Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

1969. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I II Aufomafízá'ják a hazai lávbeszé ő háózatot Ingyen? — Azt már nem Szolnok is bekapcsolódik — Tv torony Sopronban A soproni tv-torony makettje Bővíti, korszerűsíti a pos­ta az országos távbeszélő há­lózatot. Már a harmadik öt­éves tervben megkezdődött az automatizálás; 1968 elején özembe lépett az országos automata hálózat első sza­kasza a Pápa—Veszprém— Budapest vonalon. A továb­biakban 10 gyűjtőközpontot építenek ki és kötnek össze Budapesttel. Még az idén Győr, a későbbiekben Pécs, Miskolc, Gyöngyös, Kapos­vár, Debrecen, Szolnok, s to­vábbi három nagyváros kap­csolódik be az automata há­lózatba. A gyűjtő góc köré csoportosuló városok, falvak telefonközpontjait is automa­tizálják s így a vidéki előfi­zető közvetlenül, kezelősze­mélyzet közreműködése nél­kül tárcsázhatja a budapesti számot, vagy Budapesten át más, az automata hálózatba bekapcsolt helységeket A tervekről a posta Vezér- igazgatóság távközlési-fej­lesztési osztályán elmond­ták, hogy elsőnek — még a tavasszal — az észak-balato­ni kísérleti hálózat épül meg, Balatonfüred központtal. 1970-ig a falusi központok is belépnek az automata háló­zatba Balatonfüred vidékén. Az első szakaszban csak a Budapestre bejövő hívások automatikusak. Visszafelé már központ és kezelősze­mélyzet beiktatásával jön lét­re a kapcsolat 1972-ben, a budapesti központok átala­kítása után már a főváros­ból is automatikus lesz a kapcsolás. Az automata telefonköz­pontok új, korszerű típusát a 70-es évek elejétől Svédor­szágból vásárolt licenc alap­ján a magyar ipar fogja gyártani. Ilyen központokkal szerelik fel a Dél-Balatont, Siófokot és környékét, majd Pécs és Miskolc is hasonló berendezéseket kap. A nemzetközi összekötteté­sek javítására tavaly már­ciusban jugoszláv importból félautomata Crossbár köz­pontokat vásároltak; ezek beváltak, tovább bővíthetők. A világtól elzárt távoli kisközségekbe, szükség-meg­oldásként 400 segélykérő te­lefont helyez el a posta. Olyan községeket, falvakat, tanyaközpontokat szerelnek fel ilyen telefonnal, ahol délután bezár a posta, s meg­szűnik a nagyobb település­sel mindenféle kapcsolat Sürgős esetben e telefon a legközelebbi ügyeletes köz­pontba kapcsol s riasztja a tűzoltókat, a rendőrséget, a mentőket A távbeszélőhálózat fej­lesztésével egyidejűleg fog­lalkozik a posta a rádió- és a tv-hálózat bővítésével. Nö­velik a mikrohullámú össze­köttetést épül az impozáns soproni tv-adó, s mint isme­retes, március 21-én meg­kezdi kísérleti- adását Buda­pesten a színes televízió. I K. M. Bordeaux francia városban a Roy házaspár válóperét tárgyalta a bontóbíróság. Az 55 éves Monsieur Roy 30 évi házasság után válni akart Madame Roy először hallani sem akart a dologról, ké­sőbb azonban kijelentette: — Tekintetes bíróság! Haj­landó vagyok beleegyezni a válásba, de csak egy felté­tellel... Az „egyetlen” feltétel igen meglepő volt: Madame Köy azt óhajtotta, hogy a férje fizesse meg a szokásos tak­sát” minden olyan esetért, amikor a házasság megköté­se óta Madame Roy „hitvesi kötelességét” teljesítette. — Állapítsa meg a mélyen tisztelt bíróság a szokásos taksát, — jelentette ki Ma­dame Roy, én addig kiszá­mítom, hány esetben telje­sítettem hitvesi kötelessége­met a 30 év alatt... A bíróság természetesen nem fogadta el a különös feltételt. Madame Roy vi­szont nem engedett A két­ségbeesett Monsieur Roy vé­gül is a legfelső bírósághoz fordult, hogy vizsgálja meg az esetet és hozzon elvi dön­tést, vajon válás esetén a feleségnek joga van-e fizet­séget követelni a „hitvesi kötelességért”. A legfelső bí­róság válasza: nem, nincs joga... Roy asszony válasza: — Rendben van — akkor nem válók! így hát a Roy házaspár nem vált el. Csakhogy Ma­dame Roy visszautasítja a szóbanforgó hitvesi köteles­ség teljesítését Ingyen azért sem teszi... FURCSA NÁSZÉJSZAKA Singh, egy csinos bombayi fiú feleségül vette a szőke­hajú amerikai Kitty Rice kisasszonyt — A „házasság azonban nyomban a nász­éjszaka után felbomlott Kitty a következőket mon­dotta: — Nem tudtam, hogy a férjem fakir. Képzelje, azt akarta, hogy a nászéjszakát szögekkel kivert ágyban tölt­sük. Hozzátette, hogy majd megszokom és meglátom, hogy ez milyen jó! Kitty Singh asszony tüs­tént válópert indított H ázépítés—futószalagon Naponta egy emelet épül előregyártóit eljárással az egyik moszkvai építkezése. (MTI Kuiföldi Képszolgálat.) Építőiparunknak 1961 és 1975 között egymillió lakást kell elkészítenie. Ekkora fel­adatra csak úgy vállalkozha­tott, ha az építés hagyomá­nyos módszerét gyökeresen megváltoztatja. így került sor a teljes fal, illetve fö­dém nagyságú paneleket — nagysorozatban készítő ház­gyárak létesítésére. 1968-ban kezdett beérni e gyártáskor­szerűsítési elhatározás gyü­mölcse, amidőn a pécsi és a dunaújvárosi kezdeti próbál­kozások után a fővárosban is üzembe lépett két házgyár (az egyiket a Szovjetunióból, a másikat Dániából vásárol­tuk). Ez azonban még kevés lenne a nagy célkitűzés el­éréséhez, ezért a közeli évek­ben Miskolcon, Debrecen­ben, Győrött, Szegeden, a Dél-Dunántúlon további ház­gyárak épülnek, és sor ke­rül a harmadik budapesti há7<*vár létrehozására is. A fagyos időszak beálltával azelőtt abba kellett hagyni a vasbetonból készülő házak építését, hacsak védőtetővel és fűtéssel nem enyhítették a hideget. A házgyári tech­nológia egyik előnye, hogy a szerkezetek üzemi előállí­tása az időjárástól függet­lenné, mindamellett folya­matossá teszi az építkezést. Másik nagy előny a jelentős időmegtakarítás, hi'zen az elemek helyszíni összeállítá­sa gépesítéssel gyorsítható szerelő munkát igényel, ami mind a munkaidő, mind a munkáslétszám szempontjá­EGY ÉV A TUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN A sajtó hírt adott ar­ról, hogy a szovjet And­rej Bozsko. biológus, German Manovszev or­vos és Borisz Ulibisev technikus 1967. novem­ber 5-től 1968. novem­ber 5-ig egy teljes évet, pontosabban 366 na­pos szökőévet töltött egy hermetikusan zárt kam­rában. A külvilággal videotelefon útján érint­kezhettek. figyelésekre, mérésekre volt alkalmas. Közeledik az idő, amikor az ember űrhajójá­val már a Föld távolabbi szomszédaihoz is ellátogat, ez az út pedig hosszú Oda- vissza esetleg évekig eltart, .természetes tehát, hogy elő­zőleg meg kell győződni az ember, a leendő űrutas te­herbíró-képességéről. — Az automatika sok mindent el­végez az ember helyett, de nem mindent. Az űrhajósok­nak tehát végig munkabíró- aknah, testileg-lelkileg fris­seknek kell lenniük, hogy ki­tűzőt} feladataikat elvégez­hessék. Meg kell tehát is­merni az emberi szervezet élettfini és lélektani „hoz­telték. A kamrát egy ha­talmas teremben helyezték el, amelynek ablaktalan falait megnyugtató színűre festették. A kamra két részből állt: az egyik a „lakó- és dol­gozószoba”, a másik a „kony­hákért”. Nem más ez, mint egy kis melegház, ahol Andrej Bozsko olyan zöld­ség- és főzelékféléket ter­mesztett, amelyek mester­séges környezetben, mester­séges fénynél is megfelelő termést hoztak. Ily módon friss tápanyaggal is kiegé­szíthették a különben szá­rított, teljesen vízmentesített táplálékukat. — Különösek- voltak ezek az ételek: nagy Orvosi vizsgálat a kabinban. — (MTI Külföldi Képszolgálat) Mi volt vajon a célja en­nek a kísérletnek? Miért vállalkozott három ember egy évig tartó önkéntes „rabságra”? Milyen eredmé­nyekkel gazdagodott a tu­domány a kísérlet befejezé­sével? A kérdésekre a Komszomolszkaja Pravda cikke alapján igyekszünk válaszolni. A kísérlet a hosszú ideig tartó űrhajózással kapcsola­tos élettani és lélektani meg­záállását” a hosszú ideig tartó elzártsághoz, de eset­leg úgy is felfoghatjuk a kísérletet, mint a leendő űr-^ utasok felkészítésének a fő- próbáját­1967. november 5-én a három fiatalember be­szállt az újszerű kísérleti kamra ajtaján. Rájuk zárták az aj­tót, majd kívülről lepecsé­kalóriatartalmúak, megtar­tották természetes színüket és ízüket, de teljesen víz­mentesek voltak. Az egyes ételek öt naponként ismét­lődtek, sikerült így biztosíta­ni a változatosságot is. — Többféle élelmiszert — így túrót, lekevárt, aszalt szil­vát, csokoládét stb — tab­letták formájában vették be, egyetlen csenő víz nélkül. A „kamralakók” és a kül­világ között videotelefon kapcsolat volt, tehát nem­csak beszélhettek a kísér­let vezetőivel, hanem tele­vízión láthatták is őket. A kísérlet egyik legfonto­sabb feladata az volt, hogy kidolgozzák a tartós űruta­zás alatt az élet biztosítása. a levegő és a víz regenerá­lásának a módszerét. Pon­tosan megtervezett napirend szerint éltek. Reggeli torná­val kezdődött a napjuk, majd a mosakodás és a reg­geli következett. Sok-sok feladatot kellett megolda- niók: két óránként leolvas­ták és feljegyezték a műsze­rek adatait (lakószakasz hő­mérsékletét, a melegház hő­mérsékletét, a lévegő szén­dioxid-, oxigén- és nedves­ségtartalmát, a légnyomást stb.). Nappal egy óra pihe­nés szakította meg a mun­kát. Feladatuk volt még a mért adatok feldolgozása. Naponta átesetek az orvosi vizsgálaton és munkát vé­geztek a melegházban. He­tenként 2—2 órát idegen­nyelv, illetve matematika tanulással töltöttek Este 10 órától háromnegyed 11-ig szabadidő, majd még egy or­vosi vizsgálat után éjfélkor kötelező alvás következett. A kísérlet legfőbb ered­ménye. hogy a három tel­jesen különböző lelki alka­tú ember a szűk kamrában az egész kísérleti idő alatt jól alkalmazkodtak egymás­hoz. elnézték egymás apró hiháit. Amikor az év eltelte után kinyílt a kamra ajtaja és „földet” ért a három fiatal­ember. nevüket megismerte a világ. És ha kísérletük nem is annyira látványos, mint a valódi űrhajósoké, tettük a tudomány szem­pontjából igen nagy jelen­tőségű volt ból lényeges megtakarításo­kat eredményez. Az épüle­tek minősége is javul, mivel a házgyárban ideális körül­mények között készülhetnek az épületelemek, elmarad a helyszíni vakolás és festés, hiszen azt már az üzemben elvégzik. De az anyagtaka­rékosság elvei is jobban ér­vényesülhetnek a jól szerve­zett, a pontos technológiai utasításokat követő üzemi keretek között Készül a panel A házgyár „szivét” a gyár­tósorok alkotják, ahol a be­tonhabarcs és az acélbetét építőelemekké „egyesül”. A panelek sablonjai fémből ké­szülnek, „tepsi” alakúak. — Miután' beolajozták a sab­lont (hogy ne ragadjon bele a beton), elhelyezik benne a beton „gerincét” képező acélbetéteket, az ajtó- és ablaktokokat s a védőcsö­vekbe bujtatott villanyveze­tékeket. Ezután beöntik és elegyengetik a betonkeveré­ket, amit a fémsablon rezeg- tfetésével még tovább tömörí­tenék. A lesimított felületű, még „puha” panel sablonnal együtt . az érlelőhelyre (a „sütőbe”) kerül, ahol gőzhatá­sának teszik ki. A gőzölés meggyorsítja a beton szilár- dulását, olyannyira. hogy 8—9 óra múltán az már meg­felelőnek mondható. Az érlelés után burkoló­anyaggal vagy vakolóha­barccsal látják el a panel egyik oldalát, s ezután ve­szik k>. a sablonból. Ekkor következik az ajtó- és ab­lakszárnyak felhelyezése, a belső falfelületek festéke, ta­pétázása vagy más módon való csinosítása. Az innen raktárba kerülő elemek már csak a speciális ki­képzésű szállító járműre várnak. Meg kell még emlékez­nünk a házgyár két fontos üzemegységéről: a folyama­tos és automatikus betonke­verő berendezésről, valamint az acélbetéteket előállító üzemrészből. Ez utóbbira az jellemző, hogy ott a hagyo­mányos — vágással, hajlí- tással és kézi kötözéssel elő­állított — acélbetétek he­lyett ún. hálóvasalást készí­tenek. Hit nevezünk térelemnek? Több országban is próbál­koznak azzal, hogy még a házgyárban teljes szobává — ún. térelemmé — alakítsák ki a födém- és falelemeket. Könnyen elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel még gyor­sabbá válna az épületek ösz- szeszerelése, hiszen az egyes „kockákat” csak egymás mellé, illetve fölé kellene helyezni. Kisebb épületegy­ségeket — konyhát, fürdő­szobát, vécét — már nálunk is gyártanak térelemként, a dunaújvárosi házgyárban. A lakószobák előállításának nem is annyira házgyári technológiai akadályai van­nak, hanem az a tény, hogy egy-egy ilyen egység súlya több tíz tonnát is elérhet, tehát mind a szállítása, mind pedig a beemelése speciális, nagyteljesítményű eszközöket igényel. Ez az eljárás csak akkor terjedhet el széleskö­rűen, ha vasbeton helyett műanyag, könnyűfém és üveg lesz a térelem anyaga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom