Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-10 / 7. szám

1WJ9. Január Kt. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Képzőművészet és népművelés (Tudósítónktól) Előzetes felmérések, tájékozódás alapján nyu­godtan elmondhatjuk, hogy megyénk képzőművészeti általános műveltsége, az ál­talános ismeretanyag sajnos igen alacsony színvonalú. (Természetesen ez nemcsak Szolnok megyére jellemző). Igaz, hogy felszabadulásunk óta közkincs a képzőművé­szet, a műgyűjtemények, a könyvtárak, hogy a megyei múzeumok állandó és idő­szaki kiállításai nagymérvű propagandával próbálják be­csalogatni a város közönsé­gét, hogy tárlatvezetésekkel, kiadványokkal, katalógusok­kal, vezetőkkel kísérlik kö­zelebb hozni a közönséghez a szépművészeteket — még­is az eredmény csak nagyon lassan mutatkozik. A megye- székhelyen, és néhány mú­zeummal rendelkező város­ban — (például: Karcagon, Jászberényben, Túrkevén, Tiszaföldváron) összehason­líthatatlanul jobb a helyzet De már községi színvonalon szomorú a statisztika. Azokon a helyeken, ahol a fiatalok előképzésben ré­szesültek, összehasonlíthatat­lanul nagyobb az igény a művészeti előadásokra, kiál­lításokra, mint ott, ahol er­re egyáltalán nem volt lehe­tőség. Hiába van a könyv­tárakban szép kiállítású, is­meretterjesztő, könnyebb igényű — képzőművészeti könyv, ha nincs meg iránta az érdeklődés. Hiába ren­deznek a művelődési házak kiállításokat, ha — ismeret híján — nem tekinti meg senki azokat. Hiába tartunk TIT keretében művészeti előadásokat, ha a hallgató­ság a legminimálisabb isme­retanyaggal sem rendelke­zik, és értetlenül áll még a magyar művészet közkin­cseivel szemben is, A probléma egyre égetőbb, mivel korunk egyre bonyo­lultabb művészetet szül, megértésük még a hozzáér­tők számára is új és új ta­lányokat vet fel. Hogyan lehet kívánni attól, aki rend­szeresen soha nem foglalko­zott művészettörténettel, — hogy értő közönséggé vál­jék? Pedig a művészet élvezete csodálatos ajándék. Van akit a zene tökéletesen megnyug­tat, mások egy irodalmi al­kotás olvasása közben pihe­nik ki a napi munkát. Egy színházi est élmény a hoz­záértőknek. Ugyanúgy egy tárlat, egy-egy különösen át- érzett műalkotás sokszor hosszú időre, ritkán egy életre élményt adhat. Ezért kellene szélesíteni a „vájt- fülűek” táborát. A szép él­vezetére megtanítani azokat is, akik ha értenék, talán örökre vonzódnának ahhoz, ami nekik szól. Szolnokon működik az ország egyik legrégibb művésztelepe. Ha­gyományaiból kifolyólag is legerősebb oldala a táj fes­tészete, a közvetlen környe­zet, a földek, a dolgozó em­ber megjelenítése. Egy-egy tárlaton szinte kitárul egész valójában az Alföld, az itt élők világa. Ha éppen ennek a vidéknek szülöttei nem értik meg ezt a művészetet, ugyan kik lennének hivatot- tabbak erre? A Ságvári Endre művelő­dési ház, mint népművelési központ igen figyelemre méltó tervet szándékozik megvalósítani az elkövetke­zendő években. Néhány köz­ségben kísérletet akar vé­gezni abból a szempontból, hogy bebizonyítsa, milyen eredményeket érhet el a. helyi művelődési ház a mű­vészeti nevelésben, ismeret­adásban, rendszeres, alapos tevékenységgel. Elsősorban a kijelölt községekben fel­mérik a jelenlegi állapoto­kat, a képzőművészeti mű­veltség fokát, az érdeklődés fokát, az ismeretanyagot, s azt, hogy milyen az a leg­optimálisabb színvonal, ahol a foglalkozásokat még min­denki számára érthetően el lehet kezdeni. A felmérés után első­sorban kiderül, hogy kik azok a községen belül, akik­re számítani lehet gyakor­lati és elméleti ismeretadás szempontjából. Ezek után rajzszakkört, mintázó, vagy díszítő művészeti szakkört indítanak, és emellett folya­matos előadássorozatot, a képzőművészet történetének, a technikáknak megismerte­tésére. Egy rövid időszak eltelte után kiállítások ren­dezésével, tárlatvezetésekkel (Szolnokon és Budapesten) mutatják be élő anyagon az előadásokon elhangzottakat. Ezenkívül több szórakoztató kapcsolódó programot ter­veznek, vetélkedőket, verse­nyeket, stb. amelyek egy­részt serkentik a hallgatósá­got, másrészt bizonyítják az előrehaladást. Egri Mária Lengyel vesével él egy magyar lány Varsóban, a Nowogrodzka utcában van az első számú belgyógyászati és az első számú sebészeti klinika, ahol egy 21 éves budapesti lánynak visszaadták egész­ségét. A fiatal lány évek óta sú­lyos vesegyulladásban szen­vedett, állapota egyre rom­lott. Tavaly áprilisban már az úgynevezett veseelégtelenség állapotába került, amikor a betegek élete vagy rendsze­res művesekezeléssel, vagy veseátültetéssel menthető meg. Az egyes számú belgyó­gyászati klinika, élén Orlov- szkd professzorral, haladék­talanul vállalkozott arra, hogy a beteget előkészíti a veseátültetésre. Áprilistól szeptemberig kellett azon­ban várni megfelelő vesére. Ez alatt az idő alatt a bete­get rendszeres művesekeze­léssel tartották életben, míg szeptember 25-én egy bal­eset következtében elhunyt lengyel veséje alkalmasnak bizonyult az átültetésre. A műtétet a sebészeti kli­nikán Nielubowics profesz- szor és fiatal munkatársai végezték el, s a baleset ál­dozatának másik veséjét egy lengyel lányba ültették át. Ezzel a műtéttel egyidejű­leg a betegek saját veséjét M eltávolítottak, hogy azok az átültetett vese működését ne veszélyeztessék. Egyébként a fiatal magyar lány a klinika tizenötödik veseátültetett betege, a meg­operáltak közül tíz életben van és jól érzi magát A veseátültetéssel foglal­kozó lengyel orvosok ered­ményeit külföldön is szá­mon tartják. Érdeklődő or­voskollégák látogatnak el hozzájuk Angliából, a Szov­jetunióból, Amerikából és más országokból is. Vísshálóxat a lakosság segítségével — CSAKNEM 100 ezer fo­rinttal járult hozzá a lakos­ság, a termelőszövetkezetek és a vállalatok a vízhálózat fejlesztéséhez Mezőtúron. — Így tavaly 782 folyóméter­rel bővült a vízhálózat. A korábban megrendelt, — s hiányzó eternit csöveket a vállalat decemberben leszál­lította, s ezzel az idei víz­hálózat fejlesztés is biztosít­va van) Műtárgyak 240 ezeréit Az ó-évben csaknem 240 ezer forint értékben vásárolt műtárgyakat — a Magyar Nemzeti Múzeum újkori osz­tálya. Az új szerzemények között van például az a kasmír-kendő, amelyet 1844- ben Szendney Júlia ajándé­kozott barátnőjének Dra- vetz Magdolnának. Az új szerzemények listáján szere­pel Görgey Arthur szab- lyája és egy fényképalbum, amelynek címe „Görgey Arthur baráti és családi körben 1898-tól fogva”. Az album 27 fényképet tartal­maz, a felvételeket Görgey rokona. Latinovits Endre ké­szítette. Különlegesen szép a múzeum tulajdonába ke­rült XVIII. századi Erdély­ben készült csecsemő fő- kötő. Baranyai Ibolya betegségéből felgyógyulva tegnap újra átvette a Mona Marie címszerepét. Képünk a darab egyik jelenetét álvázolja Baranyai Ibolyával és Újlaki Lászlóval. Szanálási bizottságok a veszteségesen gazdálkodó szövetkezetekben Megyénk termelőszövetke­zetei — összességükben — eredményesen gazdálkodtak 1968-ban. Az előzetes adatok szerint 3,8 millió forint hal­mozott termelési értéket pro­dukáltak, mely több az elő­ző évinél. A tsz-ek árbevéte­le is magasabb lesz, mint 1967-ben volt. Am az elemi csapás és egyéb okok következtében kilenc közös gazdaság átme­netileg fizetésképtelenné vált. Bevételeikből a leg­szükségesebb kiadásaikat sem tudják fedezni. A vesztesé­ges szövetkezetek szanálásá­ról a 29/1968. (X. 25.) PM— MÉM sz. együttes rendelet intézkedik. A veszteséges tsz-ek problémáit az állam segítségével rendezik. — Az MNB-4Ő1 több évre szóló szanálási hitelt kapnak ki­adásaik fedezésére, de csak költségvetési óvadék mel­lett. Ezt a szövetkezeteknek saját erejükből kell kigaz- dáikodniok. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága kinevezte a szanálási bizottságok elnö­keit és azok tagjait. A bi­zottságokban mezőgazdasági és pénzügyi szakemberek vannak. Részükre tegnap délelőtt Szolnokon, a me­gyei tanács székházában Nyíri Béla, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese tar­tott eligazítást, tájékoztatást. A bizottságok az érintett közös gazdaságokban a na­pokban munkához láttak. Megbízatásuk felelősségtel­jes, hisz őszintén, befolyás­tól mentesen kell elemez- niök e szövetkezetek helyze­tét és kell javaslatot ten- niök a problémák megoldá­sára. A veszteséges szövetkeze­tek nagy többsége koráb­ban közepesen gazdálkodó egység volt Az anyagi csőd­jüket minden bizonnyal nemcsak az aszály okozta. A vezetés hibái, a helytelen vetésszerkezeti változtatások is hozzájárultak jelenlegi hely­zetük kialakulásához. Úgy­szintén a reálisnál maga­sabb személyi jövedelmek is. mélyet a biztonság, a fel­halmozás terhére osztottak több éven át. A bizottsá­gok feladata, hogy feltár­ják a veszteség okait, ele­mezzék azokat és a helyi adottságoknak megfelelően javaslatot dolgozzanak ki a gazdálkodós javítására, a pénzügyi rendezésre: egy­szóval a helyzet megváltoz­tatására. A szanálási bizottságok január végén, február elején fejezik be munkájukat. Je­lentésüket a megyei tanács végrehajtó bizottsága is meg­tárgyalja, s dönt a szanálá­si hitelek nagyságáról, fo­lyósításáról. Hogyan jutunk a Holdra ? Érdekes, sokat ígérő elő­adás kezdődik ma este 13 ' órakor a Fiatal Értelmisé­giek Klubjában (Szolnok,' Kossuth tér 4.). A klub vendége, Nagy István György mérnök, az Élet és Tudo­mány munkatársa tart elő­adást a holdkutatás legújabb eredményedről és távlatai­ról. Tiszai aratás Jégpáncél borítia a me­gyénket átszelő folyókat. A Tisza mintegy 180 kilomé­ternyi megyei szakaszának 8o százalékán 6—16 centi­méter vastag a jég. A jég-: mező összefüggő, csupán né­hány helyen szakad meg, ahol viszont erősen zajlik. Egyelőre jégtörésről nincs szó. A folyó különben is teljes hosszában apad. Szol­noknál például mínusz 35 centiméter a vízállás. A Zagyva teljes nyugalmi állapotban van. A 84 kilo­méteres megyei szakaszon végig 10—16 centiméteres jég alatt foljjdogál. Csak­úgy mint a Körös. Kölcsön gyárépítéshez Selyp Heves megyében van, Hatvan fölött. Van cukor­gyára, cementgyára, s idén épül ott egy azbesztcement­cső gyár is. Mindez annyiból érinti megyénket, hogy a Szolnok megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat a csőgyár építési költségeihez 2 millió forint kölcsönnel járul hoz­zá. A vállalat igazgatóját, dr. Polónyi Szűcs Lajost meg­kértük, mondja el, mi ennek a patronálásnak a háttere. — Ott kell kezdenem, hogy tavaly év végén alakult egy országos egyesülés, amely az ország tanácsi víz- és csator­namű vállalatait fogja össze, s a neve: Tanácsi Víz- és Csatornamű Vállalatok Anyag- és Gépbeszerzési Egyesülése. Körülbelül 28— 30 megyei és városi vállalat a tagja. Az egyesülés célja, hogy a beszerzési feladatokat a vállalatok helyett elvégez­ze, hiszen — különösen im­porttermékeknél — nagyobb tételekre könnyebb szerző­dést kötni. így egyúttal biz­tosított a nehezen beszerez­hető anyagok — mint például a betonvas, cement, valamint pvc-azbesztcement, acélcsö­vek — igazságos elosztása is. — Főleg az utóbbiak je­lenthetnek állandó problé­mát; amikor egy-egy vízve­zetékhálózat építése félbe­marad, a víz- és csatorna- művek általában a nyomó­csövek hiányára hivatkozik. — Valóban, tavaly csupán 65 százalékban tudtuk a me­gyében a tervezett csatorná­zást elvégezni. A szükséges 70 helyett csak 40 kilométer­nyi csövet kaptunfc — Tehát a selypi azbeszt­cementcső gyár építését mint érdekeltek segítik? — Pontosan. Az előbb em­lített országos egyesüléshez tartozó vállalatok, s közöttük mi is, hozzájárulunk a beru­házási költségekhez — ki-ki csőigénye szerint. — Mi két­millió forintot ajánlottunk fel kölcsönképpen, s ezért évente 500 tonna csövet biz­tosítanak majd számunkra. Ezzel megoldódnak a csőel­látási gondjaink, természete­sen csak a gyár felépülésével. — Az idén milyen lesz a csőellátás? — Sajnos, a tavalyihoz ha­sonló. A tervek szerint 67 ki­lométer vízhálózatot építünk ki, de az első negyedévi cső­megrendeléseinket eddig még csak 20 százalékban igazol­ták vissza. Az időjárás, illetve a vas­tag jég kedvsz a ..téli ara­tásnak”. Jelenleg három­százötven munkás vágja a rozsét. A jövő héten ennek duplája dolgozik majd a be­fagyott folyókat szegélyező füzesekben. A most levágott rozsét a nyáron a folyam­szabályozási munkáknál használják fel. A kitermelt fa pedig a II. vízlépcső bal­parti tározó töltéséhez kell. Ehhez a munkához már eb­ben az évben hozzáfognak. A téli időszakban mintegy 240 ezer kéve rozsét vágnak le, illetve csaknem 32 ezer köbméter fát termelnek ki. D. M. Gázrobbanás Szolnokon Egy haláos áldozat Az abonyi úti olajos-lakó­telep egyik lakásában, ahol a gázrobbanás történt, este hat órakor csak az IKV és a földgázszolgáltató vállalat helyszínre sietett szakembe­reinek zseblámpái világítot­tak. A gyér fénynél is borzal­mas látvány tárult a ripor­ter szemei elé. A két és fél­szobás lakás minden ablaka kitört, a bútorok, felszerelé­si tárgyak tönkrementek. A kisebb szobában, ahol a rob­banás történt, a falon meg- szenesedett polcok feketéllet- tek. Rajtuk a felismerhetet- lenségig eltorzult színes mű­anyag játékok álltak. Az udvaron két heverő roncsai feküdtek. Ezek ég­tek a legnagyobb lánggal. Elsőnek a szomszédék fia, ifjú Perger Béla hatolt be Oczella Ferenc lakásába, aki a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat építési üzemvezető­je volt. — A robbanás körülbelül háromnegyed 4 és 4 óra kö­zött történt. Egyebet nem láttam, csak azt, hogy a bor­zasztó, házrengeiö robbanás után óriási láng csapott ki Oczelláék szobájának abla­kán — mondta Pérger Bé- láné, aki még a történtek után két órával sem tért egé­szen magához. — Ügy, ahogy voltam, ing­ben átrohantam Feri bácsi-. ékhoz — mondta ifjú Perger Béla. — A kitört konyhaab­lakon keresztül hatoltam a lakásba. Csak a konyháig ju­tottam, mert az előszoba és a kis szoba lángokban állt. Ekkor a szemben levő ben- zinkúttól hoztak egy poroltót és azzal eloltották az előszo­ba füzét, a szőnyeget kidob­tuk, de a kis szobában csak a tűzoltók tudták az égő bú­torok füzét eloltani. A 38 éves Oczella Ferenc, aki két gyermek apja, a gáz­robbanás következtében éle­tét vesztette. A robbanás okának megállaDÍtását a rendőrség a földgázszolgál­tató vállalat szakembereinek bevonásával folytatja. 5? bognár -m

Next

/
Oldalképek
Tartalom