Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

1569. március 21 SZOLNOK BIEGT £1 NÉPLAP 5 Zsúrok a Damjanich utcában Egyenletesen felfelé ívelő életpályát futott be a mező­túrt ifjú Csemyeczki Sán­dor. A tűrkevei és a mező­túri postán foki-ól fokra emelkedett a ranglétrán, egészen a hivatalvezető he lyettesi beosztásig. Képesse­geinek megfelelően ez volt a csúcs. Innen aztán hirtelen zuhant a mélybe. Nőtlen fiatalember ' volt teég, amikor 1944-ben egy ház ajándékként hullott az. ölébe. Szüleinek egyik ba­rátja házat vett, mivel már vólt neki kettő, a harmadi ­kat ifjú Csérhyeczki Sándor nevére íratta azzal, hogy a haszonélvezeti jogon, kívül más nem illeti meg az if­jú „tulajdonost”. Erről írást is készítettek A házat ké­sőbb államosították. Csér- nveczki Sándor azonban, a tulajdonos beleegyezésével visszaigényelte azt, majd 1959-ben 80 ezer forintért el­adta. Ebből az összegből mintegy 25 ezer forintot ta­tarozás címén az államnak kellett befizetni. Az 55 ezer forint Csemyeczkié lett, s abból a jogos tulajdonos ső- ha egy fillért sem látott. A hlvcrtalvezetőhelyeties űr ad, de kér is Az ebkor már nős Cser- nyeczki Sándor 2000 forintos havi jövedelemmel rendel­kezett Felesége fizetése is csaknem annyi volt. Rar- madmágükra — égy leány gyermekük született — a mintegy négyezer forint havi jövedelem tisztességes meg­élhetést biztosított. Pluszként vólt a már említett 55 ezer forint Ányágí gondokkal aligha küzdöttek. Ma 1969-et írunk és á Csemyeczki há­zaspár úszik az adósságban. A 60-as évek elejétől együtt és külön-külön tizenöt—húsz «személytől kértek kölcsönt, éínelynék több mint kéthar­madát még nem adták még Hogyan és kiktől szerez­tek pénz*? Ifjú Csemyeczki Sándor, mint á mezőtúri pos­ta hivatalvezető helyettese köztiszteletnek örvendett. Sokan ismerték, bíztak ben­ne. Ha kért pénzt, adtak ne­ki. Ugyanakkor 6, pontosab­ban ók is igyekeztek jószol­gálatot tenni néhány hitele­zőjüknek. Az asszony ugyan­is a Tégla és Cserépipari Vállalatnál dolgozott, mód­jában volt a szűkös tégla­keret ellenére téglához jut­tatni azokat, akik hajlandó­ságot mutattak a kölcsön­adásra. Volt, akit azzal „fő­zött” meg, hogy útlevelet sze­rez neki, mert a külügymi­niszter rokona. Az útlevél­ből persze nem lett semmi, de Csemyeczki az ígéretért ló ezer forint kölcsönt ka­pott. Évi jövedelmük 50 ezer forint Az üyerö és ezekhez ha­sonló fondorlattal szerzett kölcsönök végül is több mint hatvanezer forintra nőttek, amelyből még negyvenezer forintnál is több a tartozá­suk. A hitelezőknek elfogyott á türelmük, feljelentést tet­ték és a Csemyeczki házas- bár a bíróság előtt felel tet­téiért A vádlottak ázzál védekez­tek a bíróságon, hogy a férj i 960-ban súlyos beteg lett. A gyógykezelésre kellétt a pénz. A férj elmondása szerint gyógykezelésre a nyolc év alatt mintegy 10—15 ezer forintot költöttek, A házas­pár évi jövedelme viszont, figyelembe véve a táppénzes időszakot is, több mint 50 ezer forint volt Nem beszél­ve arról, hogy 1966-ban ifjú Csemyeczki Sándor eladott egy valóbán a saját tulajdo­nát képező hazat — Túrkeve, Attila út 2. sz. — 40 ezer forintért Mire kellett a péns? A betegségre való hivatko­zás tehát mese. Nagy lábon éltek. A tanúk elmondása szerint mindennapos vendé­gek voltak a művelődési ház büféjében, ahol egy-egy alka­lommái 50—60 forintot köl­töttek italra. A gyermekük gondozásával megbízott asz- SZóny vallotta: „reggelenként a poharak mosogatása foglal­ta lé időmet”. Következés­képpen előző nap zeúr volt a Damjanich út 10. szám alatt Ilyen életmódhoz bizony sok pénz kellett. A vádlott házas­pár tagadja bűnösségét, „Sze­rintem nem bűntett, há va­lakitől kölcsön kérek pénzt” — mondta a feleség. Az va­lóban nem bűntett. Mások becsapása azonban igen. S ezért felelniük is kell. ________ — sej Gólya hír Ötletpályázat Sok múlik a lakókon f alanxai a HÍV Hegedűn Lajos olvasónknak ■V isszatért az egyik szajo.ll ház kéményének albérlője, egy gólya. És sajnos, ez a gólyahír gyászhír, mivel a ház lakói szerint tavaly ősz- szel ketten vágtak neki a lé­gi óceánnak, a meleggel ke­csegtető Afrika felé, és csak ez az egy tért vissza. Lehet, hogy pár ja nem bírta a hcsz- szú utazást... ügyedül jelzi hát a ta­vaszt, s mivel az élet megy tovább, a nyáron talán ő is új párra talál, P. B, Ä Hajdúsági Iparművek új gépei A Hajdúsági Iparművek téglásí gyártelepén a, hagyo­mányos mosógépek, centrifu­gák és porszívóit gyártása mellett az idén uj cikkeket, padlóápoló gépek, olajtölté- sü elektromos radiátort gyár­tanak. A padlókefélésre, szőnyeg- és esempetísztításra egyaránt használható padló- ápológép mintapéldanya most vizsgázik a gyár kísérleti la­kóra tóriumában. — Az esz­tétikus, hordozható radiáto­rok már sorozatban készül­nek Képünkön: Szériában készülnek az olajtölíésfl elektromos radiátorok. (MTI fotó — Gere László felvétele) Hegedűs Lajos, Szolnok, Ságvári körút 4. szám alatti levélírónk kérésére kerestük meg Varga Bélát, az Ingat­lankezelő Vállalat igazgató­ját. hogy választ kapjunk több kérdésre, amely — úgy véljük — sokakat érdekel. A levélírónkat foglalkoztató gondókat, problémákat egy mondatban így fogalmazhat­juk meg: hogyan becsülik meg az emberek as államtól kapott lakást? — Vállalatunkhoz 1968- ban 3872 lakas tartozott, többségében fürdőszobásak. —• mond tó Varga Béla. — A tavalyi Ossz bérleti díj 5 - millió 608 ezer forint volt, a lakbérhátralék pedig 63 ezer forint. Már ez lK mu­tat valamit, abból, hogy mennyire becsülik meg egyes lakók az államtól ka­pott lakást. Esetenként min­dent előbbrévalónak tarta­nak, mint a lakbér befize­tését. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint küldjük a felszó­lítást, s végső esetben fel­mondunk. Tavaly százhúsz hátralékos bérlőnek mond­tunk fel, kiköltöztetésre azonban nem került sor — A lakások karbantartá­sa, korszerúsitése ts sok gonddal, munkával jár Az utóbbi években nagyobb- mérvü szándékos lakásron­gálás — olyan, hogy eltüzel­ték a parkettát, leszedték az ajtót — már nem történt, mégis a karbantartás, a felújítás évről évre hatalmas összeget emészt fel. Tavaly 3 millió 186 ezer formtot költöttünk karbantartasra, több mint 2 millió forin­tot a lakóházak felújítására. Ezenkívül gázbevezetésre 1 millió 400 ezer, cserépkály­hák átrakására, parkettázás­ra másfél milliót, berendezé­si tárgyak pótlására további 050 ezer forintot. E számok is érzékeltetik milyen erő­feszítéseket teszünk azért, bog;’ szép. egészséges lakás­ban éljenek az emberek. — Gyakori az az észrevé­tel, hogy a házaknak nincs gazdájuk. A városban két­féle házkezelési rendszer van; -vannak épületek, ahol házfelügyelők vannak, más­hol gondnokok működnek. A házfelügyelők havonta, a gondnokok évente kétszer ellenőrzik a lakások és a közös használatú helyiségek állapotát. Szolnokon a laká­sok 19 százaléka tartozik gondnokságokhoz. A gond­nokok például bérlő válto­záskor ellenőrzik a lakás állapotát, megállapítják mi t kell a bérlőnek saját költsé­gén rendbehozatniS’ Azok­ban a házakban, amelyek gondnoksághoz tartoznak ta­karító brigádok dolgoznak. Hetenként egyszer lemossák a lépcsőt!azat, rendbentartják az egyéb közhasználatú he­lyiségeket, a ház környékét. — Sem a házfelügyelő,, sem a gondnok nem tudja megakadályozni azonban, bogi' a gyerekek, vagy akár a felelőtlen felnőttele ne szemeteljenek, ne rongálják, a. lépcsóházak, folyosók fes­tését. vakolatát, ne csavar­ják ki a villanyégőket. A ház lakóin múlik elsősorban az is, hogy ne égjen egész­éjjel h lépcsőháziján a vil­lany, vágj' ne,hagyják nyit­va a kaput. Egy szóval az szükséges, hogy a lakók gaz­daként törődjenek a lakóház­zal. Ne tűrjék él a felelőt lenséget, ne legyenek kö­zömbösek. Tartsák be a szo­cialista együttélés írott és íratlan szabályait, ne za­varják egymás nyugalmát, pihenését hangos lármával, rádiózással. A jelenlegi pa­naszok közül nagyon sokat minden anyagi, ráfordítás, nélkül orvosolni lehetne. — nk —< Miuivizor-maxi siker Legutóbb március 21-éü versenyzett sikerrel a Ma­gyar Rádió és a Magyar Ifjú­ság közös vetélkedőjén Boda Ferenc, a megyei tanács gondnokságának vezetője. Második helyet szerzett és jutalmul egy Mlnívizórt ka­pott — Első nyilvános szereplé­semre 1960-ban került sor,- Itt kétszáz forintos vásárlási utalványt nyertem. Hosszan sorakoznak ezután a dátumok, mindegyük egy- egy izgalmas verseny idő­pontja. Furfangosok bajnok­sága 1961-ben, 1962-ben, majd a különböző lapok, folyóira­tok szerkesztőségei által ren­dezett szellemi tornák. És a díjak listája: tíz napos uta­zás a lipcsei úszó Európa- bajnokságra, három hetes körutazás Csehszlovákián, Magyarországon, Bulgárián keresztül, két hét az NDK-. ban és Csehszlovákiában. A tárgynyeremények listá­ja sem szerényebb: hűtőszek­rény, magnetofon, táskarádió és sok egyéb értékes jutalmat őriz lakásán. — Napi két-hárora órát ta­nulók, -ezért egy-egy ver­senyre 4—500 forint értékű könyvet ■ vásárolok: Üjság- számlám 150 ■' főríht'" körül van. Sport, hobbi? Mindeneset­re hasznos módja a kikap­csolódásnak. Ezzel a szenve­délyével Boda Ferenc nem, all egyedül. Szolnoki ellen­feleiként Mohácsi Istvánt és dr. Bódi Bélát említi. Ám bí­zik benne, hogy egyre több ifjú társra talál majd ebben a nagyszerű időtöltésben. FEKETE NAPSUQARAK tizedik éve költöztek ebbe a lakásba. Hogyan örültek, kész csodának tartották. Két szoba, konyha egy kisváros­ban ilyen lakáshoz jutni, plá­ne fiatál párnak, főnyere­ménynek számított. Sándor érdeme volt, hogy az esküvő után nem kínlódtak évekig albérletben. A gépjavító leg­jobb esztergályosa volt, igazi született tehetség, aki ráadá­sul nem elégedett meg ter­mészetadta képességeivel, ha­nem éjjel, nappal a szak­könyveket bújta. Szaktudásá­nak híre a megyéből is kiszi­várgott. Ha elmegy a gép­javítótól, nagyvállalatok is két kézzel kaptak volna utá­na — mindenki tudta. Na a szép lakást így kapta meg, amikor bejelentette a főnö­kének nősüléül szándékát, A szép Hornyák Erzsinek udvarolt, a részeges Hornyák fényező lányának. Erzsi vé­gezte a termelő műhely ad­minisztrációját. Csak nyolc osztályt végzett, de nagyon talpraesett, értelmes teremtés volt. Sándor, amikor már ud­varolt a lánynak, meg Is mm dia neki. hogy nem szí­vesen jár hozzájuk. „Tudód, az apád.. .* Erzsi tudta, mégis rosszul esett neki. Na­gyon szerette az édesapját. Az otthoni veszekedéseket, a részeg ember duhajkodását azonban már ő is unta. Sze­retett volna elkerülni hazul­ról, azért mindenben Sándor kedvében járt, figyelmességé­vel, kedveskedésével egyre jobban magához kötötte a fiút. Az esküvő utáni idők, az első hónapok, a kisebb ösz- szezördülésektól eltekintve, nyugodt egyetértésben teltek. A lakást szépen berendezték, Sándor megtakarított pénzé­ből. Rövid idő alatt minde­nük volt. Sándor a kényelmes szép lakosban minden eddi­ginél szorgalmasabban bújta a szakkönyvekét Ez volt a szórakozása. A fiatalasszony először csak zsörtölődött, mi­ért nem mennek szombat es­ténként táncolni, szórakozni. Később veszekedéssé fajultak a vitatkozások. — Mindenünk meg van itt­hon. Nem szeretek táncolni és inni, te is tudod — érvelt Sándor. — Fiatal vagyok, szórakoz­ni akarok, vadd tudomásul, Ha idősebbek leszünk, ülhe­tünk itthon eleget Persze nem iszod meg a bort Bezzeg az apám ... Miért nem mon­dod? Tudom, hogy ezt gon­dolod. — Dehogy gondolom. Tu­dod, szeretem a szakmámat Ez a mindenem. Jól van, majd találok én is magarának szórakozást — fenyegette Erzsi. Magába« mondta. Arra nem is gondolt, hogy komo­lyan ... Ahogy múltait a hó­napok, úgy mondott le egyre jobban a ííatalasszóny a szó­rakozásról. Erőteljesen göm- bölyödött... Milyen gyorsan rohantak az évek?! A kis Sandorka mar öt éves, na­gyon helyes, élénk: kis srác. Nagyon szereti az apját In­kább apás, az anyjához nem húz annyira. Az asszonyt ez is bántotta. Kapcsolatuk Sán­dorral nem volt Jó, de nem is volt rossz. A gyerek isösz- szetartotta őket. Még a szé­pen berendezett, felszerelt lakás i& Egyik nap Sándor túlórá­zott, csak estére várta. Ko­pogtak az ablakon. —■ Ne hülyéskedj, gyere be — kiáltott lö Erzsi, azt hitte a férje bolondozik. De újra ko­pogtak. Egy ismeretlen férfi volt — Kérem, itt laknak Vida Sándörék? — Igen, — Asszonyom.A férje... a férjét... — Mondja már az isten szerelmére, mi történt? — kérdezte elhalkuló hangon. — Szentesen van a kórház­ban. A gépjavítóból küldtek, mondjam meg. A szeme ... Az acélforgács a bal szemét.. Oda lett... A férfi elment, de az asz- szony nem tudott sírni. Arra gondolt, mi lesz velük. Sán­dor a másik szemevilágat is elveszítheti... Vak, tehetet­len férje lesz Sanyika búskomor lett. Egyre csak az édesapját vár­ta, csak azt hajtogatta, mikor jön haza? Másnap elutaztak Szentesre a kórházba. Sán­dornak óriási fehér géz-feje volt. Csak a szája volt szaba­don. — Sanyíkám ... kis tiam, —• tapogatott a kicsi felé. A gyerek aírcán rémület. Sírt, zokogott, az apja kezére bo­rulva. Sándor két évig gyötrődött a szörnyű bizonytalanságban. Azután bekövetkezett, amitől rettegett. A jobb szeme vilá­gát is elvesztette. A baleset után alig lehetett a szavát hallani, és a fehér bottal együtt a némaság is bekö­szöntött Vida- Nándor szobád jába. Mióta nem lát, állan­dóan az egyik szobában ül­dögél. A kisfia is elidegene­dett tőle. Merev, faarccal bá­mul maga elé. Hallgat? csak hallgat. Az asszony szinte retteg hazajönni a munkából. Fel a csendtől. Retteg az urától is, a vak embertől. Ügy érzi, megörül ebben a süket te­hetetlenségben, ebben a vak malomban. Először csali pár percre ült be munka után a presszóba. Zene szólt. Fiata­lok ültek szorosan a parányi asztalok mellett, ö még csak 23 éves. Mi lesz így vele? Másodszor már tovább ma­radt A fekete mellé konya­kot is kért. Csak egy kis bó­dulatot, jókedvet akart. A kisvárosban jól informáltak a férfiak. Sanyika és a maga­tehetetlen férj egyre gyak­rabban feküdt le vacsora nél­kül. Sándor a gyereket saj­nálta. Amikor szólt a felesé­gének, durva választ kapott — Ha nem tetszik, elme­hetsz ... Erzsébet gyorsan haladt a lejtőn. Három hónap múlva már nem is dolgozott Bará­tai gyorsan szaporodtak. Az egyik este ittasan jött haza egy fiatalemberrel. Sanyikét átvitte az apjához, hogy ott aludjon. — Ki van itt? — kérdezte Sándor. Elhanyagolt, koszos volt az Inge, szakálla kinőtt. — Mi közöd hozzá? Talán nem tetszik, hogy élniaka- rok? Menj a fenébe, te hü­lye«, — Miti mondtál? < Sándor arca eltorzult, fel­ugrott, megbotlott a székben és elzuhant. Erzsi otthagyta a földön a tehetetlen embert. Bezárta a szobaajtot. Sándor véresre marta, a szeme kör­nyékét azon az éjszakán,' Borzalmas volt,.. Az ilyen éjszakák sorún ismétlődtek. A két szoba be­rendezése gyorsan fogyott. Itallá változott. Az asszony teljesen elzüllött. Ha Sándor csak egy szót is szólt, agyba, főbe verte a cipőjével. A szomszédok feljelentették Vi- dánét A kis Sanyikét állami gondozásba vették. A vak ember könny nélkül zoko­gott, amikor elvitték a gye­rekét. Sanyika fásult volt. Kilencéves kis fejében min­den összezavarodott. — írjál, fiacskám . kiál­totta utána. Egy hét múlva jött a pos­tás. Az asszony vette át a gyerekírással írt levelet — Olvasd fél könyör- gött a férfi. — Majd bolond leszek — kiabált az asszony. Olvasd el, ha tudod... összetépte a levelet Sándor a márciusi gyenge napfényben a verandán ül. Az asszony itt nem meri üt­legelni óvatosan megtapo­gatja a zsebét« Megvan a sö­tét, jó erős zsineg. Majd este, ha az asszony elmegy hazul­ról, a fekete napsugarak alatt örökre elrendezi az életét... Bognár Jane«

Next

/
Oldalképek
Tartalom