Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

1969. Január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egészségügy — 1968. Nőtt a halálos balesetek száma Csökkent az építési kedv Van-e elég közművesített telek? Milyen fokú az épít­kezési helyek előkészítése? Hogyan szervezik a kon­centrált építkezéseket? — ilyen és hasonló kérdésekre keresnek választ a népi ellen, őrök, akik most készítik elő a magánerőből történő lakás- építkezés helyzetének vizsgá­latát. A vizsgálat kiterjed a telekvásárlás, építőanyagellá­tás problémáira. A vizsgálat céljai között szerepel a lakos­ság pénzügyi helyzetértek mérlegelése is. Az 1968. évi tapasztalatok szerint megvál­tozott hitelfeltételek érezhe­tően visszavetették az építé­si kedvet. A hat százalékkal terhelt hitelből lényegesen kevesebbet vettek igénybe, mint annak előtte. A széles köröket érdeklő vizsgálat irányítására or­szágos munkabizottság ala­kul. A nyolc megyére kiter­jedő ellenőrzésbe bevonták a tanácsi szerveket, az OTP, a kivitelező vállalatok és szö­vetkezetek, valamint az épí­tőanyag vidéki forgalmazá­sával megbízott TÜZÉP-vál- lalatok és földművesszövet­kezetek illetékeseit is. A Közpnti Statisztikai Hi­vatalban most állítják össze 1968 egészségügyi statiszti­káját. Egyik legörvendete- sebb adat, hogy tovább nőtt az élveszületések száma. Az emelkedés körülbelül 5 szá­zalékos, s bár a halálozások száma is nőtt, a természetes szaporodás 3 százalékkal volt magasabb, mint 1967- ben. Az egy éven alul elha- lálozottak száma, vagyis a csecsemő-halandóság tovább csökkent. Ezer élveszületett- ből 35 halt meg egyéves ko­ra előtt. A halálokok között évek óta vezető szívbetegségek­ben 5 százalékkal többen haltak meg, mint egy évvel korábban. — A rák­halálozás az 1967-es szinten maradt, a fertőző betegsé­gek, a gümőkór, valamint a tüdőgyulladás, néhány szá­zalékkal kevesebb áldozatot szedett, mint a megelőző évben. Jelentősen csökkent a bélhurutban meghaltak Száma. Elgondolkoztató viszont a halálos balesetek 9 százalé­kos növekedése. Ebben is külön helyet foglalnak el a közúti közlekedési balesetek, amelyek a korábbinál 32%- kal több halálos áldoza­tot követeltek és mintegy 20 százalékkal több sérülést okoztak. Leküzdött betegségnek számít a tavalyi hét megbe­tegedés ellenére is a fertőző gyermekbénulás, továbbá a diftéria, amely egész évben összesen 36 megbetegedést okozott. Jelentősen csökkent a szamárköhögésesi gyerme­kek száma. A kanyaró-ese­tek száma a megelőző évi­nek felét sem érte el és né­mileg kevesebb volt a vör- heny is. Az elmúlt év egészségügyi krónikájához tartozik a ja­nuár és március között le­zajlott nagyméretű influenza járvány, másfél milliónál több megbetegedéssel. Gazdasági perek A gazdasági élet színpa­dán, az új gazdasági me­chanizmus kulisszái között, nem ritkán éles konfliktu­sok keletkeznek a szerep­lők (vevők és eladók) el­térő érdekei miatt. Mindkét fél a jogszabályok fedezé­kéből támad és védekezik. Aztán ha a paragrafusok kereszttüzében az „ellenfél” nem hajlandó kapitulálni, akkor perre mennek, pár­tatlan bírónál keresik igaz­ságukat, LLJ A Szolnok megyei Gaz­dasági Döntőbizottság által tavaly tárgyalt gazdasági pe­rek (szám szerint 572) jel­legüket tekintve három íö csoportba sorolhatók, azok szerint elemezhetők. Ügy- mint: szerződési, szerződés­szegési, és egyéb vagyoni vi­ták. Ellentétben az országos ta­pasztalatokkal, Szolnok me­gyében a szerződési perek száma minimális. 1968 ja­nuár-december között a gazdasági döntőbizottság mindössze tizennégy ilyen ügyet tárgyalt. Egyik sem volt számottevő Arra következtethetünk tehát, hogy a gazdálkodó szervezetek a szállítási szer­ződéseket általában gondo­san előkészítve, kellő kö­rültekintéssel kötötték meg. Kölcsönös előnyök alapján, üzleti módon határozták, vagy változtatták meg együttműködésük feltételeit. 0 Ez a megállapítás a per­anyagok tanúsága szerint ál­talában igaz. Persze kivéte­lek is akadtak, olyan ese­tek amikor a szerződéssze­gés (meghiúsulás) éppen az üzleti megállapodás gondat­lan előkészítésre vezethető vissza. A legkirívóbb pél­dát említjük meg. A Szolnok megyei Barom­fikeltető Vállalat tizenhat fmsz ellen nyújtott be kár­térítési keresetet. Ok: a na­posbaromfi szállítására kö­tött szerződések meghiúsulá­sa. A döntőbizottság megál­lapítása szerint ezek a fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek nem számoltak eléggé a várható piaci hely­zettel. az árviszonyok ala­kulásával. Emiatt több tíz­ezer naposbaromfi hullott el, a kár értéke meghaladja az egymillió forintot. , Ha már itt tartunk, hadd jegyezzük meg, nyugtalaní­tó tünet, hogy a megyében tavaly, tárgyalt gazdasági g«*reknek csaknem 50 száza­léka a szerződésszegés kö­rébe tartozott. Az üzletfelek az új gaz­dasági mechanizmusban már a fizetési feltételekben is külön megegyeznek; Az utóbbi időben azonban sű­rűn előfordult, hogy kisipa­ri szövetkezetek, vállalatok az általuk megrendelt áru­kat nem fizették ki az eladóknak. Egyszerűen azért, mert fizetésképtelenek vol­tak. Fizetési késedelem miatt többször játszotta az alperes szerepét a kunmadarasi épí­tő ktsz. A pontatlan fizetők saját piaci pozíciójukat rontják. Szállítóik nem szívesen áll­nak velük szóba, megrende­léseiket csak fedezetigazolás ellenében hajlandók teljesí­teni, Az, hogy a károsultak ilyen biztonsági manőverek­hez folyamodnak, magától értetődő 0 A megrendelők nem rit­kán a szerződés hibás tel­jesítése miatt perelik be a szállítóikat. Különösen jel­lemző ez az építőipar és partnereik kapcsolatára. Az egyes létesítmények műsza­ki átadása-átvétele során mennyiségi és minőségi hiá­nyokat jegyzőkönyveznek. A kivitelezők (például a me­gyei állami építőipari válla­lat) azonban nem mindig ja­vítják ki a hibákat a köte­lező határidőre. A beruházók viszont nem mernek élni azzal a jogsza­bály adta lehetőségükkel, hogy a hibák kijavításáig bizonyos összeget visszatart­hatnak a kivitelező járandó­ságából. Zokszó nélkül ki­fizetik a számlát, így aztán hátrányos pozícióból tár­gyalnak. Karcagon a Kossuth téri OTP fiók és lakóház hiány­pótlásait június 15-re kel­lett volna teljesítenie az ál­lami építőipari vállalatnak. Az OTP csak október 28-án fordult jogorvoslatért a me­gyei döntőbizottsághoz. Bár nyomban bejelentette, hogy a jóviszony kedvéért kész elállni a pertől, amennyiben a vállalat megk<__ ii a mun­kát. A fentiekben jelA t prob­lémák a beruházási piacon tapasztalható feszültségekre vezethetők vissza. Az építő­ipari vállalatok ugyanis még mindig helyzeti előnyben vannak a beruházókkal szemben, és ezt az előnyüket adott esetben ki is használ­ják. Nem véletlen teháí, hogy a megrendelők nem élnek eléggé bátran jogaik­kal, s a jó viszony megőr­zése (magyarul: egy jövőbe­-1968 ni szerződés) érdekében en­gedményeket tesznek az építőipari vállalatoknak. □ A megyei gazdasági döntő- bizottság idei gyakorlata szerint az úgynevezett szám­lázási jogviták elsősorban az építőipart érintették. — Lássunk erre egy ügyet, amelyben a megyei állami építőipari vállalat volt a fel­peres, a Tiszámén ti Vegyi­művek pedig az alperes. A porfestékgyár építkezése során a kivitelező olyan ész­szerű eljárást alkalmazott, amely bizonyos állványozási munkákat fölöslegessé tett, de a beruházó annak költ­ségvetés szemti értékét ki­fizette. Később kiderült, hogy „bizonyos” állványo­zásra mégis szükség volt, amelynek 52 276 forintos el­lenértékét a kivitelező kö­vetelte. Minthogy a teljes állványozási költséget egy­szer már elszámolták, a döntőbizottság a felperes keresetét elutasította. Figyelemre méltók az ár­viták is, amelyek sok eset­ben pontosan tükrözik a Piaci viszonyokat. Jól meg lehet különböztetni, hogy mikor beszélhetünk a vevők, s mikor az eladók piacáról. Az utóbbira megemlítünk egy esetet, amely példázza, hogy a piacon monopolhely- zetet élvező vállalatok min­den eszközzel megpróbálják növelni nyereségüket. Az Országos Gumiipari Vállalat 600 fm szalagot szállított az Aprítógépgyárnak, amit 150 százalékos sürgősségi felár­ral számlázott. A döntőbi­zottság — noha az árható­ság' szakvéleményét rnég nem kapta meg — úgy vé­lekedett, hogy a felár mérté­ke erősen túlzott. Határozat azonban még nem született ebben az ügyben. Az újszászi vegyesipari szövetkezet elnöke nemrégi­ben arról panaszkodott az újságírónak, hogy a Ferro- glóbustól képtelenek vas­anyagot vásárolni a rendkí­vül magas felárak miatt. Ez az eset is igazolja a döntő- bizottsági tapasztalatokat. A termelőeszköz kereskedelmi vállalatok sokszor visszaél­nék piaci előjogaikkal, tud­niillik azzal, hogy bizonyos hiánycikkeket kizárólag ők forgalmaznak. A vevők kény­telenek beadnj a derekukat, tehát fizetnek, vagy lemon­danak az egyébként szüksé­ges termékek gyártásáról, a fogyasztók pozíciója úgy lát­szik további jogi erősítésre szorul. Fábián Péter r Áruellátás a perifériákon Tízezrek gondjai a megyei NEB előtt A megyei NEB 1967-ben már tárgyalt a külterületi kereskedelmi hálózat áruel­látásáról. Az alapvizsgálat során számos problémára de­rítettek fényt a népi ellen­őrök. A testület decemberi utolsó ülésén ismét napi­rendre tűzte ezt a tízezreket érintő témát. Az utóvizsgá­lati anyagban arról adtak képet, hogy 1967-óta mit változott a helyzet. Elhanyagolt boltok A népi ellenőrök több he­ti munkával 85 külterületi kereskedelmi egységnél jár­tak. Részben az állami, rész­ben szövetkezeti boltok áru­ellátásával foglalkoztak. A vizsgálatban kilencvenegy népi ellenőr, tizennyol szak­értő működött közre. A munkabizottság jelenté­sének főbb megállapításaival ismertetjük meg az aláb­biakban olvasóinkat A külterületi boltok ta­tarozására, karbantartására korántsem fordítanak kellő gondot. Az üzletek többsége túlzsúfolt, így az áruk szak­szerű tárolását nehezen tud­ják megoldani. Alapvető élelmiszerekből a legtöbb üzletben megfelelő készletet tartanak. Kivéve a besenyszögi 5. sz. és az élel­miszer kisker 20. sz. bolt­ját. Az egyéb áruk válasz­téka kiegészítésre szorul, fő­leg apróbb napi cikkekből. A külterületeken gyü­mölcs-zöldség értékesítésével nem foglalkoznak. Itt-ott árulnak burgonyát, hagy­mát, almát. A tiszafüredi járásban viszont a perifé­riákon is jó az ellátás. A kereskedők ismerik ugyan az áruk minőségi át­vételének szabályait, de azokat nem minden esetben alkalmazzák. A népi ellen­őrök sok üzletben találtak minőségileg nem megfele­lő sütőipari terméket, to­vábbá lejárt szavatosságú árut is. A romlott cikkeket kivonták a forgalomból, il­letve leírták a készletekbőL Az alapvizsgálat során (1967-ben) az üzletek 9,5 szá­zalékánál kifogásolták a fo­gyasztók megkárosítását. A boltosok a jogosnál többet számoltak fel a vevőknek, vagy súlycsonkítást követtek el. Az októberi ellenőrzés tanúsága szerint ezek * a rendellenességek megszűn­tek, A hatósági korlátok kö­zött mozgó és szabad árka­tegóriákba tartozó fogyasztói árak megállapításáról nem minden alkalommal kapnak értesítést az fmsz elnökétől az üzletvezetők. Emiatt az árak egységes alkalmazása nem biztosított. Ilyen ta­pasztalatokat szereztek Ti- szainokán, Tiszaugon és Abádszalókon. Néhány mondatban a kül­területi boltok technikai fel­szereltségéről. 4% üzletek 80 százalékában van hűlőszekrény A mesterszállási 9-esben vi­szont nincs, ezért ott tej­terméket és húskészítményt nem lehet rendszeresen kapni; Négy üzletben akadtak rosszul beállított, illetve használhatatlan mérlegre. (ÉKV 14, Karcag 6, Túrkeve 6, Abádszalók 2. sz.) Hitele­sítetlen mérőeszközöket, ki­ütött súlyokat használnak a törökszentmiklósi 22. sz., a tiszaroffi 5, a jászkiséri 8, a jászapáti 7, a kenderesi 3, a kétpói 23. sz. boltban. Ke­reskedelmi kisgépekkel a külterületi árudákat többé- kevésbé ellátták. A vizsgálat során a bol­tok hatvan százalékánál ál­lapított meg áruhiányt. A legtöbben nem lehetett kap­ni szalonnát, húskészítmé­nyeket, olcsóbb ételkonzer- veket, májkrémet. A társadalmi tulajdon vé­delme az üzletek 15 száza­lékánál nem megfelelő. Az árukészlet, illetve a gön­gyöleg egy részét nyitott ud­varon tárolják. A vizsgált boltok többsége egyszemé­lyes, vagy családi jellegű, tehát blokkolásra nem köte­lezett. így pénztár ellenőr­zést ezekben nem tarthat­tak. (!?) A munkabizottság jelen­tésében arról is említést tett, hogy a megyében ma még 32 kereskedelmileg el­látatlan terület van. Á he­lyi tanácsok elősegítik a kereskedelmi hálózat fej­lesztését. (Közművesítéssel, helyiség és telek juttatással, anyagi hozzájárulással.) A megyei NEB ülésén a kereskedelmi szervek veze­tői elismerték, hogy az utó- vizsgálati jelentés reálisan tárta fel a külterületek áru­ellátásának égető problé­máit Ezért a jövőben min­dent elkövetnek, hogy a helyzet jelentősen javuljon. F. P. Tiszagyenda nem nagy község, de akkora van, hogy egy körzeti orvosra igényt tartson. Éppen ezért már jó- néhány évvel ezelőtt a köz­ségi tanács ösztöndíj szerző­dést kötött egy fiatalember­rel, hogy tanulmányainak si­keres befejezése után az ő községükben telepszik le körzeti orvosnak. Az ösztön­díjat kifizették, a fiatalem­bert orvossá fogadták, csak­hogy ... nem Tiszagyendán kezdte meg a gyógyító mun­kát, hanem Karcagon. Köz­ben ugyanis megnősült, s mi­vel orvost vett feleségül, ket­tőjükre a kis községben nem volt szükség. Tiszagyenda hosszú évek után újra orvos nélkül ma­radt. Karcag, ahová éppen két körzeti orvos kellett, szí­vesen átvállalta a fiatalem­ber ösztöndíját, s visszafizet­te Tiszagyendának. Ez azon­ban nem húzta ki a községet a „vízből”, mert továbbra is Kunhegyesről jár át helyet­tesítő orvos, hetente csak há­romszor. örményesen más gondók nehezítik a megfelelő járó­beteg ellátást. A kis lélek­számú község saját erőből — a szerény községfejlesztési alap több éves tartalékolá­sa után — rendelővel egy egységet képező, szép orvosi lakást építtetett. Csupán or­vos nincs benne. Nem a jövedelem, hanem a napi tíz—tizenöt beteg, — tehát a temérdek kihasználatlan sza­badidőtől, a tétlenségtől va­ló félelem — szegi kedvét az oda pályázóknak. Ügyannyi­ra, hogy ma sincs orvos, aki az örményesi körzeti állást bo+SHené. Van még a megyében sz örményeshez hasonló kis község, amellyel szemben a megyei főorvos adósnak ér­zi masát. Hiába igvekeztek szmto erejükön felül a kis helységek rendelőt és orvos­lakást építeni, nem sikerült még mindegyiknek a „bené­pesítése”. Nincs tehát megnyugtató­an megoldva a megyében az orvosképzés egységes ösztön­díj rendszere, azaz a csekély lélekszámú községek megfe­lelő körzeti orvosi ellátása. Sajnos eddig minden szin­ten — községi, városi, járá­si és megyei, — ösztöndíj szerződést kötöttek leendő orvosokkal. Ez a módszer, mint a példa is mutatta, nem minden esetben vált be. A jövőben az egy kézben tartott és a megyei tanács által kötendő ösztöndíj szer­ződésekre lesz szükség ah­hoz, hogy a szükséges helyre irányíthassák a fiatal orvo­sokat. A megyei főorvos Büttner Károly szerint a falusi kör­zeti orvosi állások betölté­sére már nem kötnek ösz­töndíj szerződést, a hiányzó állásokat igyekeznek ugyan betöltetni, de a főhangsúly az aggasztóan rossz képet mutató szakorvos helyzet megjavításán van. Az idén lesz tíz éve an­nak, hogy az ENSZ közgyű­lése elfogadta a világszerve­zet egyik jelentős alapok­mányát, a gyermekek jogai­ról szóló nyilatkozatot. A 10. évforduló alkalmából a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség égisze alatt tevé­kenykedő gyermekmozgai- mak nemzetközi vezető szer­ve — a CIMEA — az 1969- es esztendőt a gyermeki jo­gok évének nyilvánította. A szervezet elnöksége a közelmúltban Berlinben, az NDK fővárosában tartott ki­bővített ülésén felhívást fo­gadott el. A felhívás a szü­lőkhöz, az ifjúsági vezetők­höz és a pedagógusokhoz fordul, hogy az új esztendő­ben szerte a világon vessék latba minden erejüket a gyermekek jogainak érvé­Főleg a rendelőintézetek — és a kórházak — szakorvos- hiánvát igyekszik a megyei tanács egészségügyi osztálya úgy csökkenteni, hogy a me­gye ösztöndíjasait tanulmá­nyaik befejezése után azok­ban az egészségügyi intézmé­nyekben helyezi el, ahol 4—5 év gyakorlati idő utói majd szakorvosként fognak tevékenykedni. A kis lélekszámú közsé­gek megfelelő orvosi ellátá­sára is volna megoldás, de az ehhez szükséges anyagi fe­dezet talán ma még nem te­remthető elő. Büttner Ká­roly megyei főorvos vélemé­nye szerint egy központi fekvésű községben létreho­zott nagyobb létszámú or­vosgárdával. — központi kör­zeti rendelővel — megfelelő közlekedési és híradási esz­közök biztosításával a kis lélekszámú, orvos nélküli községek is tökéletesen ellát­hatók lennének. — bj — nyesítéséért és védelméért. Egyben felkéri a haladó tu­dósokat, művészeket, írókat, törvényhozókat és publicis­tákat: Nemzetközi tekinté­lyükkel lépjenek fel a gyer­mekeket több helyütt még sújtó társadalmi igazságta­lanságok felszámolásáért. A felhívás arra szólítja a vi­lág közvéleményét, hogy még fokozottabban nyújtson segítséget a vietnami gyer­mekeknek. A CIMEA elhatározta azt is, hogy ebben az évben megrendezi a gyermekek jo­gaival való foglalkozó I. nemzetközi konferenciát, to­vábbá központi úttörőtábort szervez a vietnami nép iránti szolidaritás jegyében. 1969: a gyermeki jogok éve Új “"S* rendszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom