Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Karikatúra korabeli lapból f-n niganek tekint*. * vagyok Lesiek én meg kegyel » mes ur iát Kedve* u/ség? 111 S ' ; § í í £ r. : t . j. : í.f' ' • f ■*:. • « MARTTI LARMt Foglalkozást változtatok K ét Jenki Koppért és Ron állt a bíróság előtt, kezükön bilincs. Szilveszter volt és a bíró mielőbb be akarta fejezni az ügyet A vádlottak szintén szerettek volna szilveszterezni. Előre tudták, mivel végződik az egész, mégis akadályozták a bírót: jeevzőkönyvbe nem rögzíthető, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illették egymást. — Átkozott alak, — sziszegte Roppert és a szemeivel majd felfalta a mellette álló Ront — Miattad kerültem ebbe a tésztába. — Csendet! — szakította félbe a bíró, akit Idegesített a szóváltás. — Mi a foglalkozását — kérdezte Poppertől. — Foglalkozás nélküli magánzó — válaszolta. — Tehát tolvaj? — folytatta a bíró. — Kinek néz engem? — Nagyvállalkozó vagyok. — Jó, ezt jegyzőkönyvbe vesszük, — mondta a bíró és Ron-hoz fordult: — És maga mivel foglalkozik? — Szabad ország szabad vállalkozója vagyok — mondta büszkén Ron, — üzleti ügyekkel foglalkozom. — Beismeri, hogy múlt éjszaka el akarta lopni Mr. Roppert gépkocsiját egy nagy kereskedelmi bank elől? — Hát ezt nem tagadhatom, hiszen a rendőrség odaért, mielőtt a kocsival elindult volna. Sehogy sem értem, mi a helyzet itt nálunk, az országban. Egyrészt teljes szabadságról beszélnek, másrészt viszont a rendőrség állandóan korlátozza a szabadságot. — Megtiltom, hogy bírálja a rendszert! — kiáltott fel a bíró. — Elvárom, hogy őszintén Ismerje be — ez a business nem sikerült. A bíró a dühtől remegő Roppertra tekintett: — Mr. Roppert van-e valami követelése Mr. Rontól? — Igenl Követelem, hogy kártérítésként fizessen egymillió dollárt. —- Milyen alapon követel Ilyen hihetetlen összeget? — kérdezte a megdöbbent bíró. Roppert megrázta a bilincset és így felelt: —- Arról van szó, bíró úr, hogy a múlt éjszaka rendkívül sikeresen kiraboltam egy bankot. És ha nincs ez az alak, aki csak arra jó, hogy rendőrgolyók céltáblája legyen, akkor nem veszr tettem volna el az egymilliót. — Megértem elkeseredését, Mr. Roppert, —, mondta a bíró, — de nem zavarja, hogy bőröndjében lopott pénz volt? — Ez teljesen mellékes, — vágott közbe a vádlott. — Egy Ilyen nyomorult autótolvaj miatt elvesztettem egymilliót és még rács mögé is dugnak. De ha most bankrablásért elítélnek, — amiből egy cent hasznom sincs, — akkor foglalkozást változtatok és író leszek. — Miért éppen fró? — Mert akkor az egész világ szabad sajtója mellém áll. Nyilatkozók majd újságíróknak, valamennyi kollégám tiltakozni fog letartóztatásom miatt és követelni fogja, hogy tartsák tiszteletben az alkotói szabadságot, A bíró kalapácsával ráütött az asztalra és megszólalt: — Elég. Kihallgatását elnapolom. Szabadlábra helyezem, ha letesz tízezer dollár óvadékot — Még ma éjszaka meg- szerzem! — derült fel Roppert arca. A bíró ismét Ron felé fordult — Tudomásom szerint már háromszor ült börtönben, — mondta. — Nemcsak egyszerűen börtönben ültem, — helyesbített Ron. — Egy szabad ország börtönében mindenki szabadon választja meg, hogy foglalkozásának megfelelően mivel töltse az Időt A zsebtolvaj-mesterség ott fabatkát sem ér, hiszen az. ugynacsak ott lévők zsebében semmi mást nem talál az ember, mint dohányt hasist, meg egy sor könnyűvérű lány címét. Néha ugyan álcád egy-egy álkulcs, vagy fémreszelő, de ez ritka eset A hamis pénzzel se megy az ember messzire, hiszen a börtönörök védenceiket nem engedik kj az üzletbe. Azt Is lehetne mondani, hogy az ember tanító, de minek, — hiszen a letartóztatottak okos emberek, a négereket pedig nincs értelme tanítani .., —- Mit csinált akkor, amikor korábban börtönben ült? — kérdezte érdeklődéssel a bíró, akinek hírtelén eszébe Jutott, hogy már jó ' tíz éve eltitkolja jövedelmét az adóügyi hatóságok előtt — Először azt mondtam, hogy pszichiáter vagyok, — felelt alig titkolt büszkeséggel Ron. — Rendkívül népszerű voltam a rabok között, mert tényleg elhitték, hogy orvos vagyok Kis borravalóért pihenni küldtem őket a bolondokházába. Másik alkalommal azt mondtam, hogy botanikus vagyok és így naphosszat napoztam a kertben. Az egy cseppet sem zavart, hogy mellettem mindig ott napozott 3 börtönőr. Harmadszor azt mondtam a börtönigazgatónak, hogy a foglalkozásom archeológus. Ezúttal is módot adtak rá, hogy akadálytalanul hódoljak foglalkozásomnak. Igaz, ez nem tartott sokáig, mert amikor a börtön fala mellett végeztem ásatást, az őrök észrevették, hogy figyelmetlenségem miatt két földalatti alagutat ástam és ezen a büntetés letöltése előtt honvágy- gyal küszködő rabok távoztak. De most okosabb leszek! Azt mondom, hogy író vagyok. — De hát tudomásom szerint még életében nem frt semmit, hacsak azt nem számítom. hogy hamis csekkekre irta alá a nevét? Miről akar írni? — A szabadságról! — kiáltott fel Ron. — A szabadságunkat még tovább kell tökéletesítenünk. Hát nem szégyen, hogy csak postán rendelhetünk, vagy fegyverszáküzletben vásárolhatunk lőfegyvert? Ha Igazi szabadság volna nálunk, elekor minden ember módot kapna rá, hogy bárhol beszerezze a pisztolyt vagy a géppuskát, — a gyógyszertárban, a kenyeres boltban, a trafikban, vagy éppen az étkezőkocsiban. És milyen szégyen, hogy illegálisan kell árusítani a kábító. szereket. Meg akarom énekelni szabadságunkat, «ser oldalt akarok róla írni... — Mennyj időre van szüksége ehhez7 — kérdezte a bíró, kalapácsával az asztalra ütve, hogy felmérje t leendő fró lelkesedését. — Gondolom, egy évnél több nem kell bíró úr — Jó. — volt a válasz. —. Egy évi börtönre, pontosabban telies állami ellátásr# ítélem. Sok sikert kívánok az alkotáshoz. A bíró most Roppertr® tekintett, aki kicsit zavartan és irigyen figyelte az autó- tolvajt. — Bíró űr, — kezdte ko^ molvan Roppert — Mégsem teszem le a tízezer dollár óvadékot Inkább én is az állam! ellátást választómé» d csői leni az életformánkat. — Szabadon választhat, szabad országban él — mondta a bíró .., — Miről suttognak ott? — kérdezte a börtönőr a letartóztatottakat, amikor a rácsos rabszállítókocsi r. a börtön felé haladtak. — Csak úgy, a szabadságról beszélgetünk, — mondta Ron. — Náhmk nem kell suttogni a szabadságról. Hangosan kell beszélni róla. Fordította: Bárány! Boa»
