Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

I 1869. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MILLIÓK A FÖLD ALATT CSODACIPŐ Pénzről van szó, mégpe­dig sók millió forintról. Ar­ról a sok tízmillióról, ame­lyet Jászberényben kényte­lenek a föld alá rakni! Ahhoz, hogy egy település város legyen, első és leg­fontosabb követelmény: megfelelő közművekkel ren­delkezzen. Jászberényben pedig a közműellátásban sók probléma volt és van. Ve­gyük sorra: A felszabadu­lás után sem vízvezeték, sem szennyvízcsatorna rend­szer nem volt a városban. Fű rótt kutak szolgálták a lakosság ellátását Energia rendszere is csak az volt, amelyet 1906-ban építtetett ki egy Fecske nevezetű mal­mos. összes teljesítménye két megawatt volt A közművesítésnek lendü­letet adott, amikor az 1950- es évek elején megkezdő­dött a városba az ipartelepí­tés. Akkoriban a tanács sa­A városi tanács vezetői akkor az Északmagyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállalat­tal együtt kidolgozták a vá­ros 6—7 évre szóló villany- hálózat rekonstrukciós prog­ramját Ez idő alatt felújí­tották Jászberényben az egész vezetékrendszert, kor­szerűsítették a közvilágítást — a főútvonalakon meg­szüntették a légvezetékeket összesen 21 transzformátor­házat építettek. A rekonst­rukció 1970-re teljesen be­fejeződik, a napi . villamos energia kapacitás Jászbe­rényben 9 megawattra emel­kedik. Megszűnt az áramin­gadozás. A város vezetői sze­rint 30—40 évig ilyen, áram­ellátással kapcsolatos gond nem lesz a Jászság székhe­lyén. Probléma természete­sen még van: villamosítani A program már elkészült, amely a vízellátás megoldá­sát két ütemben határozta meg. Az első lépcsőben a negyedik ötéves tervben negyvenhat és fél millió fo­rintot meghaladó összeggel négvezer köbméteres napi kaoacitásra növekedhet a viztermeléá. A városi ta­nács már kijelölte a terüle­tet. ahol az úgynevezett II. számú vízmű épül majd. Sőt. öt és fél millió forin­tos költséggel öt kutat fúra- tott Ezt a város saját erejé­ből építtette két esztendő alatt Igaz, vettek fel két­millió bankkölcsönt, de azt is vissza kell fizetniök. Ez az öt kút az idén már segít ját erőből építtetett egy vízmüvet, melynek napi ka­pacitása kétezer köbméter. Kezdetben ez jelentős meny- nyiség volt, ám éppen a napról napra növekvő igé­nyek miatt a vízmű kútjait fokozottabb igénybevétellel működtették és azok az el­múlt tíz esztendő alatt tönk­rementek. A szennyvízcsatorna és derítő rendszer szintén ak­koriban épült. Elkészültek a gerincvezetékek, az átemelő­telep, a vágóhíd mellett egy föloldó medence. Az el­múlt egy évtized alatt igye­keztek a szennyvízelvezető csatorna hálózatot bővíteni, de a derítési végpont telje­sen elhasználódott. Azokban az években a la­kosság egyre többet panasz­kodott, hogy állandó a vá­rosban az áramingadozás. Nem tudják villamos ház­tartási gépeiket, rádiójukat, televíziójukat használni. kell a külterületekkel hatá­ros most épülő új városrésze­ket. Ezek azonban már a kisebb gondok közé tartoz­nak. Ahhoz, hogy a negyedik ötéves tervben tovább fej­lődhessen a város, szükség van a víz- és csatornaháló­zat fejlesztésére is. Tavaly tavasszal, amikor a megyei képviselőcsoport ' Jászbe­rényben tartotta ülését, részt vett azon az Országos Víz­ügyi Hivatal képviselője is. Akkor az a döntés született: készíttesse el a város a vízmű beruházási progra­mot, s annak birtokában születik maid határozat, mi­lyen segítséget adhat annak megvalósításához a negye­dik ötéves tervben az OVH és a megyei tanács. a város vízellátásában, de teljesen nem oldja meg. A továbbiakban meg tíz kutat kell fúratni és meg kell építeni a vízmű különböző létesítményeit. A város víz­ellátása csak a vízmű meg­épülése után lesz zavarta­lan. Érdekes és főként gazda­ságos megoldást választott a MÉLYÉPTERV, a prog­ram készítője. Víztorony he­lyett olyan víztároló építé­sét javasolják, amely tulaj­donképpen egy 16 emeletes lakóház Tizenhárom emele­tig lakások vannak az épü­letben, egy szint a különbö­ző kiszolgáló emelet és há­rom szint a víztároló. Ez körülbelül kétmillióval ol­csóbb, mintha önálló víztor­nyot építenének, s ráadásul a városképet sem rontja. Ehhez most már csak az szükséges, hogy a megyei ta­nács a negyedik ötéves terv­ben úgy ütemezze az épí­tendő lakásokat, hogy Jász­berény egyszerre annyi la­kás létesítésére kapjon mó­dot, amely a kombinációs megoldást lehetővé teszi. Csatornázás, útépítés A másik nagy gond a szennyvízcsatorna hálózat építése, melyre a beruházási programot a tervezők most készítik. Előreláthatólag márciusra lesz kész. A leg­nagyobb feladat — s ez épülne először — a Pelyhes­parti OTP mintalakótelep csatornázása. Erre kétmillió forint már rendelkezésre áll. Csatornázni kell a városi pártbizottság mellett vezető utcát is, ahol több emele­tes lakóházak épültek és épülnek. Meg kell oldani- a negyedik ötéves tervben a városban létesülő nagyobb objektumok előközművesíté- sét is. Mindez — beleértve a végső cferítési pont kiépí­tését is — körülbelül 15—16 millió forintba kerül, ame­lyet szintén közösen fedez majd a megyei és a városi tanács, valamint az OVH. Az út- és járdaépítés szin­tén előfeltétele egy város ‘fejlődésének. Elkészült a 31-es számú út, — mely Bu­dapestet Dormánddal köti össze — egészen a jászbe­rényi Hűtőgépgyárig. Ki­lenc méter széles lett, a kanyarokat kiiktatták. Az 1969—70-es években megépül a városon átmenő szakasz a Hűtőgépgyártól a város főte­réig. Négypályás, osztottsávos út lesz. Korszerűsítik a gyön­gyösi utat is, ezzel kapcso­latban a városban három hi­dat már átépítettek. Épülnek a város belső útjai is; elké­szült a Pelyhes-parti Tanács körút és most végzik az út­építők az Ady Endre utca útjának korszerűsítését. Mindez részben KPM, rész­ben tanácsi pénzből valósul meg. Járdaépítésre a városi ta­nács az idén 800 ezer, jövőre egymillió forintot költ. Ezzel megvalósul a város vezető testületének döntése; 1970 végére ne legyen olyan »utca Jászberényben, ahol nem ve­zet járda. Mindezek igaz, nem tartoz­nak az úgynevezett látványos beruházások közé, de min­denképpen meg kell hogy va­lósuljanak a város további fejlődése érdekében. Varga Viktória Korszerűsítették a közvilágítást A zavartalan vízellátásért A TECHNIKA MAI ÁLLÁSA MELLETT Az elmúlt két hét alatt több cikkben is foglalkoz­tunk a lábbelik minőségé­vel, — a cipőipar nem nagy dicsőségére. A pana­szok, a pró és kontra véle­mények tömegét hallgatva, felmerül a kérdés; lehet-e a technika mai állása mellett mutatós, de azért tartós, strapabíró lábbelit készíte­ni egyáltalán? Miskolczi Mihály, a Ke­letmagyarországi Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat szol­noki minőségi átvevője el­I ' sőre nem értette a kérdést — Arról van szó, hogy­ha saját részére kell egy pár cipő, melyik üzem ter­mékét vásárolja meg? — Hát pl. az, amelyik most a lábamon van, a karcagi bőripari ktsz ké­szítménye, körülbelül nyolc éve hordom $s még mindig cipő. Miskolczi megmondható ebben az ügyben s legott elhatároztuk, hogy a hely­színen lessük meg a „cso­dacipő” készítésének titkát Az utolsó kenet Szabó Márton, a karcagi cipészek műszaki vezetője sem ‘érti meg rögtön miről van szó. Itt ugyanis annyi­ra természetes a selejt nél­küli gyártás, mint a mecha­nikai nagyüzemekben az, hogy ezer párból tízet visz- szadob a vevő... Vagy Forgó Istvánnak, az itteni rendelt és javítórészleg ve­zetőjének természetes, hogy maximum két hónapon be­lül minden divatcsizmács- kának ő adja meg az utolsó kenetet. Azaz, palma- tex vagy ultaraflex elnevezésű ragasztóval bekeni a le- fittyent talpat, sarkat, s még néhány szöget is bele­ver erősítésként. — Nézzük azt a „nyolc éves” cipőt — kérem a mestert. A vitrinből kerül elő a minta pár — világos barna víkend elnevezésű lábbeli. Mellé egy fekete marha box divatos formájú férfi félci­pő. Azután csizmák női és férfi kivitelben svájci, an­gol, német megrendelők igé­nyei szerint. A leggondosabb kivitel — Ez minden — mást nem gyártunk jelenleg. — Mennyi belőle a rek­lamáció? — Még nem emlékszem, hogy visszajött volna, A CNV-vel, Centrummal, bu­dapesti és megyei boltok­kal és áruházakkal vagyunk összeköttetésben, bárcsak tudnánk annyi árut gyárta­ni, amennyire szerződést vagy rendelést kínálnak... Minősítési problémák miatt tavaly egész évben mind­össze 1400 forint kötbért fi­zettünk ... Az export csiz­máink pedig természetesen a leggondosabb kivitelben készülnek, azokra semmi panasz nem lehet. Megnéztük, hogyan ké­szülnek a tartós jóminősé­gű lábbelik... Kézi mun­ka — csaknem minden fo­lyamatot hagyományos mó­don végeznek, még a felső­rész szabást is. A szakmun­kás ügyesen manipulál az anyaggal a gyűrött, meg­tört, eres részt egyszerűen kivágja, félredobja. A me­chanikai gyártásnál a sta- cológépeken — meghatáro­zott anyagnormán belül — alig van lehetőség arra, hogy ezt a hibalehetőséget »elkerüljék. Pedig ez nem­csak a szépség rovására megy. Ezek a gyenge részek nem bírják el a tűzést, a varrás nyomán rövidesen elszakadnak, ha a talp kö­zelébe kerülnek szétfesle- nek. A ragasztó ragad A szakmunkás fogóval fe­szíti rá a kaptafára a felső­részt, szöggel cvikkeli. A talpat nem ragasztják, ha­nem varrják vagy szögezik. — Jó szakemberek, ren­geteg és intenzív munka, jó anyag, kézműipar. — Ez lenne talán a jó cipő tit­ka? — kérdezzük. — Jó szakmunkás tény­leg kell, de sajnos csak aa ipari tanuló utánpótlásra számíthatunk a jelenlegi tagokon kívül — mondja a műszaki vezető. — Ami a jó anyagot illeti, az csak kellene. A valóság az, hogy a jobb minőségű bőröket nem a szövetkezetek, ha­nem érthetően a gyárak kapják... És a hagyomá­nyos módszerek? Kérem, szerintem a ragasztással is jól lehet rögzíteni a tal­pat, csak be kell tartani a megadott technológiát. Mi pl. folyamatosan javítjuk azokat a gyári cipőket, amit a karcagi nagyáruházba hordanak vissza a vevők. Érdekes, ha mi ragasztjuk fel a levált taloat az meg­fogja, nem kerül újra visz- sza, pedig ugyanazt az anyagot használjuk, mint a gyár. A vevő mindent fizet Kis amatőr (MTI FOTO — KUNKOVÁCS LÁSZLÓ FELVÉTELE) V Egy zsák krumpli, meg a puska Azt mondják, az első cso­port éjjel az Ördögárokból bújt elő, ott, a Bolyai Já­nos Műszaki Akadémia előtt, ahol véget ér ennek a sze­szélyes árok-csatornának a Dunától húzódó palástja. — Ök vertek éket A budaj várpalotát szo­rító front első gyűrűjén át­hatoltak így a németek. De csak az elsőn. Jutott ágyú, géppuska, megannyi dobtá­ras géppisztoly a hűvösvöl­gyi és a zugligeti tájra is. A kora reggeli órákban néhány megfogyatkozott szá­zadukat a budakeszi lanká­kon verte szét a szovjet csatarepülők támadása. — A spenótszín ruhás német hul­la1- s^’sí ngv hevertek szerte­szét, mint mikor a gondat­lan takarmányos a havas tájon szétszórja a levágott répafejeket. Akkor tűnt el a ' Gábor Áron úti villából az öreg ukrán, s vele együtt a gondjaira bízott harminc kcu tya. Előző nap még kérdez­tem tőle: — Mi van itt? — Kutyakórház, •— ba- zsalygott, s a maga mulat- tatására megismételte: — kutyakórház. Máig sem