Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

1969. március 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A szövetkezetek szá­mottevő tényezői társadalmi­gazdasági fejlődésünknek. A népgazdaság csaknem min­den ágazatában életképes formának bizonyultak. A szö­vetkezetek 1950-ben a mező- gazdasági termelés 4.1; az ipari termelés 1.2; az építő­ipari termelés 5.7°/0-át adták, a kiskereskedelmi és vendég­látóipari forgalom 12.4%-át bonyolították, 1967-ben a mezőgazdasági termelés kö­zel háromnegyedét, az ipari termelés huszadát, az építő­ipar termelésének nyolcadát, s a kiskereskedelmi és ven­déglátóipari forgalom közel egyharmadát. 1950-ben az aktív keresők alig 2%-a dol­gozott szövetkezetben, 1967- ben közel egyharmada. A mezőgazdasági szövetkeze­tekben például 1967-ben az aktív keresők száma mint­egy egymillió egyszázezer, a könnyűipari szövetkezetek­ben 160 ezer, a kohászati és gépipari szövetkezetekben 30 ezer, az építőipari szövetke­zetekben közel 40 ezer, a fo­gyasztási szövetkezetekben közel százezer. A takarék- szövetkezetek betétállomá­nya közel kétmilliárd forint, s kereken egymilliárd forint kölcsönt folyósítottak. A la­kásszövetkezetek nyolcmil­lión! forint értékű lakást ke­zelnek. A szövektezetek gaz­dasági súlyára utal, hogy a termelőszövetkezetek évi ter­melése meghaladja a 70, a szövetkezeti kiskersekedelem és vendéglátóipar forgalma pedig a 34 milliárdot, Társa­dalmi fejlődésünk szempont­jából figyelemre méltó, hogy a korábban kisüzemi terme­lést folytató parasztgazdasá­gok és kisipari műhelyek a szövetkezeti társulás révén szocialista üzemekké fejlőd­tek. A gazdasági mechanizmus reformja a szövetkezetek helyzetében, körülményeiben alapvető változásokat igé­nyelt A mezőgazdasági szö­vetkezetekről törvényt ho­zott az országgyűlés, a kis­ipari-, fogyasztási,- takarék­éi lakásszövetkezetek és szó- szövetségeik helyzetének ren­dezésére pedig kormányha­tározat született. A törvény- és a kormány határozata abból indul ki, hogy a szövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyo­ni társulása, szocialista üzem, a szövetkezeti tulajdon alap­ján önálló vállalatszerű gaz­dálkodást folytat, az önkor­mányzat elvei szerint műkö­dik és tagjait szocialista szel­lemben neveli. A jogszabályi rendezés so­rán a legmagasabb szintű jogszabályok tartalmazzák azokat az előírásokat, me­lyek biztosítják, hogy a szö­vetkezet ténylegesen és a ta­gok öntkéntes személyi és vagyoni társulása legyen. A termelőszövetkezeti törvény és a kormányrendelet pél­dául a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalta a szövet­kezet alakulásának elhatá­rozását, az alapszabály meg­állapítását, a tagfelvételt, és kizárást, a vezetők megvá­lasztását, visszahívását, az éves és távlati tervek, vala­mint a zárszámadás jóváha­gyását, közös vállalkozásban és területi szövetségben való részvétel, és kilépés, az egye­sülés, szétválás és megszű­nés elhatározását. A fonto­sabb kérdések eldöntése ese­tén lehetővé teszi a titkos szavazást. Magas szintű jog­szabályok teszik jogosulttá a termelőszövetkezet tagjait a társadalombiztosítás juttatá­saira és a nyugdíjra, s írják elő, hogy a szövetkezetekre kötelezettséget csak államtit­kári, illetve miniszteri ren­delet vagy ezeknél magasabb jogszabályok, meghatározott körben tanácsi rendeletek és saját választott szerveik ha­tározatai háríthatnak. Terü­leti szövetségeik és országos tanársaik a szövetkezetekre határozatokat nem hozhat­lak, a szövetkezetekkel ver- ■>nyben álló vállalatokat mi alapíthatnak, a taná- ok és a miniszterek azon- a szövetkezeteket alap­vetően érintő intézkedéseket, előterjesztéseiket kötelesek velük egyeztetni. Az önálló vállalatszerű gazdálkodás előfeltételeiről az ágazati mi­niszterek gondoskodnak. ,A gazdaságpolitikai ösztönzés olyan rendszerét alakíj ák ki — együttműködve az orszá­gos érdekképviseleti szervek­kel —, mely szakszerű gaz­dálkodás esetén lehetővé te­szi a szövetkezetek számára a társadalom- és gazdaság- politikai céloknak megfelelő fejlődést. A jogszabályok tág hatá­rok között mozgó előíráso­kat tartalmaznak. Ezek alap­ján maguk a tagok állapít­hatják meg saját szövetkeze­tükre az érvényes konkrét előírásokat. A jogszabály előírás például csak azt a minimális munkamennyisé­get határozza meg, mellyel a tsz tag nyugdíjévét szerez­het. Annak meghatározása, hogy saját szövetkezetükben mennyi munkát kell végezni a tagnak, illetve mennyi munkát köteles számukra biztosítani a vezetőség, a közgyűlés hatáskörébe tar­tozik. Alapvetően a közgyűlés jo­gosult meghatározni a va­gyoni hozzájárulás módját és mértékét is. A tevékeny­ségi kört, az ügyrendet és munkarendet is maga a szö­vetkezet állapítja meg. A közgyűlés foglal állást abban is, hogy hány és hány tagú választott testületet — veze­tőséget, ellenőrző, művelődé­si, szociális, háztáji és egyéb bizottságot — hoz létre. Ma­ga választja meg a bizottsá­gok tagjait, határozza meg feladataikat, működési rend­jüket. A kötelező szervezeti és működési elvek, továbbá a gazdaságpolitikai intézke­dések alapján módjában áll a tagoknak mérlegelni, hogy mely tevékenységre érdemes szövetkezni, milyen mértékű vagyoni és személyi hozzá­járulás teszi életképessé a szövetkezetét, milyen szer­vezeti keretben és mely mű­ködési elvek alkalmazásával biztosítható a vállalatszerű gazdálkodás; A jogszabályok biztosítják, hogy a tagok élvezhessék a szövetkezés előnyeit, de egy­értelműen kifejezésre juttat­ják azt is, hogy a kockázatot is nekik kell vállalniuk. A szövetkezetek a gazdasági kapcsolatok terén egyenran­gúak az állami vállalatokkal. Ennek az elvnek a betartá­sát az állami, tanácsi szer­vek és saját érdekvédelmi szerveik biztosítják. Az önálló gazdálkodásnak elengedhetetlen feltétele a megfelelő vezetés. A szövet­kezetek vezetőségének össze­tételére kötelező előírás nincs. A tevékenységi kör fi­gyelembevételével a tagok­nak kell gondoskodniuk ar­ról, hogy szövetkezetük élé­re politikailag, erkölcsileg kifogástalan, vezetőképes és megfelelő szakképzettséggel rendelkező személyek kerül­jenek. A választott testüle­tekben demokratikusan hoz­zák meg a döntéseket, a végrehajtásért azonban min­den vezető személy szerint is felel. A tagok alapvető érdeke az ellenőrzés meg­szervezése. Ebben lényeges segítséget adnak a tanácsok és szakigazgatási szerveik. A szövetkezet gazdálkodásá­ba ugyan nem avatkoznak bele, de ellenőrzik, hogy a szövetkezet a saját alapsza­bálya szerint működik-e, továbbá betartják-e a törvé­nyeket és más állami előírá­sokat. Az ediggi tapasztalatok szerint az önállóság, vállalat- szerű gazdálkodás és demok­ratikus működés jelentősen erősítette a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket s az egyéb szövetkezetben is erő­teljesen jelentkezik az igény a működés és gazdálkodás korszerűsítésére. Erre a le­hetőséget a februári kor­mányhatározat intézménye­sen megadja. Moharos József Termény átadók tanfolyama A karcagi felsőfokú mező- gazdasági technikumban há­rom évvel ezelőtt kezdődött a mezőgazdasági szakembe­rek továbbképzése. A külön­böző időtartamú — pár he­tes, hónapos — tanfolyamo­kon az idén már 300 sze­mély vett részt megyénk kö­zös gazdaságaiból. Tegnap délben egy hetes tanfolyam fejeződött be a technikumban. A Középti- szavidéki és Jászsági Mező­gazdasági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége szervezte, a terményátadók részére. Űj típusú ez a kép­zés, ilyen tanfolyam még nem volt a megyében. A huszonnyolc résztvevő — többet hely hiányában nem fogadhattak — megismer­kedtek a búza, árpa, kuko­rica, napraforgó és a rizs átvételének követelményévei. Tartalékos tisztek búcsúztatása A Magyar Honvédelmi Szövetség Szolnok megyei székházában tegnap, délelőtt 9 órakor ünnepélyes külsősé­gek között törölték a felső korhatárt elért tartalékos tiszteket a katonai nyilván­tartásból. Ragó László őrnagy bú­csúztató szavai után a volt tartalékos tisztek meghatot- tan ajánlották fel további szolgálataikat a haza védel­mére. Ilyen ünnepséget a kiegé­szítő parancsnokság és a megyei honvédelmi szövet­ség máskor is rendez. 90 szakmára 6000 tanuió A kisiparosok ebben az évben 90 szakmában hatezer tanulót kívánnak szerződtet­ni. A KIOSZ 130 szervezeté­ben megkezdődött a kis­ipari tanulók előzetes szer­ződtetése, amely május 31-ig tart. Ebben az időszakban a nyolc általános iskolát vég­zettek, illetve végzők jelent­kezhetnek, akiknek a képzé­si ideje a választott szak­mától függően általában 3 év, egyes szakmákban két év. Az érettségizettek — akik ennél rövidebb idő alatt szerzhetik meg egy- egy szakma ismereteit — június 20 és augusztus 15 között jelentkezhetnek. — A kisipari tanulók felvételéről és szerződtetéséről részle­tes tájékoztatást a KIOSZ vidéki járási szervezetei nyújtanak. Francia bor Badacsonyban A Szőlészeti Kutató Inté­zet badacsonyi telepének pincéiben beértek a fajta­gyűjtemény borai. A negy­ven fehérborszőlő nedűi kö­zül az 1968-as évjáratban a hagyományos Szürkebarát éi Kéknyelű mellett a fran­cia borvidék népszerű fajtá­ja, a Sauvignon és a Cha- dcnnay szereplt a legjobban. Ülletpályáxat Javíthatok-e a szanálá kijelölt lakóépületek? Válaszolunk Vígh István szolnoki olvasónknak „Sok gondot okoz az olyan házak tulajdonosainak, ame­lyeket az elkövetkezendő 10—12 évben szanálnak, hogy az épületeket csak ötezer fo­rint értékig lehet javíttatni. A húsz—harminc esztendős házak közül már több — fő­ként a vályogépületek — már alapos tatarozásra szo­rulnak, aláfalazásra, tetőszer­kezet javításra és így to­vább. Az engedélyezett öt­ezer forintból mindezt nem lehet megcsináltatni. Viszont a most már rossz állapotban levő házak tíz—tizenkét év alatt még tovább romlanak állagukban” — írja Vígh Ist­ván olvasónk, s javasolja, kérdezzük meg a városi ta­nács illetékeseit, mi az ő vé­leményük erről. A Szolnok városi tanács építés-, közlekedés-, vízügyi osztályának helyettes vezető­je, Pápai Ferencné. Tőle kér­tünk információt. — Őszintén szólva csodál­kozom azon, hogy húsz—har­minc éves épületek olyan rossz állapotban lehetnek, hogy aláfalazás, tetőszerkezet javítás szükséges. Valószínű­leg annak idején rosszul épí­tették meg azokat. Egy mű­szakilag jól elkészített vá­lyogház élettartama hatvan év, de van rá példa, hogy száz, sőt annál több éves há­zak is vannak még a város­ban, aránylag jó állapotban. De, ha már vannak ilyen rossz állagú épületek, akkor sem értem az olvasó pana­szát. Az építési tilalom csak azokra a helyekre vonatko­zik, ahol mi a közeljövőben, vagyis a következő öt évben szanálunk, illetve új városré­szeket építünk. Az ötezer fo­rint arra szolgál, hogy az esetlegesen fennálló életve­szélyt elháríthassák a ház- tulajdonosok. — Megtudhatnánk, mely te­rületeken épít a közeljövő­ben a városi tanács, mely te­rületekre vonatkozik az öt­ezer forintos építési enge­dély? — Elképzeléseink szerint előreláthatólag a következő öt évben a Zagyva-part fö­lött építünk a Csokonai ut­cáig, a Zagyva-parti város­részen és környékén, a le­endő városközpont helyén. Vagyis az Ady Endre, a Be­loiannisz, a Ságvári és a Sal- lai utcák által határolt terü­leten, valamint az állomás előterének rendezésével ösz- szefüggő részen: a Bőripari Ktsz-től a vasútállomásig, a Beloiannisz utca mindkét ol­dalán. Ez azt jelenti, hogy a negyedik ötéves tervben e területeken lesznek nagyobb építkezések. Lényegében a háztulajdonosokat akarjuk megóvni attól, hí gyobb kiadásuk lei szerűtlen egy olya drága pénzen taWu& amely néhány éven belül is lebontásra kerül. Egyt ként Vígh István is olyr rületen. lakik, amelyen láthatólag a negyedik j tervben új lakóházakat tünk. ... — És a többi terület ' — Vannak helyek a ’ ban. ahol engedélyezüi épület jelenlegi műszál w tékének harminc száza helyreállítást Termész az értékelést a mi osztá végzi. Ám ezenkívül a a konai utca, a vasútvon; Szántó utca által határé ei rületen az épületek műi s értékének ötven százaié engedélyezünk felújítást, bővítést és korszerűsítési Vagyis nyugodtan építhet laki lakásához firdőszo , vagy még egy szobát, 1 raszt stb. Hangsúlyo?iom szont hogy a korsaerqsí " ezeken a helyeken seö ért ményezhet lakásszaporulat Űj családi ház azon a rész sem épülhet. Természetes > minden esetben épüle<enké mérlegeljük érdemes-s főként gazdaságos-e eg- házat tetemes költségg- úiitani — mondta befej q Pápai Ferencné. VAá A tárgyalóteremből“ Végig lopta a fél országot Szilcz Ferenc máriapócsi lakos már többször volt va­gyon elleni bűntett miatt el­ítélve. Legutóbbi, két év és 6 hónapi büntetéséből 1968. augusztusában szabadult. La­kóhelyétől nem messze levő vállalatnál helyezkedett el, ahol csak rövid ideig dolgo­zott, majd Budapesten kere­sett munkát. Két és félezer forint havi keresetéből egye­dül élt. Anyagi gondjai nem voltak. Ennek ellenére tavaly december elején Bu­dapesten feltörte munkahelye anyagraktárát, s onnan kü­lönböző — mintegy 4000 fo­rint értékű — felszerelési tárgyakat lopott. A holmikat a nyugati pá­lyaudvaron próbálta eladni, közben azonban rendőrjárőr akarta igazoltatni. Elmene­kült, felugrott az egyik Kecs­kemétre induló vonatra és Kecskeméten értékesítette, a megmaradt felszerelési tár­gyakat. Onnan gyalog indult Lajosmizsére. Üt közben az árokparton egy kerékpárt ta­lált, felült rá és azzal foly­tatta útját. Hogy ne tűnjön csavargónak, villanyszerelő mentőövet és mászóvasat hordott magával. Azt állítot­ta, hogy villanyszerelő. Cse- mő község határába érve egy lakatlan tanyába tört be és onnan 500 forint értékű szer­számot lopott el, amelyeket a nemrégen kiköltözött tu­lajdonosok hagytak ott. A következő állomása a csemői vegyesbolt volt. Az esti órákban felfeszítette az ablak vasrácsát és a raktárból pénzt, csokoládét, valamint cigarettát vitt el. December 25-én éjszaka már Törökszentmiklóson tűnt fel. Az éjszakát a vasútállo­máson töltötte. Ott lopott ke­rékpárját egy másik tolvaj elorozta. Így másnap gyalog ment Szapárfaluba, ahol az óvodában hagyta „kézjegyét”. Mintegy 340 forintot tett zsebre és megette az ott ta­lált, s a gyermekek részére készített élelmet, verneken egy mi távozott megrakc del. A zsákmány ezer forint volt. . betörés után a italbolt ablakát több mint 2 ezer,, pénzt italt, csoki: jöjj rettát lopott. ^ gyű Másnap a bőrön; kei egj u Kiskunhalasra utazott. • Ott egyik hasonszőrű barátját lá­togatta meg. A rendőrség olt érte utol és letartóztatta. A törökszentmiklósi járás- bíróság Szilcz Ferencet több- rendbeli folytatólagosan el­követett lopásért nem jog­erősen 5 évi szabadságves/ tésre ítélte, s kötelezte a: okozott kár megtérítésére. A tolvaj hálája Gyurika Simon 30 éves ko­ra ellenére már többször volt büntetve. Az állandó lakás­sal nem rendelkező fiatalem­ber legutóbb tavaly októbe­rében szabadult és egyik ba­rátjával — annak meghívá­sára — Szapárfaluba utazott. Ott két hetet töltött el és a vendéglátást lopással hálálta meg. A szekrény alatt egy kazettát és abban jelentős összegű pénzt fedezett fel. Míg ott tartózkodott, nem nyúlt a pénzhez, de elhatá­rozta, hogy később visszatér barátja lakására és majd ak­kor „emeli” el a kazettát. Egy vasárnap éjszaka ér­kezett a községbe és a lakás ablakáról lefeszítve a szú­nyoghálót, bemászott a szo­bába és a kazettát a benne levő 4300 forinttal magához vette. Budapestre távozott ahol magnetofont és táskará­diót vásárolt. . .. A rendőrség hamarosan el-. fogta a tolvajt. A törökszent­miklósi járásbíróság jogerő­sen másfél évi szabadságvesz­tésre ítélte. Vetélkedő Csodálatos ötletet hallottam a mi­nap a televízióban. A Ki miben tudós vetélkedő záróakkordjaként tiszteletre­méltó külsejű zsűritagok, szakemberek mondták el véleményüket az ifjúság­nak erről a népszerű vetélkedőjéről. És eközben hallottam a csodálatos öt­letet. Az egyik felszólaló ugyanis arról beszélt, hogy jó lenne, ha a jövőben nemcsak a kiváló eredményt elért is­kolások részére rendeznének vetél­kedőket, hanem jó és közepes tanul­mányi eredményűeknek is. így nyil­vánvalóan még több diák szállhatna be nagy nemzeti ügyünkbe, a tv ve­télkedésbe. A csodálatos ötlet kitalálójának cso­dálatosan igaza volt. Mivel hogy va­lami sajátságos régi hagyomány kö­vetkeztében, még most a Ki miben tudós világban is több a jó és köze­pes rendű diák, mint a kiváló. Per­sze az ötlet nem valami vadonat új dolog, legfeljebb újítás. Ugyanis én még emlékszem régi diákéveimből, hogy hatalmas szellemi vetélkedőket rendeztünk — akkor még nem a tv, hanem az osztály nyilvánossága előtt. A legjobb tanulók azért, hogy ki viselje az osztályelső címet, amit mi stré­bernek neveztünk. A jó és közepes rendűek is meg­vívták a maguk szellemi csatáját nap mint nap. Hol a latin, hol a ma­tematika tanárral. Azután ott volt a legszélesebb diáktábor, — az elégsé­gesek — vetélkedője. Az volt a ret­tenetes verseny. Kialakult fortélyai is voltak. Óvatosan lapultunk a padok­ban és amikor nagyritkán elhangzott egy-egy olyan kérdés is, amire úgy nagyjából sejtettük a választ, majd kiestünk a pádból, úgv jelentkeztünk. Ha aztán sikerült „kifognunk” egy hármast (ami most olyan mint a ket­tes), következett a vetélkedő második része. Ügy helyezkedni, a veszélye­sebb felelteté si időkben beteget jelenteni, hogy az a nehezen szerzett hármas már év végi osztályzárásig ne változzon. A bizonyítványba került elégséges kalkulus felért egy tv-vetélkedő győ­zelmével. Szóval ilyen ki miben tu­dós diákok voltunk mi annak idején. Nagy kár, hogy nem örökítette meg sokéves szellemi harcunkat a tv. Na, de nem baj. Most itt az alkalom. Közvetítse a tv a mai elégséges ren­dű tanulók szellemi vetélkedőjét. Iz­zadjanak csak azok a nebulók a kré­tát forgatva, a súgásra figyelve a ka­merák kereszttüzében. Micsoda elégté­tel lesz ez nekünk, öreg elégségesek­nek. Majd aztán mondják, hogy mi­lyen okos ez a mai fiatalság. Csak merje egy tv szereplése után a fiam azt mondani, nekem: — ugyan apukám, nem értesz te ehhez, a te idődben más volt a világ. Más? Lá­tatlanba lefogadom, hogy ugyanúgy dadog, izzad a tábla előtt, mint an­nak idején az apja. , n egy­A szövetkezetek a szocialista gazdaságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom