Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
1969. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kolhozközi kooperáció a Szovjetunió mezőgazdaságában Beszélgetés Bereczki Lajossal, a lOl delegáció tagjával Akik naggyá tették a tiszaíöldvári tsz-t Részletek Balázs Árpád díjnyertes pályamunkájából A Szovjetunió össz-szövetsé- gi Mezőgazdasági Minisztériumának meghívására a közelmúltban magyar termelőszövetkezeti delegáció utazott a Szovjetunióba. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának küldöttsége két héten át tanulmányozta a kolhozközi vállalkozások szerepét, s a kolhoztagok életkörülményeit. A TOT delegáció tagja volt Bereczki Lajos, a Középtiszavidéki és Jászsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára is. Munkatársunk vele beszélgetett szovjetunióbeli tapasztalatairól. — Milyen vidékeken jártak a Szovjetunióban? — Először Moszkvában, a Mezőgazdasági Minisztériumban kaptunk tájékoztatót a kolhozok fejlődéséről és a kolhozközi vállalkozásokról. Ezután a kubáni határterületen, majd a Moldáviai SZSZK-ban, végül Ukrajnában tanulmányoztuk ugyanezeket a kérdéseket. A Szovjetunió olyan területein jártunk, ahol a termelés struktúrája és az éghajlati viszonyok a miénkhez hasonlóak. — A kolhozközi vállalkozásoknak milyen hagyományai vannak? — A vállalkozások az említett területeken a legfejlettebbek. Moldáviában például tíz—tizenötéves múltjuk van. A Szovjetunióban egyébként 3500 kolhozközi vállalkozás működik. Ebből 500 a szovhozok és kolhozok között jött létre. E társulásokba 50 ezer kolhoz és ezer szovhoz lépett be. Ezekben a szervezetekben 600 ezer ember dolgozik. — A vállalkozások -milyen jellegűek? Működésük három fő ágazatra terjed ki. Az építő- f ipari, szarvasmarha és sertéshizlaló, — valamint a mezőgazdasági ipari termékeket feldolgozó vállalkozásokra. Számunkra elsősorban az építőipari vállalkozások szervezete tanulságos. Szovjetunióban az ossz válalkozásokból 2300 építőipari jellegű. A kolhozok építkezéseinek 40 százalékát ezek végzik. Az általunk meglátogatott területeken vannak a legnagyobb kolhozok a Szovjetunióban. Kubánban, a legkisebb kolhozok 10—13 ezer hektárosak, a nagyobbak területe 20—25 ezer hektár. Erős, gazdag szövetkezetek ezek. Mégis szükségesnek tartják az együttműködést. Minden kolhozban működik saját építőbrigád is. Az építkezések negyven százalékát ezek, 20 százalékát pedig az állami építőipari vállalatok vitelezik ki. Nálunk a nagy szövetkezetek is kisebbek az említett szovjet kolhozoknál — még sem foglalkoznak szívesen a közös vállalkozások gondolatával. Pedig szükséges lenne. — Hogyan épülnek fel a vállalkozások? — Egy-egy járás kolhozai tömörülnek ezekben a szervezetekben. A járások területe itt óriási. A krasznodári területen van akkora járás is, mint egész Szolnok megye. A vállalkozásoknak megyei, határterületi és köztársasági egyesülései vannak. Ezeknek kislétszámú —tíz— tizenöt fős — függetlenített apparátusuk van. Feladatuk: egyeztetik a kolhozok beruházásait az állami hatóságokkal, megszervezik az építőanyag ellátást. Az egyesülések mellett ellenőrző csoport is működik, mely elbírálja az építési terveket, műszakilag ellenőrzi a kivitelezést és a közös vállalkozások pénzgazdálkodását. Az önellenőrzés sajátos típusa ez. A közös vállalkozások kenetében teljes építőipari ver- Bkum jött létre. Jellemzője; a kapacitás nagyfokú koncentrációja. Saját cement-, tégla-, vasbetonelemgyáraik, fakitermelő és feldolgozó üzemeik, sőt bútorgyáraik vannak. A korszerű állattenyésztő telepek- magtárak gépi berendezései is — önetetők, önitatók, trágyaelta- karitók. szállítószalag — a kolhozközi vállalkozások üzemeiben gyártják. További jellemzőjük: műszakilag, technológiailag jól felszereltek, magasszínvonalú, korszerű építőipari gépekkel rendelkeznek. — Milyen épületeket emelnek? — A vállalkozások elsősorban a tagkolhozok igényeit elégítik ki. Ezek bonyolítják le a kolhozfalvak kommunális, szociális és kulturális jellegű beruházásait is. A kivitelezés 40 százaléka például kommunális jellegű. Moldáviában a Kotovszk kolhozfaluban 300 ágyas kórházat is épített a vállalkozás. A kubáni határterület Kirov kolhozában — 18 ezer lakosú faluban van — akkora kultúrházat építettek, mint a szolnoki Ságvári Endre művelődési ház. Joggal nevezik az ottaniak kultúrpalotának. Másutt többszintes —■ 600—1000 férőhelyes — tíz osztályos iskolákat emelnek. Érdekes, hogy a szociális és kulturális jellegű épületek költségeit a kolhozok fedezik, utána átadják ezeket üzemeltetésre a tanácsok szakigazgatási szerveinek. A kultúrházakat a kolhozok működtetik. :'Az állattenyésztés épületei rendkívül korszerűek. Olyan óriási telepeket hoznak létre, ahol évente 30 ezer hízottsertést, illetve 20 ezer hízottmarhát állítanak elő. Méghozzá rendkívül olcsón (a korábbi költségek 50—55 százalékában) és gyorsan. Nálunk a nagyobb telepek két-három évig, ott 11—17 hónap alatt épülnek fel. A marhaistállók 200—400- a sertésólak ezer férőhelyesek és teljesen gépesítettek. — Mindezek hogyan hatnak a mezőgazdasági termelés fejlődésére? — A kolhozok beruházásai, a vállalkozások létrejötte óta megoldódtak. A vállalkozások forradalmi változást idéztek elő az építkezésekben. Ennek hatására a mezőgazdaság termelőerői óriásit fejlődtek, a hozamok és a termelékenység gyorsan emelkedtek. Mindez kihatással volt a közösség és a személyi jövedelmek emelkedésére. A vállalkozások családi házak építésével is foglalkoznak. A kolhoz közgyűlése kiválasztja a 2—3—4 szobás házak típusterveit, s az építkezés megkezdése után pár hónap alatt egész házsorokat húznak fel. Ilyeneket Kubánban és Ukrajnában is láttunk. A kolhoz saját tagjait építkezési kölcsönnel is segíti. A felépült házat a tagok 4—10 év alatt fizethetik ki. Kubánban egyébként közös vállalkozásban konzervgyárak is működnek, ezek zöldséget és gyümölcsöt dolgoznak fel — fejezte be a beszélgetést Bereczki elvtárs, — m. I. -• Tegnapi számunkban elkezdtük Balázs Árpád író a tiszaíöldvári Lenin termelő- szövetkezet történetéről írott díjnyertes pályamunkájának közlését Ma újabb részlettel ismertetjük meg olvasóinkat A tehenész Nagy Mihály 32 éves, tehenész a téeszben. Most itt ülök a földpadlós, vadonatúj házikójában. Nyüzsgő asszonya rongyszőnyeget terített a mázolt földre. A kombinált bútorral bélelt tisztaszobát is mutatják. — Tíz—húszezer? — Húszezer! — Hát a ház? — Negyvenötezer forint. Nagyék tengerit morzsolnak a konyhában. A kerek - hajú tehenész az időt is morzsolja: — ötvenötig katona voltam. Hatvenkettőig utat építettem Tatabányán. Kéthetenként jártam haza. Apám, aki téesztag, egyszer azt kérdezte; nem volt elég? Vagyis a csavargás. Az országjárás. Elég volt. Fészket raktam. a téeszbe kéredzked- tem. Nehezen nyitották ki előttem a téesz kapuját. Válogattak a felvételre jelentkezők sokadalmában. Telik, hibridkukorica szemmel telik a szakajtó, az „éte- tő kosár”. — Szépen termett? — Tavaly 51 mázsát adott a háztáji föld. — A közös pedig? — 37 ezer forintot kaptam, munkaegységre. — A ház negyvenötezer — a kereset? — A 37 ezerhez adja hozzá a háztáji bevételt, vagyis a tavalyi esztendő summájából fizettem ki a házat, költséget. — Könyv? — tudakolom a lélek gyapját. — Nincs! A könyv, a rádió, a tévé még hiányzik. — Könyvet nem olvas? — Almos vagyok hozzá, mert a tehenészet nem cukrászda; 16 egyenként 3400— 2600 literes tehenet fejek... Szepegő kisgyerek érkezik az iskolából. — Megvertek? — Nem. — A tanulás? A tízesztendős fiú a tengeri csutkával játszadozik. — Nehezen tanul, — magyarázza az édesapja, s a szája éppen úgy mozdul, mint az előbb, amikor a tehenészetről, meg a cukrászdáról nyilatkozott Gond tapad a szája szélére. A tehenészet nem iskola. A tehenek tejet adnak. Forintokat. Házat bútort, szőnyeget — Dehát igy volt velem is — szabadkozik önmagával, a családjával. Így volt? Az apja cseléd. A betevő falatért szolgált. Az iskolával nem törődhettem! Az apja idejében a gyerekek térdig érő sárban jártak az iskolába. Most beton vezet -az üvegfalú iskoláig. Most tovább jut a kétkezi mezei munkás. Családi fészket építhet. Csak- hát az iskolával nem törődhet. a gyereknek nem segíthet Nagy gond ez. Nagyobb, mint a tehenek takarmányozása. Azok évről évre bővebben tejelnek. Tápanyagokkal dúsítják a takarmányukat! A gyerekek? Nem nélkülözik. Étele, ruházata bőven vagyon. A szülőknek nem is kell engedélyt kérniök: a fia ne járjon az iskolába, mert ruhátlan, mezítlábol. mivelhogy a kukoricát elvitte a belvíz. Mondják, hogy 1940-ben Szvoboda István ilyen engedélyt kért a fiának. Most másféle gond kerülgeti a maradékot A falu, mint kirajzott méhcsalád. Ezer virágról gyűjti a mézét kaptárt-lépet építő hímporát Fészket házat építenek. Jobbul az anyagi életük. De mit hoz a holnap? A jövendő? Mostanában évenként 350—400 hektoliter tejet fej ki a gondozására bízott tehenektől. Tíz esztendőben 4000 hektoliter tejet Tíz esztendőben tíz házat is építtethetne a keze munkájából. Nem, nem épít tíz házat. Ezt az egyet padozza, szépíti, s meggyfát, cseresznyefát ültet az udvarra. Rádiót mosógépet olajkályhát, televíziót motorkerékpárt vészén, — ahogy mások is csinálják. Vaskerítést csináltat — a városban. De időközben mi történik a gyerekekkel az iskolában? Etele, ruhája bőven vagyon? Ez már nem elég. Könyv, tanulás — szórakozás — az új világ? A gyerek." a gyerek egyszer talán tíz—húsz esztendő múltán számonkéri — hogy az apja miért nem vásárolt s nem olvasott könyvet. Miért zárta be magát az istálló csendjébe? Melyik úton menjen hát el? Tíz esztendőn át tízszer kerülje a bútor- ruhaboltot? A rongyszőnyeg helyébe perzsát vegyen? a motorkerékpár helyett személyautót? Micsoda lehetőség? Holnap, vagy holnapután a magavezette gépkocsival tapogathatja véges-végig a magaépítette tatabányai betonutat? A gyerek... Malac sivít az udvaron. Ludak gágognak, galambok turbékolnakA tehenész maga elé emeli a tengerivel telt „étető kosarát” ... (Folytatjuk.) GYVRKÓ LÁSZLÓ: Szerelmem, Elektra A Nemzeti Színház művészeinek vendégjátéka Szolnokon Csütörtökön este a Szolnok városi tanács végrehajtó bizottsága nevében Szigeti László elnökhelyettes megnyitotta a Tisza Szálló aulájában hajlékot kapott Premier Színpadot. A közel háromszáz főnyi közönség Gyurkó László: Szerelmem, Elektra című tragédiájának pódium előadásában gyönyörködött, amelyet a legilletékesebb, az író — a nagyértékű „Lenin, október” című könyv szerzője — vezetett, hogy megszólalhasson Elektra és Oresztész. ☆ > A szolnoki előadás, idézzük a szerzőt, kísérlet: hogyan lehet a dráma cselekmény- szálait az alapmondanivalóra bontani. Vagyis; az író, saját narrátor! segítségével — Ai- giszthosz, Klütaimnesztra és Khrüszothemisz nélkül —, Elektra és Oresztész jeleneteivel hogyan tudja mindazt elmondani, amivel a teljes mű próbálkozik. A budapesti előadásokon is bebizonyosodott hogy az elsődrámás fiatal író megdöbbentő biztonsággal nyúlt a háromezer éves Elektra témakörhöz, s fenségesen szép, tiszta nyelvezettel formálta meg modern Elektráját. Az alapgondolat természetesen ugyanaz, ami Aiszk- hüloszé is; ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. Ha a vétket nem követi megtorlás, elszabadulnak a bűnök. Elektra, vágja ezt a gyilkos király szemébe. Elektrában az abszolút igazság fénye lobog, a zsarnokság iszonyú gyűlöletéből táplálkozva. S még egy tűz: a testvérszerelemmé. Visszavárja soscmlátott bátyját Oresz- tészt, — aki rejtve meg is érkezik jó év múltán, saját halálhírével. Elektra elsiratja bátyját, új szerelemre lobban a hírthozó idegen iránt. „Te halott vagy, Oresztész és Elektra boldog. Az idegen — vagyis Oresztész — felfedi magát, bosz- szút áll a gyilkos királyon, leszúrja Aigiszthoszt. Elektra megtudja, hogy valójában testvére, Oresztész tért visz- sza. S ezzel újabb félelmetes drámai pont alakúi ki. „Jaj, Oresztész, ha te élsz, nekem meg kellett volna halnom?” — kérdezi Elektra. S hogyan tovább...? Az író ekkor már túllép a klasszikus Elektra feldolgozásokon, nagyon is maivá válik a régi problémakör. Elektra és Oresztész kibontakozó ellentéte hangsúlyozottan nekünk szegezi a kérdést: a zsarnok legyőzése után a forradalmár hogyan érvényesítse elveit. A drámai csúcs már kettőjük összecsapása. Elektra ekkor már az abszolút igazság eszelős hirdetője, az alapgondolatból kiindulva. „Ha a bűnt nem követi büntetés, nincs többé törvény. És ha nincs törvénv, a világ se világ, és az ember se ember.” — mindenkinek fejét követeli kire csak ráfröccsen a bűn sara. Oresztész nem vállalja ezt a véres bosszút: „Én nem bosszút hirdetek; az igazságot. Nem igazság az, ami árt az embernek.” A kiteljesedő tragédia alapja: mindketten egyet akartak, „megszabadítani a várost”, de két különböző felfogásban. Annak érdekében, hogy valamelyik akarat élhes. sen, az egyiknek el keli pusztulnia. Elektra támad; igazáért rárohan szerelmére, bátyjára, Oresztészre. Hazugsággal vádolja. Oresztész megpróbál megálljt parancsolni, de késő, védekeznie kell. Villan Agamemnon régi tőre kezében. Elektra szinte belerohan; önpusztító igazságnak érezzük a tettet. Elektra vért követelő igazságkeresése nem lehet a világ sajátja: s aki a lehetőségek figyelembevétele nélküj keresi igazát, és minden áron, az elpusztul. Azért Oresztész győz, mert a lehetőségek győznek az abszolút fölött. A „szolnoki kísérlet” nagyszerűen sikerült, a pódiumról is megkaptuk az írói mondanivaló lényegét. A jelzett színpadon — mennyivel nehezebb feladat elé állította a pódium a két művészt, mint a Nemzeti több játéklehetőséget engedő színpada — nagyszerű küzdelem folyt. Elektra ott égett el a szemünk előtt, szeretett, hirdette igazát, gyűlölt — és démoni megszállottsággal belehalt az igazába. Berek Katalin maga egy szép mívű lant. önmagával harmóniában mindent eljátszik Elektrából, színészi kvalitása sok húrú hangszerén. A tépelődő Oresztész, Kálmán György erős igazságában is végigszenvedi Elektra önpusztítását; az írói gondolattal teljes azonosulással játszik. A Premier Színpad első előadása óriási sikerrel zárult. a résztvevők sokfélesége meggyőzhette az aggályosko- dókat arról, hogy nemcsak egy szűkkörű közönségréteg érdeklődik a Pódium Színpad tematikája iránt. Hallottunk ugyanis olyan véleményeket, hogy a Tisza Szálló aulája a sznobok gyülekezőhelye lesz... Leírtuk ezt a tüskés felfogást is hiszen mindenkinek jogában áll elmondania a véleményét, nekünk is, így megjegyezzük: mintha szolnoki divattá vált volna, hogy az igényesebb, a nagy társadalmi problémákat felvető művészi alkotások iránt őszintén érdeklődőket már okvetlenül sznoboknak kell kikiáltani. Könnyen félreérthető ez az álláspont: már-már arra gondolunk, hogy éppen ez a meggyőződésnélküli vélemény súrolja a sznobizmus ha tárát •••! vagy legalább is azzal rokon magatartás. Tiszai Lajoc