tudom, mire használták fel azokat a farkas­nak is beillő jószágokat. — Egyesek szerint aknakuta­tásra, mások szerint páncél­törő gránáttal a nyakukban német tankokra uszították őket ■ 1945 február 13. volt aznap, Budapest felszabadí­tásának napja. Este istentelen csaholás közben visszajött a „kutya­század”. — Nyemci kaput, — mon­dotta az öreg ukrán, s hosz- szas fejtegetésbe kezdett arról, hogy Gitler — így ej­tette Hitler nevét — nem sok kenyeret fog már meg­enni. A jövőbe vetett vég­telen bizalom áradt róla. — Biztos? — kérdeztem a kamaszok hitetlenkedő ki- váncsiságával. — Biztos, persze, hogy biz­tos, — dörmögte az öreg. — Amikor kilőtték az ez­red konyháját, , s megetted két kiló krumplinkat, akkor is biztosan mondtad, hogy cserébe egy zsákkal szerzel. Abból se lett semmi. — Megfeledkeztem, — menteaedődzött az öreg. — De Gitlerről nem lehet meg­feledkezni. Komótosan felállt, vállára dobta dióverőnek beillő pus­káját. <; intett. — Hová? — Hát a krumpliért. A Hermann Ottó út egyik villájában korábban német parancsnokság volt. A pin­cében akkora zsákok duz­zadtak a krumplitól, mint egy kisebb fajta dunyha. — Viheted, — szólt az öreg. — Az őrrel majd be­szélek. Kamaszkori erővel nem lehet akkora zsákot meg se mozdítani. — Gyerünk! — türelmet­lenkedett az öreg. — Nehogy bajuk essék a kutyáknak. — Ugyan, ki az isten mer harminc farkaskutya közé menni, hogy kárt tegyen va­lamelyikben, — gondoltam. — Te etted meg a krump­lit, neked illene vinni, — próbáltam egyezkedni ;— Vinném, — önérzetes- kedett az öreg, — de válla­mon a puska. — Azt én is elbírom! — Te? — Én! Az öreg megvakarta a fü- letövét. Szemmel láthatóan nem tudta mit csináljon. — Érthető is volt tiblábolása. A Volgától idáig harcban állni német és magyar ala­kulatokkal. s a pillanatnyi pi­henőben átadni a fegyvert csak úgy. kényszerítő hatás nélkül egy. kamasz magyar­nak Ráadásul cipelni azt az ólomnehéz zsákot. Lemondtam a segítségről. Az egyik zsákból önteni kezdtem kifelé a krumplit — Egész zsákkal nem bí­rok eL — Nyicsevó, — mondotta. Kezembe nyomta a puskát felkapott egy zsákot. Elől ment ő, mögötte puskával a kézben én. A sarkon géppisztolyos jár­őrök fogtak körül. Kikap­ták kezemből a puskát. Nem sok jót néztem ki a sze­mükből. Az öreg meg a pa­rancsnok kezéből kapta ki a puskát. — Durák, — mondotta. —> Durák. nem látod, hogy ez barát? — Mire az ijedtségből fel­ocsúdtam volna, ismét ke­zemben. volt a puska, az öreg meg Imbolygó léptek­kel indult előttem. A járőrök olyan arcot vágtak, mintha savanyú al­mába haraptak volna. Nem szóltak, csak álltak, s néz- • tek utánunk. Én is vissza- ' vissza néztem, mert féltem, hogy a nadrágomba lőnek. De nem lőttek. Álltak, s néztek bennürfket míg csak el nem kanyarodtunk. Hát ez történt Budavára alatt, azokon a negyvenötös, hideg, februári Papokon. Simon Béla — Szóval akkor lehetne gyári úton is jó lábbelit ké­szíteni? — Lehetne, de mégis egy­re több a panasz. — Itt, ahol minden mun­kát kézzel végeznek, hogy tudnak versenyképes ára­kat szabni, meg tudják-e fi­zettetni a ráfordítást? — De mennyire. Tavaly 8—9 százalékos nyereséget értünk el. Egyébként ennyi van beleépítve a kalkuláció­ba is, ezért az árért még bőven elkel. Bárcsak minden igényt ki tudnánk elégíteni... A férfi cipőket 280-ért ad­juk a viszonteladóknak, ők 329-ért adják a fogyasztó­nak ... a gyári áruk ol­csóbbak ugyan valamivel, de a vevő kiszámolja, hogy jár jobban. Rá van bízva. Mi csak kínálunk. Végül is semmi titkot nem fedeztünk fel a kaptafa kö­rül. Lehet jó cipőt is ké­szíteni. kisiparban is. nagy­ipari módszerekkel is. Csak akarni kell. P. í. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom