Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

1009. január 3, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A grundok, udvarok védelmében A grund .......A pesti gyer­me knek ez az alföldje, a ró­nája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelent és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé..." Molnár Ferenc írja ezeket a sorokat híres ifjúsági re­gényében, A Pál utcai fiúk második fejezetében. Egy értekezleten jutottak eszem­be ezek a sorok. (Az érte­kezletet követően fel is la­poztam, mihelyst tehettem a regényt, e sorokat meg­keresve.) S hogy mi idézte fel mind­ennek az ifjúkori olvas­mánynak emlékét? Egy fel­szólalás, amely arról szólt csendesen, a tények bizonyí­tó halmazával; lassanként a mi vidéki városiakban sin­csenek már terek, négyszög­ölnyi, talpalatnyi hely sem, ahol a nyolcadik—tizedik életévüket betöltő fiúk játsz­hatnának. Vagy a leányok kézilabdázhatnának. Elfogy­tak, beépültek a grundok. Szolnokon is eltűntek a fog­híjak. Ez jó. De nincs grund, tér, gyermekek számára fut- kározási, labdázási lehetőség. Van hinta, körforgó, libi­kóka. A három, négy, ötéve­seknek. Van pad, sétány a tizenhat—tizenhét, húszéve­seknek s a nyugdíjasoknak. Van park, virágágy. Van, il­letve volt utca, ahol labdáz­ni lehetett, de parkírozó hely is kellett. Most az. A bérházak udvarai beépülnek. Kell garázsnak. Még ott a tabáni ártéri gyep s a Tal­linn körzetben egy darabka föld, ahol lehet rúgni a labdát... (Nem mindenki születik igazolt játékosnak, hogy beengedjék a salakos edzőpályára mindjárt.) .8 eltűnnek, elfogynak az iskolaudvarok. Ha tanmű­hely, tanépület, raktár épül, nem jár kisajátítás ég kár­talanítás kötelezettségével, ha az iskolának az udvara szűkül. Sorra beépülnek az iskolák tornakertjei. A me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság a napokban állapí­totta meg egyik jelentésé­ben; megyénkben a városi iskoláknak 54, a falusi isko­láknak 34 százálékában van csak tornaterem. S elfogy­nak az iskolaudvarok is, ha így megy tovább... Sem tornaterem, sem ud­var. Nem számoltuk fel a tomakerteket, grundokat, udvarokat, a labdázóhelye­ket. Csak lassan eltűnőben vannak. Máshol már nincse­nek. A tornatermek pedig nem épülhettek ilyen ütem­ben.... Fiatalok bolyongnak sok­szor falkákba verődve az utcán. Amióta már nem hintáznak, libikókáznak s messzebbre tudják dobni, rúgni a labdát, mint két rőf, mindenütt veszélyeztetik a járókelők, az ablakok, a vi­rágok, s a pádon ülők épsé­gét... Hamar elfelejtenek így játszani. Fiatalokká válnak azután nem egyszer, kiknek „nincs hangos véleményük a világról; a lányok nyúlós filozófiákkal — végtelen rágógumikkal — vesződnek, a fiúk kezében olykor fölvonít, de aztán halkan vinnyog csak tovább az elektromos gitár” — írja költőnk róluk. Menstük meg éppen ezért tenagerré váló gyermekeink­nek az iskolaudvarokat, a játszó utcákat és tereket. Nékik, nekünk, mindannyi­unknak... — Mentsük meg, mind, kivétel nélkül. Szük­ségünk van rájuk... S jó példa is álljon ott! Kunszentmártonban a József Attila gimnázium és szakkö­zépiskolának az udvara. S az udvarhoz csatolt újabb udvar a község közepén. Va­lóságos kis stadion, egészsé­ges, izmot, tüdőt, szívet ne­velő aréna Bent, a község kellős közepén, a község ve­zetőinek megértésével, támo­gatásával... Mert úgy voltak vele; ,,jó szóval oktasd, játszani is engedd”, te iskola