Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

1**9. február 2.

SZOLNOK MÜGYEI NÉPLAP

5

„OSZTOZKODAS"NYILVÁNOSAN

Az anyagi ösztönzésnek csak egyik formája a részesedés

Kevés kormányrendelkezés találkozott olyan széleskörű ellenkezéssel, mint amely a vállalati dolgozók kategorizálásáról és a részesedési alap kategóriák közötti felosztásáról intézkedett. Mint ismeretes, a vállalat felső vezetői évi alapbérük 80, a középszintű vezetők 50, a munkások és az első két kategóriába nem tartozó alkalmazottak pedig évi teljes keresetük 15 százalékát kaphatják jutalmul maximéiig részesedési alap elérése esetén. A kategóriák közötti 80:50:15 felosztási arány minden esetben érvényesül. Ha például a részesedési alap az elérhető maximumnak a fele. akkor az I-es kategóriában átlagosan az évi alapbér 40 százalékát, a Élesben a 25 százalékát, a III- as kategóriájúak pedig az évi kereset 7,5 százalékát kapják.

A többséget alkotó III. ka- tegórájű dolgozók igázsagta- lannak tartják a felosztási arányokat* Milyen alapon

kapnak a vezetők nagyobb részesedést, amikor a felosztás alapjául szolgáló bérük is eleve magasabb? Ne vitázzunk ezzel a „többségi’’ nézettel azon az alapon, hogy a vezetők az új mechanizmusban többet is kockáztatnak: veszteséges gazdálkodás esetén alapbérük is 15—25 százalékkal csökkenthető. (Mert ma még gyakorlatilag a jelentős állami támogatások miatt nincs ilyen veszély.) Ha a kategórizálás mostani rendszerét vagy a részesedési alap felosztásának mai arányait sem tekinthetjük teljesen tökéletesnek, vagy minden szempontból véglegesnek. alkalmas azért időszerű feladatunk, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelésére. (Valószínűleg lehetne más módszert és konkrét megoldást is alkalmazni. Ma azonban a jelenleg rendszer érvényes és ezt kell következetesen végrehajtani.)

Differenciálni kell a jövedelmeket

Az anyagi ösztönzés hatékonyságának fokozása pedig elképzelhetetlen a jövedelmek differenciálása nélkül. Nevezetesen, differenciálni kell a jövedelmeket a végzett munka minőségétől, mennyiségétől, bonyolultságától é«. a vállalt felelősségtől 'függően. A gazdaságirányítás mai rendjében, mivel növekszik a vezetők szerepe, felelőssége, anyagi érdekeltségüket is szüksége, kiterjeszteni; ez pedig feltételezi a kereseti, a jövedelmi különbségek további növelését is.

Az utóbbi másfél évtizedben a jövedelmi különbségek nem növekedtek, hanem csökkentek. Amíg 1952-ben a legkisebb é, a legnagyobb jövedelmű rétegek átlagkeresete között 1:4,27 aránv volt. addig ez az arány 1966-ra 1:3,37re csökkent (S az átlag alatti és az átlag feletti keresetek közötti különbség ugyanezen idő alatt 1:2-ről l:l,79-re csökkent.)

Az új rendszer mindenféle látszat ellenére nem növeli lényegesen a jövedelmek közötti különbségeket A legkevésbé lehet azt állítani, hogy az új arányok a III. kategória szempontjából kedvezőtlenek. A műszaki gazdasági vezetők most nemcsak az év végi nyereségrészesedést, hanem a különböző korábbi prémiumokat, jutalmakat is a részesedési alap kategóriájukra jutó hányadából kapják. S azelőtt a vezetők az év végi nyereségrészesedést a teljes adózott jövedelem után kapták (tehát a prémium után is), most viszont csak az alapbért tekintik mérvadónak.

A dolgosók többségének kedves

Ezek után érthető, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél a III. kategóriában lévők év végi nyereségrészesedése csökken, ott a vezetőket még nagyobb jövedelem- veszteség éri. A jól dolgozó vállalatoknál az I. kategóriába sorolt vezetők a régi mechanizmusban is megkaphatták átlagbérük 60—80 százalékát, a II. kategóriába sorolt vezetők pedig alapbérük 40—50 százalékát, különböző prémiumok formájában- A jelenleg III. kategóriába tartozó dolgozók korábban elérhető maximuma évi keresetük 8~ százaléka volt. tehát megközelítően egyhavi bérnek felelt meg. Most azonban msvi-’ii-'Wnt csaknem kétszer snnvit évi keresetük 15 százalékát kaphatják. Vagyis a■/ új rendszer a dolgozók többségének kedvez, nagyobb anvagi előrehaladást biztosít.

A közös munka eredményein tehát az „osztozkodás” nem bántó és nem igazságtalan. Ha maximum fizetésére a reform első éve után még

nem is kerül sor, az előző időszak átlagos nyereségrészesedésének eléréséhez i, a vezetők jobb munkájára volt — és 1969-ben lesz — szükség. Ezért nagyon fontos — a félreértések eloszlatása miatt is — a vezetők célpremizálá- gának konkrét, igazságos, ösztönző és az üzemi közvélemény által is követhető, ellenőrizhető rendszerének kialakítása.

Ott jártak el helyesen, ahol még tavaly, az év elején leszögezték: abból, hogy az első vagy a második kategóriába sorolták, senki nem húzhat anyagi hasznot. Viszont az a vezető, aki a vállalati nyereséget növelő jelentős műszaki, gazdasági feladat elvégzésére vállalkozott, már év közben kellő cél jutái mat kapott a részesedési alap terhére- Senki nem sérelmezheti, azt a gyakorlatot, hogy ha valaki megkeresett a vállalatnak több milliót, néhány ezer forintot maga is kapjon belőle.

Az egyenlősdi megengedhetetlen

Vita és félreértés pedig ott van (és mévinkább l°sz a nyereségrészesedés kifizetésének időpontéban), ahol bátortalanul éltek az évközi ösztönzéssel. Utólag viszont, nagyon nehéz a kategóriákon belül lényeges különbségeket tenni a végzett munka, a vállalt felelősség arányában. Az

Jubiláló színház

Február 6 án ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház. A jubileumi ünnepségen a két legtöbbet ywreplő társulat, — a debreceni Csokonai és az Állami Déryné Színház — legjobb művészeit nívódíjban részesítik; ekkor adják át a megyei tanács vb 1968—69. évi és a városi tanács vb nívódíját,

egyenlősdi, persze, a kategóriákon belül is megengedhetetlen! Szükséges tehát az első és második kategóriába tartozó vezetők ég alkotó műszaki és gazdasági szakemberek munkáját személy szerint értékelni ahhoz, hogy el lehessen dönteni: ki. miért, mennyit kaphat. Aki hibát nem vétett, szerényen elvégezte munkaköri feladatát, ne kapjon nagyobb mértékben év végi nyereségrészesedést, mint általában a harmadik kategória tagjai. Aki viszont kötelességén felüli kiemelkedő teljesítményt nyújtott, azt jutalmazzák bátran, a-végzett munka társadalmi és vállalati hasznával arányosan. Dicsérjenek, a kellő anyagi konzekvenciák kíséretében, de merjék azt 's utólag megmondani, hogy kinek a teljesítményével s miért elégedetlenek,

Mondóka és valóság

Minden esetben legyen a premizálás, a nyereségrészesedés fizetés nyilvános, mert a mendemondáknak csak így lehet elejét venni. De a nyilvánosság egyben olyan demokratikus fórumot is teremt. amely eleve kényszeríti a vezetőket a formális pénzosztogatás elkerülésére, a bátor és következetesen igazságos anyagi ösztönzésre, a kategóriákon belüli lényeges jövedelmi különbségek létrehozásáraA tavalyi év eredményei, a részesedési alap felosztásánál szerzett tapasztalatok haszno«. tanulságokat szolgáltatnak az idei munkához. S közülük talán a leglényegesebb: bátran élve a vállalati 'önállósággal, növelni kell az anyagi ösztönzés hatékonyságát és a kategóriákon belüli különbségeket. Már most bátran kelj célprémiumokat kitűzni az év folyamán képződő részesedési alap terhére. Csak így lehet a vállalatok belső tartalékait hasznosítva, a nyereséget nagy mértékben növelő feladatokat is megállapítani. Ha ennek nyomán a dolgozók bére ég év vég részesedése a növekvő feladatok ellenére nem csökken, sőt mindenki számára érzékelhetően növekszik, akkor a gyakorlatban i< bizonyítást nyer, hogy a jövedelmi különbségek növelése igazságos, szocialista módszer, a kollektíva és a társadalom javát egyaránt szolgálja.

Kovács József

Győrben fogták el őket

Két fiatal „menekülése" a szülői szigor elől

Két fiatalember áll a bíróság előtt Egyikük 15, másikuk 16 éves. Disszidálni akartak. Nyugatra. Se szakmájuk, se élettapasztalatuk, különösebb céljuk sem volt. Csak menni akartak, menekülni, Mi elől, ki elől?

— Ipari tanulók voltunk Szolnokon. Kollégisták. Nem szerettünk tanulni. Beteget jelentettünk, de semmi bajunk sem volt. Három hónap alatt több mint kétszáz óra igazolatlan mulasztásunk volt Közölték velünk, hogv nem tudnak bennünket osztályozni. Megijedtünk.

— Szüleim szigorúan neveltek, s attól féltem, ha megtudják, megvernek.

Naiv indokok

Bár M. Mátyás részéről talán nem is volt alaptalan a félelem. Aoia mozdonyvezető Békéscsabán. Kemény, ál^atatos akaratú ember. — Fiával szembeni szigorúsága a jószándékból fakadt.

— Embert akartam nevelni a fiamból — mondja.

Ezért hibáztatni sem lehet A módszere azonban fiában is a konokságot fejlesztette ki. Tiltakozik az ellen, hogy rosszul nevelt; Nem érti és nem is akarja, hogy fiával nem bánhat úgy, mint a mozdonnyal. Egy mozdulattal kinyitja valamelyik csapot, máq helyzetbe hoz egy kart és a gép engedelmeskedik. Az emberhez több kell. Szép szó, simogatás is. Nem, nem akart ő rosszat. De az sem volt jó, hogy egyetlen egyszer sem ült le fiával beszélgetni. Miről? Az életről, a jövőjéről. A pályaválasztás is úgy történt, hogy az apia kijelentette: ez leszel, s ha nem, akkor majd meglátod, mit csinálok.

Hát M.- Mátyás . ettől a „majd meglátod”-tól félt Ettől akart menekülni ■—meggondolatlanul.

Kalandvágy és meggondolatlanság

És V. József? Komolytalanabb társánál. Ö volt a disszidálás értelmi szerzője is Tizenhat éves kora ellenére már három szakma tanuláshoz fogott s valamennyit otthagyta, özvegy édesanyja nevelte fel több testvérével együtt. Tanúja volt anyja küzdelmes életének, látta, milyen nehezen teremti meg számukra a megélhetéshez szükséges pénzt. Nem tudta azt megbecsülni. Sőt követelőző volt.

— Hová akartál menni?— | kérdezi a bíró.

Hallgat Társára néz, mintha kérdezné: te tudod? Aztán csendesen mondja: Nem tudom.

— Mi volt a szándékod? Hogyan akartál élni?

—■ Dolgoztam volna. Ügy hallottam, hogy Nyugaton többet lehet keresni Ott olyan az autó, mint nálunk a kerékpár. Majdnem mindenkinek van.

Nem tudja megmondani, kitől hallotta ezt. Sohasem beszélt disszidálásból visszajött emberrel, nem ismeri az ottani életet, újságot nem szokott olvasni. A kalandvágy, a meggondolatlanság, a „majd lesz valahogy” gondolkodás volt*az, ami csaknem a bizonytalanságba vitte őt is és társát is. Még Győrben elfogták őket.

Kérdés ítélet után

A bíróság vonul vissza.

ítélethozatalra A folyóson a

két fiatalkorú távolabb húzódik a szülőktől. M. Mátyás még jtt is fél. Az ügyész is felfigyel erre, odasúgja: ilyen apa elől a világból is kiszöknék. A vasutäs egyenruhás férfi szúrós tekintete elől elbújnak a gyerekek. — Közben megszületik az ítélet Figyelemmel a két fiatalkorú őszinte megbánást tanúsító magatartására, próbaidőt kapnak. Ha jól viselkednek, tanulnak, dolgoznak becsülettel, az erkölcsi bizonyítványukba nem kerül be, hogy bíróság előtt álltak disszidálási előkészület miatt

Ezzel az ügy lezárult a bíróságon. Egy kérdés azonban nyitott maradt: Hogyan lehetséges az, hogy egy tanuló több mint kétszáz órát mulasszon és arról a szülőt nem értesíti az iskola? Milyen kapcsolata lehet az ilyen iskolának a szülőkkel? S a kollégium vezetője milyen kapcsolatot tart az intézettel?

Majnár József

KOBRÁK

(APN-foto)

JUDIT

Az évbúcsúztató napok és a farsang között, a szobákba záró januárban még- egyszer éljük az ünnepeket. Egy mesélős hosszú estén hallottam Judit históriáját.

Így kezdték; Juditka rossz gyerek, de én ismerem juditot, s tudom, hogy nyolcéves felnőtt hölgy, komoly iskolás, R megingathatatlan egyéniség. Édesapja, akivel időnként barátkozni is hajlandó, csak legyinteni szokott ha lánya szóba kerül. S ha megkérdezik, mi lesz Juditból ha felnő, csak ennyit mond: asszony lesz abból, ehhez az egy mesterséghez van meg minden kvalitása- Szeszélyes és kiszámíthatatlan, de mindent annyi természetes ártatlansággal csinál, hogy nem lehet haragudni rá.

A história pedig azzal kezdődött, hogy Judit rosszasága közüggyé növekedett. Véleményt mondott róla boldogboldogtalan.

—; Pedagógiailag nehéz eset — vélte egy pedagógus, de ezután nem mondott semmit.

— Alkatilag a gyermek olyan. hogy... — fejtegette egy orvos ismerős, de ő sem mondott ezután semmit.

Egy közgazdász ismerős nem kis meglepetésre azzal kezdte, hogy a gyermek olyan gazdasági körülmények között él, amelyek eleve meghatározzák...

Mondta tovább is, de az ő véleményéből is csak az „eleve” kifejezés látszott maradandónak.

Talán e sok vélemény tömör „sem- mitmondása” tette, hogy a modern és felvilgosult szülők kétségbeesésükben elővették a jó öreg Mikulás bácsit és a szigorú, a rettenetes krampuszt.

Szegény Judit mást s® hallott ettől kezdve, mint meséket arról, hogy aki rossz, azt nem keresi meg a Mikulás, aki pedig nagyon rossz, azt elviszi a krampusz- /

A mesék okosak voltak, szépek és kedvesek, Judit pedig szintén okos volt, kedves és változatlanul nagyon rossz.

A következetesség jegyében az ismerősök is azt tanácsolták, hogy a gyereknek ne vegyen senki semmit.

Elérkezett a Mikulás-járó este. Aznap egy árnyalattal jobb szótlanabb és me- rengőbb volt Judit. És este a cipőjét sem készítette ki. mint máskor. S másnap egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy testvére cipője ajándékkal volt teli, s hogy az övé üre„ maradt. Még egynapos jósága, merengő csendessége is elmúlt.

Az édesanyja, akit ez a nem-ajándékozás amúgyis nagyon megviselt, kétségbeesetten újságolta, hogy ez sem használt, hogy a gyerek délután, míg a többiek aludtak, megette a testvére cokiját, s összemaszatolt vele egy vajszína plédet.

A hírre, hogy a Mikulás is megbukott, megérkezett a nagyapa- Üres kézzel és szigorúan, de Judit a régi közvetlenséggel befészkelte magát az ölébe és csacsogott, mint rendesen. Akkor az öregben felébredt a pedagógus, mint mindünkben, akik nem vagyunk azok.

— Mondd csak Bogaram — vallatta a gyereket — te szomorú sem vagy? Minden gyerek kapott valamit a jó öreg Mikulástól...

— Nem vagyok szomorú — csacsogta Jutka.

— De én bizony bánatos vagyok — nevelt tovább a nagyapa, és az igyekezettől olyan szomorú lett az arca, hogy a gyerek megsajnálta.

Mégjobban a nagyapja ölébe fúrta magát és bizalmasra halkított hangon megsúgta a titkot;

— Tudod nagyapa, én is féltem egy ici-picit, de most táncoljunk, daloljunk- Az a fő, hogy nem vitt el a krampusz.

B G