Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

Jsrmár 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Jelenleg ugyan világszerte a szívátültetések állnak az érdeklődés előterében» de ez csöppet sem befolyásolja a mesterséges szív létrehozására irányuló kísérletek üte­mét. Eleinte a műszív anyagául poliuretánnal kísérle­teztek, napjainkban dakronhálóval átszőtt szilikongumi­val pórbálkoznak, mely jobban ellenáll a testnedvek hatásának. A kutatók valószínűnek tartják, hogy néhány éven belül sikerül olyan tökéletes mesterséges szívet konstruálni, mely a mellkasba beépítve hiánytalanul el­látja majd az élő szív vértovábbító feladatát. Több kí­sérleti állatot hosszabb-rövi debb ideig már életben tud­tak tartani ilyen műszívvel. Képünkön: az amerikai Goodyear gumigyár kutató­csoportjának egyik tagja nyomáspróbának veti alá a gu­miból készült műszívet. 15 éves az Olcsó Könyvtár Tizenöt évvel ezelőtt indult könyvkiadásunk népszerű so­rozata: az Olcsó Könyvtár. A másfél évtized alatt az OK- kötetek együttes példányszá­ma meghaladta a 23 milliót. Ebből mintegy 10 millió pél­dány a magyar irodalmat reprezentálja, a klasszikus művekkel együtt a kortárs- írók könyveiből adódik. A világirodalomból megjelente­tett köteteket is nagyobb há­nyadban klasszikusoktól vá­logatta a szerkesztőség. Jelenleg átlagosan 40 000 példányban fogynak el az Olcsó Könyvtár-i kiadványok, ám egy-egy sikeres mű pél­dányszáma ennek a kétszere­sét is felülmúlja. Most egy-egy új kötet két­hetenként jelenik meg, ko­rábban — a régi formátum­mal — évenként ötvenkét ki­adványt küldtek a boltokba. A három, illetve négy forin­tos kötet-ár változatlanul biz­tosítja a keresettséget, s az áron ezután sem változtat­nak. Művelődéspolitikai je­lentősége van ennek a soro­zatnak: az Olcsó Könyvtár terméséhez minden esztendő­ben 1 200 000 forint dotációt biztosít az állam. Érdekesség, hogy a sorozat legnagyobb — 1 527 000 — példányszámot elért szerzője Jókai Mór, utána Móricz Zsigmond következik, 1 393 000-rel. Az idei termés szerzői listáján többek kö­zött Mikszáth Kálmán, Tho­mas Mann, Sarkadi Imre, Tamási Áron, Stephen Lea­cock, Robert Lee Stevenson nevével találkozhatunk. Otren évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok ? Kuhíféla szolnoki látogá- tás'S^em bizonyult rémhír­nek. A pártszervezet megala­kításának munkájában — a Haladás-ban megjelent hír szerint — valószínűleg aktív szerepet töltött be és az első taggyűlésen, vagy vezetőségi ülésen ő tartotta a beszámo­lót. „Kun Béla. Ügy látszik a kommunisták nagy mér­tekben akarnak szervezked­ni és hódítani Szolnokon. A Vágó Béla által megtartott nyilvános népgvűlés óta Kun Béla kereste fel városunkat a múlt vasárnap és tartott előadást a kommunizmusról katonák előtt a polgári fiú­iskola tornatermében. Mint értesülünk, ma vasárnap, 26-án ismét beszédet tart a tornateremben, mely összejö­vetelre kizárólag azok hiva­talosak. akik arra névreszóló jegyet kaptak.” A Kommunista Párt meg­alakulása Szolnokon a KMP előretörésére, tekintélyének a forradalmasodé tömegek előt­ti megerősödésére utal. A polgárság ellentámadásba rnesv át és megpróbálja a le­hetetlent: harcolni mind az ellenforradalom, mind a for­radalom erői ellen: „Polgár­társak! a Radikális Pártnak uéhánv suva van hozzátok! Két véglet /áll egvmással szemközt. £)e egyik előjogait és óriási vagyonát félti, me­lyet mások munkáiéból ?7or7ett és elÍr'nforrada'mat készít elő. Ez a tábor az erő­szak és a vérontás eszközei­től sem riad vissza, hogy a régi társadalmat visszaállít­sa, — Erőszakot és vérontást hirdet a másik tábor is, amely azonnal, s teljesen akarja megvalósítani a kom­munista társadalmat és ezért romhalmazzá akarja tenni a mai rendet, még ha vele pusztul minden szellemi és prkölrsi értékünk isi* fMerfi- túr és Vidéke). ‘ Karcagon még a SZDP-ot is túl radi­kálisnak tartja a polgárság: Zelovics Dezső, a Karczagi Hírlap főszerkesztőié, aki két hete lemondott a tisztéről, újból kezébe veszi a lap ve­zetését. mert a politika „csú­nya mesterségébe” nem akart ugyan beleavatkozni, de a S33DP „terrorisztikus fellépé­se és 'hangja” arra kénysze­ríti, hogy a polgári pártok védelmében ismét a porond­ra lépjen; ebben a küzde­lemben ugyanis — úgymond — nem akarja gyakorlatlan újságíró kezében látni a la­pot (Karczagi Hírlap). A Ha­ladás kommunistaellenes haj­szájában a Népszava egy cikkéből idézi: „Nagyobb el­lenségeink vagytok, mint Miklós cári” és tudni véli, hogy a francia haditanács parancsa alapján a megszál­lott területekről Szudánba deportálják a felforgató ele­meket. A cikk nagybetűs cí­me: „Afrikába hurcolják a magyar bolsevistákat.” A propaganda mellett a karha­talmi szervezetet a polgár­ság szempontjából megbíz­ható elemekkel igyekszenek megerősíteni: „Hatszáz csend­őr érkezett Szolnokra. Erdé­lyi otthonukat hagyták el... Szolnokon és a vármegye te­rületén kaptak beosztást, hol tizenkettes csoportokban tar­tanak őrjáratot. a rend- fenntartást ezután a katona­ság helyett ők fogják telje­síteni éppen olyan kiváló tu­dással és lelkiismeretességgel, mint az előtt.” (Haladás). Törökszentmiklóson már nem ilyen egyszerű a karhatalom kérdése. Egyesek a nemzeti tanács ülésén egy, a Munka- nélküli ipari munkásokból ál­ló nemzetőrség felállítása mellett törnek lándzsát; a polgárság ezzel szembeni a szolgálatában álló mezőőri intézmény felállítását is ja­vasolja. Végül is Mattano- vics Béla, Polgár Gellért, Turzó Nándor, Kerekes Ist­ván, Libor János. Szarka De­zső, dr. Czitter Miksa, Szép János, Futás Illés, Koródi Mihály és Pólyik János sze­mélyében egy bizottságot ala­kítanak a népőrség megszer­vezésére (Törökszentmiklósi Űjság.) A polgárság szervezkedé­sének fokozódása, küzdelmé­nek erősödése — saját szem­pontjukból — indokolt is. A tömegek harca a polgári eszmék, a polgári kormány, a reakciós törekvések ellen egy­re intenzívebb. Jászkiséren egy népgyűlésen leszavazták dr. Kele és Zöldi javaslatát az önálló Jász-kapitányság­ról, amely tulajdonképpen egy lokálpatriotizmusra ala­puló helyi földbirtokosrpol- gári önkormányzati szerv lét­rehozását célozta. Tíszagyeada orvost keres Nyolcvannégy éves korá­ban ment nyugdíjba Tisza- gyenda mindenki által tisz­telt körzeti orvosa: Dr. Szu- nyogh István. — így azután 1968. szeptember 1. óta nincs orvos a faluban. Illetve lett volna, ha! Idéz­zük Antal József, a községi tanács vb titkárának szavait. — Tudtuk, már jóelőre, hogy Szunyogh doktor, úr mikor megy nyugdíjba. — Ezért még 1963-ban társa­dalmi ösztöndíjra szerződést kötöttünk a szegedi Orvos- tudományi Egyetem akkori egyik II. éves hallgatójával: Zsemberi Józseffel, Ö vállal­ta, hogy diplomája megszer­zése után, idejön hozzánk 1968 őszétől körzeti orvos­nak. — És mi történt? — Zsemberi doktor még az egyetemi évei alatt megnő­sült. Felesége is orvos. Mi­vel itt nincs két körzeti or­vosi állás, az asszonyka a karcagi kórházhoz került. A megyei tanács akkori vezető főorvosa rábeszélt bennün­ket: adjuk át a fiatalembert is Karcagnak. Hadd legyen együtt a házaspár. S ő ga­rantálja, hogy szeptember 1-én lesz új orvos a faluban. Karcag város tanácsa pedig nekünk visszaadja azt az összeget, amit mi évek alatt kifizettünk az ösztöndíja­sunknak. Nos, a pénzt meg is kaptuk, csak éppen orvo­sunk nincs. A Szolnok megyei tanács nemrégen kinevezett főorvo­sa dr. Büttner Károly: — Tudok róla, hogy volt ilyen ígéret. Az akkori lehe­tőségek szerint meg is oldó­dott volna a tiszagyendai probléma. Akkor ugyanis még közvetlen irányítási rendszer volt. Ez azt jelen­tette, hogy az egészségügyi minisztérium közvetlenül kinevezhetett bárhová or­vost. Ez megszűnt, s a kör­zeti . orvosi állásokat csak pályázat útján lehet betöl- tenij Megnéztük Tiszagyeiidán milyen otthont adna a falu az orvosnak? Háromszoba összkomfortos lakást, modern rendelőt építettek közös ösz- szefogással. A falu lakói fi­zették az ösztöndíjat is. — Most a tanács újabb nagy lépésre szánta el magát: 30 000 forint vissza nem té­rítendő letelepedési segélyt ajánlott fel annak a doktor­nak, aki hajlandó szerző­désben vállalni, hogy 5 évig orvosa lesz a falunak. Meg­hirdették ezt az egészség- ügyi szaklapokban — je­lentkező még sincs! Dr. Dósa Sándor az „ingá­zó” körzeti orvos. — A betegek főként az ál­landó bizonytalanságot sé­relmezik... — Ha mindennap lenne rendelés, tapasztalataim sze­rint átlag harminc lenne a napi beteg létszám. Ebből tíz—tizenöt súlyos. Én heten­ként háromszor kijárok, de csak a rendelőben tudom el­látni a betegeket. Sietnem kell vissza Kunhegyesre, mert ott esti rendelésem van. Tehát lakásra menni, látogatni nem tudok betege­ket Tiszagyendán. — Véleménye szerint anya­gilag megérné-e egy fiatal orvosnak, ha itt a faluban telepedne meg? — Feltétlenül. Az embe­rek minden plusz munkát szívesen megfizetnek. Ezen­kívül becsülik, szeretik az orvost. Őszintén szólva ha én időközben nem kapok la­kást Kunhegyesen szívesen kijöttem volna ide orvosnak. Figyelemre méltó az is, amit a falu termelőszövet­kezetének elnöke, Balogh György mondott: — Megegyeztünk a köz­ségi tanács vezetőivel. Ha nős, vagy ha férjezett az idekerülő orvos, lehetőségek szerint mi a házastársának adunk állást. Nos, jelentke­zett is ide egy asszonyka. A férje mezőgazdász volt. Még­állapodtunk velük, hogy ha­vonta 3200 forintot fizetünk a férjnek, de még az idén tovább emeljük a fizetését. Azt mondták vállalják. Meg­nézték a lakást, kikötötték milyen színűre festessük a szobák falait. Mikorra kész lettünk, néhány nap múlva kijelentették: mégsem jön­nek. Meggondolták. Inkább Karcagra mennek, mert az mégis csak város. Sokszor elhangzik nap­jainkban: a társadalmi ösz­töndíjak jelenlegi rendszere nem jó. Az igénybevevők közül nagyon sokan az egye­tem elvégzése után meggon­dolják magukat, nem szíve­sen vállalják azt, amire évek­kel előbb kötelezettséget: vállaltak. Vagy éppen meg­változott családi helyzetük miatt nem vállalhatják. Az emberek viszont forintjaikat adják arra, hogy egy-egy fiatal elvégezze az egyete­met. Egyszóval részt vállal­nak annak a taníttatásából a közösség érdekében. S a vége? Ilyen és ehhez hason­ló gondok, mint amilyennel Tiszagyendán találkoztunk. Csak érdekesség kedvéért számoltunk össze: egy orvos — ha férje, vagy felesége is dolgozik — megkeresheti Tiszagyendán a havi 7 ezer forintot. Jelentős összeg ez! És a 30 000 segély jó alap az induláshoz. Mégsem kell senkinek. Olyan jól állnak anyagilag a mai fiatal orvo­sok, hogy nincs szükségük ennyi pénzre? Vagy a városi élet mindennél többet ér? És ha látjuk, hogy így ném oldhatjuk meg az olyan köz­ségek orvosi ellátását mint például a kétezer lakosú Ti- szagyenda: változtatni kell az orvosi elhelyezkedések rendszerén. Annál is inkább, mivel nem ez az egyetlen falu, ahol ilyen gondokkal küzdenek. Varga Viktória A D-program Olvastam a szovjet tudó­sok nyilatkozatait az űrállo­más létrehozásának lehető­ségeiről. őszinte csodálattal pislogtam a Holdat, amikor az a három amerikai gyerek körülkóvályogta. — Na, ez igen; mire képes az ember! Belemélyedtem az ameri­kai NASA űrkutatási prog­ram tanulmányozásába is, már-már némi önelégültség félét éreztem, hogy lám, mi itt Szolnokon nem csavaro­dunk be mindenféle műsza­ki humbugba, amikor tudo­másomra jutott a KISKER- program, a D-program. Éppen egy kilónyi darált- húst akartam vásárolni. Ek­kor magyarázták el értő szakemberek, hogy a D- program kísérletei még nem annyira előrehaladottak, — hogy kérésemnek eleget tud­nának tenni. A KISKER- központi akcióművelet kere­tében azonban a konstruk­tőrök már megfeszített erő­vel dolgoznak a probléma Valószínűségszámítás Hű, de nagy bajban vagyok! Kinél men­jek? Az öregnél semmiképpen nem. Igaz, nem veszélyes — azt mondják — de az ember tartózkodjon a túlságosan nagy fejektől. Különben is ő írta a köny­vet. Elképzelni is szörnyű, hogy megke­serítette az életem evvel a 280 oldallal Nem. ennyire nem lehetek elnéző tetteiért. Hozzá nem megyek... A docens... igen. Ö jöhetne számításba, de mostanában nem ismerek rá. A müli héten is kettőt szórt ki. Állítólag azt mondták: Trupa irta a Walesi bárdokat. Őszintén szólva szerintem is meglehető­sen tompa állítás volt. No, de azért át­engedhette volna őket? Nem. <~ se.m a régi már... Marad a két tanársegéd, ók a legve­szélyesebbek Ilyenkor hiszik azt, minden hallgató úgy tudja az anyagot, mint ők... Nem is értem ekkora naivitással hogy le­het valaki tanársegéd?! Ha ez így lenne, veszélybe kerülne az állásuk. Hej, de ne­héz egy magamfajta agytröszt helyzete. ...Mit csináljak? Mit... mit. . kellene... Hurrá!... Megvan... Az adjunktus! Most iött haza tanulmányúiról! Ügy hírlik, még soha nem buktatott. Remek. Hozzá me­gyek. Minden reménységem benne van. Azt hiszem, nagyszerűen megértjük egy­mást. Máris markomban a közepes... Kö­zepes? Jeles! A srácok szétpukkadnak, ha megtudják! Mégis csak fej vagyok én! Röpülök... Rohanok hozzá.. .. Sajnos... a röppálvába hiba csú­szott. . Még egyszer röpültem... Az kelle­metlenebb volt. Revülőfélben még hallot­tam az úi dátumot, február 11... S a többiek? Ketten az öregnél, né­gyen a docensnél, heten a tanársegédnél... átmentek Mind... Kivételemmel... Hát lehet itt elég okos az ember?! D. Szabó Miklós megoldásán, csak idő kér­dése, hogy túljussanak az eddig még áthidalatlan tech­nikai nehézségek egész so­rán. Szóból ért a magyar, be­láttam: a probléma, problé­ma, miért is kendőznék el! Hanem, amikor Jeliszejev és Hrunov átszálltak a Szo­juz—5-ből a Szojuz—4-be — ahogy a szolnoki polgár a 7-es buszról az 1-esre, meg­ingott bizalmam a D-prog­ram iránt. Érdeklődni kezd­tem hogy léte felől. Sajnos nem haladt előre megfelelő módon a kutatás; Még a kísérlet végrehajtá­sának helyével kapcsolatban is viták vannak. Hogy hová kerüljenek a hengerek, ami­ben az a csavar mozog. Nem is beszélve az energiahordo­zók elhelyezéséről: hogy hol fussanak az áramot hozó kábelek. Különböző életbiz­tonsági okok is komplikál­ják a D-program megvaló­sítását. — A kivitelezőknek ilyen és ehhez hasonló na- gyon-nagyon bonyolult meg­oldásra váró problémáik vannak, hogy például: mi történik akkor, ha valaki rálép az elektromos mad­zagra. Nehéz, tudom, de várok, hátha... Mit hátha! Az em­beri elme diadalmaskodik! Addig... Addig meg otthon darálom a húst, — amíg a Daráló program meg nem valósul. Amíg nem lesz a szolnoki hentesüzletek mind- egvikében — a fentemlített műszaki problémák leküz­dése után — húsdaráló, — elektromotorral hajtott hús­daráló. Tudom, hogy nagyon ne­héz! De hinni kell! Bízni az emberi géniuszban! Én hi­szek is. mert amit ez az űr­hajós ikernár is csinált pél­dául... Szóval eliön az idő, én mondom emberek, hogy a D-program is megvalósul. — tiszai — Új tv és rádió-adók A január 1-i adatok sze­rint hazánkban jelenleg 2 488 100 rádió előfizető van. A készülékek árának csök­kentése, az igen előnyös részletfizetési feltételek — és a mexikói olimpia — hatásá­ra ugrásszerűen növekedett a televízió tulajdonosok száma is. Míg 1966 januárjában 831000 tv-előfizető volt, ta­valy az év elején 1 168 801. 1969. január l-én pedig: 1 397 481, tehát egy év alatt 228 680 új készüléket jelen­tettek be. A prognózis 1970. december 31-re: 1 630 000 ma­gyar tv-előfizétő. A posta a következő két esztendőben az ország tele­víziós ellátottságának javí­tására, a rádió adóhálózat fejlesztésére, s ezzel az egész ország megfelelő műsorellá­tására törekszik. Ehhez egye­bek között kielégítő ütemben halad a pécsi új televízió torony és adóállomás építése, amely a Dunántúl délkeleti részének műsorellátását oldja meg. A tervek szerint a na­gyobb teljesítményű, 4 kilo- wattos adót — egyelőre ide­iglenes antennával — az év első felében helyezik üzem­be, s 1970-ben a torony tete­jére kerül a végleges an­tennarendszer. Gazdag a posta rádiófej­lesztési programja is, A laki­hegyi rekonstrukció után most az észak-keleti és a nyugati országrészekben ja­vítják a Kossuth- rádió vételi lehetőségét, elsősorban ultra- rövidhullámú adók telepíté­sével. A Magvar Rádió és Televízió, valamint a posta műszaki intézkedéseket ké­szít elő. hogy a Petőfi adó műsorának vételét a közén hullámon is megjavítsák ' \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom