Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

1969. március 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A termelőszövetkezeti beruházások új vonásai 1363-ban megyénk terme­lőszövetkezetei ismét jelentős összeget, — mintegy 470 mil­lió forintot — fordítottak be­ruházásokra. Az állóeszkö­zöket már mindenütt amor­tizációs alapból pótolják, az ezen felül beruházásra fordí­tott összeg a termelőeszkö­zök bővítését szolgálja. Ez a termelőszövetkezetek jelen­legi technikai ellátottsága mellett rendkívül jelentős. Megyénkben ugyanis az utóbbi években történt gyors ütemű fejlesztés elle­nére az egy kh mezőgazdasá­gilag hasznosított területre jutó ‘ állóeszközérték több mint 55 százalékkal ala­csonyabb az állami gazda­ságokénál, és állagát te­kintve sem veszi fél a ver­senyt az állami szektorral. A termelés további növelése tehát újabb befektetéseket, az eszközállomány mennyi­ségi növelését, és minőségi javítását követeli meg. A beruházási igények 1968- ban is jelentősen meghalad­ták a saját pénzügyi lehe-> tőségeket, ezért továbbra is indokolt volt a beruházási célkitűzések bizonyos fokú befolyásolása. Ez az állami támogatás mértékében és a hitelpolitikában jutott kife­jezésre. Mindezek hatására a termelőszövetkezetek 1968. évi beruházási tevékenysé­gében új vonások érvénye­sültek, amelyek főbb jellem­zőit a következőkben kívá­nunk ismertetni: Többet a saját forrásból Az 1968. évi beruházások 56 százalékát saját forrás­ból — fele-fele arányban amortizációs alapból és egyéb saját eszköz felhasználással fedezték a termelőszövetke­zetek. Ez a korábbi évekénél és az idei országos átlagnál is magasabb. Magasabb volt ugyanakkor az állami tá­mogatás aránya is (csaknem 35 százalékkal), de az igény­bevett hitel részesedése alig több, mint 9 százalék. Az összes hiteligények kielégí­tésére nem volt mód. így szükségessé vált a hitelek „sorsolása”. Az 1968. évi fejlesztést is az építés jellegű beruházá­sok túlsúlya jellemezte. Ezt elősegítette az, hogy egyes kiemelt építés jellegű beru­házások magas összegű álla­mi támogatásban részesül­tek. Így az 1968-ban üzem­behelyezett építési beruhá­zásoknak közel 50 százaléka az állatférőhelyek bővítését szolgálta. Ezek legnagyobb része szarvasmarha férőhely volt Nagy igény a komplex telepek iránt Az üzembehelyezett beru­házások továbbra is a típus­tervek szerint készültek. Nőtt azonban az igény — különö­sen a jól gazdálkodó szövet­kezetek körében — a komp­lex állattenyésztő telepek lé­tesítése iránt A tiszaföldvári Lenin, a Szabad Nép, a ci­bakház! Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben ilyenek kivitelezése folyamatban van. A gépberuházások aránya alacsony volt Bár a terme­lőszövetkezetek épületellá­tottsága, azok korszerűsége részben indokolja építési tö­rekvéseiket, de az állóeszkö­zök hatékonyságának növe­lése érdekében szükséges a gépellátottság javítása is. A gépjavítások 1968. évi do­tációs rendszere azonban nem ösztönözte kellőképpen a termelőszövetkezeteket új gépek vásárlására. Csökkent a kereslet traktorok, pótko­csik iránt, ugyanakkor nőtt az egyes speciális munkagé­pek (gabona-kombájn, járva- silózó, kaszálvarakodó, fejő­gép stb.) iránti érdeklődés. A kereskedelem e® évben sem tudta kielégíteni az igé­nyek egy részét öntözőberen­dezésekből, DT—75 lánctal­pas traktorokból, egyes ku­koricavétő- és betakarító gé­pekből. Gyakori a határidők módosítása A beruházások kivitelezé­sének egyik jellemzője volt, hogy egyes objektumokat nem sikerült idejében üzem­behelyezni. Ezt több ténye­ző befolyásolta. Ev elején a munkák indulását hátráltat­ta a hitelek elbírálásának kés­lekedése és se* esetben a hiányos műszaki előkészítés. A beruházók egész éven át anyaghiánnyal küzdöttek, ami közvetlenül is hátráltat­ta a munkát, de emellett az anyag- és szállítási költsé­gek jelentős növekedését is eredményezte. Ez a saját