Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
ItOV. Január ML SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A Mátra vidéki Fémművek sirokl gyára készíti egyedül as országban az iparban, kereskedelemben használatos és a fogyasztók által is jélismert aln fólia tubusokat. Az üzemszerű gyártás megkezdése óta eltelt nyolc év alatt a siroki- ak egymilllárd tubust készítettek. A képünkön látható tubuserdő csupán egy részlete annak az ötszáz féle termékből álló kollekciónak, amely a gyár mai választékát reprezentálja. (MTI foto — Bakos Agnes felvétele) Kétszázezer ember ellenőre Fészelcraké falusi fiatalok A baranyai termelőszövetkezetekbe legalább háromezer fiatal nő és férfi lépett be az utóbbi évek során. A közös gazdaságok arra törekszenek, hogy az ifjú családok végleg letelepedjenek a faluban. Segítséget nyújtanak nekik az induláshoz, fészekrakáshoz. Mind több közös gazdaságban kapnak házassági segélyt a fiatalok. A nagy- kozári-bogádi Virágzó Tízben például ezer forint értékű iparcikk és egy borjú a nászajándék. Az ifjú házaspárok otthont teremtő törekvéseit is messzemenően támogatják a termelőszövetkezetek. A drá- vaszabolcsi Dózsa Tsz például 22 házhelyet jelölt ki az ifjú traktorosoknak, állatgondozóknak és szakembereknek. A ’ól dolgozó tagok 15—20 ezer “onnt értékű építési kölcsönt is kaphatnak és ezt a közösben végzett munkával törlesztik le. Mentőöv a hazai piac Amit mái lefoglaltak — Papucskészítés bedolgozókkal Árviták, befoayot* ü jeíe'c Kerestem hétfőn, nem találtam, kedden szintén kiszálláson volt, szerdán ismét, csütörtökön újra... —- Mikor • lehet vele beszélni? — Talán szombaton. De ha sürgős, keresse fel este, a lakásán. Este nyolc óra volt, amikor becsöngettem Bujáki Mátyás laikus betegellenőrhöz. — Talán egy órája, hogy hazaérkeztem Tisza kürtről — mondta, miközben a lakásba léptünk. — Télen, nyáron utazik? — Igen. Jó időben motor- ' kerékpárral, ilyenkor télen autóbusszal vagy vonattal. Ha vonattal megyek, feladom a kerékpárt, mert egy községben néha harminc beteget ts fel kell keresnemj — Mióta ellenőre egy egész megyének? — A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Nines jobb — Mi lenne a jobb megoldás a táppénzesek ellenőrzésére, mert hogy ez az egyetlen ellenőr semmiképpen sem elegendő a feladat ellátására, az vitathatatlan. — Osztom a nézetét — mondta Vajda Jenőné dr., a megyei igazgatóság vezetője. — Régebben három betegellenőr tevékenykedett a megyében, amikor még jóval kevesebb volt a társadalombiztosítást élvezők száma. Annak, hogy ma csak egy funkcionál, az az elképzelés az oka, hogy a táppénzesek ellenőrzését is meg lehet olHa a barát — Nem jellemző ez a példa a szakszervezeit beteglátogatókra, de ellenőrző jellegére lehet belőle következtetni — mondta az igazgatóság ellenőrző főorvosa, drs Király István. — A szak- szervezeti beteglátogató egy kis édességet visz a betegnek. általában jó munkatársi, nem ritkán baráti viszony fűzi hozzá, nem képzelhető el, hogy annak szabálytalankodását jelentené. — A társadalmi betegellenőrzés eredménye hasonló az üzemi táppénzkifizetőhelyeket ellenőrző albizottságok munkájának erdeményé- hez. Az utóbbit sem lehetett társadalmilag megoldani — mondta az igazgatóság vezetője. Megelőzni a táppénzcsalást A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatóságához (nagyjából Szolnok megye terümegyei igazgatóságához — akkor még SZTK — 1947- ben kerültem. Hivatalsegéd voltam bosszú ideig, majd 1955-ben lettem betegellenőr. — Mi a feladata? — A körzeti orvostól kapott névsor alapján felkeresem a betegállományban lévőket. Ellenőrzőm, hogy, betartják-e az orvos rendelkezését; ha fevő betegek, ágyban vannak-e, ha járóbetegek, akkor betartják-e, a kijárásra engedélyezett időn túl nem ülnek-e az italboltban, esetleg nem dolgoznak-e? — Előfordult már, hogy Súlyos táppénzcsalókat leplezett le? , — Inkább kisebb szabálytalanságokon érek embereket. Persze, volt súlyosabb eset is, például egy tbc-s beteg, akinek asztalos volt a szakmája, betegállományban asztalos munkát végzett. megoldás ? danl társadalmi aktívákkal. — Elmondok egy példát a szakszervezeti beteglátogatókról. Az egyik vállalat dolgozóját, aki betegállományban volt — felhívta a kollegája: „Halló, Sanyikám, hogy vagy, gyógyulgatsz már?” — Igen — válaszolt a beteg —, holnapután már megyek dolgozni. „Jaj, Sanyikám, nagyon kérlek, holnapután ne gyere, maradj még egy napig táppénzen, mert én vagyok a beteglátogató és csak holnapután érek rá, hogy téged meglátogassalak.” ellenőri% ... leiéhez) tavaly már 192 ezer biztosított tartozott. 1965-ben a biztosítottak számához viszonyítva 3.5 volt az évi átlagos táppénz százalék. — (Vagyis a biztosítottak 3.5 százaléka volt táppénzes beteg egész éven át.) Egy évvel később ugyancsak 3.5 százalék, 1967-ben azonban 3.8 volt az évi átlagos táppénz százaléka. Nemcsak a biztosítottak száma, hanem a kifizetett táppénz is nőtt tavalyelőtt. Sajnos, nemcsak a biztosítottak » arányában, hanem annál nagyobb arányban, tehát effektive emelkedett a táppénz kifizetés. Nem fedné a valóságot, ha azt állítanánk, hogy a táppénz emelkedés telies egészében a nem megfelelő beteg-ellenőrzésből adódik. — Mindenesetre mérlegelniük kellene az illetékes szerveknek. hogy a táppénzcsalások megakadályozására vagy a táppénzcsalástól való elriasztásnak egyedüli útja-e a szakszervezeti beteglátogatók A SÓTARTÓ A sótartó jutott eszembe, amikor egy képzőművész ismerősömmel beszélgetve az állami megrendelésekre, a mai mecénásokra terelődött a szó. — Az a baj — mondta — hogy ma nálunk nincsenek igazi mecénások. Azt a néhány orvost, mérnököt vagy éppen maszekot, aki rendszeresen vásárol képzőművészeti alkotásokat, sem elsősorban a mű művészi értéke fogatja. Vagyontárgyakat vesznek, amibe gyümölcsözően befektethetik a pénzüket. — És az állam? — Látod, ez az. Az állam az egyetlen megrendelő, monopóliuma van ezen a területen. Az a művész, amelyik meg akar élni, az államnak dolgozik. Mindig ugyanazt az igényt kell kielégítenie, ebből adódik aztán az elszürkülés, az uniformizálódás. Mit gondolsz, miért van manapság annyi felemelt karú köztéri szobor? Elveszik lassan így a művészek egyénisége. Miért nem bízzák ránk, milyen szobrokat, képeket akarunk csinálni? Minek kell diktálni? A festők még aránylag könnyebb helyzetben vannak; megfestenek a Képcsarnoknak hetente egy képet, aztán azt csinálhatják, amihez kedvük van A szobrász azonban, ha saját magának akar dolgozni, vagy miniatűr szobrokat gyárt, vagy az ingét is ráfizeti az anyagra, az öntésre, és egyáltalában nem biztos, hogy megveszik utána a kész művet. Henri Moore, azzal a jövedelemmel, ami neki van, nvueodtan kísérletezhet — jó szobrokat is csinál — mi nem. Ismerősöm érvelésében tagadhatatlanul volt logika, s némi igazság is, nekem mégis a sótartó jutott eszembe. Benvenuto Cellininek, a reneszánsz híres szobrászának talán leghíresebb műve. Hogy miért éppen ez? Mert születésének körülményeiről fent maradt magának a művésznek a vallomása. önéletrajzában írja egy helyütt, hogy nagyon büszke, mert megrendelést kapott rá. örömét csak fokozza, hogy a megrendelő kikötésekkel is élt, s ez nagy megtiszteltetés. Milyen nehéz lesz eleget tenni a megrendelő kívánságának, úgy, hogy az művészileg is megállja a helyét. A megrendelő tehát sótartót kívánt és a mester megalkotta a reneszánsz egyik legszebb ötvös remekét. Nem kívánta pokolba az alkotó munkába beavatkozó idétlen pénzeszsákot, hanem egyenesen megbecsülésnek érezte, hogy művészileg ilyen nehezen megoldható probléma elé állította. Mint ahogy Leonardo da Vinci sem kérte ki magának, hogy Milánó hercege az utolsó vacsorát festtette meg vele, pedig mondhatta volna, hogy méltatlan hozzá ez az unásig ismételt téma, amelyet már minden falusi piktor megfestett, s hogy a herceg maradjon a kaptafájánál és ne akarjon művészetet diktálni. Nem mondta, hanem megfestette az Utolsó vacsorát, amelyet máig is , a téma legrangosabb feldolgozásának tartunk. Nagy művészettörténeti korszakok tanúsága szerint a művészet hanyatlásának soha sem az volt az oka, hogy a megrendelők „illetéktelenül” beavatkoztak az alkotói folyamatba. Minden korszakban természetes volt. hogy a megrendelő érvényesítette igényeit a művészetben is. s a legszigorúbb megkötések ellenére is születtek nagv művek. A megrendelő nélküli művészet csak a kapitalizmus szülötte, amikor kialakult az üzletember-művész típusa, amikor a művész egyben „vállalkozó” is. S ha nem is közvetlen megrendelésre, de mindig a társadalmi igények, sokszor a kereslet-kínálat direkt gazdasági törvényének figyelembevételével dolgozik. Ma nálunk valóban csak egyetlen számottevő mecénás van, az állam. Természetes, hogy ez a mecénás, ez a megrendelő is igyekszik érvényesíteni igényeit. Igen ám, de annak a bizonyos sótartó-ügynek más tanulsága is van. Az irányítás elve szükséges és helyes, nem mindegy azonban, hogy a módszere milyen. Gyula pápa a Sixs- tusi kápolna kifestésénél pontos és szigorú tematikát írt elő Michelangelónak, de abba már nem szólt bele, hogy milyen kompozíciós rend szerint, milyen színű festékek felhasználásával fesse meg művét. Az adott tematikájii, meghatározott eszmei tartalmú . mű megformálása már a művészi alkotás sajátos, magából az alkotói műhelymunkából fakadó, kívülről nem befolyásolható folyamat. Ha mégis befolyásolják, az már valóban a végeredmény, a mű kárára van. Sokszor azok az emberek, egyes személyek, akik az állam megbízásából megrendelik a műveket, egyéni ízlésüket akarják érvényesíteni. A „nekem tetszik-nem tetszik” szubjektív alapról, s nem társadalmi megfelelésük szempontjából döntenek, néha a hozzá nem értők ügyetlenségével, az alkotások értékéről. Képzőművész ismerősöm minden bizonnyal a dolog e része ellen ágált, afhikor a megrendelő — művész kapcsolatáról panaszkodott. Ba.i tudniillik ott van, ahol a társadalmi igényeket összetévesztik egyesek különböző módon fejlett egyéni ízlésük által diktált igényekkel. Rideg Gábor társadalmi munkában végzett tevékenysége? Csupán egy — de nagyon hatásos — példával szeretném bizonyítani, hogy egy önálló gazdálkodási egységnél, ahol nemi az állam fizeti a táppénzben eltöltött időt, milyen nagy súlyt fektetnek a táppénzes betegek ellenőrzésére. A rákóczifalvi Rákóczi Traben is — mint minden termelőszövetkezetben — aszociális alapból fizetik a tagok táppénzét. Nem közömbös a szövetkezetnek tehát, hogy jogosan avagy jogtalanul jutanak-e egyesek táppénzhez, s betegségük idején betartják-e a gyógyulás feltételeit vagy a háztájit művelik esetleg ólat építenek, netán háztetőt javítanak. A tsz-ben egészségügyi felelős tevékenykedik, áld a körzeti (egyúttal üzemi) orvossal szoros kapcsolatot tart fenn, minden táppénzes beteget szemmel tart és a táppénzcsalást meghiúsítja. — bognár — A szövetkezet módén választéka bőven meghaladja a százat. Képünkön ezek közül mutatunk be néhányat. A hátsó sorban a csánki fazonú, míg an elsőben an autós, valamint a kereszt ül varrott cipők láthatók. (Fotó: N. Zs.) A mezőtúri Dózsa cipőipari szövetkezet 1960-tól kezdve egészen tavalyig kizárólag exportra gyártotta termékeit Az elmúlt évben a tőkés piac viszonylag kedvezőtlen alakulása miatt a számítottnál kevesebb megrendelést kapott A szövetkezet így felszabaduló kapacitását a belkereskedelem kötötte le. A ktsz 1968-ban több mint 30 ezer pár kitűnő minőségű lábbelit szállított a hazai piacra. Az idén a tőkés országokból ismét akadozva érkeztek a TANNIMPEX közvetítésével a megrendelések. A szövetkezet vezetői ennek ellenére sem borúlátóak. A szovjet külkereskedelem ugyanis 35 ezer pár csánki fazonú cipő szállítására kötött szerződést, mig a nyugati országokkal eddig négyezer pár ras üzlet jött létre. A ktsz első negyedévi kapacitását tehát már lefoglalta a piac. A szövetkezet jóval nagyobb mennyiségben szállít a belkereskedelemnek, mint korábban. Előreláthatólag tízezer női csizmát, negyvenhárom- ezer férfi és tizenhatezer pár autós cipőt gyártanak honi megrendelésre az idén. Bedolgozói hálózat kiépítésével, tőkés kiviteli célra szeretnék bevezetni a férfi papucsok gyártását A szövetkezet cipőexportja 1969-ben százezer pár körül alakul majd. A nyugati megrendelésekkel kapcsolatos huzavonáról a főkönyvelő any- nyit mondott, hogy a TAN- NIMPÉX-szel vannak árvitáik. míg. az a tőkés vevőkkel hasonló okokból tud nehezen egyezségre jutni a mezőtúri cipők ügyében. A kapott információ szerint a Dózsa ktsz az 1968-ban élért 37-tel szemben 40 millió Ft-os ár bevétellel számol az idén. Termelési- és gazdálkodási tervét ennek megfelelően alakította ki a vezetőség. — f — P —
