Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

1969, március 16; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Forradalmi emlékek Szolnokról v. A munkástanácsban három Bede László dolgozott Kevesen tudják, hogy eb­ben az időben a munkásta­nácsnak három Bede Lász­ló nevű tagja volt. F. Bede László esztergályos, a me­gyei direktóriumban. Bede László földmunkás, ő a pa­rasztmozgalmakat vezette. Szívós kitartással, csendes szerénységgel. Bede László vasutas pedig (húsos Bedé­nek hívták) a közélelmezés területén buzgólkodott. A szolnoki tanácsválasztás Szolnokon 7 ezer szava­zatot adtak le, ami azt bi­zonyítja, hogy az ostromlott város dolgozói élénk érdek­lődést tanúsítottak a köz­ügyek iránt. A megválasztottak között szerepelt Guth Antal nép­biztos, akit a szolnokiak ér­tékes, közhasznú szereplé­séért szerebe tűkbe fogadtak; Még április végén a vá­ros parlamentje megalakult. Titkos szavazással elnökké Guth Antal népbiztost, al- elnökké Pálfy Jánost és Fa­ragó Imrét, jegyzőkké Ka­tona Endrét és Bencze Lász­lót választották. Az ügyek intézésére pedig húsz tagú intéző bizottságot. Átszervezték a megye közigazgatását, amelynek keretében a politikai szak­osztályt Pálfy János, a köz- igazgatási szakosztályt dr. Bubla István, a közművelő­dési osztályt Darvas Fe­renc, a hadügyi osztályt F. Bede László vezette. Ezzel megszűnt a régebbi három tagú direktórium. Hasonlóan átszervezték a városi közigazgatási appará­tust. Hat osztályt létesítet­tek. A politikai osztály ve­zetője Molnár Gáspár, a gazdasági osztályé Faragó Imre, a rendészes és tűzoltó­ságé Zsák Ferenc, a népjó­léti ügyek osztályáé Szabó Karoly, a közélelmczcsé Virágh János, a közmű' elő­dé.'! osztályé pedig Orosz György leit, Küzdelem az ellenséggel és az árral Július 1-én a Szolnoki Munkás a felháborodás hangján arról írt, hogy a városban kémek járnak, akik értesítik a túloldalon álló ellenséget arról, hogy mely házakba vannak csa­pataink beszállásolva. Már ötven napja gyilkol a ro­mán gránát ártatlan gyere­keket, asszonyokat, civile­ket — írta. Az ostrom és az árvíz rendkívüli nehézségeket oko­zott; De az élet nem állt meg Építési direktórium alakult, hogy az árvíz kö­vetkeztében megrongált há­zakat, valamint az ellensé­ges lövedékek által okozott károk javítási munkáit el­végezze. Küszöbön állt az aratás is. Bede László földmunkás agitációja létrehozta a mun­kások és kisgazdák megál­lapodását; biztosítják az ara­tás zavartalan lefolyását. A vöröskatonák aratási szabadságot kaptak. A harcok és a hétköznapok munkájának hősei voltak ők... Az igazságnak tartozunk annak megállapításával, hogy a hetven tagú mun­kástanács, egyszerű munká­sok, szegényparasztok, ér­telmiségiek, az ifjúságnak képviselői — a diktatúra 133 napja alatt fáradhatat­lanul helytálltak, teljesítet­ték kötelességüket. Vezették, irányították Szolnok életét, verejtékes munkával, többen életük feláldozásávaL Tisztelet emléküknek. <; (Folytatjuk) Bencze László Hogy megyünk a télnek? Tavasz van! En­nek egyik csalha­tatlan jele, hogy útnak indították a körözvényeket, megkezdődött a hagyományos tü­zelő részletakció szervezése. A gyűj­tőivek szövege is a hagyományos sok helyen, szinte az egykori szén­csaták, átdider- gett telek hangu­latát árasztja. Az egyik válla­latnál kézről kéz­re járó e témában kiadott körlevél­ben azt olvastuk, hogy a 600 és 900 forintos utalvá­nyok „odaítélésé­nél” főleg a jó dolgozók, nagy családosak, s ál­talában azok jön­nek számításba, akik szociális helyzetüknél fog­va ráutaltak- Félreértés ne essék, nem ingye­nes juttatásról van szó, hanem áru- kölcsönről. Azaz olyan termék tö­meges eladásáról, melyből minden igényt ki tudnak elégíteni mostmár sőt költséges in­tézkedéseket tesz­nek a túltermelés ellen... Aruköl­csön! — még ak­kor is, ha hagyo­mányosan és nemes szándéktól vezé­relve nem maga a kereskedelem, hanem egy társa­dalmi szervezet bonyolítja. Olyan, mint teszem azt a porszívó, magne­tofon, televízió vagy táskarádió részlet. Édes test­vére a három és ötezer forintos személyi kölcsön­nek vagy a negy­ven, hatvanezer forintos kislakás­építési hitelnek stb. Csakhogy, ha pl. egy hűtőszek­rényt akarnék részletre vásárol­ni, gondolom rög­vest elállnék a vételtől, ha erre fel az eladónak vagy az OTP tisztviselőnek eszébe jutna a munkához való viszonyomat fir­tatni. Vagy éppen arra kötelezné a bizalmimat, hogy hivatalosan jó vagy rossz dolgo­zónak minősítsen, azaz fridzsider részletre méltó vagy méltatlan állampolgárnak. A szőbanforgő hatszáz forintos utalványért pedig ilyesmit kellene tennie- Sőt, ha pl nem ismer eléggé, ki kellene jönni hozzám környe­zettanulmányra, esetleg konzultál­ni a főnökömmel tevékenységem ügyében stb. Csak azért, mert teszem azt, nem kertes házra vagy fel­fújható gumika­jakra van szüksé­gem, hanem ti­zenkét mázsa kis- terenyei lignitre, némi aprófával. Node nem kell aggódni emiatt. Buzdítson bár a legkomolyabb hangnemben ilyesmire a kö- rözvény, mint ál­talában a logikát­lan dolgokat, ezt sem tartják be. És így az is elő fog fordulni, hogy a hatszáz forintot törlesztgetők közé befurakodnak ke­vésbé jó (de azért melegedni szerető) dolgozók is... Én nem is tudom, hogy megyünk így újra a télnek. P. Hiánycikk a Parádi Az üzletekben sör, bor, pálinka, s mindenféle ital korlátlan mennyiségben kapható. A Parádi gyógy­vizet azonban több mint egy hónapja hiába keresem a gyógyszertárakban, boltok­ban — panaszolta Lévai Bé­la szolnoki olvasónk. Nos nem is az a baj, hogy a hegylevét, a jó zamatú sört és a kisüstit árulják — mértékkel fogyasztva ez is egészséges — de mit tegyen az, akinek betegsége miatt ezek helyett a gyógyvizet kell választania. Olvasónk­nak a Parádi az itala. Már amikor hozzájut Az utóbbi napokban mi is szerencsét próbáltunk, ke­restük ezt a filléres, s még­is oly hasznos italt Ajánlot­ták a Salvust, a Mirát, az Igmándit, a Ferenc József keserűvizet, csak a Parádit nem, mert ez jelenleg is hiánycikk. Pontosabban fo­galmazva — így mondták az élelmiszer és vegyiáru nagy­kereskedelmi vállalatnál — a forrás kicsi kapacitása miatt csak minimális meny- nyiséget kap a kereskedelmi vállalat, s így a vásárlók igényét csak részben elégít­hetik ki­Valamilyen formában ta­lán biztosítani lehetne, hogy elsősorban azok jussanak hozzá a Parádi gyógyvízhez, akiknek ez orvosság így ta­lán a kevés is elég lenne! — nk — Pozícióharc A piaci mechanizmus fel­tételezi a szabályozott ver­senyt. Nos, ha valahol, ak­kor a nagykereskedelemben már a reform első évében rendkívül élénk verseny bontakozott ki. Ennek jelei a mi me­gyénkben is kimutathatók. Például az iparcikk kiske­reskedelmi vállalat tavalyi összforgalmának árufedeze­tét mintegy 30 százalékban a megyén kívül működő nagy­kereskedelmi cégektől sze­rezte be. A Kelet-magyaror­szági