pénzeszközök nagyobb mér­tékű felhasználását tette vol­na szükségessé; ugyanakkor a kedvezőtlen időjárás okoz­ta terméskiesés csökkentette a felhasználható pénzössze­geket Ez több esetben a megvalósítás ütemének mér­séklését vonta maga után. Az említett hiányosságok, problémák ellenére a ter­melőszövetkezetek beruhá­zási tevékenysége igen élénk volt, igyekeztek ki­használni az új gazdaságirá­nyítási rendszerben kapott új lehetőségeket. Az áttérés lényegében zökkenőmentes volt. A beruházások na­gyobb arányú növekedése azonban 1969-ben nem vár­ható. Az 1968-as gazdasági év eredményei ugyanis nem tették lehetővé a felhalmo­zás jelentős növelését, a be­ruházási hitelek folyósítása pedig továbbra is korláto­zott mértékű. Rózsa Tamásné Karbantartás a cukorgyárban Új dilfúziós sor és folyamatos működésű centrifugák (Tudósítónktól) Minit ismeretes, a szolnoki cukorgyár január 17-én be­fejezte a feldolgozási szezont, amely több mint 4 ezer va­gon cukor és 1738 vagon me­lasz termeléssel zárult. Az átlagos feldolgozás napi 274 vagon cukorrépa volt, ami az elmúlt évihez képest 8—10 vagonos emelkedést mutat. A kihozatal sajnos egy szá­zalékkal alacsonyabb volt a tavalyinál, mert az őszi esők miatt a répa cukorszázaléka csak 14.7-et ért él. — A kereskedelem raktá­rait már a szezon elején fel- töltöttük az új termelésből, a többit raktározzuk, benti és külső (bérelt) raktáraink­ban — tájékoztat bennünket Hajdú János, a gyár terme­lési osztályvezetője. — Milyen gondokat okoz a szétszórt raktározás? — Elsősorban nagyobb ap­parátust igényel, több ügyin­tézést és feleslegesen emeli szállítási költségeinket is. Az utóbbi években még a Budapesti Ipari Vásár terü­letén is volt raktárunk. A cukor oda-visszaszállítása — a zsákszakadásokról nem is szólva, — elég sok felesle­ges fuvartöbblettel járt. Je­lenleg közelebb fekvő tsz-ek raktárait béreljük jobb hí­ján. Közel 3000 vagon cukor­készletünk van raktáron, — amelyet a kereskedelem igé­nyei szerint folyamatosan adunk át. A raktározási helyzet javulására csak 1972- ben számíthatunk. — Mivel foglalkoznak a következő szezonig? — A karbantartó munká­kon kívül az u. n. cukorki­szereléssel (csomagolással), amelyben a tavalyinál 35 szá­zalékkal nagyobb teljesít­ményt kell felmutatni. Má­sik fő tevékenység a cukor­őrlés. Ezt 222 százalékkal kell túlszárnyalnunk a ke­reskedelem nyújtotta igé­nyeknek megfelelően, mivel a porcukor igény nagyobb. — Nem okoz ez gondokat a gyárnak? — Lényegében nem. Gé­peink kapacitása még ezt a teljesítményt tudja adni. Az A konjunktúra ölében A jászberényi Aprítógép­gyár igazgatója annak ide­jén úgy döntött, hogy az 1968. évihez viszonyítva az idén 7—8 százalékkal kell növelni a vállalat árbevéte­lét. E célkitűzésnek megfe­lelően a kereskedelmi osz­tály olyan eredményesen bo­nyolította le az üzleti tár­gyalásokat hogy a tervkészí­tés idejére perfektuált szer­ződésekkel fedezni tudta a cég termelési kapacitását. Fellendült az export Vajon hogyan befolyásolta a piac a vállalati tervezést? Az operatív termelési prog­ramot a szállítási szerződések szerint építették feL Az idén 141 millió forint értékű gé­pet. 68 millió forintot érő alkatrészt gyártanak, illetve 6 milliós szolgáltatást nyúj­tanak vevőiknek. Rendkívül fontos tényező a tervben az export. A kül­földi megrendelők 64 millió forintért vásárolnak gépet, ami 20 százalékkal haladja meg a tavalyit és kétszerese az 1966. évinek. Ez komoly sikerként könyvelhető eL Hatott, de nem döntően A fentiek éllenére először azt kell megállapítanunk, hogy a Piac nem hatott dön­tően a vállalat helyzetére. Másodszor azt, hogy a gyár változatlanul élvezi a kon­junkturális előnyöket Sőt, Egyre lejjebb 1. Az exkluzív helyen.' Vendég: Hát kérem, hozzon nekünk egy üveg francia konyakot, Napóle­ont, ha lehet. A Courvoisier va­lahogy nem esetem. Utána ter­mészetesen pezsgőt. Persze, azt is franciát! És kérem az étlapot, nagy gusztusom van valami rák­féleségre. 2. Később, kevésbé exkluzív helyen. Vendég: Igen, igen, lehet egy kis jó olasz vörösbor. Chienti, martigli! De a hétputtonyos Szamorodni talán még jobb lenne. És esetleg whisky. De skót legyen, a töb­bit igyák meg az exportőrök. 3. Esetleg másnap, még kevésbé, de "lén mindig exkluzív helyen. Vendég: Kezdjük talán ginnel! S van va­lami jó badacsonyi, somlói bo­ruk? Szürkebarát is jöhet! És kérném az étlapot! Egy jó ser­téssült alighanem nem ártana. 4 Ismét csak később, nem exkluzív, de ’ "m is rossz helyen. Vendég: A — szóval kékfrankos van? De hiszen remek. Előtte azért %nnSk égy kecskeméti cseres9- < nyét. Utána meg elkelne egy kis porter sör. Ja, és egy pár virs­lit is szíveskedne... 5. És egyre később, ami nem jelenti azt, hogy nem reggel korán, egy elég jó helyen. Vendég: Khm, milyen palackos boruk van? Értem, badacsonyi! Azt nem szeretem! Aha, és kékfran­kos. Nem, azt sem nagyon... Mi, pecsenye is van palackban? De hiszen ez remek! És hozhat egy dupla bablevest is. 6. Még az előbbinél is később, egy he­lyen, amit hivatalosan étteremnek és ven­déglőnek neveznek. Vendég: Szóval ajánlja a folyóbort? Jól van, hozzon egy fröccsöt! De nem, inkább egy korsó sört. És vagy két pogácsát. 7. És végül egy helyen, ahol — hát is­tenem — le lehet ülni. Vendég: Értem, volt két kisfröccs, három pohár sör és egy sóskifli — ér­tem! De... khm... izé... izé... fő­úr — kis türelmet kérek, egy telefon az egész. Nehogy azt higgye, hogy csavargóval van dolga! Csak egy telefon, és per­ceken belül kivált a feleségem... Nagy S. József amint a kereskedelmi osztály vezetője megfogalmazta, a monopol előnyöket is. A bel­földi kereslet (az igénybeje­lentések szerint) 1969-re 245 millió forintos árbevételt tett volna lehetővé Az Aprító­gépgyár viszont csak 215 mil­lió Ft erejéig vállalkozott Következtetéseink igazolá­sára néhány ténnyel szolgá­lunk. Noha mégcsak már­ciust írunk, a vállalatnak 1970-re 80 milliós konkrét .szerződési kötelezettsége van és 24 millióra szóló kapaci­tás-lekötési megállapodást írt alá az ajkad timföldgyár­ral. Ezen felül mintegy 100 millió Ft-ot kitevő igénybe­jelentést kapott különböző hazai cégektől. Nem véletlen tehát, hogy a kereskedelmi osztály vezetője is abszolút konjunktúráról beszélt. A vállalat a kielégítetlen piaci igényektől hajtva az idén 15—20 millió forintos beruházással fejleszti lemez­műhelyét Ennek megvalósu­lása majd azt jelenti, hogy 1970-ben nagyobb arányban bővítheti termelését mint az idén. Egy kis előrelépés A piaci lehetőségek felvá­zolásakor érzékeltettük, hogy az egyedi gyártású gépipari termékek iránti kereslet jócs­kán meghaladta a vállalat kapacitás-kínálatát Hogy a valóságos kapacitást is, azt nem tudjuk bizonyítani. A vállalat mindenesetne bizo­nyos határon túl nem fogad­ta be a keresletet A vállalati tervezésben az óvatosság, a szerény „egy kis előrelépés” élve tükröző­dik vissza. Tavaly 37,2 mil­lió forint nyereséget produ­káltak, míg 1969-ben 38,7-et szeretnének elérni. A felosztható részesedési alap 1968-ban 1,5 millió fo­rintot tett ki, amit erre az évre 1,59 millió forintban ál­lapítottak meg. Az eszköz- arányos nyereséget (14,1 szá­zalék) ugyancsak szinten tartják. A termelés 7—8 szá­zalékos bővülését kizárólag a termelékenység növekedésé­vel . kívánják fedezni. Tavaly a bérszínvonalat 34 ezer (!) .forinttal emelték. Ez a jóváhagyotthoz képest 0,17 százalékos növekedést jelen­tett. A nyereségrészesedés terhére év közben körülbelül 20 ezer forintot fizettek ki. Az idén a vállalat 555 ezer (!) forinttal tervezi nö­velni a bérszínvonalát. Ügy tűnik, mintha a vezetés kor­rigálni akarná korábbi bér­politikáját— Ha nem is kényelmesen Egy vállalat gazdálkodásá­nak fő és koncentrált muta­tója a jövedelmezőség. Az Aprítógépgyár 1,5 millió fo­rinttal több nyereséget ter­vezett 1969-re, mint tavaly volt. Tekintve, hogy 1968- ban az árakba 5,2 százalékos nyereséget építhettek be, de a tényleges 18,2 volt: a ter­vezett 1,5 millió forintos nye­reségnövekményt bizonyára produkálni fogják. Ha nem is kényelmesen, de feltehetően különösebb nehézség nélkül. Bár azt sem mondhatja senki, hogy az AprítógópgyáT idei terve di­namikus fejlődésre való tö­rekvést tükröznek. f. r. „Irat­temető” A bizalmas, titkos tartal­mú iratok megsemmisítésére angol mérnökök a képen lát­ható gépet konstruálták. A papíríveket a gépbe elhelye­zett forgókések olyan furfan­gos módon vágják vékony csíkokra, hogy azok utólagos összeillesztése reménytelen feladatot jelent a titkok után kutató illetéktelenek számára. Az iratok korábbi, elégetés általi megsemmisí­tése nem vált be, mivel a hamuban visszamaradó le­véltöredékek még elszenese­dett formában is áruló szö­vegrészeket tartalmazhatnak. A kisméretű, egy személv által kezelhető „irattemető” óránként 270 kg papír felsze­letelésére képes. őrlésnél azonban még egy műszakot kell majd beállí­tanunk. — A felújítás miben kü- I lönbözik a korábbi éveké­től? — Elsősorban a répame- chanizációt szeretnénk befe­jezni. Ez lehetővé teszi, hogy a vasúti kocsikban érkező répa nagy fizikai munka nél­kül kerüljön a tároló szek­torokba. Itt már a vagonkü rakodás is vízágyúval törté­nik, mert a 3.5 atmoszférás vízsugár nem töri a répát és gyorsabb. A hidromechani- zációs úton tárolószektorok­ba került és vízmentesített répakupacokat levegőbefú- vással tartjuk + 4 Celsius fok felett a fagyveszély ide­jén. — A másik lényeges jel­lemzője az ez évi karbantar­tásnak, hogy most cseréljük ki az egyik diffúziós sort az új, Lengyelországból vásárolt D.d.S.-rendszerű diffúziós sorra, amelynek napi telje­sítménye a 110 vagonos fel- dolgozási kapacitásról 240 vagonra emelkedik. A régi és az új diffúziós sor össz­teljesítménye már napi 350 vagon lesz. — Ezenkívül természete­sen elvégezzük a régi diffú­ziós sorok a szokásos lé- és vízszelepek, valamint az alsó szitalemezek cseréjét is. Dol­gozunk a fűtő kalorizátorok csőcseréjén is. — Milyen egyéb újdonság kerül beépítésre7 — Üjdonság lesz még a 4 autótermékkavaró és a 4 fo­lyamatos működésű centri­fuga, amelyek a melasz cu­kortartalmát kedvezően csök­kentve, nagyobb cukorkiho- zatalt adnak majd, mint a régi technológia. A centrifu­gákat az NDK-beli Sanger- hausen gyártól kapjuk. Le­het, hogy ennek a melasz­feldolgozó szesz és élesztő­gyárak nem nagyon örülnek, de ismeretes, hogy a kohá­szat is melaszt használ az öntőhomok készítéséhez. Az öntéskor szénné égő melasz­nál viszont már nem lénye­ges a cukortartalom csökke­nés. Gyárunk fő műszaki- technológiai feladata a kiho­zatali százalék javítása. Így lehet nagyobb vetésterület nélkül is emelni a hazai cu­kortermelést — Ezek már végleges ter­vek szerint készülnek? Igen! Ezekkel együtt be­szélhetünk a rekonstrukciós tevékenységről. És ezekkel a fejlesztésekkel érjük él 1972- re, hogy gyárunk az ország legnagyobb cukorgyárává nő feL — Fehér — Újság műanyagból A húsz oldalon megjelenő páviai napilap az .,11 gior- naie dj Pavia” érdekes kí­sérlettel lepte meg olvasóit: 20 oldalából 8 színes mély­nyomással jelent meg, mű­anyag papíron. A polietilén oldalakat a páviai műanyag­gyár állítja elő. A szerkesz­tőség vezetői úgy vélik, hogy az új műanyagpapír, —* amelyet különlegesen tanul­mányoztak a színnyomás le­hetősége szempontjából, — több tekintetben gazdaságo­sabb a közönséges papírnál. (I FELVÉTELRE keresünk],' három műszakos mun- kára 16 évet betöltötte Vili. általános iskolai (, végzettséggel női műn-,»' kaerőket , >] FONÖ ÉS ]]' ORSÖZÖ ATKÉPZÖS tanulónak. Vidékieknek,{ takást biztosítunk. Bő- ' vebb "felvilágosítást le­vélben adunk Parhut- textilművek Fonógyára Bp. XI.. Bocskai út 90., munkaügyi osztály.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom