Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

ttot. április 20 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szarv, a -.ündo,- >zolnO!< Állami Gazdaság . hnikus- . e be ra Javaslatát: tart: t rik 1 e- ekasztal-beszé .et st a kezd -ne őgazd sági szakembere- •nunkába állásának a mező azdasági üzemben mara­tásának társadalmi gondjá­ról. Szer; esztőségünk meg­hívott még más fiatal szak­embert is a levélírón kí­vül. Megje’ent a megyei kerékasztalnál Rnisz Gusz­táv, a cibakház. Vörös Csil­lag Tse főagron imusa. Cson­tos Mihály, a tiszaigari Pe­tőfi Tsz fiatal főállattenyész­tője is. Meghívtuk a mező- gazdasági felsőoktatási in­tézményekből Erős Andrást, a Karcagi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum, és Vígh Pált, a Mezőtúri Felső­fokú Mezőgazdasági Gépésze­ti Technikum igazgatóját. A Szarvasi Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikumot Szabó János, tanszékvezető képvi- ■ sei te. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályáról Lakó Ist­ván csoportvezető, az MSZMP tiszafüredi járási bi­zottságáról Balajti Bálint nunhatán, a KISZ Szolnok íiajsz Gusztáv: Az éri ta­pasztalat-dm mások, mint a ollegáé Azt mondom, kel­lőn áll a vásár. Átlói is nagyon sok minden fű n hogy „ gyakornok hogyan kezd és mit bizonyít. Én született szolnoki vagyok, s őszintén szólva nem volt szándékomban Cibakházára kerülni. De oda helyeztek gyakornoknak az egyetem elvégzése után. Örömmel fo­gadtak, mindenben segítet­tek. Igyekeztem rászolgálni. S mikor letelt a gyakorlatom, azt mondta az elnök ma­radjak, megtalálom a számí­tásom. így is lett. Az egye­tem elvégzésétől számított négy éven belül már kine­veztek főagronómusnak. Szabó János: Elnézést a közbeszólásért, ehhez gratu­lálunk. Ez az előrelépés re­kordidő a szakmában. Raisz Gusztáv: Köszönöm. De mondom, hogy ehhez bi­zonyítani is kell a szakem­bernek. És ki kell várni tü­relemmel, amíg megszerzi a gyakorlatot. Hiszen, ha tör­ténetesen hozzánk most egy főállattenyésztő jönne, mint pe: műt. i Amíg Torokszem miklóson 730 holdanként mái szak. mber dolgozik addig Kisújszálláson ötezer hold ut etrv szakemberre — Az egyik helyen fogják, a má­sik helyen nem tűrik » szakembert. Van másik ada­tom is. Huszonnégy olyan tsz gazdálkodik a megyében a 123-ból. ahol nincs mér­nök. Ezekből kilencben még felsőfokú- technikus sincs. Van olyan szövetkezet is. ahová az utóbbi öt évben nem tehette be lábát kezdő szakember. Munkatársunk: Miben lát­ja a megyei mezőgazdasági osztály az okát? Lakó Isíván: A magam véleményét mondom. Az a vezető, akinek hiányzik a képzettsége, maga sem tudja értékelni a szaktudást. a szakképzettséget. Az is bizo­nyos. hogy egy részük a po­zícióját félti a fiataloktól. Munkatársunk: Tehát bár­mely nagy gazdaság vezető­je kénye-kedve szerint dönt­het arról, hogy foglalkoztat-e szakembert a közösség érde­kében. vagy sem? bt. a itcvjűo ozaKvmueruk- icel. Mée valamit szeretnék mondani. Szerbi . m az ed­diginél többet kell törődni a kezdő szakemberek éief körülményeivel, a mo-ótűn Béke és a tiszaigari Petőfi Tsz-ben az a példaadó szo­kás. hogy, ha bizony még kezdő fizetésű1 szakember ér­kezik hozzájuk bútorozott szobával várják, biztosítják az üzemi étkeztetését, törőd nek emberi igényeivel. Szabó János: Régóta az a véleményem, az életkörül­mény ebben a szakmában munkakörülménynek számít. Vígh Pál: Bizony nagy a törés. Az egyetemen, főisko­lán, a technikumban min­dent megkapnak a fiatalok, mindennel ellátják őket. Igé­nyesen élhetnek és tanulhat­nak. S amikor kikerülnek? Még jó, ha legalább nem olyan tanyára dugják ki őket. ahol talán még pet- róleumvilágítású lámpa sincs. Tudomásul kell venni, a fia­tal szakemberek, az értelmi­ségi ember igényei szerint nevelődtek, úgy is akarnak is pénzé takszik a fiatal ut- níttatásában S így kő! ■.sörö­sen nagyobb az ér r Ezek a javaslataim add .i ra szí itak. amíg a fiat. : odakerül az üzembe. De rn van azután? Én az[ tartom jónak, ha az iskola tovább- ra is figyelemmel kíséri volt hallgatói sorsát. Szarvason, Karcagon és Mezőtúron is az a szokás a felsőfokú tech­nikumban, hogy rendszeresen összehívják az intézetben végzetteket. Kölcsönösen jó ez. Az oktatók le tudják mérni ezekből a találkozá­sokból mi mindenre készít­sék fel a hallgatókat. S a volt növendékek is sok-sok hasznos tanáccsal . mehetnek vissza Persze az sem baj, ha a tanárok munkahelyü­kön látogatják meg egykori hallgatóikat. Erős András: A volt hall­gatók előtt is mindig nyitva áll az iskola kapuja. Jönnek is nagyon sokszor hozzánk. És jöjjenek is, sokat segít­hetünk első lépéseik megté­telében. Vígh Pál: Engem meglepett egy kimutatás. Az, hogy rst a lain Hány, egyéb . ént a szakmáját szere*ő an; 'kerül emiatt a pá ] T-.V» 19 Lakó István- Por,'osan ígj van. *9 -T n huszonnégy nő ezdelt mint gyakornok a megyében, s csak hét maradt a helyén. Erős András: Az már ki­tűnt a vitában, hogy nem dz elhelyezkedéssel van baj. Karcagon háromszázan vé­geztek a felsőfokon, mind­nek megvan a helye. Válo­gathatnak is. Tavaly példá­ul kétszer annyi fiatalt kér­tek az üzemek, mint ameny- nyi végzett nálunk. A ne­heze ott kezdődik, hogy meg is tartsák a kezdő szakem­bert a pálvan. az üzemben. Szó esett itt a MÉM és a TOT együttes ajánlásáról. Biztosan sokat segít majd, de az is bizonyos, ne holnap­ra várjuk a hatását. A ter­melőszövetkezet ugyanis ön­állóan gazdálkodik. Vezetői­től függ. elfogadják-e a ja­vaslatot, vagy sem. Igazi vál­tozás majd akkor lesz, ha a szövetkezeti tagokban tuda­tosodik, az ő gazdaságuk (negyei Bizottságáról Junák Csaba munkatárs jött eL A szolnoki újságíró klubban megtartott beszélgetés anya­gát az alábbiakban adjuk közre. Mankaiánunk: — Talán kezdjük azzal, ismerkedjünk meg Szarka Sándor levelé­vel. • \ Ssariui Sándor: Egyrészt a magam sorsa, másrészt hoz­zám hasonló kezdő pályatár­saim esetei készítettek le­vélírásra. Tessék elővenni a mindenkori újsághirdetése­ket. Keresnek az állami gaz­daságok, a termelőszövetke- aetek, más cégek mezőgaz­dasági szakembert De szinte mindenhol ott szerepéi kikö­tésként: minimum 5—10 éves gyakorlat Igen, de ezt hol szerezze meg az a fiatal, aki most került ki az egyetem­ről, a technikumból, vagy most töltött® le gyakornoki idejét. Ez az egyik gond. A másik: nem egy szövetkezet (telelős vezetőjének nincs képzettsége. Ezért aztán ide­genkedve fogadják a hoz­zájuk gyakorlatra érkező kezdő szakembert. Félnek tő­le, hogy holnap 6 áll a he­lyükre. Ez az egyik véglet A másik meg az, hogy ami­kor a kezdő szakembertől azt várják, hogy most már önállóan gazdálkodjon, oldjon meg mindent. Igaz, ennél sokkal rosszabb, amikor meg semmit nem várnak tőle. Munkatársnak: Ezt min érti? Szarka Sándor: Például az én esetemre. Karcagon végez­tem a felső fokú techniku­mot. Az állam kihelyezett a püspökladányi Május 1. Tsz- be gyakornoknak. Ott, olyan tedd ide, tedd oda embernek használtak, semmit nem bíz­tak rám. Jött a minősítés. De minek az alapján minő- sítnenék? Végül felajánlot­ták, legyek bérelszámoló. — Mondtam az elnöknek, ne­kem tanult szakmám a gaz­dálkodás. őszinte volt Azt kérdezte, most mit csinál- •on? Állítsa félre azt a hat elemis embert, akinek ugyan nincs képzettsége, de kez­dettől becsülettel dolgozott a szövetkezetben? Eljöttem a szolnoki gazdaságba. Érez­tem, szinte örültek a szö­vetkezetben. hogy megszaba­dulhattak tőlem. termelésvezető, én is kiköt­ném a legalább 4—5 éves gyakorlatot Azt mondom, tehát, a kezdő letöltve a gyakornoki idejét, maradjon a gazdaságban. Dolgozzon csak a „szürkébb” beosztá­sokban. De dolgozzon becsü­lettel és felfigyelnek majd rá. Csontos Mihály: Szinte ismételnem kell. Én is ugyan­csak négy éve lettem fő­állattenyésztő. De úgy men­tem a szövetkezetbe, hogy ott nincs nyolc órázás, a munkaidő nem számít, ott nem lehet elfáradni. Már az első három hónap után fel is emelték a fizetésem, s már felelős munkával bíztak meg. Noha, más, velem kez­dő gyakornokok között volt olyan is, akit meg eltaná­csolt a szövetkezet vezetősé­ge. Azt azért nem mondom, hogy mindenhol ilyen rózsás a helyzet. Ott jár jól a kezdő szakember, ahol a vezetők­nek is szakképzettségük van, ott biztosan segítik. Lakó István: A Szarka Sándor levelében foglaltak nem jellemzőek, de nem is lehet egyetlen esetnek te­kinteni. Mondatom első felét hadd egészítsem ki adatok­kal. Eszerint 1959-től, tehát 10 év alatt, két és félszeresé­re nőtt „ szakembergárda a megye szövetkezeteiben. — Pontosan, az akkori négy­százötvenegy mezőgazdasági szakember helyett, most ezeregyszáztizenhárom dol­gozik a közös gazdaságok­ban. Ezen belül a mérnökök aránya megkétszereződött. A tendencia tehát az, hogy na­gyon megnőtt a szakember­fogadási készség. S a szakemberek nagy ré­sze fiatal. Az utóbbi négy év­ben például hatszázkilenc kezdő szakember lépett mun­kába a megyében. Ez kiváló. Csakhogy 1965-ben például az akkor kezdő fiatalok ne­gyedrésze már nincs a he­lyén. Igaz, hogy ebben is van változás, mert az 1967-ben munkába lépő százhárom fia­tal szakemberből már csak 12 vált meg a szakmától. Munkatársunk: Eszerint, ha lassan is, de már min­den szövetkezetben lesz kel­lőszámú szakember? Lakó István: Én megyei adatokat mondtam. A meg­oszlás azonban már más ké­Lakó István: Nem egé­szen. Én nagyon sóikat vá­rok a ’Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa kö­zös ajánlásától. A nemrég megjelent együttes állásfog­lalás rendszerbe foglalja, hogy a termelőszövetkezetek­ben milyen munkakör betöl­téséhez, milyen képzettség szükséges. Magyarán: a ter­melőszövetkezetekben válasz­tani kell, vagy tanulásra kö­telezik a képzettség nélküli vezetőket, vagy megválnak tőlük. Emberekről van szó a választás esetén, méghozzá olyan emberekről, akik va­lóban az alapítástól kezdve szívvel-lélekkel dolgoztak. — Magam is ismerek olyan négy elemis brigádvezetőt, alá igazán megállja a he­lyét. Meg kell azonban vilá­gosan mondani nekik, hogy tanulás, képzettség nélkül már képtelenek lépést tarta­ni. S ha még benne vannak a karban, de a tanulást még­sem vállalják, ó* kell adni beosztásukat. Nincs minden, rendben a kezdő szakemberek foglal­koztatásának rendszerében sem. Ismert, hogy az állam egy, vagy meghosszabbítás esetén még két évre is dotá­ciót fizet a gyakornokot fog­lalkoztató gazdaságoknak. A gyakornok szót ugyan nem szívesen használom, mert pontosabb kifejezés a kezdő szakember. De maradjunk a fénynél. Az állami dotáció­val minden gazdaság élhet, de sajnos vissza »is élhet ve­le. Tudniillik addig foglal­koztatja a kezdő szakembert, amíg a dotációt kapja, aztán megvé’ik tőle. A tiszaburai szövetkezet például tizenegy kezdő szakembert fogadott négy év alatt, de ötön túl is adott Kungyalura két kezdő szakember ment, s már egyik sincs ott. A fegyver- neki Kossuth-ot ugyancsak rossz példaként említhetem. Vígh Pál: Ez nem lehet véletlen. Lakó István: Nem is tart­juk annak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen március 11-én tárgyalt.» a fia­tal mezőgazdasági szakembe­rek helyzetét Az az elhatá­rozás született, hogy a já­rási, városi tanácsok vissza­menőleg megvizsgálják mi történt az úgynevezett „gya­kornoki aló’> szövetkeze tek­éim. Eirre legyenek tekintet­tel a termelő üzemek. Szabó János: Az oktatási intézmények és a kezdő szak­embert foglalkoztató gazda­ságok kölcsönösen sokat te­hetnek, hogy a végzett hall­gatók élete törésmentesen folytatódjon. Mire gondolok itt? A szakdolgozatra. Ha abból az üzemből íratjuk a szakdolgozatot, ahová majd a fiatal kerül és abból a lé- mából. amelyben majd dol­gozni kezd, már előbb kap­csolata van az üzemmel, már előbb megismeri, mielőtt még odakerült volna. Az üzem pedig azt tegye meg, hogy azt a munkaterületet bízza rá. amiből a szakdolgozata készült. Ma Magyarországon egy mezőgazdasági szakember ki­képzése 150—220 ezer forint­jába kerül az államnak. Nem eszerint mérjük ugyan az embert, de a pénz mégiscsak pénz. Egy zsák műtrágyának is értéke van. Hogy hány- szorta kisebb, azt most nem tudnám megmondani. De az biztos, hogyha egy zsák mű­trágya eltűnik, vagy tönkre­megy a szövetkezetben, ab­ból baj van. S ha egy kez­dő szakember elkallódik, azt ki kéri számon? Szolnok megye sok mindenben élen járt rtiár, s kezdeményezhet­ne abban is, hogy elszámol­tatják a szövetkezetekét a gyakornokok sorsával. Lakó István: Megtörténik. A járási- városi tanácsok el­lenőrzik. hogyan foglalkoz­tatja a gyakornokot a szö­vetkezet. Szeretnénk elérni, hogy a tsz tervet készítsen a gyakornok nevelésére. Le­het ez féléves. vagy éves terv. S eszerint minősítsék. Az a jó, ha minden nagyobb megbízatás után megmondják a fiatalnak, mit csinált jól, mit csinált rosszul; Szabó János: Folytatom az előbbi gondolatot. Én külön­véleményen vagyok az álla­mi dotációról. Tudniillik ez­zel úgy vannak a lelkiisme­retlen gazdaságvezetők, hadd jöjjön a fiatal amíg a pénzt kapjuk utána, aztán mehet És jöhet a következő. Válto­zatlanul azt mondom talán nem egészen jó. hogy az ál­lamtól olyan készen kapják a szakembert a termelő üze­mek. A társadalmi ösztöndí­jak rendszere sokkal jobb. Tudniillik így a gazdaságnak Szolnok megyében milyen kevés képzett gépész dolgo­zik a szövetkezetekben. Pe­dig csak mi, a mezőtúri fel­sőfokú technikum négvszáz- harmincnégy gépészt adtunk tavalyig. Majdnem a fele szövetkezetbe ment hallga­tóinknak. Szerte az ország­ban persze. S mindenhol meg is becsülik őket. Felmértük például, hogy a 67-ben vég­zettek — másfél éve, hogy dolgoznak — között a leg­alacsonyabb fizetés 2400 fo­rint. A fizetésre nem is pa­naszkodtak a fiatal szakem­berek, mikor decemberben összehívtuk őket. Mást sérelmeztek. Az egyik az volt, hogy sok helyen már kész szakembernek tekintik a végzett fiatalt és azt a munkát is követelik tőle. Szabó János: Az helyes, ha fokozatosan megterhelik a fiatalokat, ahogy fokozatosan elbírják. De fokozatosan fi­zessék is meg. Vígh Pál: Igaz. De ezek a fiatalok még sok segít­ségre szorulnak és várják is a szövetkezeti vezetőktől, az elnöktől, a szakvezetőktől, a pártszervezettől, a KISZ- szervezettől is. Szabó János: Én megfi­gyeltem, hogy az iskolában az ifjúsági mozgalomban ak­tívan tevékenykedő fiatalok kikerülve felhagynak e tár­sadalmi tevékenységükkel. Mi lehet az oka? Nem szá­mítanak rájuk? Junák Csaba: A falusi KISZ-szervezetekben nagyon is jó szívvel veszik, ha kö­zéjük megy a kezdő agrár- szakember és sokat is segít­het a szervezet munkájában. Olyan tünet is van. hogy né­hol túlterhelik társadalmi munkával őket. Egyébként kölcsönös ez. Tudniillik a KTSZ-nek is szüksége van rájuk, s nekik is a KISZ- le. Arra is gondolok, hogy a KISZ a fiatalok érdekvé­delmi szervezete. Mároedig a kezdő szakemberekről szólva e tekintetben is van teendőnk. Külön kiemelném a lá­nyok. a női kezdő szakem­berek sorsát. Még mindig előítélet fogadja őket. Ügy vannak velük a szövetkeze­tekben: úgyis férjhezmegy, gyereket szül. kiveszi a szü­lési szabadságot, nem lehet azért maradt le, mert nincs náluk olyan ember, aki ért a magasabbrendű termelés­hez. Mert ma még az a hely­zet, ha nincs iparengedélye mestervizsgája valakinek és suttyomban kisipari tevé­kenységet űz, kontárságért megbüntetik. De a mezőgaz­daságban ezer, akár tízezer holdat is rábízunk még képzettségnélküli emberek­re. Természetesen megindult már az egészséges kiválasz­tódás. E folyamatban na­gyon sokat tehetnek az ügyért maguk a fiatal szak­emberek. Hogy úgymond­jam, legyenek eljegyezve a szakmával és semmi se ri­assza vissza őket. »Ismertes­sék el magukat, szerezzenek tekintélvt tudásukkal. Balajti Bálint: A tisza­füredi járásban hosszú ideig a megyei átlag alatt volt a szakemberellátottság. Tavaly nagy fordulat történt. A múlt évben huszonhat fia­tal szakember kezdett a já­rás tsz-eiben. Mi váltotta ki? Az. hogy az új gazdaságirá­nyítási rendszerben a szö­vetkezeti vezetők arra kény­szerülnek, hogy elszakadia- nak a vetőgép farától. De csak úgy tudnak, ha min­den reszortban olyan ember dolgozik, akire felelősségtel­jesen rá lehet bízni az irá­nyítást. S aki képzettségé­nél fogva felelősségre is von­ható. Na mármost félnek-e a tsz-vezetők a fiatal szakem­berektől? Volt szorongás Mi a’ járásban úgy oldottuk fel, hogy kimondtuk: Aki szak­mai képzésben tud haladni, az válassza azt, aki politi­kai képzettséget tud köny- nyebben szerezni. amellé álljon. A járásban tanulnak a szövetkezeti vezetők a marxista—leninista esti egye­temeken, s máshol is. Így megnyugodtak, nem félnek a holnaptól s a kezdő szak­emberektől sem. Lakó István: Végül egybeesnek az állam és a szövetkezet érdekei. Az ál­lam nagyon sokat áldoz a tsz-ek szakemberellátására. Csak a megvében nvolcvan- hat fiatalnak adtunk ösz­töndíjat, aki egvetemen, fel­sőfokú technikumon ta­nul. Évente három—három és fél millió forintot fizetünk ki a megye tsz-einek gya­kornoki dotáció címén. Borzák Lajos Gczdász élet szén élet, Megyei kerekasztal beszélgetés a mezőgazdasági szakemberek pályakezdéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom