Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
I. február L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 • m Otven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? A kommunista párt szervezkedése Szolnokon a munkásság politikai befolyásának növekedését vonta maga után. Bár a párt önálló akciójáról még nem adtak hírt a lapok, a munkástanács szerepe megnőtt és az addig polgári beállítottságú Haladás is munkásoárti programmal jelentkezett olvasóinál: „Beköszöntő. — A mai nappal a Haladás szerkesztését és tulajdonosi jogát átvettem ... Politikailag munkás lap leszünk... Célunk és programunk nem lehet más, mint a munkásság jólétének biztosítása. Ezt írjuk zászlónkra és ezért fogunk küzdeni... Programunk második része a forradalom vívmányának biztosítása. Minden ellenforradalmi mozgalmat, induljon az bárhonnét is ki, kíméletlenül és a legnagyobb eréllyel üldözni fogunk... A forradalom vívmányainak biztosítása létalapját képezi a munkásság, a proletáriátus jogos kívánságainak és igényeinek fokozatos teljesítésére... A munkástanács, a katonatanács bennünk mindig jó barátot fog találni... Városi és megyei ügyekben a munkásság intenzív beleszólási jogát kívánjuk. Soha róluk, nélkülük... Mindig és mindenütt a nép, a munkásság uralmát kívánjuk... A kapitalizmus ellen, a menynyiben ez a mai állapotok mellett lehetséges, küzdeni fogunk. De legfőképpen küzdeni fogunk a kizsákmányolás ellen... Szolnok. 1919. január 31. Kelemen Géza Mindjárt tájékoztatta is a város közönségét egy ellen- forradalmi mozgalom szervezéséről, amely egyelőre ugyan még csak Budapesten ütötte fel a fejét, de várható volt már akkor is a vidéki szervezetek megalakítása is: „Ellenforradalom! Napokkal ezelőtt Budapesten ellenforradalmi mozgalom volt. Az úgynevezett >»ébredő magyarok« a Gólyavárban gyű- léseetek, melynek végeztével tüntettek. Beverették egynéhány villamosnak az ablakát, megrohantak egy pár békés polgárt, szidták a zsidókat, betörtek több kávéházba is — elemeitek néhány felsőkabátot.” Egy jászberényi lopásról érdekes kommentárral adott bírt ugyancsak a Haladás: '„Lopás. Tr. Kovács Gergely jászberényi kovács iparos Rezeda-utcai házából eddig ismeretlen tettesek elloptak SO 000 K ezüst pénzt. Nem csak a tetteseket, hanem Kovács Gergelyt is meg kellene büntetni ezüstpénz felhalmozásért.” És amíg egyesek 30 000 K-t halmoztak fel ezüstben, a kisemberek mindennapi létfenntartása sem volt biztosítva. A Mezőtúr és Vidéke arról írt, hogy a közellátás gondjai megoldhatat- lanok, a gabonatermő Alföldön még a kenyér sincs biztosítva újig. A Törökszentmiklósi Újság az ezzel kapcsolatban irt vezércikkben felvetette a felelősség kérdését is, de a sorok közötti célzásokat nem a megfelelő helyre irányította: „Kötelező munkát.----Sajno s szomorúan kell konstatálnunk, hogy nemcsak, hogy a jövőt nem biztosítottuk, a múlt év termését sem takarítottuk be sokhelyütt... Hogy mi az oka ennek, nem kutatjuk. Hogy a csatakos, nedves idő járás-e, vagy az, hogy állam munkanélküli segélye, amely majdnem eléri a napibért, arról nem vitázunk ... Nincs sok gondolkozni való időnk. Induljon meg a szószátyár, semmire- való propaganda mellett egy országos felvilágosító propaganda (a munka szükségességéről az egyszerű nép felé). Világosítsuk fel őket, hogy a készülő földbirtokreform mellett is jó ideig kell várniuk, amíg saját földjüket művelhetik, hiszen a puszta föld, a gazdaság berendezés nélkül nem sokat ér... De ha ez a felvilágosító propaganda nem használ, úgy vegyen a kormány erélyes eszközöket a kezébe... A nép ellátása a kezében van... Vonja meg a dolog- talanoktól, akik nem végeznek kellő munkát, az ellátást... Kényszerítse a munkaadót is... Azt a munkaadót, aki nem dolgoztat azért, mert nincs szive megélhetést biztosító keresetet nyújtani munkásainak, büntesse meg az állam úgy, hogy térítésnélkül vegye el a földjét...* A munkások, a munkásszervezetek elleni agitáció nem mindig burkolt. Karcagon Csontos Imre, a Kisgazdapárt főkorifeusa a SZDP helyiségében egy megbeszélés során arról szónokolt, hogy az alföldi munkások „ne hievjenek mindenféle idegenből jött városi embernek, ne üljenek fel csábító ígéreteknek, hozzá nem értő emberek elferdített theóriáinak, kommunista törekvéseinek... az ő ügyük nem egy a gyárvárosok szociális munkásainak ügyével... Erősen hangsúlyozta Csontos Imre a magántulajdon szentségének tiszteletben tartását... Végül jóakaratúlag figyelmezteti a pártot(l), hogy túlságba ne menjenek...’’ Az SZDP helyi vezetői, úgy tűnik a híradásból, nem nagyon szálltak vitába a saját helyiségükben burzsoá propagandát folytató kisgazdavezérrel, csak az egyszerű emberek. „A kisgazdapárt küldöttségének látogatása minden zökkenő nélkül ért véget s ténykedésüket csak néhány suhanc és asszony éretlenkedése zavarta meg” fejezte be, elárulva a dolgozók hangulatát a Karczagi Hírlap. De milyen is lehetett volna az élelemhez is alig jutó, munkát nem kapó proletárok hangulata, amikor azt olvashatták az úiságokban, hogy például a Mezőtúri Gazdasági Takarékpénztár Rt részvényesei 300 000 K befektetett tőkéjük után 54 000 K (18%) nyereséget és tiszti fizetést vágtak zsebre a bank 1918. évi mérlege szerint. (Mezőtúr és Vidéke.) y „Halálozás: Kaptuk a következő gyászjelentést: A Vörösmarty-akadémia mély megrendüléssel, fájdalommal és gyásszal jelenti a magyar irodalom nevében, hogy ADY ENDRE az új Magyarország költője meghalt...” (Karczagi Hírlap.) A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres építőiparban iártas teljesítmény elszámolót, valamint asztalos szakmunkásokat és 8 gépkezelőt Jelentkezni lehet: Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat Szolnok, Ady E. u, 117/c. A második Liszt koprodukciósfilm Az esztendő egyik legnagyobb művészi eseményének ígérkezik a Liszt Ferenc életéről tervezett monumentális film, amelyet Keleti Márton rendezésében — Szvjatoszlav Richter, a világhírű szovjet zongoraművész közreműködésével, magyar—szovjet koprodukcióban terveznek. Érdekes, hogy ez már a második koproduk- ciós film lesz Liszt Ferencről. Az első Szerelmi álmok címmel 1935-ben Budapesten, magyar—német közös vállalkozásban készült. Rendezője a berlini Heinz Hille volt, Liszt alakítója a magyar változatban Táray Ferenc, volt. Franciák a Nemzeti Galériában Francia képzőmű vészeti kiállít' nyílt meg a Mr gyár Nemzeti G lériában. Képűn kön: Rival Geor ges Charles alkr tása. Kikötő Dun kerque-ben. (Ml foto — Szebel léd Géza felvétele) Klubkönyvtárak az új lakónegyedben — Készül a háló fejlesztési terv — újabb könyvekét keresik. Az igényesebb olvasók közül sokan maradtak el az újdonságok csekélynek is alig mondható, gyér választéka miatt. 1968-ban a városi fiókkönyvtárak részére összesen 823 új könyvet vásárolták. 18 ezer forint értékben. Egy- egy könyvtárnak ebbői csupán 80—90 kötet jutott Szolnok városi tanács köz- művelődési könyvtáraiba 1968-ban 8711-en iratkoztak be. Szolnok lakosságának tehát 13,8 százaléka olvasója a Verseghy Könyvtárnak vagy valamelyik városi fiókkönyvtárnak. Ezzel az olvasólétszámmal azonban nem lehetünk elégedettek. A majdnem 65 ezer lakosú megye- székhelyen a lakosság 15 százalékát már ebben az évben, 17—19 százalékát pedig három éven belül a tanácsi közművelődési könyvtárak olvasóivá kell szervezni. Meg kell nyerni őket a rendszeres olvasás számára. A Verseghy Könyvtár fekvésénél fogva — s más speciális nagasabb szintű szólA városi tanács 1969. január elején nyitotta meg szép, új fiókkönyvtárát a Bokányi Dezső utcai kerületi klubház egyik termében. Az önálló helyiségben működő, raktárral rendelkező könyvtár jelenleg a városi fiókkönyvtárak központja is. gáltatásokra koncentrálva — már kevésbé alkalmas a jelenleginél jóval több látogató befogadására. Mégis, évről évre tapasztaljuk, hogy örvendetesen, évente mintegy kétszázzal nő felnőtt olvasóinak a száma. Lehetőségeink új olvasók tömeges szervezésére a város központjától távoli kerületekben pedig szinte korlátlanok. Most készül Szolnok városi könyvtárhálózatának fejlesztési terve. Ebben a meglevő fiókkönyvtárak korszerűsítése mellett az épülő új lakónegyedekben modern, helyben olvasásra is alkalmas klubkönyvtárak telepítése szerepel. További tervek; még ebben az évben megkezdik a Vár- konyi István téri toronyház egyik szintjén egy nagyméretű klubkönyvtár kialakítását. Szabadpolcos kölcsönző, külön gyermekrészleg, sok folyóirattal és újsággal felszerelt olvasóterem várja Szolnok valószínűleg legszebb és legkorszerűbb könyvtárában az érdeklődőket. Az új létesítmény várhatóan egy év múlva kezdi meg működését. Szolnok városának ez lesz a 11. fiókkönyvtára, a tervek szerint függetlenített, napi 8 órában dolgozó könyvtárossal. Kevés úf könyvet kapnuk A régi könyvtárak korszerűsítése, felújítása, a nyitvatartási idő megnövelése ugyancsak elősegíti majd az olvasók gyarapodását. Jelenleg az elhelyezés és a berendezés előnytelen. De az olvasótoborzás akadálya a rossz anyagi ellátottság is. Két éve nagyon kevés új könyvet kapnak a fiók- könyvtárak. A lakosság igényei a kerületekben azonosak a város központjában élők igényeivel. Az újságok, a rádió, a tv könyvismertetései nyomán a fiókkönyvtárakban éppen úgy, mint a megyei könyvtárban a legtiiányolják a folyóiratokat Kétezerszázhatvannat olvasó számára 823 új könyv egy évben, ez a kevésnél is kevesebb. De hiányoznak a folyóiratok is. a fiókkönyvtárosok minden lehető alkalommal felvetik: nem lehetne-e ismét folyóiratokat járatni a fiókkönyvtárakba? Idézünk Beltényi , Istvánná- nak, a Délibáb utcai fiók- könyvtár vezetőjének jelentéséből: „Az elmúlt évben (1967) a könyvtár látogatottságát növelte, hogy 12 féle folyóiratot kaotam. Olvasóim azóta is állandóan keresik az itt megismert folyóiratok új számait.” 1967 -ben a megyei könyvtár saját költségvetéséből kísérletképpen 6 ezer forintért egy évre minden fiókkönyvtárba 12-féle folyóiratot rendelt. A rendkívüli érdeklődés hatására javasolta, lássa el 1963- tól folyamatosan a városi tanács könyvtárait folyóiratokkal. Reméliük, ebben az évben teljesül az olvasók régi vágya. Dr. Kardos Józsefné Szabadpolcos kölcsönző a toronyházban Á hivatal lábújjhegyen jár Igen, most hétfő délután fél. ötkor a hivatalban mindenki lábujjhegyen jár- Azaz mégsem, mert az igazgató döng>' léptekkel szaladgál a folyosón, keresi embereit... Az úgy történt, hogy szombaton a termelési értekezleten a főnök eldörögte az aznapra rendelt szentevangéliumot. Nem rejtette véka alá, hogy egy cseppet sem elégedett az emberekkel s az érződött a hangján is. Elbitangolt a nyájból egy-két tekergő, a hét közben gyengén ment a munka, azokra dörgött most az öreg- Különösen egy emberével nem volt megelégedve, arról szedte le legjobban a keresztvizet. Amúgy az illetőt Kovács Péternek hívták, már ahogyan ilyen illetőket hívni szoktak az ilyen történetekben. Kovács szerencsétlen pária, ott ült a teremben valahol a középtájon, vállai közé húzott nyakkal. És most nagyot hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy örült a szózuhatagnak. Korántsem Nem jó dolog az ilyesmi, soha nem jó dolog, de a legrosszabb így hét végén, szombaton. Szomorúságában délután magába csapott, csak ügy számolatlanu] néhány nagyfröccsöt és azzal este hazament. Az asszony is kiosztotta, mert nem állhatta a borszagot. — Igazán megszokhattad volna már — csuklott a férje és ettől az asszony még dühösebb lett- Eszébe jutott a leánysága. az aranyos mamája, sírt egy sort és közben szidta a férjét. Kovács vasárnap is rosszul ébredt, mintha előre sejtette volna... Az asszony ügy gondolta most józan az ember, ha most megmondja neki, akkor megérti. A tegnapit biztosan elfelejttette vele a bor. Az asszonynak igaza volt és a taktikája még sem bizonyult jónak, mindenesetre nem vált be. Hát ebből a fejmosásból igazán megárt a sok, gondolta Kovács. A főnök is, az asszony is! Kovács kiborult és hétfőn ismét berúgott- A történeti hűség kedvéért csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy ez alkalommal töméntelen mennyiségű konyakot ivott, aminek azért más a minősége, mint a boré. Persze hétfőn berúgni ilyen Kovácsféle kófic legényeknek, nem olyan egyszerű. A pénz még hagyján, de az idő, a munkaidő. Azért, mint ahogyan azt sejteni lehet, Kovács Péter sikeresen megoldotta ezt a problémát. Délelőtt tízkor szólt közvetlen főnökének és kenyeres pajtásának: kimenne ő most a városba anyagért. — Jó — mondotta a főnök és délután kettőkor megnézte az Aranykoszorúban, hogy milyen anyagra is gondolt Kovács. — Konyakra, pajtás, konyakra — mondotta Kovács és a kocsmárosnéhoz fordult. — Kérek neki is egy felet, a főnököm. Iszogattak- Meghányták-vetették a világ sorsát, a vállalat ügyét, az igazgató rossz modorát. Befejezték a vietnami háborút, a vállalat éves tervét, kitüntették egymást Kossuth-díjjal, közben kortyolgatták az édes konyakot. Nem volt rossz kedvük, csak amikor az asz- szonyokra terelődött a szó. — Ne is mondd, nem hitves az én feleségem, hanem ellenség — panaszkodott Kovács fancsali képpel. — Megmondtad neki, hogy a főnök is lehordott? — Hát lehet ennek megmondani? Hát merem én ennek megmondani? Hát lehet ezzel értelmesen beszélni? Hát megérti az ilyen embert? Tudod milyen! — és Kovács ki tudja hányadszor elmondta felesége kibírhatatlan természetét. Azért Kovács becsületes fickó volt. de ez a tulajdonsága hiúsággal keveredett, ezért egy-egy szakasznál, amikor már túlsók rosszat mondott a feleségéről, és. hogy a barátja félre ne értse, mindig hozzátette: — Amúgy becsületes. Hűséges, Rendes- Jól is főz. Csak a természete, az az istenverte természete — és aztán újra kezdte a szapulást. Az Aranykoszorú a hivatal törzshelye volt, több „anyagbeszerző” is megfordult ott napközben. Kovácséknak is sokan köszöntek, akik csak úgy állva, mint ló az őszi esőben, lehajtották a fröccsöt, azután rohantak a dolguk után. A hivatalban már délután mindenki tudta, hogy Kovács Péter bánatában az Aranykoszorúban iszik. És a hivatalban nem volt teremtett lélek, aki nem tudta volna pontosan, mit mondott Kovács Petinek vasárnap a felesége. Négykor abbahagyták az ivást, bementek a hivatalba. Kovács bement aranyos kis különszobájába. leborult az íróasztalára és perceken belül éktelen horkolásba kezdett. Tíz perc múlva mindenki tudta a hivatalban, hogy Kovács Peti — Hallottad? Alszik! — Hallottam... — Hallottad? És lábujjhegyen járt az egész hivatal, mert Kovács Pétert sajnálták, mert szegény túlsókat kapott a fejéreCsak az igazgató, hát milyenek is az igazgatók, csak az igazgató, a tapintatlan fráter, az mert a sarkán járni döngő lépteivel, tőle volt hangos a folyosó, mert az igazgatónak rossz hallása volt, „ nem hallotta a horkolást. (StÜMj
