Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
1909. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Algyő 168... Mit mondott Olejnyikov a tolmácsnak? Pusztán ennyit: — Ez a kút most olyan, mint a síró csecsemő, akinek az anyja cuclit dugott a szájába. Hallgat már, de még nem alszik. Amíg meg nem -öljük”, nincs fényképezés. Aztán nem bánjuk. A szovjet olajbányászok amint megebédeltek üzentek, most van egy kis idejük a számomra. 4. Az orosz „stáb” főnöke Alekszander Boriszovics Ti- mosuk, a kőolajipari minisztérium főosztályvezetője. — Wem lehet több negyven évesnél. Mongoloid arc, fekete, szúrós szemek. — Hát tessék, kérdezzen — mondta barátságosan. — Mivel oltották el a tüzet? — Turbóreaktiv repülő- gépmotorra rászerelt vízágyúkkal, amelyeknek sugarát a kipufogó-gáz porlasztja el. Két esztendeje használjuk ezt a technikai megoldást, jó eredményekkel. Itt ia sikerült a bevetés. — Hogyan vélekedik a magyar olajbányászokról? — Mindenre elszánt, vasakaratú embereket ismertünk meg bennük. Rendkívül szervezetten, nagy hozzáértéssel, energikusan dolgoznak. A többiek helyeslőén bólintanak Alekszander Boriszovics a szivük szerint beszélt. Iván Gyeniszovics Olejnyikov ötvennyolc esztendős, hatalmas termetű, kaukázusi olajmunkás. — Mióta dolgozik a szakmában? — kérdeztem: — Harmincnyolc éve. — Honnan érkeztek ide? —A Csicseny-Ingus autonóm köztársaságbeli Groz- ntjbó L —..Irt már haza a családjának? — Még nem. Régen volt az, amikor még féltettek. Fiatalkoromban indulás előtt mindig megölelt a feleségem és azt mondta: „Iván Gyeniszovics, kérlek, vigyázz magadra”, Azóta megszokta, hogy örök veszélyben élek. Most, a búcsúzásnál csak annyit kérdezett, hogy soká maradok-e. Azért Moszkván át üzentem az enyéimnek, semmi baj nem ért, nagyon jól vagyok. — Mikor kapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, és miért? — Éppen tíz esztendeje, a kútmentésben élért eredményeimért. — Hány kitörésen dolgozott? — Nem számoltam, de úgy hiszem, több mint száznál. — Tud arról, hogy a magyar brigádok mérgeseik a vízágyúzás miatt? Elmosolyodott. — Észrevettem. De az biztos, és csak így biztos, hogy nem érheti baj őket. Ha vége lesz a mentésnek, majd megbékülnek. Kifogytunk az időből, A szovjet mentőcsapatnak indulnia kell. Timosuk még néhány percig tanácskozott az embereivel. Zárt ajtók mögött. Valaki befutott a kútról a jó hírrel: „Már a kilencedik csavar is fog’’. A főhadiszálláson ez osztatlan örömöt váltott kL 5. Dr. Bán Ákos, az OKOT vezérigazgató-helyettese, az Algyő 168 parancsnoka, a kitört kút legádázabb ellen§0gg' — Mikor értesült először az itt történtekről? — Kijevben. Éppen hazafelé tartottunk Moszkvából. Csapon aztán vettem egy újságot, abban olvastam az első részletes beszámolót. És másnap már lejöttem. — Fáradt? — Én nem lehetek az. Hosszú órákon át állt kinn a kútnál. Ezért úgy kell beszélni vele, mint a nagyothallókkal. — Még annyit akarók mondani. hogy mindenki rendesen, kitartóan, $ziwel-lé- lekícel dolgozik. Nagyon sápadt volt. Látszott, nagy erőfeszítésébe kerül, hogy tartsa magát Később bement hozzá a mentőorvos. A vezér túlsók gázt szívott be. Ezért lett rosszul. Délután három óra felé járt Rangli István, a csőszerelők vezetője vidám történetbe kezdett Azt mesélte el, huszonhét évvel ezelőtt hogyan kergette meg Lovásziban a bivalycsorda. Ha nincs a közelben az a fűzfa, bizony meglehet, hogy alaposan megtaposták volna. Hahotázott az egész főhadiszállás. Akikor belépett az öreg egyik fiaital munkása Azt jelentette, hogy valamivel nem boldogul. Pista bácsi kedélyesen hátbavere- gette. — Édes fiam, a munkaiszonyodat igazán átváltoztathatnád már munkaviszonnyá. 