Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IMS. márcha 1 C. Sxücn László t Bo delimül 1 erek r 'A távirat késő esta érJce- _ Vett. a postás kétszer is elmondotta; mennyire láradt és tulajdonképpen még előtte flz egész éjszaka. Előfordult ugyanis, hogy egyes he- ■ lyeken kávét kapott. A szomorú hír az ágyban érte a házaspárt A televi- ; ziót nézték. Helyesebben, a t készülék be volt kapcsolva. | A férfi szundikált, az asz- szony pedig egy kémtőrté- i netböl olvasott BodenmüXlemé vacsora után ugyan kijelentette, hogy alud- * ni szeretne, egész nap dolgozott nagyon sokat dolgozott, ma este ne kapcsolják be azt a francos tévét. Úgy sincs jó műsor! Bodenmül- ler azonban megmakacsolta magát, bár a legszívesebben pihent volna ő maga is. A képernyőn a sötét-világos képek egymást űzték, BodenmüTlerék pedig egy szót sem szóltak egymáshoz felkavart ingerültségükben. Megcsörrent a csengő, majd hosszan szólt — Na, jól nézünk H, ha vendég érkezik — sóhajtott nagyot a férj, aztán kiugrott az ágyból. — Mihozzánk soha nem jönnek vendégek — csúszott ki az asszonyka száján a szemrehányás. Hodenmüller megmerevedett és döbbenten nézte feleségét ki világoskék hálóingben állt előtte. Magasabb ts »olt majdnem egy fejjel. ■— Mit mondasz — kérdezte zavartan, fölszökkenő nyugtalansággal. Az ajtót mégis az asszony, Bodcnmüllemé nyitotta meg. Amikor elolvasta a táviratot, a székre csuklóit, kezéből kiesett a kemény papír. — Anyát bevitték a kórházba — mondotta hangosan. Kint a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosszúsan szidta a fukarságot. Bodenmüller a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét — Nagy beteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok remény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondta. A férj visszament a szobába és kikapcsolta a televíziót Két hónapja ünnepelték házasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket Egyik munkatársa nagyképemyősre cserélte ki a régi készüléket — Haza kell utaznom! Holnap szabadságot veszek kL Este meg jövök vissza. BodenmüTler még mindig hallgatott. Arcán azonban jól látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet, hogy már csak néhány napja van. — Ezt M mondta neked? Biztos? . — Nyári tanár úr? Ha még egyszer beviszik, Így mondta —• vége. Egy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretném még.„ Az asszony hangja meg- csuklott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmerevedett. <= A temetésre is haza kell utazni — szólalt meg Bodenmüller később. — Jaj, szegény anyámJ — De minek fárasztanád magad kétszer! Holnap este kimerültén érkezel haza, és lehet, hogy másnap vagy harmadnap ismét vonatra kell ülni. Majd együtt lemegyünk. Reccsent az ágy. Az asz- szony felült. — Neki már mindegy? Bodenmüllernének szaporán ömlött a könnye. — Mit mondasz? Nem értem... nem értem... nem értem! Istenem, milyen ember vagy te? Bölcs emberek mondásai Köszönj az embereknek, amikor felfelé mész, mert találkozni fogsz velük akkor is, amikor lefelé haladsz. (Descartes) A dicsőség olyan méreg, amelyet kis adagokban kell bevenni. (Balzac) Ha nincs barátod, keress, ha megtaláltad — óvakodj tőle. (Schiller) A bodogság addig tart, amíg értékelni tudod. (Majakovszkij) Nem meghalni szörnyű, hanem nem élni. (Henry Barbusse) Két életforma van — a tespedés és a lángolás. (Maxim Gorkij) %r Lenin-cikk történetéhes Tbilisziben, Grúzia fővárosában kiadták Variam Je- szaiasvili „Lenin és Grúzia” című monográfiáját A tudós éveken át tanulmányozta Lenin kapcsolatát a kaukázusi forradalmárokkal. Átnézte Lenin Műveinek grúz fordításait, köztük azt a cikkét is, amelynek címe „Tanácsválasztások és az orosz szociáldemokrácia taktikája”. Ez ahhoz a kevés Lenin-cikkhez tartozik, amelyet orosz nyelven jóval később adtak kL Lenin a szóbanforgő cikket német nyelven írta meg a Német Szociáldemokrata Párt Die Neue Zeit című folyóiratának. A cikk 1907. július 27-én látott napvilágot, 25 napra rá grúz nyelven a Dro (Idő) című tbiliszi bolsevik lap is lehozta. Orosz nyelven csak 1922-ben a Lenin Művei első kiadásában jelent meg. ' A történész kiderítette, hogy a grúz fordítást az akkor német emigrációban élő grúz bolsevikok készítették. A cikk gyors publikálását grúz nyelven Jeszaiasvili professzor egyebek közt azzal magyarázza, hogy' az első orosz forradalom után a Kaukázuson túl jelentősen megerősödött a parasztmozgalom. NEMES GYÖRGY: ZSÁNERKÉP ALKONYI FÉNYBEN A fáról nagyot koppanva lehull egy alma, s erre "Zsuzsa felveti tekintetét a könyvről. Az írónő kétségtelenül jól ismeri a gyer- meklelket — gondolja —, kitűnő megfigyelő is, s mégis sok írói csináltság, pszichológiai logikátlanság van a regényben. Túl az almafán idelátszanak a hegyek: az alkonyi sötétlő sárga most mélyül el pillanatról pillanatra, lassan vörhenyesbe, majd lilába vált, s az égi piktor már feketéből-fehérből szürkét is kikever palettáján, hogy az egészet átmázolja. A hegygerincen — mint apró barna pont megjelenik a hazatérő barmok eleje; egyre nőnek, már látni lehet, hogy elől a tehenek poroszkálnak, s mögöttük fürgén & kecskék. A levegő könnyű és tiszta, s valami pezseg benne, mint buborék a szénsavas vízben. Jó volt ez a két hét Itt Igaz, nincs angol vécé, de annak idején se Volt, Sámsonban, nincs folyóvíz, de milyen nagyszerűen lehet locsakodni a bádoglavórban, és kint a kert végén olyan szúrós a lucerna szaga, hogy el kell szédülni tőle. Csak az a kár, hogy nem lehet belőle hazavinni egy tarisznyára valót A házinéni éppen egyik kuncsaftjától búcsúzik a verandán. A kuncsaft karján kékcsíkos fehér faartonruha. Most varrta Zsófi néni — 6 a falu varrónője. Zsuzsa odamegy a két nőhöz s megnézi a ruhát — Zsófi néni megint remekelt — mondja, mikor a kuncsaft, büszkén maga elé tartva a ruhát néhányat lép a verandán, s még a csípőjét is megriszálja hozzá. ■— Én is azt mondom, tündérujja van Zsófi néném- nek — mondja a kuncsaft, gesztenye a haja, szeme meg kékes-szürke, mint fent az alkonyodó ég. — Aztán mire készült ez a gyönyörű ruha? — Szüreti mulatságra. — Mert a falu ünnepe — ünnep most már nekünk is... — Hogy érti azt hogy nekünk is? — Hát nekünk, cigányoknak. Tetszik tudni, nekem hat családom van, s egy áldott, jóságos emberem, az isten tartsa meg sokáig. De énnekem még ebben az életben nem volt olyan jó dolgom, mint most — Hirtelen megfelhősödik a homloka, s odafordul a házinénihez. — Ne tessék haragudni, Zsófi néne, kérdeznék valamit ettől a nagyságától, de csak kettesben, ha nem venné rossznéven. Félrevonulnak a kertbe, t az asszony ott folytatja: — Tessék már mondani: igaz, hogy ha én nem aka. rok több családot kórházba "mehetek, s nem kell bábához lopakodnom? — Ez bizony igaz. Ha óka van rá, s hat gyerek után bizonyára van rá oka, hivatalosan, kórházban elvégzik azt amit valami Javasasz- szony elfuserálna. De még az egészet is meg lehet elöznL A cigányasszony arca felderül: s— Ugye, mondtam én! En a hatodikat se akartam. Isten bocsássa meg nekem, de Rafael nagyon erősköd ött: ha már jön, jöjjön, mondta. És nem neki volt igaza? Azóta felemelték a családi segélyt Minő okos volt as én uram. De most már talán elég volna. És igaz, hogy kórházba feküdhetnék? — Igaz. — És odahoznák az ágyhoz a reggelit meg az ebédet? — Igen! — Mint egy nagyságát, úgy tartanának..! — Hirtelen tovább folytatja gondolatait — Mert nem félek ám én az orvosoktól. A" múltkor is jött egy olyan szép, piroskeresztes fehér ótó, és kihirdették a hangszórón, hogy rákszűrés lesz, akj asz- szony, jelentkezzék. Tetszik tudni, hogy milyen kevesen jöttek eL Buták ezek az asszonyok. Azt hiszik, hogy fizetni kelt Jól lemosdottam, felvettem a legszebb alsóm és elmentem. Én ugyan nem akarok ilyen csúf betegségben meghalni, amilyen az anyámat is elvitte. De nem untatom én ezzel a nagyságát? Zsuzsa ráteszi a sovány, kedves arcú asszony karjára a kezét, és mosolyogva biztatja: — Nem, dehogy untat. Sőt, nagyon érdekel, amit mond. — Beadattam én a gyerekeknek, mind a hatnak ezt a bénulás elleni micsodát is, mert én tudom, hogy az orvosok jó emberek. Minő drága ember ez a mi orvosunk is. Nem tetszik véletlenül ismerni? Zsuzsa csak megrázza a fejét, — Valamelyik este kinyúlt az én két drágám, a Vica meg a Sára, a legnagyobb meg a legkisebb. Kinyúltak, így, ahogy mondom Sok zöld szilvát ehettek a haszontalanok, dehát ki tud mindig a sarkukban lenni? Már éjjel három is volt, amikor hallom, hogy nyögnek keservesen. Most mit csináljunk? — kérdem sírva az én Rafaelemtől. Vedd a kicsit, mondja ő, én majd a nagyot, oszt megyünk a doktor úrhoz. Ilyenkor, sötét éjszaka? Ilyenkor, mondja. jó ember az. Megyünk is, be csöngetünk. A doktor meg csak nyitja az ajtót, mintha nem éjjel, hanem harmatos reggel volna, és csak mosolyog, egy rossz szava sincs, hogy ilyenkor zargatjuk. — Lefekteti a két árvát a hen- cserre, s azt mondja, ne féljen, Némethné lelkem, beadunk egy inekciót, s mindjárt kutyabajuk lesz. Ügy ia tett Mikor visszük haza Vicát meg a Sárát már útközben elaludtak a váltunkon, s volt betegség, nincs. Na, erre én délelőtt átszalajtom a nagyobbat a doktorhoz. — Nemcsak azért, hogy lássa, mit művelt vele, hanem, hogy egy kicsit megmutassam a szivem háláját Összeszedtem egy kilányi túrót azt küldtem Vicával. De jön a gyerek vissza a túróval Édesanyám, azt üzeni a doktor bácsi, hogy nem azért csinálta ő, amit csinált hogy elfogadjon valamit Ahol hat család vem, jobban elkél az a kis túró, ezt üzeni. Hát minó egy ember ez, s minő tisztességben vagyok én, hogy így élhetek. Gyöngéden megsímogatja a kezében tartott új kartonruhát Mikor az asszony elmegy, Zsuzsa újra leül a verandán, s kezébe veszi a könyvet. De már egészen szürkül, nem látja a betűket Bözsi ekkor döfi be orrával a könnyen járó kerítésajtót, s elindul az istálló felé. Farka fürgén csapkod, hogy elhessegesse a farára telepedő legyeket — Zsuzsa fölkel, mert ott akar lenni, mikor a házinéni keze alatt felhangzik az üres sajtár fenekén az első tejsugár dobolása. Á tett éltetője a gondolat Megbolydult időket élünk, különösképpen, aki a nemzetközi porondon végbemenő folyamatokat figyeli és a pillanatnyi helyzeten túl elgondolkodik a fejlődés irányán, nap mint nap újabb kérdésekkel találja magát szemközt Az érzékenyebb idegzetű emberek valósággal úgy érzik, hogy a világ az abszurd drámának logikátlanságát követi, kiszámíthatatlan dolgok törtérnek mindenfelé. Ez az érzelmi Klíma követeli meg, hogy a józanság, a nagyobb összefüggésekben elemző tudatosság jobban hallassa a hangját, aktívabban hasson a maga közegében. , Ügy is mondhatnám: a ráció, az értelem, a gondolat próbájának az ideje ez — persze nem az első és nem az utolsó próbája, de nem is akármilven próbája. Az aggályt. hogy a tett halála a gondolat, újra meg kell cáfolni. Ha ez igaz lenne, valóban rosszul állnának a dolgok. A bonyolult helyzet mindig is azoknak kényelmes, akik előtt az új helyzet új gondolati megoldásának követelménye fej sem merül, azoknak, akik csak a maguk aklából néznek a világra, az elfogultaknak, legyenek azok nacionalista vagy kispolgári szektás vagy anarchista szélsőségesek, likvidátorok vagy kalandorok, vezényel jenek meggondolatlan rohamot vagy kapkodva visszavonulást. Ezeknek a tendenciáknak közös jellemzője, hogy szűkep felfogott érdekből, többnyire vélt érdekekből indulnak ki, a valóságot egyoldalúan értelmezik, az egyes jelenségeket önkényesen kiragadják az összefüggésekből, nem analizálnak, hanem deklarálnak, csupán az érzelmekre s azon belül is a legprimitívebbekre apellálnak. „Előnyüket’’ csak növeli, ha halmozódnak a politikai-elméleti-tudományos magyarázatot kívánó kérdések, összefüggések, amelyek a racionális igényű emberek figyelmét lefoglalják. Akik reális válaszokat keresnek a- reális kérdésekre, a legnagyobb hibát követik el, ha engednek a pszichózisnak, amelyet a gyenge idegzetűek reagálása terjeszt, s maguk is a depresszió rabjaivá és passzívvá válnak, ha úgy érzik; az a komplex, összetett, a jelenségek különféle oldalaira kiterjedő válasz, amit adni kellene, sokkal kevésbé lenne hatásos, mint a leegyszerűsítő szélsőségek „egyértelműsége^ Rossz és gyenge az ilyen érvek logikája és még nem is őszinte: kishitűség, rossz közérzet, fáradtság keres itt kibúvót, mentséget az „objektív körülményekben”. Mert először is: mivel lenne menthető, hogy ne mondjuk el azt fennhangon és nern motyogva — ami felismert igazságunk és tapasztalatunk?; Az. még ha nem is lesz tökéletesen hű tükre minden új társadalmi, politikai, közéleti jelenségnek, százszor hivebb lesz. mint amit az elfogultak, vagy pánikba esettek mondanak. Tökéletes igazság, abszolút igazság egyébként sincs, az igazság felismerése — ezt ma már a legtöbb szemináriumi hallgató is tudja — folyamat. És folyamatnak kell lennie az igaz felismerések védelmének is. Az új felismerésnek ig egyetlen útja a harc, a vita folytatása: az új válaszok ,is csak úgy fogalmazódhatnak meg, a régiek is csak úgy korrigálódhatnak: a gyakorlatban való szüntelen kipróbálásban, kísérletezve, verekedve, összeütközésekben. A perfekció, a tökély, az igazság száz százalékos kikezdhetetlen teljessége — merő illúzió. De még közeledni sem közeledhet hozzá, aki a harcot nem vállalja, aki úgy gondolja, hogy egye-* lőre. amíg ez is, az is homályos, félre kell vonulnia, hogy majd aztán... Egy igazságot— nagyon sommásan szólva — túlhaladhat a tudomány, amely pontosabb ismereteket szolgáltat és túlhaladhat a valóság is. amennyiben a tényt, amelyet az tükrözött, megváltoztatja; ez rendszerint egyik esetben sem úgy történik, hogy a korábbi igazság
