Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

t989- március í; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T Hogyan lett a párizsi utcagyerekből világsztár Alain De Ion életútja A sajtó sokat ír mostanában egy különös gyilkos­ságról. Az áldozat Stevan Markovié, Alain Deion volt „titkára”. A gyanúsítottak között a világhírű sztár ne­vét Is emlegetik. Ezzel kapcsolatban állítottuk össze a világsajtó cikkei alapján Alain Delon életútját. Ajánljuk S. Évikének, annak a magát tizennégy évesnek valló kislánynak, aki azt írta nekünk egy levélben: „mindegy mennyi rosszat írnak róla, én azért is a szívem felett hordom a képét, mert olyan aranyos fej..íA szerk.) ír Alain Delonnak meglehe­tősen hányatott múltja van. Párizs egyik hirhedt külvá­rosában látta meg a napvi­lágot Anyja zöldségeskofa volt, nem vetette fel a pénz és nem sok ideje maradt a kis Alain nevelésére. A gye­rek a párizsi utcán nőtt fel. Vásott minden rosszra kész csibész lett belőle. Az is­kolákat is gyakran kellett váltogatni, a Delon-gyerek magaviseleté gyakran került ellentétbe a szabályokkal. — Tizenhat iskolával próbálko­zott, váltogatta őket, mint más a fehérneműjét, egyik sem nyerte el a tetszését---­Cs akhamar abbahagyta a próbálkozást és anyjának se­gédkezett a piacon, majd hentesinas lett. Közben per­sze kijárta a párizsi alvilág iskoláját. Itt aztán jelesre vizsgázott, tanulékony diák­nak bizonyult. Selyemfiúk­kal és egyéb stricikkel ba­rátkozott. Néhány „nehéz fiú” is akadt baráti társasá­gában: csaló, tolvaj, kassza­fúró, bérgyilkos. Gyarmati hadsereg katonája Mire tizenhét éves lett, már égett talpa alatt a pá­rizsi aszfalt. „Olajra kellett lépnie.” Elment katonának. Nem a hazafiság ösztökélte erre a lépésre. Algériában koptatta a hadsereg bakan­csát, majd Indokínában. A tengerészgylogosoknál há­romszor léptették elő és há­romszor fokozták le. Köz­ben hosszabb-rövidebb ideig le is csukták. A darócruhás üdülések után folytatta régi életmódját. Amikor lesze­relt, visszahajózott Francia- országba. Marseille-ben lé­pett partra, ott már tárt ka­rokkal fogadták. A rendőrók. Elfelejtette ugyanis leadni szolgálati revolverét. A fran­cia közbiztonsági közegek nem szeretik az ilyen feledé- kenységet. Különösen olyan­kor nem, amikor olyan De- lon-féle fickók hordják ma­gukkal a katonai fegyvert. Díszkapu helyett Ismét cel­la várta a visszatérő „hőst”. Selyem fiú 'A Marseille-i epizód után néhány kölcsönkért frankkal és merész tervekkel érkezett Párizsba. A revolvertől ugyan megfosztották, ez azonban nem ejtette kétségbe, tudta, hogy egyéb segédeszközök­kel Is pénzhez lehet jutni a világvárosban. A Pigalle té­ren bérelt egy kis szobát, ott húzta meg magát, amíg majd valami lehetőség kí­nálkozik tervei megvalósítá­sára. Előbb hordárkodott, majd pincér lett a Champs Elysées-n. Esze ágában sem volt belépni a serény pári­zsi dolgozók sorába. Céltudatosan választotta a pincérséget — Majd csak megakad a szeme rajtam valamelyik „dohányos” nőnek, „legom­bolok” róla egy kis kezdő­tőkét — mondogatta haver­jainak. Akadt Ss egy-két adakozó kedvű hölgy. Jó kiállású fic­kó a mj Delonunk! Megfele­lő foglalkozási ágnak tartot­ta a selyemfiúskodást, nem erezte erkölcsi hátrányát, de nem is tartotta végleges megoldásnak. A kezdőtőke azonban csak nem akart összegyűlni, ahogy jött a pénz, el is úszott a kezei kö­zött. Aztán rámosolygott a szerencse. A filmsztár Caunesba viszi Megismerkedett Brigitte Auber filmszínésznővel. Bri­gitte a cannes-i filmfeszti­válra készült, meghívta De- lont, tartson vele. Delon szí­vesen elfogadta a meghívást, jó alkalomnak tartotta, hogy megismerkedjen egy-két pénzes pasassal vagy éppen­séggel nővel is — ha a sors éppen úgy akarja. Cannes- ban aztán találkozott az ak­kor még kezdő Jean-Paul Belmondóval és Jean-Claude Brichyvel. Csodálkozva hall­gatta, hogy a filmszakmá­ban szeretnének érvénye­sülni. Akkor még nem tud­ta, hogy ő is éppen ebben találja meg számításait. — Juíes Dassin filmjét néztük éppen — mondta el a történetet maga Delon. — Az előadás szünetében hár­masban kimentünk az elő­csarnokba és beszélgettünk. Nagy volt a nyüzsgés, felvo­nult a filmbranes számos nagysága. Egyszerre csak hozzánk lépett egy idegen pasas és megkérdezte, film­színész vagyok-e? Mondtam, hogy nem. Dolgozik a film­nél? — Nem — mondtam én. — Elnézését kerem a faggatásért — mentegetőzött —, de felfigyeltem az arcá­ra. Nincs kedve megpróbál­kozni a filmezéssel? Azt hit­tem, viccel. Komolyan gon­dolta.. Filmügynök volt Fel voltam fedezve. Karrier, dől a pénz... Hát így kezdődött. — A többi már gyorsan ment. Delont próbafelvételre Olasz­országba hívták, s a felvéte­leket Hollywoodba küldték. Igazi karrierje mégsem a nagy filmvárosban kezdőr dött, hanem Franciaország­ban. Yves Allegreto rende­ző bízta rá az első főszere­pet „Amikor a nő mindenbe beleavatkozik” című filmjé­ben. Delonnak sikere volt, egyik főszerep a másikat kö­vette. Futószalagon. Zsák­számra dőlt hozzá a pénz. Miiéne Demongeot, Jean- Paul Belmondo, Pascal Pe­tit voltak a társszereplői. — Delon egyre emelkedett a ranglétrán. Sztár lett. Neon­fények hirdették névét. As­szonyok, lányok vetélkedtek kegyeiért Romy Schneider- rel kapcsolatban már úgy emlegették őket, mint a film neves házaspárját. A házas­ságból nem lett semmi. De­lon Nathalie-t vette felesé­gül. így indult, mígnem most újból többet szerepel a ne­ve a bűnügyi rovatokban, mint a filmművészet szak- folyóirataiban. „Hallod-e Rozika te — Csak ae a jászberényi moziba be l — ? Mit főzzünk holnap? Raguleves (csirkeaprólék­ból). Rántott csirke pirított bur­gonyával, savanyúság. Rizsfelfújt gyümölcshabbal. ☆ RECEPT Rizsfelfújt gyümölcshabbaL Hozzávalók: 12 deka rizs, fél liter tej, két deci víz, négy deka cukor; a gyü­mölcshabhoz: 4 tojásfehérje, 12 deka porcukor, 2 kanál baracklekvar. Tejberizst főzünk. Tűzálló tálba, vagy erős porcelán­tálba helyezzük. A tojásfe­hérjéket a cukorral kemény habbá verjük, hozzáadunk két kanál lekvárt és a rizs tetejére öntjük. Tíz percre középmeleg sütőbe tesszük, amíg a bab pirulni kezd, — Azonnal tálaljuk. (Tudósítónktól.) — A harmincéves székek­nél is régebbi „premierfil­mekre”?! — ez már Kertész József üzemvezető viszont­kérdése. Itt, a maliciózus mondatnál, borult fel a „kér­dezz—felelek” konvenciója. Még januárban láttam ugyanis egy filmet, Mészá­ros Márta Holdudvar című alkotását őszinte, bátor, ve­lejéig mai filmjét- Mégis 22-én csak huszonketten ül­tünk a filmszínházban (nem alliterálok, tanúm rá a sta­tisztika!). Ezzel kezdtem vol­na a kérdést. De ő közbevá­gott. — Előtte három nappal — igaz, három előadáson — hatszázhatvanhárman nevet- ték-izgulták végig a „Mil- liárdokat érő ember” fran­cia-olasz filmbohózatot Az első vetítési napon, a két előadáson pedig hatszázhet- venöten váltottak jegyet A Lehel filmszínház befo­gadóképessége négyszáz sze­mély. Nemrég tatarozták­modemizálták a nézőteret festették, vakolták az épü­let külsejét. Negyedéve mág­neses vetítőkészülékkel ren­delkeznek. — Második „Corvin” le­hetnénk, Uram! — sóhajt a vezető. — Talán még nem késő — kockáztatom. — No, igen — siránkozik tovább — csakhogy még a szállítás idején ígérték a beszerelést. — És a szék? — Az év végére kész! — mondá a megyei mozik ura. — Az új? — No persze, mert. nem recseg, és nem dől hátára a nyájas látogató. — És a „premier”? — bö­köm mellének merészen a kérdést — Évente egyszer. •— A „Holdudvar”» Megfigyeltem rég’ — Jászberénynek egy filmszínháza van. Harminc­ezer lakosa. És — nyaranta még — egy szabadtéri mo­zija — Utánjátszó. Cá A, Ugye, szépek? De a képeken látható bundái is igazán elegánsak, különö­sen a képünkön (átható fe­kete fókaprém kabát amely a Moszkvai Divatház modell­je. A hozzá készült kucsma is fókaprémből van. A Vil­nius! Modellbáz kétsoros, hosszabbított kabátú kosz­tümje trapéz szoknyával, széles bőrövvel ugyancsak tetszetős. Az igazgató kartárs úszik Cövek István vállalati igazgató azon kapta magat, hogy hízik. Már-már ott tartott, hogy derékban az ingéi is szűkek lettek, a nadrágokkal pedig egyenesen tragikus volt a helyzet. Viszont a felesége nemi kis iróniával azt állította, hogy ez inkább komikus, „Egy negyvenéves férfi, akinek olyan vastag a dereka, mint az elefánté”. „Embernél az értelem, észnél légy Pi- tyukám”, ütött a fejére Cövek és azonnal kiszólt titkárnőjének. — Reggel hatkor jöjjön értem a kocsi, Liliké. — Kiszállás, igazgató kartárs? — kér­dezte a kissé hcrvadástia)c indult nő. Vá­laszt nem kapott, s a rejtélyes mosoly az igazgató arcán teljesen kiborította. Eddig ném akadt a vállalatnál olyan ügy, téma, esemény, amit ő nem értett, nem tudott volna. Azonnal leszólt telefonon Lajos­nak, a sofőrnek: — Lajoskám, reggel hatkor tegyen az öreg lakosait. Ha megjönnek, legyen szi­ves azonnal referálni. — Jó — röhögött a telefonba a sofőr. Másnap reggel hatkor az igazgató be­vágódott a kocsiba és a sofőr legnagyobb elképedésére annyit mondott: — Menjünk, lajoska, a strandra. Aznap nem sikerült semmi. A strand zárva volt, a személyzet sehol. Kilenckor Cövek átszólt a városi vízmüvek igazgató­jának, s el volt intézve minden. Harmadnap ott állt a strandszemélyzet vigyázzban, reggel hatkor. Cövek levetkő­zött és hatalmas testével beleesett a víz­be, mint egy balta. „Jó kis hasas volt”, röhögött Lajos, a sofőr, de csak magá­ban merte gondolni mindezt. Cövek prüszkölt, fújt, aztán leúszott két hosz- szat, majd vörösre dörzsölte testét egy ha­talmas frottirtörülközövel. Bement a ka­binba és negyven percig reggelizett. Liliké. a titkárnők gyöngye már reg­gel nyolckor mindent tudott. Fél kilenc­kor, a vállalat minden titkárnője azt re- begte „Az igazgató kartárs úszik”. Kilenc, órakor az osztályvezetőhöz is eljutott a hír: „a diri minden reggel úszik”. A kö­vetkező reggel hat órakor két főosztály­vezető és három osztályvezető is megje­lent a strandon. A viz hideg volt. Kutyá­ul dideregtek, vacogtak. De jó arcot vág­tak a dologhoz. „Az igazgató kartárs lépést tart a kor­ral, modern ember.” „Ép testben ép lélek” — mondtak még néhány marhaságot és cgijöntetűen megállapították: „Cövek kartárs máris fogyott". Cövek boldog volt. Két hét múlva a fél vállalat úszott. Csak Bartisek nem. ö nem szeretett ko­rán kelni, fiatal is volt még a cégnél, nem ismerte a dörgést. Liliké éppen szín­házjegyet osztott, amikor Bartisek meglá­togatta öt titkárnői rezidenciáján. —■ Az öreg? — kérdezte a fiatal mér­nök, nem kis drukkal. — Ö jól van, mert <5 sportol, minden reggel úszik. De maga? Maga egy élhe­tetlen fráter. Egy arisztokratikus külön­álló. A műszakiak mind úsznak, csak ma­ga nem. Elárulhatom, igy nem viszi sok­ra nálunk — csicseregte Liliké. Bartisek értett a szóból, másnap ő is ott volt. a strandon. Utálta a hideg vizet, de hát az ember mindent megtesz salát magáért. — Jóska, te is megmar hűt tál? — a hang irányába nézett, az ám, a nagybátyja itt n, strandon kabinos. — Elmész, te. Józsikám, az úristenbeI Hát te is a mi vérünket szívod? Timiat- tatok kelünk mi hajnali ötkor? És itt tikkadunk este hétig! — azzal az öreg el­fordult. Bartisek clszégyellte magát, felöltözött, szép csöndben kisomvolvaott a strand ka­puján. bement a vállalathoz, s elmondta Jucikának. titkos imádójának, hogy ő itt nem csinál karriert. S. A. Megrendelőlap Megrendelem 1969. év .....................——......hó napjától a Szolnok megyei Néplap című napilapot Az előfizetési díjat a postahivatal megbízottjáhak fizetém.i N éV . ... i....,m.h Imiit, I M Város, község; ............ Ut ca, házszám:..........„í....— Tanya, major Kelt 1869_______ .hő ......... nap. (a megrendelő aláírása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom