Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. február 9. M mindnyájunk gyer­mekkori betegsége az első szerelem. Ahogy a bárány­himlőnek, skarlát­nak megvannak a külső jelei, ugyanúgy a kö- lyökszerelemnek is. A házak falán krétával felrajzolt, nyíl­lal átdöfött szív és benne két név kezdőbetűi adják tudtul, hogy a lázas állapot minden gyereket elér. Az iskolapadok is biztos hírnökei annak a ténynek, hogy a benne ülő diák nemcsak a különböző mértani ábrák, de a női ne­vek bicskával történő bevé­sésének is szakavatott meste­re. Szerencsére ez a gyer­mekbetegség éppúgy, mint a többi, nyomtalanul eltűnik. Persze előfordul néha komp­likáció is. ilyenkor a szenve­dő telek egész életükben nem keverednek ki e gyerekkori állapotból — házasságra lép­nek egymással. De ez már A történet megértéséhez azt is tudni kell, hogy Kata­lin a falunktól hat kilomé­terre levő uradalmi major­ban lakott, ahol apja vala­mi segédintézőféle volt Reggelenként kétkerekű ho­mokfutók hozták az iskolá­ba, délután ugyanazon vit­ték haza. Télen könnyű kis szánkót repített az egyszál ló. Mindenki irigyelte emi­att. Érthető, hogy Sanyival együtt büszkén vállaltuk a jelzőt: Kati szeretői va­gyunk. Persze úgy, ahogy a szerető szót a tízévesek ér­tik, vagy inkább nem értik. A mi szerelmi háromszö­günk békés együttlét volt. Semmiféle drámának még csak az előszele sem érző­dött. Nem is jutott eszünk­be, hogy kettőnk közül az egyik félreálljon. Nem is le­hetett volna,. ugyanis ket­tőnknek volt egy biciklije. És bizony ennek az alkal­m dráma tárgykörébe tartozik én pedig egy vidámabban végződő gyerekszerelemről akarok beszélni. Egyik főhőse én voltam és nem kevés komplikációval zajlott le. Az történt ugyanis, hogy nem ketten, hanem hár­man voltunk érdekeltek a dologban. Katalin volt az imádott lény, Sanyi barátom és én a trubadúrok. Szabá­lyos színpadi háromszög, tízéves szereplőkkel. Kati vékony, csinos lány volt, már abban az időben, húszegynéhány évvel ezelőtt, a mai kor divatjának meg­felelően öltözött, ugyanis szoknyácskája mindössze combközépig ért. Annál hosszabb volt gyönyörű sző­ke haja. Vastag copfjainak vége a háta közepét érte. Erre azért emlékszem olyan pontosan, mert az iskolában mönötte ültem és ha felel- tetéskor nem súgott, én copf jártak enyhe rángatásá- val figyelmeztettem szerél- mesi kötelezettségére. A padban Sanyi ült mel­lettem és természetesen a legjobb barátom volt. Hét testvér között ő volt az egyetlen tiú és ez magyaráz­ta biztos fellépését, maga- biztosságát lányok társasá­gában. Akkori arcára nem nagyon emlékszem, csak ar­ra, hogy kreol arcbőre, fe­kete haja volt. Nemrég Svájcból küldött fényképet, a kreol arc és a fekete haj stimmelt, de a tízéves hős­szerelmest már nem tudtam felfedezni sűrűn ráncos fénykép-arcában. matosságnak szintén fősze­rep jutott a mi sérelmünk­ben. a biciklit a Sanyi ap­ja és az én apám közösen vette. Pestről hozták, vala­mi alkalmi vétel lehetett. Néhányan még emlékeznek az akkori biciklikre. Vastag váz, széles abroncsú kere­kek, a kormányon elöl kis akasztón lógott a kockaala­kú petróleumlámpa. Szándé­kosan nevezem biciklinek, mert hiszen hol volt ez a mai kerékpároktól? Persze semmi okunk nem volt a szégyenkezésre. A faluban rajtunk kívül csak az állo­másfőnöknek és a jegyzőnek volt biciklije. Szóval nagy urak voltunk. Érthető, hogy minden szabadidőnkben a biciklin lógtunk. Féltéke­nyen ügyeltünk arra, hogy egyedül egyikőnk se karí- kázzon végig a főutcán. A pedált felváltva tapostuk, hol Sanid ült a vázon, hol én. Ez a bicikli kapcsolta össze hármunk szerelmét is. Ezzel jártunk Katihoz látogatóba, hetenként kétszer-három­szor délutánonként és per­sze minden vasárnap ebéd után. Kisorsoltuk, hogy oda­felé ki hajt és az visszafelé utas volt. Már amennyire a vázon ülést, zötyögést uta­zásnak lehetett nevezni. Aki odafelé hajtott, az volt az aznapi udvarlásban az esély­telenebb. Elfáradt a hat ki­lométeres tekerésben és nem maradt ereje szerelme bizo­nyítására. Ugyanis a mi ud­varlásunk főképpen abból állt, hogy erőnket, muszklin- kat fitogtattuk. Katiék háza mögött volt egy kis patak, annak a partján töltöttük a délutánokat. Fára másztunk, köveket emelgettünk. Ked­venc vetélkedőnk volt a fej- reállás. Kati tapsolt egyet, erre mi fejünkre és két ke­zünkre támaszkodva az ég­nek lendítettük lábainkat, így álltunk tótágast hosszú percekig. Megvallom, így utólag rágondolva nem le­hettünk valami gyönyörű látvány égnek meredő vé­kony lábszárainkkal, a fe­jünkbe tólult vértől bíbor­vörösen. Dehát ez volt ud­varlásunk csúcspontja. Az győzött, aki tovább bírta. A vesztes amikor nem bírta, összecsuklott, mint a hindu fakir égnek ágaskodó kötele a mutatvány végén. Arra is határozottan emlékszem, hogy a vesztes soha nem ha­ragudott, nem sértődött meg. Kati is egyformán nanurabecsülte mindkettőnk erőlködéstől eltorzult arcát. A nyár vécével elmúlt a szerelem is. Ősztől már a városban laktunk, Sanyi vo­natozó tanuló lett, reggelen­ként vonattal járt a városi polgári iskolába. Kati pedig továbbra is a falu elemijé­be járt, az ötödik osztályt kezdte. Sanyival nagyritkán találkoztam, régebben még sokszor felidéztük azt az első szerelmet, később már az újabb nagy ö-kről el­mélkedve, Katit viszont a huszonegynéhány évvel ez­előtti nyár óta csak az el­múlt héten láttam újra. Fa­lunkban járva hallottam, hogy férjhez ment, három gyereke van. Az esti pincéz- getés eíláoyuló hangulatá­ban gondoltam rá, a boldog gyermekkorra, a hősi fejen- állásokra. Több szerelemtől és házasságtól csalódottan hitegettem magam; ha ak­kor nem választ szét ben­nünket a városba költözé­sünk, most kiegynsúlyozott, boldog házasember lennék, talán három gyermek apja is. a régi szép emlékek és a csúszós parasztbor adta erőm másnapig is megma­radt. Délelőtt beállítottam Katiékhoz. Ahogy kaput nyi­tott, rögtön megismertem, pedig alaposan megváltozott. Régi gyönyörű copfja he­lyett rövidre váaott, kócos haja volt. És fel kellett rá néznem: két fejjel lett ma­gasabb nálam. Gyorsan bú­csúztam. éreztem az 6 illú­zióit is alaposan megtépázta kopaszodó fejem, erősen dom borodó pocakom. Azt hi­szem arra gondolt, hogy mi­ként festenék most tar ko­ponyámat a tűre szorítva égnek meredő lábakkal. Aznap este otthon a sző­nyegen megpróbáltam újra fejre állni. Nem sikerült Erdélyi György BOKROS LÁSZLÓ rajzai: PATKOLÁS LADÁNYI MIHÁLY VERSEI Apróhirdetés Kerestetik egy nő, aki eltart, amíg én verseket írok. Egy nő, akinek nincsenek káros szenvedélyei, vagyis nem politizál, nem káromkodik, és nem jár haza részegen. Mert ez zavarna a versírásban. . i. A versírásban, am ely mint tudjuk, egyre jobban hasonlít a horgoláshoz, szemrontó, rosszul lehet élni belőle, ám ezzel szemben lassanként teljesen fölösleges is. Egyszóval: kerestetik.. ■ Leltár Három katona meghalt az ószeresekért, őt katona meghalt a fűszeresekért, hat katona meghalt a temetkezési vállalkozókért, kétszáztíz katona meghalt a hazáért általában, ez annyimint kétszázhuszonhat katona. Itt valami nem stimmel, a jelentés szerint ugyanis kettőszázhuszonhét halottnak kellene lennie. Ebből még zrít csaphatnak a tankönyvírók..: Ja megvan! Az egyik katona költő volt, de az még az elején elesett a kétszázhuszonhatért-•—zM AKT TANULMÁNY K ovács bal lábbal éb­redt. Keserűnek ta­lálta a kávét, kó­cosnak és öregnek a felesé­gét a fiát pedig hülyének bélyegezte, pedig a srác amúgy is kisebbségi érzések­kel küszködött Peches reg­gel volt, már az idejével is úszott és odakint esett az eső Elmenőben még egyszer belekötött a feleségébe, és futtában kifejtette az asz- szony szüleinek taszító hibáit is, melyet kedves kis felesé­ge is örökölt. — Tíz éve egyfolytában ezt mondod, hát nem unod még? — kérdezte a meg­bántott nő indignált han­gon. A férfi csak erre a szemrehányó hangra várt, hogy még durvább lehessen. — Vedd tudomásul, hogy undorodom az egész bagá- zsiától, ha eszembe jutnak, mozog a gyomrom. — S győztes kacajjal becsapta az ajtót. Rohant. Az autóbuszra hár­man húzták fel, mert nem volt már húszéves, s balláb­bal kelt. — Ezt a marha vezetőt! Azt hiszi, a Grand Frix-ért fut, vagy a Tour de France- on vesz részt —, kiabált, mert széevellte az iménti ügyetlenségét. Ismét pechje volt, Nem vette észre a kalauznőt, aki mellette állt. És azonnal visszamarházta őt. — A kedves utas úgy vi­selkedik, mint egy rossz gyerek. Kovács megesküdött min­denki előtt, hogy a kalauz­nő hülye gyereket mondott, neki, a családapának. — Kikérem magamnak! — ordította és ravaszul fi­SUHÁ ANDOR; Kovács megnyugodott, ülő­helyet is kapott szemben egy csinos nővel. Azonnal a térdeit kezdte behatóan ta­nulmányozni, de a nő szóra­kozottan kibámult az abla­kon. „Szóval levegő vagyok ennek a kis izének”, gon­dolta dühösen és dacosan ő is kibámult az utcára. Re­ménytelenül esett A házak Ballábas nap gyelte a karzatot, hová áll, mellé vagy a kalauznőhöz. Az emberek azonban elefor­dultak. Ketten maradtak hát a porondon — Tessék a jegyet... — váltott hangnemet a nő. — Kérem, bérletem van ... — Köszönöm. — mondta a kalauznő teljesen megbékél­ve, hogy ő is megmondhat­ta a magáét Hiszen mi lesz még ma, mennyi rabbiátus, rigolyás ember, ficánkoló, ug­ráló gyermek, magatehetetlen öreg utas. Nem szabad kora reggel ellőni az egy napra szóló puskaport Egy „mar­háért”, egy „marha” és kvitt. komorak voltak, az utcán járó emberek ázott verebek Az esze már a munkahelyén járt. Megnézte az óráját kés­ni fog, állapította meg, s a gondolattól azonnal elfelej­tette a női térdeket A saját térdei kezdtek kocogni. A kapuban barátságosan a portásra vigyorgott — Jó reggelei. Józsi bá­csi... — Jó reggelt, az igazgató kartárs már kereste Kovács kartársat. Tessék felmenni hozzá. „Piszkos senki. Pártvona­lon fut. műveletlen és en­gem hivat a diplomást mert késtem egy negyed órácskát” Míg rohant felfelé a lép­csőn, tovább átkozta főnö­két. Az igazgatói szoba aj­taján halkan kopogott és belépett — Szervusz kérlek.. — és derékban kettétörve meg­hajolt — Szervusz — fogadta az igazgató Kovács köszönését Kovács fölnézett aztán is­mét: — Szerevusztok, — de ak­kor már nagyon meglepő­dött. A szobában ott voltak a főosztályvezetők, az osz­tályvezetők. és néhány tit­kárnő. Kezükben pohár, ar­cukon mosoly. — László nap van, öre­gem — mondta az igazgató. — Gyere, igyál, hiszen te is László vagy. Az első pohár konyak után csak annyit volt haj­landó magában elismerni, hogy azért az igazgató is megszerezte a gépészmérnö­ki diDlomát. A második ko­nyaknál. amelyhez feke+ét is felszolgáltak, bevallotta magának némi kis irigység­gel. hogy a „pali” Kossuth- dfiat is kapott és a találmá­nyát a franciák is megvet­ték. Az igazgató mindenkivel pertut ivott. A feszültség tel­jesei feloldódott. Nagy Gyuri felesége ar- concsókolta az igazgatót a pertunál. A csókhoz ragasz­kodott az igazgató. Nagy Gyuri is mérnök volt a vál­lalatnál, a felesége pedig a dirj titkárnője Ez Kovács­nak fájt, mert neki is tet­szett az asszony. Később a büfében Ko­vács félrevonta Nagyot, aki tulajdonképpen áldott, jósá­gos balga lélek volt. — Gyurikám, miért ha­gyod? — kérdezte sejtelme­S0H. — Mit? — hüledezett Nagy. — Hát a feleséged... — öregem, holnap az egész vállalat rólatok fog beszél­ni. hogy karrieristák vagy­tok. — Mi? — hüledezett to­vább a férj. mert maximá­lisan tiszta lelkű ember volt. — A feleséged megcsókol­ta az igazgatót, mindenk; azt fogja hinni hogv ezt magá­ért és teéi-ted tette az előbb- reúitásnóórt — aztán gyor­san hozzátette még: — Természetesen én nem. én tudom, hogy te és a fe­leséged tiszta emberek vagy­tok. Nagy otthagyta Kovácsot. Kovácsnak mozijegye volt. Az asszonnyal egy pikáns kis filmet akartak megnéz­ni. Fél hatkor a mozihoz ment, tíz perc múlva csön­gettek, dühösen bement egyedül, mert az asszony nem jött. A híradó után a jegyszedőnő elkérte a jegyét ellenőrzésre. A nő háta mögött egy robusztus férfi és egy filigrán kis nőcske állt. — Ez a jegy nem jó, ké­rem. Az esti előadásra szóL Tessék nyolc órakor vissza­jönni. Önöké a hely — for­dult a várakozó párhoz. Megsemmisülten kijött a moziból, hazament, — Későn lőttél... a vacso­rád is kihűl és a moziból is elkésünk. — Honnét? i — kérdezte révetegül. Az asszony megismételte. — A moziból, nyolctól van jegy. — Hagvj engem békében, annvit dolgoztam ma, nincs kedvem moziba menni. — Kár — mondta az asz- szony —t drága volt a iegy és azt mondiák ió a film. —' Édes fiam. m'kor érted te meg az én munkámat? Ha tudnád mennyi gon- donri ha’om van a vállalat­nál. És a felelősség... Pi- honnpm k°ll Az asszony hallgatott. Kovács bevett két altatót, lefeküdt, a fal felé fordult, hogy minél hamarább meg­szabaduljon önmagátóL Feien inna

Next

/
Oldalképek
Tartalom