Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-12 / 59. szám
1969, március lä. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Forradalmi emlékek Szolnokról L Hogy mik vannak...?! Iphigeneia Auliszban Láttam a gyilkost! Lám milyen a sors...?! Egy nappal azután, hogy annyi optimizmussal beszélt és viccelődött, már élettelenül feküdt a sok viseltes ruhadarabon. ’Kapzsi, bűnös kezek vetettek véget életének, gazdag, zsákmány reményében. Az évek óta gyűjtögetett ócáka holmik tanúi voltak a szerencsétlen asszony haláltusájának, de bem segíthettek rajta, bármennyire is hozzánőttek öreg gazdájukhoz. Azaz mégis... A tárgyak ugyan nem foghatták le a gyilkos kezét, — mert élettelenek. De a tűz- haláltól megkímélték Rongyos Bözsi nénit. Nem gyulladtak meg... Az újságíró sokszor nem is gondolja, hogy milyen eseményeknek, sorsfordulatoknak lesz a tanúja. Így jártam én is. Rongyos Bözsi néninél a gyilkosság előtti nap délutánján terepszemlén járt a tettes, az a fiatalember, aki a riportomban cipővásórlás ürügyén jött be a házba. Amikor értesültem a gyilkosságról, első gondolatom az volt, hogy láttam a gyilkost. Ha ezt legalább akkor csak sejtettem volna... Talán sok minden másként történt volna. íme a riport, melyet özv. Talmácsi Andrásné már nem tud elolvasni: Rongyos Bözsi néni A megyei tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a szakszervezetek megyei tanácsa, a Hazafias Népfront''és a Kammunisita Ifjúsági Szövetség megyei bizottságának helytörténeti pályázatim Bencze László díjat nyert dolgozatából adunk közre néhány napon át részleteket. A közreadott írás nem történettudományi tanulmány. A szerző poszthumusz munkájaként közzétett emlékirata, személyes visszaemlékezése ez. Pályadíjnyertes dolgozatának rövidített változata. Nem vagyok sem író, sem történész. Az 1918—19-es évek forradalmi és munkás- mozgalmában cselekvőén résztvettem. Az őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztáraa. ság szolnoki útja példamutató. világító fáklya. A Horthy fasizmus idejében kevesen gondoltunk arra, hogy a különböző nyomtatott Írásoknak, rendőrségi, bírósági iratoknak, börtönlevelek- nek milyen jelentősége lesz Hogyan érlelődött a forradalom? A piavei pokol szolnoki'szenvedőkkel, királyi látogatással Emlékezetes, hogy június 15-én az olasz fronton a magyar gyalogságot több száz kilométeres arcvonalon támadásra hajtották. Köztük százával ég százával szolnokiakat A gyalogság az olasz harctér árkaiban a szó legteljesebb értelmében ekkor már éhezett. A piavei pokolban a Aki vasárnap este látta Euripidész több mint 2300 éves posthumusz drámáját aligha vonhatja kétségbe, hogy a lélekdermesztő tragédia ma sem csupán „múzeumi” érték, s hogy nem is csak szonoboknak való irodalmi inyencfalat, hanem klasszikus mű, aminek most is van szava, s ha megszólalhat, hangja él is jut korunk emberéhez. A televízió tehát jól választott. És nem kell attól tartani Szinetár Miklósnak (a bemutató rendezője) sem senki másnak, akinek része volt a dráma bemutatásában, hogy ezt a* televíziós Iphigeneiát mi nézők afféle kultursznobok előtti televíziós hajbókolásnak véljük. (Ilyen aggodalmáról — feleslegesen — Szinetár szólt bevezetőjében). A televízió kultúrpolitikai hivatásán egyáltalán nem eshetett csorba: az Iphigeneia bemutatásával igazi érték tömeges népszerűsítését vállalta. Más kérdés, hogyan. — Méltó módon-e a klasszikus mű színvonalához? A színházi ismeretterjesztésnek is beillő bevezető alapos munkával készült, színvonalas bemutatót sejtetett. Maga a bemutató azonban eléggé rácáfolt előzetes sejtésünkre. Nemcsak az derült ki, hogy itt csupán a stúdió adottságaihoz igazított színpadi előadás képeit kapjuk, hanem azt is észre vehettük, hogy nem eléggé tisztázott felfogásmódban került a képernyőre Euripidész drámája. A naturális és stilizált elemek furcsa mód keveredtek. Nem egyszer groteszk módon, mint például a csodáról beszámoló hírnök szavai közé beékelt kép az állítólagos szarvasról, amelynek vére festette az istennő oltárát Ehhez hasonló stílustalan következetlenség a női kar szerepeltetésében is előfordult (Egyébként feltűnő volt a kórus igen mérsékelt teljesítménye.) Kár, mert így a mélységesen emberi dráma televíziós változata nem szerezhetett maradéktalan élvezetet a nézőnek. Pedig a tragédia konfliktusaiban olyan ma is 5,hasznosítható’’ — erkölcsi mondanivalóra lelhettünk, amely szinte ingerelt a szenvedélyes állásfoglalásra. Az embertelenség mindig felkavar, s az Auliszban kedvező szélre várakozó görög sereg hadvezérének, Aga- memnonnak isteneket engesztelő áldozata különösképpen embertelen cselekedet. Előbbre tartja hírnevét és rangját, mint tulajdon lányának sorsát. Fejében más sem jár, csak a kormánypálca és hadvezérkedése. Feláldozza édes gyermekét, csakhogy megtarthassa hatalmát. Hiába kérleli jajongva felesége, hiába esdekel hozzá könyörögve szerető lánya, a hatalmi vágyból táplálkozó önző egyéni érdek végül mégis erősebb; elköveti a legszörnyűbbet; áldozatul dobja oda véréből való gyermekét. — Agamemnon emberi konfliktusában tehát megbukik, -'s szörnyű tettén az sem -változtat, hogy a végén az istenek kegyes jóvoltából jninden jóra fordul, (ők sem -tudták nézni Iphigeneia pusztulását.) Mi nézők pedig gazdagabbak lettünk a konfliktus erkölcsi tanulságával. Bessenyei Ferenc elmélyült és kitűnő színészi játékkal tudta elhitetni velünk e konfliktus emberi voltát. — Olyan sikerrel, hogy Aga- memnonja a központba került, s a halványabb címszereplő Iphigeenia (Jobb Gabriella alakítása) küzdelme már-már el is sikkadt az övé mellett. Rajta kívül akadt néhány szép pillanat Psota Irén Klütaimneszrájá- hak is kitűnő volt az öreg szolga szerepében Kőmíves Sándor is. Miklósi György harsány hírnöke ellenben kilógott az együttesből. Mi tagadás, többet vártank a nagy gyakorlattal rendelkező Szinetár Miklóstól, aki nem egyszer bizonyította már kivételes képességét a televíziós rendezésben: ezúttal több egyéni ötlettel képernyőre vitt és jobban átgondolt, következetesebb produkciót vártunk volna tőle, Látogatóban Tamás Aladárnál Közelgő 70. születésnapja alkalmából látogatta meg otthonában a televízió az egykori 100% című kommunista folyóirat szerkesztőjét. Most is az kérdezte — Szepesi György — aki húsz egynéhány esztendővel ezelőtt kérte mikrofonhoz, amikor hosszú emigráció után haza tért 1946-ban. Gazdag és tartalmas életút részleteit villantották fel közösen. Az emigráció éveit idézték, amelyek Bécsben kezdődtek, majd Párizsban folytatódtak. Aztán Mexikó következett és így tovább, s bár a színhelyek változtak, a szerkesztő Tamás Aladár mindenütt hű maradt hivatásához: az irodalomhoz. Nem egy általa szerkesztett folyóirat ma már irodalmi ritkaság. Például a Párizsban napvilágot látott Üzenet. VM. Rongyos Bözsi nénit kerestem, az ószerest. — Azt mondták a Garai utcában megtalálom. Fehér sarokház, kopogjak csak nyugodtan az ablakon. Az üvegen át benéztem a szobába és kopogásra görbült ujjam megállt a levegőben. , Tágas, nagy szoba volt, de zsúfoltabb, mint amit valaha is láttam. Szabad hely csak az az ablaktól az ajtóig vezető félméteres sáv volt, amelyen egy pár szürke férfi félcipő hevert gyűrött lila muszlinkendő társaságában, Építtetők9 közületek figyelem! Az 1969. évi építkezéshez már most vegye meg a szükséges fedéllemezt Az egész megyében telepeinken korlátlan meny- nyiségben, minden minőségben kapható. SZOLNOKI TÜZÉP VALLALAT ezüsttálca fél jonathán almával és egy cseréptálban ujjnyi vízben felébe vágott zellerek zöldeltek. — Két oldalán bútorok, ruhafélék, kalapok, edények a padlótól a mennyezetig nagy összé-visszaságban. A falakon olcsó festmények, reprodukciók, gobelinek, templomi kegytárgyak, a szekrények tetején keresztek; — Krisztus és a szentek poros szobrai. Ebben az önkéntelenül Garai utcai Garai piacra asz- szociált szobában egy vörösfoltos macska fél lábbal a toalett-tükrön lógva, másik praclijával a mellette álló törött üvegű konyhaszekrény egyik polcáról igyekezett egy papírcsomagot kihalászni. Sikerült neki és együtt huppantak a földre. A csomagot türelmetlen gyorsasággal kibontotta. Húsdarabok kerültek elő, melyekből kettőt hirtelen befalt, de többre már nem maradt ideje. Nyílott a szobaajtó és egy ócska vasutassapka repült a fejéhez. Egy fürge mozgású öregasszony sietett be a húsos papírt újra összegön- gyölgette és most már óvatosságból a mennyezetről lógó madzagra kötötte. Kopogtattam. Arra se nézett, úgy kiáltotta, hogy nyitva az ajtó. Az udvar újabb, talán még nagyobb meglepetést tartogatott Ami nem fér a nagy sarki ház öt helyiségében, az a szabad ég alá szorul. Bútordarabok, cipő és csizma- almazok, ócska edények, üvege rozsdás szerszámok, tudom felsorolni, a munkásmaagalam történetének megírásakor. Sok értékes dokumentum Szolnokon is elveszett. Szemtanúja voltam a régi rendszert elsöprő forradalmi mozgalmaknak. Kortársa azoknak, akik a Tisiza-parti Szolnokon kaput nyitottak a népszabadság eszméjének. Szerény munkámmal az 1918—19-es idők helyi történetének jobb megismerését kívántam elősegíteni. 19/111. népfölkelő gyalogezred géppuskás századában hét hónapig küzdöttem. Az említett június 15-én reggel, fél hétkor, a lezajlott három órás pergőtűz után, roham közben ellenséges gránáttól harcképtelensógét okozó fejsérülést szenvedtem a papa- dopold szigettől délre eső szakaszon. A hadvezetőség előttünk, A házban minden lépését meggondolja az ember. Csak keskeny sikátorokon lehet közlekedni az ócska holmik kökött. öt szoba dugig van velük. Egy óriási faragott ebédlőszekrény' tetején öt literes üvegben savanyúság állt Már penészedett — Ez is eladó? — Igen, csak megromlott. Kidobom, de az üveget meg lehet venni. — Mióta csinálja Bözsi néni? — Negyven éve. — Hozzák az árut, vagy házal érte? — Nem házalóik, hetvennégy éves vagyok én már. Ha valaki elhalálozik, a rokonság felajánlja a portékát. Kunszentmártonban mindenki ismer. De csak úgy, hogy Rongyos Bözsi. A nevemet, — özv. Talmácsi Andrásné — kevesen tudják. Bözsi néni nagyon ismeri a vevőit Kedvemre turkálhattam a portékában, talán egész napra is egyedül hagyott volna a házban. A padlásra is felengedett Csodálatos volt Találtam egy öt literes Unicumos üveget, rokkát, régi könyveket az 1800-as év elejéről, csodálatos fómkorsót és mindent, ami után az amatőr régiség- gyűjtő nyála is elcsordulna. Jött egy szőrösképű gyanús kinézetű fiatalember. Bözsi néni a nyomában, hiúszemmel. — Ez a cipő kellene. — Hatvan forint — Nincs nálam pénz, de rögtön hozom... A szürke, cipők máris repültek vissza a titokzatos holmikat rejtő hegy tetejére. Ennyi volt a válasza. — Tudja mennyivel tartoznak nekem? Majdnem hatvan ezer forintom van kint Azt hiszi, meg tudom venni rajtuk? Nem dolgoznak, tehát még bíróságra sem adhatom őket De azért mind innen szeretne öltözni. — Bözsi néni, itt annyi portéka van, hogy ha többé egy darabot sem venne, akkor sem tudja élete végéig eladni. Mégis újra meg újra vásárol? — Mondja, negyven év után meg lehet tenni, hogy az ember leálljon...? Na, ugye... ☆ S lám milyen a sors! — bognár — katonák előtt a súlyos veszteségeket amennyire tehette, igyekezett volna eltitkolni. De az volt a benyomásom, hogy a legfelsőbb helyein is elhallgatták, elköaósí tették. Hiszen a győzelem reményében a hadvezetőség bemutatta például Károly királynak az olasz frontot Hadd lássa a király a piavei pokol harcait! Sérülésem után. emlékszem, fáradtan bandukoltam az oderzomottai országúton, amikor tíz óra tájban kürtszóra lettem figyelmes. A bombavert úton motorkerékpárt katonai nyitott gépkocsi követett. Láttam Károly királyt Boreevic$ hadtestparancsnokkal a front irányában haladni, / a szokott biztonsági intézkedések között. Talán ebben a hiú- meggyőződésben élhetett, tanácsadói biztatására, hogy puszta megjelenése is harci kedvet önt a katonákba. Alig negyedóra múlva a királyi autó rohant vissza Oderzó felé. Utasai arcán a félelem, a riadtság jelei mutatták; a parádés kirándulás kudarcba fullott Ekkor már itthon a nyolcadik hadikölcsön jegyzésénél tartottak... (Folytatjuk) Bencze László Személyszállító drótkötélpálya épül Badacsonyban Még az idén megkezdik Badacsonyban a személyszállító drótkötélpálya építését. A pálya a Balaton partjától a Kisfaludy-házig vezető lá00 méteres hegyiutat és innen a hegytetőig nyúló 200 méteres távolságot hidalja majd át Az alsó szakaszon két kötél vontatja a kabinokat, a felső pályán pedig ingajáratban közlekednek majd a személyszállító fülkék. Ennek megfelelően kétféle — négy és harminc személyes kabinokat készítenek. A drótkötélpálya elkészülése után előreláthatóan tovább növekszik Badacsony idegen- forgalma. A vendéglátóipar ezért kibővíti a Kisfaludy- ház vendéglőjét, korszerűsíti a konyháját, a hegytetőn pedig új éttermet építtet. A badacsonyi személy- szállító drótkötélpályát a tervek szerint a jövő évben adják át a forgalomnak. Egy ifjú emberke válogat az áruház nyakkendő kollekciójában. — Tessék mondani, ez mind 56 forintos? Nincs már 18 forintért. .. ? Az eladó önérzetesen mutat a másik „kultúrmadzag” kötegre: — Ott van kérem, az mind olyan... Vagy 20 éve 18 forint! Tartja magát.., Ahá, szóval nemcsak a napidíj „tartja magát” már 20 éve. ■:. De mégis... A mai 18 forintos nyakkendők ugyani:, „félágasak”, gyári háromszöggel, s trompádli gumival! Mégis, csak a napidíj tartja magát igazándiból. ☆ Ülök, üldögélek egy értekezleten. Beszél a „hozzászóló”. — őszintén mondom ..: — és mond valamit. — őszintén szólva :.; — és szól valamit. — Megmondom őszintén ... *— és megmondja. Így, minden mondat előtt; Számolom hányszor „őszinte”. Mindig, minden gondolat előtt: őszintén, őszintén. Távoli ismerősöm elkap a3 utcán: — Őszintén meg kell, hogy mondjam Önnek ... Hallgatok egy beszámolót: — Őszintén feltárva a helyzetet... Már félek valakivel találkozni, aki nem így kezdi mert őszintén szólva .. ☆ Vilma néni a 48 lakasoa bérház „aranyos” nénikéje: Egyedül él, minden lében kanál, igazi pletykafészek, de azért mindenki szereti. Hol itt, hol ott vigyáz a gyerekekre, amíg a szülők színházba, vagy moziba mennek, vagy éppen a válóperüket beszélik» meg a sarki presszóban. Történt, hogy Vilma néni összefutott az önkiszolgáló drogériában a II. emeleti Gizikével: — Jaj, lelkem, kis fiatal- asszony, mit vesz, mit vesz.;. Keresgetni kell itt mindent, jaj ez a sok polc, meg fiók. Mondja csak mit keres, hátha én tudom, hol van?! Az újdonsült asszonyka pirulva súgja Vilma néni fülébe: — C-filmet.r. — Olyan filmet... A nénike elábrándozva mosolyog majd büszkén, jó hangosan lelkendezik: — Jaj, az nagyon szép dolog! Fotózás, az igen! — Mink is sokat passzióztunk annak idején. Volt az uramnak ogy jó öreg Kodak- ja..; — ti — Esti fények Félen (Mii foto — Kovács Sándor felvétele) AÍTflKiPERNVeJE ijJ ELŐTT
