Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

1969. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3: • • Oiven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? Az ellenforradalmi reak­ciós szervezkedések nem szűnnek, a munkások és a szegényparasztok pedig ter­mészetesen elégedetlenek a forradalomellenes erők el­len hozott felemás intézke­dések miatt Az elégedet­lenségnek hangot ad a Me­zőtúr és Vidéke vezércikke is, de nem mulasztja el az alkalmat hogy egyben a szervezkedő és erősödő KMP ellen is izgasson: „Ellenfor­radalomról — beszél a sajtó, beszél a tömeg; el lenforra­dalom ellen tüntetnek a for­radalmi pártok;... De nem elég beszélni, tüntetni, til­takozni : gyorsan, bölcsen és erélyesen cselekedni kell. A népkormány nyomjon el minden ellenforradalmi mozgalmat kérlelhetetlenül, akár jobbról, akár balfelőí fenyeget is az... Félre a tétovázással! Az új rend kí­vánói álljanak bátran a népkormány támogatói mel­lé. Aki most nincs velünk, az ellenünk van!” Az úgy­nevezett népkormány pedig ugyanakkor a régi közigaz­gatási apparátus átmentésé­vel a munkástanácsok, a szocializálásokat is alkalma­zó és egyre nagyobb jelentő­ségre szert tevő üzemi ta­nácsok tényleges jogainak megnyirbálásával, a régi karhatalmi szervek további erősítésével akarja stabili­zálni a forradalom polgári eredményeit és visszaszorí­tani mindazt, ami a polgári elképzeléseket meghaladja. Az SZDP vezetői a népkor­mánynak ezt a törekvését természetesen támogatják: A Szociáldemokrata Párt folyó hó 9-én, vasárnap dél­után 2. 6. a piactéren gyűlést tartott A központ kiküldött­je, Benke Imre ellenforra­dalmi mozgalmakra hívta fel a mezőtúri elvtársak fi­gyelmét Erősen nekitámadt a nálunk is szervezkedő MOVE-nek, mely az új nép­hadsereg rendjét antidemok­ratikus és soviniszta jelsza­vakkal igyekszik megbonta­ni... A városi adminiszt­ráció és a munkástanács kö­zötti súrlódások kapcsán azt a megnyugtató, csillapító ki­jelentést tette, hogy a szo­ciáldemokrata párt és an­nak kormányon levő tagjai teljes erővel dolgoznak azon, hogy a szocialisztikus köz- igazgatás kerékkötői, a bé­kés forradalom veszélyezte­tői kitisztuljanak a közhi­vatalokból.” (Mezőtúr és Vi­déke.) A szolnoki Munkás- tanács ülése elé került Stő- germayer halászmester és a munkások közötti vita a ha­lászati bérletek ügyében. „Molnár elvtérs bejelenti, hogy a halászok ügyében, mint munkástanácsi megbí- zott érintkezést keresett Stő- germayerral, aki azonban hi­vatkozva arra, hogy a mun­kástanácsot, mint hatóságot nem ismeri el, a tárgyalás­ra nem jött el.” Darvas, a szociáldemokrata kormány- biztos áthidaló, halogató taktikával „felhatalmazást kér, hogy ezen ügyben a to­vábbi intézkeedéseket meg­tehesse, melyekről jelentést log tenni”. Ugyanezen a munkástanácsi ülésen „So­mogyi elvtárs bejelenti, hogy a csendőrség múlt hó 16-án a városban működését meg­kezdte, kéri a munkástanács támogatását. Wiktor elvtárs — katonatanács tagja — többféle kifogást emel a csendőrség ellen. — Somo­gyi elvtárs védekezik. Dar­vas kormánybiztos elvtárs kölcsönös megértésre és együttműködésre hívja fel a két testületet” (Haladás.) Az SZDP taktikázó politi­kája, amelyet Szolnokon Darvas képvisel, együttmű­ködése a polgári kormány­nyal a polgári célokért, még jobban kiviláglik az üzemi tanácsok kérdésében. „Az üzemi választmányok. — A népkormány az Országos Munkaügyi Tanács megalko­tása után rendeletileg életbe léptette az üzemi választ­mányt. Ezen rendelet első fokát képezi ezen lépcsőnek, mely a nagyüzemek szociali- zálódása felé visz... Tulaj­donképpen helyettesítése lesz a bizalmi férfirendszer­nek. De... míg a bizalmi férfinek semmiféle törvé­nyes joga nem volt, addig az üzemi választmány törvé­nyes alapokon felépített in­tézmény, kivél a munkálta­tónak kötelessége tárgyal­tai... A választmánynak be­leszólási joga van az üzem vezetésére vonatkozó kérdé­sekben. Ha terveit, eszméit a munkáltató nem fogadná el, akkor azokat előterjeszti a megszervezendő Országos Ipartanácshoz s ennek, vala­mint a munkáltató meghall­gatásával a keresk. minisz­ter dönt. Az Országos Ipar­tanács munkásokból, — al­kalmazottakból és munkál­tatókból fog állani.” (Hala­dás.) Ez a törvény bizony — az összes frázis ellenére — csak arra alkalmas, hogy a burzsoázia számára egyre kellemetlenebbé váló és nem egyszer tényleges hatalmat gyakorló üzemi tanácsokat háttérbe szorítsa. Jellemző, hogy az Országos Iparta­nács szervezeti felépítése és működési rendszere azonos a későbbi fasiszta ipunkaka- marákéval. Pedig a termelés megindítása terén komoly intézkedésekre lenne szük­ség. A burzsoázia, a mun­káltatók részben gazdasági okokból, de nem kis mérték­ben politikai meggondolá­sokból nem igyekeznek meg­indítani a munkát. Megjelent a Társadalmi Szemle februári száma A Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és po­litikai folyóiratának új szá­mában Várkonyi Péter Írá­sát olvashatjuk „A legyőz­hetetlen internacionalizmusé’ címmel. Csatári Dániel „Osztály és nemzet 1918—1919-ben” című tanulmányában elem­zi; Az önrendelkezési jog megnyilvánulásának tekint­hető-e egyáltalán a Vix- jegyzék, és e jognak meg­sértése volt-e a Tanácsköz­társaság önvédelmi fegyve­res harca?” Dokumentu- tmokkái bizonyítja; Kun Bé­la a román kormányhoz üzenetet intézett, s ebben közölte, hogy „az összes nemzeti és területi igénye­ket feltétel nélkül elfogad­juk. Ezzel szemléén követel­jük, hogy az ellenünk meg­kezdett ellenségeskedést azonnal szüntessék be, bel- ügyeinkbe senki be ne avat­kozzék.” Nem kétséges te­hát, hogy nem a néohatalom megvédése minősíthető ag­resszív, imperialista lépés­nek, hanem azoknak fellé­pése, akik az oroszországi és magyarországi szocialista forradalom hadseregeinek találkozását az önrendelke­zési jog nevében eltorla­szolták.” Lenin a Tanács- köztársaság háborúját mind­végig „egyedül jogos, igazsá­gos, igazán forradalmi há­borúnak nevezte” — mutat rá a cikk írója. Dr. Tar Imre a termelő­szövetkezeti elnökök anyagi és társadalmi helyzetéről ír alapos és elemző cikket, Fo- garas Lajos pedig azt elem­zi; sok-e vagy kevés ha­zánkban a mezőgazdasági szakember? A „Nemzetközi Szemle” címet viselő rovatban Hel- tai András részletesen is­merteti az Osztrák Kommu­nista Párt XX. kongresszu­sának eseményeit Tovább folvik a vita a folyóiratban művészeti életünk pártirá­nyításának időszerű kérdé­seiről, s a marxista szocioló­gia problémáiról. A MODELL FILMJE? Jancsó: FÉNYES SZELEK Pódium műsorok a szolnoki perem- kerületekben Jancsó Miklós új film­je, a Fényes szelek, már for­gatásakor a bennfentes véle­mények kereszttüzében állt, bemutatása óta pedig a leg­fejlettebb politikai érdeklődé, sű és ízlésű közönség vita­filmje A film a felszabadulás után égig emelt, majd éppen életre hívói által szétrombolt Né- kosz mozgalom problemati­kájába viszi a nézőt De a leggyanútlanabb mozilátogató is hamar észre veszi. nem csak a papi kisvárosban ját­szódó cselekményt kapja, ha­nem azon keresztül a forrada­lom modelljét. Bő lehetősége van mindenkinek arra, hogy a Jancsó által jelzett képlet­hez hozzá tegye a saját — kinek mennyire bonyolult — képletét. A népi kollégisták vitára hívják ki a papi gimnázium tanulóit. Nem kapnak választ kérdéseikre; megszállott in­dulattal szétütnének vitat­kozni, de hiába. Erősödik a képsorok hangulati töltése; a kollégista fiatalok tiszta len­dülete túlzásokba csap át. Titkárukat. Lacit leváltják, mert „erőtlen”. Jutka veszi át az irányítást. E*-e ugyan sen­ki sem kéri. „Emeljetek föl!” — mondja társainak, akik vál- lukra emelik. A kollégisták. Jutka vezetésével megrésze^ gülnek önerejüktől, amikor látják, hogy az egyházi iskola növendékei félnek tőlük. Egy­re igazságtalanabbak, dema­gógabbak, kegyetlenebbek lesznek. Pusztításuknak a Né­kosz központból érkezett ve­zetők vetnek véget. a bűnö­söket kizárják a kollégiumból. Jutkát is, aki a központiakkal való találkozáskor megtanul valamit, ami, Jancsó érezteti, egész életére mérvadó lesz számára. A film a papi gimnázium növendékeivel folytatott ,.harc” közben építi fel gon­dolatvilágát, pontosabban ab­ban a cselekménysorban, amelyet a népi kollégisták harcnak neveznek. Az idilli­kusnak induló vita, a sok tánc és a daj után minduntalan a harc szükségességét érzik a „fényes szellősek...” De ki. az ellenség? Nincs. A papi gimnazisták tömege a film beállítása szerint nem áll szemben a forradalmi erőkkel — amelyet itt a népi kollégisták képviselnek — igaz, zárt kapukat és passzív ellenállást találnak a vitatkoz­ni indulók. Kik a Papi gim­názium diákjai? Néhány fa­siszta beállítottságú összees­küvőt „kiemel” százaik közül a demokratikus rendőrség, — a szürke ingesek döntő több­sége azonban vallja szószóló­jukkal. hogy számukra a fel- szabadulás tényleg felszaba­dulás. Később meg is fogal­mazza a film; ezeket meg kell nyerni. Jutkát éppen azért zárják ki a kollégisták közül, mert indokolatlanul dobálja a köveket. Kire? Kikre? A kövek törnek, zúznak. Egyet­len egy kő sem jön vissza a „túloldalról”. Mert a filmnek nincs „túloldala”. A Nékosz mégis halálos sebeket kapott, széthullt a valóságban. Nem az ellenség kezétől, ez tény. S így a filmbéli beállításból az a következtetés adódhat — ha modellnek vesszük a fil­met —, hogy a forradalom ön­maga számára lehet a legve­szélyesebb: önmagának okoz­hat alig gyógyítható sebeket. Az igazság viszont az. marad­junk Jancsó expozíciójánál, hogy a Nékoszra a „túloldal­ról” is nagyon súlyos kövek hullottak. Ez is tény. A kér­déses korosztálynak bőven vannak erről személyes élmé­nyeik is. A szolnoki Verseghy Gimnáziumban nemsokkal a Nékosz megalakulása után lő­szer robbant az egyik kályhá­ban. Tanítási óra alatt. Egy diák meghalt. A jászkunsági parasztgyerekeik nyílt szívvel énekelték a város utcáin: ,,Sej, a mi lobogónkat---” Gyűlölet és suttogás kísérte lépéseiket; ők csinálták! El­vetemült gyilkosok! Kirabol­tak egy péket: a kommunista diákok csinálták — terjesz­tették a vakhírt a városban. A „Csiszi” imádkoztatott a lelki üdvösségükért. A polgár­családok úgy óvták lányaikat, fiaikat a „kolisok”-tól. mintha leprásak lettek volna. A valóságban volt ellenség, volt harc és a Nékosznak ép­pen korának osztályharca volt az éltetője. Ha Jancsó filmje mo­dell, akkor a téma kibonta­kozása a maga bonyolultságá­val és kristálytiszta logikai áttételeivel is leegyszerűsít. A valóságban még sokkal kompliklátabb volt az új megélése és győzelme, hiszen iszonyatos belső harcokkal vívódva, következetesen ellen­álló, minden védekezési és támadási lehetőséget kihasz­náló ellenséggel szemben dia­dalmaskodott a forradalom. A filmben így nem jelentkezik a harc. Ebből is következik, hogy az ábrázolás egyoldalú­sága bizony indokolatlanná teszi a főhősök jónéhány cse­lekedetét. ' Anarchistákat lát­tat bennük, — igazságtalanul. Lehet ez Jancsó tudatos szán­dékú mondanivalója? A ma­gyar munkásosztály éppen a volt Nékoszista parasztgyere­kekből lett értelmiségiekben találta meg leghamarabb leg­nagyobb számban képzett szö­vetségeseit. A Jancsó filmek lényege a nagy kérdés-vizsgálat: az em­ber és a hatalom. Vagy a ha­talom és az ember? Számunk­ra azért is nagyon izgalmas ez a film, mert a fordulat éve előtti történelmi percekben vizsgálódik; hogyan viselked­nek a hatalmat megragadó forradalmárok, és hogyan az önmagukat forradalmárnak nevezők. A próbatétel döntöt­te el, hogy kik voltak és kik maradtak igazán forradalmá­rok... Elkeserítő lenne ez a Jan­csó film. ha a „Sej, a mi lobo­gónkat...” lobogásból maga a forradalom dialektikája nem vezette volna ki azokat a mai­akat. akik megértették, hogy a nagy történelmi átalakulás nem diadalmenet. A szennybe és a sárba is bele kell gázolni, sőt ott is lehet pusztulni. Így, az előzőek felismerésével és előtérbe helyezésével, érezni lehet Jancsó végső optimiz­musát: a film utolsó képein is tánc, erő, dinamizmus van; érződik, van erőbázis a világ megforgatására. Jancsőnál minden mellékesnek tűnő momentumnak valamire uta­ló értelme van: emlékezzünk vissza a jeep jelenetekre; hol fekszenek a fiatalok a rendőri jeeppek elé? — Amerikában. Hol borigatnak fel rendőrko­csikat, hol alkalmaznak Dr. Mamringer professzor Törökszentmiklóson A mezőgazdasági könyvhónap rendezvénye A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület helyi szerve­zete, s a Természettudomá­nyi Ismeretterjesztő Társu­lat városi szervezete a járá­si és városi tanács vb me­zőgazdasági és élelmezési osztály rendezésében a me­zőgazdasági könyvhónap ke­retében tegnap délelőtt Tö­rökszentmiklóson előadás volt. Dr. Manninger Gusztáv Adolf egyetemi tanár, az Or­szágos Növényvédő Kutató Intézet osztályvezetője „A lucernatermesztés növényvé­delmének időszerű problé­mái” címmel tartott a helyi szakemberek részére elő­adást. A téma iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. falanszkot a diákok? Francia- országban. Más kérdés, hogy heiyt- álló-e a Jancsó által ábrázolt helyzetből a jelzettekre utal­ni?! Jutka alakja is bővebb vizs­gálódást érdemelne. A cselek- mény-modell egyik főhőse, aki. adott helyzetben helyte­lenül cselekszik, de mentsen minden számító becstelenség­től, túlzásait is hittel csinálja, és elutasítja a hamis, szem­forgató taktikázást, pedig ha beillesztette volna magát a ..fölülről jöttek” gondolat­montázsába, mentsült volna a kizárás alól. A személyi kul­tusz rafinált manipulátoraitól nem fogadja el még a számá­ra kedvező döntést sem. A film végefelé kapunk egy kö­zelképet Jutka energikus, tiszta arcáról; egy fontos ta­pasztalattal gazdagabban néz ránk. A szemünkbe. Végezetül: mennyire pontos modelj a Jancsó teremtette nagy képlet? Modell-e egyál­talán. hiszen csak erős asszo­ciációkkal utal a valóságra, nem a megtörtént tények fon­tosságából építkezik. így fel­táró munkája nem éri el cél­ját teljességében, az alkotói módszer következetlenségei nagyon sokat levonnak a mo­dell hitelességéből. A Jancsó filmek csak önmagukhoz hasonlíthatóak, mégis megkockáztatom: a Falak izgalmasságát éreztem a Fényes szelek nézésekor. Külön kell arról szólni, hogy Jancsó filmje az eddigi leg­szebb színes magyar film. A magyar Mesternek kitűnően sikerült a színdramaturgiát alkalmaznia. Operatőre, Som­ló Tamás, a lüktető képkom­ponálással még kifejezőbbé tette Jancsó mondanivalóját. Tiszai Lajos A peremkerületek jobb kulturális ellátása érdeké­ben „vándorútra kél” a szolnoki Pódium Színpad. Az Árkád presszóban is tartanak ugyan előadásokat, a bérletterv szerint, de a szezon legsikerültebb mű­soraival és más előadások­kal, február 26-tól kezdő­dően a Tiszamenti Vegyi­művek és a MÁV járműja­vító kulturházában vendég­szerepei a Pódium. A nyitó előadás Komlós Jánosé lesz. A televízióból is ismert humorista szatiri­kus politikai műsorral lép fel a két nagyüzem kul- túrházában. A következő Pódium-est Jancsó Adrienné. Béres Fe­rencé és az OKISZ Erkel Ferenc Művész Együtteséé. Jancsó Adrienn népballadá­kat mond, Béres Ferenc legnépszerűbb számait mu­tatja be. Az Erkel együttes fellépését is nagy várakozás előzheti meg, hiszen az egyik legkiválóbb népi együtte­sünk. A harmadik Pódium-est keretében Keres Emil Kos- suth-díjas és Csernus Ma­riann vendégszerepei a két üzem kultúrházában. A vidámságot, a könnyed kacagást Alfonzó biztosítja majd, aki szintén önálló es­ten lép fel. A program igen változa­tos, láthatóan a különböző érdeklődés-igények egyezte­tése után alakult ki, s ez biztosíték arra, hogy az or­szágosan elismert szolnoki Pódium műsorai a város peremkerületeiben is állan­dósulnak. Pályaválasztás Apuka: Kovács tanár úr­ral szeretnék beszélni... Tanár; Tessék kérem, én vagyok... Apuka: (zordan) Jónapot. Én meg a Lali apukája va­gyok. Tanár: Tessék helyet fog­lalni ... Melyik Lalié, ha szabad kérdeznem ... Apuka; Tudja azt maga jól. Azé a Lalié, akiből ma­ga mindenáron vasöntőt akar csinálni. Tanár: Vagy úgy... Bere- ki Lajos édesapjához van szerencsém? Apuka: Hogy szerencséje van-e, vagy sem, az majd elválik. De Laliból nem lesz vasöntő. Punktum. Tanár: ugyan már? Ha­nem milyen pályára adná a fiút? Apuka: Például legyen be­lőle csillagász nrofesszor. Tanár: Mindjárt profesz- szor? Aouka; Valahol el kell kezdeni... Tanár: Hát, igen... Csak­hogy a Ixili gyerek igen qyenge ám a matematiká­ból, már pedig egy csilla­gásznak jól kell tudni szá­molni... Apuka: Bla-bla... Tud az annyira számolni, mint más. De ha nem csillagász, hát leíven belőle orvos ... Tanár; Orvos? De hisz a fiúnak semmi kedve a hosszú tanuláshoz. Arra vá­gyik. hogy mihamarabb dol­gozhasson, semmi kifogása az öntöde ellen... Apuka: Neki nincs. De nekem van ... Tanár; Éspedig? Apuka: Ésoedig az, hogy nem engedem a fiamat ne- hó-r f-rikal munkára. Tanár: Uovan kérem: Ma már nem úgy dolgoznak az öntök sem. mint régen, Kor­szerű gépek vannak... Apuka: Blabla. A gépek korszerűek, de a meleg a régi... Tanár: Az igaz, az öntöde melegüzem. De lássa be, kedves Apuka, öntőre is szükség van és a Lalinak, nagyon tetszik ez a szak­ma... Apuka; Blabla... Neid majd az tetszik, ami ne­kem tetszik. Az öntöde ve­szélyes is. Tűz, nehéz va­sak, daruk... Maguk meg akarják ölni a fiamat...? Tanár: De kérem... Mit nem beszél? Apuka: (Egyre jobban be­lelendül) Tudom én mit be­szélek ... Veszélyes-piszkos, nehéz munka. Az én fiam­ból nem lesz öntő. Mert mi­csoda az, hogy öntő? Kor­mos képű melós egy üzem­ben. Aztán kimegy a mű­helyből, káromkodik egyet, be a sarki kocsmába és ve­deli a sört. Maguk azt akar­ják, hogy részeges senki le­gyen a fiamból? Tanár; Kérem, most már elég legyen! Önnek joga van hozzá, hogy ne értsen egyet a javaslatunkkal. Ak­kor is joga van, hogy más pályára küldje a fiát, de a jószándékunkban ne kétel­kedjék. És a szakértelmünk­ben sem, A pályaválasztás­hoz maga nem ért, abban mi vagyunk a szakemberek. Apuka: Nono... Nono... Azért én sem vagyok egé­szen hülye. Én ugyan nem végeztem egyetemet, de azért nem kell engem le­nézni, hallia-e. (dühösen). Az én szakmám is van olyan tisztességes, mint « magáé. Az én szakmámhoz is kell ész. meg ügyesség, meg hoz­záértés. Az én szakmámban öntudatos, képzett, becsüle­tes emberek dolgoznak .. Én nem vonom kétségbe a maguk tudását, de ne sérte­gessék az én mesterségemet. Mert tudja, mi vagyok én? Vasöntő! (novo)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom