Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

1969. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Vendégjáték a Premier Színpadon Beszélgetés a gyilkossal Messze esett az alma a fájától Pénzt szerezni! Pénzt szerezni! Önerőből 22 millióra telik cius 9-én hajnalban, a kun­szentmártoni vasútállomáson igazoltatták Kiss Tibor csé- pai lakost, majd mint gya­nús személyt előállították. Kiss előbb tagadta a cselek­ményt, de később beismerő vallomást tett. könnyen befolyásolható fia­talember 19 éves korában megnősült. A 15 éves felesé­gétől nem kívánthatta, hogy társa, segítője legyen az életben. Egyre gyakoribb lett a nézeteltérés közöttük. — Inni kezdtem — mond­ta Kiss Tibor. — Az ivá- szat lett a szórakozásom, meg a nők. Alaposan belemelegedett. Ha tehette vendégként, vagy gavallérként az italboltokat járta. Néhány évvel ezelőtt ittasan vezette saját motor- kerékpárját és karambolozott egy mentőautóval. Az éppen akkor megjelent amnesztia mentette meg a börtönbünte­téstől. — Akkor is pénzre volt szükségem. Tudtam, hogy Er­zsi néninek (az áldozat) van. Tőle akartam szerezni. Akár­hogyan, de szerezni. — Honnan tudta, hogy Er­zsi néninek van pénzel Vasárnap este a szolnoki Premier Színpadon, a Tisza Szálló aulájában, vendégsze­repeit a budapesti Irodalmi Színpad. A tűz csiholói címmel ösz- szeállított műsor az első vi­lágháború éveiben fellendü­lő forradalmi érlelődés és a két forradalom irodalmi ívét adja. A szerkesztő-ren­dező, Szendrő Ferenc, a kor pulzusán tartja kezét, össze­állításából jól érződik a for­radalmak lázgörbéje. Az est­nyitó Petőfi vers elmondása azonbap — az előző meggon­dolás alapján — tematikai okok miatt már vitatható mottó, hiszen a forradalom viharmadara, Ady, az el­mondott versekkel jól kife­jezte a kor fejlődés igényét. Esetleg a történelmi konti­nuitásra gondolt a szerkesz­tő? A szándék jogos, de ak­kor ezt szerkesztési elveivel határozottabban kellett vol­na érzékeltetnie. A városi KISZ bizottságon igazítanak útba. Keressem a Petőfi Termelőszövetkezetet, ott találom az új KISZ tit­kárt, meg az új klubvezetőt. És a régiek? „Az egykori KISZ titkár most egy má­sik termelőszövetkezetben dolgozik. Nem tudott meg­egyezni a régi elnökkel,” — mondják. Megyek a Petőfi Termelő­szövetkezetbe. Ott már az új titkár fogad. Az elmúlt év­ben fejezte be a felsőfokú mezőgazdasági technikumot, most egyetemre készül. Szü­letett mezőtúri, valamikor maga is tanyán lakott. Ott, ahol most az ifjúsági klub található. „Lassan egy éve lesz, hogy itt dolgozom. Nem sokkal azután, hogy hazakerültem, A műsorban fellépett elő­adóművészek — az est egé­szét vizsgálva — hullámzó teljesítményt nyújtottak. Jó- néhányszor kirívó, elpalás- tolhatatlan ellentét volt az előadott műsorszám belső tartalma, közlésigénye és az előadó művészi alkata kö­zött. Sűrűn előfordul ez min­den olyan műsornál, ahol a szerkesztési elvek az elsőd­legesek, az irányadók, a mű­vészek nem saját repertoár­jukat „hozzák”, hanem bele­épülnek a műsorba. Az irodalmi est előadói közül Sütő Irén azonosult legmaradéktalanabbul az elő­adott művekkel. Várnai Zse­ni, Katonafiamnak c. ver­sét a forradalmár anya minden melegségével és el­szántságával mondta el. A Csúnya Mariska, szép Ma­riska című Kosztolányi írás hangulati elemeivel meste­rien operált, lebilincselő volt: ismét bizonyság, hogy a jó lemondott a titkár; A fiúk megkerestek, s én elvállal­tam a munkát. Minden eddi­gi eredmény az ■ elődök mun­kája. Ök hozták létre a klu­bot, ők szerezték a kitünte­tést. A klub tagjainak több­sége tanyai. Mi, városiak motorral járunk ki, vagy autón. Közös program rend­szerint pénteken van, de más napokon is összegyűlnek. Va­laki gondol egyet, s már együtt a társaság. Lapozgatom a munkater­vet. Vetélkedő, klubest, kü­lönböző előadások. És renge­teg a tervben a társadalmi munka. „Szeretnénk ma­gunknak egy sportpályát építeni, no meg a városi sta­dionba is besegítünk.” La­pozgatok tovább. Könyvis­mertetés, színházlátogatás.” próza ilyen művészi szinten előadva mennyire sokat ad a közönségnek, — pódiumról is. Koncz Gábor Karikás Frigyes írásának elmondásá­val remekelt, a Gyóni vers inkább csak szép volt, mé­lyebb gondolati és hangulati elemeit az előadónak nem sikerült felszínre hoznia. Horváth Ferenc Madarász Csihajda részletével volt iga­zán hatásos, Bánffy György híven tolmácsolta Adyt, de Tóth Árpád veretes „Az új isten” költeményével birkó­zott. Bánki Zsuzsa csak egy balladai hangvételű Várnai vers elmondásával ajándé­kozta meg igazán a közönsé­get. Peczkay Endre korabeli dalokat énekelt. Sólyom Il­dikó monoton, szürke volt Az irodalmi est, néhány mélyizzású müsorperc elle­nére is, alatta maradt a vá­rakozásnak. — ti — „Először itt, azután bent Szolnokon és majd egyszer Pesten. Valami jó darabot. Szeretnénk Gyulára is el­menni. Eddig minden mun­katerv szerint halad, nem szeretnénk elmaradni. Jó vol­na megint kiválónak -lenni, persze tudom, hogy nehéz lesz.” Megkerestem a régi KISZ titkárt is. a klubalapí Aki elment... „Igen, elmentem. Most a Vörös Októberben vagyok. Keresetem majdnem a dup­lája. Technikumba járok. — Lesz itt is klub nemsokára. Már hozzáfogtunk, talán má­jusra minden rendben lesz. Én vagyok a KISZ titkár. Nagyon gyengén megy még a munka, de lesz ez jobb is. A régi klub? Én kértem a felmentésit. Persze, ma is odatartozom még. Kijárok, tagja vagyok a vezetőségnek is. Először itt bent volt a klub, aztán kaptunk kint a tanyán egy szobát. Mi tata­roztuk ki. Festettünk, taka­rítottunk. Utána meg a be­rendezés. Nagyon örültünk a kitüntető címnek. Én tan­folyamon voltam, a helyet­tesem utazott Pestre. H. D. Arról lapunkban már hírt adtunk, hogy özv. Talmácsi Andrásné Kunszentmárton, Garai út 3. sz. alatti lakos gyilkosát a rendőrség bravú­ros nyomozással 24 óra alatt elfogta. A rendőrség jó hely­ismerete, a nyomozók helyes következtetései nyomán már­Kiss Tibor szülei becsület­ben megőszült emberek. A gyilkosságra vetemedett fiún kívül még két gyermeket ne­veltek fel. Mindketten meg­becsült állampolgárok. Az otthon tanult tisztességgel élnek családjukkal, dolgoz­nak a köz hasznára. Tibor messze esett a „fá­tól”, amelyen „termett”. Gyerekkorában sem volt olyan, mint testvérei. A jak­sori tanyasi iskolában járta ki a hat osztályt. Nem ta­nult tovább, mert nem sze­retett iskolába járni. Dolgoz­ni kezdett. Előbb a ház kö­rül, majd távolabb az ott­hontól. Főnökei közepes munkásként tartották nyil­ván. Az életet alig ismerő, A rendőrségen idegesen beszélt Kiss Tibor, kimon­datlanul is másokat vádolt elrontott életéért. Holott ő nem becsülte meg magát a munkahelyein, sőt a kapott munkaruhát is eladta, csak­hogy pénzhez, italhoz jusson. A KISZÖV műszaki-, ága­zati osztályának felmérése szerint megyénk szövetkezeti iparában 1969-ben saját for­rásból mintegy 22,1 millió forint fordítható műszaki fej­lesztésre. Ennek az összegnek azonban az idén is csak kö­rülbelül negyven százalékát költik majd beruházásra, míg a nagyobbik hányadát forgóeszköz kiegészítésre használják fel a szövetkeze­tek. A legnagyobb beruházás­ba a Karcagi Általános Sze­relő Ktsz kezdett. Az új üzem kialakítására, az új gyártás- technológia bevezetésére, va­lamint egyéb fejlesztésekre 19,5 millió forintot költ. De ezt a fejlesztési tervét jelen­tős központi támogatási alap juttatással, (hat millió fo­rint) és. bankhitellel valósít­ja meg. — Ezt mindenki tudta. Piaci árus volt. Mindig adott-vett valamit. — Kérni akart tőle? — Szerezni. Igen. Szerezni akart, mert hiába kért volna. Annyira is­merte már az embereket özv. Talmácsi Andrásné, hogy Kiss Tibornak nem adott volna kölcsön. Tudta ezt a gyilkos is. Ezért előre kiter­velte, hogyan szerez pénzt az idős asszonytól. Akkor még nem gondolt gyilkosságra. Ha leég a ház — Este hat óra után men­tem be az öregasszonyhoz. Éppen vizet merített, amikor beléptem az udvarra. Mond­tam, hogy cipőt akarok ven­ni. Betessékelt a szobába, megmutatta a cipőt, Hatvan forintért adta volna. Har­minc forintom volt. Azt akartam előlegként odaadni, csak azért, hogy meglássam hová teszi a pénzt. Nem ke­rült rá sor. Maga vett ' elő egy ruhazacskót a szekrény­ből, abban tartotta a pénzét. ' Ki akartam kapni a zacskót a kezéből, de ő segítségért ' k:ál*ott. Erre én elkaptam a nyakát és... Az idős asszonyt megfoj­totta, a pénzt — majd két­ezer forintot — zsebbe tétté. Kiment az udvarra, bezárta a kaput, nehogy valaki be­menjen és ezután kutatni kezdett a lakásban. Órákat, aranynak hitt karpereceket, láncokat lopott el, maid meg- gvújtotta a holttest alatt le- . vő ruhákat Ha leég a ház. aligha lett volna megállapít­ható a gvjlkosság. Kiss azon­ban a tűztől is megijedt.. A lángot kaoott ruhákat el ta­pos ta és ű»v távozott. — A Mátuás pincébe men­tem. Ittam! — Készült arra, hogy el­fogják? — Tudtam, hogy előbb- utóbb lebukok. — Azt tudja-e, mi vár ezekután magára? — Cigarettát kérek, őr­nagy elvtárs. Megőrülök a fogdában, — fordult a nyo­mozóhoz. A kérdést felelet nélkül • hagyta. Majnár József Kiváló ifjúsági klub Mezőtúron 1967. őszén a Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Művelődésügyi, valamint a Honvédelmi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a Népművelési Intézet másodízben hirdette meg a kiváló ifjúsági klub pályázatot. A bíráló bizottság a benevezett 918 klub közül 117-et jutalmazott a megtisztelő „kiváló” jelzővel és pénzjuta­lommal. Ezek között hét klub Szolnok megyei. Közülük kerestük fel most a mezőtúri Ságvári Endre termelő­szövetkezeti ifjúsági klubot. Az eredményhirdetéskor kü­lön hangsúlyozták ugyanis: „ez az egyetlen kiváló tanyai klub az országban’”. MOLNÁR KÁROLY: A LÁTHATÓ LÉGIÓ 6. Egy lifér víz egy századnak Tompán morajlott a föld. Ezer és ezer pata rohant le­felé a dombhátról. Megló­dultak a mexikóiak. Veszedelmesen közeled­tek. Már a sík terepen vág­táztak a lovak. ötven méter választja el egymástól az ellenfeleket. Már csak negyven. A légió­sok várnak. — Tűz! Tűz! — kiáltják a légiósok altisztjei. A négy­szög egyik oldala, amely ép­pen szemben áll a mexi­kóiakkal, hirtelen megmoz­dul. Féltérdre ereszkednek a katonák. Izgalom nélkül céloznak, akárcsak a gya­korlaton. Egyszerre szólal­nak meg a fegyverek, Óriási kavarodás. Az egyik ló úgy dől össze, mintha mind a négy lábát egyszerre törték volna el. Mellette egy másik felágas­kodik, azután összerogy. A korbácsos mexikói a mellé­hez kap. az aki két pisztoly­ból tüzelt, fegyvereit az ég- -2 emeli, értelmetlenül szór- a az ólmok de az is lehet, logy a félelem elvette az ászét Lovak éc emberek a földön. Felbomlik a rend. Ez már értelmetlen aka­dályverseny. Az újabb lova­soknak halott és sebesült társaikon kellene átugrat­niuk, ha tovább akarnák haladni. Amint azonban megtorpannak, elég ha csak egy pillanatra, biztos célpon­tot mutatnak a hidegvérrel célzó légiósoknak. Egyre több a vonagló és éppen ezért különösen nehéz aka­dály. Újra hangzik a francia al­tisztek vezényszava: — Tűz! Tűz! Véres kavarodás. Gazdát­lan lovak rohangálnak. Se­besült mexikóiak tántorog­nak. Francia oldalon semmi veszteség. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a két teher­hordó öszvér a lövöldözéstől megvadult és nyerítve el­ügetett a mexikóiak távolo­dó lovai után. Keselyük keringenek Ca­meron fölött. Olyan alacso­nyan, hogy egy hat éves fiú kővel eltalálhatná őket. Kürt szól, olyan halkan, hogy Danjou cs k azt hiszi képzelődés. Maine tizedes azonban harsányan jelenti: — Támadás a domboldal­ról, százados úr... Porzik a vidék. Kaktuszok dőlnek el, szikladarabok gu­rulnak lé éc meglódulnak a mexikói lovasok. Két ma­kacs ellenfél került szembe egymással. Most a légiósok még kö­zelebb engedték a lovasokat és könnyedén lepuffantották őket. A mexikóiak felváltva imádkoztak és káromkodtak. Egyre több gazdátlan ló ro­hangált a csatatéren. Egy elkóborolt állat fölé olyan alacsonyra ereszkedett le egy keselyű, hogy messziről úgy látszott, mintha karmai már érintenék a gazdátlan nyerget Pocsék rosszul lőttek a mexikóiak. Sok lova« pedig kardjával a levegőbe csap- dosott, kellő szitok és átok kíséretében, úgy viselked­tek, mint akik egyszerűen nem értik miért nem jut­nak a franciák közelébe. Felváltva vezényeltek a légiós század altisztjei: — Tűz! Tűz! összeomlott a mexikói támadás. Elcsendesedett minden, a mexikóiak elvonultak, el­hordták sebesültjeiket és összefogták a száguldozó lo­vaikat A légiósok élő négyszöge előtt új színt kapott a fű Óriási sötét foltok. Az első csata nyomán feketék, a második után még csak vö­rösek. Az egyoldalú csata nyomai. Danjou felhasználta a szünetet és átgondolta szá­zada helyzetét A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetle­nebbé vált. Katonái még árnyékba sem húzódhattak, mert fák nem voltak a kö­zelben. Azon a dombháton, ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indultak, ott zöldellt néhány, kaktusz, de a terepnek azt a részét szilárdan tartotta megszáll­va az ellenség. Fokozta a francia tiszt gondjait az is, hogy embereinek a kulacsát reggel már nem tölthette meg vízzel és az öszvérek megvadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is el­veszítették. — Elfoglaljuk a hacien- dát — mondta a tiszt az al­tisztjeinek. — A falak mö­gött védekezünk. Gyanakodva néznek körül a légiósok a hacienda udva­rán. Pillanatok alatt átku­tatják, mert azzal a lehető­séggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. A romok azonban elha­gyatottak, csak gyíkokat és kígyókat találnak a szétsze­dett kocsik óriási kerekei alatt Az altisztek intézkednek és a katonák teljesen birto­kukba veszik a hacienda valamennyi részét. — Seszí- nűek a falak, a nap teljesen kifakította. Talán húsz éve üresek az épüle ek. Nyilván egy hosszú száraz időszak riasztotta el innen a lakó­kat. A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexikói­ak azonban nem siettek, mert mint igazi lovasok elő­ször lovaikról gondoskodtak. Állataikról leszedték a nyer­get és kipányvázták őket az árnyékban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet. Danjou határozottan adja ki a parancsait: — Egy raj álljon az egyik kapuhoz... egy másik he­lyezkedjék el a másik ka­puhoz... Mielőtt elindultok kiosztom a maradék borun­kat. A százados az övéről le­akaszt egy kulacsot. Feleme­li a magasba, hogy minden­ki jól lássa. — Ennyi az egész készle­tünk — mondja a tiszt — Egy liter. Mindenki igyon belőle. Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott. A két raj elindult a ka­pukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett gl, ahol a ha- ciendát körülvevő fal kövei szétgurulva a földön hever­tek. — Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószobáit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalékként. Morzicki őrmesternek fon­tos szerep jutott. Ö felmá­szott a tetőre, onnan figyel­te és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdu­latát. Nem ismerte a félel­met. Az őrmestert az ellen­ség jól látta és így minden pillanatban könnyedén le- lőhette volna. Mégsem vet­ték célba. Kilenc óra öt perc az idő. Egy parlamenter jelent meg a hacienda előtt Már mesz- sziről hatalmas fehér ken­dőt lobogtatott és felkiáltott a tetőre. Szavait Morzicki- hoz intézte, nyílván azért, mert csak őt .látta, mert a többik biztos védelmet nyúj­tó fedezék mögé rejtőztek. — Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságo­san sokan vagyunk. Minden harc értelmetlen... Semmi értelme az ellenállásnak. Csend. Csak a keselyük szárnyának suhogása hallat­szott. A parlamenter szüne­tet tartott, mintha válaszra várna. A mexikói nem tud­hatta, hogy a falak mögött olyan emberek várják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik az éle­tüket. Nem jött semmi vá­lasz. A parlamenter végül ezt mondta: — Milan ezredes garantál­ja az életeteket. Danjou felszólalt Morzic- kihez: — Intsen őrmester;- hogy-a parlamenter távozzon. . A. harcot folytatjuk Az őrmester szó nélkül teljesíti a parancsot. A me­xikói megfordul, és vissza­indul a csapatához. — Eltávozott a parlamen­ter — jelenti Morzicki. — Mi katonák vagyunk. A kötelességünk, hogy har­coljunk — mondja a száza­dos. — A diplomaták dolga a tárgyalás. Őrmester, jöj­jön le a megfigyelőállásából. (Folytatjuk.)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom