Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

8

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1969. február 9.

M mindnyájunk gyermekkori betegsége az első szerelem. Ahogy a bárányhimlőnek, skarlátnak megvannak a külső jelei, ugyanúgy a kö- lyökszerelemnek is. A házak falán krétával felrajzolt, nyíllal átdöfött szív és benne két név kezdőbetűi adják tudtul, hogy a lázas állapot minden gyereket elér. Az iskolapadok is biztos hírnökei annak a ténynek, hogy a benne ülő diák nemcsak a különböző mértani ábrák, de a női nevek bicskával történő bevésésének is szakavatott mestere. Szerencsére ez a gyermekbetegség éppúgy, mint a többi, nyomtalanul eltűnik. Persze előfordul néha komplikáció is. ilyenkor a szenvedő telek egész életükben nem keverednek ki e gyerekkori állapotból — házasságra lépnek egymással. De ez már

A történet megértéséhez

azt is tudni kell, hogy Katalin a falunktól hat kilométerre levő uradalmi majorban lakott, ahol apja valami segédintézőféle volt Reggelenként kétkerekű homokfutók hozták az iskolába, délután ugyanazon vitték haza. Télen könnyű kis szánkót repített az egyszál ló. Mindenki irigyelte emiatt. Érthető, hogy Sanyival együtt büszkén vállaltuk a jelzőt: Kati szeretői vagyunk. Persze úgy, ahogy a szerető szót a tízévesek értik, vagy inkább nem értik.

A mi szerelmi háromszögünk békés együttlét volt. Semmiféle drámának még csak az előszele sem érződött. Nem is jutott eszünkbe, hogy kettőnk közül az egyik félreálljon. Nem is lehetett volna,. ugyanis kettőnknek volt egy biciklije. És bizony ennek az alkalm dráma tárgykörébe tartozik én pedig egy vidámabban végződő gyerekszerelemről akarok beszélni.

Egyik főhőse én voltam és nem kevés komplikációval zajlott le. Az történt ugyanis, hogy nem ketten, hanem hárman voltunk érdekeltek a dologban. Katalin volt az imádott lény, Sanyi barátom és én a trubadúrok. Szabályos színpadi háromszög, tízéves szereplőkkel. Kati vékony, csinos lány volt, már abban az időben, húszegynéhány évvel ezelőtt, a mai kor divatjának megfelelően öltözött, ugyanis szoknyácskája mindössze combközépig ért. Annál hosszabb volt gyönyörű szőke haja. Vastag copfjainak vége a háta közepét érte. Erre azért emlékszem olyan pontosan, mert az iskolában mönötte ültem és ha felel- tetéskor nem súgott, én copf jártak enyhe rángatásá- val figyelmeztettem szerél- mesi kötelezettségére.

A padban Sanyi ült mellettem és természetesen a legjobb barátom volt. Hét testvér között ő volt az egyetlen tiú és ez magyarázta biztos fellépését, maga- biztosságát lányok társaságában. Akkori arcára nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy kreol arcbőre, fekete haja volt. Nemrég Svájcból küldött fényképet, a kreol arc és a fekete haj stimmelt, de a tízéves hősszerelmest már nem tudtam felfedezni sűrűn ráncos fénykép-arcában.

matosságnak szintén főszerep jutott a mi sérelmünkben. a biciklit a Sanyi apja és az én apám közösen vette. Pestről hozták, valami alkalmi vétel lehetett. Néhányan még emlékeznek az akkori biciklikre. Vastag váz, széles abroncsú kerekek, a kormányon elöl kis akasztón lógott a kockaalakú petróleumlámpa. Szándékosan nevezem biciklinek, mert hiszen hol volt ez a mai kerékpároktól? Persze semmi okunk nem volt a szégyenkezésre. A faluban rajtunk kívül csak az állomásfőnöknek és a jegyzőnek volt biciklije. Szóval nagy urak voltunk. Érthető, hogy minden szabadidőnkben a biciklin lógtunk. Féltékenyen ügyeltünk arra, hogy egyedül egyikőnk se karí- kázzon végig a főutcán. A pedált felváltva tapostuk, hol Sanid ült a vázon, hol én.

Ez a bicikli kapcsolta össze hármunk szerelmét is. Ezzel jártunk Katihoz látogatóba, hetenként kétszer-háromszor délutánonként és persze minden vasárnap ebéd után. Kisorsoltuk, hogy odafelé ki hajt és az visszafelé utas volt. Már amennyire a vázon ülést, zötyögést utazásnak lehetett nevezni. Aki odafelé hajtott, az volt az aznapi udvarlásban az esélytelenebb. Elfáradt a hat kilométeres tekerésben és nem maradt ereje szerelme bizonyítására. Ugyanis a mi udvarlásunk főképpen abból

állt, hogy erőnket, muszklin- kat fitogtattuk. Katiék háza mögött volt egy kis patak, annak a partján töltöttük a délutánokat. Fára másztunk, köveket emelgettünk. Kedvenc vetélkedőnk volt a fej- reállás. Kati tapsolt egyet, erre mi fejünkre és két kezünkre támaszkodva az égnek lendítettük lábainkat, így álltunk tótágast hosszú percekig. Megvallom, így utólag rágondolva nem lehettünk valami gyönyörű látvány égnek meredő vékony lábszárainkkal, a fejünkbe tólult vértől bíborvörösen. Dehát ez volt udvarlásunk csúcspontja. Az győzött, aki tovább bírta. A vesztes amikor nem bírta, összecsuklott, mint a hindu fakir égnek ágaskodó kötele a mutatvány végén. Arra is határozottan emlékszem, hogy a vesztes soha nem haragudott, nem sértődött meg. Kati is egyformán nanurabecsülte mindkettőnk erőlködéstől eltorzult arcát.

A nyár vécével elmúlt a szerelem is. Ősztől már a városban laktunk, Sanyi vonatozó tanuló lett, reggelenként vonattal járt a városi polgári iskolába. Kati pedig továbbra is a falu elemijébe járt, az ötödik osztályt kezdte. Sanyival nagyritkán találkoztam, régebben még sokszor felidéztük azt az első szerelmet, később már az újabb nagy ö-kről elmélkedve, Katit viszont a huszonegynéhány évvel ezelőtti nyár óta csak az elmúlt héten láttam újra. Falunkban járva hallottam, hogy férjhez ment, három gyereke van. Az esti pincéz- getés eíláoyuló hangulatában gondoltam rá, a boldog gyermekkorra, a hősi fejen- állásokra. Több szerelemtől és házasságtól csalódottan hitegettem magam; ha akkor nem választ szét bennünket a városba költözésünk, most kiegynsúlyozott, boldog házasember lennék, talán három gyermek apja is. a régi szép emlékek és a csúszós parasztbor adta erőm másnapig is megmaradt. Délelőtt beállítottam Katiékhoz. Ahogy kaput nyitott, rögtön megismertem, pedig alaposan megváltozott. Régi gyönyörű copfja helyett rövidre váaott, kócos haja volt. És fel kellett rá néznem: két fejjel lett magasabb nálam. Gyorsan búcsúztam. éreztem az 6 illúzióit is alaposan megtépázta kopaszodó fejem, erősen dom borodó pocakom. Azt hiszem arra gondolt, hogy miként festenék most tar koponyámat a tűre szorítva égnek meredő lábakkal.

Aznap este otthon a szőnyegen megpróbáltam újra fejre állni. Nem sikerült

Erdélyi György

BOKROS LÁSZLÓ rajzai: PATKOLÁS

LADÁNYI MIHÁLY VERSEI

Apróhirdetés

Kerestetik

egy nő, aki eltart,

amíg én verseket írok.

Egy nő, akinek nincsenek káros szenvedélyei, vagyis nem politizál, nem káromkodik, és nem jár haza részegen.

Mert ez zavarna a versírásban.

. i. A versírásban, am ely mint tudjuk, egyre jobban hasonlít a horgoláshoz, szemrontó, rosszul lehet élni belőle, ám ezzel szemben lassanként teljesen fölösleges is.

Egyszóval: kerestetik.. ■

Leltár

Három katona meghalt az ószeresekért, őt katona meghalt a fűszeresekért, hat katona meghalt a temetkezési vállalkozókért, kétszáztíz katona meghalt a hazáért általában, ez annyimint kétszázhuszonhat katona.

Itt valami nem stimmel, a jelentés szerint ugyanis kettőszázhuszonhét halottnak kellene lennie. Ebből még zrít csaphatnak a tankönyvírók..:

Ja megvan!

Az egyik katona költő volt, de

az még az elején

elesett a kétszázhuszonhatért-•—zM

AKT TANULMÁNY

K

ovács bal lábbal ébredt. Keserűnek találta a kávét, kócosnak és öregnek a feleségét a fiát pedig hülyének bélyegezte, pedig a srác amúgy is kisebbségi érzésekkel küszködött Peches reggel volt, már az idejével is úszott és odakint esett az eső Elmenőben még egyszer belekötött a feleségébe, és futtában kifejtette az asz- szony szüleinek taszító hibáit is, melyet kedves kis felesége is örökölt.

— Tíz éve egyfolytában ezt mondod, hát nem unod még? — kérdezte a megbántott nő indignált hangon. A férfi csak erre a szemrehányó hangra várt, hogy még durvább lehessen.

— Vedd tudomásul, hogy undorodom az egész bagá- zsiától, ha eszembe jutnak, mozog a gyomrom. — S győztes kacajjal becsapta az ajtót.

Rohant. Az autóbuszra hárman húzták fel, mert nem volt már húszéves, s ballábbal kelt.

— Ezt a marha vezetőt! Azt hiszi, a Grand Frix-ért fut, vagy a Tour de France- on vesz részt —, kiabált, mert széevellte az iménti ügyetlenségét. Ismét pechje volt, Nem vette észre a

kalauznőt, aki mellette állt.

És azonnal visszamarházta őt.

— A kedves utas úgy viselkedik, mint egy rossz gyerek.

Kovács megesküdött mindenki előtt, hogy a kalauznő hülye gyereket mondott, neki, a családapának.

— Kikérem magamnak! — ordította és ravaszul fiSUHÁ ANDOR;

Kovács megnyugodott, ülőhelyet is kapott szemben egy csinos nővel. Azonnal a térdeit kezdte behatóan tanulmányozni, de a nő szórakozottan kibámult az ablakon. „Szóval levegő vagyok ennek a kis izének”, gondolta dühösen és dacosan ő is kibámult az utcára. Reménytelenül esett A házak

Ballábas nap

gyelte a karzatot, hová áll, mellé vagy a kalauznőhöz. Az emberek azonban elefordultak. Ketten maradtak hát a porondon

— Tessék a jegyet... — váltott hangnemet a nő.

— Kérem, bérletem van ...

— Köszönöm. — mondta a kalauznő teljesen megbékélve, hogy ő is megmondhatta a magáét Hiszen mi lesz még ma, mennyi rabbiátus, rigolyás ember, ficánkoló, ugráló gyermek, magatehetetlen öreg utas. Nem szabad kora reggel ellőni az egy napra szóló puskaport Egy „marháért”, egy „marha” és kvitt.

komorak voltak, az utcán járó emberek ázott verebek Az esze már a munkahelyén járt. Megnézte az óráját késni fog, állapította meg, s a gondolattól azonnal elfelejtette a női térdeket A saját térdei kezdtek kocogni. A kapuban barátságosan a portásra vigyorgott

— Jó reggelei. Józsi bácsi...

— Jó reggelt, az igazgató kartárs már kereste Kovács kartársat. Tessék felmenni hozzá.

„Piszkos senki. Pártvonalon fut. műveletlen és engem hivat a diplomást

mert késtem egy negyed

órácskát”

Míg rohant felfelé a lépcsőn, tovább átkozta főnökét. Az igazgatói szoba ajtaján halkan kopogott és belépett

— Szervusz kérlek.. — és derékban kettétörve meghajolt

— Szervusz — fogadta az igazgató Kovács köszönését Kovács fölnézett aztán ismét:

— Szerevusztok, — de akkor már nagyon meglepődött. A szobában ott voltak a főosztályvezetők, az osztályvezetők. és néhány titkárnő. Kezükben pohár, arcukon mosoly.

— László nap van, öregem — mondta az igazgató. — Gyere, igyál, hiszen te is László vagy.

Az első pohár konyak után csak annyit volt hajlandó magában elismerni, hogy azért az igazgató is megszerezte a gépészmérnöki diDlomát. A második konyaknál. amelyhez feke+ét is felszolgáltak, bevallotta magának némi kis irigységgel. hogy a „pali” Kossuth- dfiat is kapott és a találmányát a franciák is megvették.

Az igazgató mindenkivel pertut ivott. A feszültség teljesei feloldódott.

Nagy Gyuri felesége ar- concsókolta az igazgatót a pertunál. A csókhoz ragaszkodott az igazgató. Nagy Gyuri is mérnök volt a vállalatnál, a felesége pedig a dirj titkárnője Ez Kovácsnak fájt, mert neki is tetszett az asszony.

Később a büfében Kovács félrevonta Nagyot, aki tulajdonképpen áldott, jóságos balga lélek volt.

— Gyurikám, miért hagyod? — kérdezte sejtelmeS0H.

— Mit? — hüledezett Nagy.

— Hát a feleséged... — öregem, holnap az egész vállalat rólatok fog beszélni. hogy karrieristák vagytok.

— Mi? — hüledezett tovább a férj. mert maximálisan tiszta lelkű ember volt.

— A feleséged megcsókolta az igazgatót, mindenk; azt fogja hinni hogv ezt magáért és teéi-ted tette az előbb- reúitásnóórt — aztán gyorsan hozzátette még:

— Természetesen én nem. én tudom, hogy te és a feleséged tiszta emberek vagytok.

Nagy otthagyta Kovácsot.

Kovácsnak mozijegye volt. Az asszonnyal egy pikáns kis filmet akartak megnézni. Fél hatkor a mozihoz ment, tíz perc múlva csöngettek, dühösen bement egyedül, mert az asszony nem jött. A híradó után a jegyszedőnő elkérte a jegyét ellenőrzésre. A nő háta mögött egy robusztus férfi és egy filigrán kis nőcske állt.

— Ez a jegy nem jó, kérem. Az esti előadásra szóL Tessék nyolc órakor visszajönni. Önöké a hely — fordult a várakozó párhoz.

Megsemmisülten kijött a moziból, hazament,

— Későn lőttél... a vacsorád is kihűl és a moziból is elkésünk.

— Honnét? i — kérdezte révetegül.

Az asszony megismételte.

— A moziból, nyolctól van jegy.

— Hagvj engem békében, annvit dolgoztam ma, nincs kedvem moziba menni.

— Kár — mondta az asz- szony —t drága volt a iegy és azt mondiák ió a film.

—' Édes fiam. m'kor érted te meg az én munkámat? Ha tudnád mennyi gon- donri ha’om van a vállalatnál. És a felelősség... Pi- honnpm k°ll

Az asszony hallgatott.

Kovács bevett két altatót, lefeküdt, a fal felé fordult, hogy minél hamarább megszabaduljon önmagátóL

Feien inna