Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

1969. február 2«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s At iT|K£PERNV3JE Uls# ELŐTT Strindberg—Sjöberg A két neves alkotóművész »vállalta” — a válogatók akaratából — hogy képer­nyőnkön a svéd est kereté­ben a számunkra kissé is­meretlen svéd művészet nagyköveti tisztét lássa el. Abban a vendégműsorban, amely a hét és fél milliós nép üdvözletét is jelentette egyben. Annak a népnek, amely — a TV-Híradó az­napi kommentátora is alá­húzta — elég gyakran hal­latja szavát a világ békéjét érintő kérdésekben. Strin- berg hazája adott helyet 1950-ben a béke hívei világ- kongresszusának, s 1958-ban ugyancsak Stockholmban gyűltek össze a világbéke harcosai, hogy a leszerelésre és a békés egymás mellett élésre szólítsák fel a világ hatalmait. A svéd főváros neve tehát ismerősen cseng a béke híveinek táborában — s amikor az estet indító vá­rosnéző körsétára indultunk — ezek a gondolatok is pá­rosulhattak bennünk a bé­kés képek láttán, a város­néző séta után a jelen hajó­építőinek munkáját ismer­hettük meg az Arendal, a jövő hajógyára című kisfilm- ből. A Találkozás a dzsun­gellel a legfiatalabb nézők szívét dobogtathatta meg. Az est igazi érdekességét azonban a századforduló nagy írójának, a nőgyűlö­let hírhedt művészének te­levíziós bemutatkozása je­lentette. Szerencsés megoldás volt felvillantani a különös életű író stockholmi emléke­it, körüljárni a vöröstéglás házat, s környékét, ahol Strindberg szerezte élménye­it, s amelyet valóságos po­kolnak érzett. Bravúrosan megoldott kétszemélyes mo­nodrámájának bemutatásá­ban ízelítőt is kaptunk a rá jellemző szenvedélyes ember­gyűlöletből. A nagyszerűen felépített streptease-monológ nyomán ott állt előttünk a pőrére vetkőztetett női lélek kicsinyessége, szukasága. Sze­mélyes oka volt, hogy így lássa a másik nemet: há­zasságai minden esetben megégették a száját. A szá­zadforduló táján a nőgyűlö­let apostolaként tartotta szá­mon a közvélemény; szavára sokan hallgattak (még a mi Adynk is), ma inkább egy különös világszemlélet visz- szajáró kísértete. A kissé erőtlen televíziós változat el­lenére a „kísértet” megbor­zongathatta mai nézőit. A ma is élő Sjöberg is klasszi­kusnak számít már, hisz ne­ve egybeforrott a svéd film­művészet fellendülésével. S ha a most látott 1961-ben készült A bíró című filmje nem is mutatta alkotó mű­vészetének teljes erejében, szenvedélyes kérdésfelvetése és a társadalom igazságta­lanságai láttán támadt őszinte felháborodása rokon­szenvessé teszi egyéniségét. Micsoda társadalom az, ahol az egyén nem tud érvényt szerezni nyilvánvaló igazsá­gának! Sjöberg filmje tehát azokra az ellentmondásokra világított rá, amelyek a kapitalista Svédország „nyu­galmát” zavarják. Műve lé­lektani dráma kissé talán túl is dúsítva felesleges ele­mekkel és eklektikus megol­dásokkal — mégis alkalmas­nak bizonyult, hogy a rangos — Bergmant is felmutató — svéd filmművészetet képvi­selje a magyar televízió kép­ernyőjén. S ha maga a mű­sorvezetés is még oldottabb lett volna s többet árult volna el Strindberg és Sjö­berg életpályájáról — főként ez utóbbiéról — még telje­sebbé válhatott volna a vál­tozatos programra törekvő svéd-est • • Ötletpályázat Hogy élnek a fiadal mezőgazdászok ? Törőcsik Ferenc sxajoli olvasónknak ajánljuk Azzal kezdjük Törőcsik Ferenc szajoli olvasónk ké­résének teljesítését, megír­juk hány mezőgazdasági szakember dolgozik a megye termelőszövetkezeteiben. — Több mint másfélezer, egész pontosan 1538. Közülük há­romszázan egyetemi végzett­ség, újabb háromszáz felső­fokú technikumi oklevél, s közel ezren középfokú techni­kum, szakközépiskola, közép­iskola birtokában. Már most mennyien fia­talok közülük? Szinte mind­annyian. Jellemző, hogy az utóbbi négy esztendőben — 1965—1969-ig — hatszázki- lenc kezdő mezőgazdasági szakembert fogadtak a Szol­nok megyei termelőszövetke­zetek. Igaz, az első három évben érkező négyszázötven- kilenc fiatal szakember 66 százaléka ragadt csak meg, de az 1967-ben érkezőkből már alig ment el valaki. S hogy milyen nagyütemű a szakember feltöltődés a me­gyében, bizonyítja, az aláb­bi adat: 1966 és 1968 között 66 százalékkal nőtt a szövet­kezeti szakemberek tábora a megyében. A megyei tanács vb me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának legfrissebb fel­mérése szerint 1966-ban még 3190 hold föld jutott egy mérnökre a megye szövetke­zeteiben, most 2190 holdról beszélünk. Tehát három év alatt ezer holddal csökkent az egyetemi végzettségre ju­tó átlagterület. Egyébként valamennyi mezőigazdasági szakembert számítva most 512 holdanként gazdálkodik átlagosan egy szakember, 1966-ban pedig még 765 hold­ról volt szó. nek. Az előbbi akciót 67, az utóbbit 63 esetben vettek igénybe a megye szövetke­zetei. Ugyancsak egy évre szóló támogatást biztosít az állam azoknak a közepesen gazdál­kodó, vagy kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­teknek, amelyek kező szak­emberek foglalkoztatását vállalják. Ám ezzel vissza is lehet élni. Az állami tá­mogatás letelte után a íegy- verneki Kossuth Tsz öt kez­dő szakemberéből, négytől megvált. A kungyalui Zöld­mező Tsz-ből három, a ken- deresi Haladás Tsz-ből 2 kezdő szakember távozott az álla­mi támogatás megszűntével. A kezdők támogatása Nemrégiben Karcagon az agrártudományi egyesület ta­lálkozóra hívta a fiatal szak­embereket. Hatvanhárman jelentek meg a környék ter­melőszövetkezeteiből, azok a fiatal mezőgazdászok, akik az utolsó négy esztendóbsn foglalták el munkahely ükét. Az általános panasz az v'üt, a végzettség nélküli szövet­kezeti vezetők funkciójukat féltve ellenszenvvel fogadják a szakembereket. A kunma- darasi Kossuth Tsz íőagro­nómusa Kemecsei Imre mondta el. mint küldözget­ték az első napon egymás­hoz a vezetők, s olyan is akadt, aki kijelentette, hogy nincs rá szükség. De Kema- csi Imre megvetette a iá- bát s amikor vezetőségvai- tozás történt, éppen őt ne­vezték ki főmezőgazdászn .k. Burai József, a karcagi Béke Tsz szakembere is azt sérel­mezte, hogy az első időbe í bevásárlásra, ide-oda íutko- sásra „használták”. A havi átlagjövedelem Egyetlen tsz-ben nincs szakember Ezek persze megyei átla­gok. Ezen belül azonban na­gyon nagy különbségek van­nak. Hiszen Törökszentmik- lóson; kitűnő arány'; ezer hold jut egy mérnökre, Kisújszál­láson pedig ötezernél is több. A megye 123 közös gazdaságából 24-ben nem dolgozik még mérnök, de 15-ben felsőfokú, 8-ban pe­dig középfokú technikus irá­nyít. Egyetlen egy olyan ter­melőszövetkezet létezik még Szolnok megyében, amely­ben egyáltalán nincs szak­ember. Ez a kétpói Zöldme­ző Tsz. S kilenc tsz alkotja azt a kis csoportot, amely’ az utóbbi négy esztendőben nem fogadott kezdő szakem­bert. A termelőszövetkezetek szakember ellátása egy 1975-ig előre kidolgozott terv szerint történik. Ennek ér­telmében az addig hátra lé­vő években még újabb négy­száz felsőfokú végzettségű szakembert várunk. A döntő természetesen az, hogy há­nyán maradnak is itt első évük letöltése után. Nos, e tekintetben már korán tsincs minden rendben. Pillanat­nyilag a Szolnok megyei szö­vetkezetek 406 szolgálati la­kás tulajdonosai. Csakhogy a felében sem — 48 százalék­ban — szakemberek laknak, s még 10 százalékot sem tesznek kj a lakáshoz jutó fiatal, kezdő szakemberek. Az állam ötven százalékos támogatást ad a szolgálati lakást építő, s harminc szá­zalékos támogatást a szolgá­lati lakást vásárló tsz-ek­Egyikük úgy fogalmazta meg: nem várják, hogy te­rített szőnyegen járjanak, de azt igen, képzettségűknek megfelelően foglalkoztassak őket. Legyen önálló munka­körük, érezzék a megbecsü­lést. Természetesen a jót is észreveszik a fiatal szakem­berek. Toldi Éva éppen azért dicsérte az abádszalóki Lenin Tsz vezetőit, mert ott törődnek a pályakezdőkkel Érdekes, hogy ezen az an - kéton fizetésről nem igen esett szó. Érthető, Szolnok megyében a kezdő mezőgaz­dasági szakemberek havi átlagjövedelme 2—3 ezer fo­rint között váltakozik. Ezt a pénzt természetesen bárhol megkaphatják ezért maradá­suk, meggyökerezésük más körülményektől függ. Az állam igyekszik más körülmények kihasználására ösztönözni a szövetkezeteket, s magukat a kezdő szakembe­reket is. Kaphatnak letele­pedési segélyt, részt vehet­nek kedvezményes gépkocsi- vásárlási akcióban, ha saját maguk építenek házat újabb kedvezmények illetik meg őket. Az utóbbi években a magyar mezőgazdaság — Szolnok megye mezőgazda­sága is — nagy beruházáso­kat kapott A befektetett pénz megtérülése attól függ, hozzáértő szakemberek irá­nyítják-e az üzemeket Ez nemzeti érdek, s a szövetkezeti tagok jövedelmének függvé­nye is. B. L. Ismét egy újabb klub A könnyűzene kedvelőinek nyitotta a televízió; azok számára hozta létre, akik nemcsak szívesen hallgatnak könnyűzenét, de érdeklődés­sel is figyelik a műfaj sorsát. Az első klubest minden szempontból figyelemre mél­tó, s a vállalkozás ilyen for­mában való megvalósítása is rokonszenves és vonzó. Színvonalas dalok, őszinte hangú, kritikusan elemző észrevételek, - fiatalos hangu­lat, esztétikus környezet, rangos vendégek — kell en­nél több? Ha ebből a szín­vonalból a későbbiekben sem engednek (a szerkesztő Mó­dos Péter) a most megnyílt klub igényes fóruma lehet a könnyűzenének és szórakoz­tató műsora a televíziónak. Röviden Lehet, hogy neves komiku­saink csekélyke korcsolyatu­dásukkal megéltek a jég há­tán is; az azonban nyilván­való, hogy azzal a humorral, amelyet nyújtottak, nemhogy a képernyőig, de még — ahogy mondani szokás — a sarokig sem juthattak vol­na el. a Sportpropaganda Vállalat jeges műsorából adott részletek kiábrándító perceket „szereztek”. Reggelire két férfi — a tejeskávé mellé. Lilith kis­asszony kívánja elfogyaszta­ni őket; az egyiket, mert sok pénze van. a másikat azért, mert fiatal és szerelemre méltó. Hogyan lehetne mind­kettőt egyszerre megszerez­ni és megtartani 1— ebben mesterkedik a színésznői am­bíciókat dédelgető maneken- oktató. Ezt a kiismerhető drámai ipiapacs-játékot vitte képernyőre Lengyel György rendező, s bizony nem rajta múlott, hogy a naív meséből élvezetes komédia nem kere­kedett. V. M. KUNHEGYES „OLYASÓ NÉPE“ Kunhegyesen a községi könyvtár több mint 20 000 kötetes állománnyal rendel­kezik és az olvasótábor 1800 főt számlál. Szeretik a a könyvekét. Kiváncsiak vol­tunk arra is, milyen lehet a községben működő körzeti könyvesbolt forgalma, látoga­tottsága. A bolt vezetője érdek­lődésünkre elmondotta, hogy 1968-ban 640 000 forint volt az üzlet forgalma, s erre az évre további 6 százalékos for­galomnövekedést terveznek. Legforgalmasabb hónap a december, amikor két hó­napra való látogató fordul meg az üzletben. Különösen keresettek a klasszikusok közül Jókai, Móricz, Mik­száth, a mai írók közül pe­dig Passuth László, Szilvási Lajos és Berkesi András. — Örvendetesen javult a ver­seskötetek forgalma, Ady és József Attila mellett Váczi Mihály és Garai Gábor is „sláger” lett az utóbbi idő­ben. Népszerűek a sorozatok, a világirodalom remekeinek például állandóan 100—120 között mozog az előfizető tá­bora. A vásárlók eleinte nagyrészt a diákok közül ke­rültek ki, ma már azonban a könyvesbolt forgalmának 40 százalékát ipari dolgozók 30 százalékát pedig a terme­lőszövetkezeti tagok adják, s ez az arány egyre javul. „Szolnok vörös lett és magyar,,/' A Magyar Néphadsereg művész együttesének ünnepi műsora A szolnoki honvéd helyőr­ségi parancsnokság és a helyőrségi klub emlékezetes programmal gazdagította a Magyar Tanácsköztársaság fél évszázdos fordulóját ünneplő szolnoki műsorsorozatot. Nem csupán azzal, hogy vendégül hívta a néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitün­tetett művészegyüttesét, ha­nem azzal különösképpen, hogy lehetővé tette ezzel; a szolnokiak hétfőn este a Szig­ligeti Színházban olyan mű­sort nézhettek végig, amely a szolnoki csatának is emlé­két idézi. „A túlsó part az már románé a Tisza-híd az csonka rom, Be hatszáz bolsi, pláne matróz Az se csekélység, gondolom Szolnok az két órán belül Megint vörös s megint magyar lesz!” szól Csihajda matróz, a sár­ga bőrkabátos, katonáihoz Madarász Emil versében. S rohamra indulnak, utolsó üt­közetre... Mert először is az ötven esztendővel ezelőtti harcok­nak emlékei idéződnek, — ahogy zajlik előttünk a szín­padi cselekmény. Pontosab­ban; a „zenés, táncos szín­padi játék az igazak tava­száról” — amint a műsorfü­zet jellemzi e produkciót. Madarász Emil 1937-ben írta a poémát, a „legenda 1919-ből” alcímet viselő lí­rai-epikai alapanyagot — (könyv alakban itthon 1953- ban jelent meg), s ebből az irodalmi alapanyagból for­mált színpadra szöveget, dra­matizált történetet Keleti István. „Nincs írónk, aki ily közel tudná hozni 1919 történel­mi eseményeit, a harcos pro­letárt, a szenvedélyes kom­munistát, a bátor vöröskato­nát a kor névtelen hőseit, kiknek ajkán imádság hité­vel hangzott az — elvtárs, s akiknél nem váltak soha frá­zisokká a forradalmi jelmon­datok” — írja Bölöni György Madarász Emilről. S a színpadi zenés, táncos játékká feldolgozásnak is ér­deme, hogy hitelesen tolmá­csolja az egyébként didak­tikusnak ható jelmondatot: „Puskát és oskolát!” Drámai feszültséget tud teremteni a lírai-epikai irodalmi alap­anyagból, s végigéljük a já­ték hőseivel együtt felisme­rését annak; a fiatal Zichy gróffal való, jól felépített dialógus során döbben rá Csihajda matróz, tanulnia is kell a proletárnak, ha a tör­ténelem nagy csatáját meg akarja nyerni... Szirtes Ádám Csihajdája emlékezetes alakítás. Föléje nő az ünnepi s alkalmi mű­sor keretében adott szerep­lehetőségnek. s olyan népi hőssé formálja a színpadon a játék keretében Csihajdát, — amely alakítása a Talpa­latnyi föld hősének vagy Soós Imre Ludas Matyijának egy- egy pillanatát is fel-felidézi. Szirtes Ádám alakítása által tel-'tődik a játék drámai erő­vel. s a Markost alakító So­mogyi Miklós, a Csutorást. a dadogóst játszó Hetényi Fái, Nagy Sándor Tar Mihály­nak szerepében, s az egész matróz-kollektíva felnő „Csi­hajda keze alatt” e légkört teremtő, vérbő emberábrá­zoló képességhez. Az emlékműsor első része nehézkesen indul, uralja egy­részt az illusztratív jelleg, másrészt a népi epika hang­vételének — mely az irodal­mi alapanyagra jellemző — társítása a szocialista avant- garde kifejezőeszközeivel nem egyszerű, az elemek így ne­hezen ötvöződnek. (Inkább a népmese szférájába lehetett volna eltolnia a rendezőnek az ábrázolás és a megjelení­tés síkját, ha azt jelzetteb­bé. absztraktabbá akarta mindenáron változtatni.! De a szereplők „átemelték” e szakadékon a produkciót és a második részben már nem érezni a stílustörés vagy , ösz- szemosás” olykor jelenlévő hatását. Hidas Frigyes zenéje Ko­vák Ferenc táncai, de külö­nösképpen Baranyi Ferenc dalszövegei, Fehér Miklós kitűnő díszletei, Jánoskuti Márta jelmezei jól szolgál­ták nemcsak Mezei Éva és Balogh Géza rendezői elkép­zeléseit, hanem sokszor át­lendítették a játék egész sod­rását, áramát a rendezői fel­fogás egy-egy kisebb követ­kezetlenségén is. „A tengerészek némacsend­ben, Mélységes csendben álltak ott, Mert tudta mind — Szolnok miénk lett. De a Kommuna elbukni4" írta Madarász Emil költemé ­nyében. Most. — ötven esztendő múltával — mi, szolnokiak ma élő nemzedéke a törté­nelem bizonyosságával em­lékeztünk e napokra. A har­coló. s a tanuló népet, s an­nak hitét a jövőben, jövőt teremtő akaratát nem ölhet­te meg gyilkos fegyvere... Császtvai István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom