Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
1989, február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A pakisztáni Dacca városában sebesült társukat mentik ki a rendőrök a szerdai diák—rendőr összetűzés színhelyéről- Zavargásokról érkeztek hírek a pakisztáni Peshawar-ból is, — ahol a hivatalos jelentés szerint — a nyugalmat néhány óra alatt helyreállították A szicíliai munkanélküliek képviselői a római elnöki palota előtt tüntetnek, hogy felhívják a kormány figyelmét többezer társuk súlyos helyzetére Választás a gyárban Meaögaatdavágl Könyvhónap alkalmából az olvasás haszna címmel közvélemény kutatást rendezünk a Szolnok megyei mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői körében. Témák: 1. Hogyan hasznosítom a mezőgazdasági szakkönyveket (vagy egyetlen szakkönyvet, munkámban, a nagyüzemi vagy háztáji termelésben? 2. Valamely, a Mezőgazda- sági Könyvhónap alkalmából megjelent szakkönyv véleményezése, bírálata a gyakorlati hasznosítás szempontjából. 3. A mezőgazdasági szak- folyóiratok, vagy valamely cikk olvasásának haszna. Választás tetszés szerint a fenti témákból. Beküldendő (kézzel olvashatóan, vagy írógéppel elkészített) írások terjedelme: 2—5 oldal, beküldési határideje: 1969. február 20. Cím: Megyei Könyvtár, Szolnok, Kossuth tér 4. A borítékra kérjük ráírni: „Az olvasás haszna” c. közvélemény kutatás. A legjobb vélemény íróját (akár saját, akár mások tapasztalatainak közlőjét 20 kötet könyvvel jutalmazzuk. A közvélemény kutatással kapcsolatosan részletesebb felvilágosítást a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya (Dénes Pál főelőadó) ad. A MEZÖGAZDASÄGI KÖNYVHÖNAP MEGYEI SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA Az öntők kemény, akaratos emberek. A bizalmukat nehéz megszerezni, s még nehezebb megőrizni. Ez most a szakszervezeti választások idején is bebizonyosodott Az öt volt bizalmi közül négy „elvérzett”. Egyedül Antal István mellé tették le ismét voksu- kat a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyár öntő munkásat □ A formázok ügyesen, gondosan stamfolták, ‘azaz döngölték a homokot az öntőszekrényben, s a magkészítők is nagyon serénykedtek... A vas és az acél fortyog, prüszköl, szikrázik itt Antal keze, arca olyan szürke, mintha grafitporral kenték volna be. A nagy lármában lármásan beszélgettünk. — Mire véli, hogy a régiek közül csak maga maradt meg a tisztségében? — Tudom is én. őket leváltották, engem viszont nem csaptak el. Bár őszintén szólva, akkor nem bántam volna, ha nem választanak meg — Ugyan miért? — Korábban harminckét emberem volt. A szervezeti változások miatt csak tizenhat maradt, de mindössze hárman szakszervezeti tagok. Na, ezt sérelmeztem, ezért mondtam, hogy jobb lett volna ha leváltanak. — És most? — Már elmúlt a mérgem. Azóta tíz öntőt megagitáltam: tartozniuk kell valahová. Be is léptek a szakszervezetbe. így szereztem magam köré embereket. Miért váltották le a többieket? Mert csak tessék-lás- sék dolgoztak. Magyarul: eladták a bélyeget, aztán kész. Most még azt sem választották meg, akitől olcsó bélyeget is lehetett kapni. Vagyis, aki nem nézte, ki mennyit keres, tehát alacsonyabb áron adta „a tagságot”, mint az jogos lett volna. Az öntőknek olyan bizal- mik kellettek, mint Antal, aki bátran, kitartással jár utána az ügyeiknek. El A gépgyárban január elején kezdődött meg a szak- szervezeti választás. Mező Ferenc szb-titkárral az első tapasztalatokról beszélgettem. — Az új gazdasági mechanizmus első évében a munkások meggyőződtek arról, hogy a szakszervezet hatásköre és felelőssége nemcsak papíron bővült A tisztségviselők egy része viszont nem értette meg, hogy élni is kell tudni a lehetőséggel, őket most nem is választották meg Negyven bizalmi közül tíz első ízben képviseli munkástársait Boza Ferenc a 3-as számú alapszervezet jelölő bizottságának elnöke. — Ha nem is sikerült mindenkivel beszélnünk a műhelybizottság két évi munkájáról, az alapszervezet tagságának döntő többségével szót váltottunk. A dolgozók szerint a választott testület nem töltötte be a hivatását. A tisztségviselők aláírták a béremelést, a segélykérelme- ket, szétosztották a tüzelőutalványókat — egyszóval elvégezték az adminiszrációt. De nem voltak igazi gazdái a rájuk bízott műhelyeknek. — Meglátszik ez a jelölő listán is? — A műhelybizottság tagjai közül csak kettőt ajánlunk újbóli megválasztásra. A másik három egyébként sa kapna bizalmat. a Fekete Antal hat éven át volt bizalmi, majd kétszer egymás után választották meg a 2-es számú műhelybizottság titkárának. Természetesen tudott arről, hogy megint csak őt jelölik. — Ügy érzem, becsületesen dolgoztam, megszolgáltam au emberek bizalmát s ha megint előleget kapok tőlük; igyekszem azt tisztességesen „visszafizetni” nekik. Az új mechanizmus bevezetésével fellendült a szakszervezett élet is. A munkások jobban odafigyelnek a szakszervezetre, mint régebben. Nőtt tor hát a felelősségünk. 0 Két évvel ezelőtt sok kom^ munistát választottak meg szakszervez ti tisztségviselőnek. A mostani jelölteknek több mint 50 százaléka párttag. Csabai Béla, az üzemi pártvzetőség titkára vajon hogyan vélekedik erről? — örülök annak, hogy kommunistáink iránt a szak- szervezeti választások során is ilyen nagy bizalom nyilvánult meg. 0 A gépgyárban a szakszervezeti választások még sokára fejeződnek be. A tapasztalatok nagyon á kezdet kezdetéről valók. Korai lenne tehát bármiféle következtetést levonni. Annyi megállapítható viszont, hogy a választást komolyan veszik a szervezett munkások, jól megnézik, kinek adják két esztendőre a szavazatukat. F. P. Karcagi kerámia Kuwaifba Kunsági ialirsempe a közel-keleti Yendéglőhen 1952-ben alakult meg a karcagi agyagipari népművészeti szövetkezet. Akkor négy fazekas és hat kályhás kezdte közösen a munkát. Most hatvannyolc embert — közöttük több népművészt — foglalkoztat a szövetkezet. | Híressé váltak népművészeti motívumokkal kialakított csérépkályháik és hordozható cserépkályháik. Évente átlagosan másfélezret készítenek és éltékesítenek mindkét típusból. Nagyon keresettek a karcagi népművészeti szövetkezet modern falikerámiái is. EZ TÖRTÉNT SZTÁLINGRÁDNÁL Irta: V. Sztyepanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa V. És Paulus kapitulált Egy katonai tolmács visszaemlékezései Az időközben odavezényelt szovjet benzinszállító autókból feltöltötték a németek gépkocsijait. Mindegyik autóra két zászlócska került: egy fehér és egy vörös. — Mindegyikbe két külön kiválasztott tiszt ült —■ eSy szovjet és egy német és vitték a'tűzszüneti parancs kópiáját. A gépkocsik elindultak és ahogy a frontvonal mentén végighaladtak, egyre messzebbre távolodott a tu- zérségi tűz. És egyszeriben furcsa csend támadt a fülünkben. Hónapok óta először érezhettük ezt a csendet. Csak időnként hallatszott tompa moraj észak felől. Nem maradt más hátra, mint néhány protokoll jellegű kérdést eldönteni. A hitlerista tábornokok kijelentették, hogy vendégeiknek tekintenek bennünket és ragaszkodnak hozzá, hogy az ő autójukban utazzunk Su- milov tábornok törzskarához. — Nem, uraim — hangzott T J><r,kín tábornok ellenvetése. — Önök a vendégek, igaz, hogy hívatlan vendégek, ezért ha tetszik, ha nem, a mi járműveinken kell megtenniük az utat. — Az akkor 53 éves Paulus sápadtan, merev arccal, természetellenesen egyenes testtartással jelent meg — Biccentett egyet a fejével és helyet foglalt az első autóban. A gépkocsioszlop nyomban elindult. Én azt a parancsot kaptam, hogy maradjak hátra és Adam ezredes segítségével tisztázzak még néhány formaságot, majd Paulus köny- nyű terepjáró kocsiján menjek a hadsereg törzskari épületébe. A munka kicsit hosz- szúnak bizonyult. Hogy időt nyerjek, elhatároztam, hogy nem az úton, hanem toronyiránt vágok át. A terepjáró kocsi időnként érintette a kacskaringózó utat, amelyen hosszú sorban haladtak a foglyok. Egyik kilométert a másik után tettük meg és se vége, se hossza nem látszott a foglyok tömött sorainak. Beszédbe elegyedtem Adam ezredessel. Különösen az érdekelt, hogyan jutott Paulus a kapitulációra vonatkozó döntésre. Az ezredes szavaiból kitűnt, hogy a 6. hadsereg parancsnoka azokhoz a német hivatásos tisztekhez tartozott, akik nem osztották Hitler kalandor stratégiáját. Hitler inkább a „kiváltságosok” adottságaira, az ösztönökre és a jósok, az asztrológusok jövendöléseire hallgatott, semmint hogy kikérte volna a régi Wehrmacht tapasztalatainak tanácsát. Még mielőtt beköszöntött volna az ősz, amikor világossá vált. hogy a Volgán való átkelés terve kudarcba fulladt, Paulu<- rádöbbent arra, milyen veszélyes helyzetbe sodródott hadserege, amely hosszú ékként hatolt védelmünkbe. Nem egyszer javasolta Hitlernek, hogy még a hideg beállta előtt vonják ki a csapatokat Sztálingrádból, elkerülve ezzel a fenyegető pusztulást Hitler azonban hallani se akart erről Ragaszkodott ahhoz, hogy bármi áron tartsák a Volga-parti hídfőállást s abban reménykedett, hogy tavasszal újrakezdődhetnek a hadműveletek. Az utolsó pillanatban, amikor az összeomlás elkerülhetetlen volta teljesen nyilvánvaló lett, a Führer megengedte Paulusnak, hogy Berlinbe repüljön. Ez néhány nappal a kapituláció előtt történt. Paulus azonban elhárította a meghívást: katonáival maradt. Adam ezredes szavai szerint Paulus január 31-e előtt az utolsó napokban senkivel sem beszélt. Egész idő alatt le nem hunyta a szemét, bunker-irodájában éjjel-nappal föl-alá járkált. Csak akkor jelent meg, amikor utolsó döntését akarta bejelenteni, majd újra bezárkózott. ... Két nappal később, február 2-án megszűnt létezni az északi hadseregcsoport is. Teljes kudarccal végződött Hitlernek az a kalandor terve, hogy Sztálingrád elfoglalásával keletről bekeríti Moszkvát ☆ És íme néhány adat erről a történelemben egyedülálló csatáról: Sztálingrád falainál az ellenség 182 ezer katonája és tisztje lelte halálát, több mint félmillió volt a sebesült. A szovjet hadsereg 1450 ellenséges tankot, több mint ezer ágyút, 1337 repülőgépet semmisített meg. És még egy tény: abban az időpontban, amikor a bekerítés megtörtént, Paulus hadserege kb. 300 ezer katcfcpá- ból és tisztből állt. Kiderült, hogy a bekerítést végrehajtó szovjet csapatok létszáma ennél lényegesen kevesebb volt... így ért véget a nagy Volga-parti csata, amely hat és fél hónapon át tartott. Kezdetét vette a fasiszta területrablók telies kiűzése a Szovjetunió földiéről. Fordította: Szász József Találkozás. Kép a sztálingrádi csatából