s élet, „szép komoly” fiainkat, leá­nyainkat... <CS) Tanulmányterv a Berettyómente hasznosítására A mezőtúri Vörös Október Tsz és a szarvasi gazdaság együttműködése Sok gondot okoz a me­zőtúri mezőgazdasági üze­meknek a Berettyó és a Körös menti szikes földek művelése, hasznosítása. — Mindeddig nem sikerült tel­jesen megoldani. Sőt az utóbbi évtizedekben szak­szerűtlen öntözéssel még rontottak is a talaj állapo­tán. Tudniillik a Berettyó Az óév slágere: OLCSÓ ÁRUK BOLTJA A Szolnok—Heves megyei MÉH vállalat a múlt év augusztus 21-én nyitotta meg a megyeszékhelyen az olcsó áruk boltját. Az üzlet rövid idő alatt nagy népsze­rűségre tett szert. A vásárlók kevés pénzért hozzájuthattak — főleg a lakberendezési tárgyaikat barkácsolók — hulladék műbőrhöz, kordbársonyhoz, a háziasszonyok pedig gyári hibás tányérokhoz, evőesz­közökhöz. Az olcsó áruk boltjának választéka azon­ban egyre bővült. Az üzlet előtt, — mely egy szűk pin­cehelyiségben foglal helyet — nagyon sokszor sorban álltak az emberek. Karácsony előtt különö­sen nagy volt a tumultus, mert a MÉH olyan árukkal töltötte fel az üzletet, me­lyek ajándékként is nagy megbecsülésnek örvendtek. Ilyen volt többek között az 5 darabból álló modern vo­nalú belga alumínium lábas­sorozat és a 4 darabból álló alumínium fazék-sorozat, fe­dővel együtt. Az előbbit 127, az utóbbit 85 forintért le­hetett vásárolni. Nagy sikert aratott a kovácsoltvas gar­nitúra is, mely dohányzó asztalból, négy puffból és egy folyóirattartóval kombi­nált telefonasztalkából állt. Mindezt valóban olcsón, 391,40 forintért kaphatta a vevő. A pincehelyiségben lévő szűkös kis boltban egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek. Az augusztusban még megfelelő üzlethelyi­ségben az ünnepek előtt tarthatatlan állapot uralko­dott Az egyre növekvő áru­mennyiséget sem tudja már a MÉH megfelelő módon raktározni. Az olcsó áruk boltja kinőtte augusztusi ruháját. A vásárlók kérését is tol­mácsoljuk, amikor azt kér­jük a városi tanács kereske­delmi osztályától, segítse a MÉH vállalatot, hogy — le­hetőleg a város valamely forgalmas pontján — a meg­növekedett igényeknek és árukészletnek megfelelő üz­lethelyiséget vásárolhasson. — bj — vize szódatartalmú, s a nagyarányú rizsöntözéssel még jobban kilúgozódott a talaj. A Mezőtúrhoz közel­eső Békés megyei Szarvas várost hasonló cipő szorítot­ta. Ott azonban a kutatóin­tézet halastó gazdasága úgy­nevezett komplex hasznosí­tással megvalósította a szi­kes földek művelését. — A mezőtúri Vörös Október Tsz vezetői szerint ez az eljárás látszik eredményre vezető­nek. A mezőtúri közös gazda­ság vezetői ezért együttmű­ködést kezdeményeztek a szarvasiakkal. Együttesen készítik a tanulmánytervet a Berettyómente hasznosítá­sára. A lényege, hogy variál­ják a rizstermesztést, a hal­tenyésztéssel és víziszárnyas- telepek létesítésével. A te­rület öntözéséről továbbra sem mondanak le, de nem a Berettyóból, hanem' a Körösből öntöznek A szó- banforgó területen harminc holdnyi Holt-Körös' kanya­rog. Munka és művelődés A szocialista brigádmozga- lam hármas jelszava; szocia­lista módon dolgozni, tanul­ni, élni! Ez a jelszó így, a maga teljességében fejezi ki e mozgalom lényegét. Gyakran tapasztalható mé­gis, hogy a mozgalom kere­tén belül a munkavállalások teljesítése válik csaknem ki­zárólagossá egy-egy helyen. A kulturális vállalásokat pe­dig olyan, „járulékos” ténye­zőknek vélik olykor. Ezért városunkban, Karca­gon több ki sebb-nagy óbb üzemben, műhelyben meg­vizsgáltuk, erősödik vagy gyengül a brigádok életében a kulturális vállalások s ezek teljesítésének értéke, jelentősége? Ellátogattunk az Általános Szerelő Ktsz-be, s ott a Di­namó brigád életével ismer­kedtünk. a Béke Termelő- szövetkezetben a műhelyben dolgozó egyik brigáddal, az FMSZ-ben pedig a Haladás brigád munkájával, kialakult hagyományaival. Ily módon ipari, mezőgazdasági-gépé­szeti s vendéglátóipari dol­gozók, valamint alkalmazotti rétegek körében működő szo­cialista brigádok belső éle­tével nyílt alkalmunk meg­ismerkedni. Az iskolai végzettség és a továbbtanulás A három brigádban közép­iskolát végzett brigádok tag­jainak 34,8 százaléka, álta­lános iskolai tanulmányait befejezte 43,7, s a nyolc osz­tályt nem végezte él még 21,5 százaléka. Az első pil­lantásra ezeket az adatokat szemlélve azt hinné az em­ber, hogy az iskolai végzett­ség legmagasabb szintje a vendéglátóiparban s az al­kalmazotti munkakörben dol­gozók körében mutatkozott. De nem így van. Az Álta­lános Szerelő Ktsz ' Dinamó brigádja tagságának majd­nem a fele érettségizett szak­munkás. Az általános iskola nyolc osztályát el nem vég­zők pedig többségükben 45 éven felüliek. A három bri­gádban a tagok 20 százaléka tanul jelenleg, s 36,9 száza­léka tervezi egy vagy két éven belül szervezett felnőtt- oktatásba való bekapcsoló­dását. A szakmai ovábbképzés Még kedvezőbb a kép a szakmai továbbképzésnél. A brigádtagok 88,4 százaléka rendelkezik szakmai képzett­séggel. A megvizsgált három szocialista brigádban csak 11,6 százalék volt a segéd­munkások aránya, a brigád­tagok közül mindazok, akik jelenleg nem tanulnak szer­vezett oktatásban, — egy- kettő kivételével — szakmai továbbképzésben vesznek részt. Nem megnyugtató azonban az, hogy a nem szervezett, az egyéni szakmai önképzés még mindig nagyon kezdetleges fokon áll az ilyen jólszerve­zett s jól működő brigádok­ban is. A kollektíva ereje itt nem érvényesül még. Az egyéni élet s érdeklődés szo­kásai. igényei nem fejlődtek úgy. mint a közösség köré­ben tett vállalások, s ezek­nek kollektív teljesítése. Jól­lehet sokan vesznek, részt szakmai továbbképzésben, hallgatnak előadásokat, kon­zultációkon megjelennék, alapfokú műszaki-technikai szakkönyvet viszonylag ke­vesen. számításba vehető mértékben pedig csak a Di­namó-brigád tagjai vásárol­nak. A televízióban viszont, ha ilyen adást van alkalmuk megnézni esetenként, nem mulasztják el soha sem. Szabadidő és művelődés A három bi-igádban a tag­ság átlagos életkora 33,8 év. A brigádtagok 83,3 százalé­ka nős. Többségűik fiatal, családos ember. Legtöbbjük lakás vagy lakberendezesi gondokkal küzd. segít otthon a feleségének, bölcsödébe, óvodába jár a gyerekért, vá­sárolni megy a boltba. — Ugyanakkor szívesen vállal­nak különmunkát is, hogv a családi otthon megterem­tésére fordítandó időt lerö­vidítsék. Így a különmunkák vállalása s a családon belüli elfoglaltság most „felfalja” a szabadidő egy részét. Ennek ellenére a rádió- hallgatás és többségük ese­tében a televíziónézés is rendszeres szórakozássá vált. Sokkal kevesebben olvasnak azonban. A városban műkö­dő művelőd«! házakba a brigádtagak 28,9 százaléka jár el rendszeresen. Több­ségükben a népszerű városi filmklub foglalkozásait láto­gatják. Varga Gábor Karcag városi tanács vb népművelési felügyelője Abádszalóki számvetés Ezekben a napokban még gyakori beszédtéma az, hogy milyen volt az 1968. év. Mit eredményezett, s mi az ami a „tartozik” rovatba került A minap Abádszalókon Ki­lián Gyulával, a községi ta­nács vb-elnökével készítet­tünk egy kis számvetést. — Mit tart 1968-ban a leg­nagyobb sikernek? — Községünkben az év legjelentősebb eredménye — azt hiszarb ezt valarrtennyi abádszalóki ember nevében mondhatom, — hogy elkez­dődött a vízmű építése. Évek óta tartalékoltuk a pénzt, 1967-ben elkészítettük a víz­mű tervét. Tavaly pedig — mint már említettem — meg­kezdődött a munka. Három­százhatvan ezer forintért 305 méter mély kutat fúrattunk. A 100 köbméteres hidrogló- busz 600 ezer forintba került, a terület kisajátítására 100 ezer forintot költöttünk. Megkötöttük a szerződést az ÉPSZER vállalattal az idén végzendő munkákra, a 4,5 kilométer vízhálózat, a két, egyenként 100 köbméteres víztározó, a gépház építésé­re. s egyéb munkák elvég­zésére. amelyekre összesen egy millió 90o ezer forintot költünk. Ennyi pénzt saját erőből nem tudnánk előte­remteni, azonban segít a já­rási tanács, a helyi Lenin Termelőszövetkezet, s nem utolsósorban a lakosság is. — Valamennyi tanácstag már hónapokkal ezelőtt is­mertette választóival a víz­mű építési programot, s ed­dig 120 ezer forint értékű Küld a feleségem... Küld a feleségem, menjek a pincé­be. Nem menek, nem menek, édes fiam. kincsem. Küld a feleségem, eriggy a pincébe. Nem menek, nem menek, édes fiam, kincsem. Küld a feleségem, mars le a pincébe. Jól van no, jól van no, megyek a pincébe. Le is megyek nyomban, kezemben a a balta, a sufniban körülnézek, meg­látom a tüsköt. Szép nagy tuskó, le­het vagy tíz kiló, ha nem több. Ta­valy télen, amikor utoljára lenn jár­tam a pincében, még nem volt több öt-hat kilónál, azóta szedte magára a többit. Hogy mitől hízik egy tuskó, nem tudom. Meglököm a lábammal, meg se moc­can. Barnásfeketén terpeszkedik a sufni közepén, és neadjisten, hogy ar­rébb menne. Belerúgok még egyszer. Nem mozdul, de mintha morogna va­lamit, hogy hagyjon engem békén, nagyságos úr. Ez én vagyok. — Menj arrébb, mert széjjelváglak! — mondom fennhangon, és felkapom a baltát. Nem megy arrébb. Megma­kacsolta magát. Elkap az indulat, és belevágom a baltát. Na, most megkap­tad. Nem mozdul most sem. Kihúzom a baltát a fából, azaz, ’hogy csak húz­nám, de nem jön. — Ereszted el, te! Nem ereszti. — Utoljára mondom, ereszd el! Nem ereszti. Erre ráugrom a baltára, és iszonya­tos erővel tépem ki a fából. De hiá­ba erőlködöm, hiába csikorgatom a fo­gamat. A tuskó sem rest, ő is rám ug- rit, baltával a szájában. Az utolsó perc­ben ugróm félre. Mindketten lihegünk, és újabb fogásokon törjük a fejünket. Ekkor hátulról próbálom megközelíte­ni, és két kézzel húzom kifelé a bal­tát. a tuskó húzza vissza. Ekkor ma­gasba lendítem, a lendítés túl jól si­került, a tuskó hosszú pillanatokig ott libeg a fejem 'fölött, mint Damoklész tuskója, és én nem tudom visszarán­tani, mert az ellenfelem szabálytala­nul ki akarja csavarni a karomat, és hátrafelé húzza a baltát. Most vagy teljesen kifordul a karom, vagy fel­adom ezt a menetet és leejtem a földre. Az utóbbit teszem: a tuskó nagy robajjal leesik és elgáncsol. — Ereszd el, ha mondom! Nem ereszti. Sőt, amikor megraga­dom a balta nyelét, felrepit a levegő­be és megforgat néhányszor a feje kö­rül. Aztán én következem: én is fel­repítem a levegőbe a tüsköt, és né­hányszor megforgatom a fejem körül, majd odavágom a sarokba, hogy csak úgy nyekken, a halta azonban még mindig nála van. Nem adja. Na várj csak, fogsz te még sírni, ahol senki se lát! Kis pihenő után a tuskó újra rám támad, és körbe-körbe kerget a suf­niban, miközben kisebb-nagyobb ha­sábfákat vagdos utánam. Egy ügyes mozdulattal elkapom a balta nyelét, de az is lehet, hogy a balta nyele kapott el engem, mindegy, aztán teljes erőbe­dobással fel akarom tépni a tüsköt a földről, uram segíts! A tuskó maradt odalenn, én azonban felrepültem a magasba, és a baltára támaszkodva úgy álltam ott a levegőben, mint egy gyertya, majd lezuhantam a szénporra. — Utoljára mondom, ereszd el! — üvöltöm. — Nem bántalak! Veszek neked másik baltát. Szebbet ennél, csillogóbbat. Veszek neked lombfű­részt, kisautót, villanyvasutat, török­mézet, léggömböt, csak ereszd el! Nem ereszti. Tüsköt még igy nem utáltam, mint ezt. Megpróbálok a lelkére be­szélni, de hiába minden, mintha süket füleknek beszélnék. —- Tudod mit? Tartsd meg a bal­tát! Legközelebb dinamittal jövök! — mondom dühösen, és kilépek a sufni­ból. a tuskó, mint egy vad madár, vijjogva repül utánam, a fejem irá­nyában. Szerencsére, addigra már be­csuktam a sufniajtót, annak vágódott neki, pincét rázó dördüléssel. így történt. Ez úton kérdem az ille­tékeseket, meddig tűrik még, hogy ga­rázda tüskök sötét pincékben rátá­madjanak védtelen honpolgárokra ? Mikes György :társadalmi munkát vállaltuk az emberek. Parázsó Imre és Eszenyi Lászlóné, tanácstagok körzetében mintegy 11 ezer, illetve 9 ezer forint értékű munkával segítik a vízháló­zat építését. Foglalkozunk a vízmű társulat megalakításá­nak gondolatával is. Ez meg­gyorsítaná a teljes vízprog­ram megvalósítását, s hama­rabb elérkezne az az idő. amikor a kifogásolható fű rótt kutak vize helyett, jóminő­ségű ivóvízhez jut a lakosság. — Mit írhatunk még az eredménylistára? — Legelőször is azt, hogy minden tervezett feladatot megoldottunk. — Évközben többször számbavettük, mi­ket kértek a jelölő gyűlése­ken, a tanácstagi beszámo­lókon a község lakói. Ilyenek voltak: a járda, a villany- hálózat építése, autóbuszváró létesítése, a dögkút elkészíté­se, a földutak karbantartása Négy utcában 600 négyzet- méter új betonjárda épül* 1968-ban. A Rákóczi út lakó) például összefogtak, egymás, nak is segítve készítették I járdát, a tanács szakemberei nek irányításával. Sok panasz volt korábban arra. hogy a? úgynevezet homokos gödrök­nél sötétben. szinte életveszé­lyes a közlekedés. Ezen a ré­szen 300 méter, más helye­ken 600 folyóméter villany­hálózat épült. Novemberre készült el az autóbusz váró­terem. 10 ezer forintos költ­séggel. Többletbevételből ké- sizítettük el 90 ezer forintért a már régen szorgalmazott, minden _ követelménvnek megfelelő dögkutat. A föld­utak javításánál 100 ezer fo­rint értékű munkát végeztek a Lenin Tsz gépei, tagjai. Az új telepről asszonyküldöttség járt bent a tanácsnál, hogy megköszön iék az Aladár út megjavítását, amely koráb­ban még nyáron is járhatat­lan volt. mert a legnagyobb melegben sem száradtak ki a mély gödrökben lévő víz- tócsák. Berezvai Józsefné ta­nácstag többször interpellált az Aladár út ügyében, s a Lenin Tsz segítségével vég­re erre is pontot tehettünk — nfc «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom