. A kapitalizmus tobzódása teljében volt ak­kor. „Isten kegyelméből” uralkodó királyok, császárok és cárok ültek a népek nyakán, s őrültnek tartották volna azt, aki megjósolja, hogy már érik, érlelődik a bukásuk. Hatal­mas gyarmattartó birodalmak virágoztak, egzotikusnak ne­vezett földrészek kínálták kincseiket számukra. Ügy látszott, hogy a tőke hatalmát ki sem lehet kezdeni. A tőke ereje, befolyása mindent legyűr, s el tudja seperni a halandó embert, a kizsákmányolt munkásság szervezkedését. Milyen ma a miág? önáltatás lenne idilli képet fes­teni erről. Még sok a baj, sok a veszélyes góc, még léteznek félelmetes lehetőségek a társadalmi haladástól irtózó erők kezében, de a szocialista eszmék térhódításának, a forradal­mi gondolat terjedésének, a munka meghatározó szerepének már senki sem tud gátat vetni. Lenin 1890-ben kezdte meg forradalmi szervező munkáját, s azóta szemünk láttára ráz­zák le bilincseiket a tőkés országok által igában tartott gyarmati népek, s ahol még a burzsoázia van hatalmon, a dolgozók tömegei egyre határozottabban kényszerítik ki az engedményeket. A II. világháború után az országok egész sora választotta a szocialista világrendet, s 50—52 millió tagot számlálnak a kommunista pártok. Lenin jelentőségéről, munkásságának tanulmányozásáról és megértéséről könyvek sokasága szól. Abban valamennyi megegyezik, hogy az emberiség nagy tanítójának legfonto­sabb érdeme a tömegekkel összeforrott újtípusú, a proletár- forradalmat megvalósítani képes párt megteremtése volt. A huszadik század története különösen bizonyítja, hogy a proletariátus forradalmát csak a kommunista pártok tudják győzelemre vinni. Csak a kommunista pártok tapasztalatai­ból meríthettek azok a politikai erők, amelyek a fejlődő országokban küzdenek a társadalom szocialista irányú fej­lődéséért. A magyar munkásmozgalmat szoros szálak fűzték Lenin­hez, Lenin tanításához. Lenin nagy érdeklődéssel, megkü­lönböztetett figyelemmel kísérte az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság munkáját, harcát. Lenin több üzenete tükrözte, milyen sokra értékelte a Magyar Tanácsköztársaságot. Le­nin emléke, neve a jobb jövő reményét jelentette a horthysta Magyarországon az elnyomott milliók számára. A felszaba­dulás óta eltelt 24 év meggyőzően bizonyította a népi Ma­gyarországon a lenini tanítások igazát. A százesztendős jubileum évébe fordulunk most. A Le- nin-év kezdetén mi is, mint az egész haladó emberiség hálával és jóleső érzéssel gondolunk a lenini eszme diadal- útjára. A kormos forintok... Általában nehéz azt utó­lagosan bebizonyítani, hogy egy vállalat nem érdemelt meg annyi nyereséget 1968- ban, mint amennyit tényle­gesen produkált. Márpedig... A mérleget mérlegelve A Szolnok megyei Ké­ményseprő Vállalat 1968-ban kis híján hétszer több nye­reséget ért el a megelőző évinél. Érdemtelenül. Vajon hogyan? Az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglal­juk a hivatalos mérlegada­tokat. (Forrás: a megyei ta­nács vb pénzügyi osztálya.) Táblázatunkat átvizsgálva feltűnhet, hogy a vállalat 1967-ben 1,77 millió forint forgalmi adót fizetett, tavaly viszont egyetlen fillért sem. Tehát, ha a forgalmi adó összegével megnöveljük a mérleg szerinti árbevételt (3,77 plusz 1,77) az eredmény 5,5 millió forint lesz. Az ehhez mért költségszint már nem 92,1, hanem 62,7 száza­lék. Tekintsük véglegesnek a két adatot, minthogy azok a vállalat 1967-es valóságos helyzetét mutatják. Megállapítható, hogy a minimális árbevétel-emelke­dés, némileg romló költség­szint ellenére hétszer több nyereséget képeztek tavaly, mint 196'7-ben. Az elsepert adó A központi szervek, az 1968-at megelőző években 32 százalékos forgalmi adót ál­lapítottak meg a kémény­seprő vállalatokra. Az űj gazdasági mecha­nizmus bevezetésével egy­idejűleg viszont mentesítet­ték ezeket a tanácsi szolgál­tató egységeket a forgalmi adó alól. Mi lett az ered­ménye? Az, hogy a vállalat az 1967. évi 287 ezerrel szem­ben, tavaly 1,7 millió forint nyereséget számolhatott el. A többlethasznot, mondhat­ni teljes egészében (1,9—0,2 = 1,7) az adó „eltűnésének” köszönhette és nem a »jobb munkájának. Kifogásainkat a fentiek alapján egyértelműen meg­fogalmazhatjuk. Az új sza­bályozás (tudniillik a régi adókulcs felszámolása) az új gazdasági mechanizmus cél­jaival ellenkező irányban terelte ezeket a vállalatokat A központi gazdasági sza­bályozók általában a koráb­binál hatékonyabb munkára ösztönzik a vállalatokat. Va­lamiért „adják” a többlet- nyereséget és nem ingyen. A kéményseprő vállalatnál ez fordítva igaz. A nagy R titka Káros társadalmi vetületei miatt sem értünk egyet a történtekkel. Az említett megyei vállalatnál 1967-ben 158 ezer forint volt a része­sedési alap. ami átlagosan 18,8 napi bérnek felelt meg. A tavalyi gazdasági „ered­mények’* révén eredetileg 492 ezer forint felosztható részesedési alapot tervezhet­tek. Ez vállalati átlagban az éves kifizetett bér 19,1 szá­zaléka, ami 59,8 napot tesz ki. Megjegyezzük, hogy igen jól dolgozó, az országnak sok milliós hasznot hozó nagyüzemekben megközelí­tően sem osztottak ilyen magas részesedést. A vállalat gazdasági és szakszervezeti vezetése — noha kezdetben ellenállt az irányító szervek javaslatai­nak — végül úgy ' döntött, hogy 11,4 napi bérnek meg­felelő összeget tartalékol er­re az esztendőre. Talán be­látták, kicsit kormosak ezek a forintok. A kialakult helyzetet ká­rosnak tartjuk, mert a kol­lektíva tulajdonképpen min­den különösebb erőfeszítés ténylegesen eredményesebb munka nélkül: a korábbit sokszorosan meghaladó mér­tékben részesedett a társa­dalmi javakból. Ez pedig merőben ellenkezik a szocia­lista elosztás elveivel, gya­korlatával. Megítélésünk szerint a központi szerveknek kellene mielőbb korrigálni e rendsze­ren olymódon, hogy annak konstrukciója a kémény­seprő vállalatokat tekintve is megegyezzen az új gazda- ságiráynítási rendszer és a szocialista elosztás alap­elveivel. Fábián Vele» Év A B C D E 1967 3,77 3,4 92,1 0,28 1,77 1968 5,8 3.8 66,4 1.9 — 1969 terv 6,0 3,9 66,4 1,9 — A = árbevétel, B = költség, mindkettő millió forintban, C = költségszint százalékban, D = nyereség, E = for­galmi adó, millió forintban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom