Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-08 / 56. szám
I 1969. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? A polgárság elérkezettnek látja az időt, hogy politikai síkon frontális támadásba menjen át A Conti utcai provokáció után nyakra-főre alakulnak a polgári pártok. „Pártalakulatok — azaz pártok, ami sajnos van any- nyi, hogy az ember más közszükségleti cikknek hiányát érzi, de ennek nem; mertez- időszerint van, szocialista, radikális, kisgazda, nagygazda, move, ébredő, meg tudja Isten miféle párt s van Mezőtúron még egy párt, melyik fehérneműt osztogat... Hogy a fehérnemű hogy került pártforgalomba, ezt hagyjuk, de ha esetleg kívánják, majd foglalkozunk ezzel is. De térjünk arra, melyik párt az, amelyik nem egyes érdekeket, hanem a közérdeket szolgálja• Hát kérem, ez a szocialista és a radikális párt... A földmíves, vagyis a kisgazda párt úgy mondják testvérpárt, de mostohatestvér, amit abból is látunk, hogy a magántulajdon szentségéhez ragaszkodik. Ezidő szerint mi is egyetértünk velük, de ne felejtsük el, hogy á fold nem nő annyit, mely a népszaporodásnak megfelel. Az ő gyermekeikből is bérmunkások lesznek, mert a vagyon úgy megoszlik, hogy abból meg nem élhetnek és a még megmaradt tőkét szocializálni kell. (Takács István. „B. (Boros?) ugyanakkor azt írja ugyanebben a lapban: „Sohasem írjuk alá — azt a békeszerződést, amely Magyarország szétda- rabolását jelenti... Ebben az elhatározásban egyek a forradalmi pártok-.. Van hát íme a magyar politikában egy pont, amely mindnyájunkat egybe fűz.” (Mezőtúr és Vidéke.) Szolnokon a Rokkantszövetség foglal állást a munkáspárt mellett. A gyűlésről irt tudósítás következtetni engüd árra, hogy a gyűlésen résztvevők szimpátiája a kommunista párt felé fordult; az elhangzott követelések, a „szocialista”, „szociáldemokrata” megnevezés elkerülése bizton tekinthető a kommunisták iránti szimpátia jelének. „A rokkantszövetség folyó hó 2-án tartott elnöki tanácsülésén az itteni elnökségen kívül a megye hét szövetsége is képviseltette magát, azonkívül részt vett azon a központ kiküldöttje. Bokor elvtárs is... Fejtegetései során arra a meggyőződésre jutott, hogy az egyesületnek politizálni kell, mert ma politika nélkül az egyesület gazdasági törekvéseit sem érheti el... S ha azt kutatjuk, hogy melyik párt az, amelyhez csatlakozhatunk, akkor a választás csakis a proletárpártra eshetik- A proletárpárt eddig is többet tett értünk, mint a volt kormányok összessége. Bokor elvtárs beszédét az elnöki tanács érdeklődéssel hallgatta s a végén lelkesen megtapsolta” (Haladás.) A kommunista gondolatok és elvek előretörése abból is következtethető, hogy a Munkástanács elhatározza, hogy ellenőrzése alá vonja a szociáldemokrata kormánybiztos tevékenységét: „Somogyi elvtárs a rendőrség ellenőrzését kéri. Darvas kormánybiztos, Presz elvtárs hozzászólása után Bubla elvtárs indítványára a rendőrség ellenőrzésére Mu- hari és Zsák elvtárs küldetnek ki ... Zsák elvtárs szerint a munkástanács határozatainak mikénti végrehajtását illetőleg múlhatatlanul ellenőrzésre van szükség. Javasolja tehát, hogy evégből a kormánybiztos mellé két bizalmi egyén kiküldessék. Hosszú és beható vita után a munkástanács kimondja, hogy határozatainak mikénti végrehajtására és ellenőrzésére Stern Dezső és Molnár Gyula elvtársakat a kormánybiztos mellé kiküldi■” (Haladás.) A Szociáldemokrata Párt opportunista, következetlen politikájára jellemző két hír — közvetlenül egymás mellett — a Haladásban: „Nyilatkozat: Ezennel kinyilatkoztatom, hogy a szervezett kisipari munkásokról tett sértő szavaimat visszavonom s ígérem, hogy a jövőben őket és szervezetüket a legnagyobb tiszteletben tartom. Szolnok, 1919, március hó. Herédi István.” 'Követendő példa(') Herédi István 50 koronát juttatott a szociáldemokrata párt agitációs céljaira, melyet a pártvezetőség megköszön s ez úton nyugtáz.” Rövid hírt közöl a Haladás egy jelentős országos eseményről, amelyen a szolnoki munkástanács is részt vett: „Alföldi Munkástanács kongresszus volt e hó 2-án Szegeden, ahol a szolnoki Munkástanácsot Pálfy János és Vigand Rezső képviselték.” A 16-i számban azonban már részletesen beszámol a kongresszusról; „Az ülés elején (a munkástanács üléséről van szó) Pálfy elvtárs referált a Szegeden tartott Alföldi Muúkástanács kongresszuson — amelyen kb. 180 kiküldött vett részt — hozott két fontos határozatról. HÄHÄECERI a Bíré-műveknél Százezer tojás egy udvarból Meglepő eredménnyel zárult az 1968. évi tojástermelési verseny Baranyában: egyes háztáji gazdaságok százezer tojást adtak el a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknek. Két gazdaasszony, a bólyi- Sebestyén Gyuláné és a szászvári Sziebl Gyuláné — 110— 110 ezer tojást értékesített tavaly. Valaha egy kisebb termelőszövetkezet baromfifarmjának volt ennyi az évi tojáshozama. Baranyában jelenleg körülbelül 500 „háztáji tojásgyár” működik, amelyek nagy tojáshozamú tyúkfajtákat — főleg a Kanadában nemesített Shaver- fajtát — tartanak. Ez a „titka” a rendkívüli termelési eredményeknek. A falusi tenyésztők modem tojóházakká alakították át a régi, kihasználatlan gazdasági épületeket. Nagyrészt automatizált kigurulós rendszerű to- jósf észkekkel, automatikus villanyvilágítás-szabályozó készülékekkel. A „háztáji tojásgyárak” ma már fontos szerepet töltenek be a városi lakosság ellátásában. Mindennapos látvány Szolnokon, hogy az úgynevezett Biró-művek — a 2-es számú italbolt — előtt ittas és kétes egzisztenciájú férfiak, s nem ritkán nők vitatkoznak, veszekednek. Néhányan pénz- szerzési lehetőségnek is felhasználják e hírhedt helyet Nem tolvajokról van szó — bár abban sincs fett hiány —, mint inkább a „snóblizókról”, akik így próbálják pótolni a következő pohár italra való pénzt. Ezek közé tartozott Csizmadia Béla szolnoki lakos is. Berghoffer Imrével snóbli- zott és vita támadt közöttük. A kibic, Ajtai Gyula közbeszólt: ugyan, mit vitatkoztok két forinton. S máris egy száz forintost adott egyiküknek, hogy menjen be az italboltba és hozzon onnan részére is sört. A köszönöm szépen elmaradt, Csizmadia azonban nem sokkal később „pótolta” azt Amikor Ajtai elindult lakására, s elhaladt Csizmadia mellett, az hirtelen minden indok nélkül hasba szúrta. A szolnoki járásbíróság Csizmadia Bélát súlyos testi sértés miatt vonta felelősségre. Enyhítő ' körülményként értékelte a vádlott őszinte beismerő vallomását, büntetlen előéletét, súlyosbítónak viszont a garázda módot, továbbá, hogy a szúrás élet- fontosságú szervet is érhetett volna, s ez nem a vádlott szándékán múlott Ezért a bíróság jogerősen 10. hónapi végrehajtható szabadságvesztéssel sújtotta. Önbíráskodó férfit ítéltek el A szolnoki járásbíróság személyes szabadság korlátozás és önbíráskodás miatt vonta felelősségre Bendó Péter, tószegi lakost. A 33 éves fiatalember tavaly augusztusban költözött el véglegesen házastársától és kiskorú gyermekétől. Akkor úgy döntöttek, hogy elválnak. Mielőtt azonban ez törvényesen is megtörtént volna, a férj barátaival az egyik napon Zetorral beállított házastársa lakására. Közölte feleségével, hogy az általa keresett búzából a neki járó részt elviszi. Bendó Pétemé nem tiltakozott, bár azt megjegyezte, hogy gyermekétől vonja el. A férj ezzel mit sem törődve, zsákokba szedte a padláson a búzát, és azt az ott levő barátaival a pótkocsira rakták. Ezután közölte, hogy a malacot is elviszi. Emiatt szóváltás keletkezett közöttük, az asszony nem akarta engedni, hogy a malacot is elvigye. Bendó Péter, hogy tervét a felesége ne akadályozhassa meg, bezárta a szobába. Az azonban kimászott az ablakon, s tettlegeségre került sor. Végül is a férj erőszakkal elvitte a malacot A házastársak a feleség feljelentése alapján bíróságra kerültek. Az ügyész Személyes szabadság korlátozással és önbíráskodással vádolta a férjet. Bendó Pétert a járásbíróság nem jogerősen négyhónapi felfüggesztett szabadság- vesztésre ítélte. — mj — PÁRIZSI DIVAT Balról: Fiatal lányoknak rózsaszín csipkeruha. háromszoros fodorral, a derékra helyezett rózsaszín szaténszalagot gyöngycsat díszíti. (Boám modell) Jobbról: Sárga tergálzsor- zsett plisszírozott aljú kises- télyi ruha, színes Bitterekből összeállított bojtocskákkal díszítve. (Sorbet modell) Mit főzzünk holnap? GOMBAKRÉM LEVES (tasakos) CSÁKY-ROSTÉLYOS RUM-HAB Csáky-rostélyos: Szép érett fartőből vagy hátszínből nagy nyitott szeleteket vágunk, vékonyra kiverjük és alaposan bedörzsöljük sóval, töröttborssal. Tíz deka füstölt sza- ,onnán kevés lecsót készítünk (mirelit, vagy eltett lecsóból), ráütünk 3—4 elhabart tojást és addig pároljuk, míg kocsonyás nem lesz. Ezzel a hússzeleteket megtöltjük, zsineggel áthurkoljuk és lisztben megmártva hagymás zsiradékon forgatjuk meg. Meghintjük késhegynyi pirospaprikával, kevés vizet öntünk alá és lefedve lassú tűzön puhára pároljuk. Tálalás előtt lisztes tejföllel behabarjuk és apró galuskákkal tálaljuk. Rum-hab: 4 tojás sárgáját habosra keverünk ló deka porcukorral, hozzáadunk 2—3 evőkanál zamatos rumot és a tojások kemény habbá vert fehérjét. ízlés szerint bele lehet keverni rumos tejben áztatott mazsolát, vagy cukrozott gyümölcsöt, esetleg tetejét tejszínhabbal is lehet díszíteni. cArí izqáqa mibe* numaláqfa A fagyasztott húsról, egy kis kopasz emberről és egy idegenbe szakadt hazánk fiáról Jó hogy jön szerkesztőkém. Mondja csak, mit ígérgetett maga? Kimegyünk, halálra drukkoljuk magunkat és itt van: át vagyunk verve Győzött a csapat és mégsem lett olcsóbb a ke- nyér. Hogy ilyet soha nem ígértek? Jó, de akkora hűhót csaptak a fociszezon indulása előtt, hogy az_ ember tényleg azt hitte ettől függ a kenyér ára. A holdrepülés előkészületét nem előzi meg ekkora lárma. Az meg külön szám ahogyan sírtak a Néplapban, milyen sok jászkun focista játszik az ország különböző csapataiban. Hogy oda ne rohanjak a nagy jászkun önérzettől... Dohány kérdése ez szerke z őkém. Egyszerű ez mint a vissza- kézből alkalmazott pofon. A Szolnok megyében feltört focisták Pesten, Kecskeméten, Tatabányán kapják a lakást. Ettől nyomban kivirágzik lelkűkben a klubszeretet az MTK, a Csepel, a Tatabánya színei iránt. Más aranylábúak meg Szolnokon kapnak lakást, s adnak cserébe a szivükből egy darabot. Meg néha egy kis focit is... Ne idegeskedjen, szerkesztőkém, nem a lakáskérdésről szövegelek, csak a klubszeretetről. Bár minden olyan rendben volna, mint az aranylábúak lakásügyei ebben az országban. Mert idesüssön hapsikám! Van olyan rendelet, hogy az épülő lakások húsz százalékát az ifjú házasoknak kell adni? Ugye van. Fiatalok a focisták is? Nahát akkor mit hőzöngünk itt szerkesztőkém... Mit morog itt az orra alatt hogy már megint cinikus vagyok...? ...Ez nem cinizmus, de talán eltúlozza eou kicsit. Sok ezer embernek okoz örömet, szórakozást a labdarúgás, valamit áldozni is kell érte.-, ...Nem kell engem komolyan venni szerkesztőkém. Tudja, hogy én csak dumálok, nyomom a sódert, maguk néha nevetnek rajta, néha csak legyintenek, és minden marad úgy, ahogyan a jóisten elrendezte és ahogyan a diszpécser szerepét betöltő angyalkák őrködnek felette. ...Azért nem marad minden a régiben. Emlékeztetem, mennyit írt a múlt év végén „ Néplap a hentesáru hiányáról. Remélem maga is belátja, hogy lényegesen javult a helyzet... ...Oltárt- maga hapsikám. Már azon is tud lelkesedni, hogy negyedszázaddal a háború után újból lehet korlát- lrnul hurkát kapni... Különben mégis igaza van, mert néhány évvel ezelőtt tényleg nem volt még ilyen választék. Van is rá egy jó történetem. Bevágódtam az egyik nap a henteshez. Előttem két termetes asszonyság, egy fiatalabb, meg egy idősebb. Hangjukból, arcszínük, bői ítélve, hogy is mondjam, szóval népzenészek hozzátartozói voltak — vagy szabad már a cigányra azt mondani, hogy cigány? Hogy miért ne szabadna, ha egyszer az az istenadta? No, szóval nyomja a szöveget a fiatalabbik, hogy így ez a mai világ, meg úgy, már megint csak fagyasztott marhahús van, az ő családja pedig azt nem eszi. Csak a frisset. Még azt is mondta — néhány keresetlen szóval társadalmi rendszerünket 'is lekáderez- ve — hogy a csirke se nem ehető mán, mert máma má azt is tápszerezik”. Az ő csa. ládja, ugye, azt sem bírja. Ehhez mit szól szerkesztőként?... Ne dühöngjön _ rám, hisz maga állandóan félre- magyarázza a szövegemet... Azt akarom csak ezzel is bizonyítani hogy milyen magas életszínvonal van nálunk, ha .már így lehet mindenben válogatni. Bezzeg valamikor. Ugyan mit szólna az a tizenöt év elő ti jó édesapánk, ha látná? Tudja kire gondolok? A múltkori kabaré juttatta az eszembe, a Komlós beszélt a kis kopasz, kövér emberről, akinek a keresztneve egyezik igazságos királyunkéval... de mondja csak aranyos hapsikám, maga focizott is valamikor ugye, mondja csak mit ítélt a bíró utánrúgásért? Ugye, hogy szabadrúgás, de leginkább kiállítás jár érte. En szerintem a kis öreget sem kellene már szinte kötelezően említ- getni a kabaré műsorokban. Igencsak utánrúgásnak számít ez is... ...Van ebben valami, de tudja, hogy nem árt az embereknek néha figyelmeztetőül szólni erről is. Mert higgye el, az ő neve hallatán minden becsületes emberben megszólal az is: ejnye, de sok ostobaságot csináltunk valamikor. A még becsületesebb azt is kimeri mondani, hogy sok butaságot csináltam abban az időben én is... ...Biztos, hogy mindenki erre gondol drága naiv szerkesztőkém? Egyébként él még az öreg? ...Igen... . ...Hiába, akinek a halálhírét költik, sokáig él... ...A napokban olvastam egy történetet róla. A forrása miatt nem vagyok benne biztos, hogy igaz. De jó. Állítólag a közelmúltban találkozott. magyarokkal és panaszkodott hogy nem jut hozzá igazi finom Jonathán almához, pedig azt szereti... ...Küldjünk neki egy ládával, mert még hazajön érte. Különben erről a hazajövetelről jut eszembe. Elmentem asztalt foglalni a ma esti bálra. Előttem dumál egy pasas. Mondja a szöveget, hogy Pzson Kenész névre egy asztalt kér. Hány személyre — kérdik. Kettőre. És ki lenne a másik személy? Azt is önöktől szeretném kérni, biztosítsanak egy csinos hölgyet is. Nem leszek hálátlan. No, azt hallotta volna szerkesztőkém, hogy eligazították az ürgét A szöveg vége az lett, hogy azért kapott egy személyre meghívót. Kérik az útlevelét, hogy az angolos hangzású nevet pontosan leírják. És akkor kitört a röhej. A pasas Kanász János, egykori paládicspusztai lakos, ma ausztráliai állampolgár. Ahogyan maguk újságírók finoman szokták ezt kifejezni: az 1956-os események után külföldre távozott hazánkfia... ...Ezt azért nem. A Néplap úgy szokta az ilyeneket becézni, hogy disszidens. Egyébként köszönöm a jó sztorit, rohanok megírni. Varga József