6. Pápa Aladárral — ká tudja ezen a napon már há- nyadszorra — ismét kimentünk a kúthoz. Mind a tizennégy csavar köttöt! A munkások arcán nem az öröm fénye ragyogott Valamennyi algyői harcos a holnapra gondolt. Igen, holnap, a küzdelem huszonkettedik napján megölik a kutat. — hogy rend legyen végre; Este, a munkaértekezletein dr. Bán Ákos felvázolta a fojtási művelet tervét — Megkíséreljük a kút megölését. Emberek, sókkal nagyobb veszélyben fogunk dolgozni, mint bármikor. — Ezért a biztosító szolgálattól fokozott éberséget, szigorúságot várok. Mindannyiunkért. Dunai Pál rendőralezredes, a védelem parancsnoka tömören válaszolt: — Minden rendben lesz. 7. Pál Aladártól elköszön- tömben még megkérdeztem. — Aztán mikorra hal meg a kút? — Ha minden jól megy, délelőtt. Es senki sem gondolta, hogy csütörtökön • féltizenegykor... (Folytatjuk) Fábián Péter 1919-1949 A munkásiíjúság mérföldkövei Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a része azoknak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyarországában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dolgoztak, de nem ment ritkaságszámba a 14 órás munkanap sem. A tíz, tizennégy éves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, erejüket meghaladó nehéz testi munkája ezidőszakban szinte általános volt. A hírhedt 1884. évi, a ta- noncok tanviszonyát szabályozó VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a fiatal, már 12 éves korában elszegődhessen inasnak és „kivételes esetben” megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori volt. A tanon- cok a hosszúra nyúlt munkanap után esténként és vasárnap jártak tanonciskolába, így még vasárnap sem pihenhettek. ötven éve, 1919. január 13-án a budapesti utcán sápadt arcú, horpadt méllű, rosszul táplált inasok vonultak végig zászlaikon e jelszóval: ..Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Követelték, az 1884 évi reakciós és embertelen tanonc- törvény eltörlését, s a nappali tanoncoktatás bevezetését. A sápadt arcok kipirulnak, amikor jogos követelésüket hangoztatják. A január 13-i tanonctün- tetésre a polgári demokratikus kormányzatnak is fel kellett figyelnie. Január 21- én a Kereskedelemügyi Minisztériumban tartott tanácskozáson Lékai János az Ifjúmunkások Országos Szövetségének képviselője kijelenti: „A tanonckérdésnek csak olyan megoldásába nyugodhatunk bele, amely a mai tőkés társadalmi rend mielőbb várható nemzetközi összeomlása után felépülő szocialista tá"sadalmi rendbe átvihető... Ennélfogva nem lehetünk tekintettel a mi osztálvérdekeinkkel ellentétes semminemű tőkés érdekelt- ségre.-’’ A polgári demokratikus kormánvzat, mint számos egvéb más kérdésben is csak a fontolva halogatásig jutott el. A kizsákmányolt ifid proletárok gondjait, mint számos egyéb más súlyos társadalmi kérdést csak á Tanácsköztársaság oldotta meg. TÍZ nappal március 21-e után, rendelet jelenik meg, mely megtiltja a ta- noncok bántalmazását, elbocsátását az esti és vasárnapi tanoncoktatást, korlátozza a tanoncok munkaidejét valamint kötelezően előírja, hogy a tanoncokat tilos házi munkára felhasználni. A Kommunisták Magyarországi Pártjának napilapja, a Vörös Űjság így ír: „Minden^ amit teszünk, értetek teszünk ifjú munkások”. S a Tanácsköztársaság 133 napja alatt végre emberszámba veszik az ifjú munkást gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődéséről, pihenéséről. A Tanácsköztársaságol ugyan megdöntötték, de az ifjú munkásokban tovább élt gondoskodó, emberséges szelleme. 1948. fordulópont a felszabadult Magyarország életében. — A proletárdiktatúra győzelmével — pontosan húsz esztendővel ezelőtt — 1949. január 14-én az országgyűlés törvénybe iktatta az iparostanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karzatán aligha hallgathattak törvényjavaslatot valaha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás, a Ganzból, a BESZKÁRT-tól és más gyárakból, üzemekből, akiket meghívtak az ország- gyűlés ülésére. A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A modern iparitanuló intézetek és otthonok a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy az ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré váljanak, a munkáshatalom vívmánya. Ennek kezdete ötven évre nyúlik vissza, amikor azok a sáoadt arcú. meggyötört tekintetű inasok vörös zászlók alatt az utcára mentek tüntetni. (boros) A mezőtúri téglagyárban s nyerstégla gyártását november közepén befejezték, • jelenleg az égetés folyik, a félkész termékből. Decemberben 2 millió téglát égettek ki, s az elkövetkezendő hónapokban la megközelítik ezt a mennyiséget. Kemencébe rakják a félkész téglákat égetésre. A kiégetett téglákat az udvaron tárolják, ahonnan folyamatosan szállítják a vasútra. Krónikus mérleghiányosból a közepesek sorában A korábbi években többször írtunk a kunhegyesi Lenin Tsz helyzetéről. Beszámol, tunk róla, hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezetben stag" nál a termelés; a hozamok alacsonyabbak, a bevételek nem fedezik a kiadásokat. A gazdaságban krónikussá vált a mérleghiány. Hat év alatt — 1961-től—1966-ig — csak egyszer nem volt itt mérleghiány, s a deficit összege megközelítette a 13 millió forintot A Lenin Tsz eredménytelen gazdálkodását — sok egyéb tényezőn kívül — a hozzá nem értő Vezetés is okozta. Többször kísérleteztek itt elnökökkel: sikertelenül. Egyik-másik tovább zül- lesztette a gazdálkodást Elfogyott az állami dotáció, s minden maradt a régiben. Végül 1966 tavaszán Vona István — a jelenlegi elnök — a vízgazdálkodási társulattól került a gazdaság élére. Kilátástalan örökséget vett át. de vállalta a küzdelmet. Mások mondják róla; sok éjszakázásba került, mig előbbre jutottak. A szövetkezetben az állat- tenyésztés szerkezetén is változtattak. Növelték a baromfi, csökkentették a sertésállományt. Az idén ötszázzal kevesebb hízót adnak s 200 ezer vágócsirkét szállítanak a baromfiiparnak. Mindkét állattenyésztési ágazat abrákigényes ezért sem lehetett őket egyforma szinten tartani. A gazdaságban 48—53 napra, 1,20—1.30 kilós átlagsúllyal, kevés abrakkal nevelnek csirkét. A nevelés még a csökkentett átvételi árakkal is gazdaságosabb itt, mint az elavult ólakban, hízott sertés. Ezért a kihasználatlan épületeket is baromfiólakká alakították át. Az alacsony részesedés miatt a tagok is elkedvetlenedtek. Érthetően, hisz 8 ezer forintnál is kisebb jövedelemből nem lehet megélni. Ezért a fontosabb munkakörökben növekedett az alkalmazottak száma. Ezek jövedelmét már 1966-ban is garantálták. Az állattenyésztők és a növény- termesztők a mukatgység mej* lé prémiumot kaptak. De a munkaegységnek nem sok beAz egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény 600 —700 forint körül, tehát a mélyponton mozgott. A gazdaság eladósodott Az említett időszakban 17,7 millió forint közép- és hosszú lejáratú hitele volt. A tagok életkörülményei is rosszak voltak. Az egy dolgozó tagra jutó évi átlagos jövedelem a 8 ezer forintot sem haladta meg. E néhány gazdasági mutató élénken szemlélteti a szövetkezet helyzetéi. A Lenin Tsz-ben a vetésszerkezet egyszerűsítésével kezdték. A korábbi 25-ről 15- re csökkentették a növényfélék számát. A szövetkezetben azelőtt állandósult a takarmányhiány. Évente 50—100 vagonnal kevesebb abrakta- karmáy termett, melyet drágán kellett megvásárolni. De a széna sem volt elegendő. Ezért 7-ről 15 százalékra — ezer holddal — növelték a pillangósok területét. Kihord- ták az évek óta felgyülemlett istállótrágyát. Több árpát és kukoricát vetettek. Hosszú idő óta elsőízben: nem kell takarmányt vásárolniok. A növénytermesztés hozamai az utóbbi két év alatt jelentősen emelkedtek. 1966- ban a belvíz két milliós kárt okozott a mélyfekvésű földeken. Az aszályt könnyebben elviselik Kunhegyesen, mert öntözhetnek. Tavaly pl. ezer hold kapott mesterséges csapadékot. A gazdaságban 1967 —68-ban búzából 11.7, illetve 11,2, ősziárpából 13, illetve 15,6, cukorrépából 207, illetve 180 mázsás átlagot értek el. A napraforgó csaknem 300 holdon tíz mázsa feletti hozammal fizetett. Jó eredmények ezek. hisz a szövetkezet földjének több mint a fele szikes. csülete volt, mert a tervezettnél sokkal kevesebbre alakult. A meggyőződést, a szép szót tettekkel kellett alátámasztani. Tavaly az össztag- ság részesedését garantálták már. A tervezettnek 80 százalékát minden hónapban kifizették. A növénytermesztők 700—1000. az állattenyésztők 1200—1500 forintot kaptak. A gépesítésben dolgozók 2000 forint felett kerestek. Az emberek is megnyugodtak, látják a fejlődést és bíznak a szövetkezetben. A bizalom visszatérése különösen jelentős az ilyen gazdaságban, mint a kunhegyesi. A szövetkezet 1967-ben és 1968-ban — mint kedvezőtlen adottságú gazdaság — közel 1—1 millió forint állami dotációt kapott. A saját erőfeszítéseken túl ez is jelentősen hozzájárult a gazdaság megszilárdításához. Az idén már nem kapnak dotációt, de szükségük sincs rá, megállnak a saját lábukon is. Az 1968. évi gazdálkodási tervet előreláthatóan 105 százalékra teljesítik. A hozamok emelkedtek, a költségek csökkentek. Az 1 holdra jutó bruttó termelési érték 1700 forint körül lesz. Megyei átlagban ez még mindig alacsony, de a szövetkezet korábbi gazdálkodásához képest igen jelentős. A személyes fogyasztás és felhalmozás aránya 74:26 százalék. Ez a szövetkezet azelőtt szinte semmit sem ruházott be. Az utóbbi években — kölcsön nélkül — az amortizációs alap terhére évenként másfélmillió forintot költött a fejlesztésre. Magtárak, kombájnszérű, növendék marhaistálló és csibenevelő létesült. Gépeket szereztek be. Az idén befejezik a szarvas- marha állomány tbc-mentesí- tését. A szövetkezetnek távlati terve van. Korábban 34 kilométer volt a tsz hossztengelye s a szállítás nagy költséget emésztett fel. Í967. év őszén a helyi Vörös Csillag Tsz-szel 1500 hold földet elcseréltek. így a távolság 8 kilométerrel csökkent. Az úgynevezett Putrizugban a juh- és a növendékmarha tenyészetet fejlesztik. E terület nagy része öntözhető s a mesterséges Jegelőtelepítés ügyében a karcagi kutató intézettel tárgyalnak. A szövetkezet két év alatt nagy léptekkel fejlődött. Az elnök úgy látja hogy a tagok szorgalmával (visszatért a bizalmuk) a szakemberek hozzá értésével és a pártszervezet segítségével. A tsz-ben csaknem száz kommunista dolgozik, s három pärtalapßzerve- zet megfelelően mozgósítja az embereket a közösség érdekében. A csúcsvezetőségnek több ideje jut a távlati tervek kimunkálására. A bizalom jele az is. hogy a szakemberek, szakmunkások sem alkalmazottak már az idén, 82-en léptek be a tagok sorába. összességében: a Lenin Tsz kilépett a gyenge kategóriájú gazdaságok sorából, lerakta a továbbfejlődés alapjait. S ez bíztató a következő éveb gazdálkodására. Máthé László Egyszerűsített vetésszerkezet Gazdaságos lett az állattartás Garantált munkadíjazás