Textil és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat megyei áruforgalma 1968-ban 18 százalékkal volt alacso­nyabb az 1967. évinéL Hűtlenkedő vevők Érdemes lesz egy kicsit közelebbről is megnézni, hogy a fenti cég miért ve­szítette el megyei piacá­nak egy részét. Amikor az új gazdaságirányítási rendszer életbe lépett, a vállalat 1968 első félévi árualapja adott volt. Az ipar ugyanis — reform ide vagy oda — vál­tozatlanul csak a szállítás esedékessége előtt öt hónap­pal volt hajlandó szerződni a nagykereskedelemmel. A vállalat szolnoki lere- kata termelői áron számítva kb. 100 millió forint értékű árut kötött le, még 1967 no­vemberében a gyáriparnál. Adott mennyiség, adott vá­laszték — ez sehogyan sem tetszett a megyei kiskeres­kedelemnek. El is kezdett másutt vásárolni. Vevőinek hűtlensége érzé­kenyen érintette a textil- nagyker pénzügyi helyzetét. A csökkenő kereslet követ­kezményeként felhalmozód­tak a készletei, amit viszont az új közgazdasági szabályo­zók keményen „büntetnek”; A vállalat — így informált bennünket Menczelesz Béla lerakatvezető — kénytelen volt csökkenteni második félévi beszerzéseit. Egyfelől az elfekvőségei miatt, más­felől a december 31-re ter­vezett zárókészletére gon-’ dolva. A kisekereskedelem fel­buzdulva az első üzleti ta­pasztalatokon, még bátrabb, rugalmasabb beszerzési poli­tikát folytatott. Persze erre új partnerei és ösztönözték. Az iparcikk kisker például árrés megosztás és jutalék visszatérítés címén többszáz­ezer forint árréstöbblethez jutott. Amíg tehát a megyén kí­vüli textil és ruházati nagy­kerek már kezdetben, azaz az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésének legelső periódusában különböző pre­ferenciákat adtak, addig a kelet-magyarországi cég csak megkésve használta ezeket az eszközöket. Jellemző, hogy akkor már jóformán bizo­mánybán 'sem voltak hájlafh-" dók vásárolni tőle régi vevői. Különös harapófogóban A vállalat különös piaci­pénzügyi harapófogóba ke­rült. A nagyipar szállítási feltételei igen kedvezőtle­nek, sőt némileg diktató­rikusak voltak. Például li­mitálta a szállítási mennyi­ségeket. Egy színből és egy mintából 12 ezer négyzetmé­ter alatt nem fogadott el megrendelést. — (Úgymond nyomókapacitását csak így használhatja ki gazdaságo­san.) Vagy sikerült tehát az üzleti tárgyalásokon „csat­lakozót” találni, azaz a töb­bi nagykerrel közösen ren­ANYAI FÉLTÉS Tódulnak fifelé a látogatók az utolsó mo- zielőadásról. A szemek, arcok ragyogása, az élénk zsivaly egyaránt tanúsítja: jól szórakoz­tak. Pont a bejárati villany alatt háromtagú kis csoportot kell kikerülni. Színes-csizmás, miniöltözékü kislány van belül. Vállához vál­lát vetve felgyürt gallérú kamaszfiú áll, egyik lábáról a másikra billeg. Kettőjükkel szemben egy szőrmekucsmás, sötét kabátos asszony. Éppen az ö hangja hallatszik. — Erre a kedves kislányra voltam kiván­csi. .. Nagyon érdekelt, milyen aranyos lány­ka ez?... Milyen tündérke? Mialatt ellépünk mellettük, arra gondo­lunk, hogy talán a film főszereplőjéről beszél, aki valóban csinibaba. Ám a „tündérke” szó vitriolos gúnyossága mást sejtet. A következő szavak olyan hirtelen felerősödnek, annyira süvít belőlük a düh, hogy önkéntelenül is visz- szakapjuk a fejünket. — Ügy, hát te volnál az? — vágnak a néni szavai, akár a kés. — Ugyan mit akarsz a fiamtól, tizenöt éves kis taknyos?!... Most jól megnézlek magamnak __Nem szégyenled ma gad?!... Na, gyerünk csak hazafelé fiatal­úr, majd otthon számolunk! — lódítja el kar­jánál fogva a fiút. A lányra meg vészijóslóan sziszeg. — Nem mész azonnal a szemem elől, te... te kis... Meg ne lássalak mégegyszer a fiammal! A kislegény — mit tehetne egyebet ebben a nyíltszíni konfliktusban — „állja a sarat”. Nem mozdul a csinos lányka mellől, csak meg-megcsuklő hangon csititgatná anyját. — Anyu, igazán... Miért itt?... Ne, anyu, ne csinálja ezt! Aztán, hogy édesanyja megint eltuszkolja onnét, nyakát behúzva sompolyog odébb a közfeltünés közepéből. Az asszony — félig még visszafordulva indul utána. Ellenőrzi, mit csinál a kislány? Es mit tesz? Eddig is felnőttes önuralom­mal tűrte a fiát féltő anya túl ádáz kifaka- dásait. Se nem grimaszol, se nem szól, csak szép kis pofikája fehérebb azokénál, akik ka­jánul nézik. Majd, hogy a néni még egy villá- mos pillantással hátat fordít neki, vállát picit megvonva — lehet, hogy a fordulása miatt látszik így — , 6 is elténfereg, ellenkező irányban. Lépései vontatottságán rajta van an­nak a bénultságnak a súlya, amely a nyilvá­nos megszégyenítéssel jár... ö nem néz sen­kire, semerre. Pedig milyen nehéz most úgy viselkedni, mintha senki se lett volna tanúja a jelenetnek... Ötven-száz méter titán már ruganyosabbak a léptei, fejtartása is dacosabb már. Messzebb, kívül a mozifényeken, a legény­ke simítgatja-igazítja a haját... Talán az anyai nyaklevesektől zilálódott szét? Hát igen... A szerelemnek néha ára van. Bár — ami igaz, igaz —, ez nem éppen a leg­tapintatosabb „fizetési mód”. Mert azért — pláne kamaszgyerekeknél — otthon is sok más módja van a megelőző óvintézkedésnek. Másfelől meg az a féltő édesanyasziv! Meg lehet érteni. Ez esetben talán még rámond­hatjuk: ebcsont beforr. De van úgy, hogy az ilyen „forradás” egész életen át meglátszik. . . Tóth István delni, vagy ugrott a bolt. A gyáripar 15 napon belüli fizetési határidővel szállí­tott, míg a kiskereskedelem lehetőleg harminc napig fe­szítette a fizetési lejáratot. A már említett készletprob­lémák következtében a ke­let-magyarországi nagyker szinte képtelen volt jobb kondíciókat kínálni a ver­senytársaiénál. Az eddigiekből valame­lyest kitűnik, hogy a válla­lat miért veszítette el megyei piacának egy részét. Ügy gondoljuk azt is sikerült be­bizonyítanunk, hagy a nagy­kereskedelem hegemóniájá­nak 1968-ban, az új gazda­sági mechanizmus első évé­ben végérvényesen bealko­nyult. Vajon okult-e ez a cég az első leckéből? Ügy tűnik igen. Miért mondhatjuk ezt? Mert megváltozott üzletpoli­tikájának több pozitív jelét figyelhettük meg. A megyei, állami és szö­vetkezeti kiskereskedelem­mel már megkötötték az 1969-re érvényes, az üzleti kapcsolataikat szabályozó megállapodásokat. Célszerű anyagi ösztönzőket alkalmaz­nak a jövőben. Egyezségre jutottak abban, hogy az 1968. évi forgalom elérése esetén mennyi haszon-visz- szatérítést kap a vevő. An­nak százaléka progresszíve nő, mégpedig a bázis fölötti forgalommal arányosan. Reálisabb üzletpolitika Az új és helyeselhető tö­rekvések arra utalnak, hogy a kelet-magyarországi textil- nagyker nem szeretné feladni piaci pozícióit a megyénk­ben, sőt vissza akarja hódí­tani magának azt, amit ta­valy elveszített. Egyszóval most már számolnak a reá­lis üzleti viszonyokkal, és a verseny éleződésével is. Fábián Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom