Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
1989. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 N em tudok tragikusabbra gondolni, mint amikor az összegezésnél rádöbben az ember, hogy értelmetlenül élt. Nincs borzasztóbb felismerés: nem marad utánam semmi, nem csináltam semmit! S az alkony derűje, boldogsága? Nem tudom, csak következtetek. Ahány fiatalhitű öreget ismerek, mind attól nyu- godt-bölcs, hogy amit lehetett, megtett. Így talál harmóniára az ember... A tanítót érdekli, hogy kedves nebulója mivé lesz a gimnáziumban. A tanárt, hogy milyen mérnök, orvos vált tanítványából. A paraszt szántás-vetéskor a földet és a magot nézi. Tavaszjöttekor a vetést Aratáskor kezébe fogja a kalászt, méregeti, elég súlyos-e? Megmorzsolja a toklászt milyen az új mag? Ha szép, dicséri a földet és a régi magot... Aki az embersorsokban keresi az összefüggéseket és az flö generációk középhadában érzi magát, időben előre és hátra néz. Mit kapott a már előtte élőktől, hogyan tudja továbbadni az örökséget; jól, vagy rosszul, hogyan becsülik azt meg. Milyennek látják az épülő házat, a fundamentum lerakói. Ilyennek képzelték-e? A könynyebb megoldás mindig csábító. Az előttem levő kéziratpapírok garmadát írhatnám teli, hogy Bozsó Imre elvtárs, 1919-es szolnoki veterán, így és így néz ki... s három öreg harcostársa hogyan, akikkel szerkesztőségi szobámban beszélgetek. Külső morfológiájukról talán elmondanék valamicskét, de alig többet, esetleg annyit sem, amennyit a fotóriporter egvetlen ujjmozdulatával megvalósíthat Máshogyan kell tehát Bozsó Imre bácsival, Hízó Gyuri bácsival, Molnár Mihály bácsival és Papp István bácsival meglevő ismeretségemet továbbadnom. Eveiben már nagyon öreg, tetteiben nagyon fiatal ember Bozsó Imre elvtárs. ötven évvel ezelőtti szándéka most jutott el a megvalósulás igazságáig—egy nyurga fiatalember, a szolnoki munkástüzérüteg tűzmestere, ágyút irányzott a proletárhazát támadó ellenségre. Börtönrács csapódott ezért mögötte, puskatus zuhant rá, tömegsír szélén feküdt, mozdulni sem tudott, s hallotta az élve eltemetett sógorok, cimborák rettenetes búcsúzását Megbélyegzett emberként élt negyed évszázadon keresztül. Félkaréj kenyérért gürcölt, hiába volt a lakatos mesterség értő szakértelme. A kartotékokat sűrűn felütötték __ vö rös volt.« Megérte-e? — majdnem kibukik belőlem a banális kérdés. Tapintatlan és banális, mert az aranylakodalmát ünneplő „ifjú” vőlegénytől sem kérdezhetném ezt áld minden ragaszkodással szereti hitvesét s nem méricskélt hogy megérte-e az élet minden áldozatát— Legfeljebb azt kérdezhetem, Ilyennek képzelte-e aranylakodalmát? (Jó is, hogy így tettem.) — Még huszonkilencen élünk az ütegből. Most lesz ötven éves találkozónk. Tegnap voltam a parancsnoknál, Hegedűs Vilmosnál, Pesten. Összejövünk, itt Szolnokon, ahol csatáztunk. Lesz bőven mondanivalónk- Az idő sok mindent megszűrt lehiggasztott kifacsart vagy megkeményített Kérdezték már azt is tőlem, hogy megérte-e? Hát vak, vagy nagyothalló ez az ember? Nézzen körűi, lásson és halljon! Én ezt akartam, ami van. Döntsön küzdelmem rőt szenvedéseimről, hogy megérte-e? Az S6 Gábriel Périt látom; Mert mind amit akart/ Azt akartuk mi is/ Azt akarjuk ma is— Tiszaugi öreg harcos Hízó György. Sárgapa- rolis 101- es vörös- gyalogez- --edbeli katona volt. Gyerkőcfejjel — így mondta. Az akkori vállalás talán még ösztönös volt az igazságérzet s a nyomorúság Ifjúhitű öregek hajtotta. A kezdet kezdetén. A jólmegsejtett tettek később tudatos cselekvéssé váltak; már nemcsak a földet ismerte, amibe vetett, hanem a magot is— Milyen a mérleg, most amikor már csoszogóvá válnak a léptek, jobban zilál a melL Nyíltan nézhetünk-e az „árva legelsők” szemébe, csak dallá haltak-e, ahogy egy félbehagyott Balázs Béla idézet« — Vereség és győzelem az ember élete- Ott voltam Mindszentnél. Legázoltuk az állásokat Mentünk mentünk.« Meg sem álltunk volna * határokig, de elárultak bennünket. Folyt a szegényember vére, akár a Kurca patak vize. Megtizedeltek bennünket Ott kínlódtam a Tisza partján a bokrok között Csak az öklömet tudtam feléjük emelni. .Vágd U, irtsd ki az öreg vesszőket megsért a torzsuk, kinő arcodba csap.” Hát igy— Elünk, vagyunk, unokáink vannak. Ez a mérleg. Mind a két oldalon van valami, az egyiken sem ka- cat Én tudom, hogy megérte. Áldoztam és kaptam: egyensúlyban vagyok. De nemcsak én. Elmondanék valamit amit tényleg mérni lehet: Él egy régen is módos család a falumban- Azt mondják nekem a napokban: Hát Gyuri bácsi, ezt nem hittük volna, nekünk most jobb mint veit Jól élünk, nem görnyedünk látástól vakulásig. Ezek így mondják] Ennek is örülök, hát még a régi szegényeknek— Ahányszor több televízió, mosógép, meg hűtő- micsoda van a falumban, annyiszor jobban megérte nekem. Így merem én. Vannak aztán még szeplők is persze.« Vannak. De ez már a pipere dolga, nem operáció; nem vér meg könny. Így mérem én«. A nyelv- tudomány, a szociológia, vizsgálja a szavak értékét, de még a laikus is észreveszi, hogy némely elkoptatott kifejezésünknek milyen kevés a közlésértéke, egy-egy frázis valójában milyen keveset mond. S ha igaz, hogy vannak emberek, akiktől százezer igenlés és bizonytalanságot hagy, úgy olyanok is, akiktől egy kimondott nem, vagy igen, életünk végéig zászló- Molnár Mihály elvtárs, kunszentmártoni magvető ilyen ember- A kimondott szó megtartója. A Don menti sztyeppén tett hitet, fegyvertűzben. A nagy, igazi eskük mindig nehéz helyzetben születnek. A szal- maiáng-szerelem meg köny- nyen elmúlik.« Pártalapító, a 68-as vörös gyalogezred katonája volt Többszázad magával jött Kunszentmártonból Szolnokra, a Donnál megismert eszmékért harcolni. — Az eszméért meg a hazáért, A kettő akkor is egyet jelentett- Nem volt kényszer, de akinek becsülete diktálta, jött Még jó százan élünk Kunszentmárton- ban az akkoriak közül. Cselekvésben már nem vagyunk a régiek. Elfárad a motor. Sokunkat közülünk más útra vitt az élet De akik test- ben-lélekben bírtuk, hitben nem változtunk. Nem a mi érdemünk hangoztatása a lényeges, hanem a következtetések levonása. A mai fiataloknak mondom: Ki hol van, harcolja meg a maga igazát! Hosszúhaja van a mai fiatalnak, vagy nincs, legyen becsületes és dolgozzék. Bírálják manapság őket tegyék, ha kell, de látom, milyen szép, okos fiatal munkásaink, orvosaink, mérnökeink vannak. Kik azok, tán grófok gyerekei? Nézzék meg a mai inasokat sokkal többet tudnak, mint mi akkoribait Hát a mai paraszt az-e aki volt? Dehogy az* Ahogy jönnek a városból az új gépek, úgy megy műveltségben a városiasodás felé a parasztember. Ezt sejtettük, gondoltuk mi akkor. Megvalósult Szép, nyugodt öregkorunk is van-« Halkan, lassan beszél az egykori vörös harcos. — Ha élete végéig hallgatom, akkor sem mondana egyetlen frázist sem. Tiszta, emberi világról beszél, milyen tisztán! Ebben is tanulhatunk tőle, amikor nagy dolgokat hadarunk el lélektelenül, rohanó napjaink szorításának engedve.». — Hogyan lettem kommunista? — Mindennek meg van a gyökere. — Nagy dolog ugye az emberség, a barátság? — A legnagyobbak közül való az! Így.. i Kint voltam az orosz fronton az első rajvolanban. Jött a húsvét kijöttek az oroszok Is a lövészárokból, meg mink is. Eldobtuk a fegyvert összeölelkeztünk. Azt mondta akkor nekem egy nagydarab muzsik: sose láttuk egymást miért vagyunk egymás ellen? — Meg azt hogy — sosem felejtem el — „nekünk meg van már az igazi emberünk!” Ekkor hallottam először Lenin nevét. Aztán... Becsülettel végigharcolt út rajzolódik ki Papp István törökszentmiklósi veterán szavai nyomán. Rosztov környékén harcolt az intervenció ellen, majd 1919-ben itthon. Csak frontot változtatott Az atamánok és a bojánok között nem volt semmi különbség, csak másképpen hívták őket A forradalmi törvényszék tagja volt Héjjas kezébe került. A fegyvernek! angol kertben hosszú szenvedést szántak neki a fehértollasok. Egy volt front-tisztje, akiben úgy látszik feléledt az emberség csírája, megmentette az életét. Megszöktette, átadta a* polgári hatóságoknak. Hat évig raboskodott a szegedi Csillag börtönben. — Amikor kiszabadultam, ujjal mutogattak rám, mint a leprásra: kommunista volt! Volt? Tévedtek, maradtam is! Pedig még a férjhezme- nendő lányok sem álltak velem szóba. Hogy értékelem a jubileumot, napjainkat? öreg gazda vagyok, egy nagyon szép kertben, ahol beérett a gyümölcs. — Nem potyára szenvedtem. Pihenőnapjaim szépek, — mert még most is dolgozom ám. Tanítgatom a gyerekeket, az unokáimat, az iskolásokat Hogy milyenek legyenek, hogyan vigyék tovább a harcot amit mi elkezdtünk! Fundamentum 1919, erre kell építkezni, kommunistáknak. .< meg azoknak is, akik nem kommunisták. Mindenkinek! — Most már nem csak érzem, hanem tudom is, a szocializmus nemcsak a kommunistáknak épül, hanem az egész népnek. Erősödünk minden becsületes magyar emberrel, többen leszünk. Csak munka teremjen a keze nyomán! öreg harcostársam, Molnár Miska beszélt a mai fiatalokról. Mindenre odafigyelek én is, mindent elolvasok, ami velük, a jövőnkkel összefügg. Megnéztem én a Fényes szelek-et is, eljárok a vitatkozásaikra Nincs ővelük olyan baj, amit sokan mondanak, csoda tudja miért Férges alma persze a mi gyümölcsösünkben is teremhet Dehát figyeljen jobban oda a kertész. Ápolja még gondosabban a bete- gecske fákat. Azért kertész! Én még vállalom a magam kis fáit;.. * A műfaj törvényei szerint befejezést is kellene írnom, de leteszem inkább pihentetni a toliamat Gondolkozzunk .,. Meg van-e bennünk, a most élő generáció középhadában, és az utánunk jöttékben az a keménység és megtéveszthetett enség, ami 1919 harcosaiban ma is él?! Megnyugtatás és bíztatás volt az a három órahossza, amelyet vendégeinkkel töltöttem. Tiszai Lajos Filmszemle—’69, Szolnok A szolnoki kulturális hetek keretében május 18, 19 és 20-án képzőművészeti rövidfilm szemlét rendeznek Szolnokon. Régi terv valósul meg, indokoltan, hiszen a nagymúltú, művészeti életünkben ma is jelentős helyet elfoglaló szolnoki művésztelep szinte „kiáltott” már egy ilyen, feltétlenül országos érdeklődésre is igényt tartó, később — nem üres fantázia talán a krónikás jövőbe kalandozása — nemzetközivé válható rendezvényre. A szemlén a Népszerű-tudományos és propaganda stúdió, a Balázs Béla stúdió, a Filmhíradó szerkesztősége, a Pannónia stúdió és a televízió vesz részt. A program igen színes, érdekes. A szemle első napján nyitják meg a tavaszi tárlatot, este pedig a Vörös Csillag filmszínházban kerülnek bemutatásra a Szolnok művészei, Festők városa Szentendre, és a Vásárhelyi színek című filmek. Május 19-én „Képzőművészet és a film” témával tartanak ankétot, amelynek egyik előadója Kollányi Ágoston lesz. A, délutáni és esti vetítésre több mint húsz retrospektív filmet neveztek, később döntenek arról, hogy a százhúsz perces vetítési időben hány filmet mutatnak be. Az éjszakai vetítési idő a külföldi filmeké: Rembrandt világa, Látogatás Pi- cassonál, Van Gogh, stb. Május 20-án délelőtt televíziós kisfilmeket vetítenek, délután pedig folytatják a retrospektív filmek bemutatását. A három napos program várhatóan sokat ad a szakmai közönségnek és a szolnoki érdeklődőknek. Az elmúlt húsz év legszebb képzőművészeti rövidfilmjeinek nagy szemléje lesz a rendezvénysorozat. — ti — Ballada, 1919. A lányok a vőlegényükért, az asszonyok a férjükért imádkoznak. Nézik a mesz- sziséget, várják haza a frontról szeretteiket. Zúgnak a harangok, vége a háborúnak. Jönnek haza a sapkarózsa-nélküli katonák. A párok összeölelkeznek, vidám táncot járnak. Az öröm fokozódik, vörös fény hull a színpadra... A vígságba vörös huszár táncol be, kemény, de segítséget kérő mozdulatokkal hívja az asszonyaikkal ölelkező férfiakat — katonának. Fegyverbe, veszélyben a haza!... Az asszonyok vörös szekfűt tesznek a katonasapkákra. A túrkevei vörös toborzót láttuk, az utolsó magyarországi katonatoborzót. Fegyvert fog mindenki a proletárhaza védelmére» ■— A harmadik tételt ismételjük! — A zene gyors... tessék jobban kihasználni a színpadteret. — A huszártáncot még- egyszer! Próbán vagyunk, készül a Tisza táncegyüttes ünnepi műsora, a Ballada, 1919. A tematikus folklór kompozíció koreográfiáját Várhelyi Lajos készítette: — Az együttes eddig többnyire csak népi zenekari kísérettel szerepelt, az első alkalom, hogy az egész együttes szimfonikus zenekari kísérettel lép színpadra. A Ballada, 1919 kísérőzenéjét Molnár László komponálta, a szolnoki szimíónikus zenekart az ünnepi bemutatón Báli József vezényli. — ti — Ünnepi filmbemutató A Pokolrév című új magyar film ünnepi bemutatóját holnap este fél hat órai kezdettel tartják a kunszentmártoni járási művelődési házban. A film. Galambos Lajos Mit tudtok ti Pille Máriáról? című, a Népszabadságban folytatásokban megjelent regényéből készült, — Markos Miklós rendezésében. Történettudósok nemxetköxi tudományos üléssxaka A Magyar Törtéaelmi Társulat az MSZMP KB Párttörténeti Intézete Politikai Főiskolája és Társadalomtudományi Intézete az MTA Történettudományi Intézete, a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum az ELTE Bölcsészettudományi Karának Űj- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke a Magyar Tanácsköztársaság S0. évfordulójának tiszteletére hétfőtől szerdáig, március 17 és 19 között, tudományos ülésszakot rendez a Magyar Tudományos Akadémián, — Magyar szakembereken kívül mintegy hetven külföldi történész kutató, köztük számos nemzetközi tekintélyű túdós jelezte részvételét. Az ülésszakot hétfőn délelőtt 9 órakor dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, — a kormány elnökhelyettese nyitja meg. Az első plenáris ülés elnökének dr. Pach Zsigmond Pál akadémiai levelező tagnak bevezető szavai után a konferencia két fő referátuma hangzik eL A háromnapos tanácskozás végén, szerdán délután a záróülésen a vitavezetők beszámolnak a szekcióülések munkájáról, majd Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazgatója mint az ülés elnöke összegezi a megbeszélések eredményét» jimmnHitrummimwitn MÓLNAK KAKOLY: m 5 A LATHATO LÉGIÓ I A halál fiai vagyunk — 4000 katona eladó — Fejenként 30 esztendei fegyház — Bir Hakcim védői Március 18-tól, keddtől izgalmas, fordulatokban gazdag regényt közlünk folytatásokban.
