Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
1969. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Vendégjáték a Premier Színpadon Beszélgetés a gyilkossal Messze esett az alma a fájától Pénzt szerezni! Pénzt szerezni! Önerőből 22 millióra telik cius 9-én hajnalban, a kunszentmártoni vasútállomáson igazoltatták Kiss Tibor csé- pai lakost, majd mint gyanús személyt előállították. Kiss előbb tagadta a cselekményt, de később beismerő vallomást tett. könnyen befolyásolható fiatalember 19 éves korában megnősült. A 15 éves feleségétől nem kívánthatta, hogy társa, segítője legyen az életben. Egyre gyakoribb lett a nézeteltérés közöttük. — Inni kezdtem — mondta Kiss Tibor. — Az ivá- szat lett a szórakozásom, meg a nők. Alaposan belemelegedett. Ha tehette vendégként, vagy gavallérként az italboltokat járta. Néhány évvel ezelőtt ittasan vezette saját motor- kerékpárját és karambolozott egy mentőautóval. Az éppen akkor megjelent amnesztia mentette meg a börtönbüntetéstől. — Akkor is pénzre volt szükségem. Tudtam, hogy Erzsi néninek (az áldozat) van. Tőle akartam szerezni. Akárhogyan, de szerezni. — Honnan tudta, hogy Erzsi néninek van pénzel Vasárnap este a szolnoki Premier Színpadon, a Tisza Szálló aulájában, vendégszerepeit a budapesti Irodalmi Színpad. A tűz csiholói címmel ösz- szeállított műsor az első világháború éveiben fellendülő forradalmi érlelődés és a két forradalom irodalmi ívét adja. A szerkesztő-rendező, Szendrő Ferenc, a kor pulzusán tartja kezét, összeállításából jól érződik a forradalmak lázgörbéje. Az estnyitó Petőfi vers elmondása azonbap — az előző meggondolás alapján — tematikai okok miatt már vitatható mottó, hiszen a forradalom viharmadara, Ady, az elmondott versekkel jól kifejezte a kor fejlődés igényét. Esetleg a történelmi kontinuitásra gondolt a szerkesztő? A szándék jogos, de akkor ezt szerkesztési elveivel határozottabban kellett volna érzékeltetnie. A városi KISZ bizottságon igazítanak útba. Keressem a Petőfi Termelőszövetkezetet, ott találom az új KISZ titkárt, meg az új klubvezetőt. És a régiek? „Az egykori KISZ titkár most egy másik termelőszövetkezetben dolgozik. Nem tudott megegyezni a régi elnökkel,” — mondják. Megyek a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Ott már az új titkár fogad. Az elmúlt évben fejezte be a felsőfokú mezőgazdasági technikumot, most egyetemre készül. Született mezőtúri, valamikor maga is tanyán lakott. Ott, ahol most az ifjúsági klub található. „Lassan egy éve lesz, hogy itt dolgozom. Nem sokkal azután, hogy hazakerültem, A műsorban fellépett előadóművészek — az est egészét vizsgálva — hullámzó teljesítményt nyújtottak. Jó- néhányszor kirívó, elpalás- tolhatatlan ellentét volt az előadott műsorszám belső tartalma, közlésigénye és az előadó művészi alkata között. Sűrűn előfordul ez minden olyan műsornál, ahol a szerkesztési elvek az elsődlegesek, az irányadók, a művészek nem saját repertoárjukat „hozzák”, hanem beleépülnek a műsorba. Az irodalmi est előadói közül Sütő Irén azonosult legmaradéktalanabbul az előadott művekkel. Várnai Zseni, Katonafiamnak c. versét a forradalmár anya minden melegségével és elszántságával mondta el. A Csúnya Mariska, szép Mariska című Kosztolányi írás hangulati elemeivel mesterien operált, lebilincselő volt: ismét bizonyság, hogy a jó lemondott a titkár; A fiúk megkerestek, s én elvállaltam a munkát. Minden eddigi eredmény az ■ elődök munkája. Ök hozták létre a klubot, ők szerezték a kitüntetést. A klub tagjainak többsége tanyai. Mi, városiak motorral járunk ki, vagy autón. Közös program rendszerint pénteken van, de más napokon is összegyűlnek. Valaki gondol egyet, s már együtt a társaság. Lapozgatom a munkatervet. Vetélkedő, klubest, különböző előadások. És rengeteg a tervben a társadalmi munka. „Szeretnénk magunknak egy sportpályát építeni, no meg a városi stadionba is besegítünk.” Lapozgatok tovább. Könyvismertetés, színházlátogatás.” próza ilyen művészi szinten előadva mennyire sokat ad a közönségnek, — pódiumról is. Koncz Gábor Karikás Frigyes írásának elmondásával remekelt, a Gyóni vers inkább csak szép volt, mélyebb gondolati és hangulati elemeit az előadónak nem sikerült felszínre hoznia. Horváth Ferenc Madarász Csihajda részletével volt igazán hatásos, Bánffy György híven tolmácsolta Adyt, de Tóth Árpád veretes „Az új isten” költeményével birkózott. Bánki Zsuzsa csak egy balladai hangvételű Várnai vers elmondásával ajándékozta meg igazán a közönséget. Peczkay Endre korabeli dalokat énekelt. Sólyom Ildikó monoton, szürke volt Az irodalmi est, néhány mélyizzású müsorperc ellenére is, alatta maradt a várakozásnak. — ti — „Először itt, azután bent Szolnokon és majd egyszer Pesten. Valami jó darabot. Szeretnénk Gyulára is elmenni. Eddig minden munkaterv szerint halad, nem szeretnénk elmaradni. Jó volna megint kiválónak -lenni, persze tudom, hogy nehéz lesz.” Megkerestem a régi KISZ titkárt is. a klubalapí Aki elment... „Igen, elmentem. Most a Vörös Októberben vagyok. Keresetem majdnem a duplája. Technikumba járok. — Lesz itt is klub nemsokára. Már hozzáfogtunk, talán májusra minden rendben lesz. Én vagyok a KISZ titkár. Nagyon gyengén megy még a munka, de lesz ez jobb is. A régi klub? Én kértem a felmentésit. Persze, ma is odatartozom még. Kijárok, tagja vagyok a vezetőségnek is. Először itt bent volt a klub, aztán kaptunk kint a tanyán egy szobát. Mi tataroztuk ki. Festettünk, takarítottunk. Utána meg a berendezés. Nagyon örültünk a kitüntető címnek. Én tanfolyamon voltam, a helyettesem utazott Pestre. H. D. Arról lapunkban már hírt adtunk, hogy özv. Talmácsi Andrásné Kunszentmárton, Garai út 3. sz. alatti lakos gyilkosát a rendőrség bravúros nyomozással 24 óra alatt elfogta. A rendőrség jó helyismerete, a nyomozók helyes következtetései nyomán márKiss Tibor szülei becsületben megőszült emberek. A gyilkosságra vetemedett fiún kívül még két gyermeket neveltek fel. Mindketten megbecsült állampolgárok. Az otthon tanult tisztességgel élnek családjukkal, dolgoznak a köz hasznára. Tibor messze esett a „fától”, amelyen „termett”. Gyerekkorában sem volt olyan, mint testvérei. A jaksori tanyasi iskolában járta ki a hat osztályt. Nem tanult tovább, mert nem szeretett iskolába járni. Dolgozni kezdett. Előbb a ház körül, majd távolabb az otthontól. Főnökei közepes munkásként tartották nyilván. Az életet alig ismerő, A rendőrségen idegesen beszélt Kiss Tibor, kimondatlanul is másokat vádolt elrontott életéért. Holott ő nem becsülte meg magát a munkahelyein, sőt a kapott munkaruhát is eladta, csakhogy pénzhez, italhoz jusson. A KISZÖV műszaki-, ágazati osztályának felmérése szerint megyénk szövetkezeti iparában 1969-ben saját forrásból mintegy 22,1 millió forint fordítható műszaki fejlesztésre. Ennek az összegnek azonban az idén is csak körülbelül negyven százalékát költik majd beruházásra, míg a nagyobbik hányadát forgóeszköz kiegészítésre használják fel a szövetkezetek. A legnagyobb beruházásba a Karcagi Általános Szerelő Ktsz kezdett. Az új üzem kialakítására, az új gyártás- technológia bevezetésére, valamint egyéb fejlesztésekre 19,5 millió forintot költ. De ezt a fejlesztési tervét jelentős központi támogatási alap juttatással, (hat millió forint) és. bankhitellel valósítja meg. — Ezt mindenki tudta. Piaci árus volt. Mindig adott-vett valamit. — Kérni akart tőle? — Szerezni. Igen. Szerezni akart, mert hiába kért volna. Annyira ismerte már az embereket özv. Talmácsi Andrásné, hogy Kiss Tibornak nem adott volna kölcsön. Tudta ezt a gyilkos is. Ezért előre kitervelte, hogyan szerez pénzt az idős asszonytól. Akkor még nem gondolt gyilkosságra. Ha leég a ház — Este hat óra után mentem be az öregasszonyhoz. Éppen vizet merített, amikor beléptem az udvarra. Mondtam, hogy cipőt akarok venni. Betessékelt a szobába, megmutatta a cipőt, Hatvan forintért adta volna. Harminc forintom volt. Azt akartam előlegként odaadni, csak azért, hogy meglássam hová teszi a pénzt. Nem került rá sor. Maga vett ' elő egy ruhazacskót a szekrényből, abban tartotta a pénzét. ' Ki akartam kapni a zacskót a kezéből, de ő segítségért ' k:ál*ott. Erre én elkaptam a nyakát és... Az idős asszonyt megfojtotta, a pénzt — majd kétezer forintot — zsebbe tétté. Kiment az udvarra, bezárta a kaput, nehogy valaki bemenjen és ezután kutatni kezdett a lakásban. Órákat, aranynak hitt karpereceket, láncokat lopott el, maid meg- gvújtotta a holttest alatt le- . vő ruhákat Ha leég a ház. aligha lett volna megállapítható a gvjlkosság. Kiss azonban a tűztől is megijedt.. A lángot kaoott ruhákat el tapos ta és ű»v távozott. — A Mátuás pincébe mentem. Ittam! — Készült arra, hogy elfogják? — Tudtam, hogy előbb- utóbb lebukok. — Azt tudja-e, mi vár ezekután magára? — Cigarettát kérek, őrnagy elvtárs. Megőrülök a fogdában, — fordult a nyomozóhoz. A kérdést felelet nélkül • hagyta. Majnár József Kiváló ifjúsági klub Mezőtúron 1967. őszén a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Művelődésügyi, valamint a Honvédelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Népművelési Intézet másodízben hirdette meg a kiváló ifjúsági klub pályázatot. A bíráló bizottság a benevezett 918 klub közül 117-et jutalmazott a megtisztelő „kiváló” jelzővel és pénzjutalommal. Ezek között hét klub Szolnok megyei. Közülük kerestük fel most a mezőtúri Ságvári Endre termelőszövetkezeti ifjúsági klubot. Az eredményhirdetéskor külön hangsúlyozták ugyanis: „ez az egyetlen kiváló tanyai klub az országban’”. MOLNÁR KÁROLY: A LÁTHATÓ LÉGIÓ 6. Egy lifér víz egy századnak Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant lefelé a dombhátról. Meglódultak a mexikóiak. Veszedelmesen közeledtek. Már a sík terepen vágtáztak a lovak. ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket. Már csak negyven. A légiósok várnak. — Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok altisztjei. A négyszög egyik oldala, amely éppen szemben áll a mexikóiakkal, hirtelen megmozdul. Féltérdre ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akárcsak a gyakorlaton. Egyszerre szólalnak meg a fegyverek, Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a négy lábát egyszerre törték volna el. Mellette egy másik felágaskodik, azután összerogy. A korbácsos mexikói a melléhez kap. az aki két pisztolyból tüzelt, fegyvereit az ég- -2 emeli, értelmetlenül szór- a az ólmok de az is lehet, logy a félelem elvette az ászét Lovak éc emberek a földön. Felbomlik a rend. Ez már értelmetlen akadályverseny. Az újabb lovasoknak halott és sebesült társaikon kellene átugratniuk, ha tovább akarnák haladni. Amint azonban megtorpannak, elég ha csak egy pillanatra, biztos célpontot mutatnak a hidegvérrel célzó légiósoknak. Egyre több a vonagló és éppen ezért különösen nehéz akadály. Újra hangzik a francia altisztek vezényszava: — Tűz! Tűz! Véres kavarodás. Gazdátlan lovak rohangálnak. Sebesült mexikóiak tántorognak. Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a két teherhordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve elügetett a mexikóiak távolodó lovai után. Keselyük keringenek Cameron fölött. Olyan alacsonyan, hogy egy hat éves fiú kővel eltalálhatná őket. Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou cs k azt hiszi képzelődés. Maine tizedes azonban harsányan jelenti: — Támadás a domboldalról, százados úr... Porzik a vidék. Kaktuszok dőlnek el, szikladarabok gurulnak lé éc meglódulnak a mexikói lovasok. Két makacs ellenfél került szembe egymással. Most a légiósok még közelebb engedték a lovasokat és könnyedén lepuffantották őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló rohangált a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett le egy keselyű, hogy messziről úgy látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget Pocsék rosszul lőttek a mexikóiak. Sok lova« pedig kardjával a levegőbe csap- dosott, kellő szitok és átok kíséretében, úgy viselkedtek, mint akik egyszerűen nem értik miért nem jutnak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden, a mexikóiak elvonultak, elhordták sebesültjeiket és összefogták a száguldozó lovaikat A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vörösek. Az egyoldalú csata nyomai. Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta százada helyzetét A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák nem voltak a közelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zöldellt néhány, kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az is, hogy embereinek a kulacsát reggel már nem tölthette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is elveszítették. — Elfoglaljuk a hacien- dát — mondta a tiszt az altisztjeinek. — A falak mögött védekezünk. Gyanakodva néznek körül a légiósok a hacienda udvarán. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen birtokukba veszik a hacienda valamennyi részét. — Seszí- nűek a falak, a nap teljesen kifakította. Talán húsz éve üresek az épüle ek. Nyilván egy hosszú száraz időszak riasztotta el innen a lakókat. A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexikóiak azonban nem siettek, mert mint igazi lovasok először lovaikról gondoskodtak. Állataikról leszedték a nyerget és kipányvázták őket az árnyékban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet. Danjou határozottan adja ki a parancsait: — Egy raj álljon az egyik kapuhoz... egy másik helyezkedjék el a másik kapuhoz... Mielőtt elindultok kiosztom a maradék borunkat. A százados az övéről leakaszt egy kulacsot. Felemeli a magasba, hogy mindenki jól lássa. — Ennyi az egész készletünk — mondja a tiszt — Egy liter. Mindenki igyon belőle. Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott. A két raj elindult a kapukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett gl, ahol a ha- ciendát körülvevő fal kövei szétgurulva a földön hevertek. — Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószobáit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalékként. Morzicki őrmesternek fontos szerep jutott. Ö felmászott a tetőre, onnan figyelte és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdulatát. Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta és így minden pillanatban könnyedén le- lőhette volna. Mégsem vették célba. Kilenc óra öt perc az idő. Egy parlamenter jelent meg a hacienda előtt Már mesz- sziről hatalmas fehér kendőt lobogtatott és felkiáltott a tetőre. Szavait Morzicki- hoz intézte, nyílván azért, mert csak őt .látta, mert a többik biztos védelmet nyújtó fedezék mögé rejtőztek. — Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságosan sokan vagyunk. Minden harc értelmetlen... Semmi értelme az ellenállásnak. Csend. Csak a keselyük szárnyának suhogása hallatszott. A parlamenter szünetet tartott, mintha válaszra várna. A mexikói nem tudhatta, hogy a falak mögött olyan emberek várják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik az életüket. Nem jött semmi válasz. A parlamenter végül ezt mondta: — Milan ezredes garantálja az életeteket. Danjou felszólalt Morzic- kihez: — Intsen őrmester;- hogy-a parlamenter távozzon. . A. harcot folytatjuk Az őrmester szó nélkül teljesíti a parancsot. A mexikói megfordul, és visszaindul a csapatához. — Eltávozott a parlamenter — jelenti Morzicki. — Mi katonák vagyunk. A kötelességünk, hogy harcoljunk — mondja a százados. — A diplomaták dolga a tárgyalás. Őrmester, jöjjön le a megfigyelőállásából. (Folytatjuk.)'
