Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

1969. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Gyendai jó esztendők L — A lélektani 44 fillér « • A HÉTVÉGE ESEMÉNYEI KÉPEKBEN NAGY SIKER A tíszagyendai földek nem rosszak. Kilenc aranykoroná­sak ugyan, ám Papp Sándor főállattenyésztő ehhez mind­járt hozzáteszi: — De uradalmi földek vol­tak ... ' Ami annyit jelent, az ura­sági birtokok aranykorona jövedelmét a valóságosnál alacsonyabban állapították meg annak idején, hogy ke­vesebb legyen a7 adója. Ez a gyendai föld is mindent megterem, mindent megad. Tizenötmázsás rizsát is, mint az őszön és olyan rengeteg dinnyét is, mint tavalyelőtt. Pedig a gyendai földekkel nagyon mostohán bántak esz­tendőkön át. Az emberekkel is, akik fel­szántották, bevetették ezt a földet. Huszonegy esztendeje alakult meg az ottani Lenin Termelőszövetkezet. A mos­tani zárszámadó közgyűlésen meg is emlékeztek erről, de semmiféle ünnepséget nem csaptak. Sok mutogatnivaló nincs ennek a szövetkezet­nek a múltjában, inkább ta­kargatni kell — azt mondo­gatják az emberek. Még a kívülállónak is rossz belegondolni, milyen keser­ves sorsú tsz volt ez hosszú ideig. Mennyi semmirekelő ember posztolt már a szövet­kezet élén, herdálva e föld erejét, az itteni emberek hi­tét Volt helybeli, volt távol­ból jött vezető, elég sok hit­vány alak. Volt felelőtlenül gazdálkodó, volt közvagyon­hoz nyúló, de a legtöbb a részegessége miatt lett mél­tatlanná tisztére. A faluba vivő utca lakói ma is emle­getik még; — Itt hordták haza a régi elnököt Az utca végén van ugyanis a kocsma. A régebbi elnökök egyikét úgy vitték onnan el, nem is tudott már magáról, így aztán az 1961-et majd négy és félmilliós mérleg­hiánnyal zárták. 1966 zárá­sán is azzal állt oda az ak­kori elnök a közösség elé, majd két és félmillió forint a mérleghiány. Nem tudtak fizetni. A tagok járandósága, évi keresetének egy része, háromszázhúszezer forint is hiányzott. Előre felvettek hi­telt a következő évre. Nem volt takarmány. Három hó­napig nem kaptak pénzt az emberek. Zűrzavar* gazdátlanság uralta a szövetkezetét. Az emberek becsapottnak érez­ték magukat. Egész éven át hitegették őket, csak év vé­gén tudták meg az igazat Elkeseredettségükben úgy akartak visszavágni, hátat for­dítanak a közösnek. A tehenészetben Balogh István, Szabó Sándor és Sipos Lu­kács hét ember munkáját látta el naponta. A többiek ki sem mentek az istállóba. Ök hárman etettek, itattak, takarmányoztak, trágyáztak, fejtek. Annyi tejet, amennyi­re erejük futotta. A fiaztató- ban a szopós malacok — har­minc is egy éjjel — úgy pusztultak el, ahogy megszü­lettek. Arra nem akadt em­ber, hogy elvegye a malaco­kat az anyjuk alól, ne nyom­ja agyon őket Húsz év alatt háromszor történt még meg, hogy a szövetkezet kifizette, amit ígért. A vezetők persze min­dig mások voltak, a szövet­kezeti tagok mindig ugyan­azok. Valahányszor új vezető jött, az mindig ígért, majd így lesz, majd úgy lesz. Va­lami elpusztíthatatlan hittel mindig elhitték a7 emberek. Aztán betelt a pohár. Mikor az új vezetők meg­jöttek, rögtön a munka szer­vezéséhez láttak. Hívták a dohányosokat is. — Előbb ide a tavalyi ki­lencvenezer forintunkat — üzente a brigád —■, addig nem tárgyalunk. Igaz, árt nekik. De a nagy gond az volt, honnan szerez­zenek pénzt Február vége, március eleje járta, nincs be­vétel ilyenkor a közösben. Az évi hitelt előre felvették a régi vezetők, aztán egyré- szük lemondott, másik részü­ket elzavarták a szövetkeze­tiek. Végül kaptak egymillió forintot a banktól öteszten­dős törlesztésre. Ebből tud­ták az elmaradt kereseteket is fizetni. Meg is mondták az embereknek, sok jóra nem is számíthatnak, olyan a szövet­kezet pénzügyi, gazdasági ál­lapota. Erre mi történt? Áz őszin­teség jólesett a7 emberek­nek. Az is, hogy az új veze­tők nem szépítenek, nem ígérnek semmit. Lassan jö- vögetni kezdtek. Először az alapítók, a régi szövetkezeti tagok, a kommunisták, má­sok, akik látták, dolgozni kell, mert csak úgy lehet valami belőlük. Annyian már kijár­tak dolgozni, hogy a legszük­ségesebb helyekre jutott em­ber. Igaz, az első esztendő­ben — 1967 elején jöttek ide az új vezetők, három-négy gépjármű még a környékbeli falvakból fuvarozta a mun­kásokat. Olyan is volt, elma­radt a vezetőségi ülés, mert a vezetőségi tagok nem hagy­hatták félbe munkájukat, nem volt, aki beálljon he­lyettük. Az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő Kunhegyesről jött. A párttitkár asszony idevalósi, gyendai. ö mondo­gatta — sokat betegeskedett akkoriban — az embereknek: Ügylátszik az új elnökéknek érdemes segíteni. Évközben már lehetett látni, kezd ki­alakulni a rend a gazdálko­dásban. Kihordták az évek óta felgyülemlett — négy­száz vagon — istállótrágyát. Hozzákezdtek lucerna tele­pítéséhez. Tetszett az embe­reknek az is, munkaközben nincs alku, mint azelőtt Ter­mészetes, ami jogos, azt ki­igazították. De azzal hiába állt elő akárki. — Ha én ezt meg nem ka­pom, már reggel nem is dol­gozok. Azt megtehette. Egymás között sem alkudoztak a ve­zetők. Azelőtt sokszor meg­történt — Engem nem érdekel, hogy a főagronómus mit mondott, azt csinálja, amit én mondok rendelkezett az elnök. Akkoriban a párttitkár is sokat gazdálkodott a határ­ban. ‘ Igaz, ez úgy volt — mond­ja Kiss Józsefné, a párttit- kámő —, a kényszerűség vitt rá. Olyan nagy volt itt a fejetlenség. Az új vezetők elsőnek ab­ban egyeztek meg, minden­kinek megvan a maga mun­kaköre, senki a másikét ne helyettesítse. Ha azt veszik észre, hogy a másik nem jól csinálja, szóljanak neki, de ne intézkedjenek helyette. A rendet egy év alatt is észre lehet venni. A hatását i& Akkor esztendőben alacsony, 16 forint 56 filléres munka­egység értékeket tervez tele, és 7 forint előleget adtak havonta. Megmondták, nem futja többre. De minden hó­napban fizettek Ez is fel­tűnt az embereknek. Ennek az év végén Balogh György elnök azzal állt a közgyűlés elé: kigazdálkodták a mér­leghiányt, kifizették a bér­tartozást, megszűnt a takar­mányhiány és a munkaegy­ség 44 fillérrel több a terve­zettnél. Nevetségesen kicsi összeg ez, sokan le sem hajolnának érte. Itt, Tiszagyendán még­is úgy emlegetik, ez volt a lélektani 44 fillér. Ekkor kezdtek ismét hinni az em­berek a földben, önmaguk­ban, a szövetkezetben. Abban, hogy jöhetnek még rájuk is jobb esztendők, (Folytatjuk) Borzák Lajos A vendég is madár Előfizetéses menüről van szó a Mú­zeumban. A gyengébbek kedvéért: ez olyan étkezési forma, mely bizonyos mértékig hasonlít az ebédhez, távoli ro­konságban áll a táplálkozással és sok azonosságot mutat a madáretetővel­Mármost a madár, illetve a vendégnek nevezett vállalati hozzájárulásos egyén ezt a következőképpen viseli el. Mindenekelőtt könnyed ruganyos lép­tekkel halad el „á la carte” feliratú fe­hér dbroszos asztalok mellett. Ismerősei előtt azt a látszatot keltve, hogy csak véletlenül vetődött az étterembe, egyéb­ként is megveti az ilyen kispolgári ké­nyelmet. Azután a háttérbe érve — mi­kor az asztaltakarók foltjaiból és a kö­zépre helyezett vizesüvegekből — kétség­telenül megállapítja, hogy az előfizeté­ses zónába jutott, egy óvatlan pillanatban mégiscsak leül. Esetleg úgy, hogy előbb a derekához kap és felszisszen, a lába meg­bicsaklik stb. Attól függően, hogy oszlop mögé, ablak élé vagy félhomályos rész­be került. Tanácsos még e színlelt révületben ki­várni a levest s belekanalazni, ha már ott van. Lévén a megkülönböztetés legkitw- sabb, egyben leglátványosabb szituációja a nagyfülű kínai-ezüst levesestül és az előfizetéses alumínium löttyentőcsésze kö­zötti párhuzam. Az úgynevezett második fogás ilyen módon már kidolgozott körülmények kö­zött megy végbe a fogás az üzemi ét­kezés viszonyai között kifejezetten szó­végződésen alapuló összefüggő tovidUést jelent és semmi kapcsolatban nincs az & la carte fogásaival. Leggyakoribb formái a kifogás, ráfogás, melléfogás, nyafogás. (Ez utóbbi főleg a szájra vonatkozik-) tgy a menü elköltése fogások szerinti bontásban a következőképpen zajlik le. 1. Kifogás. A babcsuszpeiz felületén fo­rintos nagyságú hártyavékony fehér folt látható, mely alapos összefüggésbe hoz­ható a karbantartó piktorok jelenlétével. Errefel megkérdezi az ember a pincért: — Mondja szakikám, hogy kerülhetett ez az izé a főzelékemre? 2. Melléfogás. — Mi, kérem tisztelettel? — Hát az a fehér festékfojt vagy mi­csoda. — Ugyan, az nem festék, hanem tejföl. 3. Ráfogás, — Mondja, mi ez, amit eszek tulaj­donképpen? — Ez kérem az étlap szerint tejfeles zöldbab főzelék párolt felsálszelettel. 4- Nyafogás. — Szóval ez a tejföl. Nem nagyon eről­tették meg magukat. Az étlaposra is eny- nyit tesznek vajon? 5. Befogás. — Persze nem panaszképpen mondom. Elnézést, csak éppen úgy megjegyeztem. Egyébként üdvözlöm a séfet, kitűnően íz­lik az ebéd... Ugye holnap is maga lesz ennél az asztalnál? Kérem, hozzon egy málnát is. Hatodik fogás nincs. De legyünk őszin­ték, mit lehet azért az öt-hat forintért fefcáimig L L V. -„ - • * . P ■ Az első havi nyertes felvette az ezer forintos jutalmat Az ötletpályázat tovább folytatódik Szinte megszámlálhaitaftlanul sok le­vél érkezett ötletpályázatunkra. Mint ol­vasóink láthatják, alig győzünk a sok ja­vaslatnak, kérésnek, a jobbnál jobb ötle­teknek helyt adni. De szívesen csináljuk, hisz éppen az volt a célunk, hogy szerkesszük együtt a Néplapot Janoár 26-i számunkban hirdettük meg az ezer forintos ötletpályázatot. Azóta mintegy harminc cikk jelent meg olva­sóink ötletei alapján. És még nagyon sok téma feldolgozás alatt áll. Eltelt az első hónap, s a szerkesztő bizottság kel­lemes kötelezettségének tett eleget. Elbí­rálta, hogy melyik olvasói ötlet érdemli meg a február havi ezer forintos pálya­dijat. Biztosak vagyunk abban, hogy ol­vasóink teljes egyetértésével találkozik a döntésünk: a februári első díj nyertese a szolnoki Kelemen István, akinek javaslatára kerekasztal konferen­ciát tartottunk a vasúti szerencsétlensé­gek okairól, a MÁV dolgozók munka- és életkörülményeiről. A kerekasztal konfe­renciáról írt cikkünk lapunk február 20-i számában jelent meg. Szerkesztő bizott­ságunk megköszönte Kelemen Istvánnak a kitűnő ötletet és átnyújtotta neki az el­ső havi ezer forintot Hasonlóképpen köszönjük minden ked­ves olvasónk beküldött ötletét Azokel, akiknek már cikkben is válaszoltunk, s azokét is, akiknek az ötletét ezúttal nem dolgoztuk fel. Amikor örömmel adunk hírt pályázatunk nagy sikeréről, újból fel­hívjuk olvasóink figyelmét: az ötletpályá­zat tovább folyik. Várjuk kedves olva­sóink további ötleteit, javaslatait. Várjuk, írják meg, miről szeretnének olvasni a Néplapban. Bármilyen közérdekű témát kivizsgálunk, s azt megírjuk. Olvasóink kívánságára interjút készítünk közéleti személyiségekkel, a megyénket, vagy a városokat, községeket érintő kérdésekről. Várjuk javaslataikat márciusban is. Reméljük, még többen kapcsolódnak be ötletpályázatunkba, s az eddiginél is na­gyobb versengés indul az újabb ezer fo­rintos pályadíjért. Vegyenek részt az öt­letpályázaton! Szerkesszük együtt a Nép­lapot! Varga József lapunk főszerkesztője és he lyettese- L/azányf-József««, valamint Vt~ rágh Iván, a megyei lapkiadó vállalat igazgatója Kelemen Istvánnal beszélget az első díj átadásakor. Közönség—színész találkozót rendeztek s zombaton este a Tisza szállóban, melyen résztvettek a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz vezetői és dolgozói is. A labdarúgó NB I. B-ben is megkezdődött a bajnoki szezon KépiinUi» Himer II. (Szolnoki MIÉ) csatázik az oroszlányi védőkkel. Jobbra tőle liikker.

Next

/
Oldalképek
Tartalom