Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

1969. márius 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 OMEGÁIKKAL — két fellépés között — Omega... Omega...’ — Vissza... vissza...! Ütemes taps, sikolyok ki­sérik az együttes játékát, s az utolsó szám, a Trombitás Frédi után a fiúkat alig akarja elengedni a rajongó szolnoki közönség. De min­den hiába: fél óra múlva lesz még egy előadás, s ad­dig ki is kell pihenni a két és fél órás produkció fára­dalmait. S hogy az auto­gram-vadászok se zavarják a pihenést, az öltözőhöz ve­zető utat — rettenthetetlen í,testőrök” őrzik. De a sajtó hatalom: az öltöző ajtaja megnyílik előttünk. Az egyik asztalnál kártya­csata folyik. Ez is egyik módja a kikapcsolódásnak. Nem zavarjuk őket. Egy be­szélgető csoport felé tar­tunk. — Itt ül az együttes .„magja”: Benkő László, Kó­bor János, Presser Gábor és Molnár György. — Előttük jaffás üvegek, szorgalmasan iszogatnak. Benkő, a zenekar vezetője közvetlen és kedves módon Tnvitál az asztalukhoz. Any- nyira nem fáradtak, — mondja, hogy interjút ne' tudnának adni. — Egyébként is — szól köz­be Kóbor János — az ilyen lelkesedés, nfint amivel itt Szolnokon is fogadtak ben­nünket, elfeledteti a fárad­ságot, sőt erőt ad,' — Ez már a második fel­lépésük volt nálunk, negyed­éven belül. Gyakran szere­pelnek vidéken? — kérde­zem Benkőtől. — Lassan bizony bejárjuk az ország minden részét, — ugyanis hetente három al­kalommal — hétfőn, kedden és szerdáp — vidéken hang­versenyezünk. Tegnap pél­dául Szegeden voltunk, s hol­nap Nagybátonyban lépünk .fel. — Nem nagyon megeről­tető ez? Mikor jut idejük új számokat szerezni, gyako­rolni? — A hét második felében. Vasárnap azután ismét ját­szunk— a klubtagjaink előtt — a Kinizsi utcai Omega klubban. — A műsorban három va­donatúj számot hallottunk: A tékozló fiút, a Naplemen­tét és a Régi csibészeket, — Mikor kerülnek lemezre? — Húsvétra albumot adunk ki, képekkel, lemez­zel, p a bemutatott három új szerzemény is rajta lesz. Presser Gábort, a zene­szerzőt az angol turné ta­pasztalatairól kérdezzük. — Sok új zenei megoldást hallottunk és ‘mondanom sem kell, hogy a legújabb számainkban ezeket haszno­sítjuk is — persze anélkül, hogy saját „Ómega-stílusun­kat” feladnánk. Angliában tizennégy alkalommal lép­tünk fel, és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, 'az an­gol fiatalok előtt is megáll­tuk a helyünket. Legna­gyobb sikerünk a Holnap és a Halott virágok című szá­mokkal volt. — Ki a külföldi együtte­sek közül a példaképük? A fiúk egyszerre felelik: — A Beatles, természete­sen... — Es a hazaiak közül kit tartanak ellenfélnek? Molnár György válasza igazán „sportszerű”: — Ez nem labdarúgás, el­lenfelünk nincs. Viszont az tény, - hogy az Illés-együttes komoy versenytársunk a népszerűségben. Különben a magánéletben személyes jó­barátság fűz össze bennün­ket. És mert gyorsan telik az idő, s a fiúk kezdenek nyug­talankodni, készülődni, még egy utolsó • kérdést teszünk fel Benkő Lászlónak: — Tervednek-e újabb kül­földi esetleg egy angliai vendégszereplést? — Sok helyre kaptunk meghívást, — többek között Szovjetunióhai, Nyugat-Né- metors’zágba, Hollandiába, JugoOTááviába de hogy hová utazunk, még nem tudjuk. A szerződéseket ezután köt­jük meg. Angliába az idén nem megyünk, oda majd jövőre látogatunk el ismét. Déri Margit 1 Utonállás egy liter borért Garásdálkodók a bíróság előtt A négy vádlott jászladányi. A legidősebb 20 éves, a leg­fiatalabb 17. Novák B. Géza kubikus Budapesten, 2400 fo­rintot keres havonta. Csikós István Besenyszögön dolgo­zik, mint kubikus, havi 1800 forintért. Ugyanennyi jöve­delme van ifj. Deák János­nak is, aki segédmunkás. A fiatalkorú K. M. ipari tanuló. Még tavaly szeptemberben történt, hogy a Nagytemető utcában lakodalom volt. A négy fiatalember a községi szokáshoz híven ott kíván­csiskodott a ház előtt. A ven­dégek bort vittek ki nekik, amelyet el is fogadtak. Ké­sőbb azt nem éppen megfe­lelően „köszönték” meg. Zsig- ri Ferenc meghívott vendég Tekse Béla társaságában az utcára ment sétálni. Ifj. De­ák János ekkor olyan aján­latot tett három társának, hogy ha megverik a két fia­Rendör-lesen a Á többszörösen büntetett Tinka Aladár, zagyvarékasi lakos — több, mint öt évet ült börtönben különböző lo­pásokért — feleségével a talembert, fejenként fizet ne­kik egy-egy liter bort. Azok nem- kérették magúkat. Nem azért, mert pénzük nem volt. Csak úgy. virtuskodásból vál­lalkoztak a feladatra. Utol­érték Zsigri Ferencéket és beléjük kötöttek. Mindhár­man Zsigrire támadtak. No­vák még akkor is ütötte, amikor sértett a földre esett. Majd mint akik jól végezték dolgukat, jelentkeztek a fel- bújtónál a fizetségért. A tárgyalás során kiderült, hogy a honoráriumot nem kapták meg. A büntetést vi­szont igen. Novák B. Gézát, aki a már védekezésre tehe­tetlen Zsigri Ferencet tovább ütötte, sőt Tekse Bélát is bántalmazta, egy évi, Csikós Istvánt tíz hónapi, K. M.-t négy hónapi és ifj. Deák Já­nost nyolc hónapi végrehajt­ható szabadságvesztésre ítél­te. Tinka házaspár Gólya-féle italboltban söröz- getett, amikor a körzeti meg­bízott ellenőrzést tartott. A rendőr figyelmeztette Tinka Aladárt, hogy a velük levő fiatalkorúnak ne adjanak italt, • majd az ellenőrzéssel végezve elment. A házaspár ekkor tervezte el, hogy valamit „visszaad­nak” á rendőrnek. Ezt fenn­hangon is kijelentették. Az alkalom alig egy óra múlva adódott. Tinka és felesége éj­jel 23 óra után hangosan énekelve m.ent lakására, mi­közben találkoztak a körzeti megbízottal. Az figyelmez­tette őket, hogy 22 óra után nem lehet _ hangoskodni az utcán. „Ügy' mulatok, ahogy akarok” — válaszolta az asz- szony, majd a férj is tett megjegyzést: azért, hogy bör­tönből szabadultam, nem kell állandóan molesztálni.” A szóváltásból ezúttal még nem lett tettlegesség. A rend­őr ment az italboltba, meg­nézni, hogy a zárórát betar­tották-e, Tinkáék utána men­tek. Megvárták, s amikor kö­zelükbe ért, megtámadták. A vádlottak a bíróságon ta­gadták cselekményüket. A ta­núk egybehangzó vallomása azonban bizonyította bűnös­ségüket. A bíróság Tinka Aladárt 6, feleségét pedig 4 hónapi börtönnel sújtotta. Az ítéletek nem jogerősek. — mj — Pályaválasztás vizsgálat után Egy délelőtt a laboratóriumban 0 Szolnokon, a Ságvári End­re művelődési háztól nem messze, a körút túlsó oldalán az egyik emeletes ház kapu­jában egyszerű fekete tábla adja tudtul, hogy az épület­ben működik a Pályaválasz­tási Tanácsadó. Egyszerű régi bérház. Hosz- szú, sötét kapualjból vezet a lépcső az emeletre. A lépcső­házban gyermekkocsik. Jobb- ra-balra lakások. Az egyik ajtón névtábla helyett a lentről ismerős felírás: Pá­lyaválasztási Tanácsadó. 0 A várószobában nincs sen­ki. Néhány asztal, székek. Minden asztalon prospektu­sok. A következő szoba olyan, mint egy kis osztályterem. Asztalokkal, székekkel van tele, szemben íróasztal, mint­ha katedra lenne. A szélső asztalnál fehérblúzos, hosszú­hajú fiatal leány ír valamit nagy buzgalommal. Felnéz, nem szól, csak int a követ­kező ajtó felé­Az „iroda” ablakai a Ság­vári körútra néznek. Fiata­lon őszülő férfi fogad. Ve­rők István pszichológus. A szegedi Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszékéről jött Szolnokra. Ottani ered­ményes munkáját bizonyítja többek között, hogy a „Ma­gyar pszichológiai irodalom” című bibliográfia több cik­két is megemlíti. — Főleg fiatalokat vizs­gálunk — kezdi — az álta­lános iskolák nyolcadikos és a középiskolák negyedikes ta­nulóit. Azok jönnek hozzánk, akik egészségi állanotuk mi­att nem alkalmasak minden pályára és meg kell keresni a számukra legmegfelelőbbet, vagy akik egészségesek ugyan, de nem tudnak dön­teni. Az a fiatal lány, akit a csoportos vizsgálatokra be­rendezett helyiségben látott, az utóbbi kategóriába tar­tozik. — Jelenleg milyen felada­tokat végez? — Kérdőívekre válaszol. Munkánk ugyanis több rész­ből áll. Az orvosi vizsgálat mellett igen nagy szerepet kap a kérdőíves és a labora­tóriumi vizsgálat is­3 — Szervi szívbaja van a kislányomnak, úgy született, de soha sem lett rosszul, csak néha vérkeringési zavarai vannak. Éppen ezért gondol­tuk, hogy legyen könyvkötő, mert az nem nehéz munka. — Meg fogjuk vizsgálni. — Most rögtön? A jövő hét egyik napját jelöli meg. Az asszony és a kislány felállnak, búcsúz­kodnak. Mielőtt elmennek, a pszichológus megjegyzi; — A vizsgálat eléggé idő­igényes. Legalább négy óra­hosszat tart. Nem árt, ha uzsonnát hoz magával, 0 A gimnazista lány elké­szült a kérdőívek kitöltésé­vel. Átmegyünk a laborató­riumba. A helyiség közepén és körben a falak mentén asztalok, különféle eszközök­kel. Az Oszcilloszkópot meg­ismerem, a többinek nem tudom a nevét Az első vizsgálati eszköz, mint utóbb kiderült a fonal­tábla, vagy Moede tábla. A tábla síkjából kiálló faré­szekre egy fonalat kell fel­csavarni, meghatározott fel­tételek mellett. A megoldás értékelésénél a felhasznált idő és az elkövetett hibák szama a döntő. A következő eszköz az úgy­nevezett Bogen—Lippmann kalitka. Az elvégzendő fel­adat: a szabad mozgást aka­dályozó rácson keresztül kell egy golyót a megjelölt re­keszbe terelni. Ehhez három különböző szerszám közül ki kell választani a legalkalma­sabbat A percepciométer elektromos műszer, két kör, négy-négy részre osztva. Az egyes részeket számokkal je­lölték meg, de a számozás a két körben nincs szinkron­ban- A vizsgált személy mindkét kezébe kap egy fémpálcát Magnetofonról számokat hall egytől négyig s ennek megfelelően kell a fémpálcákat az azonos szám­mal jelzett körcikkekhez érinteni. A feladat annál ne­hezebb, minél gyorsabban hallatszanak a számok a magnetofonból. A helyes rea­gálást lámpa felvillanása jel­zi és számláló szerkezet tart­ja nyilván. 0 A laboratóriumi vizsgálat befejződött Megállapodnak az orvosi vizsgálat időpont­jában. — Milyen eszközeik van­nak még? — Van konstrukciós hen­gerünk, ezzel a technikái ér­zékre, a kézügyességre, a megfigyelő képességre vo­natkozó adatokat szerezhe­tünk. Oszcilloszkópunk a hozzá csatlakozó műszerek­kel együtt a reakcióidőt mé­ri, de jelzi például a kéz re­megését is. — Ez utóbbiból milyen kö­vetkeztetéseket vonnak le? — Ha például a vizsgált személy keze a feladat kez­detekor feltűnően remeg, de később a remegés csökken, neurotikus alkatra lehet kö­vetkeztetni. Ha viszont a végén kezd remegni, ez a fáradékonyság jele. Az egyik asztalon néhány vasrúd van, igen sűrű csa­varmenettel s mindgyiken egy-egy anyacsavar. — Ezekkel a türelmet. a munkában váló kitartást vizs­gáljuk. A vizsgálandó sze­mély azt a feladatot kapja, hogy csavarja le mindegyik menetről az anyacsavart, majd csavarja vissza. Rend­kívül unalmas, monoton mun­ka. Megfigyeljük, hogyan re­agálnak erre, s abból vonunk le következtetéseket. Aki só­hajtozik, nyög közben, az nem valószínű, hogy mono­ton munkára alkalmas, pél­dául szalag mellé. — Kizárólag gyakorlati munkát fognak végezni a la­boratóriumban ? — Egy darabig még igen. Egyelőre az indulás nehézsé­geivel is küszködünk. Mű­szer készletünk sem olyan még, amilyennek szeretnénk. Ha azonban túl leszünk eze­ken a nehézségeken, a folya­matos gyakorlati munka mel­lett kísérleteket is szeretnénk folytatni és feldolgozni a munka során nyert informá­ciókat. — A pszichológiának, mely kérdése izgatja a legjobban? — Elsősorban a monotónia problémái érdekelnek. Ezzel kapcsolatos kísérteteket sze­retnék végezni laboratórium­ban és munkahelyen is. Bistey András A gyilkos matróz 0 Egy mama jön nyolcadikos kislányával. — Könyvkötészetben sze­retett vólna dolgozni a kislány — kezdi az anyja — de a belgyógyászaton azt mond­ták, nem lehet könyvkötő. Átnyújtja a leleteket. — Ide küldtek azzal, hogy itt majd megállapítják, mi­lyen pályára alkalmas. A pszichológus a leleteket nézegeti. A Fővárosi Bírósá­gon szerdán megkezdődött Kiss Bálint 23 éves matróz emberölési bűnügyének tár­gyalása. A vádirat megállapí­tásai szerint Kiss, aki mun­kája során különböző uszá­lyokon teljesített szolgála­tot, megismerkedett Sebes­tyén András 59 éves uszály- kormányossal, majd tavaly nyáron utóbbi 16 éves leá­nyával és Sebestyén tilalma ellenére udvarolni kezdett a leánynak Tavaly októberben névnapján köszönteni akar­ta a leányt, azonban az apa ingerülten elutasította, s köz­ben sértő fenyegetéseket is tett. A nézeteltérést követően Kiss ismét felkereste Sebes­tyént kabinjában. A kormá­nyos időközben elaludt, s ekkor Kiss a kamrában ma­gához vett baltával nagy erő­vel fejbevágta az alvó férfit, aki azonnal meghalt. A tá­madó a holttestet a Dunába dobta, majd visszatért mün- kahelyére, s kezdetben igye­kezett a gyanút elterelni magáról] , HADNAGY JÓZSEF: . GYÓGYKEZELÉS írógépet akartam venni Csillaghegyen, de nem volt szerencsém. Előző este el­adták-.. Visszafelé jövet, az autó­busz megállóban, már ketten várakoztak. Egy postásruhás öregember, meg egy szeplős arcú, fiatal lány. Amikor az autóbusz oda­gördült elénk, csodálkozva láttuk, hogy az ülőhelyek nincsenek elfoglalva, a hátsó peron viszont tömve van utasokkal. Mikor az ajtó ki­nyílt, a peronon állók, mint egy varázsszóra összehúzód­ták. utat nyitottak nekünk. Megbabonázva vettem elő a bérletemet. Bármily hihetet­len hangzik, ilyen még nem fordult elő, mióta utasnak számítom magam. Mi történt ezeikkel az emberekkel? Szennyezettek talán az ülő­helyek? A kalauznőre néz­tem. de az a kocsi indításá­val volt elfoglalva. Már éppen le akartam ül­ni, amikor a nevemet hallot­tam Megfordultam. A peronon álló utasok kö­zül, Dohai integetett’ felém. Dohait már húsz éve is­merem. Ez idő alatt sok mindennel megpróbálkozott, hogy érvényesülni tudjon. Volt tűzoltó, taxisofőr és üdülőgor.dnok. Baját még tetézte, hogy a felesége egy­más után ikreket szült. ‘Nin­csen szerencsém — kesergett akkoriban. De ez már mind a múlté. Az ötvenes évek vé­gén aztán megfogta az isten lábát, amikor az apósa taná­csára átnyergelt a biztosítási szakmára. Később elvégezte a technikumot, osztályvezető lett... De az évek kegyetle­nül elbántak vele. A haja ki­hullt. a szeme táskás lett és jókora pocakot eresztett. Mind a ketten örültünk a találkozásnak. — Gyere, üljünk le — mondtam — és beszélges­sünk. — Nem lehet — rázta a fejét — kezelés alatt állok. Azt hittem tréfál. — Ne bolondozz — mond­tam újra — üljünk le, mert úgy ráz ez az átkozott kocsi, hogy kettéharapom a nyelve­met. — Nőm lehet ■— felelte konokul — kezelés alatt ál­lok. Csodálkozva néztem rá. * — Beteg vagy? — Igen — felelte. —> Már három hete kórházban fek­szem... Az arca valóban, mintha sápadt lett volna, és a sze­mei is olyan furcsán csil­logtak. — Mi bajod? — kérdeztem együttérző hangon. — Vesekő — felélte eltor­zult arccal, mert az autóbusz kerekei kátyus, elhanyagolt útszakaszon bukdácsoltak. — Itt különben is mindenkinek veseköve van — mutatott a körülötte állókra, nkik a be­szélgetésünket ha’lgatva, fél­szegen mosolyogfak. — S ezért nem szabad le­ülni? — kérdeztem ámulva. — Igen. Közben újabb és újabb utasok szálltak fel és las­sacskán elfoglalták az ülőhe- lyeket­— Bocsáss meg — vallot­tam be kissé együgyüen — de nem értelek... Elnézően mosolygott. — Az orvosok rájöttek — mondta —. hogy nem keil minden esetben a beteget megoperálni, ha veseköve van. Az apróbb vesekövek maguktól is eltávoznak a szervezetből, ha elősegítik ezt a folyamatot. Erre a célra különféle gépeket szerkesz­tettek. Van olyan szék, ame­lyik egy méter magasra is felemelkedik a beteggel, az­után rázódva visszazuhan. De ezek a gépek nem váltották be a reményeket. A leghatá­sosabb eredményt az autó­busz hátsó peronján történő utaztatással érték el... Egyszerre világosság gyűlt a koponyámban. Milyen os­toba, tudatlan az ember! Folyton átkozódik ha tö­mött buszon kell utaznia, s kiderül, hogy voltaképp há­lásnak kellene lennie... — S mennyit kell naponta utaznotok? — kérdeztem. — Három órát — felelte. — Mindegy, hogy melyik buszra száll fel az ember? — Nem. Az orvosok he­tente megtudakolják, hogy melyik vonalon vannak a legrosszabb utak. — S mondd — kérdeztem kíváncsian — neked használ ez a kezelés? Mosolygott a tudatlansá­gomon. — Már az első héten meg­szűntek a fájdalmaim — mondta — és pár nap múl­va haza is engednek... A szeméből olyan bizalom sugárzott, mint a megszál­lottaknak. Boldog volt, hogy beszelhet a nyavalyájáról... A végállomáson elbúcsúz­tam tőlük. Láttam, amint szép sorban, mint jólnevelt kirándulók, felszállnak egy visszafelé induló autóbuszra. önkéntelenül arra gondol­tam, hogy a találékonyság forrása kiapadhatatlan. j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom